Híradás a második csodáról....
Időpont: 2015. október 24. (szombat), este 18.00Helyszín: Magyar Állami Operaház
Előadás: A Hattyúk tava
Alkotók: Rudi van Dantzig (koreográfus) / Toer van Schayk (díszlet és jelmeztervező) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)
A szomorú-szép nemzeti ünnepségünket követően, másnap az Operaházba csöppenve találtuk magunkat. Kedves barátnőmmel mentem el a második Hattyúk tava előadásra. Igen, második alkalommal is megnéztem. És kifejezetten boldog voltam/vagyok miatta.
Az épület előtt találkoztunk. Megbeszéltük, hogy megtekintjük az OperaShop-ban, az idén felbontott időkapszulát, ami a Zene fellegvára régmúlt emlékeit őrzi. Mielőtt átléptünk volna az intézmény küszöbét, még összemosolyogtunk egy pillanatra, mivel a bejárati ajtó előtt a földön, kis fémlapon Ybl Miklós építész neve szerepelt, illetve, - a remekművének, amely előtt álltunk - az Operaház építésének ideje. Az előcsarnokba lépve, egyenesen kell haladni, majd bal oldalt, egy kis teremben helyezkedik el a shop. Itt található az időkapszula. Vagyis, az Operaház rekonstrukciójának emlékére, 1984. szeptember 27-én egy henger alakú dobozt rejtettek a falba, amit egy márványtömb zárt el a külvilágtól. Idén a 100. évforduló alkalmából a külső "védőfal" lekerült, és a kapszula ismét napvilágot látott. A dobozban az 1984-es műsorfüzet, napi sajtó, miniszteri rendelet, pénzérmék voltak megtalálhatóak. 2015. október 15-én visszatették a falba a dobozt, tele a jelenkor kincseivel, úgymint a műhelyházas füzet, pendrive, bérletek, mai sajtó, operamagazin, a jelen pénzérméivel. 100 év múlva ismét megfogják nézni a tartalmát.... Tehát a múltnak mindig lesz emléke a jövő számára.
Az időkapszláról kép
Az épület előtt találkoztunk. Megbeszéltük, hogy megtekintjük az OperaShop-ban, az idén felbontott időkapszulát, ami a Zene fellegvára régmúlt emlékeit őrzi. Mielőtt átléptünk volna az intézmény küszöbét, még összemosolyogtunk egy pillanatra, mivel a bejárati ajtó előtt a földön, kis fémlapon Ybl Miklós építész neve szerepelt, illetve, - a remekművének, amely előtt álltunk - az Operaház építésének ideje. Az előcsarnokba lépve, egyenesen kell haladni, majd bal oldalt, egy kis teremben helyezkedik el a shop. Itt található az időkapszula. Vagyis, az Operaház rekonstrukciójának emlékére, 1984. szeptember 27-én egy henger alakú dobozt rejtettek a falba, amit egy márványtömb zárt el a külvilágtól. Idén a 100. évforduló alkalmából a külső "védőfal" lekerült, és a kapszula ismét napvilágot látott. A dobozban az 1984-es műsorfüzet, napi sajtó, miniszteri rendelet, pénzérmék voltak megtalálhatóak. 2015. október 15-én visszatették a falba a dobozt, tele a jelenkor kincseivel, úgymint a műhelyházas füzet, pendrive, bérletek, mai sajtó, operamagazin, a jelen pénzérméivel. 100 év múlva ismét megfogják nézni a tartalmát.... Tehát a múltnak mindig lesz emléke a jövő számára.
Az időkapszláról kép
És az időkapszuláról a felvétel:
https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10153222410013181/
Miután közös fotók készítését kértük a Shop pénztároshölgyétől, elindultunk, hogy elfoglaljuk helyünket, fent a magaslatokban, az emeleti részen. Ne higgye senki, hogy a magaslatokba törünk! :) Az előcsarnok, a nemzeti ünnep tiszteletére díszbe öltözött, gyönyörű virágcsokrokkal ékesítették a hétköznapiságában is csodálatos teret. A külföldi vendégek szívélyesek voltak, segítettek volna közös fényképezésben is, megköszöntük nekik. Az emeleti részleget az épület oldalsó bejáratán keresztül, véget nem érő lépcsők át lehet elérni. Az ajtóban a jegyszedő ellenőrizte a jegyeink érvényességét. A lépcsőn gyorsabban is haladtunk volna, ha társaink nem döcögnek. Sokáig tartott míg felértünk, de az Opera Csillárjának látványa minden fáradtságomat feledtetett. Ruhatárban leadtunk kabátjainkat, elfoglaltuk a helyeinket, emelet, közép, 2. sor, pontosan a két középső szék (nyáron sikerült megszereznem őket - mára elfogytak a jegyek, itt élelmesnek kell lenni, és hamar megejteni a jegyszerzést). Mindenféléről beszélgettünk, ügyes-bajos dolgainkról, amíg az előadás el nem kezdődőtt, még gyorsan átvettük a történet lényegét is.
Szünetben a barátnőm gyógytornász-balettmesternőjével találkozott, aki, - ki hitte volna? - a mi sorunkban, szinte karnyújtásnyira foglalt helyett. Ő is a barátnőjével jött. Beszélgettünk más nemzetek hattyú előadásáról, a történetről, a forgások érdekességéről. Arról is beszéltek, hogy érdekes lehet a földszinti és az emeleti nézőpont a darab látványával kapcsolatban. Én magamban somolyogtam, mivel, szerencsémnek köszönhetően lentről és fentről is láthattam a darabot. Mindkettőben van szépség, de szerintem a földszintről sokkal erősebb hatással élvezem az előadást. :)
A szünet alatt szert tettem egy vaskosabb kis kötetre, ami a 2015-2016-os évad előadásait és egyéb érdekességeket összefoglalóan taglalja, ráadásul a darabokhoz leegyszerűsített, de furfangos rövid kis leírásokat írtak, hogy így felkeltsék az érdeklődők figyelmét. Barátnőmnek és magamnak még kértem a jegyszedőtől egy-egy szereposztást taglaló kis tájékoztatót.
Az előadásról:
A szereposztásom
Kim Minjung, a Hattyúhercegnőnk a tánckarból emelkedett ki, Leblanc Gergely (balettművész, Kim darabbeli partnere) szerint a leányt a mély vízbe dobták. Idén került a középpontba, de alakításával kapcsolatban nem lehet rosszat mondani, nagyon szép és kifejezőek voltak a mozdulatai, olyan, mint az opera.hu oldalon látott képek róla, bár így élőben még izgalmasabb látványt nyújtott. Ám, sajnos, az én meglátásom szerint, rosszul indította el a karaktert, merthogy, a tónál, amikor le akarják lőni a hattyút, ő oldalról gyorsan befutott a színre, és akkor csak vette fel a kezdő pozíciót, míg prímabalerina társnője, Aliya rögtön az alapbeállással kezdte szereplését a színpadon. Ezt elrontotta, de többségében meg voltam elégedve a tánctudásával és játékával, mint a tiszta és ártatlan Odette-t. Mégis leginkább a provokatív karakterrel, a Fekete hattyúval nyert meg magának, bár a híres 32 fouetté en tournant forgást sem úgy tapsolta meg a község, ahogy ezt a produkció megérdemelte volna. Forgása majdnem a végéhez közeledett és a közönség fáziskéséssel tapsolta csak meg... Még van hova fejlődnie, de bízom benne, hogy képes lesz a változtatásokra a későbbiekben és még jobb lesz, mint e pillanatban volt.
https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10153222410013181/
Miután közös fotók készítését kértük a Shop pénztároshölgyétől, elindultunk, hogy elfoglaljuk helyünket, fent a magaslatokban, az emeleti részen. Ne higgye senki, hogy a magaslatokba törünk! :) Az előcsarnok, a nemzeti ünnep tiszteletére díszbe öltözött, gyönyörű virágcsokrokkal ékesítették a hétköznapiságában is csodálatos teret. A külföldi vendégek szívélyesek voltak, segítettek volna közös fényképezésben is, megköszöntük nekik. Az emeleti részleget az épület oldalsó bejáratán keresztül, véget nem érő lépcsők át lehet elérni. Az ajtóban a jegyszedő ellenőrizte a jegyeink érvényességét. A lépcsőn gyorsabban is haladtunk volna, ha társaink nem döcögnek. Sokáig tartott míg felértünk, de az Opera Csillárjának látványa minden fáradtságomat feledtetett. Ruhatárban leadtunk kabátjainkat, elfoglaltuk a helyeinket, emelet, közép, 2. sor, pontosan a két középső szék (nyáron sikerült megszereznem őket - mára elfogytak a jegyek, itt élelmesnek kell lenni, és hamar megejteni a jegyszerzést). Mindenféléről beszélgettünk, ügyes-bajos dolgainkról, amíg az előadás el nem kezdődőtt, még gyorsan átvettük a történet lényegét is.
Szünetben a barátnőm gyógytornász-balettmesternőjével találkozott, aki, - ki hitte volna? - a mi sorunkban, szinte karnyújtásnyira foglalt helyett. Ő is a barátnőjével jött. Beszélgettünk más nemzetek hattyú előadásáról, a történetről, a forgások érdekességéről. Arról is beszéltek, hogy érdekes lehet a földszinti és az emeleti nézőpont a darab látványával kapcsolatban. Én magamban somolyogtam, mivel, szerencsémnek köszönhetően lentről és fentről is láthattam a darabot. Mindkettőben van szépség, de szerintem a földszintről sokkal erősebb hatással élvezem az előadást. :)
A szünet alatt szert tettem egy vaskosabb kis kötetre, ami a 2015-2016-os évad előadásait és egyéb érdekességeket összefoglalóan taglalja, ráadásul a darabokhoz leegyszerűsített, de furfangos rövid kis leírásokat írtak, hogy így felkeltsék az érdeklődők figyelmét. Barátnőmnek és magamnak még kértem a jegyszedőtől egy-egy szereposztást taglaló kis tájékoztatót.
Az előadásról:
A szereposztásom
- Odette/Odile: Kim Minjung
- Siegfried: Oláh Zoltán
- Rothbart: Radziush Mikalai
- Alexander: Taravillo Carlos
- Pas de trois lányok: Golovyna Yuliya / Pap Adrienn
Kim Minjung, a Hattyúhercegnőnk a tánckarból emelkedett ki, Leblanc Gergely (balettművész, Kim darabbeli partnere) szerint a leányt a mély vízbe dobták. Idén került a középpontba, de alakításával kapcsolatban nem lehet rosszat mondani, nagyon szép és kifejezőek voltak a mozdulatai, olyan, mint az opera.hu oldalon látott képek róla, bár így élőben még izgalmasabb látványt nyújtott. Ám, sajnos, az én meglátásom szerint, rosszul indította el a karaktert, merthogy, a tónál, amikor le akarják lőni a hattyút, ő oldalról gyorsan befutott a színre, és akkor csak vette fel a kezdő pozíciót, míg prímabalerina társnője, Aliya rögtön az alapbeállással kezdte szereplését a színpadon. Ezt elrontotta, de többségében meg voltam elégedve a tánctudásával és játékával, mint a tiszta és ártatlan Odette-t. Mégis leginkább a provokatív karakterrel, a Fekete hattyúval nyert meg magának, bár a híres 32 fouetté en tournant forgást sem úgy tapsolta meg a község, ahogy ezt a produkció megérdemelte volna. Forgása majdnem a végéhez közeledett és a közönség fáziskéséssel tapsolta csak meg... Még van hova fejlődnie, de bízom benne, hogy képes lesz a változtatásokra a későbbiekben és még jobb lesz, mint e pillanatban volt.
 |
| Kim Minjung |
 |
| Fekete Hattyú, Odilia fogadtatása |
Kiválóságok: A négy kis hattyú, tánca tökéletes szinkronban zajlott, egyszerre érték el a befejező pozíciót is. A két felnőtt hattyú, Odette társnői is kifejezetten kellemes látványt nyújtottak, szépen harmóniában mozogtak. Tökéletesen beleillettek a hattyúk csodaszép csoportjába, a kicsik mellett, ők idősebbeknek tűntek, ők voltak a felnőttek.
Nagyon együtt volt a hattyúk csapata, csodaszépen mozogtak, ismételten büszke voltam rájuk, felejthetetlen élményt adtak nekem.
Oláh Zoltán hercege - olyan volt, mint kellett lennie, szomorú, ábrándozó, kesergő... Sok táncos jelenete volt, de nem mondanám, hogy megfogott a mozdulataival. A tömegből nem igazán emelkedett ki (ha csak úgy nem, hogy a szolgák a vállukra emelték). Persze vártam a megjelenését, szeptember vége felé történt változás a szereposztást tekintve, ugyanis ezen a napon a herceget Leblanc Gergely alakította volna, de lecserélték, időközben a sérüléséből felgyógyult Oláh Zoltán vette át a karakter megformálását aznap estére. Jó volt, de szerintem annyira nem volt lenyűgöző, mint a trió két tagja, a Hattyúhercegnő és Rothbart, a szellem.
Alexandre, a bolond, azaz Taravillo Carlos - nagyon jól mozgott, szép ugrásokat és forgásokat prezentált. A tekintete emeletközép ülés volt - folyton felénk tekintgetett. A figyelme jóleső érzéssel töltött el mindkettőnket. :)
A gonosz iszapszörnyre emlékeztető, Rothbart, Radziush Mikalai volt. Holott ugyanazt a táncművészt kaptam, roppantul örültem minden egyes feltűnésének, Odilia lányához való kapcsolata is érdekes volt. A figura ármányos, fondorlatos, és a magyar változatban több jelentősége van, mint a nemzetközi változatokban. Példának okán: az eljegyzési bálon hegedül, a herceget mindig távol tartja Odette-től, Odiliával a kapcsolata sokkal bensőséges, szinte látszik, hogy mindketten valami nagy dologban mesterkednek.
A zenekar most nem remekelt, falsul hangzott a darab fődala, a tuba vagy kürt ronthatott... De a vége csodálatos volt, zenei mámor.
...ha egyszer újjászülethetnék, balerina szeretnék lenni... Ez gondolat mostanság elég sokszor foglalkoztat... Kár, hogy a testalkatom és a korom miatt, ezt már nem engedhetem meg magamnak...
Remélem következő évadban is lesz szerencsém e páratlanul szépséges műhöz! Gratulálok az Operaház vezetőségének, az alkotóknak, közreműködőknek és a szereplőknek! :)
 |
| Tapsrend - sajnos nem a legjobb képminőségben sikerült elkapnom a pillanatot |
Korábbi bejegyzéseim a csodás Hattyúkkal kapcsolatban:
- http://phantomvizio.blogspot.com/2015/10/szerelmi-tortenet-tonal.html
- http://phantomvizio.blogspot.com/2015/05/hattyuk-tava-magyar-allami-operahazban.html http://phantomvizio.blogspot.com/2015/06/csillagora-avagy-galaest-kozvetites-az.html
- http://phantomvizio.blogspot.com/2015/05/a-fekete-hattyu-tortenete-ijesztoen.html
- http://infovilag.hu/hir-32258-hattyuk_tava_regi_is_uj_is.html
- http://www.tanc.hu/a-hattyuk-tava-hat-ev-utan-ujta-az-operahazban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése