Egy felejthetetlen este Mary Poppins világában

"Megtörténhet bármi, hogyha hagyod!"

Időpont: 2014. jún. 19. este, 19.00

Helyszín: Madách Színház

Előadás címe: Mary Poppins

Vártam az előadást, de közben attól is féltem, hogy biztos, hogy aznap megyek? Hiszen jó régen vettem meg a darabra a jegyemet, márciusban. Az év harmadik hónapjának, 20. napján, ami az én névnapom, egyúttal a Boldogság világnapja is. E jeles napon látogattam el egy volt évfolyamtársnőmmel a Madách színházba, hogy közösen megnézzük Mary Poppins-ot. Másnap elárasztottak az érzelmek, és rögtön jegynézegetésbe kezdtem. Annyira szerettem volna, újból látni. Nem kellett sokáig kutatnom, hiszen a jegyszervező ismerősöm elküldte a listáját, illetve a közösségi oldalon feltüntette milyen jegyei vannak a közeljövőre. Köztük volt az én Mary-s jegyem is. Amit azonnal lefoglaltam.

Így jött el ez az est is, na végre!!!! :) 
 

Tudtam, kik lesznek a főbb szerepekben, hiszen még időben lett közölve a szereposztás. A színre kerülés napján sem történt semmiféle változtatás, mindenki, aki meg volt jelölve aznapra, színpadra lépett.
 

A két főszereplőmet illetően, - most is, mint eddig "két" alkalommal, - Oroszlán Szonja és Sándor Dávid jelenítette meg. Őszintén szólva, örültem nekik, vártam az előadást. Szükségem volt rá!!! :)

Oroszlán Szonjával, ha lehet még jobban meg voltam elégedve, mint eddig bármikor! Annyi szeretet, báj, kedvesség és a jóra való tanítás volt a karakterben. Szebb volt, kedvesebb volt, mosolygott, visszafogottan, ahogy egy nevelőnőhöz illik, mégis szerényen. Az egyik legmeghatóbb jelenetnek tartottam, amikor Mary elbúcsúzik Bertitől. Szonja oldalról megpuszilta Dávidot, majd azt láttam az arcán, hogy az egyik szeme valóban sír, mintahogy az énekében ezt kifejti. Aranyos volt a pillanat, ez a  puszi, és, a felfedezés, milyen szomorúvá válhat egy nevelőnő, aki elkényszerül hagyni a családot. Szonja nekem Mary!

Sándor Dávid - az alakítása pazar volt, mint mindig Bertiként. Imádom, olyan jóravaló ember, színészként kitűnően hozza a figurát, nem tudom nem szeretni. Lenyűgözően táncol, mozgása sokrétű és látványos, a gyerekekkel jól megérteti magát, nem csoda, hiszen ő maga is apuka. Mary-vel közös jeleneteit nagyon szeretem, Szonjával tökéletes párost alkotnak, és meg van közöttük a baráti kapcsolat. Látható ez főként  a tapsrendnél, amikor vidáman mosolyogtak egymásra, és Dávid rá kacsintott. Soha jobb Bertit! :) 

Szervét Tibor, mint apa. Előzetesen nem gondoltam volna, hogy ennyire, de ennyire meg leszek vele elégedve. De tény, ez történt. Nagyon jó apuka, sokkalta ironikusabb, mint Szerednyei. Morcos, egy férfi, aki a munkájának él, és ahogy önmagát nevezte "Én vagyok a drágakőve a Cseresznyefa utcának.". Kiválóan ábrázolta a karaktert, noha hangilag nem a legjobb, - nem, nem énekel rosszul - csak az énekes szerep kevésbé való neki, mint a prózai. De ez csak az én meglátásom. Nagyon tetszett, én is így képzelném el az apát, egy nemtörödöm férfinek, akit a volt nevelőnője tett mogorva, magába forduló, parancsolgatós apává, és még a gyerekeivel sem foglalkozik. Ének szempontjából még annyit mondanék, ha mással nem értem mit mond a szövegben, nála minden szót tökéletesen értelmezhettem. Másik elszólás Szervéttól: "És tenné a házastárs...a társasági kötelezettségét!" :)

Koós Réka, mint anyuka. Nem hittem volna, hogy ez az a szerepkör, amiben nem tudok dönteni majd, ki legyen a kedvenc. Most már láttam, mindhárom művésznővel, Gallusz Nikivel és Ladinek Judittal, valamint a jelen megnevezettel. Réka elképesztően jó volt, a kétségbeesett asszony, aki meg akar felelni férjének és nem elbukni, mint eddig oly sokszor tette. Szuper jellemábrázolás, a karakter fejlődött, tűnődött, szerethető volt. Vicces volt a kirohanása, amikor színészi képességeit lantba veti, beront a bankba és helyre akarja igazítani az igazgatót és a tisztviselőket, hogy megvédje szeretett férjét.

A két szülő harmonizált egymással, a köztük lévő feszültség, majd szeretet kibontakozását figyelheti meg a közönség. Tetszett, csillagos ötös!
 

