2015. november 1., vasárnap

Irány Óz!

...avagy a Sárga köves úton indulj el Smaragdvárosba!

 Időpont: 2015. október 31. (szombat) este 19.00
Helyszín: Vígszínház
Előadás: Óz, a csodák csodája (bemutató) 
A rendező Marton László


Először is, engedjétek meg, hogy Boldog Halloweent kívánjak mindannyitoknak! :) Másodszor, mivel is lehetne ezt a napot "megünnepelni" mintsem olyan előadással, amiben a jó és rossz boszorkányok megküzdenek egymással a néző kegyeiért?



Így van! A bemutató előadásra sikerült jegyet szereznem. Sokáig nem esett le a tantusz, csak, miután a büfében jártunk és láttuk, hogy állófogadáshoz sorakoztak fel a pincérek. Szépen megterített asztalok, étel különlegességeket rejtettek a fedők. Mi, a közönség tagjai csak a szegényes és sovány ital- és ételválasztékból válogathattunk, kedvünkre...

Párhuzamok az Ózzal kapcsolatban:
- Wicked az Óz előzményét taglalja, és Elpheba-ról kiderül nem is annyira gonosz a Nyugati boszi
- Alice, csodaországban (hasonló a történet, tehát a lány az egészet csak képzeli)

Premier előadásokról általában és az "én premierjeim"
Bevallom a Vígszínházban még nem voltam premier darabon. Az első bemutatóm még 2006-ra tehető, Rudolf - Az utolsó csók, az Operettszínházban. Gyönyörű volt, és a mai napig hálás vagyok a színreviteléért, bár szomorú tény, időközben levették repertoárból. Pedig elhihetitek nekem lenyűgöző alkotás volt! A Madách színházban 2013-ban, Posta Victor L'élek zongora estjét és 2014-ben a musicalpályázat egyik győztes előadását, a Dögkeselyűt láttam. Most új premier előadásnak mondhatom a szept. 18-án bemutatott Őrült tánc - de van benne rendszer! című produkciót, amit az Erkel színházban volt szerencsém megcsodálni.  A különlegességük, hogy a főpróbát követően ez az első alkalom, hogy a nagyközönség számára egy véglegesen tálalt verziót prezentálnak, egy-egy színpadi adaptáció sikere leginkább ezen az egy estén múlik. Sajnos a főpróbák többsége a dolgozó/munkás emberek részére nem elérhető, mert délelőtti kezdéssel tekinthetők meg adott színházakban. Ezért jó dolog a jegyszervezőknek jóban lenni és velük kapcsolatot ápolni, mert első kézből tudhatunk meg információkat a bemutatott darabokról. Őszintén szólva, nem szoktam foglalkozni vele, csak arra megyek el, ami igazán, de igazán érdekel. A jegyszervező csak helyeselheti a lépésemet, ugyanakkor ellenezheti is. Sajnos, vannak közöttük is olyanok, akik nem jó szándékú tanácsokat osztogatnak.

Szóval, de visszatérve a Vígbe, bemutatók terén ez volt az első alkalmam. A darabot megelőző jegyszerzésen, nem is gondolkoztam, hogy ez a produkció esetleg nem a korosztályomnak való, egyrészt szerettem a filmet, másrészt kaptunk egy gyermeki, mesés, ám bűbájos történetet. Mégis nénikém sokszor felrótta, hogy nem vagyok már gyerek, hát valóban sok kis poronty tódult be a színház kapuján az este... Én, mint egy fuldokló próbáltam kortársakat keresni a tömegben...ez részben sikerült is, hiszen voltak ott felnőttek is, párban, csoportban, gyerekkel vagy gyerek nélkül... 

A reklámfilmjük

 

A 15. sorban ültünk, jó látási körülmények, izgatottan vártam a kezdést.  


Az előadásról
A történet: Óz, a csodák csodáját, szintén nem kell bemutatni. Adott egy kislány, akit elragad a borzalmas tornádó, és egy "képzeletbeli" világba csöppen, ahol is nagy tette (valakit "elütött a házával") miatt becsben tartják, hiszen megölte az ártó Keleti boszorkányt. A Nyugati boszi, kinek testvére volt az elhunyt, célul tűzi ki, hogy megöli az ártatlan lányt. Útja során, a kislány három jó barátra lel, és hűséges kutyusa is elkíséri Smaragdvárosba. A csapat abban reménykedik, hogy mindenkinek a hőn vágyott kívánsága teljesülni fog. Kiderül, hogy a nagy varázsló egyszerű halandó lélek, aki egy szörnyűséges monstrum mögé rejti valós, kicsiny önmagát, félelmet keltve a hozzáforduló vándorokban. A csaló varázsló persze a maga módján mindenkinek az óhaját teljesíteni tudja, csak a leányét nem, de szerencsére a jóságos Északi Boszorkány segít rajta. És végül is Mindenütt jó, de legjobb otthon... :)


A díszlet:  Ez az ember egy zseni! Mármint Erkel László, vagyis művész nevén, Kentaur. Ő volt a darab díszlettervezője, és megint csak ámulatba ejtett minden egyes elképzelése. Leginkább újdonság és a legnehezebb feladat egy mozgó színpadon, amely ráadásul meredek, az egyensúlyt megtartani, és az esetleges gyors rohanásoknál még időben lefékezni, nehogy a közönség karjaiban kössön ki adott színész vagy színésznő. Szóval, a mozgó színpad a dombokat, erdőket a Sárga utat jelenítette meg. Egy henger alakú képződmény, a teteje meredek. A tornádó térbeli megmunkálására voltam a legkíváncsibb. Ahogy a vihar lecsapott, egyidejűleg a színpadra egy vetítővásznat, jól lehet egy hálót engedtek le, ezen ábrázolták a vihart. Egy ideig úgy ültünk, mintha moziban lettünk volna, aztán jött a gonosz Nyugati Boszorkány biciklizve a tölcsérben, majd feltűnt a Kanses-i ház, az egész tanya, az állatok, a szélkerék, szóval pont úgy történt minden, mint a filmben megfigyelhettük. Meg kell jegyeznem a Judy Garland-féle film színpadi adaptációját kaptuk, az ismert számokkal, többek között a "Túl a szivárványon". Látványos volt, de a tornádó filmszerű megjelenítése kissé untatott... A manóházak táncra perdüljenek megint csak egy ötletes húzás volt. 

Viszont találtam egy hibát is, a Nyugati Boszorkánynál fedeztem fel: amikor először látjuk seprűn lovagolni, amint távozik a színről a seprű visszafelé halad vele, tehát abba az irányba távozik, ahonnan jött... Még nem hallottam, olyan seprűről, amit rückwerz-be lehet kapcsolni...

Bár nálunk az előadás kicsit puritánabb, nem olyan hivalkodó, mint a történet előzményét taglaló, Wicked, mégis élvezhető volt a kis apróságokkal.



Bábok
- A báboknak alapvetőek fontos megjelenésük volt az előadás során, hiszen a manókat szabadítja meg Dorothy a Keleti Boszorkánytól
- Varjúk képében a Madárijesztővel hadakoznak
- Óz megtestesítése egy óriás marionettbábuval történik, csakhogy a száját nem tudták szinkronban mozgatni a varázsló beszédével
- A Nyugati Boszorkány a kertjében óriástörpéket "tenyészt"
- Smaragdvárosban is volt belőlük szép számmal, leginkább gyermekek, lakossági funkciót töltöttek be...

Jelmezek:
Teljesen el lettek találva. Alapvető dicsérettel illetem Benedek Marit, akinek a keze munkája megelevenedett előttünk. Csakhogy egészen végig egy karakternek a kinézetével nem voltam kibékülve, ez pedig nem más, mint az Oroszlán. Hiányoztak a fülei, engem inkább egy szakadt NDK rokkerre emlékeztetett. Nem volt hiteles. A kedvenceim: a gyümölcsfák voltak. Sok ötletességet, színt véltem felfedezni bennük, csak az Oroszlánnal nem voltam kibékülve.


Színészek - szereplők:

Szilágyi Csenge (Dorothy) - a fődal "Túl a szivárványon" eléneklésével nem győzött meg, csak, ahogyan egyre mélyebben haladtak a történet magja felé, úgy tudott fokozatosan megnyerni magának. Az energikussága kedvemre való volt, ahogy a Sárga úton haladt társaival. Az is tetszett, hogy szembeszállt a boszival, bár ez volt a feladata a darabban. Dorothy egy pozitív és szerethető karakter, erős igazságérzettel felvértezett lány. Csenge jól alakította.


Telekes Péter (Madárijesztő és Hunk) - holott magát a színészt nem kedvelem az előélete miatt (Jóban rosszban napi sorozat a TV2-ön, drogot fogyasztott és átverte azt, akit szeretett...), a karaktert a mesében mindig imádtam. Ügyesen hozta a figurát, nevethettem rajta, átélte. Meggyőzött, mint szalmabábu. Tetszett a szoros barátsága Dorothy-val. 

Wunderlich József (Bádogember és Hickory) - a darab elején meg lesz vádolva, hogy nincs szíve... és a későbbiekben tényleg nem is lesz neki. A bádogember felfedezése és a történet az egyik legkomikusabb, itt rájátszhat a színész, mert egy valóságos vasedényt kell alakítania. Találó volt, mint a filmben. Ő is kérdés nélkül feláldozta volna magát a barátaiért. 

Csapó Attila (Gyáva oroszlán és Zeke) - a jelmezéről beszéltünk, akkor a karakterről is mondjak pár mondatot....rém idegesítő volt néhol, ahogy játszotta az agyát, hogy egyszer majd az állatok királya lesz. Őszintén megvallom, nem bírtam, néhol iszonyúan irritáló volt. Persze, erről nem a színész tehet, mert ő eléggé macskásra vette a figurát (pl.: búcsúzáskor összenyalta Dorothy arcát és nyakát). A csapattal való első találkozására nem emlékszem a filmből, de nekem úgy rémlett, hogy a lány arcul csapta, amiért meg akarta harapni, Dorothy kutyáját, Totot. Ám az adaptációban, csak megcsavarták az orrát...bár az is lehet, hogy az előbbi csak az egyik képzelgésem... :) És, akkor én mondom, hogy a Telekes Péter drogos karaktert alakított egy sorozatban, én meg itt hallucinálok....xD A gyáva oroszlán is jó volt. 

Hegyi Barbara (Emmy néni és Glinda) - A Vígszínház üdvöskéje, a főszínésznő, a primadonna. Szerencsére nem tartozik a beképzelt, undok művészek közé, hiszen bájosan meglepődött azon, hogy virágcsokorral kedveskedtek neki egyik előadása estéjén (Össztánc emlékeim). Az egész lényéből szeretet és kedvesség sugárzik. A jó boszorkány jelmeze tetszett minden ruhaköltemény közül a legjobban. Csillogott, mályvarózsaszín volt, hercegnőien sugárzott, nem is hinnénk, hogy boszorkány lenne. A darabban ő is (Dorothyn kívül mindenki) két karaktert formált meg. 

 
Tathi Tóth László (Henry bácsi és őr) - ne haragudjon meg a művész úr, de sok jelentősége nem volt a darabban, persze az elején jól kiosztotta az öreg és szemét szomszédasszonyt, Miss Gultch-ot.

Lukács Sándor (Marvell professzor és Óz) - mind színészt, mind embert nagyon szeretem a művész urat. Bábosként jót akar Dorothy-nak, a tanácsára igyekszik haza a lány, aki otthonról megszökött, mivel a szomszédasszony el akarta vinni magával a kutyáját, de Toto megszökött. Ózként egy csalót játszik, aki mégis csak talál megoldást mindenki problémájára, végül Dorothy-t nem tudja haza juttatni...

Kútvölgyi Erzsébet (Nyugati boszorkány és a Gultch perszóna) - Az elején likvidálni szerettem volna  a nőt, aztán fokozatosan szerettette meg magát velem. Eszméletlenül jó a gonosz boszorkány szerepében, mintha csak neki találták volna ki. A csalárdság, a jóindulatnak feltüntetett nyájasság megnyerte a nézőket. Mindvégig sikerült fenntartania az ármánykodó szerepét, még egy rögtönzött főzőshow-t is művelt a színpadon, aminek az első sorban helyet foglaló publikum tagjai lehettek az "előkóstolói". Csapdákat eszelt ki, kis bábfigurákkal gondolkozott.... Kezdetleges kételyeim iránt, rögtön szerte foszlottak, ahogy boszorkaként megelevenedett a színpadon. Nem hittem volna, hogy érdekes lesz vele látni az előadást, de le kell szögeznem, ő vitte a hátán a púpja mellett a darabot is. Nagyszerű volt, és ha jól emlékszem ő kapta a legtöbb tapsot és leghangosabb örömkiáltásokat is a nézőtérről.
 
Kedvenc jelenetek
- Az utolsó trükk, ahogy visszaérkezik Dorothy a kunyhóba, mintha ő kopogna be az ajtón...és közben bent fekszik az ágyában...
- Az igazi Toto megjelenése a színpadon (a kosárban lévő csak egy plüss volt)
- A különféle helyszínek megjelentetése, Marvel professzor eltávozik a furcsa kis bábszínházas kocsijával a nagy vihar elől...
- A rubinvörös cipő, ahogy Dorothy lábára került
- Dorothy felfedezi a Sárga úton a barátait
- Óz, mint félelmet keltő óriás marionett
- A Nyugati boszorkány egész létezése (égő seprűje)


Ami megmaradt bennem, mint gesztus - amikor Dorothy megtagadja, hogy a szomszédasszonynak átadja a kutyáját, azt mondta: "Nem veheti el, ő az egyetlen barátom". Ettől könnybe lábadt a szemem...

 A Vígszínház számlájára írható:
Mindig bevonják a közönséget előadásaikba, a sorok között futkároznak vagy sétálnak. :)


Az olvasópróba



Közéleti személyiségek: Lévén, hogy ez volt a premier előadás, helyet foglaltak a nézősorok között ismertebb emberek is, mint például a politikai életben Horváth (keresztnevét nem tudom), aki a főpolgármesteri pozíciót szerette volna elnyerni pár évvel ezelőtt. Vagy például a színészek közül, az Operett teátrum táncos-komikusa, Peller Károly és kísérője.  

 Nagyon édes darab, látványos színpadi technika, gyönyörű jelmezek, nagyszerű színészi munka! Szerintem érdemes elmenni rá! Ajánlom. :)


Nincsenek megjegyzések: