2015. május 30., szombat

Német nyelven vagy német énekesek által előadva a 11 legszebb musical sláger




Felsorolásszerűen (dal - karakter a musicalben - a musical címe):

1. A mester és a drót - Taffee gróf (Rudolf - Az utolsó csók)
2. Jégszív - Maxon (Rebecca - A manderley-ház asszonya)
3. Nem mást, mint én - Stefánia (Rudolf - Az utolsó csók)
4.Time of my life (Dirty Dancing)
5. Így vagyok csak én - Elisabeth (Elisabeth)
6. Szimpla egyszer egy - Taffee gróf és Maria Vetsera duettje (Rudolf - Az utolsó csók)
7. A győzedelmes zene szól - Colleredo érsek (Mozart!)
8. Hogyha kell egy tánc - Elisabeth és a Halál duettje (Elisabeth)
9. Csak egy nap (Wicked)
10. Szabad és gondtalan - Elba (Wicked)
11. Rebecca - Mrs. Danvers (Rebecca - A manderley-ház asszonya)


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: ,

Ronacheri Mary Poppins


Eltérő jelmezek, koreográfia, díszlet. Íme egy kis ízelítő a szomszédos ausztriai változatból.


A koreográfiája


Bécsben a Ronacher mutatta be a produkciót, még kb. félévig műsoron marad, 2016 januárig. - Fontos megjegyezni, hogy az osztrákoknál minden egyes előadást csak pár hónapig tartanak egy-egy  színpadon. A musicaleket sújtja ez leginkább, ezért járnak a mi színházainkba az osztrákok.



Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , ,

Mary Poppins az évadban utoljára repült el...

"Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simááán, leszalad simán..."

 Időpont: 2015. május 30. (szombat) 19.00
Helyszín: szokás szerint a Maádchban...
Előadás: A lapos kalapos avagy Mary Poppins
Eleddig sosem jött össze nekem a szombat esti előadásokra a pótszék váltás. Jelentem: most sikerült! Hurrá! 

A szereposztás a következő volt:

Mary PoppinsOroszlán Szonja
BertiSándor Dávid
George BanksDunai Tamás
Winifred BanksKoós Réka
Jane Banks (gyerek)Vida Sára
Michael Banks (gyerek)Berecz Kristóf Uwe
Bumm tengernagy / BankigazgatóKoltai János
Andrew kisasszonyPándy Piroska
Madaras asszonyBaranyai Annamária
Néleusz / ValentinSerbán Attila
Corry néniHűvösvölgyi Ildikó
Brill néniDobos Judit
Parkőr / NorthbrookBarát Attila
Robertson AyNémeth Gábor
JátékmackóKödmen Krisztián
Rendőr / Von HusslerLaklóth Aladár
Katie dada / BabaWégner Judit
Csirip kiasszonySzumelidisz Krisztina
Anni-FanniLászló Anikó
Vaszilenko Eugenia


Jobb szórakozásom nem lévén, és mert nagyon szeretem a darabot, mindenképpen szükségem volt egy egyedi dózisra is, tehát nincs három szereposztás, csak egy Mary és egy Berti játssza végig az egészet, természetesen ehhez az élményhez csak egy páros tudott igazán hozzájárulni: Oroszlán Szonja és Sándor Dávid. Pár napja korábbi felvételeket nézegettem meg róluk, amit a Madách TV hozott nyilvánosságra, ezen videók a legeslegelső bemutatókról voltak hivatottak részletes tájékoztatást adni. 

 Íme a kettősöm felvétele, ők hogyan élték meg Mary-t az első alkalommal:


A 200. előadás szereplőgárdája picit módosult a jelen közölt felsorolásban. Leginkább Dunai Tamásnak örülök, Mr. Banks szerepében, hiszen vele még nem volt szerencsém megnézni. Sokan őt kiáltják ki a legjobb apukának. Nálam egyelőre Szervét Tibor viszi a karaktert. Számomra mások a gyerekszereplők is, aminek örülök, főleg Uwe-nak, ő aranyos és egy harsány fiúcska. Andrew kisasszony figuráját ezúttal Pándy Piroska megformálásában látom majd, nagyon kíváncsi vagyok. Serbán Attila Néleuszként jelenik meg a park jelenetben meg a karját elvesztő bohócként. Wégner Judit kevésszer hallatja hangját, két szerepet is tudhat magáénak, de ő nem volt a múltkor. 

Szonjáról úgy hírlett, hogy nem örvendett kellő egészségnek, amikor a 200. előadáson szerepelt, bizonyára ezért is Mahó Andi vitte a hátán Vajkkal karöltve a darabot. Remélem azóta sikerült visszanyernie a hangját, egészségét. Sándor Dávidot mindig is szerettem, sosem volt elől, a rivaldafénybe Berti nyomán került, és szerintem, igenis van élet a játékában. Koós Réka az ünnepi előadáson lenyűgözött, csodás anyukaként, remélem most is hasonlóan fog teljesíteni. Baranyai Annamária sótlan volt, nem is igazán idős hölgyet láttam tőle, túl gyorsan mozgott, ámbár a Madaras asszony zenéje erős érzelmi hatást gyakorol rám. Hűvösvölgyi Ildikó, mint egy manó, úgy ugrik elő a jelentében a pult mögül, egy idő óta nagyon megkedveltem őt. 

Korábbi tapasztalatok az előadásról:

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , , , ,

Különféle Fantom-verziók (Original, Magyar, Lengyel, Cseh, Észt, Román)


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , ,

2015. május 28., csütörtök

Hattyúk tava a Magyar Állami Operaházban


2015. május 26.! - Hattyúk taváról

Utolsó előtti pillanatban szereztem tudomást az előadásról. Idei évadban nem sikerült jegyet szereznem rá, ám a tömeges rajongásnak köszönhetően készült felvétel az egyik produkcióról, amit a Duna Televízió adott le késő esti órákban, 2015. május 26-án, este 23.35-től. 

Ismét kedvcsinálóként bemutatom a videót, amivel az Operaház az előadást hirdeti. 



Sok újdonságot, teljes átalakításokat vélek felfedezni korábbi elődjéhez képest vagy bármely más nemzetközi feldogozáshoz viszonyítva. Egyúttal a legkiemelkedőbb jelenetekről is írok. 

1. Az udvari bolond nem fura, csörgőszerű kalapot visel, ruházata teljesen átlagos, kinézete is már-már daliásnak mondható. Ő inkább a herceg barátja, bizalmasa lehetne. Szeretem, ezt a fajta elgondolását a bolondnak. 

2. Odilia, a Fekete Hattyú jelmeze, sötétzöld és fekete tónusaiból összeállított balettruha. Nagyon szép az összhatás, de a tiaráját másként képzeltem volna el. Az utolsó jelenetben pár másodpercig ő is újra feltűnik, holott a főszereplőt alakító táncosnő már Fehér Hattyúvá visszaváltozott (mint tudjuk a két karaktert ugyanaz a művész formálja meg). A Gonosz Szellem a két lányt körbe-körbe táncoltatja, ezzel fokozva a herceg tétlenségét és esztelen cselekedetét, miszerint a bálon a Fekete Hattyút választotta, ezzel megszegte Odette-nek tett esküjét.


3. A Gonosz Szellem csúnya bagolyra emlékeztet...vagy másra, amit nem írhatok le, mert iszonyú...

4. Kedvenc karaktereim: A négy kis hattyú, és a főhősnő kettőssége. Kedvenc koreográfia: a hattyúk tava, és Odilia 32 forgása a jegyességi bálon és a három nápolyi táncosnő.

5. A négy kis hattyú imádni való volt, minden lépést egyszerre csináltak, végre a zene sem gyorsult fel irgalmatlan tempóban. Fenomenális és a legnehezebb mozgások egyike a quartett össztánca, szerintem.

 6. A legszebb jelenetek közé sorolnám a hattyúk megjelenését kis tűllszoknyájukban, kecsesek, könnyedén és szépen táncolnak, igazi összhatást láthatunk. A palotai népek koreográfiájáról is érdemes szót ejteni, mivel rendkívül látványosak, színesek, ellentétben állva a tiszta hattyúkkal. 

 7. A díszlet minden nemében szép. Rögtön magával ragadja az embert, de nem is számítottam másra, mert az Operaházunk kitesz magáért minden egyes alkalommal, ez a színi világ mesterfoka. 

8. Az előadás végén a herceg hal meg, a vízbe fullad, Odette és társai csak eltűnnek szem elől. A bolond érkezik, hogy megmentse urát, de már hiába próbálja felrázni. Érdekes megoldás, mivel más rendezésben, a kijevi balettben a herceg kiszakítja a Gonosz Szellem szárnyait, megöli, így a lányok feletti varázslata is megtörik. Egy másik feldolgozásban, egymás karjaiba omlik Odette és Sigfried, Az előbbit lentebb közölt - szintén saját bejegyzésemben - linken keresztül találjátok, úgy a szép összeölelkezés lezárást itt láthatjátok (Bolshoi ballet, teljes előadás): 



Visszatérve a magyar produkcióra: Az este sztárja volt, Nakamaru Shoko, aki 2013 óta az operaház magántáncosa. Az Operaház Fantomja 700. ünnepi előadáson volt alkalmam megcsodálni és páratlan tehetségéről tudomást szerezni.




Szeretném látni az Operaházban, remélem idén sikerül, mert ősszel újra táncolnak a tó környékén a szegény hattyúk...


További érdekességek: 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , ,

Fekete Péter, te ügyefogyott

"Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány..."

Időpont: 2015. május 26. (kedd) 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Fekete Péter

 Ajánló



A nézőtérre belépve, egy teljesen más színpad fogadott, mint általában. A díszlet rögtön megtetszett. A '20-as évek a kedvenc korszakot idézi számomra, ahol szívesen éltem volna. A függöny ezúttal nem a nehéz, vörös bársony volt, hanem egy finom, könnyed, egyszerű és testszínű lepel, amely leesésnél kecsesen és lágyan omlott a színpadra. Két oldalon egy-egy furcsa gótikus alakzat vált ki a falból, nem tudtam igazából hova tenni, hogy történetesen mi a funkciójuk? - de illett az egész kompozícióhoz, ezért nem kifogásoltam, voltak még lámpák és egy nagyobbacska kandalló részlet is, jobb oldalon, aminek a másik felét a függöny takarta el. 

Az előadás megnézése előtt az üres sorokat nézegettük, aztán a karfánkat, amire "híresebb" vagy fontos emberek nevét vésték. A környékünkön, ahol csak találtunk, azt elolvastuk. Ezekkel "a kis izékkel" szórakoztattuk magunkat Anyuval, ímg kezdetét nem vette az előadás. Az én karfámon egy hölgy neve állott: Culmann Zoltánné. 

A darab története egy olyan férfiról szól, aki hetet hét országon túl ismert a balszerencséjéről. Ez az ember Fekete Péter. Egy nap betoppant egy fiatal hölgy életébe, inasként beáll hozzá és bátyjához dolgozni. A női munkaadóhoz szoros barátság, majd szerelem fűzi. Az események kibontakozása közben, segíteni próbál egykori lakótársának is, aki gépírónőként dolgozik a munkaadónő bátyjának vállalatánál, és szürke kis egér, akit nem méltatnak figyelemre sem. Péter a férfit is szeretné meggyőzni a szerelem 5 lépcsőfokáról. A főhős folyton galibát okoz, erre akar építeni a gazdag férfi és vállalatot alapít, módos társai csatlakoznak hozzá, ám az üzlet idővel tönkre megy, Péter már nem hoz szerencsétlenséget a többi emberre, aztán a szereplők szétszélednek. A főhős és a női munkaadója egymásba szeret, összeházasodnak. Együtt élnek a gépírólánnyal, aki jelentős átalakuláson ment keresztül, mégis a hőn áhított férfi elutasította. A szerelem újra lángra lobban kettejük között, amikor szilveszter éjszakáján tisztázzák a félreértéseket. És nem is kell mondanom, hogy minden jól alakul a végén...


 A szereplőkről
Magyar Attila (Fekete Péter vagyis Pessty Péter)
Egy igazi tomboló szélvihar ő, aki csillapítatlanul ontja magából a humort. Szó szerint az égből pottyant alá, betört a színpad közepére. Fekete Péterként állandó komikus helyzetek főszereplője, kollégái méltó társai voltak a mókázásban, kiváltképpen Simon Bogi, akivel egy szerelmespárt alkotott. Nagyon tetszett a kettejük közt kibontakozó kapcsolat, vagyis a darab mondanivalójával megfogalmazva: abba volt szerelmes, akitől félt. Attila munkássága páratlan, kevés olyan színész van, akinek kifogyhatatlan színészi eszköztárából újabb és újabb trükköket húzhat elő. Lendület van benne, nála úgy tűnik, nincs még egy perces leállás sem. Az elsöprő előadástechnikájából most is kaptunk ízelítőt, megcsodálhattuk, hiszen díszletváltáskor önálló est formájában elregélte nekünk nézőknek, hogy milyen szerencsétlen egyénnek tartja önmagát, milyen volt kisgyerekként stb. Kifogyhatatlan humorforrás, kollégái is nehezen állták meg, hogy el ne mosolyogjanak egy-egy tréfáján. Attila Fekete Péterként, szó szerint betört a színpadra. Egy olyan férfi, aki bármibe belefog, azt szerencsétlenség fogja követni (miatta beszorulnak a liftbe, ruhákra tapos, tönkremegy a szökőkút, szavazatokat apaszt, cégeket tesz tönkre, színpadi produkciókat átalakít) minden tettét. Mindig kereste a golyóit... A szerelem öt lépcsőfokáról beszélt, a darab elején pedig kereste a létráját, aminek a negyedik foka ki volt törve, ahogy a negyedik fok sem volt meg a szerelemben. Attila páratlanul tejesített, ez már nála rutin. Humorban és szórakoztatásban első számú színész.

Simon Boglárka (Hajnal Colette)
Példás társa volt a balszerencsés férfinak. Első pillanattól fogva szimpatizált a kéményseprő férfivel, folyton hangoztatta, hogy az is szerelem minősül, ha valaki egyszerre szereti és egyszerre fél a másiktól - ezt egy színházban látta. Nem is tudom, melyik darabra gondolhatott??? :) A félelem előbb-utóbb szerelemmé válhat. Nos, Bogi stílszerű volt, talán elkényeztetett kis hölgy, aki régi gramofon lemezeket hallgat és közben cigarettát szív. Mindezekről leszokik, amint megismeri Pétert és tőle reméli, hogy segíteni tud neki a kényszerjegyesség megkötésétől. Ő hasonlóan, mint édesanyja a rivaldafénybe vágyik, bár ezt az életet Ella nem preferálja, és nem támogatja a lányt. Így kezébe veszi a sorsát, és szembeszáll bátyjával is. Simon Bogi kiválóan táncol és ének szempontjából is kifogástalan volt. Összeillenek Attilávala  színpadon, nem mondom, hogy van közöttük vibrálás, inkább egy egyezményes szimpátia a másik felé, hiszen hasonló gondolkodásúak, csalafinták, jól működnek együtt.


Nagy Sándor (Sanyi)  - (Hajnal Lucien)
A szép fiú, akinek mindene a pénz, a vagyon, csak ez érdekli, meg saját maga. Úgy gondolkodik, mint egy rideg számító, minden emberrel közönyös főnök. Barátja az építész, szintén hasonlóan nem megnyerő karakterként látható az első felvonásban. Péter viszont felnyitja a férfi szemét és megláttatja vele a szépet, egy fiatal nőt is akár... Sanyi Luciennel megint sikeres volt, főleg, amikor képzeletbeli nővel táncol, kezeit csókolja... Közben átvált Keresztapába... Teljesen elmebeteg volt ezúttal is, ámbár a szerep egy ideig ridegséget, tiszteletet, gőgöt is követelt magának, csak később lágyult meg, ráadásul a hősszerelmes férfi még át is verte az őt szerető nőt. Mindenesetre Sanyi csatlakozik a kedd esti tökéletes gárdához, ez a szerep telitalálat volt neki. 

Mahó Andrea (Klein Klára)
Terjedelmes szőrmekabát, hogy eltakarja testét vele, hatalmas szemüvegkeret mögött értelmes nő lakozik. Ez Klein Klára, akinek megformálását két színésznőre osztották, ezúttal Mahó Andreát láthattuk. Megszeppent, igazán kis szürke egér, aki arra vágyik, hogy a főnöke végre felfigyeljen rá, hiszen a levelezésen dolgozik több, mint két éve, és azóta tart a viszonzatlan szerelem. Andrea alakításában az ember felfedezhette önmagát is, nagyon is tudtam vele azonosulni, a lelkivilággal, és szerintem ő is hasonlóan érezhet ez ügyben. A karakter tökéletesen illett hozzá. Talán némi hasonlóság van korábbi szerepeihez, mégis merőben eltér a rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá alakulása. Kapott kicsit komikusabb szöveget, ettől nem volt üres fejű szépségideálnak megjelenítve, inkább egy gondolkodó szereplő volt. ami eltér az amúgy komolyabb figuráitól. A fehér ruhája szép volt, egyszerűséget és tisztaságot kölcsönzött viselőjének. Andrea végre megcsillogtathatta komikusabb oldalát is, balettozhatott.


Malek Andrea (Szőnyi Ella)
Lesz maga juszt is az enyém! - kezdetű nótát ő énekelte, jó volt és lehet, hogy nem rajongók a színésznőért, az előadásban nagyszerűen alakított, nagyra tartottam. Egy magas hölgyet játszott, aki egy idősebb úr szerelme után vágyakozik. Viszont ez az úr, név szerint, Károly minden nap csatak részeg, és Ella hiába várja, hogy na, hátha most fog valami értelmeset tenni vagy mondani a férfi, erre nem kerül sor. Minden egyes alkalommal röhejességbe fullad cselekedete. Ella ismerte Colette anyját, aki színésznő volt, igazából kolléganők voltak, és ő csak azt szeretné, ha a lány nem követné anyját a pályán. A második felvonásban Andrea kidomborította a színészi lét árnyékosabb oldalát, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki ezen a pályán sikeret szeretne elérni vagy egyáltalán ebből a foglalkozásból kívánja fenntartani magát. Részletesen kidolgozott, és mélységeket tár fel ez az elbeszélés, egy monológon formájában. Végül ő is csak betársult, és csatlakozik a társulat megszervezéséhez. Utolsó pillanatban lép be Károly (Klára otthonába, ahol a csapat az utolsó jelenetben meghúzódzkodik), a férfi kér tőle valamit, amire kis gondolkodást követően igent mond.

Székhelyi József (Ebes Károly)
Károly, a részeges nagybácsi, aki csak szilveszterkor nem iszik, de az év, mind a 364 napján ittas. Összefüggéstelen mondatokkal operál, időnként megjelenik a színen és intelligens hozzáfűznivalókkal színesíti az előadás előrehaladását. Belezavar a cselekménybe, frappáns mondataitól szintén nagyokat lehet kacagni. Egyik jelentnél, amikor is Ella az Operaház Fantomja első taktusaira a palota sötét társalgójában sétál kezei között egy fátyolt tartva, majd a nő elcsavarja a férfi fejét, így amaz ébredést követően ezt meg is jegyzi, mintha valóban megtörtént volna a vázolt cselekedet..."
 
A csapat további tagjai: Sánta László játszotta a gazdag Angyal Gusztáv nevű építészt, aki kifejezetten pökhendi, arrogáns és beképzelt fráter volt. A karaktert egyáltalán nem kedveltem. Marie szolgalány szerepében Trecskó Zsófia lépett színpadra. A forgatagban elég sokszor megjelent, kacér volt, meg kissé butácska benyomást keltett. Ságinét Bajza Viktória jelenítette meg, vele először a társasági fogadáson találkozunk, amit Colette szervezett. Ságinét Fekete Péter mutatja be, nyelvbotlás formájában azt mondja róla: ő egy leánykereskedelem főnöke. Rozsos István csak egyszer volt jelentős, amikor lekérni szándékozta a angyali hatást keltő Mahó Andit, Ekanem Bálintról annyit tudok írni, hogy sok karaktert játszhatott. 

Film- és színházi adaptálások a darabban
Úgy gondolom az egyik legjobban válogatást ebben a darabban találhatjuk. 

Példának okán, Fekete Péter kéményseprőként jelenik meg az először, ekkor jár egy bravúros esernyős táncot, és a háttérben nem más szólhat, mint a Singin' in the rain...

A kis gépírónőre, Klein Klárára, felfigyel a főnöke, elhívja egy üzleti útra, persze csupán a segítségét kéri és nem mást. A lány megszeppen és a távozásra való felszólítást követően, mély örömből feltámad benne a hattyú. (Csajkovszkij: Hattyúk tava) Balettozik és távozik a színről. 

Fekete Péter győzködi Klein Klárát, hogy vegye kezébe sorsát, ne legyen kishitű, hisz megtudja hódítani a főnőkét, akibe két éve szerelmes. A lány kifakad "Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész" - már Péter korholja, hogy ne legyen ennyire hisztis, végül is egy kis operettben vannak...ahogy megy a győzködés, Klára kerül az előtérbe, kitárja karjait, míg Péter mögé áll és a karokat tartja, és ekkor hallhatjuk a Titanic jól ismert betétdalát...

Az én kedvencem, mert misztikumot, kis borzongást is vegyített a jelenetbe, Ella végighúz egy fekete fátyolt a földön és a fotelben szutyokálló Károlyt igyekszik elcsábítani. A zene, nem más, mint Az Operaház Fantomja jellegzetes és fülbemászó dallama, a színpadi képhez még egy csillár is dukált. 

 Sanyi azaz Hajnal Lucien a képzeletbeli nőről álmodozik, vele táncol, csókot ad kicsiny kacsójára, a zenés szójátékát átmódosítja a jól ismert Keresztapás hanglejtésre, míg beszélt ment alatta a zene is.

Jellegzetes mondatok
  • "Az a kis izéke" - Sanyi mondta mindig, amikor a gépírónőre gondolt, mert az által játszott karakternek nagyvállalatai voltak, és nem ismerhetett minden embert név szerint.
  • "- Alapítunk egy vállalkozást. - Lehetek korlátolt? - Te drágám, már az vagy!" - Magyar Attila és Simon Bogi párbeszéde, amikor kitörnének a szegénységből, és egy színtársulatot hoznának létre.
  • "Az a magas fezsültségű pletykavezeték" - Sanyi mondta Ella-ra, azaz Malek Andreára.
  • "Azt kérdeztem már, hogy jártál-e már öregem, Füreden..." - a legtöbbször elhangzó mondat tulajdonosa Székhelyi József volt, aki a darabban szinte végig részeg.
  • "Szilveszterkor csak az amatőrök isznak" - állítja Székhelyi József Károlya.
  • "Tisztába tegyem?" - A gépírónő, tehát Andi mondta, amikor a jegyzeteit akarta rendezni.
  • "Ettől még a csillár is leszakad. (nem történt meg, csupán megindult) Ja, csak meg akart ijeszteni!" - Magyar Attila azaz Fekete Péter.
  • "Maga az ezüstműves?" - Magyar Attila Sánta Lászlóhoz intézett szavai, mivel a jelmeze ilyen színben pompázott.

Kedvenc jelenetek: A már korábban kiemelt dalos részek, ámbár az egész előadás, minden részletében nagyszerű és rendkívül szórakoztató volt.

Kedvenc dal: Fekete Péter, Holdvilágos, de az összeset mondhatnám, mert nem éreztem, hogy valami elviselhetetlen buta operett előadáson ülök. Örökzöld és megunhatatlan slágerek, melyekben az operett ostoba hatása nem kelt életre. A környezet sem ártott neki, sőt összhangban volt vele. Egyszerűen a maga nemében örömöt okozott, vidámságot lopott a mókuskerekembe.

 Díszlet-jelmez: A berendezés helytálló és korhű volt, leginkább a szilveszter éjszakájában látott óra, illetve a külföldre tett kirándulásuk során egy igazi palotában voltak elszállásolva, ez egészében nagyon jellegzetes, otthonos, elkelő hatást nyújtott, ámbár az első kép díszlete is megfelelő volt, a fehér színezetű falak miatt kiemelkedett környezetéből és világosabb színpadi képet nyújtott. A jelmezek közül Simon Bogi vörös bársonyruhája, zöld tüll betoldással kialakított jelmeze volt a legmegnyerőbb számomra. Malek Andrea Ella-ja furcsa ruhákat kapott, mindegyik kihangsúlyozta a nő magasságát, a finom esésű, de redős jelmezekkel szépen illusztrálásra került. Mahó Andrea hercegnős báli ruhája kevésbé volt megnyerő, bár megadta a kellő szépséget neki, tisztaságot, így a közönséget is elkápráztatta megjelenése. A ruha egyszerűségével fejezték ki Klein Klára ártatlanságát - persze ő is bevadult a darab végére...

A közönség benyomása: a nézőtéren most jó hangulat uralkodott, a humorosabb gondolatokra mindenki egyformán reagált, rekeszizmot jól megmozgatta. A közönség sorai között roma származású fiatalok - fehér gyerekekhez viszonyítva - több átéléssel és odafigyeléssel nézték végig az előadást. Tiszteletet érdemelnek ők is és a tanáraik, mivel manapság a színházba vonuló gyermekek igen csak rendetlenek, és 1 óra után már képtelenség lekötni a figyelmüket. Viszont ez esetben minden idegszállukkal a darabot követték, pl. ahogy Mahó Andi belejtett a fehér hercegnős jelmezében a színpadra, lehetett hallani elcsodálkozó sóhajokat... A jegyszedők kedvesek voltak, egyikük megdicsérte a helyünket (nem mondom el, melyik az! :P mármint a hely!) is, azt mondta, hogy a legjobb - szerintük is. 

Biztos vagyok benne, hogy erre az előadásra még elfogok menni, humorban és zenéjében is erős rendezés! Bátran merem ajánlani, hisz garancia rá a színészi gárda, a történet, a zene.


 Az előadásról további infok itt: http://madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2575
A bemutatót, idén 2015. febr. 13-án tartották.

A darabról még pár felvétel a Madách TV csatornáján keresztül:
A nagy hivatalos színházi darabokat kritizáló oldal: http://7ora7.hu/programok/fekete-peter-10


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , , ,

2015. május 26., kedd

Love Never Dies Turné


 Andrew Llord Webber előadása A szerelem örök, Az Operaház Fantomja folytatása, a darab hamarosan Amerikában fog turnézni. Még nincsen kiválasztott szereplőgárda.




További infokat olvashattok az előadóhelyekről innen:  
 
 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,

2015. május 25., hétfő

Mary Poppins 200.-szorra is és egy rangos kitűntetés története


"Szuperfrenofrenetikomaxikapitális!"

 Időpont: 2015. május 24. (vasárnap) 19.00
Helyszín: Madách Színház

Nagyon vártam már ezt az estét. Az Operaház Fantomja, valamint a József és a színes, szélesvásznú álomkabát mellett ez az egyik nagy kedvencem a teátrumban. Az első Marym volt a 100. alkalom, most a 200. is eljött, de ez már a 6. nekem. Szép utat futott be és ez remélhetőleg megmarad a későbbiekben is. 

Egy pillanat műve csupán, és a gyermek felnőtté válik. Az élet pedig nem habos torta, kinek jobb sorsot, kinek rosszabbat rendel. És idővel a gyermekiség mindannyiunkból kivész, ám van egy gyógyír, amivel ez az állapot megállíthatja, sőt visszaforgathatja. A gyógyír egy színdarabot takar, méghozzá Mary Poppins csodálatos történetét. 



A tegnapi előadás teljességgel magával ragadott, a sírás kerülgetett egyes jelenetnél, mint ahogy már jól megszoktam, már az örömtől is könnybe lábad a szemem, nem feltétel a szomorú pillanat. A hármas szereposztás résztvevőivel már tisztában voltam, kik fogják egymást váltani, de hogy hogyan zajlik majd a csere - csak sejtéseim voltak. A 100. bravúr, igen régen volt. Polyák Lilla érkezett elsőként a Cseresznyefa utcába, tökéletesen megbolygatva egy szigorú és precíz rend alapján élő család hétköznapjait. Társát, Bertit a háztetőn pillanthattuk meg, Csonka András személyében. Lilla esetlenül táncolt, András hangilag nekem nem megfelelő, de táncban ő is odatette magát, sőt szeretett volna csókot lopni Lillától, azaz Mary-től. Majd a Parkbeli jelenetet követően váltás történt, Mahó Andrea és Szente Vajk kettőse vette át a szereplés jogát. Andi és Vajk hosszabb ideig volt látható a színpadon, így nem véletlenül ők ketten kapták a tapsrendnél a legnagyobb éltetést. Ám, az alakításuk nélkül ez nem valósulhatott volna meg, Andi egy bájos és szeretni való Mary, őt kétszer reptették a darabban, szigorúan még csak a színpad fölött. Vajk egy jó kedélyű Berti volt. 




A második felvonásban szemtanúi lehettünk a harmadik váltásnak, elsőként az "Úgy vártunk vissza!" felhőfeliratban írt üzenetnél, két Berti egyszerre formázta a betűket meg, így Vajkot Sándor Dávid cserélte le. Dávid legjobb pillanatai kétségkívül a kéményseprőkkel bemutatott tánca volt, és mivel édesapa a lurkókhoz is kellő szeretettel tudott viszonyulni. Igen-igen látványos a "színpadi deszkák helyett a falak" megmászása. Egy ideig együtt játszott Mahó Andi Maryé-vel is, akit a gyermekek hálószobájában váltott Oroszlán Szonja. Egy röpke pillanatig együtt ültek, majd Andi Szonja mögé lépett és elégedetten mosolygott, végül csöndesen távozott. Szonja Mary-je szigorú, kicsit rideg, de én tudom, hogy vannak szívmelengetőbb pillanatai is, amit most kevésbé tudott megmutatni, nem úgy, mint máskor, amikor csak ő játssza a főszerepet. Szóval, a harmadik páros is összeállt. A finálé ezúttal is lenyűgöző volt. Imádom a befejezést, csak kár, hogy olyankor vége van a mesebeli utazásnak.




A Banks család:

Az apa szerepében Szervét Tibort láttuk, míg szende kis feleségét, Koós Réka jelenítette meg. A művésznő csodálatos volt, a hangja levett a lábamról. A karakterrel megtalálták egymást, és, ahogy korábban is írtam, tökéletesen illettek egymáshoz. Tapsrendél beszaladtak a szülők is, Szerednyei Béla és Dunai Tamás, illetve egy szeretett teljes anyuka, Ladinek Judit.