A két gyerköc, azt tették, amit tenniük kellett, - csíntalanok, rendetlenek, elviselhetetlenek voltak, de hála Mary Poppins útmutatásainak, a gyermekek a helyes irányba lettek terelve. Megtanította nekik, hogy a munka is lehet móka, hogy a játékokat szeretni kell, és tisztelni. A helyes viselkedést, és a parkban nem csak unalmas dolgok történhetnek... Az egy Schilling értékét. 

Andrew kisasszony-nak nincs nagy szerepe a darabban. A második felvonás elején kerül képbe, amikor Mary eltűnik, és Winifred a régi dadát kutatja fel, meghívja magukhoz, majd felfedezik, hogy ez az asszony tette olyan borúlátóvá a férjét. Mary ellenfele Andrew kisasszony, Sáfár Mónika megjelenése már egy viccnek is felér, mert ő mindig komikusan alakítja a saját figuráit. Andrew egy gonosz nőszemély, aki a gyerekeket úgy akarja megnevelni, hogy a fiút intézetbe küldené, míg a lányt a gondozásába venné... Kedvenc "orvossága" a Vicinus olaj, amit egy nagy injekciós tűbe is felszív, ezzel riogatva a körülötte lévő embereket. A veszte, Mary Poppins színre lép, és egy "ádáz csatában", a varázslatos dadánk a gonoszt, egy madárketrecbe zárja.

Madaras asszony - a Szent Pál Székesegyház terén egy idős nő, árulja a madárcsemegét. Értéke csak egy Schilling. Mary Poppins elviszi a két gyereket, hogy megérthessék a bankban látott hitelkérő férfi szavait, aki mindkettejüknek egy-egy érmet adott. A fiú megsajnálja a nőt, ám a lány nem. Ez a jelent az egyik legimpozánsabb, legmeghatóbb. Nem tudtam, nem sírva végignézni. Van benne valami megrendítő, valami megrázó, - főként, amikor a galambok "ténylegesen" leszállnak a földre. Összeszorul a szívem, próbáltam magam tartoztatni, de nem tudtam és a mai napig sem tudom megmagyarázni magamnak miért van ez a kis színpadkép ennyire nagy érzelmi hatással rám. Leginkább Détár Enikővel a legmeghatóbb.

Corry néni-ként Bencze Ilona jelent meg. Őt kedvelem, a váltóját már kevésbé. Olyan idegesítő tud lenni...A lényeg, hogy Bencze Ilona aranyos volt, és megnyerő. A nő, aki ismerte Nagy Sándort, Rettegett Ivánt, és a többi nagy alakot a történelemből. A karakter egyszer szerepel, amikor Corry néni különleges boltját látogatja meg a csapat, azért, hogy jó szavakat szerezzenek be. Ekkor hangzik fel a darab egyik híres dala: "Szuperfenofrenetikomaxikapitális".

A tengeri medve, azaz Bumm tengernagy / Bankigazgató szerepében Koltai Jánost láthatták a nézők. A két szerep nem túl nagy, de mindkét karakternek fontos és kiemelkedő jelentősége van a darabban. A tengernagy a Cseresznyefa utcában lakik, és gyakran tengeri mondásokkal, megszólításokkal beszél Bertihez, aki van, hogy a "fedélzetet söpri", van, hogy csupán az utcában arra felé kóricál. Beszélgetőpartnere Csirip asszony, akinek egy fehér kutyája van. Bankigazgatóként Koltainak az a szerepe, hogy a jó hírt megossza a kétségbeesett Banks úrral.

Brill néni - Dobos Judit és Robertson Ay - Németh Gábor. Kettejüket együtt említem, hiszen ők a háznak a két szolgálója, a szakácsnő és az inas. Míg az előbbi morcos, és minden szólást rendszerint átértelmez, vagy bőszen szidja az inast, vagy mást ("hogy romolna meg az összes befőttje"). Úgy az utóbbi mindennek neki megy, megégeti a fenekét, belemászik mások aurájába, nekimegy az ajtónak vagy csupán bután viselkedik. Viszont mindkettő hiteles volt, szórakoztató és az előadásukat a közönség is élvezte.

Néleusz / Valentin szerepét ezúttal Kiss Ernő Zsolt játszotta. Hangilag sokkal visszafogottabb, mint Serbán Attila, ezért nekem élvezhetőbb volt, mindkét figurájának a megjelenítése. Kedvesebb, nem harsány és fülsértő. Szoborszerű viselkedés valóságosabb.

Parkőr / Northbrook "kettősét", ezúttal Barát Attila alakította. Akivel most - holott nem vagyok úgy oda érte, mint mindenki más - nagyon jól teljesítette, tudtam nevetni rajta, asszem kicsivel jobb Barabás Kiss Zoltánnál. Ő a felháborodott parkőr, aki a fiatalokat kergeti a parkban.

Rendőr / Von Hussler karakterét Galbenisz Tomasz jelenítette meg. A Parkban láthatjuk először, mint bőszen bűnre vadászó rend őrét - amikor minden virágzóvá, színesebbé válik, ő az, akinek a válla alatt szárnyai nőnek.

Néhány kedvenc jelenet, a legkedvesebb és legbolondosabb számomra a Parkbeli-jelenetek. Totál kedvencem. A gyerekek unalmasnak találják, úgy gondolják semmi sem történik a parkban. Mary megmutatja nekik, hogy nem kell feltétlenül így gondolkodniuk. A két gyerkőc egy időre egyedül maradnak, unatkoznak, ám a szobor, ami mögöttük áll, varázslatos módon életre kel. A gyermekeket lenyűgözi ugyanakkor meg is riasztja, hogy egy szoborral kommunikálnak, nem hiszik el, hogy Néleusznak hiányozhat ugyanúgy, mint nekik a saját apukája, aki mint később megtudjuk Neptunusz. A szobrokkal táncolnak, majd Mary és Berti új ruhakölteményekben jelennek meg a színpadon. A kedvenc jelmezeim. A tánc bámulatos, nagyon színpompás ruhákban történik a koreográfia előadása. Szeretem nézni ezt a jelenetet. Vidám és fergeteges. Pazarul szórakozom.

Szeretem a kéményseprők táncát is, ami nagyon elementáris, olyan földöntúli ("Föl, föl az Égbe, egy-két-há'"). Vidám, fentről mutatja meg a világot, pontosabban, azt, ahogyan a  kéményseprők látják lent az embereket, illetve hogyan képzelik el saját kis világukat fent a magasban. Van benne, misztikum, izgulsz minden pillanatban mi fog történni most, és merre bukkannak fel a  kéményseprők rejtekeikből. Nem beszélve arról, hogy milyen látványos táncot lejtenek a színpadon, azaz a háztetőn. A koreográfia gyors mozdulatokból tevődik össze, egyszerre látványos és nagyon szórakoztató. Viszont az egyszerre történő mozgásra rendesen koncentrálni kell, ezért becsülöm, hogy a színészek és a táncosok is, milyen szépen és ügyesen megtanulták a lépéseket. Egy, szintén kiemelendő pillanat, amikor a nézőteret beborítják a csillagok. Csodálatos érzés, egy varázslat rabja lesz a néző. A pillanat megélésére adnak is időt a színházban, ilyenkor a nézőteret figyeljük (részben), ahogy a parányi csillagokat csodáljuk, amit a színészek és a táncosok lehoztak nekünk fentről. Csudálatos! :)


A második felvonásban, amikor Mary visszatér, Berti egy üdvözlő szöveget "firkant" fel az Égre. Először sorban a betűket, a kis kéménytisztító segédeszközével. A betűk elkészültével összerázza az egészet és elsőként ezt a szöveget láthatjuk: "Váú Gyúrunk!" (Ekkor még nincs ott a "T" betű). De rögtön rendeződik az igazi felirat is, íme:


Gyakran megesnek a bakik az előadásokban, feltéve látjuk őket, és nos, az első alkalmakkor mindig adódik valami kisebb-nagyobb zűr. Szerencsére, a Mary Poppins előadásban minimális bakik fordultak elő, amik a darab és a színészek, a közreműködők teljesítményéből nem vontak le semmilyen értéket. Sőt! Olyan tapsviharban volt részük!!!! Én is alaposan tapsoltam, gyönyörű szép előadás volt, ismételten egy álom!

Az egyik baki, pont a "csillagos jelenetben" zajlott, hirtelen két táncos jelmezének világítógombjait az utolsó alkalommal nem tudták bekapcsolni. A darab szünetében a díszletmunkások rendezgették a színpadot, amit máskülönben nem szoktunk látni nyilvánosan.

Ami sosem maradhat el, és sokan várjuk a nagy pillanatot, amikor Mary Poppins a magasba emelkedik és átrepüli a Madách színház közönségét. Olyan grandiózus és felemelő látvány, amit tapssal jutalmazunk, Mary pedig vígan és szeretetre méltóan mosolyog mindenkire. Elhiszem, hogy ez felemelő, és különleges élmény lehet a művésznők számára! A reptetés valóban egyedülálló és a darab egyik leglátványosabb pillanata.

A zenéje rögtön belopta magát a szívembe, és fülbemászó dallamait sokszor dúdolgatom. Ahogy a Fantom esetében, úgy a Mary-nél is, 19-én, este azt tapasztaltam, hogy a kisgyermekeket megérintette, nem unatkoztak a darab alatt, sőt nem is lehet! De, hogy az összefüggést érzékeltessem, hallottam, hogy a "Szuperfenofrenetikomaxikapitális" dallamot énekelték a gyermekek. Mi ez, ha nem siker? :)


Videóérdekességek: A darab előkészületeiről a figyelmes színházkedvelő folyamatosan kaphatott híradást. Íme egy kis összeállítás Mary Poppins legszeretnivalóbb dalaiból és egy felvétel, ami a próbafolyamatokról ad részletes tudósítást.

• A darabról bővebbb információkat a színház honlapján érhettek el: http://madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=114