A „Cherbourg-i esernyők” egy bolt, amelyet egy özvegyasszony vezet
eladósorban lévő lányával, Genevieve-vel. Szolid kis bolt, szolid
életvitel. A lány szerelmes, már megtalálta választottját Guy
személyében. Édesanyja persze ellenzi ezt a házasságot, mert a fiú nem
jómódú, egyébként is katonának viszik. Más tervei vannak leánya jövőjét
illetően…
Véleményem a filmről
Első alkalommal nem érintett meg, idegesített,
folyton énekeltek benne, semmi prózai szöveg… talán az is közrejátszott,
hogy nem este, vagy délután néztem meg, hanem kora hajnalban, 4.55-kor
volt az ismétlés, és nem bíztam benne, hogy megint adni fogják. Nos, mégis
megtörtént a csoda, és leadták a tv-ben újra, de kb. 1 évet kellett várni rá
(arra meg lusta voltam, h megkeressem más forrásokból).
Most, hogy második alkalommal végignézhettem, más a véleményem róla. A film első felében a lány küzdelmeit láthatjuk, ahogy próbál küzdeni a szerelméért, de miután a fiú háborúba megy, a levelezgetéseket egy személy meggátolja, így a lány azt hiszi, hogy a fiú elfelejtette. A lánynak udvarol egy tehetős férfi, akihez hozzámegy, mert várandós...A gazdag férfi elfogadja így is. A film második felében már azt figyelhetjük meg, ahogyan a fiú kétségbeesetten keresi a lányt és a kiutat a megkeseredett életéből... majd rátalál egy társra.
Való igaz, kicsit sokat szenvednek
benne, olykor nyálas, unalmas, de úgy éreztem, a vége mindenért
kárpótol. Mert a befejezés csak így volt logikus és lezárható. Nem
lehetett boldog végkifejlet, mert ez egy szomorú szép történet, két
emberről, akit a háború és a gonosz anyuka elválasztott egymástól. A főcímzenéje pedig a zeneirodalom egyik legcsodálatosabb alkotása (a
film alatt folytonosan visszatér a dallam, más-más hangzással).
Felvételek
Az első felvétel az eredeti, 1964-es filmből származik. A két főszereplő, Catherine Deneuve és Nino Castelnuovo, csodálatos érzelmes előadásában, így hangzott a dal.
A következő felvételen Hegyi Barbara előadásában hallható, részben magyarul, részben franciául a film híres dallama.
A filmből több dalt magyarul énekeltek, de sajnos a főcímdalt nem énekelte, Szécsi Pál és Ádám Anna.
A véletlennek köszönhetően ismételten egy korábbi magyar nyelvű opera feldolgozásba botlottam az M3-as csatornán, szombat este 22.00 óra után.
Köztudott, hogy az operák történetében, többször előfordulnak félreértések, mert valaki beöltözött valakinek, vagy egyik szereplőről kiderül, hogy nem az, akinek hitte magát...És, persze ne feledkezzünk meg az állandó szabályról, akit leszúrnak, még egy 6 perces áriát képes kiénekelni magából, majd holtan összerogyni....Ami persze a valóságban nem zajlana le, az itt az operában kivitelezhető, ez az opera. Más műfaj.
Végre valahára találkoztam egy olyan operával, ami pozitív végkifejletet tartalmaz, tehát vígopera. Verdi Falstaff című darabját filmesítették meg. A főszerepben Melis Györgyöt láthattam, aki bravúros énektudással rendelkezik, csodás orgánuma van. Tokody Ilona alakította az egyik asszonyt, akit el akart csábítani.
A cselekményről
Falstaff egy léha borlovag, aki idejének nagy részét a kocsmában tölti. "Barátaival" kieszel egy nagy tervet: a westminsteri nőknek szerelmes leveleket küld, találkára hívja őket, és amint eléri, hogy belé szeressenek a hölgyek, ő ráteszi a kezét a vagyonukra. Ám, amiről nincs tudomása, hogy az elcsábításra választott hölgyek ismerik egymást. Így ők fondorlatosabb módon, kieszelik, átverik az öreg iszákos lovagot. Ford, a féltékeny férj is tudomást szerez a találkáról, váratlanul toppan be, de a nők elemében vannak, és kosárban kicsempészik Falstaff-ot, a Temzébe dobják. Következő alkalommal, szintén porul jár a lovag az erdőben. Viszont itt az elcsalt nő gyermekének házasságára is áldást ad Ford, aki a lány választottját nem szívleli, de álruha miatt nem ismeri fel... Nem történik összeveszés, hadakozás, hanem csak egyszerűen boldog végkifejletet kap a néző. Mert, hogy a címszereplő megígéri, hogy a jövőben a westminsteri nők körül nem fog legyeskedni többé....
Zene
Semmi. Egyszerűen semmi nem ragadott meg belőle. Az "öreg Verdivel" úgy tűnik továbbra is rideg kapcsolatot ápolok. Eleddig bármelyi operáját láthattam, csak 1 vagy jobb esetben 2 dal volt megnyerő. Sajnos a versenyt nem veheti fel Bizet: Carmen című operájával, amiben kapásból 3-nál is több ismert dallam van. A zene viszont abból a szempontból jellegzetes volt, mert rá lehetett ismerni a "Verdi-féle szólamokra". Igazi nagy operai hangzás, de a vége katyvasz volt számomra. Kívácsni vagyok, hogy vajon olaszul hogyan hangozna a darab?
Jelmez, helyszín
Az öltözékek korhűek voltak, bizony megmosolyogtatott Falstaff az utolsó felvonásban, amikor a szarvasagancsokat viselte. A felvonás szerintem a Margitszigeten lett felvéve....
Előzmények
Az Operaház tavaly mutatta be a darabot. Persze, mint mindig most is kíváncsi voltam a történetére, nem baj, ha nem a helyszínen nézhetem meg, így tegnap (2015. november 14-én) megismerhettem az olasz zeneszerző ezen művét.
Úgy hírlik 2016-ban visszatér a lengyel fantom non replika változata, amely a történet felépítését a filmhez igazította, bár a díszlettek sokkal szebbek, és a jelmezek is egy fokkal érdekesebbek. :)
Továbbá megosztom az össze változatot, angolosan: Current/upcoming productions, according to the official website:
London, Hamburg, Stockholm. New York, Moscow, Beijing, North American Tour, Budapest Actual current/upcoming productions:
London, Oberhausen, Stockholm, New York, Moscow, Beijing, Nagoya, North American Tour, Budapest, Helsinki, Prague, Bialystok, Gothenburg, Tartu/Tallin
- Az új előadásban nagyon komplex képet kapunk a Fantom lakhelyéül szolgáló labirintusról, csodálatos a katakombák ábrázolása, mozgó lépcsőkkel, félelmetes megvilágítással, a tavon ringatódzó hajóval.
- Az új koncepciók között találjuk a tömegjelenetek újszerű ábrázolását, vagyis a Primadonna című számot nem az igazgatók irodájában adják elő, hanem az operaház folyosóján, ahol a kórus és tánckari tagok, díszletépítők, öltöztetők, szóval mindenki, aki számít az operaházban jár-kel. Ugyanez vonatkozik a Don Juan olvasópróbájára is.
- Több értelem van Christine ébredésének (az Éj zenéjét követően a lány elájul, álomba merül, majd következik a felébredése), hiszen eleddig minden változatban úgy tűnt az orgona erős hangjára nem riad fel, míg egy törékeny, kis zenedoboz halk muzsikájára igen. A jelen bemutatásban a Fantom fejében jelenik meg a szenvedélyes zeneiség, és jegyzeteket készít róluk. Christine valóban csak a kicsiny szerkezet hangjára ébred fel...
- Másik fejben lejátszódó jelenet, a Don Juan, Christine és a Fantom kizárja az elméjéből a többieket, csak ők ketten érzékelik maguk körül a teret, a valóságot. Christine fejében a Fantom iránti vonzalma jelenik meg, megcsókolná egy röpke pillanat erejéig, ám, felébred a révedéséből, mert a Fantom a szerelmi duett-et énekli, ettől a nő ideges lesz és legszívesebben elmenekülne a színről.
- Az első olyan változat, ahol a Fantomot sem sajnáljuk, a Raoul-t meg még inkább nem kedvelhetjük negatív viselkedése miatt. Erőszakos a vikomt, így nincs egyensúly a két férfi karaktere között.
...avagy a Sárga köves úton indulj el Smaragdvárosba!
Időpont: 2015. október 31. (szombat) este 19.00 Helyszín: Vígszínház Előadás: Óz, a csodák csodája (bemutató) A rendező Marton László
Először is, engedjétek meg, hogy Boldog Halloweent kívánjak mindannyitoknak! :) Másodszor, mivel is lehetne ezt a napot "megünnepelni" mintsem olyan előadással, amiben a jó és rossz boszorkányok megküzdenek egymással a néző kegyeiért?
Így van! A bemutató előadásra sikerült jegyet szereznem. Sokáig nem esett le a tantusz, csak, miután a büfében jártunk és láttuk, hogy állófogadáshoz sorakoztak fel a pincérek. Szépen megterített asztalok, étel különlegességeket rejtettek a fedők. Mi, a közönség tagjai csak a szegényes és sovány ital- és ételválasztékból válogathattunk, kedvünkre...
Párhuzamok az Ózzal kapcsolatban:
- Wicked az Óz előzményét taglalja, és Elpheba-ról kiderül nem is annyira gonosz a Nyugati boszi
- Alice, csodaországban (hasonló a történet, tehát a lány az egészet csak képzeli)
Premier előadásokról általában és az "én premierjeim"
Bevallom a Vígszínházban még nem voltam premier darabon. Az első bemutatóm még 2006-ra tehető, Rudolf - Az utolsó csók, az Operettszínházban. Gyönyörű volt, és a mai napig hálás vagyok a színreviteléért, bár szomorú tény, időközben levették repertoárból. Pedig elhihetitek nekem lenyűgöző alkotás volt! A Madách színházban 2013-ban, Posta Victor L'élek zongora estjét és 2014-ben a musicalpályázat egyik győztes előadását, a Dögkeselyűt láttam. Most új premier előadásnak mondhatom a szept. 18-án bemutatott Őrült tánc - de van benne rendszer!című produkciót, amit az Erkel színházban volt szerencsém megcsodálni. A különlegességük, hogy a főpróbát követően ez az első alkalom, hogy a nagyközönség számára egy véglegesen tálalt verziót prezentálnak, egy-egy színpadi adaptáció sikere leginkább ezen az egy estén múlik. Sajnos a főpróbák többsége a dolgozó/munkás emberek részére nem elérhető, mert délelőtti kezdéssel tekinthetők meg adott színházakban. Ezért jó dolog a jegyszervezőknek jóban lenni és velük kapcsolatot ápolni, mert első kézből tudhatunk meg információkat a bemutatott darabokról. Őszintén szólva, nem szoktam foglalkozni vele, csak arra megyek el, ami igazán, de igazán érdekel. A jegyszervező csak helyeselheti a lépésemet, ugyanakkor ellenezheti is. Sajnos, vannak közöttük is olyanok, akik nem jó szándékú tanácsokat osztogatnak. Szóval, de visszatérve a Vígbe, bemutatók terén ez volt az első alkalmam. A darabot megelőző jegyszerzésen, nem is gondolkoztam, hogy ez a produkció esetleg nem a korosztályomnak való, egyrészt szerettem a filmet, másrészt kaptunk egy gyermeki, mesés, ám bűbájos történetet. Mégis nénikém sokszor felrótta, hogy nem vagyok már gyerek, hát valóban sok kis poronty tódult be a színház kapuján az este... Én, mint egy fuldokló próbáltam kortársakat keresni a tömegben...ez részben sikerült is, hiszen voltak ott felnőttek is, párban, csoportban, gyerekkel vagy gyerek nélkül...
