15 éve megy. 800 előadást megélt. Mi lehet ez? Természetesen: Az Operaház Fantomja, Webber csodamusicalje

Előadás: Az Operaház Fantomja, Webber csodamusicalje

Időpont: 2018. május 30. - 15 évvel ezelőtt a hivatalos bemutató is ezen a napon volt!

Helyszín: Madách Színház, Budapest

Műfaj, felépítés: musical, non replika produkció

A május hónap tulajdonképpen, ha a Fantomról van szó, nyilván egy örömteli időszak az életemben. Ám, korábban történt események miatt a szentimentális érzéseim csak az előadás estéjére érkeztek meg. Az átszellemülés ment, de a darab, nem olyan volt, mint szokott lenni. 

Nemcsoda, hiszen nagyszabású ünnepségről beszélhetünk, 15. éve le nem veszi a színház a repertoárjából! A közönség szeretete áthatja a darabot, nem beszélve a színészekről, aki mind-mind nagyon szeretik az előadást, élvezik játszani a karaktereket. Webber egy csodát teremtett meg, amit a Madách alkotói átdolgoztak és színészi gárdája is kiválóan viszi színre estéről estére. Nem beszélve a háttérben dolgozó kedves emberekről, öltöztetőkről, sminkesekről, parókamesterekről, díszletmunkásokról, az ügyelőről, mindenkiről, aki csak a folyamat kivitelezésében segít.

Számomra, mindig különleges töltettel bírt ez a darab, és mindig is közel fog állni hozzám. Nem, nem, nem. Ne tévesszen meg senkit sem, én ezt a non replikát, - a magyar Az Operaház Fantomját,  - tehát, önálló alkotói munkaként létrehozott művet magasztalom az egekig! Nem fogott meg az évek alatt az eredeti mű, a londoni vagy broadway-i változat. Ugyanakkor "sorstársaink" iránt már némi érdeklődést mutatok, nyomon követem a világban hol merre lesz új non replika (jelenleg: magyar 2003; lengyel 2008; turné változat hasonló design-nal, mint az original 2012 körül; a cseh és észt produkciók egy évben 2014-ben jöttek létre; 2015-ben román és finn változatok, 2017-ben a finn változat átköltözött Götebourgba és a szerb fantom is ekkor debütált).

Mégis, nem csak a nyelvezete miatt, vagy mert itt lakom Magyarországon, a hazai Fantom áll hozzám legközelebb. 2006 tavaszán váltottunk először jegyet, még tisztán emlékszem az ülésekre is, erkély, bal oldal, 2. sor, 20-21es székek... De a belépők is megvannak, hiszen a régiek még nagyon szép design alapján voltak kaphatóak. Aztán színház egységesítette a produkciók látogatását biztosító szelvényeket, és már a fehér-piros színben pompázó jegyek vannak helyettük. Íme egy saját kép:

2006 óta elválaszthatatlan kapocs fűz a Fantomhoz. Az akkori előadásom három főszereplőjét meg is jegyeztem: Posta Victor (akiről kiderült abban az évben debütált a főszerepben), Fonyó Barbara (akiről azt gondoltam távolról, hogy ő a Mahó Andrea - de nem az volt! xD) és Homonnay Zsolt (a "fiú", akiről úgy tudtuk, hogy Operettes, viszont akkor mit keresett a Madáchban????). Ez a hármas - nagy örömömre - továbbra is benne van, szerepelnek, és nagy boldogság volt, hogy a svéd látogatóknak is tetszettek ők, hiszen nem rég, pontosabban 1 éve február környékén volt Fantom széria, és két alkalommal is összekerültek. Nem lehettem tétlen, ők teremtették meg a történetet számomra, így a jelenlétük mindig fontos szempont lesz nekem, mondhatni ők tették le a hazai előadás alapkövét. Utána persze jöttek az újabb és újabb alkalmak, mert a produkció megvett kilóra. Mindenkivel látni szeretném, minden felállásban a három főszereplőt. Úgyhogy megyek, szintén minden évben pár időpontot kiválasztok. Kell, egyszerűen kell és nem tudok vele betelni sem! A szívem csücske. Minden tekintetben. Gyönyörű történet, meseszép díszlettel, kedves jelmezekkel. Minden itt van benne, amire szükségem van, amire vágyom, hogy elvarázsoljon egy színpadi produkció. 

Az 500. előadástól kezdve mentem a jubileumi alkalmakra is. Mindig kedveskedtek valami aprósággal a nézőknek a színház munkatársai a rendkívüli estéken. A 600. és a 700. ünnepségen viszont már nem volt a gárdában a kedvencnek is titulálható Christine-m, Krassy Renáta, örültem, hogy a 800.-ban már lehetősége nyílt ismét "bemutatkozni". A 600 és a 700 között pedig volt egy nem mindennapi látványosság és nagy pillanat, ugyanis a színház meghirdetett egy versenyt, ahol a FANTOM történetét kellett folytatni, a színpadi műnek a befejezését követően szerintünk mi történik vele? Részt vettem rajta, és kulisszajárás volt a jutalmam, illetve találkozhattam a szereplőkkel. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen is beszélhettem Posta Victorral (aki teljesen zavarban volt, hogy áradoztam neki, mennyire nagyra tartom őt és a munkásságát), Fonyó Barbarával (aki vidám és nagyon szórakozott személyiség volt). Csengeri Attilától puszit kaptam, Mahó Anditól kedves szavakat, jah, a többiekre már nem volt idő, mert menni kellett a különleges sétára...oh, imádtam minden percét!!!! És, amikor kiderült, hogy engem is beválasztottak, ne tudjátok meg mennyire oda- és vissza voltam!!!

Térjünk is rá, e rövid bevezető után a mostani újdonságra, élményre, a 800. FANTOM, ami már 15 éve fut a teátrumban.

Saját kép Tapsrend

2018 május 30

Az előadást, ezúttal megszakításokkal tarkították - az első felvonásban az "Így készült" kisfilmet vetítették, ami alapján megismerhettük az előkészületeket, betekintést nyerhettünk a próbák titkos világába, felidézték azon személyeket, akik benne voltak az alkotói vagy játszó csoportban, de sajnos - ma már nem lehetnek velünk... A nyitányt zavarták meg a videóval, majd folytatódott az előadás Carlotta belépőjével, Röser Orsolya személyében. Második felvonás elején, szintén a nyitányba kellett belepiszkálni: Leginkább Webberről tudhattunk meg többet, illetve ismert emberek, úgymint Bródy János, Müller-Péter Sziámi, Puskás Peti, Gallusz Niki, Várkonyi Mátyás, Kocsák Tibor, vagy Geszti Péter áradoztak Webberről és a Fantomról.

Az első változtatás, amit beintegráltak a 800. Fantomba, az ez a mondat volt, amit Lefevre, leköszönő igazgató állít vagyis "La Carlotta színházunk vezető szopránja, immáron 15. éve!" - holott, kb. 3-4 éve lehet az... :) 

A következő módosítás talán - de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a látogatásaimat mindig a jobb oldalon szoktam tenni, és onnan a közép rész nehezebben látható - a csónak jelenet, a főcímdal jelenete volt. Nem emlékszem, hogy a Fantom járt e a zsinórpadláson és onnan vitte le Christine-t magával a létrán, majd le a csónakhoz...? ebben nem vagyok biztos, de ez teljességgel újdonságnak számított nekem. A szőke Christine, Krassy Renáta kezdte az estét, párja Csengeri Attila volt Fantomként, míg Raoul-ját és mondhatni mindenki szerelmét és ellenlábasát, Solti Ádám alakította.

Fontos! A Madáchos jubileumok roppant izgalmasak, hiszen a főszereplők mind fellépnek, hármas szereposztások, kivéve a Raoulok, akik négyen vannak. A mellékszereplők - akiket szintén a megnevezésük ellenére nem tartjuk mellékesnek - is váltótársaikkal megjelennek, de nem a történet előrehaladásában cserélődnek, hanem stílszerűen fekete ruházatban a tapsrendnél csatlakoznak darabbeli partnerükhöz. 

Egy idő után persze kiszámíthatóvá válik, ki mikor váltja a társát, de időnként tesznek újításokat az előadásba. Többek között itt volt ez jól megfigyelhető, 500. előadás óta a Fantomok felállása a következő: Posta (ifjú Fantom, 41 éves kora ellenére) - Csengeri (középkorú, de önmagát a "legszebb" fantomnak titulálja xD) - Sasvári (a legidősebb). Én úgy gondolom némi rajongói behatásnak köszönhető a változtatás, hiszen a főcímdalt, eleddig mindig Posta vitte, de ezúttal Csengeri énekelhette. 

Lányok tekintetében Krassy - Fonyó - Mahó. Rendületlen maradt a felállásuk. 

Raoulok...a temető jelenetnél a röhögéstől kellett sírnom, mert előzetesen, igaz, lefényképeztem a színlapot a színház csarnokában, de nem olvastam el...gratulálok magamnak...xD - Solti Ádám egyedül állt, míg a másik két színészhez kollégáik is csatlakoztak... Magyarázat egyszerű. Sajnos, a Madách nem tudta összegereblyézni az összes szereplőt, kár érte, úgy lett volna igazán teljes, de természetesen, megbecsülünk mindenkit, akit régebben láthattunk, de korábbi jubileumokon nem tudtak részt venni, most itt voltak. Szóval, azért örömre is volt okunk. Raoulok távolmaradásának oka, színházi elfoglaltság: Homonnay az Operettben szerepelt ez időtájt (de köcsögök, hogy nem engedték el a "konkurenciához", később ott volt az ünnepségen), Bot Gábor vidéken játszott, Magyar Bálint meg ki tudja, hogy mit csinált??? Sosem szerettem a Raoul-ját, úgyhogy tőlem bárhol lehet...xD Váltótársa mégis akadt, aki a múltból lépett elő, hiszen ma már nem alakítja, így meghajláshoz Nagy Sándor érkezett Solti mellé.

Saját kép Tapsrendnél

Ha már elkezdtem folytatom a teljes gárda felsorolását:

1. felvonásban szerepelt: 

- André igazgató úrként Szerednyei Béla - szívem repesett, mert tavaly ő és Galbenisz lettek a kedvenc párosításom. :)

- Firmin igazgató úrként Galbenisz Tomaszt üdvözölhettük, aki a tánckarba is beállt, miután a primadonnáról kiderült, hogy brekegési szindrómája miatt nem tud énekelni...hihi :)

- La Carlotta: sosem unom, vagy ő engem - Röser Orsolya - operaénekesnő, de irritáló itt a hangja. Láttam az Erkelben is ott csuda szépen énekel, ám lehet direkt módosítja a hangját, hogy ne legyen szimpatikus nekünk. Imádom benne, hogy olasz szakkifejezéseket használ a megszégyenülését követően.

- Umberto Piangit Gerdesits Ferenc vitte végig. Halvány volt, pedig régen szerettem nagyon a jellemábrázolását, most inkább hajlok Szerekován János felé, aki rettentően jól alakítja a beképzelt, fennhordom az orrom, mégis tudok humoros is lenni karaktert, és ha meg van hozzá a tökéletes partner, akkor klasszul megy minden. Hiteles, nagyon. Egyébként, szegény Gerdesits-et senki nem váltotta le, úgy volt, mint Solti Ádám.

- Madame Giry: Bajza Viktoria volt a balettmester. Sajnos, korrepetitorként nem a megszokott ember volt, Bognár Zsolt - mert vele, összenéznek, mintha tényleg a Hannibált a valóságban is előadnák, vagyis a próbafolyamatokkal meg vannak elégedve. Ez a harmónia hiányzik Laklóth Aladár esetében.

- Meg Giry, a balerina: Örültem, hogy újra láthatom a "barátságos" Meg-et. Kuthy Patrícia Meg-je mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot próbál kialakítani Christine-nel, jó példa ez az első belépőjénél, ahol hallható, hogy érdeklődik a lány állapota felől vagy amikor az Il Muto-ban az adott Christine-nel éppen a Primadonna háta mögött elmosolyodnak, mert a Fantom békának nevezte a nőt. Szeretem még benne azt, hogy ha nem is táncnak nevezhető, de van egy ugrása, táncnak nevezhető kis lépéssor, amit szintén itt az Il Muto-ban szokott elkövetni, a szövegrész ez "Egy pásztoróra, úrnő-szolga. Szép, szép, szép.". A kapcsolat a két lány között alapvetően fontos az én meglátásom szerint (erre törekedtek a prágai non replikában), a kiemelése. Renáta és Patrícia között érződik is a baráti kapcsolat, talán nem is csoda, hiszen együtt jártak "tanodába". 

2. felvonásban szerepelt: 

A Maszkabál jelenete alatt fondorlatos módon helyett vagyis maszkot cseréltek a szereplők, ezúttal:

- André igazgató: Barát Attila - ő egy határozott jellemű, komoly karaktert hoz a színpadon (korábban egyébként ő volt a Szentirmai Zsolt által formált többszereplős figura, pl. egyik nemes az Il Muto-ban, inas a Prologosban vagy Passamarino a Don Juan jelenetben). Lippai Lászlót hívták meg, aki régen Andrét alakította.

- Firmin igazgató: Weil Róbert - van, hogy ordibál, akkor nem szeretem, pedig egyszer ott röhögött ő is, amikor Pankotay Péter pofán vágta a kendőjével...xD

- La Carlotta: Pándy Piroska, a született gonoszság váltotta Rösert. Egyszerűen imádom, olyan mértéktelenül goromba, beképzelt nagyasszony tud hozni a színpadon. Váltótárs Sáfár Mónika volt, aki valamiért gorombán nézett rám, hogy köszönni mertem Ladinek Juditnak. Mi köze van hozzá? Gonosz némber.

- Madame Giry: Bencze Ilona - benne azt szeretem, hogy próbálja takarni a Fantom/Christine dublöröket, mintha tényleg a hátát tartaná az Operaház kísértetének... :D jah, és együtt gyakorol a balerinákkal az Angyali hangban, mozdulatsorokat nem csak kézzel, de testtel is elmagyarázza

- Meg Giry, a balerina: Lóránt Enikő - az biztos, hogy a második felvonásban már nem igazán adódik Meg számára kiugró pillanat. Sajnos. Enikőnél a maszkabáli hajdísze nagyon megfogott, máshogy állt rajta, ezért váltótársnőjéhez képest kitűnt. De, ha a teljes előadás az ővé lesz, akkor majd kitűnő lesz a szereplése! :) Két váltótársnőjük akadt a Meg-eknek is: Ladinek Judit és Haffner Anikó személyében.

Vannak váltótársaik, de ők most nem szerepeltek, meg amúgy is rövidebb szöveggel kellett megbirkózniuk: Zsinórmesterben sajnos a nem jót kaptuk - Vikidál Gyula (nincs vele bajom, de azt akit szívesebben felakasztanék, mert a karaktert is úgy adja elő az Barabás Kiss Zoltán, de ő biztosan gyakorolt az új darabjára, ami valami focival kapcsolatos, Ballábas vagy mi a címe annak...); Lefevre igazgató úr, aki elmegy: Lőte Attila (nagyon kedvelem, bár Koltai is szokott érdekességet belevinni a pár mondatos szerepébe); a korrepetítor Laklóth Aladár volt (róla már írtam fentebb) és végül az árverési kikiáltó, Pusztaszeri Kornél.

Főszereplőkről röviden, tömören:
Fantomok: Csengeri Attila - jó volt hallani és meglepett, hogy ő énekli az első felvonás dalait. Nem sokat tudott mutatni, hiszen Posta Victor átvette tőle a szerepet a közös Éj zenéje után. Nekem nagyon tetszett a Fantom dala, örültem hallgatni Victort, nekem ő a Zene angyala. Csodaszép beszéd és énekhanggal rendelkezik. Persze, a középrészben nem teljesedhet ki annyira hangilag a Fantom, inkább a jellemét ismerhetjük meg (fájdalom és a düh váltakozása, amiért elvette tőle a maszkot és meglátta Christine az arcát; a humor az Il Mutoban, a gyilkosság; és a csalódottság a tetőn. Uh, imádtam, amikor ő tartotta ki a hangot, és a másik két Fantom követte. Kánon az imádnivaló, Maszkabálon fenyeget és az igazgatók irodájában is). Sasvári Sándor a temetőben váltotta, borzalmas volt a hangját hallgatnom. Az Éj zenéjénél direkt kiszólogatott, az andalító dallamot elrontja a hirtelen jött felkiáltásokkal. Ne csinálja már ezt! Kész szerencse, hogy csak most láttam őt, és tovább nem lesz nekem a kinézett előadások között... Egy dolgot viszont nem lehet tőle elvitatni a csók jelenetet, annyira tud örülni Christine-nek és ha valamikor, akkor most volt a legcsodálatosabb és legszenvedélyesebb az a csók. Aztán az ölelkezés. Ez a rész elvitathatatlan tőle, aranyos. Nagyon.

Christine: Krassy Renáta átélése és szerepformálása mindig tetszett. Valóban kicsit félnie kéne a Fantomtól, ezt nem tudja hitelesen átadni, de az Angyalhoz fűződő örömét kimutatja. Fonyó Barbara is kifejező alakítást nyújt mindig, ő annyira átéli és megéli a szerepet, eggyé válik Christine Daaé karakterével, nem véletlen, hogy őt is nagyon szeretem. Mahó Andreának csak egy jó pontot tudok felírni, méghozzá a Fantommal való csók esetében, olyan bizonytalan volt és a hangi előadásmódjától kirázott a hideg, pozitív értelemben!

Raoul: Bánkódtam kicsit Solti Ádám miatt, egyedül kellett a színpadon dolgoznia, de végül is részéről ez egy "általános" előadás is lehetett volna... Megint nehéz választani jó Raoul-t, mert nem igazán voltam elragadtatva tőle, és borostás volt a képe... Lelki szemeim előtt a vikomt fess kinézetű, baba arcú és sima bőrű. Igazán elegáns, és ezt az illúziót Soltinak nem sikerült ezúttal elérnie. Kiemelt pillanata nem volt, korrekt alakítást láthattunk.

Változtatások, újdonságok, elkezdtem sorolni, akkor ismétlem

- szövegbeli: primadonna már 15. éve nekik dolgozik

- csónak jelenet: fantom a zsinórpadláson vagy hol rohangál a kezében a lámpással

- világítástechnikai: tető jelenet - megszólal a Fantom rávilágítanak, majd sötétbe borul az ő része, és a lent lévő szereplőkre fókuszálnak. Majd a csók jelenetnél ismét megvilágításba kerül, hogy lássuk mennyire mélyen érintő, hogy Christine inkább a vikomtot választja helyette...

Montázs Musicalinfo képei alapján

Nem szerettem dolgok:

1. felvonás, Éj zenéje: Nem értem a Krassy Renit, hogy ő miért nem képes ránézni a bábokra a Fantom orgonájában? Mindig idő előtt esik össze, még a világítást sem kapcsolták fel, és őszintén szólva, ilyenkor nem értem, hogy mitől ijed meg? Nem látott még bábokat??? :D

1. felvonás, Primadonna szám: Raoul (Homonnay és Solti) leültek az igazgatók székére és grafológus módján elkezdték tanulmányozni az írásokat. Kivették. Nem szeretem, hogy a vikomt csak úgy áll ott, mint a tejbe tök és várja, hogy megszólalhasson, mert most következik az ő része a katyvasz dalban. Amúgy szeretem a dalt, de ezúttal nem éreztem, hogy megérdemelték volna a hosszú tapsorkánt.

1. felvonás, a tető/csillár: lehet, hogy a két szereplő miatt, de nem lényegültem át. A kedvenc dalom. És nem, a Fantomon sem tudtam nagyon sajnálkozni, mert el volt takarva/sötétítve... A csillár olyan hezitálos volt, mintha nem akart volna lezuhanni..

2. felvonás, a labirintusban: Ettől nem hiszem el a történetet, a szerelmi vonalat, "köszönjük szépen" kedves művésznő! Mahó Andreához fűződik. Felháborít, eleddig sosem csinálta! Hihetetlen szenvedélyes volt a csók közte és Sasvári között, ám mégis amikor a férfi a hátát mutatta neki, és nem figyelt rá, Mahó letörölte a száját...ez nagyon rosszul esett nekem...mi az, hogy nekem??? :D a romantikus szál ezzel a kézmozdulattal rögtön el lett vágva... mélyen elszomorított. Értem én, hogy törekednek arra, hogy újat mutassanak, de az ábrándosabb természetű embereknek szüksége van erre a kis fénysugárra a darab végén, amitől hihetővé válhat, ha egyszer elhozzák - a Love Never Dies-t. Mindenesetre, itt még nem ért véget a játéka, fogta Raoul-t, a kijárathoz préselte, majd mintha mégis szánalmat érezne a Fantom iránt visszafordult, ugyanakkor a "migrénjére" hivatkozva, inkább lemondott arról, hogy őt is magukkal vigyék... a csónakban pedig ez az álmodozó tekintete a Fantom felé eléggé hiteltelen volt. Úgyhogy jobb, ha nem ezt az irányvonalat követi.

Szeretni való pillanatok:

- 1. felvonás, Krassy Renáta Christine performansza, ahogy ő előadja, talán a legtetszetősebb, legtöbb boldogság érzelmet beleadó művész. Átéli a zene örömét a Gondolj rám alatt, de legfőképpen a főcímdal ária részénél. Az arca, a mimika mindent elárul. Kár, hogy a Fantom fejezte be végül a sikoltást, de valahogy odaillett. A végsőkig énekeltette a lányt...

- 1. felvonás, Il Muto balett és a tető: a balerinák egymást noszogatják - az vicces, végre nincs az karót nyelt tartás, hanem a rivalizálás, kis kulisszai betekintésnek mondható pillanat. A Fantomok hármas szólama, amikor bosszút esküsznek, azt nagyon odatették.

- 1. felvonás, Az Éj zenéje: EL VOLTAM RAGADTATVA! Micsoda szép befejezést adtak most a dallamnak! Tyűha! Valóban nehéz végigvinni, hiszen figyelni kell egymásra, de még a szöveget is észben kell tartani, melyik sort, ki mondja. Nagyon tetszett. Főleg, hogy Victor jött be és ő kezdte a dalt, majd Sasvári is belibbent, Csengerivel közösen ezek a kedvenc pillanataim. A több szólamiság nagyon tetszik, és hogy ilyen szépen összetudnak dolgozni, pedig nagy életkor különbség van közöttük, de mind a hárman művészek, zenészek, és mondhatni egyfajta baráti kapcsolatot ápolnak. Nincs rivalizálás. És ez nagyon jó. 

Tapsrend barátnőm fotója

Plusz produkciók

Király (gömböc - gonosz vagyok és tudom!) Linda és Tóth Attila rockkosított Fantom főcímdal produkciója volt, - amit előzetesen, ahogy beharangozta Szirtes tanár úr, úgy gondoltam az Nightwish: The Phantom of the opera verzióját adják majd elő, angolul énekelve, - de nem, magyarul volt... nem volt jó, sőt... úgy éreztem és mondtam is barátnőmnek - ez egy "Haza akarok menni" pillanat...

Második produkció már könnyedebb volt, egy gospell kórus eőadásában hallgathattuk meg az Éj zenéjét. Volt hangulata, meg kell mondjam, ez helyén volt. Bár sokan voltak, gondolkoztunk is rajta, vajon a dal végére beér minden tag a színpadra??? :D

Videók az ünnepségről:

Na, vajon miért mindenki ezt az 1600-as előadást emlegeti? 

Hm-hm-hm, lehet, hogy az Igazgató úr mondta, esetleg a tapsrendél??? :D :D :D Gondolkodjunk azért már reálisan! Hol vagyunk mi még attól??? Először a 900.-on kéne gondolkodni, és egy jól szervezett, odaillő komplex előadást szeretnénk! Ha lehetne, akkor megint a közös fotózás lehetőségével, autogram kérésével...nekem már meg van a három kedvenc főszereplőm...vagy akár több kedvenc is... ;)

Webberes film

És mi sem néztünk ki rosszul (Galériánkból):

Nem az én galériám, de szerencsémre megtaláltam, szuper jó képek vannak a tapsrendről és az afterpartyról is. Azért szemmel láthatólag Posta Victor nagyon elengedte magát... Minden közös képet bevállalt, mutogat, cukroskodik... :D Link: https://www.kulisszak.hu/l/az-operahaz-fantomja-15-eve-a-madach-szinhazban-galeria/

Válogatás (részben) innen:

Cukiságok :) Megfigyelhető közelről a Christinek jelmezének a különbözősége, Krassy Renáta (középen, a szőke hajú) ruházatának felsőrésze az eredeti jelmeznek felel meg, ami az első bemutatón volt látható. A változás a 600. előadás körüli időre tehető. Sajnos, Renátának már nem csinálták meg a szív alakú kivágással rendelkező jelmezt. Bár, ha jobban meggondolom az ő Aminta jelmeze sokkal szebb és visszafogottabb. Kíváncsi lennék rá, hogy miért változtatták meg? :/

De jó a hangulata valakinek :) Posta Victor pózol

Posta Victor és Lóránt Enikő közös fotója :)

Homonnay Zsolt később csatlakozott a társasághoz, Csengeri Attilával bevállalt egy közös képet

Saját közüös képeim az elkapott Christine-ekkel... nagyon bánt, hogy Krassy Renivel nem sikerült közös fotót kérni, mivel őt lefoglalta Lippai László, pedig mindenképpen szerettem volna vele is fényképezkedni... :'(

Fonyó Barbarával (a tekintetem: "Csókolom, Ági van?" :D)

Mahó Andreával

Az RTL Klub tudósítása az ünnepségről:

https://rtl.hu/rtlklub/storyextra/15-eve-jatsszak-az-operahaz-fantomjat-a-madachban

Mindhalálig musical

Annyira örülök, hogy nem Polyák Lillával láttuk, öngyilkos lettem volna!

Előadás címe: Mindhalálig musical
Időpont: 2018. május 27. este 19.00 19.00-22.00
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Műfaj, a felépítés: musical, válogatás népszerű előadások legismertebb dalaiból
Teljes adatlap: http://www.operett.hu/index.php?inc=repertoar_mutat&rId=213&evadId=13&menuId=29

A szereplők:

Janza Kata, Kocsis Dénes, Vágó Zsuzsi, Nádasdi Veronika, Lévai Enikő, Gubik Petra, Maros Bernadett, Laki Péter, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel.

Mostanság eléggé ki vagyok borulva... a május nem úgy alakult, ahogy kellett volna...sőt! Úgyhogy előadást is kihagytam, de ezt nem! Az Operettszínház repertoárjába egy musical válogatásokból álló darab került, ahol a régi nagy nevek mellé, újabb fiatalok társulhattak és bizonyíthatták rátermettségüket e műfaj területén.

