"Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simááán, leszalad simán..." Időpont: 2015. május 30. (szombat) 19.00 Helyszín: szokás szerint a Maádchban... Előadás: A lapos kalapos avagy Mary Poppins
Eleddig sosem jött össze nekem a szombat esti előadásokra a pótszék váltás. Jelentem: most sikerült! Hurrá!
Jobb szórakozásom nem lévén, és mert nagyon szeretem a
darabot, mindenképpen szükségem volt egy egyedi dózisra is, tehát
nincs három szereposztás, csak egy Mary és egy Berti játssza végig az egészet,
természetesen ehhez az élményhez csak egy páros tudott igazán hozzájárulni:
Oroszlán Szonja és Sándor Dávid. Pár napja korábbi felvételeket nézegettem meg
róluk, amit a Madách TV hozott nyilvánosságra, ezen videók a legeslegelső
bemutatókról voltak hivatottak részletes tájékoztatást adni.
Íme a kettősöm felvétele, ők hogyan élték meg Mary-t az
első alkalommal:
A 200. előadás szereplőgárdája picit módosult a jelen közölt
felsorolásban. Leginkább Dunai Tamásnak örülök, Mr. Banks szerepében, hiszen
vele még nem volt szerencsém megnézni. Sokan őt kiáltják ki a legjobb apukának.
Nálam egyelőre Szervét Tibor viszi a karaktert. Számomra mások a
gyerekszereplők is, aminek örülök, főleg Uwe-nak, ő aranyos és egy harsány
fiúcska. Andrew kisasszony figuráját ezúttal Pándy Piroska megformálásában
látom majd, nagyon kíváncsi vagyok. Serbán Attila Néleuszként jelenik meg a park
jelenetben meg a karját elvesztő bohócként. Wégner Judit kevésszer hallatja
hangját, két szerepet is tudhat magáénak, de ő nem volt a múltkor.
Szonjáról úgy hírlett, hogy nem örvendett kellő egészségnek,
amikor a 200. előadáson szerepelt, bizonyára ezért is Mahó Andi vitte a hátán
Vajkkal karöltve a darabot. Remélem azóta sikerült visszanyernie a hangját,
egészségét. Sándor Dávidot mindig is szerettem, sosem volt elől, a
rivaldafénybe Berti nyomán került, és szerintem, igenis van élet a játékában.
Koós Réka az ünnepi előadáson lenyűgözött, csodás anyukaként, remélem most is
hasonlóan fog teljesíteni. Baranyai Annamária sótlan volt, nem is igazán idős
hölgyet láttam tőle, túl gyorsan mozgott, ámbár a Madaras asszony zenéje erős
érzelmi hatást gyakorol rám. Hűvösvölgyi Ildikó, mint egy manó, úgy ugrik elő a
jelentében a pult mögül, egy idő óta nagyon megkedveltem őt.
"Szuperfrenofrenetikomaxikapitális!" Időpont: 2015. május 24. (vasárnap) 19.00 Helyszín: Madách Színház
Nagyon vártam már ezt az estét. Az Operaház Fantomja, valamint a József és a színes, szélesvásznú álomkabát mellett ez az egyik nagy kedvencem a teátrumban. Az első Marym volt a 100. alkalom, most a 200. is eljött, de ez már a 6. nekem. Szép utat futott be és ez remélhetőleg megmarad a későbbiekben is.
Egy pillanat műve csupán, és a gyermek felnőtté válik. Az élet pedig nem habos torta, kinek jobb sorsot, kinek rosszabbat rendel. És idővel a gyermekiség mindannyiunkból kivész, ám van egy gyógyír, amivel ez az állapot megállíthatja, sőt visszaforgathatja. A gyógyír egy színdarabot takar, méghozzá Mary Poppins csodálatos történetét.
A tegnapi előadás teljességgel magával ragadott, a sírás kerülgetett egyes jelenetnél, mint ahogy már jól megszoktam, már az örömtől is könnybe lábad a szemem, nem feltétel a szomorú pillanat. A hármas szereposztás résztvevőivel már tisztában voltam, kik fogják egymást váltani, de hogy hogyan zajlik majd a csere - csak sejtéseim voltak. A 100. bravúr, igen régen volt. Polyák Lilla érkezett elsőként a Cseresznyefa utcába, tökéletesen megbolygatva egy szigorú és precíz rend alapján élő család hétköznapjait. Társát, Bertit a háztetőn pillanthattuk meg, Csonka András személyében. Lilla esetlenül táncolt, András hangilag nekem nem megfelelő, de táncban ő is odatette magát, sőt szeretett volna csókot lopni Lillától, azaz Mary-től. Majd a Parkbeli jelenetet követően váltás történt, Mahó Andrea és Szente Vajk kettőse vette át a szereplés jogát. Andi és Vajk hosszabb ideig volt látható a színpadon, így nem véletlenül ők ketten kapták a tapsrendnél a legnagyobb éltetést. Ám, az alakításuk nélkül ez nem valósulhatott volna meg, Andi egy bájos és szeretni való Mary, őt kétszer reptették a darabban, szigorúan még csak a színpad fölött. Vajk egy jó kedélyű Berti volt.
A második felvonásban szemtanúi lehettünk a harmadik váltásnak, elsőként az "Úgy vártunk vissza!" felhőfeliratban írt üzenetnél, két Berti egyszerre formázta a betűket meg, így Vajkot Sándor Dávid cserélte le. Dávid legjobb pillanatai kétségkívül a kéményseprőkkel bemutatott tánca volt, és mivel édesapa a lurkókhoz is kellő szeretettel tudott viszonyulni. Igen-igen látványos a "színpadi deszkák helyett a falak" megmászása. Egy ideig együtt játszott Mahó Andi Maryé-vel is, akit a gyermekek hálószobájában váltott Oroszlán Szonja. Egy röpke pillanatig együtt ültek, majd Andi Szonja mögé lépett és elégedetten mosolygott, végül csöndesen távozott. Szonja Mary-je szigorú, kicsit rideg, de én tudom, hogy vannak szívmelengetőbb pillanatai is, amit most kevésbé tudott megmutatni, nem úgy, mint máskor, amikor csak ő játssza a főszerepet. Szóval, a harmadik páros is összeállt. A finálé ezúttal is lenyűgöző volt. Imádom a befejezést, csak kár, hogy olyankor vége van a mesebeli utazásnak.
A Banks család:
Az apa szerepében Szervét Tibort láttuk, míg szende kis feleségét, Koós Réka jelenítette meg. A művésznő csodálatos volt, a hangja levett a lábamról. A karakterrel megtalálták egymást, és, ahogy korábban is írtam, tökéletesen illettek egymáshoz. Tapsrendél beszaladtak a szülők is, Szerednyei Béla és Dunai Tamás, illetve egy szeretett teljes anyuka, Ladinek Judit.
A gyermekeknél nem voltam túlzottan elégedett. Tudom, hogy ez egyéni szocprobléma, de nem tudom ezt kivetkeőzni magamból, a fiút konkrétan nem tudom elviselni, hála a kedves anyukájának, aki sok darabba benyomja a fiát. Szerencsétlen gyereknél nem mindegyik poén ült, a közönség máskor nevet bizonyos részeken, a megfelelő cukiság és egyensúly hiánya miatt, ez hiba volt. A lányt egy sorozatból ismerhette meg az ország, már, aki nézte a sorozatot. Engem idegesített ott, itt viszont eltudtam tőle a régebbi szerepe alapján vonatkoztatni, bár még így is voltak fenntartásaim vele szemben. Rögtön az szembeötlő volt, hogy nem volt szőke hajú kislány. A korábbi látogatásaim során, szinte az összes kislánynak szőke tincsekkel rendelkeztek, itt az első megjelenésüknél, a fény úgy vetült a hajára, mintha szőke lenne, ezért, amikor a házban voltak, kicsit meglepődtem, és azt hittem, lecserélték közben, aztán rájöttem, hogy tévedtem. A lényeg, hogy a gyerekek kevésbé voltak érdekesek számomra, mint máskor. Persze a régiek, mivel már kinőttek a korból, így nem alakíthatták a karaktereket. Tapsrendnél láttam, hogy az új beálló kislányok is barnák.
További karakterek
Brill néniként Dobos Judit láthatta a közönség, aki nagyon tud szidni, váltótársa Bajza Viktória is jelen volt. Robertson Ay szerepében Németh Gábor hozta a szokásos nagyon buta, ám egyben vicces szolgát. A vicinus olaj népszerűsítő arca Sáfár Mónika volt, váltótársa Pándy Piroska is megjelent a tapsrendnél. A szobrot játszó Kiss Ernő Zsolt komolyan véve feladatát végig robotszerűen mozgott, váltója nem jött el. Még páran hiányoztak: Gallusz Niki, Galbenisz Tomasz, Barabás Kiss Zoltán, Serbán Attila. A madaras asszony megformálója ezúttal Baranyai Annamária volt, váltó - számomra az igazi madaras hölgy, Détár Enikő is jelen volt az előadás végén.
A szereposztás tegnapról
Szép volt újra megélni az előadást, voltak ugyan hibák (főleg a drága hangtechnikus - csókoltatom!), ám az élmény, az energiák, amik felszabadultak, feltöltöttek. Érzelmileg viszont kivett belőlem a darab. Sajnos voltak, akik nem jelentek meg a régi szereplők közül, de akik ott voltak, nekik nagyon örültünk.
A jubileum mellett más örömre is volt oka a teátrumnak a tegnapi est folyamán, az Opten cégfigyelő ügyvezetője átadott egy oklevelet, amivel a színház bizonyította jó befektetés, gazdaságilag rendben működik. Előadásaikra a jegyek sorra kelnek el. Köszönhető ez a lelkes közönségének - ahogy az igazgató úr, Szirtes Tamás mondta.
Kedvenc jelenetek: a Parkban minden egyes pillanata, az orvosság, a kéményseprők tánca, a csillagokhoz utazás.
Kedvenc dalok: az összes! Olyan teljességet, összességet alkot a zenéje, hogy nehéz a választás, de egyet mégis csak kiemelek lentebb a videóban, mert egy üzenetet hordozz magában, miszerint, ha hiszünk magunkban, bármi pozitív dolog megtörténhet velünk.
Gratulálok az egész előadás létrehozóinak, szereplőinek, közreműködőinek! További sok sikert kívánok! :)
"Megtörténhet bármi, hogyha hagyod, Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot! Nem kell tőle félni, a változás közel, Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el. Nincs előtted egy ajtó se zárva, Pillangóként röppenj ki a nagy világra! Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra! Az égen minden csillag néked ragyog, Megtörténhet bármi, hogyha hagyod."
Időpont: 2014. december 7. (vasárnap), este 19.30 Helyszín: Madách Stúdió színpad (Tolnai Szalon) Előadás: Dögkeselyű - BEMUTATÓ
Műfaj: rock-rapszódia
Betegeskedem mostanság, és ez nem jó hír. Legalábbis nekem nem, aki él-hal a színházért és az ugrabugrálásért. Nos, az egészségem javuló tendenciát mutasson, rávettem magam egy jegyváltásra, a fentebb megnevezett produkció megtekintése céljából. Ezúttal a színházban reménykedtem, hogy erőt fog adni és segít, hogy egy picikét is jobban lehessek. Annyit mondhatok, hogy az előadás ideje alatt ez megtörtént.
Két ismerőssel találkoztam (2013-ban Posta Victor közönségtalálkozójának szervezői), illetve egy közös barátjukkal, így gyarapítottam ismeretségemet a színházba járó őrültek klubjában. Beszélgettünk erről-arról, főként előadásokról, de szóba hoztuk életünk mindennapjait is. Az új ismeretségekre mindig nyitott vagyok, úgyhogy nem bántam, hogy négyen voltunk, ám, úgy éreztem, hogy az előadás szünetében nem sikerült a közös hangot megtalálnunk. Különös. Ridegnek találtam a légkört, merő szigorúság, ahol még számomra is nehéz volt a felszabadult hangulat.
Az előadásról nem igazán tudtam sokat kideríteni, csupán annyit, hogy a II. Madách Musical Pályázat nyertes előadása. A színészek nagyon sokat próbáltak, jóformán a teátrumban éltek reggeltől egészen késő délutánig. Azt, hozzá kell tennem, hogy ha ez egy két felvonásos előadás, miért szorult fel az emeleti részre? Ha egyfelvonásos lenne (és egészen a szünetig így is gondoltam) akkor érdemmel lehetne ott fent, de így? Nem igazán elfogadható, túl körülményes, túl szűk a helyiség (amúgy ott található a Madách próbaterme is).
Vasárnap délelőttöm és a délután egy részét nyomozással töltöttem, a Madách honlapján keresgéltem, és egy videót megnéztem a népszerű videómegosztó oldalon. Bár, legbelül, nem akartam mindent kideríteni a darabról, mert a sokkoló meglepetést inkább a színészekre, a rendezésre, a díszletre akartam hagyni.
Belépvén a kicsinyke terembe, észrevettem a bútorok átrendezését. Megváltozott a nézőtér (korábban Posta Victor L'élek című előadását láttam, ehhez viszonyítva volt más a térbeli elhelyezés), a színpadon nagy méretű kockák kirakósát, valamint a mennyezetről lelógó telefonokat láthattunk. A zenekar is új helyet kapott, immáron "páholyban vagyis inkább egy kuckóban", a nézők szeme elől gondosan elzárva. Társaimmal a második sorban foglaltunk helyet, mivel szerencsésen emelkedett a nézőtér, ezért senki nem akadályozhatott a szabad kilátásban. A "főismerősöm" számára szokatlan volt, hogy mindenhova figyeljen, hiszen ennek a teremnek az volt a sajátossága, hogy a közönség sorai között járkáltak, színészek, egyszerre és mindenkorra bevonva minket az adott szituációkba. Ez mindig is tetszett. Magáról a történetről: A főszereplő egy taxisofőr, aki szakmáját tekintve, eredetileg pedagógus lenne, de nem űzi, inkább, szellemileg egyszerűbb, de annál veszélyesebb munkakört választott ("Hová rohanok?"). Taxisként nagyon önfejű, flegma, és pimasz, sokszor felesel a központos nővel. Feleségével sem felhőtlen a kapcsolata, ráadásul mindketten félreléptek, így elválnak, a gyerek a nő mellett marad, de hiányzik neki az apja. A feleség gyakran panaszkodik, hogy a férfi csak nagy ritkán látogatja meg őket. A főszereplő az apjával sincs jóban ("Apám egy jó nevű senki"), akitől hiába kér kölcsönt, nem kap, mondván, hogy ki van fogyva a pénzből (holott svájci bankszámlával rendelkezik). Végül egy régi jó barátjára bukkan egy autószerelő műhelyben, aki kisstílű dolgokkal (pl. autók teljes átalakítása, rendszámtól kezdve a kocsi színén át, a belső alkatrészekig) keresi a kenyerét. A barát segítségével, illetve a prostituált barátnő közreműködésével belefog egy nagy vállalkozásba: tönkre akarja tenni a két öreg hölgyet, akik meglopták őt. És ez a történet alaplényege. Ugyanis, egy nap, két idős nőt vesz fel a taxijába, útjuk során a temetőben lezajlott eseményekről társalognak és bírálják a férfit a vezetői stílusáért, majd a két hölgy úgy dönt jobb, ha gyalogolnak, fizetnek és távoznak, ám ekkor a taxis észreveszi, hogy meglopták. Méghozzá az előbbi utasok... Ekkor kezdődik meg a férfi kálváriája, senki sem hisz neki, bár ő kitartóan küzd, hogy bizonyítsa igazát, közben önfejű módon elhatározza, hogy saját maga fog leszámolni a nőkkel... Nyelvezete: modern, gyakran olyan stílust üt meg, ami persze manapság divatos, ám színházban mindig megdöbbentő (legalábbis nekem), ha káromkodnak. Zene: A 80-as évek rock zenéjét ötvözi a líraibb dallamokkal. Véleményem szerint a legmegindítóbb, legmegrendítőbb dal az volt, amely az édesanyákról szólt, mert beleszőttek minden olyan érzést, amit csak egy anya élhet át, a gyermekeik iránti gyöngéd érzelmeket. Olyan mélységeket tárt fel ez a dal, nagyon megrendültem, nem is hittem volna, hogy ebben az előadásban lesz olyan pillanat, amitől elsírom magam, illetve nem vártam az előadótól sem, hogy ennyire erősen érzékelteti az anyák jelenlétét, szerepüket az életünkben. Szereplők - karakterek: Nem a darabban meghatározott név alapján, inkább a hivatásuk szerint írok róluk kritikát. A taxis - Zöld Csaba Ő vitte a darabot a hátán. Szinte minden jelenetben fontos volt a jelenléte. Általa ismerjük meg a karakter különféle kapcsolatait, az elképzelését az életről. A figura ironikus és nem egy pozitív hős. Az, aki állatot öl meg, az olyan embert, - ha még ezt a jelzőt lehet rá biggyeszteni - megvetem és utálom. Ugyanazt a véget reméltem neki is, és lám, öngyilkos lesz, felrobbantja az épületet. Ez így szép és kerek. Zöld Csaba játékilag nem kifogásolható, pontosan, precízen, jól felépítette a figurát. Mimikája tökéletes szintúgy, arcra is "megnyerő" bűnözőé volt. A taxis apját, egy rocksztárt, rendőrt - mondhatni mindenest játszott Kőrösi András. Még sosem láttam őt színpadon, így érdeklődve figyeltem, hogy miként formálja meg az egymástól eltérő figurákat. Alapjában véve nekem a férfi egy lidérc, aki a taxis életében több arcúsággal jelen van. Apaként, ő a jó nevű senki, aki Svájcban él, fiát kritizálja, és önmagával elhiteti, hogy a felesége alkoholproblémáját nem ő okozta. Léha alaknak tűnik az apa figura. Az átváltozásai és felbukkanásai látványosak. Ő jelképezi a szabadságot, a lázadást és a lelkiismeretet. A feleség megformálója Koós Réka volt. Van egy lírai dala a történetben. Időnként felbukkan, családanya szerepben, nem követel, csak szeretné, ha a férje meggondolná magát a válást illetően. A gyermekét szereti és a férjét kérleli, hogy időnként menjen el a fiúért az iskolába, mivel a kicsi ragaszkodik őhozzá is. A nő recepciós, a darab végén már előléptették, így anyagilag jobb a helyzetük (amúgy egy baki is történt: véletlenül, Csabával összeütköztek, leesett a név bilétája). Nem egy nagy szerep, de jó volt újra hallani és látni Rékát. A prostituált, aki énekesi babérokra pályázik, Balogh Anna jelenítette meg. A karakter teljes átéléssel lett bemutatva, különösen nagy sikerű volt a lakásán játszódó jelenet, amiben eléggé lengén volt öltözve, erotikus táncot lejtett s közben énekelt. Hát, nem is kell mondanom, hogy a közönség férfi tagjait megnyerte magának. Bár én is szeretem Annát, de nekem ez már zavarba ejtő volt. :) Az általa ábrázolt figura sem kapott nagyobb hangsúlyt, mint a feleség. Ellenben erősebb jellemnek tekinthető, aki a taxis miatt aggódik, félti és talán szereti is. A férfit képes volt ráncigálni, vitázni vele, szembeszegülni vele, amiért az titokzatoskodó, magába forduló és nemtörődöm volt. A nő az egyik segítség, egy hivatalnok kocsiját szerzi meg a bűntényhez...Ő és a taxis káromkodnak a legtöbbször. Elérkeztük az okért, aki miatt elmentem megnézni a darabot. Az őrnagy alakítójáért, Posta Victorért. Imádtam!!! Wáááá!!! Azt reméltem, hogy felbukkanása erőt fog majd adni, nem beszélve arról, hogy már hiányzott az imádni való hangja és a mozdulatai. Vártam, vártam, és egyszer csak a tömegből kivált az alakja. Hangilag akkor még el volt "bújva". De a megjelenése is sokat segített. már ez örömmel töltött el. Nos, és a karakter, amit megformál. Azt kell írjam, teljesen eltér az eddigiektől, jóval egyszerűbb, semmiképpen nem lírai a figura. Az őrnagy egyedisége az egyszerűségében rejlik, ő az, akit a filmekből jól ismerhetünk. A felügyelő mellett, egy fiatal feltörekvő személyiség, aki tele van ötletekkel ugyan, jó megfigyelésekkel, de nem minden esetben veszik komolyan az okfejtéseit, meglátásait. Victor figurája is ilyen bohókás, hebrencs volt, aki szereti megvillantani az eszét. Az előadás végén ő az, aki rájön, hogy a két hölgy egykori tolvajzsenik voltak, férjhez mentek, nevet változtattak, nem lehetett felkutatni őket, de egy idő után újra aktívan űzték a régi szakmájukat, mert anyagilag megcsömörlöttek. Szóval, az őrmester ügyesen kibogozta a szálakat. Victor figurájában leginkább a foglalkozása iránti elhivatottság, a buzgóság és az állatok iránti szeretete tetszett meg a legjobban. Olyan édes volt, sajnálta a kutyust. A taxis lakására a felügyelővel érkeztek, akkor meg az tetszett, hogy kutyabolondként áradozott és az állattal próbált kapcsolatot teremteni. Akadtak vicces pillanatok is, pl. a taxist felhívta telefonon, hogy értesítse nincs gyanúban az ellopott összeggel kapcsolatban. A rögzítőre búcsúzásként ezt mondta: Kőrösi őrnagy voltam...vagyok. :D Nagyon cuki. A lényeg, hogy eddig nem látott szerepkörbe került, szokatlan lehet a líraibb figurák után, de megéri megnézni. A felügyelő Barát Attila személyében kelt életre. Nem igazán vagyok oda a színészért, eleddig azt vettem észre, bármilyen poént mondott az nálam erős, betonfalakba ütközött, mondhatni, hogy egy klasszikussal éljek "nem jött át nekem", mert valóban ez volt a tényállás. Ám, ezúttal a darabban kedveltem, sőt a vicces kis élcelődésein is tudtam jót derülni. Victor folytonos piszkálgatása is élvezhető volt, kellemesen szórakoztam. A felügyelő jó figura, illik Barát Attilához. Fejszés Attila nem szerepelt olyan sokat, hogy elbűvölő véleményt írjak róla, ő volt a taxis régi jó barátja, aki illegális munkával szedte meg magát. Első megjelenése a műhelyben történt, majd ő az, aki megveszi a régi telket a taxistól, ami tekintve a föld teljes elhagyatottságát, nem ér sokat. Ne feledkezzünk meg a két idős hölgyről, akik fiatal korukban tolvaj duóban űzték az ipart. Ők Bajza Viktória és Hűvösvölgyi Ildikó. Kettejük közül az utóbbit emelném ki, hiszen Ildikó az, aki az anyákról szóló dalt énekelte. Csodaszépen, megrendítően. A darabban van egy lánya és egy palotapincsi kutyája, őt rabolja el elsőként a taxis, ezzel próbálva felhívni magára a nő figyelmét. Zsarolja, több pénzt követel a nőtől, aki nem hajlandó kifizetni a nagy összeget a kutyáért, ám időközben változott a terv, és már a lány élete a tét, ezért beadja a derekát, miközben a rendőrökkel együttműködik, a taxis tiltása ellenére. Az idős hölgy lánya orvostanhallgató, a kerettörténet elején és végén jelenik meg, illetve, amikor a kutya megtalálására sor kerül, valamint a zsarolás kapcsán. A taxis telefonon keresztül kapcsolatot teremt az idős nővel és annak lányával. Csakhogy a nő hangja hallatán a férfi mámorban úszik és tévképzetei alakulnak ki róla. A hangja bársonyos és felajzó. A színpadon ez látványos szemléltetésen keresztül volt érzékeltetve a közönség felé. Fekete Linda nagyon élethűen ábrázolta az elrabolt nőt, aki naivan elhitte, hogy visszakaphatják az elveszett családtagot. Végül, a rabságban tartott lányt a férfi elengedi egy búcsúszóval, miszerint hamarosan tűzijáték lesz... A diszpécser Fehér Adrienn, a szerepén kívül még bárban énekelgető pultosnőt is megjelenített, gyakran a kórustagjaként láthatták a nézők. Míg Ömböli Pál, aki a taxis főnöke volt, kissé "langyosra" sikeredett, a dal is, amit előadott... Nem sok vizet zavart, de ő volt az, aki nem próbált segíteni, konkrétan nem is hitte el a férfinak, hogy két idős nő kirabolta. A pénzt akarta viszont látni, különben a taxist kirúgja az állásából. A történet végén a kirakós darabkái a magasba repülnek...és középen csak egy marad, a főszereplő. Majd a taxis gyermekét láthatjuk, édesanyja felsegíti rá a táskát. A fiú immáron felnőtt férfiként életét elkezdi. Így zárul le a borús történet. Díszlet: A nagy méretű dobókockákból álló kirakós, minden oldala más képet ábrázolt, a jelenetek közben gyakran pakolták őket ide-oda, illetve volt, hogy képeket jelenítettek meg velük: taxi, rendőrautó és egy 80-as évekbeli Volvo. Az eredeti filmből ismert üldözőjelenet nem volt, helyette, a mennyezetről lelógó telefonok szolgáltak a vízióhoz, mégpedig a zsaroló tartózkodási helyét folyton változtatta, így a bemérést nehezítette. Szerintem nagyon ötletes megoldás. Amikor a munkatársaival kommunikált, akkor is mindenki talált magának helyet, telefont. Koreográfia: rendkívül látványos, olykor felkavaró, és a színészek számára is megerőltető lehetett megtanulni. Étkezés a színpadon: Bizony volt egy jelenet, amelyben ez előfordult. A főszereplő az apját várta, és egy reggeli menüt fogyasztott el: tükörtojás és még valami finomságot, amit nem tudtam azonosítani, sajnos. De legalább valaki jóllakott, a többieknek meg kopogott a szemük. Hírességek a Bemutató előadáson: Lévén, hogy december 7-én tartották a hivatalos bemutatóját az előadásnak, prominens személyek jelenlétére is lehetett számítani. A Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás; a zenekar vezetője, Kocsák Tibor; számos tanító könyv írója, Müller Péter az első sorban foglaltak helyet. A nézőtéren körülöttünk: Balogh János (egykori madáchos, József és a színes kabátban ő volt a Pohárnok) végig röhögte az egész előadást, még ott is felkacagott, ahol nem volt indokolt. Bencze Ilona és feltételezéseim szerint a lánya a hátunk mögött foglaltak helyet. Továbbá láttam még a Szomszédokból ismert, Trokán Pétert. Az Operettszínházban egykor szereplő színészt is felfedeztem, Fila Balázs személyében (Denevér címszerep és Perc úr a Szépség és Szörnyetegben) Szerintem érdekes darab. Ajánlom. :)
Ha továbbiakra is kíváncsiak vagytok az előadásra, akkor itt a Bemutatóról egy kis videó összeállítás, illetve a próbafolyamatról egy felvétel:
Vártam az előadást, de közben attól is féltem, hogy biztos, hogy aznap megyek? Hiszen jó régen vettem meg a darabra a jegyemet, márciusban. Az év harmadik hónapjának, 20. napján, ami az én névnapom, egyúttal a Boldogság világnapja is. E jeles napon látogattam el egy volt évfolyamtársnőmmel a Madách színházba, hogy közösen megnézzük Mary Poppins-ot. Másnap elárasztottak az érzelmek, és rögtön jegynézegetésbe kezdtem. Annyira szerettem volna, újból látni. Nem kellett sokáig kutatnom, hiszen a jegyszervező ismerősöm elküldte a listáját, illetve a közösségi oldalon feltüntette milyen jegyei vannak a közeljövőre. Köztük volt az én Mary-s jegyem is. Amit azonnal lefoglaltam.
Így jött el ez az est is, na végre!!!! :)
Tudtam, kik lesznek a főbb szerepekben, hiszen még időben lett közölve a szereposztás. A színre kerülés napján sem történt semmiféle változtatás, mindenki, aki meg volt jelölve aznapra, színpadra lépett.
A két főszereplőmet illetően, - most is, mint eddig "két" alkalommal, - Oroszlán Szonja és Sándor Dávid jelenítette meg. Őszintén szólva, örültem nekik, vártam az előadást. Szükségem volt rá!!! :)
Oroszlán Szonjával, ha lehet még jobban meg voltam elégedve, mint eddig bármikor! Annyi szeretet, báj, kedvesség és a jóra való tanítás volt a karakterben. Szebb volt, kedvesebb volt, mosolygott, visszafogottan, ahogy egy nevelőnőhöz illik, mégis szerényen. Az egyik legmeghatóbb jelenetnek tartottam, amikor Mary elbúcsúzik Bertitől. Szonja oldalról megpuszilta Dávidot, majd azt láttam az arcán, hogy az egyik szeme valóban sír, mintahogy az énekében ezt kifejti. Aranyos volt a pillanat, ez a puszi, és, a felfedezés, milyen szomorúvá válhat egy nevelőnő, aki elkényszerül hagyni a családot. Szonja nekem Mary!
Sándor Dávid - az alakítása pazar volt, mint mindig Bertiként. Imádom, olyan jóravaló ember, színészként kitűnően hozza a figurát, nem tudom nem szeretni. Lenyűgözően táncol, mozgása sokrétű és látványos, a gyerekekkel jól megérteti magát, nem csoda, hiszen ő maga is apuka. Mary-vel közös jeleneteit nagyon szeretem, Szonjával tökéletes párost alkotnak, és meg van közöttük a baráti kapcsolat. Látható ez főként a tapsrendnél, amikor vidáman mosolyogtak egymásra, és Dávid rá kacsintott. Soha jobb Bertit! :)
Szervét Tibor, mint apa. Előzetesen nem gondoltam volna, hogy ennyire, de ennyire meg leszek vele elégedve. De tény, ez történt. Nagyon jó apuka, sokkalta ironikusabb, mint Szerednyei. Morcos, egy férfi, aki a munkájának él, és ahogy önmagát nevezte "Én vagyok a drágakőve a Cseresznyefa utcának.". Kiválóan ábrázolta a karaktert, noha hangilag nem a legjobb, - nem, nem énekel rosszul - csak az énekes szerep kevésbé való neki, mint a prózai. De ez csak az én meglátásom. Nagyon tetszett, én is így képzelném el az apát, egy nemtörödöm férfinek, akit a volt nevelőnője tett mogorva, magába forduló, parancsolgatós apává, és még a gyerekeivel sem foglalkozik. Ének szempontjából még annyit mondanék, ha mással nem értem mit mond a szövegben, nála minden szót tökéletesen értelmezhettem. Másik elszólás Szervéttól: "És tenné a házastárs...a társasági kötelezettségét!" :)
Koós Réka, mint anyuka. Nem hittem volna, hogy ez az a szerepkör, amiben nem tudok dönteni majd, ki legyen a kedvenc. Most már láttam, mindhárom művésznővel, Gallusz Nikivel és Ladinek Judittal, valamint a jelen megnevezettel. Réka elképesztően jó volt, a kétségbeesett asszony, aki meg akar felelni férjének és nem elbukni, mint eddig oly sokszor tette. Szuper jellemábrázolás, a karakter fejlődött, tűnődött, szerethető volt. Vicces volt a kirohanása, amikor színészi képességeit lantba veti, beront a bankba és helyre akarja igazítani az igazgatót és a tisztviselőket, hogy megvédje szeretett férjét.
A két szülő harmonizált egymással, a köztük lévő feszültség, majd szeretet kibontakozását figyelheti meg a közönség. Tetszett, csillagos ötös!
A két gyerköc, azt tették, amit tenniük kellett, - csíntalanok, rendetlenek, elviselhetetlenek voltak, de hála Mary Poppins útmutatásainak, a gyermekek a helyes irányba lettek terelve. Megtanította nekik, hogy a munka is lehet móka, hogy a játékokat szeretni kell, és tisztelni. A helyes viselkedést, és a parkban nem csak unalmas dolgok történhetnek... Az egy Schilling értékét.
Andrew kisasszony-nak nincs nagy szerepe a darabban. A második felvonás elején kerül képbe, amikor Mary eltűnik, és Winifred a régi dadát kutatja fel, meghívja magukhoz, majd felfedezik, hogy ez az asszony tette olyan borúlátóvá a férjét. Mary ellenfele Andrew kisasszony, Sáfár Mónika megjelenése már egy viccnek is felér, mert ő mindig komikusan alakítja a saját figuráit. Andrew egy gonosz nőszemély, aki a gyerekeket úgy akarja megnevelni, hogy a fiút intézetbe küldené, míg a lányt a gondozásába venné... Kedvenc "orvossága" a Vicinus olaj, amit egy nagy injekciós tűbe is felszív, ezzel riogatva a körülötte lévő embereket. A veszte, Mary Poppins színre lép, és egy "ádáz csatában", a varázslatos dadánk a gonoszt, egy madárketrecbe zárja.
Madaras asszony - a Szent Pál Székesegyház terén egy idős nő, árulja a madárcsemegét. Értéke csak egy Schilling. Mary Poppins elviszi a két gyereket, hogy megérthessék a bankban látott hitelkérő férfi szavait, aki mindkettejüknek egy-egy érmet adott. A fiú megsajnálja a nőt, ám a lány nem. Ez a jelent az egyik legimpozánsabb, legmeghatóbb. Nem tudtam, nem sírva végignézni. Van benne valami megrendítő, valami megrázó, - főként, amikor a galambok "ténylegesen" leszállnak a földre. Összeszorul a szívem, próbáltam magam tartoztatni, de nem tudtam és a mai napig sem tudom megmagyarázni magamnak miért van ez a kis színpadkép ennyire nagy érzelmi hatással rám. Leginkább Détár Enikővel a legmeghatóbb.
Corry néni-ként Bencze Ilona jelent meg. Őt kedvelem, a váltóját már kevésbé. Olyan idegesítő tud lenni...A lényeg, hogy Bencze Ilona aranyos volt, és megnyerő. A nő, aki ismerte Nagy Sándort, Rettegett Ivánt, és a többi nagy alakot a történelemből. A karakter egyszer szerepel, amikor Corry néni különleges boltját látogatja meg a csapat, azért, hogy jó szavakat szerezzenek be. Ekkor hangzik fel a darab egyik híres dala: "Szuperfenofrenetikomaxikapitális".
A tengeri medve, azaz Bumm tengernagy / Bankigazgató szerepében Koltai Jánost láthatták a nézők. A két szerep nem túl nagy, de mindkét karakternek fontos és kiemelkedő jelentősége van a darabban. A tengernagy a Cseresznyefa utcában lakik, és gyakran tengeri mondásokkal, megszólításokkal beszél Bertihez, aki van, hogy a "fedélzetet söpri", van, hogy csupán az utcában arra felé kóricál. Beszélgetőpartnere Csirip asszony, akinek egy fehér kutyája van. Bankigazgatóként Koltainak az a szerepe, hogy a jó hírt megossza a kétségbeesett Banks úrral.
Brill néni - Dobos Judit és Robertson Ay - Németh Gábor. Kettejüket együtt említem, hiszen ők a háznak a két szolgálója, a szakácsnő és az inas. Míg az előbbi morcos, és minden szólást rendszerint átértelmez, vagy bőszen szidja az inast, vagy mást ("hogy romolna meg az összes befőttje"). Úgy az utóbbi mindennek neki megy, megégeti a fenekét, belemászik mások aurájába, nekimegy az ajtónak vagy csupán bután viselkedik. Viszont mindkettő hiteles volt, szórakoztató és az előadásukat a közönség is élvezte.
Néleusz / Valentin szerepét ezúttal Kiss Ernő Zsolt játszotta. Hangilag sokkal visszafogottabb, mint Serbán Attila, ezért nekem élvezhetőbb volt, mindkét figurájának a megjelenítése. Kedvesebb, nem harsány és fülsértő. Szoborszerű viselkedés valóságosabb.
Parkőr / Northbrook "kettősét", ezúttal Barát Attila alakította. Akivel most - holott nem vagyok úgy oda érte, mint mindenki más - nagyon jól teljesítette, tudtam nevetni rajta, asszem kicsivel jobb Barabás Kiss Zoltánnál. Ő a felháborodott parkőr, aki a fiatalokat kergeti a parkban.
Rendőr / Von Hussler karakterét Galbenisz Tomasz jelenítette meg. A Parkban láthatjuk először, mint bőszen bűnre vadászó rend őrét - amikor minden virágzóvá, színesebbé válik, ő az, akinek a válla alatt szárnyai nőnek.
Néhány kedvenc jelenet, a legkedvesebb és legbolondosabb számomra a Parkbeli-jelenetek. Totál kedvencem. A gyerekek unalmasnak találják, úgy gondolják semmi sem történik a parkban. Mary megmutatja nekik, hogy nem kell feltétlenül így gondolkodniuk. A két gyerkőc egy időre egyedül maradnak, unatkoznak, ám a szobor, ami mögöttük áll, varázslatos módon életre kel. A gyermekeket lenyűgözi ugyanakkor meg is riasztja, hogy egy szoborral kommunikálnak, nem hiszik el, hogy Néleusznak hiányozhat ugyanúgy, mint nekik a saját apukája, aki mint később megtudjuk Neptunusz. A szobrokkal táncolnak, majd Mary és Berti új ruhakölteményekben jelennek meg a színpadon. A kedvenc jelmezeim. A tánc bámulatos, nagyon színpompás ruhákban történik a koreográfia előadása. Szeretem nézni ezt a jelenetet. Vidám és fergeteges. Pazarul szórakozom.
Szeretem a kéményseprők táncát is, ami nagyon elementáris, olyan földöntúli ("Föl, föl az Égbe, egy-két-há'"). Vidám, fentről mutatja meg a világot, pontosabban, azt, ahogyan a kéményseprők látják lent az embereket, illetve hogyan képzelik el saját kis világukat fent a magasban. Van benne, misztikum, izgulsz minden pillanatban mi fog történni most, és merre bukkannak fel a kéményseprők rejtekeikből. Nem beszélve arról, hogy milyen látványos táncot lejtenek a színpadon, azaz a háztetőn. A koreográfia gyors mozdulatokból tevődik össze, egyszerre látványos és nagyon szórakoztató. Viszont az egyszerre történő mozgásra rendesen koncentrálni kell, ezért becsülöm, hogy a színészek és a táncosok is, milyen szépen és ügyesen megtanulták a lépéseket. Egy, szintén kiemelendő pillanat, amikor a nézőteret beborítják a csillagok. Csodálatos érzés, egy varázslat rabja lesz a néző. A pillanat megélésére adnak is időt a színházban, ilyenkor a nézőteret figyeljük (részben), ahogy a parányi csillagokat csodáljuk, amit a színészek és a táncosok lehoztak nekünk fentről. Csudálatos! :)
A második felvonásban, amikor Mary visszatér, Berti egy üdvözlő szöveget "firkant" fel az Égre. Először sorban a betűket, a kis kéménytisztító segédeszközével. A betűk elkészültével összerázza az egészet és elsőként ezt a szöveget láthatjuk: "Váú Gyúrunk!" (Ekkor még nincs ott a "T" betű). De rögtön rendeződik az igazi felirat is, íme:
Gyakran megesnek a bakik az előadásokban, feltéve látjuk őket, és nos, az első alkalmakkor mindig adódik valami kisebb-nagyobb zűr. Szerencsére, a Mary Poppins előadásban minimális bakik fordultak elő, amik a darab és a színészek, a közreműködők teljesítményéből nem vontak le semmilyen értéket. Sőt! Olyan tapsviharban volt részük!!!! Én is alaposan tapsoltam, gyönyörű szép előadás volt, ismételten egy álom!
Az egyik baki, pont a "csillagos jelenetben" zajlott, hirtelen két táncos jelmezének világítógombjait az utolsó alkalommal nem tudták bekapcsolni. A darab szünetében a díszletmunkások rendezgették a színpadot, amit máskülönben nem szoktunk látni nyilvánosan.
Ami sosem maradhat el, és sokan várjuk a nagy pillanatot, amikor Mary Poppins a magasba emelkedik és átrepüli a Madách színház közönségét. Olyan grandiózus és felemelő látvány, amit tapssal jutalmazunk, Mary pedig vígan és szeretetre méltóan mosolyog mindenkire. Elhiszem, hogy ez felemelő, és különleges élmény lehet a művésznők számára! A reptetés valóban egyedülálló és a darab egyik leglátványosabb pillanata.
A zenéje rögtön belopta magát a szívembe, és fülbemászó dallamait sokszor dúdolgatom. Ahogy a Fantom esetében, úgy a Mary-nél is, 19-én, este azt tapasztaltam, hogy a kisgyermekeket megérintette, nem unatkoztak a darab alatt, sőt nem is lehet! De, hogy az összefüggést érzékeltessem, hallottam, hogy a "Szuperfenofrenetikomaxikapitális" dallamot énekelték a gyermekek. Mi ez, ha nem siker? :)
Videóérdekességek: A darab előkészületeiről a figyelmes színházkedvelő folyamatosan kaphatott híradást. Íme egy kis összeállítás Mary Poppins legszeretnivalóbb dalaiból és egy felvétel, ami a próbafolyamatokról ad részletes tudósítást.
"Tűz legyen a véredben, Lángoooolj! Ez a hősszerep neked való!"
Időpont: 2009. március Helyszín: Thália színház Előadás: A vörös pimpernél
Az egyik kedvenc előadásom is lehetett volna, de sajnos, csak egyszer nézhettem meg.... Így maradnak a szép emlékek a darabról. A könyvet már régebb óta beszereztem, így az összevetés nem volt részemről elkerülhető. A könyv és maga a musical is teljesen máshogy dolgozza fel a magyar bárónő által kitalált történetet.
Csengeri Attila, mint Percy, a piperkőc angol arisztokrata nagyon tetszett, ez a szerep neki való! Nem csak a komoly és határozott grófot kell prezentálnia, hanem a különcködő, kissé bugyuta és divatőrűlt férfit is. Ez Attila számára nem jelentett gondot, mindkettőt fantasztikusan tudta bemutatni. A férfi, aki álarc mögé bújik... Nagyon parókus, hogy a főszereplő mennyire kifordul magából, barátaival együtt adja a "hülyét" minden egyes bálon. Percy magas orrhangon kommunikál, a férfidivat nagy őrültje, hangsúlyt helyez az öltözködésre. Titkon, ő a Vörös Pimpernél, aki a francia nemeseket megmenti a halál karmaiból. Társaival együtt a titkos szervezet tagja, egy vörös kis virág a jelképük, a pimpernél. Ha levélben közli utasításait, a borítékon mindig ez a virág látható (a Lángolj lelkesítő dal előtt ezt tudtunkra adja). A barátaival közösen hajóznak el Franciaországba, ahol megkezdik tevékenységüket. Álruhában közlekednek, kilétüket az utolsó pillanatig palástolják. Az egyik kedvenc jelenetem, ekkor hangzik fel a "Lángolj" című dal, ami a darab fődala. A főhős a mű végére megérti, hogy felesége nem volt hibás, barátja halálában. A két elveszett szerelmes újra egymásra talál. :)
Feleségét, Margareth-et, aki egy szépséges francia színésznő, Koós Réka alakította. Ebben a darabban nagyon megkedveltem Rékát. Szép, bátor és céltudatos nő volt. Félti öccsét is, aki az álruhás felszabadítók közé tartozik. Megható a közös duettjük, ahol egymást féltő két kisgyermek képében is megjelennek a színpadon.Szereti a férjét, és rosszul viseli, hogy esküvőjüket követően a szerelme megváltozik és átalakul egy ismeretlen férfivé, aki rideg és közönyös vele szemben. Chauvelin felügyelő árulással vádolja Margareth-et. Percy egyik legjobb barátja állítólag miatta került a guillotine alá. Miután azt látja, hogy a férje nem az, akinek hitte, egyénileg próbál boldogulni. Végül a nő, megküzd férje szeretetéért és megbecsüléséért, kiderül az igazság is a feltételezett árulásról. A Pimpernéllel való találkozásai nagyon rejtélyesek, a nő szeretné tudni a megmentő kilétét, de ez az utolsó pillanatig titokban marad. Miután napvilágra kerül, hogy a férje a hírhedt hős, minden erejével a megmentésére siet, hiszen Chauvelin is megtudja és a bitófára küldi a férfit. De, gondolhatjátok, hogy minden jól sül el. :)
A szerelmi háromszög harmadik tagja, az ellenség, a felügyelő, akinek legfőbb célja, hogy a Vörös Pimpernélt elkapja, Molnár László játszotta. Néha idegesített a spontán megjelenése, mindenbe beleavatkozott. A karaktert sem kedveltem, talán magáért a színészért sem vagyok túlzottan oda, aki nem volt valami fess, jóképű fiatalember. A darabban elvileg Margareth-tel közös múltjukra is fény derül, ami számomra azért furcsa, mert tényleg nem egy Don Juan a színész, Molnár László. - de mégiscsak valamit tudhatott... Hangilag teljesen rendben volt. Ellenben a Pimpernéllel vívott csatáit nagyon élveztem.
Kedvenc dalok: Lángolj, Élj meg száz csodát!, Világ végén.
A darabban megjelent még egy nem várt színész, aki pályafutását a Barátok közt című sorozatban kezdte, Berényi Miklós fiaként. Dósa Mátyás,Armand St. Just bőrébe bújhatott, ez volt az első színpadi szerepe, amiben láthattam.
Kedvenc jelenetek: a Vörös Pimpernél felszabadítók csapatának "kitalálása" és a hajóra szállás, a guillotine-jelenetek, Margareth és öccse búcsúja. A felügyelő és Pimpernél esti találkozója a hídon. A piperkőcök megjelenése a bálokon. A nagy szerelmi háromszög erős közös dala az első felvonás végén.
Díszlet-jelmez: tetszett, és imádtam a tarka, színes ruhakölteményeket, a látványos megoldásokat, a hidat (tiszta misztikum és sötétség), a guillotine-nes jeleneteket, amelyek visszavezetnek bennünket a szörnyű múltba.
Tunyogi Bernadettel nem tudnám elképzelni, Margareth karakterében, nagyon idegesít a hangja...
A Szolnoki Szigligeti Színház produkciója, két előadás erejéig a Thália színházban volt látható. Állótapssal zártuk az estet! Nagyon megérdemelték! Nagyon-naaagyon tetszett! Talán nem is csoda, hiszen az egyik kedvenc darabomnak, a Rudolf - az utolsó csóknak a zeneszerzője, Frank Wildhorn volt e darab elkövetője. A története igazán figyelemfelkeltő, kalandos, kis romantikával és humorral fűszerezve. A dallamok fülbemászóak és élvezhetőek. A színpadi műnek az alapja, Orczy Emma, magyar származású bárónő ugyanezen cím alatt megjelent regénye.
Csengeri Attila és Koós Réka duettje - az előadásról készült képek kompoziciójában.