A reklámfilmjük
A 15. sorban ültünk, jó látási körülmények, izgatottan vártam a kezdést.
Az előadásról
A történet: Óz, a csodák csodáját, szintén nem kell bemutatni. Adott egy kislány, akit elragad a borzalmas tornádó, és egy "képzeletbeli" világba csöppen, ahol is nagy tette (valakit "elütött a házával") miatt becsben tartják, hiszen megölte az ártó Keleti boszorkányt. A Nyugati boszi, kinek testvére volt az elhunyt, célul tűzi ki, hogy megöli az ártatlan lányt. Útja során, a kislány három jó barátra lel, és hűséges kutyusa is elkíséri Smaragdvárosba. A csapat abban reménykedik, hogy mindenkinek a hőn vágyott kívánsága teljesülni fog. Kiderül, hogy a nagy varázsló egyszerű halandó lélek, aki egy szörnyűséges monstrum mögé rejti valós, kicsiny önmagát, félelmet keltve a hozzáforduló vándorokban. A csaló varázsló persze a maga módján mindenkinek az óhaját teljesíteni tudja, csak a leányét nem, de szerencsére a jóságos Északi Boszorkány segít rajta. És végül is Mindenütt jó, de legjobb otthon... :)
A díszlet: Ez az ember egy zseni! Mármint Erkel László, vagyis művész nevén, Kentaur. Ő volt a darab díszlettervezője, és megint csak ámulatba ejtett minden egyes elképzelése. Leginkább újdonság és a legnehezebb feladat egy mozgó színpadon, amely ráadásul meredek, az egyensúlyt megtartani, és az esetleges gyors rohanásoknál még időben lefékezni, nehogy a közönség karjaiban kössön ki adott színész vagy színésznő. Szóval, a mozgó színpad a dombokat, erdőket a Sárga utat jelenítette meg. Egy henger alakú képződmény, a teteje meredek. A tornádó térbeli megmunkálására voltam a legkíváncsibb. Ahogy a vihar lecsapott, egyidejűleg a színpadra egy vetítővásznat, jól lehet egy hálót engedtek le, ezen ábrázolták a vihart. Egy ideig úgy ültünk, mintha moziban lettünk volna, aztán jött a gonosz Nyugati Boszorkány biciklizve a tölcsérben, majd feltűnt a Kanses-i ház, az egész tanya, az állatok, a szélkerék, szóval pont úgy történt minden, mint a filmben megfigyelhettük. Meg kell jegyeznem a Judy Garland-féle film színpadi adaptációját kaptuk, az ismert számokkal, többek között a "Túl a szivárványon". Látványos volt, de a tornádó filmszerű megjelenítése kissé untatott... A manóházak táncra perdüljenek megint csak egy ötletes húzás volt. Viszont találtam egy hibát is, a Nyugati Boszorkánynál fedeztem fel: amikor először látjuk seprűn lovagolni, amint távozik a színről a seprű visszafelé halad vele, tehát abba az irányba távozik, ahonnan jött... Még nem hallottam, olyan seprűről, amit rückwerz-be lehet kapcsolni...
Bár nálunk az előadás kicsit puritánabb, nem olyan hivalkodó, mint a történet előzményét taglaló, Wicked, mégis élvezhető volt a kis apróságokkal.
Bábok:
- A báboknak alapvetőek fontos megjelenésük volt az előadás során, hiszen a manókat szabadítja meg Dorothy a Keleti Boszorkánytól
- Varjúk képében a Madárijesztővel hadakoznak
- Óz megtestesítése egy óriás marionettbábuval történik, csakhogy a száját nem tudták szinkronban mozgatni a varázsló beszédével
- A Nyugati Boszorkány a kertjében óriástörpéket "tenyészt"
- Smaragdvárosban is volt belőlük szép számmal, leginkább gyermekek, lakossági funkciót töltöttek be...
Jelmezek:
Teljesen el lettek találva. Alapvető dicsérettel illetem Benedek Marit, akinek a keze munkája megelevenedett előttünk. Csakhogy egészen végig egy karakternek a kinézetével nem voltam kibékülve, ez pedig nem más, mint az Oroszlán. Hiányoztak a fülei, engem inkább egy szakadt NDK rokkerre emlékeztetett. Nem volt hiteles. A kedvenceim: a gyümölcsfák voltak. Sok ötletességet, színt véltem felfedezni bennük, csak az Oroszlánnal nem voltam kibékülve.
Színészek - szereplők:
Szilágyi Csenge (Dorothy) - a fődal "Túl a szivárványon" eléneklésével nem győzött meg, csak, ahogyan egyre mélyebben haladtak a történet magja felé, úgy tudott fokozatosan megnyerni magának. Az energikussága kedvemre való volt, ahogy a Sárga úton haladt társaival. Az is tetszett, hogy szembeszállt a boszival, bár ez volt a feladata a darabban. Dorothy egy pozitív és szerethető karakter, erős igazságérzettel felvértezett lány. Csenge jól alakította.
Telekes Péter (Madárijesztő és Hunk) - holott magát a színészt nem kedvelem az előélete miatt (Jóban rosszban napi sorozat a TV2-ön, drogot fogyasztott és átverte azt, akit szeretett...), a karaktert a mesében mindig imádtam. Ügyesen hozta a figurát, nevethettem rajta, átélte. Meggyőzött, mint szalmabábu. Tetszett a szoros barátsága Dorothy-val.
Wunderlich József (Bádogember és Hickory) - a darab elején meg lesz vádolva, hogy nincs szíve... és a későbbiekben tényleg nem is lesz neki. A bádogember felfedezése és a történet az egyik legkomikusabb, itt rájátszhat a színész, mert egy valóságos vasedényt kell alakítania. Találó volt, mint a filmben. Ő is kérdés nélkül feláldozta volna magát a barátaiért.
Csapó Attila (Gyáva oroszlán és Zeke) - a jelmezéről beszéltünk, akkor a karakterről is mondjak pár mondatot....rém idegesítő volt néhol, ahogy játszotta az agyát, hogy egyszer majd az állatok királya lesz. Őszintén megvallom, nem bírtam, néhol iszonyúan irritáló volt. Persze, erről nem a színész tehet, mert ő eléggé macskásra vette a figurát (pl.: búcsúzáskor összenyalta Dorothy arcát és nyakát). A csapattal való első találkozására nem emlékszem a filmből, de nekem úgy rémlett, hogy a lány arcul csapta, amiért meg akarta harapni, Dorothy kutyáját, Totot. Ám az adaptációban, csak megcsavarták az orrát...bár az is lehet, hogy az előbbi csak az egyik képzelgésem... :) És, akkor én mondom, hogy a Telekes Péter drogos karaktert alakított egy sorozatban, én meg itt hallucinálok....xD A gyáva oroszlán is jó volt.
Hegyi Barbara (Emmy néni és Glinda) - A Vígszínház üdvöskéje, a főszínésznő, a primadonna. Szerencsére nem tartozik a beképzelt, undok művészek közé, hiszen bájosan meglepődött azon, hogy virágcsokorral kedveskedtek neki egyik előadása estéjén (Össztánc emlékeim). Az egész lényéből szeretet és kedvesség sugárzik. A jó boszorkány jelmeze tetszett minden ruhaköltemény közül a legjobban. Csillogott, mályvarózsaszín volt, hercegnőien sugárzott, nem is hinnénk, hogy boszorkány lenne. A darabban ő is (Dorothyn kívül mindenki) két karaktert formált meg.
Tathi Tóth László (Henry bácsi és őr) - ne haragudjon meg a művész úr, de sok jelentősége nem volt a darabban, persze az elején jól kiosztotta az öreg és szemét szomszédasszonyt, Miss Gultch-ot.
Lukács Sándor (Marvell professzor és Óz) - mind színészt, mind embert nagyon szeretem a művész urat. Bábosként jót akar Dorothy-nak, a tanácsára igyekszik haza a lány, aki otthonról megszökött, mivel a szomszédasszony el akarta vinni magával a kutyáját, de Toto megszökött. Ózként egy csalót játszik, aki mégis csak talál megoldást mindenki problémájára, végül Dorothy-t nem tudja haza juttatni...
Kútvölgyi Erzsébet (Nyugati boszorkány és a Gultch perszóna) - Az elején likvidálni szerettem volna a nőt, aztán fokozatosan szerettette meg magát velem. Eszméletlenül jó a gonosz boszorkány szerepében, mintha csak neki találták volna ki. A csalárdság, a jóindulatnak feltüntetett nyájasság megnyerte a nézőket. Mindvégig sikerült fenntartania az ármánykodó szerepét, még egy rögtönzött főzőshow-t is művelt a színpadon, aminek az első sorban helyet foglaló publikum tagjai lehettek az "előkóstolói". Csapdákat eszelt ki, kis bábfigurákkal gondolkozott.... Kezdetleges kételyeim iránt, rögtön szerte foszlottak, ahogy boszorkaként megelevenedett a színpadon. Nem hittem volna, hogy érdekes lesz vele látni az előadást, de le kell szögeznem, ő vitte a hátán a púpja mellett a darabot is. Nagyszerű volt, és ha jól emlékszem ő kapta a legtöbb tapsot és leghangosabb örömkiáltásokat is a nézőtérről.
Kedvenc jelenetek:
- Az utolsó trükk, ahogy visszaérkezik Dorothy a kunyhóba, mintha ő kopogna be az ajtón...és közben bent fekszik az ágyában...
- Az igazi Toto megjelenése a színpadon (a kosárban lévő csak egy plüss volt)
- A különféle helyszínek megjelentetése, Marvel professzor eltávozik a furcsa kis bábszínházas kocsijával a nagy vihar elől...
- A rubinvörös cipő, ahogy Dorothy lábára került
- Dorothy felfedezi a Sárga úton a barátait
- Óz, mint félelmet keltő óriás marionett
- A Nyugati boszorkány egész létezése (égő seprűje)
Ami megmaradt bennem, mint gesztus - amikor Dorothy megtagadja, hogy a szomszédasszonynak átadja a kutyáját, azt mondta: "Nem veheti el, ő az egyetlen barátom". Ettől könnybe lábadt a szemem...
A Vígszínház számlájára írható:
Mindig bevonják a közönséget előadásaikba, a sorok között futkároznak vagy sétálnak. :)
Közéleti személyiségek:
Lévén, hogy ez volt a premier előadás, helyet foglaltak a nézősorok
között ismertebb emberek is, mint például a politikaiéletben Horváth
(keresztnevét nem tudom), aki a főpolgármesteri pozíciót szerette volna
elnyerni párévvel ezelőtt. Vagy például a színészek közül, az Operett
teátrum táncos-komikusa, Peller Károly és kísérője.
Nagyon édes darab, látványos színpadi technika, gyönyörű jelmezek, nagyszerű színészi munka! Szerintem érdemes elmenni rá! Ajánlom. :)
.jpg)