Részleteket hallhattunk:

- Kabaré (ezzel indult, Serbi volt a porondmester)

- Az Operaház Fantomja (kellemes borzongás futott át rajtam, amikor felcsendültek a jól ismert szerelmi duett - Szeress, csak ennyit kérek én - szinte már előfutára volt a szerdai nagy 800. jubileumi előadásnak)

- Vámpírok bálja (Zsuzsi igazán elmehetne és énekelhetné ezt a szerepet, mert a hangja erőteljes és igen kifejező, illik Sarah-hoz. Partnere, Horváth Dániel túl gyorsan harapta meg a nyakánál, ott még ki kellett volna énekelnie egy utolsó nagy hosszú hangot)
- Szépség és szörnyeteg (Érdkes, hogy váratlan volt Nádasdi Vera feltűnése, mivel rögtön az ismert jelenet jutott eszembe, pedig tudom, hogy a Teamama énekli a dalt)

- Miss Saigon - Szóló Szaxofon, Kocsis Dénes és Vágó Zsuzsi performansza gyönyörű volt

- Evita - Miért kell, h sírj Argentina? Gubik Petra átlényegült és majdnem azt hittem, amikor bejött a színpadra, hogy Janza Katát látom...

- Apáca Show - hiába vártam, h nagyot szóljon, füllel hallgatólag Nádasdi Vera arra ment rá, h szétordibálja a fejét, a táncosok se voltak különbek! Az a keresztre feszített póz, inkább gúnynak minősült, mint valami áltatós viselkedésnek...

- Jézus Krisztus Szupersztár - Getsemané - Cseh Dávid Péter előadásában - sose többé ne merjen ehhez a dalhoz hozzányúlni! Mindenkinek sajátos a felfogása és előadásmódja a egyes zenékkel kapcsolatban. Máshogy adja elő, önmagára próbálja vetíteni, írni. Az előadásmód borzalmas volt a fiú előadásában, be kellett fognom a fülemet... Az öltöztetője eléggé József jelmezére hasonlított, amikor első alkalommal a színpadra lép a szereplő... (Madách produkció)

- Aida - musicalből Aida éneke Gubik Petra tolmácsolásában
- Oroszlánkirály (Gubik Petra és Cseh Dávid Péter a felemelkedett deszkákon énekeltek)
- Jekil és Hyde (Eljött az óra) illetve Jézus Krisztus Szupersztár (címmel azonos dal) - e két előadást Serbán Attilához tudom a leginkább kötni. Az előadott dalok, a karakterek mind által hitelesen szólnak. Egyszóval, ezek a szerepek neki lettek írva, és jól áll neki, a módival nem lehet vitatkozni.

- Hair (a második felvonást lezárva ebből sok részletet hallhattunk)

Az est remekbe szabottan telt, kicsit korzóztam a színház beltereiben, folyosóin. Készültek képek, hamarosan közlöm őket.

Szép dolog az ifjúságokat előhozni egy-egy darabra, hátha a közönség megszereti őket. Ebben az előadásban meg volt a ráció a folyamatra. Ugyan egyik új embert sem avattam kedvencemnek, ám  adhatunk nekik esélyt. Fejlődésüktől függ, hogy a jövőben látni fogjuk-e őket még egyszer vagy akár többször...

A tehetségek felemelkedése vagy megismertetése mellett még jó lehetőség a közönség számára, hogy visszaemlékezzenek a musicalekre, amiket korábban volt szerencséjük átélni, így emlékébresztő funkcióval is bír a darab. De mindenki maga döntse el, ha tetszik a musical, mint műfaj, mert akkor mindenképpen érdemes jegyet váltani.

Ajánlom. 

Verdi újabb műve terítékre került, íme az Álarcosbál!

Mindig, minden a félreértés tárgyává válik... Nem gondolkozunk, nem kérdezünk

Időpont: 2018. április 22. vasárnap este 19.00 - 22.00
Előadás címe: Verdi-Az álarcosbál
Műfaj: opera
Rendező: Cerasa, Fabio
A darab adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/az-alarcosbal-2017/eloadas-201804221900/
Bemutató: 2018. április 21. (második bemutatón jártam!)

Előzményekről

Ez az első bérletes évem az Operaház-Erkel kombóban. Már lezajlottak a bérletmegújítások, és lehet venni a következő évadra szóló bérleteket. Végigálltam a kigyózó, hosszú sort az Erkel előtt, pár héttel korábban. Nagyon észveszejtő volt az egész... Elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam. A négy bérletem közül kettőt újítottam meg, bár még az is tetézte a "jókedvemet" sorban álláskor, hogy kiderült elveszik a kedvenc helyeimet, mivel olcsóak voltak, és a drágábbnak kell mennie...köszönöm szépen! Ókovács ezért még fog kapni egy szerelmetes, szívhez szóló levelecskét... Két bérletemet megújítva, és átnézve a következő évad programjait, már kiválasztottam a szabad bérletbe válogatott csapatomat. Bár többen vannak, mint hat előadás. A szabad bérlet arról szól, hogy ha nem találtál ízlésednek megfelelő kombinációt a bérletek közül, te magad összeválogathattál egy 6 darab előadásból álló szabad bérleti összeállítást. Igazán kedvező, és ugyanúgy olcsóbban lehet jegyhez hozzáférni. A szabad bérlet nem konkrétan bérlet, nem kapsz plasztikkártyát, hanem papír alapon jegyet kapsz kézhez. A szabad bérletes előadásaim közül, amik tavaly-idei évadban voltak érvényesek, ez az Álarcosbál volt az utolsó. Kintre, az erkélyülésre találtam helyett, anno nem vettem figyelembe, hogy ez akár premier darab is lehet, merthogy az volt. A második szereposztás remekül szórakoztatott, többször volt örömkiáltás a közönség részéről a szereplőknek. Én ezt nagyon szeretem, és ha a művészek megérdemlik, nekünk szívünk-jogunk van hozzá tudatni velük, hogy ez igen, ez nem semmi odaadó produkció volt! Télen a ruhatár használata kötelező, most senkire nem figyeltek, így a kiskosztüm kabátomat bevihettem magammal, ahogy a többiek is. Továbbá az volt még nagyon érdekes, hogy a mellettem ülök, férfi és nő is, vegyesen, "jó estét" köszöntek, amit még a páholyban is (pedig ott elvárható egy zárt térben vagyunk egész végig) ritkán él meg az ember...

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

A darabról - 
Első felvonás

A történet Gustavo, a svéd király elleni összeesküvésről és annak gyakorlatba áttett eseményéről szól. A darab elején a király az ágyában forog nyugtalanul. Álmában megjelenik két pokolból jött angyal. Egy fehér és egy fekete. Szolgálói körébe egy hatalmas, ünnepélyes terembe viszi őt a fehér angyal, majd a feketétől kísértve, ott keringenek kőrbe kőrbe. Aztán a férfi felébred, érkeznek a szolgálói, közöttük bukdácsolva érkezik a festő, Renato. Az ő hitvesébe szerelmes a király, de ezt a festő nem tudja, sőt olyan hű alattvalója a férfinak, hogy elárulja, nagy veszélynek van kitéve, mivel a nép meg akarja ölni. A király nem hiszi el a vádat, hiszen mindent megad az embereknek, jólétben élnek. Úgy tűnik nem mindenki gondolja így. Tehát a szolgák, a nemesek ünneplik a királyt, aki meginvitálja a társaságot egy álarcosbálba. Érkezik a főbíró aláíratni egy jósnő kitiltási kérvényét. Gustavo apródja hevesen védi a nőt, ez felkelti a figyelmét, megadja a kegyelmet és elmegy álruhában - meggyőződni, hogy a nő kepésségeiről szóló hírek igazak-e? 

A jósnő, Ulrica, Lucifertől kér segítséget, hogy lássa kinek mit hoz a jövő. Körülötte két asszony, ők  a támaszai, és a teremben sok nő érdeklődve figyeli a jós asszonyt. Gustavo megérkezik és máris akarja tudni a jövőjét, de a többi asszony visszatartja és leültetik egy székre. Kintről megérkezik egy matróz, aki a király szolgálatában áll, mégis hiába szolgálja már régóta, semmi jutalmat nem kap. A jósnő kitüntetésekről, jutalomról beszél, amit Gustavo belecsempész a férfi zsebébe (így könnyű, ha ott vannak az érintett személyek) - háttérben a jóslatoknál mindig kinyílik egy ajtó, és fekete maszkban állnak a szereplők, bár a jelmezükről mindenkit fel lehet ismerni. Egy nemes nő kér bebocsátást, de arra kéri a jósnőt, hadd legyen egyedül, amikor felteszi neki a kérdést. Gustavo sejteni véli, hogy a festő felesége, akibe titkon szerelmes, Amélia lesz a titokzatos hölgy. A szobában megbújik (hülyeség, még a mélyvörös palástja ellenére sem látják meg a szolgák...), Amélia szeretné elfelejteni a férfit, akit szívéből szeret, erre kér valami gyógyírt, segítséget a jósnőtől. Ulrica azt tanácsolja neki, szedjen éjfélkor egy bizonyos növényből, csak ő szedheti le, és csakis éjfélkor tegye majd készítsen belőle főzetet, majd fogyassza el, és így örökre kitépheti a szívéből a férfit. Gustavo háttérben folyton fogadkozik, hogy a nyomában fog járni a nőnek... Miután újabb vendégek érkezéséről hírt kapnak, Ulrica megkéri Améliát a távozásra. A nemesek érkeznek, akiknek ajánlatot tett a király, sorra megkapják a maguk jóslataikat a nőtől.  Végül, Gustavo leleplezi önmagát, és a nőn számon kéri, hogy miért nem ismerte fel, jövendőjét ennek ellenére megmondta, megfogja ölni az első ember, akivel kezet ráz aznap...a festő érkezett...és mindenki azt hitte a király rácáfolt a jóslatra...

A második felvonásban egy bordélyra emlékeztető helyre kalauzolnak minket. Amélia gondolataival birkózik, de végül leszedi a virágot, majd levetkőztetik a helyi gésák...meginná a főzetet, de Gustavo betoppan, és szerelméről faggatja a nőt. Az unalmas huza-vona végén kiderül, Amélia szereti a férfit...ám, a festő jön, hogy figyelmeztesse a királyt, mivel a nemesek, akik a vérét akarják a vezérnek, itt tartózkodnak. Hogy feleségét ne ismerje fel a festő, Gustavo azt tanácsolja, hogy a nő vegyen fel egy kendőt, amivel arcát takarja. A festőt pedig arra kéri, hogy ne beszéljen a nővel, ne kutasson az arca után, csupán a város széléig kísérje, utána pedig az ellenkező irányba menjenek... Sajnos, nem sikerül a terv, a király ugyan megtud szökni a lázadók elől, de a festőt találják ott a kendős nővel, akinek a személyét tudni akarják, egy véletlen folytán Amélia arcáról, ahogy szabadulni próbál lekerül a kendő, és a festővel találja magát szemben, aki megsemmisül a látványtól... A nemesek gúnyolódnak rajta... A festő rendezi magában a gondolatokat és kettőt, a nemesek közül arra kér, hogy jöjjenek el hozzá másnap, mert meg kell beszélniük valamit...

A harmadik felvonásban végre sor kerül az álarcosbálra is...de az elején még végignézzük/hallgatjuk, ahogy Renato bosszút esküszik Gustavo ellen, dühében tombol, a királyról készült festményeket tönkre teszi, papírokat dobál szerte-szét és saját feleségét halállal fenyegeti. A nő arra kéri, hadd találkozzon még utoljára a közös gyermekükkel, a fiúkkal. Renato ezt a kívánságot teljesíti, közben megérkeznek a vendégek, akiket meghívott, a két nemes. Meggyőzi őket, hogy a pártjukon áll, van bizonyítéka az árulásra, de szemük láttára fecnikre tépi szét, mivel már neki is van nyomos indoka, hogy a királyt eltegye láb alól. Mindkét vendég elmondja, miért akarja megölni Gustavot (egyiküket a földjeitől fosztott meg, másikuktól a fivérének életét vette el), ezért a festő úgy dönt, hogy igazságos legyen sorsot húznak. A szétdobott fecnikre ráírja a nevüket és egy kancsóba helyezi a papírokat. A feleség időközben visszatér a szobába, és sejti, hogy rosszra készülnek. Férje akaratának engedelmeskedve, kihúzza a nevet a kancsóból, ami Renáto nevét jelenti. Eldőlt, hogy ki öli meg a királyt. A bálban Renato a kis apródot faggatja, milyen jelmezben van a király, fontos megbeszélnivalójuk van. Nehezen, de kiszedi belőle az információt. Az összeesküvőknek van közös jelzésük, kék masnit viselnek. Míg tart a báli forgatag, addig egy csöndes szobában, Amélia, fehér angyalként jelenik meg, a király előtt és figyelmezteti, gyilkosság készül ellene (holott levelet is írt neki, de Gustavo nem akart gyávának tűnni, ezért elment a bálba). Utolsó beszélgetésüket követően búcsút mondanak egymásnak, majd jön a feldühődt férj, Renáto (fekete angyal) és leszúrja a királyt ("Én is mondok neked Isten hozzádot"). Erre az álszenteskedő tömeg, akik eddig megakarták ölni, átváltanak példás, törvényt és királyt tisztelő polgárokká: lökdösik, ócsárolják a festőt a tette véget. Gustavo haldoklás közben elrebegi, ő szóval szerette a nőt, sosem tettel. El akarta őket küldeni egy megbízatás céljából, hogy örökre véget vessenek a "vágyódásnak"... Renato belátja, óriási hibát követett el...de már nem teheti jóvá, a király meghalt...

Szereposztás

A szereplők közül Molnár Levente (Renato, festő) és Wiedemann Bernadett (Ulrica, jósnő) kapta a legnagyobb örömujjongást, tapscunamit az előadás végén. Nem csoda, hiszen, mindketten fantasztikus orgánummal rendelkeznek, szenvedélyes és érzelmes játékukkal emelték a darab színvonalát. Molnár hangja nagyon tetszett már az első csendülésétől kezdve, első megszólalásában a királynak el kellett mondania, hogy veszély fenyegeti az életét. Ez a szólódallam sokunkban nyomott hagyott, így kétség sem férhetett hozzá, hogy kiemelt szereplő lesz a festő. Wiedemann sejtelmes hangot fogott ki, már első hallásra misztikus jósnői karakterbe burkolódzott, nagyon jól állt neki ez a szerep. Rálik Szilvia azonkívül, hogy nagyon szeretjük, nem sokat tett hozzá, végtérre is a karakter olyan semmilyen és eléggé negatív, hiszen miatta torkollik a kezdeti barátság gyűlöletbe... néha a nők nem tudnak engedni a csábításnak. És a legtöbb operában a megcsalás a téma, vagy a nő,a ki valamilyen úton-módon tragédiát okoz... Ellenben elmondhatjuk, hogy nagyon szép ruhákat viselt a művésznő, kedvencem talán az volt, amit "'otthon" viselt, bár eléggé groteszken szé hatást nyújtott az angyal jelmeze is... Cova Yolanda is rendkívüli hangot adott ki a torkán (trillázott, áriázott a báli jelenetben), különös, hogy az apród figurát nők játsszák, hiszen azok férfiak, de biztos megvan ennek is a "miértje". 

Molnár Levente lelőné Rálik Szilviát a darabban

Díszlet: 18. századbeli, rokokó stílus, ugyanakkor a király szobája nagyon egyszerűen díszített, puritán terem. A báli forgatagot magába fogadó díszterem, több helyszínként is jelen van, hiszen Ulrica lakása és az álombeli jelenet is itt játszódik. Ez a díszlet térben meghajlik, és messziről azt  hatást kelti, mintha egy valódi nagy termet látnánk, befelé szűkül, kifelé terebélyesedik. Érdekes és csalóka. Legjobb elemek egyikének mondanám. Ellenben, a második felvonás bordélyházának rejtélyét még nem fejtettem meg, mert elvileg mezőre kellene menniük a szereplőknek...(képzelet szárnyal)

Jelmez: korhű, 18. századi, asszonyoknak terebélyes alsószoknyával ábrázolt, férfiak elegáns, frakkos öltönyben feszítettek. A domináns szín sok helyütt a kék, amit nem tudok mihez kötni...

Szimbolika: egyrészt a kék szín, másrészt a folyton jelenlévő halál ábrázolása, illetve a király vesztét jelző szimbólum ez, többek között az angyalokhoz köthető, hiszen az álomban megjelenő angyalokról nem tudjuk, hogy kicsodák? Csak az előadás végén világosodunk meg, hogy a fehér Amélia, a fekete pedig Renato. A maszkok egy koponyát ábrázolnak, és az apród is, aki lelkendezik a bálról, koponya maszkot tart a kezében. Legrosszabb, hogy a műsorfüzeten és a plakáton is a koponyaálarc szerepel. Nem mindenki akar ilyet nézni...ízlésesebbek már nem lehettek volna...

Érdemes megnézni, bár a szerelmi vallomásokat, frázisokat ("Tényleg, szeretsz Amélia?") nagyon untam, ott már kénytelen voltam forgatni a szememet... az ilyen mondatok csak időkitöltésre valók... A második felvonában, a bordélyt nem igazán értettem és a gésákat sem tartottam helyénvalónak, de most elnéztem. Ne mondja senki azt rám, hogy nem vagyok nagylelkű. Az biztos, hogy ez a darab nem változtat a verdi operák sorrendjén. Számomra az első mindig a Rigoletto lesz, utána a Traviata, a Simon Boccanegra, végül pedig ez a darab, bár nem sorolnám a kedvencek közé, hiszen még egy dúdolható dallam sincs, ám a cselekménye érdekfeszítő, pontról pontról felépítődik.

Zuhogott az eső a színpadon - A kedvencek egyike, az Ének az esőben!

Kell a vicc, kell a hecc!

Időpont: 2018. április 21. szombat este 19.00 - 21.45
Előadás címe: Ének az esőben
Műfaj:  musical 
Rendező:Harangozó Gyula
A darab adatlapja: http://www.operett.hu/operett.php?pid=show&rId=207&evad=13

Régi nagy álmom teljesült ezen a szombat estén, hiszen kedves évfolyamtársnőmnek jóvoltából, láthattam a "szívem csücske" kategóriába tartozó - ám, mivel az Operett rendezte, és mivel olyan jeleneteket csináltak - a Szegedi Szabadtéri Színpad képeiből ítélve - nem akartam megnézni a darabot. De ha már egy ismerősöm megy, miért ne mehetnénk, és ha szabad az estém? Nos, pár héttel, talán egy hónappal ezelőtt kinéztem a jegyet, elmentem a színházhoz, és átvettem, úgyhogy csak várnom kellett rá. Mivel időnként felmerül bennem ez a rossz tudat, hogy semmi kedvem színházba menni, amikor végül ott vagyok, teljesen átlényegülök, eddig a pontig már sikerült ezen a napon is eljutnom, viszont, amikor felcsendültek a jól ismert dallamok a nyitány alatt, tudtam, hogy itt a helyem, és megjött a kedvem az előadáshoz. Hogyne akartam volna végigülni, és hogyne éltem volna bele magam? Megtettem. Szenzációs este volt, meg kell, hogy mondjam! 

Szeretem a darabnak a zenéjét, nem is. Egyenesen imádom. Olyan fülbemászó, és nekem pont az ilyen előadások jönnek be a leginkább (Az Operaház Fantomja, József és a színes álomkabát, Rudolf-Az utolsó csók, Abigél, Mozart - van egy pár). Nem beszélve a kompániáról, akiket kaptunk: fenomenálisak voltak, csak a "műértő - hangosan ujjongó" rajongóknak színét nem láttam/hallottam. Ők hiányoztak, hogy feltegyék az i-re a pontot. Tapsrend alatt sem álltunk fel a székünkről. Talán nem csoda, hiszen voltak unalmasabb, kicsit leült a sztori tőle mozzanatok, amiket beleapplikáltak a történetbe.... Sajnos, nem kellett volna, mert akkor azt mondtam volna, csőstül, ezt még x-milliószor meg kell néznem! De így, így marad nekem a film, ami maga nemében csodálatos és remekbe szabott. 

A történet: Don Lockwood és Lina Larmount filmszínész, igaz némafilmekben utaznak, és remekül szórakoztatják a közönségüket, akik az utcán is rajongva körülveszik és üldözik őket. Don-nak gyerekkori barátja, Cosmo Brown, akivel sokszor közösen léptek fel, elválaszthatatlan párost alkotnak. Kathy Sheldon feltörekvő kis színésznő, megvan a véleménye a filmes színészekről, akik csak gesztusokkal és nem szavakkal kommunikálnak, minden megcsinált, és nincs olyan pillanat, amin lehetne változtatni, ellenben a színpadon bármi megtörténhet. Kathy sikerekről álmodozik, és az útjába sodorja a rajongók elől menekülő Don-t, aki rögtön szájon csókolja, mivel a rajongók előtt eljátssza, hogy nem a híres filmszínész, hanem egy egyszerű férfi, aki feljött vidékről a kedvesével szétnézni a nagyvárosban... Így ismerkedik össze a filmbeli szerelmespár... később Kathy mint "nyuszislány, aki macska is egyben" jelenik meg az ünnepi fogadáson, amit a filmgyár vezetője szervezett a két filmcsillagának. A "bulin" Kathy-t felidegeli Don, így Lina arcába vándorol a torta, amit pedig a férfinak szánt. Lina később kirúgatja a lányt a munkahelyéről az incidens miatt. Don ezért megharagszik rá, és a következő közös munkájuk alatt - ahelyett, hogy szép szavakat mondana  nőnek, ahogy a forgatókönyvben áll, helyette sértőszavakkal illeti a nőt, aki szintén mosolyogva szól vissza neki. A filmforgatás nem könnyű, mivel a filmgyáros az új technika alkalmazását kéri - tehát belevágnának a hangos filmek rendezésébe, mivel a rivális filmesek, a Paramount Pictures megcsinálta első hangos filmjét, nekik is a korral haladniuk kell és felvenni a versenyt. Lina képtelen normálisan beszélni a mikrofonba. A némafilmek kora lejárt, kénytelenek most már az ő hangját is felvenni, ami tudjuk jól, hogy borzalmas, mert sipító. A próbafolyamatok hosszasak, de igen szórakoztatóak, képet kapunk az elkészült filmváltozatról is, ahol elszakad a tekercs, és így a lenyűgöző kép és hanghatások helyett, borzalmas elcsúszások, idétlen monológok tanúi leszünk. A színpadi közönség is röhejesnek találja a "művet". Szégyenükben, megpróbálnak valami újat kitalálni a főszereplők, így kerül képbe Kathy, akit a filmgyáros asszisztense visszahív egy próbameghallgatásra. Ámde a lány nagyon szerény, elárulja, hogy hiába jött, hiszen úgysem alkalmaznák, mert ő dobta meg Linát az ünnepségen. Cosmo azonnal értesíti Don-t, hogy meglett a lány, akit nem tud feledni. Egymásra találnak a főszereplők. Kathy-t pedig alkalmazzák, a lányt aznap hazakíséri Don, a lakása előtt csókolódznak az esőben, persze esernyő alatt.... Ének az esőben... Az első felvonás lezárul. 

A második kezdetén már a premierre indulunk, ahol egy énekes "Csúcsszuper lány"-ról dalolva, vezeti fel a bemutatót. A film nyerseséget hoz, Lina viszont - barátnőjének köszönhetően - rájön, hogy le lett szinkronizálva a hangja. Ismét Kathy ellen fordul, és a jó barátnőre hallgatva, ügyvédje segítségével feltételeket szab a filmgyárosnak, hogy a fiatal lánynak mindig alá kell őt szinkronizálni, de egyetlen szerepet sem kaphat, és a nevét sem szabad kiírni oda, ahol Lina helyett ő beszél. A filmgyáros nem hajlandó belemenni, de Lina perrel fenyegeti, ha nem teljesíti a kívánságait. Kénytelen engedelmeskedni. Cosmo előáll a tervvel, mi alapján musicalt készítenének, igaz a rendező és a nagy gyáros is elalszanak az elképzelés térnyerése alatt... Mindeközben Don és Kathy a filmgyár egyik studiójában táncol, előtte felveszik az új film egyik legimpozánsabb slágerét, ami az eredeti elgondolásban csak a nő énekli, itt duetté válik. Don hangulatvilágítást csinál, és megvallja mély szerelmét Kathy-nek. A dal végén lánykérés is megtörténik. A férfi is tudomást szerez a Lina aljas szándékairól, de nem tehet semmit, vagy mégis? A következő közös filmjük premierjén, sokszor kihívja őket a közönség. Odavannak az elkészült filmért (Táncoló gavallér), ami immáron nem csupán hangosfilm, de egyenesen musical formát öltött... A kulisszák mögött veszekednek a szereplők. A nézők hallani akarják Lina hangját, és meg is kapják. Don még egyszer ráerőlteti Katy-re a szinkronizálást, amit a lány nem akar teljesíteni, visszaadja a gyűrűt is, de beleegyezik, hogy még egyszer és utoljára lesz Lina hangja. A hisztérikát rábírják az éneklésre, de nem a film szerint választotta az Operettszínház a dalt, hanem ők a filmben elhangzó szerelmes dalt énekeltetik Linával. Don és a filmgyáros széthúzzák a függönyt, Cosmo belép Kathy helyére, aki sírva elfut, de Don visszatudja csalogatni magához. Lina közben a megszégyenüléstől elrohan, a közönség hahotázik.... Don és Kathy egymásra talál.

Konzekvencia

Az előadás folyamán változatosokat tettek egyes jelenetekbe és újabb szereplőkkel is bővült a történet. Például: Don nem egy autóba esik az üldöztetése során, hanem egy buszmegállóban találkozik Kathyvel, akit rögtön le is kap, ezzel leplezve a rajongók előtt valódi identitását, mivel ünnepelt sztár. A film felvételekor botanikus tudásáról győz meg minket a rendező. Peller Anna által játszott riporternő felesleges karakter, bár van egy saját száma, amivel az "élő közönséget" még plusz három perccel leterhelik. Félreértés ne essék, kedvelem Annát, de ez a szerep tényleg egy felesleges töltelékfigura. Plusz karakter tehát a felesleges riporternő, aki beszédtechnika tanár is (ez legalább érdekesen volt megalkotva Anna által). Az énekes (Mészáros Árpád Zsolt), akinek csak annyi a funkciója volt, hogy csúcsszuper lányról dalol...

Szereposztás kiváló. Adorjáni-Bordás-Serbán. Ha valakikkel velük a legtökéletesebb, és velük is akartam látni. Magyarázat: Adorjáni Bálint kifejezetten emlékeztett Gene Kelly alakjára. Kissé esetlen a táncban, nem volt mindenhol üdítő látvány, hiszen eléggé magas, hórihorgas férfi. Ugyanakkor azt a szintet hozta, amit Don Lockwood megformálójától várok. Bordás Barbara kellemes hangú, operettből musicalbe átintegrált színésznő. Hosszan csókolóztak Bálinttal... Látványra, mozgásra tökéletes választás Kathy szerepére. Eredetileg, amikor még csak gondolkozott az Operettszínház, hogy kik legyenek a befutó színészek rá nem, de Kerény Miklós Mátéra gondoltam. Ha valakire Cosmo Brown szerepe íródott és illett is, akkor az ő volt. A találgatásom bejött, viszont helyette Serbán Attila játszott. Tökéletes volt, és végre a kedvenc dalomnak is tudom a magyar szövegét (tapsrendnél is ezt énekelték - Kell a vicc, kell a hecc/Make a'm laugh). Táncolni remekül tud, jól játszott. Elégedett voltam a többiekkel is, a filmgyáros szerepében Jantyik Csabát láthattuk (régen Ferenc József volt a Rudolfban), Ottlik Ádámot (akit hírből se hallottam, megfelelő volt idegbeteg és botanikus rendezőnek), Kékkovács Mara, mint a picsogó Lina Larmount egyenesen fergeteges választásnak bizonyult, egy ponton azt hittem a rikácsoló Szinetárt hallom, de az csak egy röpke pillanat volt. Lina-ként sajnáltatta magát és sokat értetlenkedett, a szereppel megtalálta a hangot. 

Unalmas: Don és Kathy nyálas és hosszú monológjai. A felesleges karakterek dalai.

Zenék: szinte minden tetszett. Jó volt hallani magyar nyelven a dalokat! IMÁDOM.

Trükkök: 

• Cosmo áttörte a falat, majd felmászott a filmtekercset mozgató kerék díszletre, háttal a közönségnek, tehát nem láttuk az arcát (egyből sejtettem, hogy valahol máshol fog feltűnni), és leesett onnan, majd egy másodperc múlva mar a zenekar felett magasodó pódiumon jelent meg. 
• Don amikor elbeszéli a riporternek Cosmo-val közös múltját. Egy ponton elsötétül a színpad, közben Don leszalad a lépcsőn, de mi továbbra is halljuk a hangját (valószínűleg itt előre rögzített a hangfelvétel), ugyanis a színpad előterében latjuk viszont, teljesen átöltözve. Igaz, a közös múltnál a hegedűs jelenet fontos lett volna mégsem éreztem hiányát, amikor táncoltak. Kétségtelen, hogy abból többet ki lehetett volna hozni, mint a sétapálca-bot párosításából. De, ha nem akarunk replikázni, akkor ezt a változatot el kell fogadnunk. Mármint az eredeti verzióban több bravúrt láthattunk, mint ebben a megoldásban. Látványosabb és őrültebb, viccesebb. Nem hoz újdonságot a sétapálcás-kalapos...

Legjobb jelenetek: 

• A filmpróbák, maga a film (a sikertelen felvétel főleg!)
• Az esőben való tánc - nemcsak a főszereplő, Don, hanem még a járókellők is csatlakoznak az esőben való tánchoz. Látványos, magával ragadó, és szívesen benne lenne az ember egy ilyen közegben. Pancsikolni a vízben. Érdekelne, amúgy, hogy ezt hogyan csinálják meg
• Cosmo dala. A filmben a legkedvencebb jelenetek egyike, amirew kíváncsi voltam, hogyan tudják megvalósítani a színpadon. Voltak elemek, amik hasonlóan megoldottak, két díszítőmunkás egy rudat cipel, erre rácsimpaszkodik Cosmo egy pillanatra. A falas jelenet. Változtatás a talált báb esetén volt, mindig az asszisztens lányokat csókolta meg (hárman voltak). Cosmo karaktere a filmben nem volt szerelmes Kathy-be, de itt ilyen ábrázolást kaptunk időnként...
• A Kathy dallamok. Szépek voltak, de sajnos nem az igaziak, bár a filmben szólóban énekli a filmbeli nagy dalt, itt duettben Donnal. Ez a változat kellemes hatást nyújtott. A kedvenc lánykérős /itt az/, de a filmben csupán szerelmi vallomás, nem több, is jól sikerült.

Nyelvtörő Mózes módra - a filmben unalmas, itt feldobták a hangulatot!

Díszlet - jelmez

Díszlet: filmtekercs, igazodván a történet világához. 

Ruhaügyileg korhű és megfelelő, nincsenek túlzások, legfeljebb a nyuszis-macskás beállással véget érő bulin bemutatott jelmezekkel volt bajom. Egyszerűen gusztustalan. A filmben igaz miniszoknyában voltak, de százszor ízlésesebb és nem a kurvaság jelképe... Kedvenc jelmezem a lila ruha, ami a filmben is van Kathy esetében. 

Mondhatom, hogy a darab megérte a pénzét. Szórakoztató volt. Reméltem, hogy nem rontják el, sokat vártom attól a gárdától, akiket kikaptunk, mivel a legnagyszerűbb összeállt csapatnak gondoltam őket, velük néztem volna meg a legszívesebben. És, hát eza  kívánságom teljesült is. Ajánlom megtekintésre. 

Érdekesség és botrányos: Míg ismerősömmel és velem kifinomultan! és kifogástalanul bántak (nagy szó ez, hiszen az Operett sem mindig bővelkedik a kedves jegyszedőkkel), addig egy embert csúnyán befenyített a jegyszedő hölgy, aki nálunk volt szolgálatban. Ismim látta, és elmesélte, hogy a tapsrendnél (sajnos az Operettszínház esetében még ott sem lehet fényképezni) képet készített egy néző, de nem volt hajlandó törölni azt, így kikapta a jegyszedő a kezéből és törölte a felvételt... kissé udvariatlan, és nem áll jogában ilyet megengedni! Ugyanakkor egyet is értek vele, hiszen világosan felhívják a figyelmet a műsor elején, hogy ne videózzunk és ne készítsünk képet az előadásról! Ellenben, joggal felmerülhet a kérdés, hogy mi van a tapsrenddel? Tényleg még itt sem engedhető meg, hogy lefényképezzük, hogy emlékünk legyen a kiváló estéről??? Hiszen már nem szerves része az előadásnak, csak a szereplők kijönnek és meghajolnak. Ennyi. Kicsit furcsa a felfogása az Operettszínháznak...de csak itt, mert a Kálmán Imrében engedik...

A balett világába kalauzol

Az alapoktól a konfliktusokon keresztül a boldog végkifejletig

Időpont: 2018. április 15. vasárnap este 19.00 - 21.30
Előadás címe: Sylvia
Műfaj: balett-komédia
Zene: Leo Delibes
Koreográfia: Seregi László

Barátnőmmel ez az a közös bérlet időpont (nem a bérlet), ami nem egyezik. Ő délelőtt nézi meg az előadásokat, én este. Nem jól szerveztünk, de jó hírem is van, hiszen így legalább a számomra kedvesebb szereposztással láthattam a darabot.

Pár évvel ezelőtt láttam a Sylvia-t, akkoriban nyereményjátéknak köszönhetően a karzatról szemléltük. Most páholyból figyeltem, és már a színház ajtajában érdeklődtek a jegyszedők, hogy tudom-e változtatás történt? Persze tudtam. Eredetileg nem ez a balett lett volna, hanem A rosszul őrzött lány. Hogy miért módosították rajta? Ne kérdezzétek, én hiába tettem, nem kaptam választ... Úgyhogy Sylvia volt. Nem bántam meg, egyszerűen aranyos. 

Szeretem, ahogy alapoktól indulva, megismerhetjük a táncosok kulisszákból ismert dolgait, hogyan gyakorolnak, milyen lépéseket kell elsajátítani, meg milyen egy társulati összpróba? Aztán ez a próba valódi előadássá alakul. A főszereplő négyes mindegyike megtalálja a maga párját. Vannak összezördülések, vágyakozás más személy társasága iránt, de Ámor azért van, hogy segítsen!

Korábbi tapasztalatomról itt olvashattok bővebben: 

http://phantomvizio.blogspot.com/2015/06/sylvia-baletteloadas.html

Szereposztás

További infok, cselekmény, adatlap itt:

http://www.opera.hu/musor/megtekint/sylvia-2017/eloadas-201804151900/

Az Opera.hu oldaláról:
"Tasso pásztorjátékából – egy szerelemtől húzódozó nimfáról, a hűséges pásztorról, és egy kéjsóvár szatírról – Delibes romantikus balettet formált, Seregi László koreográfus pedig vérbő, atelier-komédiát egy társulat mindennapjairól, rivalizálásról, intrikákról, apró-cseprő szerelmekről. Így lesz Sylvia görögös ihletésű meséje igazi „játék a játékban”. Seregi érdeme, hogy a mára már kissé egyszerűnek tűnő bukolikus történetet igazi „vérfrissítésnek” vetette alá, és nem vonakodott saját mesterségét sem egyfajta görbe tükörben színre vinni: ilyenek vagyunk mi, egyszerre esendő és hajtépő művészek, még inkább – ilyenek vagyunk, mi, emberek."

Pár kép az estéről

 

Ajánlom megtekintésre, jövő évadban is lesz Sylvia. :)

József és a színes, szélesvásznú álomkabát - 7 év után is...egyszerűen...Imádom!!!

Örömünnep a Madáchban - de senki sem tud róla, úgyhogy psszt!!! :)

Időpont: 2018. márc. 20. 19.00-21.15

Helyszín: Madách Színház

Előadás: Andrew Llord Webber - József és a színes szélesvásznú álomkabát

Rendező: Szirtes Tamás, Koreográfus:  Tihanyi Ákos

Műfaj és nyelvezet: musical, magyarul, két felvonásban, angol feliratozással
Link (cselekménnyel együtt): http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=30

El nem tudom mondani mennyire nagyon vártam ezt a napot, ezt az előadást! Ugyanis Klaudia nevét március 20-án ünneplik. Hónapokkal ezelőtt szert tettem a jegyekre, családban én vagyok a beszerző. Tűkön ülve vártam, hogy mikor írják ki a szereposztást. Február közepén megszületett a döntés. Megvallom félve nyítottam meg a linket, ami az adott oldalra teleportál. Miért is féltem? Egyszerű. Van egy énekes, aki ordít. El akartam kerülni. Bocsi, Polyák Lilla rajongók! Nem bírom elviselni, a hangját, ami éneklésből ordításba megy át. Nem szerettem volna, hogy ott legyen az én jeles napomon! Másrészt a Fáraóért is drukkoltam kellett. Gáspár Lacit nem kérek, Baráth Attilától ódzkodom - ő inkább az öreg Elvist idézheti meg, aztán ott van még a szintén X-faktorból színházba integrált Vastag Tamás, aki ugyan jó választás lehetne hangja alapján, de azért ha az embernek van egy kedvence, akkor vele szeretné megnézni. Így teljesült is ez a vágyam! A szereposztásom a következő volt:

József - Puskás Peti, Narrátor - Ladinek Judit, Fáraó - Posta Victor, Jákob - Lőte Attila

Maximálisan elégedett voltam, hogy ők lehetnek, de természetesen bármiféle gikszer beüthet, és ezért is aggódtam mindvégig, sőt sokkal jobban, amikor olvastam egy facebook-os bejegyzésben, hogy Ladinek Judit megbetegedett, és pár előadását le kellett mondania... rosszul emlékeztem Nyári Darinka időpontjaira, aki idén lett új beálló a darabban. Rettegtem, sakkoztam, osztottam, szoroztam. Ki lesz a nyertes??? Polyák Lilla szerencsére le volt foglalva, és a fellépéseit számon tartja vagy ő vagy egy rajongó a közösségi oldalon és ott nem szerepelt a 20.-a. Örültem is meg nem is, mivel még mindig semmi nem volt biztos. A színházak védjegye, hogy módosíthatják utólag is a szereposztást. Ezt már talán mindenki, aki e nemes intézményekbe eljárogat, tudja...

Az előadás estéjén történt
Elfelejtettem szugerálni, csak a villamoson jutott eszembe a bűvös mondat, ami talán segíthet nekünk... Nyílván az első dolog volt, amikor beléptünk az előcsarnokba, hogy meg kellett nézni a szereposztást! Stimmelt a kiírás!!!! WOOOOWWWW!!!!! Középiskolásokat is érkeztek, ráadásul a földszinti büfében megláttam egy volt mentoromat, még gyakornok koromból, de nem akartam megszólítani, mert ő is a saját családja körében volt, és látszott rajta, hogy el van foglalva...

Kényelmes helynek bizonyult a választott erkélyülés, sőt kiváló látási körülményeket biztosított, közel a színpadhoz, és látni lehetett a színészek arcmimikáját is közelről. Néha nagyon szeretem nézni az apró rezdüléseket.

A darab egy olyan életvidámságot ad, amit más előadás nem tud nekem átnyújtani. Energiákat szabadít fel, és arra késztet, hogy követeljem: ne legyen vége! Kérlek ne fejezd be!

Még a sokak által agyon magasztalt Mamma Mia sem, mert azon kívül, hogy felmegyünk a színpadra a színészekhez, táncolunk, fényképezgetünk, megy az ABBA zenéje alatta, de nem tudott igazán elvarázsolni. De itt! De itt úgy érzem, mentem felrobbanok, annyira szeretnék a vidám mókázásuk részesévé válni! Velük együtt ropni, pezsegni! De csak a dallamra mozdulok a helyemen, jellegzetes karmozdulatokkal, dobolok a lábammal. Ekkor már senkit sem zavar,. mert ez a Medley. Itt a dalok többsége, ami a darabban volt elhangzik újra és óriási bulit csapnak a színpadon a művészek.

Képek az estéről (hamarosan!)

Apróbb hibák: 
Kiss Ernő Zsoltra komolyan haragudtam, hogy miért kellett neki elszúrnia az "Egy angyallal több van az Égben" kezdetű dalt, amit amerikai akcentussal énekelt egész végig. Nagyon idegesítő volt, előtte pár órával állandóan ez a dallam ment a fejemben, és ettől kivert a víz, hogy így kell hallgatnom. Az első felvonás nagyon rövidnek tűnt. Judát alakító művészt még nem láttam szerepelni, ez volt az első alkalom, kissé telt idomai és borotválatlan arca ellenére a Benjamin megmentéséért folytatott küzdelem során (ami zenében bontakozik ki) egészen meg voltam vele elégedve, mindenesetre majdnem legkisebb fiú hatását még így sem értem annyira igazinak, hiszen Benjamin, Juda József mellett a két legkisebb fiú. Eleddig Szente Vajk és Arany Tamás alakították ezt a figurát, és ők a karakterhez idomultak. No, adok Mező Zoltánnak esélyt. Mindenki meghízott az évek alatt... 2011-ben láttam utoljára az előadást, azóta jó pár év eltelt és mindenki "megizmosodott"... :D A párizsi jelenet varázsa nem jött át... a díszlettel is nehezen tudtam megbarátkozni, valahogy nem keltette bennem azt a régi familiáris érzetet...

Ami jó volt - de nagyon: 
A zenéje, és komplexen, a hibák ellenére is az egész. Olyan erő, boldogság árad a darabból, ezt mindenkinek látnia kell!

Puskás Peti tökéletes József volt, felnőtt a figurája, és elemi volt zeneileg, maga a szőke kiválasztott fiú. Játék szempontjából is sokat fejlődött, és életet vitt a figurájába, tudott alázatos lenni, kissé beképzelt és öntelt, ugyanakkor a humort sem nélkülözte munkája. Kíváncsi lennék ettől függetlenül Serbi Józsefére, mennyit változott? Illetve az új szereplő, Solti Ádám, hogyan vetkőzik neki a feladatnak?

Ladinek Juditnak a Facebook-on, privát üzenet formájában írtam hálás köszönő levelet, hogy vele láthattam, és méltattam az egész gárdát. Tudják, mennyire fontosak nekem. Judit énekhangja kicsit magas, de jobban szeretem őt hallgatni, mint két másik társát. Bár Nyári Darinkára kíváncsi lennék.

Lőte Attila ideális apukaként, Jákob szerepében, aki Józsefet mindennél és mindenkinél jobban szereti, Puskással való közös jelenetei meghatóak voltak, szépek. Igazi apa-fia kapcsolat, kölcsönös tisztelet, vagyis tisztelet az idősebb emberrel szemben.

Posta Victor - a szívem szakadt volna meg, ha nem vele látom a darabot. Fáraóként óriásit fejlődött, bár ugrálni nem mert a szűk naciban. Alig vártam, hogy színre lépjen, énekeljen, táncoljon és aztán később Elvis ismert dallamát elénekelte, már vártam a meleg imitátorokat. Rajtuk mindig szakadok.

Ekanem Bálint érzelmi megjátszásban - amikor Józsefet siratják Jákob előtt, a szeme körül könnyek jelentek meg - tökéletes volt, viszont a párizsi jelentben, ahol neki van főszerepe, nem igazán emelkedett ki. Ugyanez mondható el a srácról is, aki Benjamint (Bakonyi Simon) formálta meg. Régen a gyerekek kellő hangsúllyal ("A Moulin Rouge-t is bezárták") adta elő azt a mondatot, amin a testvérek megdöbbentek, a közönségnek meg nevetnie kellett volna, ám sajnos a srácnak most nem sikerült a megfelelő pillanatot megragadni.

Érzés az előadás alatt
Nagyon tetszett, hogy gyakran a jobb oldal felé tekintettek, ekkor úgy éreztem, mintha nekem énekeltek volna...bár, ha úgy vesszük, voltak ott mások is... Mindenesetre az új gárdával is meg voltam elégedve! Szerettem ezt az estét!

Utóérzés:
Jászai Mari téren Puskás Petivel és Ekanem Bálinttal összetalálkoztunk. Gyorsan, 20-25 perc alatt kiértek a színházból. Legszívesebben a nyakukba ugrottam volna... :D a közös kép lehetősége, és persze köszönetet mondani, hogy mennyire boldoggá tettek este a fantasztikus fellépésükkel.

Boldogságos est!

Fantom opery - a cseh előadás visszatérése 2018 őszén

FANTOM - MARIAN VOJTKO, RADIM SCHWAB
CHRISTINE DAAÉ - NATÁLIE GROSSOVÁ, MICHAELA GEMROTOVÁ, MONIKA SOMMEROVÁ
RAOUL, Vikomt de Chagny - BOHUŠ MATUŠ, TOMÁŠ VANĚK, MICHAL BRAGAGNOLO
MONSIEUR FIRMIN/ANDRÉ - PAVEL VÍTEK, BRONISLAV KOTIŠ, PETR MATUSZEK, JOSEF ŠTÁGR
CARLOTTA GIUDICELLI - TEREZA MÁTLOVÁ, JANA BORKOVÁ
UBALDO PIANGI - NIKOLAJ VIŠŇAKOV
MADAME GIRY - MIROSLAVA ČASAROVÁ, VANDA ŠÍPOVÁ, MARKÉTA DVOŘÁKOVÁ
MEG GIRY - NATÁLIE GROSSOVÁ, TEREZA VÁGNEROVÁ, ANDREA GABRIŠOVÁ
MONSIEUR REYER - TOMÁŠ KOBR, JINDŘICH NOVÁČEK

forrás: facebook