A gyermekeknél nem voltam túlzottan elégedett. Tudom, hogy ez egyéni szocprobléma, de nem tudom ezt kivetkeőzni magamból, a fiút konkrétan nem tudom elviselni, hála a kedves anyukájának, aki sok darabba benyomja a fiát. Szerencsétlen gyereknél nem mindegyik poén ült, a közönség máskor nevet bizonyos részeken, a megfelelő cukiság és egyensúly hiánya miatt, ez hiba volt. A lányt egy sorozatból ismerhette meg az ország, már, aki nézte a sorozatot. Engem idegesített ott, itt viszont eltudtam tőle a régebbi szerepe alapján vonatkoztatni, bár még így is voltak fenntartásaim vele szemben. Rögtön az szembeötlő volt, hogy nem volt szőke hajú kislány. A korábbi látogatásaim során, szinte az összes kislánynak szőke tincsekkel rendelkeztek, itt az első megjelenésüknél, a fény úgy vetült a hajára, mintha szőke lenne, ezért, amikor a házban voltak, kicsit meglepődtem, és azt hittem, lecserélték közben, aztán rájöttem, hogy tévedtem. A lényeg, hogy a gyerekek kevésbé voltak érdekesek számomra, mint máskor. Persze a régiek, mivel már kinőttek a korból, így nem alakíthatták a karaktereket. Tapsrendnél láttam, hogy az új beálló kislányok is barnák. 

További karakterek

Brill néniként Dobos Judit láthatta a közönség, aki nagyon tud szidni, váltótársa Bajza Viktória is jelen volt. Robertson Ay szerepében Németh Gábor hozta a szokásos nagyon buta, ám egyben vicces szolgát. A vicinus olaj népszerűsítő arca Sáfár Mónika volt, váltótársa Pándy Piroska is megjelent a tapsrendnél. A szobrot játszó Kiss Ernő Zsolt komolyan véve feladatát végig robotszerűen mozgott, váltója nem jött el. Még páran hiányoztak: Gallusz Niki, Galbenisz Tomasz, Barabás Kiss Zoltán, Serbán Attila. A madaras asszony megformálója ezúttal Baranyai Annamária volt, váltó - számomra az igazi madaras hölgy, Détár Enikő is jelen volt az előadás végén. 

A szereposztás tegnapról



Szép volt újra megélni az előadást, voltak ugyan hibák (főleg a drága hangtechnikus - csókoltatom!), ám az élmény, az energiák, amik felszabadultak, feltöltöttek. Érzelmileg viszont kivett belőlem a darab. Sajnos voltak, akik nem jelentek meg a régi szereplők közül, de akik ott voltak, nekik nagyon örültünk.

A jubileum mellett más örömre is volt oka a teátrumnak a tegnapi est folyamán, az Opten cégfigyelő ügyvezetője átadott egy oklevelet, amivel a színház bizonyította jó befektetés, gazdaságilag rendben működik. Előadásaikra a jegyek sorra kelnek el. Köszönhető ez a lelkes közönségének - ahogy az igazgató úr, Szirtes Tamás mondta.


Kedvenc jelenetek:  a Parkban minden egyes pillanata,  az orvosság, a kéményseprők tánca,  a csillagokhoz utazás. 

Kedvenc dalok: az összes! Olyan teljességet, összességet alkot a zenéje, hogy nehéz a választás, de egyet mégis csak kiemelek lentebb a videóban, mert egy üzenetet hordozz magában, miszerint, ha hiszünk magunkban, bármi pozitív dolog megtörténhet velünk. 

Gratulálok az egész előadás létrehozóinak, szereplőinek, közreműködőinek! További sok sikert kívánok! :)

"Megtörténhet bármi, hogyha hagyod, Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot! Nem kell tőle félni, a változás közel, Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el. Nincs előtted egy ajtó se zárva, Pillangóként röppenj ki a nagy világra! Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra! Az égen minden csillag néked ragyog, Megtörténhet bármi, hogyha hagyod."


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , , ,

Yeston Kopit Phantom-ból két szám: Az én igaz szerelmem/Te vagy a muzsika



Hanna-Liina Võsa and Katrin Peitre - Mu truu Arm by bigproblem11

 Az észt Christine, Hanna-Liina Võsa,  a Yeston/Kopit Phantom változatban is szerepelt korábban, 2007-ben. A dal, amit hallhatunk tőle Christine igaz szeretetét kívánja bemutatni, a lány megpróbálja meggyőzni a Fantomot, azaz Eriket, hogy vegye le a maszkot, hiszen a szeretet erejével képes lesz túltenni magát a férfi arcának rútságán.


A második felvétel szintén az előadásból, amely a darab egyik legfontosabb melódiája, Christine és a Fantom szerelmi kettőse, cím szerint Te vagy a muzsika. A két korábbi német nemzetiségű művésztől, Ethan Freeman és Anne Görner által: 



Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,

2015. május 21., csütörtök

A fekete hattyú története - ijesztően fergeteges táncos





Nem szokásom filmekről ítéletet mondani, lévén, hogy kevésszer nézek vászonra vetített előadásokat, a mozi sosem vonzott. Vannak persze kivételes alkalmak, de úgy gondolom, a színház előnyösebb, egyszeri és megismételhetetlen pillanatoknak lehetek tanúja. Miközben egy filmet végtelenségig lehet ismételni.

Sajnos, az idei évadban lecsúsztam arról a pár alkalomról, amikor a Budapesten, az Állami Operaházunkban a Hattyúk tavát bemutatták.

Sosem voltam még balett előadáson, bevallom, hogy az első ilyen élményem egy Barbie rajzfilmhez köthető - A Barbie és a Diótörő. Csajkovszkij népszerű balettelőadását dolgozták fel animációs film formájában. A zenéje elejétől kezdve megragadta a képzeletemet, és a kidolgozása sem volt rossz, élvezhető és szórakoztató meseként lett tálalva, kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott a megtekintése. Utána tombolásba kezdtem, és nagy vágyam volt, megszerettem volna nézni az igazi előadást is, ám viszonylag gyorsan elkapkodták a jobb helyeket, és már csak a legdrágább jegyek maradtak, azok között is csak pár darab, túlságosan későn kezdem neki az ostromnak. És ez két éve így megy.

A hattyúk tava esetében lépni szerettem volna, végül ez sem jött össze ebben az évben, így nem került sor az operaházi látogatásra, amitől vérzik a szívem, viszont a következő évben mindenképpen meg kell ejtenem a "találkozót", mivel a pozitív vélemények serkentően hatnak rám, és a pár hete olvasott a balerinák, fájdalmaktól nem mentes, világába kalauzoló könyv (Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem) még jobban a balett bűvkörébe szólított.

Az operaház videója, még erősebb késztetéssel ösztönöz a jegyvételre:



Mert úgy érzem, ezt látnom kell!

Kijevi előadás teljes egészében:



Történet
Meseszerű, és az operákhoz híven itt sem minden esetben happy end-del zárul az előadás. Történet egy elvarázsolt lányról és barátnőiről szól, akik egy szörnyű átoktól szenvednek: nappal hattyúkként élnek, míg éjszakára visszaalakulnak emberi alakba. Az átkot csak az igaz szerelem tudja feloldani. Egy éjszaka Odette megismeri a herceget, egymásba szeretnek és a férfi ígéretet tesz, hogy elveszi. Ám, a palotában tartott báli vigasságban a gonosz varázsló megjelenik lányával, Odilliával, aki a megtévesztésig hasonlít Odette-re, de annak szerethető, ártatlan jelleme kevésbé érzékelhető benne. A fekete hattyú képében megjelenő Odillia elcsábítja a herceget, és a férfi, mivel azt hiszi Odette-t látja, esküt fogad neki, és akkor a háttérben megjelenik az igazi Odette, aki csalódottan áll, és megtörten elsiet a színről. A hattyútársnőivel tudatja, hogy nem lesznek megszabadítva az átoktól. A herceg próbálja menteni helyzetét, szembeszáll a varázslóval, és harc közben letépi annak szárnyait. Odette és társai végül felszabadulnak. 

 A rendezési koncepciótól függ, milyen változatban mutatják be a darabot:
1. Odette haldoklik, de Siegfried herceg bátorságának köszönhetően felszabadul, a férfi megöli a gonosz varázslót, Rockbart-ot. A főszereplők életben maradnak.
2. Odette nem talál kiutat a helyzetéből, öngyilkos lesz vagy őt ölik meg.
3. A szerelmesek meghalnak.
4. Odette életben marad és a herceg leli halálát a habok között.
5. Egy nagyon szeretni való megoldás, emberként mutatja be a darab elején Odette-t az egyik orosz balett társulat (szereplők: Svetlana Zacharova és Roberto Bolle), a végén a varázslót vízbe fojtja Siegfried, és a túlparton megpillant egy leányt. Odette rácsodálkozik önmagára, majd szeretettel fordul a herceg felé, aki felszabadította őt és barátait az átok alól.


 A filmadaptáció, A fekete hattyú

Natalie Portman, Vincent Cassel és Mila Kunis főszereplésével mutatták be a Fekete hattyú című filmet, 2010-ben. Az alkotás sikerét bizonyítja, hogy több díjra lett jelölve, sőt a női főszerepet megformáló Natalie Portman, alakításáért Oscar-díjat kapott.




A darab egy fiatal és tehetséges balerináról (Nináról) szól, aki New Yorkban él, édesanyjával. Az anyuka, egykor balett-táncosnő volt, de tudásban nem közelítette meg a lányát, aki nagy átalakuláson megy keresztül egy bizonyos szerep megformálása érdekében. Az ő vívódását, egy balerina életének gyötrelmeit nézhetjük végig, a filmben végigkísérjük Ninát, az ő szemszögéből képet kaphatunk a balerinák, a klasszikus tánc kegyetlen világáról.

A főszereplő, a New York-i balett társulat tagja, éppen készülnek bemutatni a Hattyúk tavát, és a rendező szerepválogatást tart. Nina mindenképpen el akarja játszani a főszerepet, de a próbákon túlságosan merevnek és szenvedélytelennek tűnik, a rendező is úgy véli csak a fehér hattyút látja a lányban, de a feketét nem. A lány csalódott, de mindent képes lantba vetni, így leköszönő balerinacsillag rúzsát eltulajdonítja, és a következő napon ismételten próbálkozik a férfinél. A rendezőt megcsókolja, megharapja a száját. A férfi úgy gondolja, hogy a balerinában meg van a fekete hattyú csak elő kell csalogatni belőle, így Nina esélyt kap a bizonyításra, megkapja a főszerepet, ő lehet a Hattyúkirálynő. Az előadás sajtótájékoztatóján búcsúztatják a régi csillagot és ünneplik az újat. A régi utálkozva bántja a lányt, és sértéseket vág a fejéhez, miért is kaphatta meg a szerepet. A jelenet alapvetően fontos eleme egy szobor, ami emberi alakot ábrázol, ám a képzőművész elrugaszkodva, karok helyett szárnyakat kölcsönzött/faragott a figurának. A balerinát anyja óvja, félti és igyekszik beleavatkozni a gyermeke életébe, úgy érzi lányát teljes mértékben felemészti a szerep. Nina, hogy az elvárásoknak megfeleljen, önmagának okoz fájdalmat, kaparja a hátát az éles körmeivel. A próbák alatt feltűnik egy új balerina, Lilly, aki igyekszik közel kerülni a zárkózott természetű lányhoz. Segíteni szeretne, de igazából magával rántja a mélybe, kiváltképp, amikor együtt elmennek bulizni, és a barátnője italába hallucinogén anyagokat tartalmazó tablettákat önt, amitől az, a továbbiakban nem tudja megkülönböztetni a kitalációt a valóságtól, ebből alakulnak ki a furcsa látomásai is...




A film végén, Nina megtalálja a benne rejlő fekete hattyút, bár az igazi démoni hattyú tulajdonképpen Lilly volt, hiszen ő hívta elő belőle a sötétséget. Nina a premier napján kábán ébren, vádolja anyját, aki nem keltette fel időben, ráadásul még le is mondta a premiert. Úgy véli, nem foszthatják meg a szerepétől, elmegy a színházba, és megnyugtatja a rendezőt, képes végigvinni a darabot. Lilly lenne a váltója, ám ő ezt képtelen megemészteni, így mindent megtesz, hogy a lány még véletlenül se kerüljön a szerep közelébe... Nina a színpadon tökéletes fehér hattyút táncol, teljes átéléssel, de egy ponton a hallucinálása megint visszafogja, így a herceget alakító táncos a földre dobja őt, hátul a kulisszák mögött a társai aggódnak miatta. Az öltözőjébe érve Nina Lilly-t pillantja meg, aki éppen a Fekete hattyú sminkjét teszi fel, közben váltig állítja, hogy ő érdemesebb a karakter megformálására. Ez ismételten egy újabb hallucináció, de Nina valóságnak hiszi, ezért a balerinát a tükrökhöz vágja, dulakodnak. Lilly fojtogatni próbálja Ninát, akinek hirtelen hattyúnyaka nő, amitől a másik lány egy tört másodpercig elcsodálkozik, a megdöbbenést kihasználva, a főszereplő felkap egy törött tükörszilánkot és hasba szúrja az ellenfelét.




A színpadra visszaérve Fekete hattyúként teljes átéléssel táncol, merő érzékiség, minden mozdulatában tűz lakozik, démoni a pillantása, mozgása dinamikus és erőt sugall, a híres 32 fouetté en tournant forgás, a Fekete hattyú leglátványosabb tánceleme, tökéletesen hajtja végre. Balerina társai a háttérből figyelik mozdulatait. Ninának, tehát sikerül az átalakulás, tánc közben szárnyai nőnek, dinamikus lendülettel tör a színpad közepére és a forgása a közönséget elkápráztatja. Diadalt arat, és a kulisszák mögé sietve, eléggé szenvedélyesen, szájon csókolja a rendezőt. Az öltözőbe visszatérve észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alól vértócsa szivárog, Lilly holttestét ide rejtette, - hogy leplezze a bomlott elméjében keletkezett képet, - törülközőket ragad és az ajtórés alá tömi. Aztán váratlanul valaki kopog az öltözője ajtaján, a valódi Lilly az, aki gratulál a lánynak a bravúrjáért. Miután becsukja az ajtót, elrántja a rongyokat, és nem látja a vért. További illúziók is előjönnek, pl. egy tollpihe a hátából (bár ez még otthoni körülmények között) és a törött tükörcserép darabja, amit a hasából szed ki. Sírva fakad, majd kisminkeli magát, és újra színpadra lép, mint a Fehér hattyú. A korábbi rendezői instrukciókat követve, felsiet a sziklán, végső búcsút vesz, elsőként a varázslótól, majd a hercegtől, végül a közönség(től) sorai között helyet foglaló édesanyjától, majd a leveti magát. A drámai befejezést örömujjongás követi, a nézőket elvarázsolta az alakítás, a színpadon a szereplők is mind a szivacson fekvő Ninához sietnek, aki végül megérti, hogy egész végig önmagával küzdött. A rendező nagyon boldog, örömmel telve figyeli a lányt, míg Lilly észre nem veszi a vörös foltot Nina hasa tájéka körül. A főszereplő rájön, hogy tökéletes volt, most volt igazán tökéletes az alakítása. Mentőt hívnak, a film végén a kép elfehéredik, és a közönség hangját hallhatjuk.

Az erős akaratról, a kitartásról, és az esendőségről szól a film története. 




A fekete hattyú minden nőben benne lakozik. Szimbolikus jelentéssel bír. 

Nina életét édesanyja irányította, idővel viszont talpra áll, és elkezd küzdeni a céljáért, mégpedig a Hattyúkirályő szerepéért. A szobor az aulában egy jelkép, a főszereplőt megérinti és már ekkor látható rajta, hogy a szerephez igyekszik közelebb kerülni, ugyanakkor kicsit távolinak is érzi. Életében még két, további nő szimbolikus.

 A múltat jelentő Beth-et, aki a leköszönő balerina. Harag és mérhetetlen gyűlölet fűti Nina iránt, csalódottságként fogja fel, hogy el kell hagynia a színpadot. Van, aki leváltsa őt, tehát ő sem pótolhatatlan. Öngyilkosságot kísérel meg az ünnepséget követően, Nina önmagát vádolja, a lelkiismerete miatt, két ízben is meglátogatja a nőt a kórházban. Első látogatásakor tudomást szerez a nő állapotáról és elborzad attól, hogy összeroncsolódott az elődje lába. Második alkalommal, Beth megragadja Nina kezét, és tudni akarja, hogy mit keres nála. Beth úgy véli, ő már egy senki. A beszélgetés furcsa és ijesztő jelenetbe torkollik, amikor a nő beteg módon az arcába döfi a kis tőrt, amit a balerina hozott el.  Beth a Haldokló Hattyút testesíti meg.

Beth a múlt, és Lilly a jövő. Ő az igazi és az első Fekete Hattyú, hiszen minden rossz benne rejlik: próbál bizalmasként Nina közelébe férkőzni; nem rest elmenni a balerina lakásához és elhívni őt egy italra; kábítószerezik, pimasz és provokatív, férfiakat csábít el; züllött életet él, táncban szertelen és szenvedélyes, ám de pontatlan. Ő egy fajta szabadságot jelent a főszereplő számára, titkos érzékiséget, tiltott gyönyört. Nina rosszabbik oldala, aki beviszi a dolgok sűrűjébe, nem tágít mellőle. Nina egy baljós árnyékként érzékeli Lilly jelenlétét az életében, és vetélytársnak tekinti, hisz azt hiszi, hogy a lány a szerepére pályázik. A jelenlétével előcsalogatja a zárkózott Niná-ból az érzéki Fekete Hattyút.

Nina a jelen szimbóluma, egy naiv, egyszerű, prűd lány, igyekszik minden tudását megmutatni a próbákon, bár hiányzik belőle az az erő, ami a Fekete Hattyú eljátszásához szükséges. Még a rendező is erkölcstelen utakra próbálja biztatni, hogy így közelebb kerüljön a lány a szerephez. Nina megismerkedik mindkét nővel, és a jellemük egybegyúrva beépül Nina bensőjébe, újabb alakot ölt, ez lesz a lány valódi Fekete Hattyúhercegnője. A főszereplő lelki és testi átalakuláson megy keresztül, míg végül eljut a karakteréhez, bár eközben elveszít mindent és a lelkét felemészti a szerep megformálása. Folytonos tévképzetei támadnak, Lilly-vel, Beth-tel kapcsolatban, saját magától is megriad, a tükörképe önálló életet él. A főszereplő mindent eldob, csak, hogy tökéletes lehessen. Édesanyjával is hadakozik, a film végén eléggé komolyan összevesznek, ám az anyai szív nem törik meg, lánya előadásán jelen van. Tekintetük összekapcsolódik.

Az anyának egy híres mondata: Mi lett az én édes kislányomból?
Nina válasza: - Meghalt, nincs többé.

Angyalból ördöggé válik, ennek a folyamatnak lehetünk tanúi. Nina a Fehér Hattyú.




Az ember vonzódását, a valóság és az illuzió, a jóság és az ördögi örök ellentétéhez, a zenébe és táncba foglalja a mű, amit a Hattyúk tavának hívunk.  


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)