Szexuális zaklatással vádolja tanárát egy tanítványa David Mamet
kortárs drámájában. Az áramütésszerű történet a kiváló egyetemi
professzor és fiatal tanítványának párharca, áthidalhatatlan származási
különbségek háborúja. A szakmai mérföldkőhöz érkező tanár, a nemek közt
épp újraíródó szabályrendszerhez kénytelen alkalmazkodni, vagy
elveszíteni mindent, amiért eddig dolgozott. A bravúros alakítást kívánó
szerepben először lép a Centrál színpadára Szabó Kimmel Tamás.
Ajánló
A darab egyszer nézős, brutális jellege miatt, de igazán elgondolkodtató. A helyszíne az egyetemi tanár irodája, 3 alkalommal történik változás a színpadon, a napok múlásának ábrázolására lekapcsolják a fényeket. A kezdeti szimpátia a hallgató iránt, átcsaphat a néző számára egy utálattá, és talán jogosnak is találhatja, hogy a végére a lányt mindennek neki löki és a földön húzza a hajánál fogva a tanár, mivel már a magánéletébe is beleszólt ("Ne nevezze kicsim-nek a feleségét!"). Azt hiszem nálam is elgurult volna a gyógyszer, de már korábbi ténykedései miatt is. Sokszor üvöltöznek egymással a szereplők, mert egyik a másikat nem érti. A darab felhívja a figyelmet arra, hogy oda kell figyelnünk milyen gondolatokat fogalmazunk meg szóban a beszélgetőpartnerükkel szemben. A leírásban foglaltak, teljesen korrektül bele kerültek a történetbe, kitértek az egyetemi életre, "a tanulási nehézségekre", mert a prof nem tud világosan fogalmazni az óráin és a hallgató számára nem volt érthető a tananyag. Többször bizonygatta, hogy a könyvet elolvasta, de nem értette. A tanár felajánlja, hogy segít a lánynak elvégezni a kurzust, az irodájában átnézik a teljes félév anyagát.
Végül a történet odáig fejlődik, hogy a tanár elveszíti egyetemi munkáját, de deal-t ajánl a diák, mégpedig azt, hogy visszavonja ő és a csoporttársai, akiknek a megbízásából ő jelent meg folyton a tanár irodájában, azt a feljelentést, amiben pontról pontra leírja a "sérelmeit" - hihetetlenül jól van ábrázolva, ahogy mi látjuk és ahogy a hallgató látja a jeleneteket, túlszíneszve, túlérzékenyítve... a tanár állítólag szexuálisnak ható megjegyzéseket tett a hallgatókra (Pl. - nem teljesen pontosan idézve: Szia szépségem; Itt van ez a bomba hallgató; Ne féljetek tőlem lányok, nem harapok)
Kezdetben nem ért semmit, és ezen picsog a hallgató, a tanár semmiféle szexuális utalást szóban nem tesz és tettei sem sugallják a negatív magatartást. Buta módon, pont az oktató az, aki elmeséli a diáknak, hogy mennyire fontos neki a professzori cím megszerzése, ugyanis ezzel járó összegből családjának új házat tud venni (erről a folyamatról is mindig kapunk update-t, a feleség vagy az ügyvédjük telefonál neki). És pont a tanár hívja fel a figyelmet, hogy ezt el lehet kaszálni, amit a lány ki is használ. Az értetlensége miatt, a tanár átöleli, mert túl érzékenyen érinti egy az oktató által felvetett dolog, vigasztalni próbálta volna, de a lány máshogy értelmezte...aztán ott akarja hagyni, de azt meg a tanár nem engedi és, hát, valóban, útját állja, felkapja és az iroda belsőbb terében szorítja, de nem tesz, ennél semmiféleképpen kellemetlenebb cselekvést. A lány úgy dönt először a professzori címet adó tanár bizottsághoz megy, így amikor először történik változás a színpadon, már erről a bejelentésről kezdenek beszélgetni. Utána a rendőrségi feljelentés és végül a kirúgás tényéről folytatnak párbeszédet.
A feljelentés mellett a tanár által írt könyvet is be akarják tiltani. Miután nem megy bele az oktató az ajánlatba, telefonhívást kap, és ugyan többször mondja, menjen ki az ajtón a lány, az nem tántorít és direkt ottmarad, hogy végighallgassa a beszélgetést. Ez vezet végül a kimenetelhez, hogy földre lesz rángatva. Szerintem én se tettem volna másként, de már hamarabb megvertem volna :D
A két szereplő nagyon jó volt, Szabó Kimmel Tamást még nem láttam szerepelni, a tanár karakter jól állt neki, és a végén a dühével együtt tudtam érezni. A darabnak van egy komikus része is, ugyanis egy korábbi Belvárosi Színház-beli előadásban történt incidenset felelevenítem, miszerint Tamás a darabot abbahagyta, mivel a közönség soraiban, mint oly sokszor előfordul volt egy buta valaki, aki nem fogadta meg a tanácsot, nem halkította le a telefonját és az megszólalt. Tamás erre kifakadt. Ezúttal viszont őt hívták folyamatosan, a közönség pedig szépen figyelt és csöndben volt. Eddigi színházi alkalmaim közül az egyik legkiegyensúlyozottabb estéje volt. :)
"De muszáj megérteni, hogy nekünk a színjátszás a munkánk. Azért
próbálunk hónapokat, hogy nyújtsunk valami értékeset a színpadon. De ha
nem tisztelnek meg a figyelmükkel, és nem hagyják, hogy adjunk, saját
maguktól is elveszik az élményt!"
Viszont, visszatérve az aktuális előadásra, a tanácsom: érdemes elmenni rá, mai korunk elképesztő világának apró szeletkéjét mutatja be, amikor az áldozat nem is áldozat, hanem ragadozó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése