2015. október 18., vasárnap

Szerelmi történet a tónál...


A Hattyúk tava

Időpont: 2015. október 17. (szombat) este 18.00
Helyszín: Magyar Állami Operaház
Előadás: A Hattyúk tava
Alkotók: Rudi van Dantzig (koreográfus) / Toer van Schayk (díszlet és jelmeztervező) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)







Kecses, kifejező és bámulatba ejtő táncmozdulatok, Csajkovszkij gyönyörű zenéjével tökéletesítve. Lélegzetelállító produkció volt! Erőteljesebb hatást gyakorolt rám és még jobban megszerettem a Hattyúk tavát, mint eleddig bármikor! 



Nyár eleje óta vártam erre az előadásra! Ím, végre elérkezett az ideje, és sokkal többet kaptam, mint a tévében látott felvételen bemutatott produkció. Egy szebb, egy teljesebb, egy összehangoltabb és kifejezőbb előadást élhettem át! Várni s várni, mindig csak várni, nagyon hosszadalmas volt már ez a várakozás, de megérte! Kolléganőm előző évadban már látta, én meg csak ábrándozhattam róla, mivel kifutottam az időből, ami a jegyszerzést illeti. Nyáron döntöttem úgy, hogy nem várok senkire sem, amíg megszerzi helyettem a jegyeket. Nem véletlen, hogy ezt a napot választottam. Több okból is szerencsés, 1. Életemben először ezen a napon ismerkedtem meg az orchideák világával, és lett egy saját példányom is. 2. Ezen a napon regisztráltam először a moly.hu oldalra, immáron két éve, és a felület aktív használója vagyok. 3. Tetszik ez a dátum. :)



Kitartottam, és önmegtartóztató módon nem hallgattam a darab dallamait sem. Azt szerettem volna, hogy ott a helyszínen essek össze a gyönyörtől. A transz kellett, az élmény! :)

Aztán... Végre itt volt az idő! Este hat óra felé araszolt az órám nagymutatója...
Anyuval mentünk, az Operaház előtt még egy külföldi megkérdezte tőlünk, hogy milyen előadást tartanak? Látta, hogy özönlött be a nép. Nem is csoda! Ezt az előadást, mindenkinek egyszer látnia kellene!

Magyar Állami Operaház
Szereposztás
Odette/Odile:Tanykpayeva Aliya
Siegfried:Timofeev Dmitry
Rothbart: Radziush Mikalai
Alexander:Lagunov Ievgen
Pas de trois lányok:Cheprasova Elizaveta / Balaban Cristina
Készült egy felvétel is, tavasszal mutatták be a tévében adták le, természetesen késő esti órákban, amikor már szinte mindenki alszik... A két férfi főszereplőre (a herceg és a varázsló)  nem is emlékszem, de tudom, hogy mennyire el voltam ragadtatva a bolond és a Hattyúhercegnő kiemelkedő teljesítményétől. Míg a felvételen szereplő Nakamura Shoko (megdöbbenésemre a 2015/2016-os évadban ő már nem szerepel a darabban) kitűnt tánctudásával, lesöpörte a többi művészt a színpadról, addig az én "élő előadásom" teljesen más összképet nyújtott. Shoko, társai jelentőségét csökkentette, mert az ő megjelenése vonzotta a tekinteteket.... Feleslegesnek tűnt a Siegfriedet és Rothbartot alakító művészek jelenléte. És ez szerintem rossz. Persze, kell, hogy legyen valaki, aki a hátán viszi a darabot. De ez nem közös "teher"? Együtt alkotják meg a színdarabot, az elejétől a végéig. Ehhez képest csak Shoko volt különleges. Furcsa, persze akkor nem foglalkoztam ezzel a ténnyel. Örültem, hogy láthattam a "frissen" bemutatott előadást. Ekkor még a tévé képernyőjén keresztül. 

Más volt élőben. Intenzívebb!


Fantasztikus Fehér és Fekete Hattyú

Az én Hattyúhercegnőm, Tanykpayeva Aliya egyedülálló módon alakította a két különböző karaktert. Egyenrangú volt a táncművész társaival, kitűnt a tánctudásával, édes-szomorú hattyú volt. Káprázatos forgások, ragyogott a színpadon. Tündökölt, ám a fénye nem homályosította el a többieket! Egyúttal ölelő karjai közé zárta a két férfi kollégáját is, akik szintén, mint ő, fürödhettek a dicsőség fényében. Az előadás elképesztően látványos volt, új fajta koreográfiával, és a lelket feltöltő zenével.




 A történetről
I. felvonás: Adott egy szomorkás hangulatban lévő herceg, aki hamarosan meg kell, hogy nősüljön. A királyi udvarba vezetnek szebbnél szebb lányokat, akik eséllyel pályázhatnának a leendő hercegnéi posztra, ha a főszereplő szíve valamelyikük felé is megnyílna. Ám a fiú nem érdeklődik egyikük iránt sem, csak kedvesen "eltáncolgat" velük, az édesanya is megjelenik, elvegyül a nép között, megnézi a lányokat. Ő is szeretné, ha a fia meglelné a boldogságát. A herceg születésnapja révén az édesanyja megajándékozza egy nyílpuskával. A fiú fellelkesedik, és miután a tömeg távozott, útra kel a bolonddal, hogy megfelelő vadat ejtsenek... A bolond felhívja a figyelmét az égen tovasikló hattyúk csoportjára... Egy tisztásra érnek, ahol egy csodaszép tó látható. A herceg célba venné a hattyút, ám az átalakul egy gyönyörűséges lánnyá  (Nagyon tetszett, ahogy Odette megjelent a színen - domborított háta, mint aki éppen felemelkedik a vízből, a varázslatból átalakuló leány. Első pillanattól fogva megszerettette magát velem). A herceg első pillantásra szerelmes lesz a félénk és törékeny hattyúból emberré lett Odette-be. A lány sem közömbös iránta, tánccal elmesélik, hogy nem lehetnek szabadok, csak éjszaka változhatnak vissza emberi alakjukba, ők a gonosz varázsló foglyai. Az átoktól az igaz szerelem szabadíthatja csak meg őket. A herceg segíteni szeretne rajtuk, megesküszik Odette-nek, hogy elfogja venni feleségül.


  
II. felvonás: Az eljegyzési bálon sokszínű társaság táncát követhetjük nyomon, többek között nápolyi, spanyol, a görög és a magyar nemzetiségeket jellemző mozdulatokat. Sorra érkeznek a szép lányok, némelyek törtetők, némelyek inkább elbújnának félelmükben. A lányok izgatottságán, a bizonytalanságukon a királynő megjelenése "tör jeget". Utolsó vendégként  Odilia és a varázsló jelennek meg. A lány minden mozdulata Odette-re emlékezteti a herceget, azt hiszi, hogy ő az, holott Odilia pimaszabb (amikor a herceg vele táncolna, ő kacérkodik vele, egyből a trónra is ül. A herceg édesanyja nem túlzottan rajong érte, nem is rejti véka alá a nemtetszését), kacérabb, provokatívabb, csak nyomokban hasonlít Odette-re. Sokszor együtt táncolnak, a herceg gyakran kéri fel (volt keringőhöz hasonló mozdulat is) a csábítót. Az utolsó próbálkozás, hogy még jobban megnyerhessék és megtévesszék, az amúgy már teljesen meggyötört szívű herceget, Odilia bemutatja a 32 forgás-kombinációját, amivel osztatlan sikert arat. (Felfigyeltem rá, hogy a Siegfried-del közös táncok során, Odilia gyakran az "apja" felé tekintget, felé hajol - mintha csak a parancsait várná.) A herceg, még az első felvonásban, édesanyjától kapott gyűrűt ráhúzza Odilia ujjára, így megpecsételődik a hattyúk sorsa. Siegfried, a kacér lányban már nem ismer kedvesére, kitér az öleli mozdulatai elől, ellöki magától és végül az álarcos idegenek között táncol. Végre kiderül az igazság, hogy nem Odette volt az, akit eljegyzett, hanem a gonosz hasonmást, Odiliát. A varázsló és lány távoznak, a nyomukban a herceg. A tisztáson kétségbeesetten keresi igaz szerelmét, a hattyúk szomorúan veszik tudomásul, hogy cserben hagyták őket. Siegfried szembeszáll a varázslóval, ám nem nyerhet ellene... Odette-et akarja megmenteni, utána vetődik a habok közé, ám a herceg életét veszti.


Tapsrendnél szabad volt a fényképezni - még világító szemű mackó is került a színpadra :)


Érdekességek - más produkcióhoz képest eltérések

- Odette/Odilia kettős személyisége, a két szerepet, ugyanaz a táncművész alakítja, és mégis az utolsó nagy jelenetben a két nő egyszerre látható a színpadon. Így felróják a herceg hibáját, a nagy vétkét: a szerelem oly annyira elvakította, hogy helytelen döntést hozott. A tánccal a döntésének visszavonhatatlanságát ábrázolják, a két nő közötti vívódását
- 16 hattyú szerepel a tavi jelenetben, nagyon szép az összkép
- Odette a színről úgy távozott, hogy s nézők a hátát láthatták, amint kecsesen tovalibben
- A varázsló karaktere érdekes, leginkább egy iszapszörnyre emlékeztethet. Újdonság, hogy hegedűn is tud "játszani"
- Az eljegyzési gyűrű átadásával lehull az álarc Odiliáról
- A bolond szerep, inkább egy közeli barátot mutat be

Karaktertáncok (Diótörő kontra Hattyúk tava)
Spanyol tánc nyitja meg, ezt követi a Keleti tánc, a Kínai tánc, a Trepak, egy rokokó pásztor és kislány tánca, a majd a Virágkeringő. Magyarok, lengyelek, spanyolok, nápolyiak.

A Táncról
Egyedülálló koreográfia, látványos elemek, kifejezetten a karakterekre megálmodott mozdulatsorok. Dinamikus, lendületes, minden zenei hanghoz egyedien hozzárendelték a koreográfiát. A legjobb táncos jelenetek: a Hattyú hercegnő és hattyú barátnői a tavi jelenetben, a gonosz varázsló egész mesterkélt jelenléte az előadás alatt, és a herceg eljegyzési báljának különböző nemzetiségű résztvevői. Kedvencem és szerintem az egyik legnehezebb feladat összehangolni a szereplők mozgását, méghozzá úgy, hogy szorosan egymáshoz közel kell lépkedniük a színpadon. Ez a táncelem a 4 kis hattyú mozgásában teljesedik ki. Koreográfia szempontjából Odilia 32 forgása a leglátványosabb elem a második felvonásban. A közönség imádta! A táncban fontos, hogy a csodás mozgáson kívül a szereplők arcmimikájukkal is ábrázolni tudják az adott pillanat érzelmi jelentőségét. Így Odette leginkább bánatos, míg Odilia mosolygósabb. A végső összecsapásban, Odette küzd a varázsló ellen, könyörög Rothbart-nak, ne ártson a fiúnak, könyörüljön rajta, de az nem enged neki.




 A díszletről
A háttér felépítését már láttam a felvételen, ámbár élőben még lenyűgözőbb hatást keltett. Három helyszín volt, az első, az udvar - ahol összesereglenek a szolgák, a földi emberek, rangos főnemesek, a herceg és a barátja, a bolond illetve a királynő. A második a tó, ahol első alkalommal megpillantja Siegfried herceg a gyönyörű hattyúvá változtatott hercegnőt, Odette-tet. Harmadik helyszín a kastély bálterme, majd visszatérünk a tóhoz, ahol a jó és a gonosz megvívja utolsó csatáját.


A jelmezekről
Ruud Lutgens nevéhez fűződik mind a díszlet, mind a jelmez megalkotása. A látványvilág és a jelmezek sokszínűsége korhűen ábrázolta az előadást. A kedvenceim természetesen a Hattyúk voltak, a Fekete Hattyú (bár itt sajnáltam, hogy a korona nagyon leegyszerűsített volt, maga a jelmez csodálatos, hiszen a feketét vegyítették az olajzölddel), még ha szokatlannak is tűnhetett az iszapszörnyre/denevérre/bagolyra hasonlító varázsló, Rothbart, azért rögtön meg lehetett szokni, sőt! Kifejezetten félelmetes hatást keltett, így érthető volt, hogy miért rettegtek a hattyúk tőle. Külön kiemelném, hogy az udvari bolondot, inkább a herceg jó barátjának, egy korban hozzá közel álló személyiségnek tünteti fel a jelmeze, mintsem eredeti "bolondos" funkcióban való megtartásra.


Tapsvihar
A tapsrendnél macik hullottak a karzatról a színpadra. A herceget alakító Timofeev Dmitry felvette a kis ajándékot és igazán udvarias gesztussal, ahogy hercegként tette, féltérdre ereszkedett és átadta a szíve hölgyének, Aliyának. Bájos pillanat volt. És, ami minden siker darabnál elmaradhatatlan az az állótaps!!! Bizony, STANDING OVATIONS! :)


A zenekart is méltatnom kell! Szenzációs volt! 
Imádtam hallgatni az orosz zeneszerző legendás művét!



Egyediség minden szempontból az egész előadás!




Különös felvetődések halmaza
Tulajdonképpen elgondolkodtam pár dolgon. Lehet butaságnak tartjátok, de elmerengtem bizonyos dolgokon... Lássuk: 
1. A nagy közös jeleneteknél (a királyi udvar, a kastély bálterme) az éppen nem vagy egyáltalán nem táncoló szereplők, úgy tesznek, mintha beszélgetnének. Nos, valóban beszélgetnek, vagy csak halandzsáznak valamit? Vagy esetleg pletykálkodnak? :) Érdekes lenne, megtudni. 
2. Odilia a báli jelenetben sokszor kifut a színről. Miért? És hova tűnik el, milyen célból megy el? Csak nem felmérni megy a terepet? :)


Szereposztásom, a darabról információk: 

Korábbi bejegyzéseim a csodás balettel kapcsolatban: 
 Linkek:
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , , , ,
Hely: Budapest, Opera, 1061 Magyarország

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)