Szuperfenofrenetikomaxikapitális
Időpont: 2014. 03. 20. (csütörtök) 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Mary Poppins
A cím, bizony árulkodó lehet azok számára, akik még nagyon régen látták a filmváltozatot. Mire gondolhatok? Oh, bizony, nem másra mint a Cseresznyefa utca csodálatos nevelőnőjére, Mary Poppinsra!
Sajnos a filmváltozatot még nem láttam, de sokan rajongói és dicshimnuszt zengenek róla. Emiatt tudok oly nagy örömmel írni erről a színpadi adaptációról, mivel nincs előttem egy példa - milyen legyen Mary és milyen legyen Berti?
Meg kell vallanom, nem az első alkalommal néztem meg a darabot. Az első, pont a 100. Mary Poppins előadás volt. Vicces, nem? Az első, a 100. Fura így leírva látni, illetve kimondása is eléggé megmosolyogtató lehet. Emlékszem, hogy nagy várakozással tekintettem a darab elé, néztem a színház honlapján a szereposztást, és mindig csak egyfélét láttam, holott ez nem egy kis ünnepség lett volna. Aztán az igazi meglepetés a nagy napon, este a színházban ért, mikor a tömeg összegyűlt ünneplés céljából. Sejtettem, hogy mindhárman szerepelni fognak. Őszintén örültem nekik, így legalább láthattam mindhárom Berti és Maryt. Természetesen nem egyszerre, a jelenetek között váltották egymást. No, de igazából a március 20.-i előadásról szeretném bővebben kifejteni az élményeimet. Az előző gondolatfüzérhez visszacsatolva, az egyedüli főbb szerepeket az ünnepségen Oroszlán Szonja és Sándor Dávid alkotta volna. A névnapi előadáson (igen, megleptem magamat, méghozzá a kedvenc előadásom megkezdése előtt - Az Operaház Fantomja - gyakran olvashatunk majd bejegyzést Róla) - az első sorban ülve kaptam kézhez a jegyeket a jegyszervező ismerősömtől. Teltek-múltak a hónapok, és még egy hónappal játszás előtt megtudtam kik fogják alkotni az "én nyerő párosomat". Nem más, mint az a két színész, akik az "első alkalomra" is fel voltak tüntetve a honlapon. Várakozással telve, számoltam vissza a napokat. Aztán itt volt az omniózus este, a jegyszedő hölgy tájékoztatott engem és volt évfolyamtársnőmet, hogy egy nagyon jó előadásra számíthatunk. Reméltem, hogy így lesz. Nem is kell mondanom, valóban beigazolódott a jóslata.
Nem találok szavakat, és talán nincsen találó kifejezés, amivel pontosan megfogalmazhatnám, milyen élményekkel és érzésekkel telve távoztam aznap este a színházból. Mary Poppins története olyan inspiráló, újból kisgyermeknek érezhettem magam, átéltem a darabot. Megéltem a csodát, a mai reggelen úgy éreztem képes lennék a magasba emelkedni, szívesen szárnyra kaptam volna. Ez egy csodálatos névnapi ajándék volt, köszönöm minden résztvevőnek, akik felejthetetlenné tették a tegnapi előadást! Oroszlán Szonja remek Mary, Sándor Dávid pedig méltó párja, Berti szerepében. Imádom őket. :)) Lenyűgöztek.
Sajnos a filmváltozatot még nem láttam, de sokan rajongói és dicshimnuszt zengenek róla. Emiatt tudok oly nagy örömmel írni erről a színpadi adaptációról, mivel nincs előttem egy példa - milyen legyen Mary és milyen legyen Berti?
Meg kell vallanom, nem az első alkalommal néztem meg a darabot. Az első, pont a 100. Mary Poppins előadás volt. Vicces, nem? Az első, a 100. Fura így leírva látni, illetve kimondása is eléggé megmosolyogtató lehet. Emlékszem, hogy nagy várakozással tekintettem a darab elé, néztem a színház honlapján a szereposztást, és mindig csak egyfélét láttam, holott ez nem egy kis ünnepség lett volna. Aztán az igazi meglepetés a nagy napon, este a színházban ért, mikor a tömeg összegyűlt ünneplés céljából. Sejtettem, hogy mindhárman szerepelni fognak. Őszintén örültem nekik, így legalább láthattam mindhárom Berti és Maryt. Természetesen nem egyszerre, a jelenetek között váltották egymást. No, de igazából a március 20.-i előadásról szeretném bővebben kifejteni az élményeimet. Az előző gondolatfüzérhez visszacsatolva, az egyedüli főbb szerepeket az ünnepségen Oroszlán Szonja és Sándor Dávid alkotta volna. A névnapi előadáson (igen, megleptem magamat, méghozzá a kedvenc előadásom megkezdése előtt - Az Operaház Fantomja - gyakran olvashatunk majd bejegyzést Róla) - az első sorban ülve kaptam kézhez a jegyeket a jegyszervező ismerősömtől. Teltek-múltak a hónapok, és még egy hónappal játszás előtt megtudtam kik fogják alkotni az "én nyerő párosomat". Nem más, mint az a két színész, akik az "első alkalomra" is fel voltak tüntetve a honlapon. Várakozással telve, számoltam vissza a napokat. Aztán itt volt az omniózus este, a jegyszedő hölgy tájékoztatott engem és volt évfolyamtársnőmet, hogy egy nagyon jó előadásra számíthatunk. Reméltem, hogy így lesz. Nem is kell mondanom, valóban beigazolódott a jóslata.
Nem találok szavakat, és talán nincsen találó kifejezés, amivel pontosan megfogalmazhatnám, milyen élményekkel és érzésekkel telve távoztam aznap este a színházból. Mary Poppins története olyan inspiráló, újból kisgyermeknek érezhettem magam, átéltem a darabot. Megéltem a csodát, a mai reggelen úgy éreztem képes lennék a magasba emelkedni, szívesen szárnyra kaptam volna. Ez egy csodálatos névnapi ajándék volt, köszönöm minden résztvevőnek, akik felejthetetlenné tették a tegnapi előadást! Oroszlán Szonja remek Mary, Sándor Dávid pedig méltó párja, Berti szerepében. Imádom őket. :)) Lenyűgöztek.
Kis kritikát is kifejtenék, de figyelem! - ez az én meglátásom. Oroszlán Szonja nagyon jó Mary volt, viszont azt erősen hiányoltam, hogy nem mosolygott olyan sokat, - én egy mosolygós Maryre számítottam, ezt vártam. Ebből a szempontból Mahó Andrea karakter formálása előnyösebb, viszont, ami Szonjánál jobban tetszett az a nevelőnő terelőszavai: "Indulás, egy-kettő, pikk-pakk!". Mahó túlságosan irritáló hanglejtéssel mondja, nem tetszik, ellenben Szonja nagyon jól teszi mindezt. Remekül táncolt, és jól megformálta a karaktert, persze a ridegséget leszámítva, nekem nagyon tetszett, mint Mary. :) Azért is voltam Szonjával kapcsolatban bajban, mert az ismerőseim közül van, aki pozitívan nyilatkozott róla, hogy ő a legjobb, míg egy másik azt állította, hogy nagyon távolságtartó, ridegebb, mint Polyák Lilla. Szerintem Szonja klassz volt. :-) Ami viszont nagyon bánt, idegesít, és nyomaszt, hogy Sándor Dávidot kritizálják. Az előbb említett, de nevén meg nem nevezett személyek nagyon élesen kritizálták őt. Van, aki azt gondolja, hogy egy rangos színházban neki nincs helye, míg másikuk szerint nem jó Bertinek, mert nem egyezik a filmbelivel. Oh, nagyon örülök, hogy nem láttam a filmet, így ettől függetlenül tudom mondani, hogy nagyon, de nagyon szeretem ezt a darabot. És, bárki is formálja Bertit én maximálisan elégedett vagyok vele, hiszen az a teljesítmény, amit ők ott a színpadon nyújtanak "nem piskóta" és képzeletbeli kalapomat megemelem előttük. Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű megtanulni a nyakatekert koreográfiákat. Nehéz feladat, de ügyesek voltak és szuper módon megoldották. Ezért büszke vagyok rájuk és vád nem érheti őket! Legalábbis részemről. Én tisztelem őket, mert mindent beleadnak a siker érdekében és az élményt garantálja minden egyes mozdulat, amiért lehet, hogy korábban kínkeservesen meg kellett szenvedniük.
Elkalandoztam, szóval, engem nem érdekel, különösebben, hogy Berti magas volt-e mint egy toronyóra, vagy pöttöm. A lényeg, amit láttam, az tetszett és meggyőzően alakított. Lehet Szente Vajknak kevésbé örültem volna, - nem tudom, mostanság úgy érzem, hogy túlságosan is sok nekem, az amit a színpadon művel. Sándor Dávidnak Berti szerepe egy lehetőség volt, egy kiugrás az ismeretlenségből. A Madáchban kevés szerephez jutott, ha kapott is valamit, az inkább hasonlítható kenyérmorzsához, ami a gazdagon megterített asztalról lepottyanhatott. Vegyük sorjába:
Az örök kedvencemben, Az Operaház Fantomjában a kórus tagja - rögtön felismertem Dávidot a Hannibál jelenetben, amikor a harcosok megérkeznek a "főtérre" hirdetni Hannibál diadalmát és érkezését. (Legutóbb kerestem is a tekintetemmel őt, de aznap nem játszott.) Az 1x3néha4 vagyis egyszerháromnéhanégy című előadás egy bohózat (ezt is nagyon kedvelem, biztosan megnézem még), itt egy homokszexuális vagy inkább metroszexuális férfit alakít, aki műremekek szakértője. Egy újabb musical szerep, az Én, József Attila, amiben a költők párbaját vezényli le, konkrétan ez nem nagy szerep. Amiben először láttam kibontakozni, az a régi kedvencek közé sorolható, József és a színes, szélesvásznú álomkabát, ahol Simeont alakította, aki József 2. legidősebb testvére volt. Illetve úgy tudom ő az új Ben Mickering a Macskák musicalben. Igazából Dávid sosem képezte a rajongásom tárgyát, őt inkább elfogadtam, sokra tartottam, - de a véleményem nem a múltba réved, hanem a jelenbe és a jövőbe is átvetíthető, hiszen most is szimpatizálok vele. Nagyon örülök, hogy végre kitörhetett és lehetőséget kapott bizonyítani egy nagyobb szerepben, ami talán elhozhatja neki a sikert. Én bízom benne, hogy ez egy igazi áttörés lesz számára, mert szerintem megérdemelné, hogy végre ő is a rivaldafényben sütkérezhessen. Jó színész, aranyos ember - ahogy a gyerekekhez viszonyult, a közönséghez. A Bertijéről sem feledkeztem meg - csak védőbeszédet mondtam, mert úgy éreztem erre szükség van mindenképpen - a figura egy életvidám, Maryért rajongó személyiség, aki a kisgyerkőcökkel is igyekszik jó kapcsolatot fenntartani, illetve a Banks család többi tagjaival is. Elképesztő a tánctudása, az, ahogyan táncot lejt a deszkákon. Jó mozgású, a hangja nem egy Don Juané-hoz (kicsit "vödörből" szól - bocsánat, fura) hasonlítható, de ezért a maga nevében különleges. Legkedvesebb jelenetem, amikor a gyerekkel társalog, vagy Maryvel, illetve a kéményseprők tánca - az nagyon megindító és fantasztikusan színpadra alkalmazott pillanat. Berti nagyon imádnivaló, vagány, élettel teli, szeretem Dávid szerepformálását. :)
Kedvenc jelenetek: Mary reptetése - minden egyes alkalommal, főként az utolsó a legeslegjobb! :-) Berti tánca a kéményseprőkkel, amikor csillagos eget a Madách színház művészei lehozzák nekünk a nézőtérre és mi megcsodálhatjuk, ártatlan gyermeki lélekkel e varázslatot, ami ekkor keletkezik, hiszen, "Megtörténhet bármi, hogyha hagyod!". Amikor a konyhában tüsténkednek, oh, az is annyira egy jó jelenet, szeretem, ahogy Mary Poppins visszavarázsolja eredeti állapotukba a berendezéseket és az embereket, ahogy ráveszi a kicsiket, hogy munkálkodjanak. A ricsajt, a sok vidámságot és örömet, ami ebben a pillanatban benne lakozik: "Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simáán, leszalad simán!" :) A Vicinus olaj sem maradhat el, Sáfár Mónikát ki kell emelnem, fennakadt szemeivel, elképesztően gonosz nevelőnő volt. Megható a Madaras hölggyel való találkozás, a gyerekek játékainak megelevenedése első alkalommal elborzasztott, - akkor azt mondtam, hogy ez az a jelenet, ami talán nem kellett volna bele. Most, másodszori megnézés során, megállapítom, hogy minden a helyén volt, és természetes, jól megoldott helyzetkép volt. Egyszerűen odaillett. Ami még kedvenc, mikor Mary összebarátkozik a gyerekekkel "Abszolúte perfekt" - kedves dal, és bámaltos, mi mindent húz elő a táskájából csakhogy a gyerekek elismerését, tiszteletét és szeretetét kivívja magának. A Szuperfenofrenetikomaxikapitális betűinek kirakása is nagyon találó, ez az egyik fő-főkedvenc jelenetem, de olyan sok van, nehéz kiválasztani egy kimondott, legeslegjobb pillanatképet a darabból. A parkbeli jelenet igazi színkavalkád, Mary ruhája csodaszép - nem kérdés, hogy az összes jelmeze közül ez a kedvencem. :-) "Mary-vel vakáció az élet, és minden perc olyan szép...a rét is színarany, ha ő ott van, a szíved, mint a nagy dob, úgy dobban..." A kedvenc dalom, bizton állíthatom, ámbár zene tekintetében is nagyon nehéz a döntés.
Díszlet: Kifogástalan, imádom! "szívecske" Annyira jól meg lett alkotva, a Cseresznyefa utcai ház külső homlokzata illetve a belső tere, a bank egyszerű, de könnyen és gyorsan mozdítható fogadófülkéi, a házak teteje a kéményekkel, a vidám színekben pompázó Park.
Jelmez: Látványos, szép, színes. A kornak megfelelő. Kedvelem, szeretem nagyon. A kedvencet fentebb már említettük.
Remélem idővel majd a másik két szereposztással is látni fogom, de most e két csodálatos színésznek köszönhetően elvarázsolva érzem magam. Hagyom, hogy sokáig hasson ez a érzés, mert az apró csodákra mindig szükségünk van az életünk szürke hétköznapjaiban.
Elkalandoztam, szóval, engem nem érdekel, különösebben, hogy Berti magas volt-e mint egy toronyóra, vagy pöttöm. A lényeg, amit láttam, az tetszett és meggyőzően alakított. Lehet Szente Vajknak kevésbé örültem volna, - nem tudom, mostanság úgy érzem, hogy túlságosan is sok nekem, az amit a színpadon művel. Sándor Dávidnak Berti szerepe egy lehetőség volt, egy kiugrás az ismeretlenségből. A Madáchban kevés szerephez jutott, ha kapott is valamit, az inkább hasonlítható kenyérmorzsához, ami a gazdagon megterített asztalról lepottyanhatott. Vegyük sorjába:
Az örök kedvencemben, Az Operaház Fantomjában a kórus tagja - rögtön felismertem Dávidot a Hannibál jelenetben, amikor a harcosok megérkeznek a "főtérre" hirdetni Hannibál diadalmát és érkezését. (Legutóbb kerestem is a tekintetemmel őt, de aznap nem játszott.) Az 1x3néha4 vagyis egyszerháromnéhanégy című előadás egy bohózat (ezt is nagyon kedvelem, biztosan megnézem még), itt egy homokszexuális vagy inkább metroszexuális férfit alakít, aki műremekek szakértője. Egy újabb musical szerep, az Én, József Attila, amiben a költők párbaját vezényli le, konkrétan ez nem nagy szerep. Amiben először láttam kibontakozni, az a régi kedvencek közé sorolható, József és a színes, szélesvásznú álomkabát, ahol Simeont alakította, aki József 2. legidősebb testvére volt. Illetve úgy tudom ő az új Ben Mickering a Macskák musicalben. Igazából Dávid sosem képezte a rajongásom tárgyát, őt inkább elfogadtam, sokra tartottam, - de a véleményem nem a múltba réved, hanem a jelenbe és a jövőbe is átvetíthető, hiszen most is szimpatizálok vele. Nagyon örülök, hogy végre kitörhetett és lehetőséget kapott bizonyítani egy nagyobb szerepben, ami talán elhozhatja neki a sikert. Én bízom benne, hogy ez egy igazi áttörés lesz számára, mert szerintem megérdemelné, hogy végre ő is a rivaldafényben sütkérezhessen. Jó színész, aranyos ember - ahogy a gyerekekhez viszonyult, a közönséghez. A Bertijéről sem feledkeztem meg - csak védőbeszédet mondtam, mert úgy éreztem erre szükség van mindenképpen - a figura egy életvidám, Maryért rajongó személyiség, aki a kisgyerkőcökkel is igyekszik jó kapcsolatot fenntartani, illetve a Banks család többi tagjaival is. Elképesztő a tánctudása, az, ahogyan táncot lejt a deszkákon. Jó mozgású, a hangja nem egy Don Juané-hoz (kicsit "vödörből" szól - bocsánat, fura) hasonlítható, de ezért a maga nevében különleges. Legkedvesebb jelenetem, amikor a gyerekkel társalog, vagy Maryvel, illetve a kéményseprők tánca - az nagyon megindító és fantasztikusan színpadra alkalmazott pillanat. Berti nagyon imádnivaló, vagány, élettel teli, szeretem Dávid szerepformálását. :)
Kedvenc jelenetek: Mary reptetése - minden egyes alkalommal, főként az utolsó a legeslegjobb! :-) Berti tánca a kéményseprőkkel, amikor csillagos eget a Madách színház művészei lehozzák nekünk a nézőtérre és mi megcsodálhatjuk, ártatlan gyermeki lélekkel e varázslatot, ami ekkor keletkezik, hiszen, "Megtörténhet bármi, hogyha hagyod!". Amikor a konyhában tüsténkednek, oh, az is annyira egy jó jelenet, szeretem, ahogy Mary Poppins visszavarázsolja eredeti állapotukba a berendezéseket és az embereket, ahogy ráveszi a kicsiket, hogy munkálkodjanak. A ricsajt, a sok vidámságot és örömet, ami ebben a pillanatban benne lakozik: "Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simáán, leszalad simán!" :) A Vicinus olaj sem maradhat el, Sáfár Mónikát ki kell emelnem, fennakadt szemeivel, elképesztően gonosz nevelőnő volt. Megható a Madaras hölggyel való találkozás, a gyerekek játékainak megelevenedése első alkalommal elborzasztott, - akkor azt mondtam, hogy ez az a jelenet, ami talán nem kellett volna bele. Most, másodszori megnézés során, megállapítom, hogy minden a helyén volt, és természetes, jól megoldott helyzetkép volt. Egyszerűen odaillett. Ami még kedvenc, mikor Mary összebarátkozik a gyerekekkel "Abszolúte perfekt" - kedves dal, és bámaltos, mi mindent húz elő a táskájából csakhogy a gyerekek elismerését, tiszteletét és szeretetét kivívja magának. A Szuperfenofrenetikomaxikapitális betűinek kirakása is nagyon találó, ez az egyik fő-főkedvenc jelenetem, de olyan sok van, nehéz kiválasztani egy kimondott, legeslegjobb pillanatképet a darabból. A parkbeli jelenet igazi színkavalkád, Mary ruhája csodaszép - nem kérdés, hogy az összes jelmeze közül ez a kedvencem. :-) "Mary-vel vakáció az élet, és minden perc olyan szép...a rét is színarany, ha ő ott van, a szíved, mint a nagy dob, úgy dobban..." A kedvenc dalom, bizton állíthatom, ámbár zene tekintetében is nagyon nehéz a döntés.
Díszlet: Kifogástalan, imádom! "szívecske" Annyira jól meg lett alkotva, a Cseresznyefa utcai ház külső homlokzata illetve a belső tere, a bank egyszerű, de könnyen és gyorsan mozdítható fogadófülkéi, a házak teteje a kéményekkel, a vidám színekben pompázó Park.
Jelmez: Látványos, szép, színes. A kornak megfelelő. Kedvelem, szeretem nagyon. A kedvencet fentebb már említettük.
Remélem idővel majd a másik két szereposztással is látni fogom, de most e két csodálatos színésznek köszönhetően elvarázsolva érzem magam. Hagyom, hogy sokáig hasson ez a érzés, mert az apró csodákra mindig szükségünk van az életünk szürke hétköznapjaiban.
Nagy-nagy szeretettel ajánlom ezt a darabot mindenkinek, aki szeretne egy kicsit újra gyermekké válni.
A darabról bővebben: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=114
A darabról bővebben: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=114
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése