Időpont: 2015. nov. 22. / 2016. aug. 4.!!! Film: Az Operaház Fantomja (1998) Nyelv: német Rendező: Darío Argento Szereplők: Julian Sands (Fantom) és Asia Argento (Christine Daaé) Zeneszerző: Ennio Morricone
"Ha a gondolataim elérik Önt, tudni fogja, hogy merre keressen engem!"
A film érdekességei
- A Fantomot az anyja a vízbe veti, a gyermeket egy patkány menti meg...és neveli fel
- Egy kútszerűségben falat bontanak és deréktól felfele megölik az egyik embert, a másik két munkást a Fantom lerántja a mélybe és végez velük
- Christine megjelenik a színen, és a díszletek között bujkál, majd dalolni kezd, a Fantom a karzatról figyeli őt
- Az egyik folyóson találkozik először a Fantommal, a férfi egy kanapén ülve fogadja, Christine ellágyul a férfi érintésétől, és vallomásától (tetszik neki a nő éneke) - a Fantomnak nincsen ronda arca, csak gusztustalan, ápolatlan haja, rendezetlen ruházata... - és rögtön hallani véli a férfi gondolatait...
- Gusztustalan patkányos jelenetek...
- Ami nagyon jó és pozitívnek tekinthető akár: magyar helyszín, magyar szereplők (Hollosy Frigyes, Kéri Kitty)
- Öltöző jelenet: Christine titkos hódolója, Raoul rózsákat küld a nőnek - A próbák alatt Christine magában beszél (vagyis nem mással, mint a Fantommal), Carlotta pedig énekel és a köpenyét rángatja - A zsinórmester a patkányok farkát formalinban tárolja - gusztusos a pasi, nem mondom... - amikor az orvossal és a nyomozóval közli, hogy egy láthatatlan erő bírta rá, hogy a kezét az egércsapdába tegye...
- Figyeljük meg, hogyan nagyon szép a zenei felvezetés: Christine és a Fantom a díszletek között kóvályog, amikor újra találkoznak, szemmel látható a vonzalom közöttük... amúgy nem értem ezt.. "a sálat is vegye el..."
- Madame Giry mesél a Fantomról az egyik páholyban a nyomozóknak... - Christine és Raoul első személyes találkozása egy kávézóban (Christine nem szereti a rózsákat, az egyszerűbb virágokért rajong - viszont a személyes levelek, nagyon tetszettek neki - és azt szeretné, ha Raoul a bátyja lenne, aki neki sosem adatott meg)
- Nyereség vágyból, a színház két dolgozója a labirintusban próbálják megtalálni az "elrejtett kincset"... - A Fantom egy nem várt pillanatban felkapja a barlangrendszerben a kincskereső férfit, aki persze rögtön a társa ellen fordul, nehogy neki bántódása essék, de nem ez a mentegetődzéssel csak rosszabbul jár. A Fantom magát nem fantomnak aposztrofálja, hanem patkánynak. A nőt is végül kivégzik, kitépi a nyelvét... - Joseph Bouquet kergeti a kis balerinákat, egyenesen Christine szobájába rohannak (cuki jelenet, ahogy féltőn magához öleli a kicsiket). A bátor és talpraesett komorna leüti az öreget, aki fekete lepellel beöltözve kergetőzik... - Az operaház tetején: a Fantom fantáziálása a lányról, és az emberekről, aki mind az egérfogóban vannak... - Carlotta nem szerepelhet, mivel a megfázott, ezért Christine kap lehetőséget, hogy átvegye tőle a szerepet. Amikor énekel, a Fantomnak teszi a szépet, aki a páholyból figyeli, míg Raoul, lent a földszinten ül. Ám oly sok erejébe kerül a tökéletesség, hogy összeesik a színpadon. - Következő kép: az öltözőjében fekszik, az orvos, a balerinák, a komorna figyelik ébredezését...
- Christine egyedül marad az öltözőben, és valahogy a Fantom mellé kerül, Raoul szokás szerint hallgatódzik (jól nevelten) az ajtó túloldalán - ekkor hangzik fel a regény leghíresebb mondata: "– Ma este önnek adtam a lelkem, s most meghalok.
– Csodálatos a lelked, gyermekem – hallatszott újra a mély férfihang
–, és hálás vagyok érte. Egy császár sem kapott még szebb ajándékot! Ma
este még az angyalok is sírtak." - Mivel, megérzik, hogy kihallgatják őket, Christine felöltözik és elhagyja az öltözőjét. Raoul visszatér, és nyomokat próbál találni, ki volt a rejtélyes férfi, akivel a lány társalgott??? - Philippe is szerepel ebben a változatban (Raoul bátyja, a regényhez kötödés) - egy fürdőbe viszi az öccsét, akinek szexuális tévképzetei támadnak az egyik "kéjhölgy" láttán, Christine-t képzeli bele, kiakad és mindent felrúg (pl. a török pipát) - Egy kicsi balerinát üldöz egy perverz alak (talán Bouquet???) - de aztán ő jár pórul... A Fantom a kislányt nem bántja, sőt arra utasítja, hogy menjen vissza (Meg Giry lehet ez a leányka), persze a balettmester (férfi) nem hisz neki és megpofozza
- Közben a zsinórmester nagy tervet gondol ki... - Christine ismét az öltözőjében látható (mindenesetre itt nagyon szép a nő ruhatára, összevetve a többi, szegényes öltözetű Christine Daaé-kkal) - mielőtt a Fantom lehívná magához (először halljuk, hogy fejben kommunikál a tanítványával), azon gondolkozik a lány, hogy talán mindkét férfiba beleszeretett, holott nem ismeri a szerelmet. Miután a labirintusban, lefelé tart a lány, hallja az orgonaszót, és egy idegen hang közeledését: a zsinórmester és törpe társa a patkányokat szedi össze a barlangban egy általuk összetákolt kocsival. Ám, felborulnak, és az egyiknek a feje is leesik... - Első olyan változat, ahol Christine-nek egyedül kell megtalálni a Fantomot, nem a férfi viszi le a rejtekhelyre, hanem neki magától kell követnie az orgona hangját...csónakot is ő vezeti... - Amint a Fantom mögé ér, a férfi megérzi a jelenlétét, és utasítja, hogy énekeljen neki - ária rész! - Szexjelenet! - elmeséli a származását, majd gyűrűt húz a nő kezére.... - Raoul keresi a lányt... - Christine is tud zongorázni... és tanúi lehetünk egy fantomos dührohamnak is (ami eddig nem volt), amikor a férfi a tervéről mesél Christine-nek. Ám, a nő nem akar egyedül a fantom lakhelyén maradni, aki el akarja simítani a dolgokat, ezért úgy tervezi a lányt lent hagyja a rejtekhelyén. A nő ellenkezik, fel akar menni a felszínre, veszekednek, Christine kifejezi, hogy utálja őt, hiszen a férfi elrohan... vagyis elcsónakázik nélküle...ő meg ott marad a parton... - A Fantom kikezdi Carlottát, a nő az Operaház berkein belül bolyong, amikor a nőt megtámadja (fülét, mellét)....
- Elérkezik az egyik "kedves vonalhoz", a levelekhez: a Fantom megfenyegeti az igazgatóságot, (Poligny úr - ez is a regényből való) - de nem veszik komolyan. A nem álarcos rém pedig beváltja a fenyegetését (érdekes, hogy az operaház zsinórpadlásáról próbálja leütögetni a csillárt.... - a Magyar Csillárt!!!). Carlotta látja a színpadról, hogy valami nincs rendben, és aztán lejön a fényforrást a mennyezetről - trükkfelvétel és véres bábus jelenetek...! Carlotta-ra is rádől az egyik díszletként szolgáló oszlop, de csak annyi bántódása esik, hogy kilapul a haja... :D
- A komorna elárulja Raoul-nak, hogy Christine életében van egy másik férfi... - Christine megint ellenkezik, amikor a Fantom visszatér, mivel nem akarja, hogy ártatlanok élete árán kapjon meg egy szerepet...(közben azt akarja, hogy a nő hozzászokjon ehez az élethez, amit a Fantom lent él) a Fantom megint magáévá teszi...(ezt pedig a zsinórmester látja) - A lány, amint látja, hogy a menekülésre, van lehetősége felöltözik és útnak indul, útközben viszont még egy függöny mögé kukkant, ahol a Fantomot meglátja, patkányokkal ölelkezve... Christine-t megharapja az egyik dög...közben a férfi felfedezi a hűlt helyét... - Christine és Raoul megtalálják egymást a barlangban - akkor hirtelen ő a szeretett lény a lány számára...kicsit sem átlátszó... (és a tető jelenet is megtörténik, ígéret, hogy a férfi mindig a nővel lesz) A tetőn a komorna és az igazgató találja meg őket, Christine megkapja a Rómeó és Júliában a női szerepet...
- Énekel a színpadon, a Fantom sehol, mivel azt mélyen megbántották. Valaki tapsol a szólója közben...és a színpadon hátulról besántikál a zsinórmester, aki megvádolja, hogy Christine a Fantom szajhája! - A Fantom a színpadra repül, mint Batman, és karjaiba kapja a lányt, elmenekülnek... Raoul utánuk ered... - A vége szokás szerint nem végződik mindenki számára boldogan, Raoul lelővi a Fantomot, Christine-t ez mélyen bántja, nem akarta, hogy a férfinek bántódása essék - a csónakba szállnak, Christine szinte kiesik a csónakból, annyira nem akarja elengedni. A Fantom minden erejével, a végsőkig küzd, mint valami Superman... A zsinórmester is leszúrja, hiába lövik meg az álarc nélküli férfit... A lány szerelmének nevezi a Fantomot, ahogy elhagyják a barlangot. Raoul lendületlenül evez, míg a lány szenved, és azt mondja, hogy a férfinek nem szabad elhagynia őt - pedig ez ugyebár fordítva történik...
Helyszín: Magyar szintén és megint (hiszen a Robert Englund-féle filmet is magyar teátrumban forgatták - kecskeméti Katona József Színház), ezúttal a helyszín a budapesti Magyar Állami Operaház.
A szereplőkről: Már a színészt, Julian Sands-ot sem találom érdekesnek, vonzónak, mint ahogy a film bemutatja... Habár, ahogy láttam, ha ápolatlan haját levágná, akkor még rá lehetne mondani, hogy csinos az arca, de így...hát...nagyon ízlésficamos a történet... A rendező lánya, Asia Argento viszont kiváló választás,
igazán kellemes látvány a szemnek. És úgy érzem valahol hasonlít Teri
Polo-ra is, aki nagyszerűen alakította Christine-t az 1990-es
filmfeldolgozásban.
Viszont ez megint egy pozitívum, és a regényhez kötődés: bizonyos jelenetek beemelése (szövegrészlet, szereplők).
Ajánlás: Egyszer érdemes megnézni, hogy a többi Fantomhoz képest viszonyítani tudjál.
A darab Petőfi Sándor elbeszélő költeményén alapszik, Kacsóh-Pongrácz zenéjével és boldog végkifejlettel kecsegtet és teljesedik ki a színpadon. A darab felépítése alapján megismerhetünk egy kicsinyke magyar falut, ahol toborzót tartanak, magyar legényeket visznek el huszárnak. Tömegjelenet, víg kedélyű emberek, és feltűnik közöttük egy ittas férfi, Bagó, huszárnak jelentkezik. Beveszik, és hamarosan itt az idő, hogy továbbinduljanak, még egy szalagot szeretnének a zászlóra kötni, a falu legszebb leányától...ám a lány, Iluskát rabszolgasorsban tartja a gonosz mostohája... Végül, mégis csak megengedi a gyermeknek és felteszi a szalagot a magyar zászló tartó rúdjára. Megismerhetjük Kukorica Jancsit, aki pásztorlegény és a birkákat hajtja a legelőre, de mivel az álnok és kegyetlen mostoha szövetkezett a pásztor főnökével, így a férfi porul jár, Iluskával foglalkozik, ahelyett, hogy a munkáját végezné...A terv bevált, a fiú így huszárnak áll. Első felvonás vége.
A második felvonásban a csata jelenete helyett, a távcsövön lógó francia nemesekkel, egy csodálatos francia királyi palotában oldották meg. A francia királykisasszony rögtön beleszeret Kukorica Jancsiba, el van bűvölve a vakmerőségétől és bátorságáért, dalia megjelenésétől, a francia király pedig sajnáltatja magát... A jelenet konkrétan a haza szeretetére hívja fela figyelmet, nagyon mélyen magyar és megérintő gondolatok fogalmazódnak meg a Hazával, a magyarsággal kapcsolatban. János vitéz lesz az új neve a huszárnak, a francia király által, aki felajánlaná a fele királyságát és a lányát (fele lányát és az egész királyságot - először), ám az nem fogadja el, hiába kísérlik meg többször is a maradásra, a férfi hajthatatlan az ő szíve Iluska mellett van. Ám ekkor betoppan Bakó, és elmeséli, hogy Iluska életét vesztette, mert a gonosz mostoha halálra verte, sanyargatta, így a törékeny lány meghalt, a sírján egy gyönyörű rózsaszál kihajtott. Ezt hozta el a férfi, Jancsi szíve összetörik a hír hallatára és barátjával felkerekedik megkeresni Iluskát a Holtak világában.
A harmadik felvonás a Holtak Birodalmát ábrázolja, és szóban történik utalás arra, hogy a címszereplő még óriásokkal is szövetkezett... A mostoha újfent megjelnik a színen, de egy ideig rőzsehordó anyókaként nem ismerik fel a férfiak, majd Jancsi rájön a turpisságra, mivel a tó hangja figyelmezteti, és az öreg nőt Bakó elcipeli, ám meglép, tovarepül a seprűjén. Majd színváltás történik és megjelenik Tündérország, és a csodálatos balettláncosok képében a tündérkék, kicsik és nagyok. Iluska a Tündérkirálynő és kéri Jancsit, hogy maradjon vele, uralkodjanak együtt az országban. Jancsi elfogadja, odaadja Bakó kérésére a furulyát, elbúcsúzik a baráttól, ám a szíve visszahúzza a hazába, a szülőföldjére, ezért azt mondja Iluskájának, ha valóban szereti utánaindul. Egy végtelennek tűnő hosszú pillanatig, Iluska el lesz takarva a tündérek által, és visszaváltozik egyszerű, falusi leánnyá, Jancsi után ered. A befejezés szerint, a juhászbojtár szőrmekabátján összebújik a gerlepár, a háttérben Bakó játszik furulyán...
Az egyik legismertebb nóta, visszatérő eleme az előadásnak, és nagyon kedves:
„Én, a pásztorok királya legeltetem nyájam. Nem törődök az idővel, a szívemben nyár van. Szerelemnek forró nyara égeti a lelkem, amióta azt a kislányt egyszer megöleltem. Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz. Az én nevem, az én nevem Kukoricza János!”
Látványos és színpompás díszletek, csodálatos és korhű jelmezek.
A darab alatt, a színpad felett ment az opera feliratozása is, így figyelemmel lehetett követni a szöveget, és aki szemfüles volt észrevehette, hogy a művészek olykor változtattak a szövegen. Ám, aki a váltások kezelő volt, nem figyelt rendesen, mert időnként elaludt, és késleltetve jelentette meg a szöveget, ami már régen elhangzott az énekesek szájából...
Kedvencjelenetek:
- 1. Felvonás alatt a főbb karakterek megismerése és a bárányok felvonulása
- 2. Felvonás, ami a francia király palotájában játszódott, a hazaszeretetre nevel
- 3. Felvonásban a balett jelenete, csakhogy nem volt csodálatos és szinkronban sem táncoltak a hölgyek, ezért kicsit csalódott vagyok
Dalok
A zenekar csodásan prezentálta a művet. A nyitány ugyan hosszadalmas, de nagyon szép volt. A furulyás jeleneteknél volt, hogy egyszer farsul jött ki a hang. Kukorica János és a francia királynak van ismert dallama. Továbbá egy probléma: a mikrofonnal van a gond vagy egyszerűen a zenekar túl hangos, így néha nem lehetett hallani az énekeseket, pl. a toborzó tiszt az első felvonásban (nála konkrétan a szöveget kellett olvasnom).
A története happy end-del végződik. Mindenki visszatér a szülőföldre, épségben és egészségben.
Időpont: 2015. nov. 22. A film címe: Az Operaház Fantomja (1989) Rendező: Robert Markowitz Szereplők: Robert Englund (Fantom), Jill Schoelen (Christine Day)
Csengeri Attila buta módon egy film alapján elkönyvelte, hogy Eriket, Az Operaház Fantomját, Erik Destler-nek hívják, mert ebben a feldolgozásban ez hangzott el (holott a könyvet kellene valósan-tényszerűen kezelnie, tehát szimplán csak Erik a Fantom megnevezése), a Robert Englund-féle 1989-es filmben így került napvilágra ez a név....
Maga a történet szerint, a napjaink New York nagyvárosában játszódik. Christine Day (nagyon kreatívak voltak a névválasztás terén) egy szoprán énekesnő, aki meghallgatásra készül a broadway-i színházak egyikében. Meg barátnőjétől, aki könyvtáros-levéltáros, megkapja Erik Destler kézíratát, a Győzedelmes Don Juan-t. Ám ez csak egy, a sok kotta közül, így megkeresi a teljes anyagot, és ezzel a dallal felkészül a meghallgatásra. A fellépésekor baleset éri, elveszíti az eszméletét, így belecsöppen Destler világába, a férfi a lányt a szoprán szerelmének tekinti....
A film pár jelenete, érdekességek
- Ahogyan felfedezi a kottát egy könyvesboltban, Meg a barátnője a jelenben és a múltban
- A meghallgatáson, a zsinórpadlásról érkezik egy zsák, fejbe veri a lányt, aki ettől a múltba kerül....
- A Fantom első megjelenése, amikor a zsinórpadlás rácsain járkál
- A Fantomnak nem a megszokott maszkja van, az arcát egy arccal fedi el, azaz rávarrja...
- Az emberek nem félnek tőle, úgy, mint az eredetitől, ez egy más fajta félelem
- Gyerekes örömét leli abban, hogy a zsinórpadláson megöl egy embert, hasonlóan, mint Hasfelmetsző Jack tenné...
- A Fantom Angyali hangként itt is tevékeny és a falból szól a hangja első alkalommal, hogy Christine-nel beszél
- Christine Day a múltban nem csodálkozik rá a helyzetére, hanem tudja kicsoda (gondoljunk Alice csodaországban vagy Óz a csodák csodájára) és milyen világban van, a tudat
- Carlotta és a véres hulla a nő öltözőszekrényében - ha ez nem elégíti ki a horror műfajt, akkor semmi...
- A Fantom (múltba visszaemlékezés alapján) eladta a lelkét az ördögnek: mindenki csak a zenéjéért fogja szeretni, nem a kinézetéért....megégetik az arcát...
- Christine és a Fantom kapcsolata: a Fantom körülnéz, amint megérkezik a páholyába, figyelik-e, aztán a lányt lesi a színpadon. Nekem nagyon tetszik, ha ki van dolgozva a két karakter között a tanár és tanítvány kapcsolat. A vörös rózsa és a pénzérme megjelentetése (Faust előadás, ami igazodik a jelen film történetéhez, hogyan lett csúf a Fantom)
- A Fantom képes a tömegek között megjelenni, a felvarrt arca miatt, ezért összetud feküdni egy nővel, mialatt Christine megismerkedik egy sármos férfivel, Richarddal (alias Raoul)
- A Fantom gonosz oldalának tökéletes megjelenítése (rablótámadás, kungfu)
- A Fantom még nyilvános fürdőbe is jár, csak azért, hogy a kritikust megölje, aki a tanítványát lealázta
- A filmben megjelenik a temető jelenet is, amely tökéletesen ábrázolja Christine kapcsolatát az apjával (Englund rájátszik, a háttérben hegedül, a zár pedig varázslatos módon bezárul). Az első kudarcot követően arról panaszkodik, hogy nem tudja, képes lesz-e a továbbiakban folytatni az éneklést.... - az egyik legjobb jelenet szerintem!
- Christine és a Fantom elmennek a férfi rejtekhelyére, nagyon szép, misztikus, föld alatt van, rengeteg gyertya körülöttük. A lány megtalálja a Don Juan kottáit, és szeretné, ha a férfi eljátszaná neki a művét. A lány az inspirációja, és a nő elénekli a részét... abban a pillanatban találja ki a szövegrészeket... A Fantom megkéri a kezét...
- A patkányfogó a Fantom ellensége, először a temető jelenet után láthatjuk, aztán a Maszkabálon, méghozzá találó jelmezben
- A nyomozó és Richard egy templomban vitatják meg, hogy Christine Day nevében követnek el gyilkosságokat (rájönnek, hogy mindehhez Erik Destler-nek van köze - aki eladta a lelkét az ördögnek, hogy a világ szeresse őt a tehetségéért - ám az ördög megkérte az árat a kívánságért, elcsúfította a férfi arcát) - a Fantomot csak úgy lehet megölni, ha megölik a zenéjét...
- A leggusztustalanabb arc Englundé..
- Christine igyekszik lehúzni az ujjáról a gyűrűt, de az sehogy sem jön le
- Maszkabál jelenetet is megkapjuk a feldolgozásban, senki nem fél a Vörös Haláltól (sőt, senki sem hökken meg, hogy rémületes jelmezben parádézik a forgatagban), kikezd Carlotta-val, Christine szerelmet vall Richardnak
- A Maszkabál alatt Carlotta feje a puncsba kerül, a rémületes pillanatban a Fantom felkapja és elrabolja a lányt...
- Az énekesnő csak most látja első alkalommal Destler arcát...
- Az alagútrendszerben megöli a patkányfogót és kísérti a lány megmentésére siető rendőröket
- Richard meglövi a Fantomot, és a lány is küzd a Fantom ellen (dulakodás közben harmadik fél - kit lőjek le?), Richardot is leszúrja, felgyújtja és még a mélybe is taszítja...cuki... Christine felborítja a gyertyatartókat. "Csak zene és muzsika örök életre" - azért Destler esetében elgondolkodnánk, hogy akarunk egy közveszélyes szociopatával együtt élni...ráadásul örökre.. Christine dönt, és lelövi, a nyomozó többször lő rá, de életben marad, viszont a lány elereszti a Fantom kezét és így megszabadul a gyűrűtől is, de elveszíti az egyensúlyát, elesik a gyertyatartóval, és ismét a jelenbe visszatér...
- Ájulásakor a Fantom a jelenben is megjelenik, immáron nem összeszabdalt arccal. Ő egy producer. Aztán mégis kiderül, hogy az arca....hát az az arca...
- Christine megöli a férfit, leszúrja és a csatornába dobja a kottákat...
- A lezárásban újra felhangzik a dal, amit a Fantom írt, egy utcai zenész által
A helyszín:
A jelenben New York, míg a múltban, "London" vagyis Kecskemét. :) Merőben megkeverik itt a darab értelmezhetőségét, helyszínileg nem Párizsban, hanem Londonban játszódik (egyik szereplő állítása szerint Christine szereplése a darabban Carlottat felbőszítette, hiszen az amerikai társulat együtt játszik a londonival) a történet. Londoni Operatársulatot megemlítik, amikor a színikritikus írását olvassák!
De az eredeti helyszínt illetően, Magyarországon forgatták a film jelenteit, az Operaház itt nem más, mint a kecskeméti Katona József Színház.
Szereplőkről
Freddy Krügertől nem szabadulhat meg sohasem Robert Englund, így a Fantomjába is belecsempészte a legismertebb gyilkos karakter "szimpatikus" vonásait... És kidomborította a beteges, elme zavarodott és utálatra méltó figurát, ezért érdekes is érdekes lehet számunkra, ahogyan ő jellemezte a Fantom karakterét. A jelenben visszatér a szerelméhez (ami megint felvett egy érdekes elméletet, ami alapján elmondható, hogy az álomból szintén kilépett karakter valósággá vált. Illetve pusztán maga a tény, hogy időutazóként a jelenbe tudta követni a lányt...)Jill Schoelen Christine Day-ként kissé szerencsétlenkedett, főleg nagyon buta volt az időutazás jelenete, miszerint egy fentről érkező zsák fejbe kólintja, miközben a meghallgatás alatt megénekli a Destler művet. A jelleme fejlődött, a végén már ő is szembeszállt a Fantommal, hiszen a szerelmét is megölte az őrült pasi... Richard-ot alakító színészt nem emelném ki, nála, csak az volt érdekes, ahogyan a végén megölték...
Az biztos, hogy bátran kijelenthetjük, hogy az egyik, vagy talán a legvéresebb és legerőszakosabb változat a Fantom filmek közül...
A győzedelmes Don Juan dallama, amely végigkíséri az egész történetet. "Egy életen át itt bent dúdol egy dalt!"
Sokszor "összekapcsolódik" az 1925-ös évjáratú szélesvásznú mű, Az Operaház Fantomjával, hiszen horror elemeket csempésztek a filmbe, egyszerre ijesztő és nyomasztóvá tették, nagyon jó maszkokkal dolgoztak, ám ez a feldolgozás a legszörnyűségesebb véget ígéri a Fantomnak...
Kiemelt jelenetek
- Összefügg Webber darabjával és Leroux regényével, miszerint Christine egy Angyaltól vesz zeneleckéket és a Fantom hangját hallja a falból kiáradni, valamint a tény, hogy a vikomttal közli, semmi sincs úgy, mint régen volt, az angyal szigorú, így nem mehetnek el közösen vacsorázni...
- A Fantom leviszi a lányt magával a rejtekére, csakhogy lekerül az álarc róla...(mint minden esetben...)
- A Maszkabál jelenetben a Vörös Halál ijesztő kategóriába tartozik
- A film központi előadása a Faust, amiben Christine alakítja Margarite-ot
- Leroux-hatás: a szöcskét vagy a tücsköt választja-e a lány? (Rajta múlik, hogy az Operaházat elönti a víz, vagy megmenkülnek az emberek, többek között Raoul is)
- A Fantom csapdái
- Aztán a végkifejlet: a férfi, mivel a csőcselék elindult, hogy felkutassa a rejtekhelyét, elrabolja a lányt, egy lovaskocsit is "kölcsönvesz", menekülnek, de a Szajna partjára érve, Christine-t kidobja a kocsiból, ő meg a folyóparton bevárja a dühöngő tömeget, kineveti őket utoljára, majd hagyja, hogy az emberek azt csinálják vele, amit akarnak...szó szerint holtra verik, majd a hulláját a vízbe dobják...az utolsó képkocka, ahogy a buborékok feltörnek a víz felszínére, majd elhalnak...
A szereplőkről
A Fantom karaktere hozta el Lon Chaney számára a sikert, nagyon hiteles volt, teljesen ijesztő. A Fantom egy másik negatív oldalának tökéletes ábrázolója ő. Mary Philbin, gyermeki, fiatal kislány, aki rettegett az árnyékban rejtőzködő férfitól és aki szerelmet érzett a vikomt iránt. Norman Kerry, mint Raoul megküzdött a szerelméért.
Időpont: 2015. nov. 22. Film: Az Operaház Fantomja (1983) Nyelv: angol Rendező: Robert Markowitz Szereplők: Maximilian Schell (Fantom) és Jane Seymour (Christine Daaé), Michael York (Raoul)
A "magyar Operaház Fantomja" részben magyar helyszíneken játszódott. Azért is merem így nevezni ezt a változatot, mert a története szerint Korvin Sándor, a budapesti Operaház zenekarvezetője, felesége karrierjét egyengeti, így a befolyásának köszönhetően megkapja a Faustban Margarita
szerepét. Báró Hunyadi ugyanakkor elutasítja a nő szereplését a
darabban, mivel elviselhetetlennek tartja az affektálását, és mert a nő
nem akarta viszonozni az érzelmeit. Korvin összeverekszik egy
színikritikussal, Kraus-szal, dulakodás közben a zenekarvezető arcába
marósav kerül… Az operaház egyik dolgozója megmenti az eszméletlen
férfit, és elrejti az épület rejtekében. 5 évvel később az egykori
zenekar vezető feltűnik, és az időközben elhunyt felesége helyébe új
csillagra talál, Maria személyében….
A főbb szerepekben Fantomként azaz egykori karmester figuráját, majd 5 évvel későbbi másik "énjét", a Fantomot, Maximillian Schell alakította. A karakter érdekessége, hogy a maró sav által (ha eredeti hanggal hallgatjuk) kissé olyan benyomást kelt, mintha az évek alatt sokat dohányzott volna, de mindez a sav maró hatásának tudható be... Fantom létéről a többi szereplők is tudnak, tudják, hogy Korvin Sándor fenyegeti a társulatot. Schnell Fantomjának van egy emberi archoz hasonlatos maszkja is, még ez is önmagában valahogy rémisztő.
Maria karakterében Jane Seymour-t üdvözölhettük, aki az egykori feleséget is eljátszotta, ezért is fontos a szerelmi szál, hogy a karmestert a régi kedvesére emlékeztette a nő. Maria a kezdetben nagyon zárkozott jellem, váltig állítja, hogy egy szerep kedvéért nem fog lefeküdni senkivel sem...aztán mégis elfeledkezik erről, és Michael York-kal (az új zenekarvezető) létesít intim kapcsolatot. A Fantom elviszi magával a barlangba, és, ahogy az a nagy könyvben meg van írva a nő szerelméért áhítozik, aki galád módon (éppen mint az eredeti változatban), megsimogatja a Fantom maszkját, arcát, majd egy pillanattal később lekerül róla az álarc...Innentől persze ne is számítson menekvésre, kegyelemre. Végül a történet, miképpen is végződhetne máshogyan, minthogy Maria a Faust előadásra beül, és felette meginog a csillár...A vége eléggé tragikus, a Fantom utoljára a nő nevét kiáltja és a mélybe zuhan a függőszerkezettel együtt...
Egyik magyar helyszín: a kőbányai sörgyár alagsora
A „Cherbourg-i esernyők” egy bolt, amelyet egy özvegyasszony vezet
eladósorban lévő lányával, Genevieve-vel. Szolid kis bolt, szolid
életvitel. A lány szerelmes, már megtalálta választottját Guy
személyében. Édesanyja persze ellenzi ezt a házasságot, mert a fiú nem
jómódú, egyébként is katonának viszik. Más tervei vannak leánya jövőjét
illetően…
Véleményem a filmről
Első alkalommal nem érintett meg, idegesített,
folyton énekeltek benne, semmi prózai szöveg… talán az is közrejátszott,
hogy nem este, vagy délután néztem meg, hanem kora hajnalban, 4.55-kor
volt az ismétlés, és nem bíztam benne, hogy megint adni fogják. Nos, mégis
megtörtént a csoda, és leadták a tv-ben újra, de kb. 1 évet kellett várni rá
(arra meg lusta voltam, h megkeressem más forrásokból).
Most, hogy második alkalommal végignézhettem, más a véleményem róla. A film első felében a lány küzdelmeit láthatjuk, ahogy próbál küzdeni a szerelméért, de miután a fiú háborúba megy, a levelezgetéseket egy személy meggátolja, így a lány azt hiszi, hogy a fiú elfelejtette. A lánynak udvarol egy tehetős férfi, akihez hozzámegy, mert várandós...A gazdag férfi elfogadja így is. A film második felében már azt figyelhetjük meg, ahogyan a fiú kétségbeesetten keresi a lányt és a kiutat a megkeseredett életéből... majd rátalál egy társra.
Való igaz, kicsit sokat szenvednek
benne, olykor nyálas, unalmas, de úgy éreztem, a vége mindenért
kárpótol. Mert a befejezés csak így volt logikus és lezárható. Nem
lehetett boldog végkifejlet, mert ez egy szomorú szép történet, két
emberről, akit a háború és a gonosz anyuka elválasztott egymástól. A főcímzenéje pedig a zeneirodalom egyik legcsodálatosabb alkotása (a
film alatt folytonosan visszatér a dallam, más-más hangzással).
Felvételek
Az első felvétel az eredeti, 1964-es filmből származik. A két főszereplő, Catherine Deneuve és Nino Castelnuovo, csodálatos érzelmes előadásában, így hangzott a dal.
A következő felvételen Hegyi Barbara előadásában hallható, részben magyarul, részben franciául a film híres dallama.
A filmből több dalt magyarul énekeltek, de sajnos a főcímdalt nem énekelte, Szécsi Pál és Ádám Anna.
A véletlennek köszönhetően ismételten egy korábbi magyar nyelvű opera feldolgozásba botlottam az M3-as csatornán, szombat este 22.00 óra után.
Köztudott, hogy az operák történetében, többször előfordulnak félreértések, mert valaki beöltözött valakinek, vagy egyik szereplőről kiderül, hogy nem az, akinek hitte magát...És, persze ne feledkezzünk meg az állandó szabályról, akit leszúrnak, még egy 6 perces áriát képes kiénekelni magából, majd holtan összerogyni....Ami persze a valóságban nem zajlana le, az itt az operában kivitelezhető, ez az opera. Más műfaj.
Végre valahára találkoztam egy olyan operával, ami pozitív végkifejletet tartalmaz, tehát vígopera. Verdi Falstaff című darabját filmesítették meg. A főszerepben Melis Györgyöt láthattam, aki bravúros énektudással rendelkezik, csodás orgánuma van. Tokody Ilona alakította az egyik asszonyt, akit el akart csábítani.
A cselekményről
Falstaff egy léha borlovag, aki idejének nagy részét a kocsmában tölti. "Barátaival" kieszel egy nagy tervet: a westminsteri nőknek szerelmes leveleket küld, találkára hívja őket, és amint eléri, hogy belé szeressenek a hölgyek, ő ráteszi a kezét a vagyonukra. Ám, amiről nincs tudomása, hogy az elcsábításra választott hölgyek ismerik egymást. Így ők fondorlatosabb módon, kieszelik, átverik az öreg iszákos lovagot. Ford, a féltékeny férj is tudomást szerez a találkáról, váratlanul toppan be, de a nők elemében vannak, és kosárban kicsempészik Falstaff-ot, a Temzébe dobják. Következő alkalommal, szintén porul jár a lovag az erdőben. Viszont itt az elcsalt nő gyermekének házasságára is áldást ad Ford, aki a lány választottját nem szívleli, de álruha miatt nem ismeri fel... Nem történik összeveszés, hadakozás, hanem csak egyszerűen boldog végkifejletet kap a néző. Mert, hogy a címszereplő megígéri, hogy a jövőben a westminsteri nők körül nem fog legyeskedni többé....
Zene
Semmi. Egyszerűen semmi nem ragadott meg belőle. Az "öreg Verdivel" úgy tűnik továbbra is rideg kapcsolatot ápolok. Eleddig bármelyi operáját láthattam, csak 1 vagy jobb esetben 2 dal volt megnyerő. Sajnos a versenyt nem veheti fel Bizet: Carmen című operájával, amiben kapásból 3-nál is több ismert dallam van. A zene viszont abból a szempontból jellegzetes volt, mert rá lehetett ismerni a "Verdi-féle szólamokra". Igazi nagy operai hangzás, de a vége katyvasz volt számomra. Kívácsni vagyok, hogy vajon olaszul hogyan hangozna a darab?
Jelmez, helyszín
Az öltözékek korhűek voltak, bizony megmosolyogtatott Falstaff az utolsó felvonásban, amikor a szarvasagancsokat viselte. A felvonás szerintem a Margitszigeten lett felvéve....
Előzmények
Az Operaház tavaly mutatta be a darabot. Persze, mint mindig most is kíváncsi voltam a történetére, nem baj, ha nem a helyszínen nézhetem meg, így tegnap (2015. november 14-én) megismerhettem az olasz zeneszerző ezen művét.
Úgy hírlik 2016-ban visszatér a lengyel fantom non replika változata, amely a történet felépítését a filmhez igazította, bár a díszlettek sokkal szebbek, és a jelmezek is egy fokkal érdekesebbek. :)
Továbbá megosztom az össze változatot, angolosan: Current/upcoming productions, according to the official website:
London, Hamburg, Stockholm. New York, Moscow, Beijing, North American Tour, Budapest Actual current/upcoming productions:
London, Oberhausen, Stockholm, New York, Moscow, Beijing, Nagoya, North American Tour, Budapest, Helsinki, Prague, Bialystok, Gothenburg, Tartu/Tallin
- Az új előadásban nagyon komplex képet kapunk a Fantom lakhelyéül szolgáló labirintusról, csodálatos a katakombák ábrázolása, mozgó lépcsőkkel, félelmetes megvilágítással, a tavon ringatódzó hajóval.
- Az új koncepciók között találjuk a tömegjelenetek újszerű ábrázolását, vagyis a Primadonna című számot nem az igazgatók irodájában adják elő, hanem az operaház folyosóján, ahol a kórus és tánckari tagok, díszletépítők, öltöztetők, szóval mindenki, aki számít az operaházban jár-kel. Ugyanez vonatkozik a Don Juan olvasópróbájára is.
- Több értelem van Christine ébredésének (az Éj zenéjét követően a lány elájul, álomba merül, majd következik a felébredése), hiszen eleddig minden változatban úgy tűnt az orgona erős hangjára nem riad fel, míg egy törékeny, kis zenedoboz halk muzsikájára igen. A jelen bemutatásban a Fantom fejében jelenik meg a szenvedélyes zeneiség, és jegyzeteket készít róluk. Christine valóban csak a kicsiny szerkezet hangjára ébred fel...
- Másik fejben lejátszódó jelenet, a Don Juan, Christine és a Fantom kizárja az elméjéből a többieket, csak ők ketten érzékelik maguk körül a teret, a valóságot. Christine fejében a Fantom iránti vonzalma jelenik meg, megcsókolná egy röpke pillanat erejéig, ám, felébred a révedéséből, mert a Fantom a szerelmi duett-et énekli, ettől a nő ideges lesz és legszívesebben elmenekülne a színről.
- Az első olyan változat, ahol a Fantomot sem sajnáljuk, a Raoul-t meg még inkább nem kedvelhetjük negatív viselkedése miatt. Erőszakos a vikomt, így nincs egyensúly a két férfi karaktere között.
...avagy a Sárga köves úton indulj el Smaragdvárosba!
Időpont: 2015. október 31. (szombat) este 19.00 Helyszín: Vígszínház Előadás: Óz, a csodák csodája (bemutató) A rendező Marton László
Először is, engedjétek meg, hogy Boldog Halloweent kívánjak mindannyitoknak! :) Másodszor, mivel is lehetne ezt a napot "megünnepelni" mintsem olyan előadással, amiben a jó és rossz boszorkányok megküzdenek egymással a néző kegyeiért?
Így van! A bemutató előadásra sikerült jegyet szereznem. Sokáig nem esett le a tantusz, csak, miután a büfében jártunk és láttuk, hogy állófogadáshoz sorakoztak fel a pincérek. Szépen megterített asztalok, étel különlegességeket rejtettek a fedők. Mi, a közönség tagjai csak a szegényes és sovány ital- és ételválasztékból válogathattunk, kedvünkre...
Párhuzamok az Ózzal kapcsolatban:
- Wicked az Óz előzményét taglalja, és Elpheba-ról kiderül nem is annyira gonosz a Nyugati boszi
- Alice, csodaországban (hasonló a történet, tehát a lány az egészet csak képzeli)
Premier előadásokról általában és az "én premierjeim"
Bevallom a Vígszínházban még nem voltam premier darabon. Az első bemutatóm még 2006-ra tehető, Rudolf - Az utolsó csók, az Operettszínházban. Gyönyörű volt, és a mai napig hálás vagyok a színreviteléért, bár szomorú tény, időközben levették repertoárból. Pedig elhihetitek nekem lenyűgöző alkotás volt! A Madách színházban 2013-ban, Posta Victor L'élek zongora estjét és 2014-ben a musicalpályázat egyik győztes előadását, a Dögkeselyűt láttam. Most új premier előadásnak mondhatom a szept. 18-án bemutatott Őrült tánc - de van benne rendszer!című produkciót, amit az Erkel színházban volt szerencsém megcsodálni. A különlegességük, hogy a főpróbát követően ez az első alkalom, hogy a nagyközönség számára egy véglegesen tálalt verziót prezentálnak, egy-egy színpadi adaptáció sikere leginkább ezen az egy estén múlik. Sajnos a főpróbák többsége a dolgozó/munkás emberek részére nem elérhető, mert délelőtti kezdéssel tekinthetők meg adott színházakban. Ezért jó dolog a jegyszervezőknek jóban lenni és velük kapcsolatot ápolni, mert első kézből tudhatunk meg információkat a bemutatott darabokról. Őszintén szólva, nem szoktam foglalkozni vele, csak arra megyek el, ami igazán, de igazán érdekel. A jegyszervező csak helyeselheti a lépésemet, ugyanakkor ellenezheti is. Sajnos, vannak közöttük is olyanok, akik nem jó szándékú tanácsokat osztogatnak. Szóval, de visszatérve a Vígbe, bemutatók terén ez volt az első alkalmam. A darabot megelőző jegyszerzésen, nem is gondolkoztam, hogy ez a produkció esetleg nem a korosztályomnak való, egyrészt szerettem a filmet, másrészt kaptunk egy gyermeki, mesés, ám bűbájos történetet. Mégis nénikém sokszor felrótta, hogy nem vagyok már gyerek, hát valóban sok kis poronty tódult be a színház kapuján az este... Én, mint egy fuldokló próbáltam kortársakat keresni a tömegben...ez részben sikerült is, hiszen voltak ott felnőttek is, párban, csoportban, gyerekkel vagy gyerek nélkül...
A reklámfilmjük
A 15. sorban ültünk, jó látási körülmények, izgatottan vártam a kezdést.
Az előadásról
A történet: Óz, a csodák csodáját, szintén nem kell bemutatni. Adott egy kislány, akit elragad a borzalmas tornádó, és egy "képzeletbeli" világba csöppen, ahol is nagy tette (valakit "elütött a házával") miatt becsben tartják, hiszen megölte az ártó Keleti boszorkányt. A Nyugati boszi, kinek testvére volt az elhunyt, célul tűzi ki, hogy megöli az ártatlan lányt. Útja során, a kislány három jó barátra lel, és hűséges kutyusa is elkíséri Smaragdvárosba. A csapat abban reménykedik, hogy mindenkinek a hőn vágyott kívánsága teljesülni fog. Kiderül, hogy a nagy varázsló egyszerű halandó lélek, aki egy szörnyűséges monstrum mögé rejti valós, kicsiny önmagát, félelmet keltve a hozzáforduló vándorokban. A csaló varázsló persze a maga módján mindenkinek az óhaját teljesíteni tudja, csak a leányét nem, de szerencsére a jóságos Északi Boszorkány segít rajta. És végül is Mindenütt jó, de legjobb otthon... :)
A díszlet: Ez az ember egy zseni! Mármint Erkel László, vagyis művész nevén, Kentaur. Ő volt a darab díszlettervezője, és megint csak ámulatba ejtett minden egyes elképzelése. Leginkább újdonság és a legnehezebb feladat egy mozgó színpadon, amely ráadásul meredek, az egyensúlyt megtartani, és az esetleges gyors rohanásoknál még időben lefékezni, nehogy a közönség karjaiban kössön ki adott színész vagy színésznő. Szóval, a mozgó színpad a dombokat, erdőket a Sárga utat jelenítette meg. Egy henger alakú képződmény, a teteje meredek. A tornádó térbeli megmunkálására voltam a legkíváncsibb. Ahogy a vihar lecsapott, egyidejűleg a színpadra egy vetítővásznat, jól lehet egy hálót engedtek le, ezen ábrázolták a vihart. Egy ideig úgy ültünk, mintha moziban lettünk volna, aztán jött a gonosz Nyugati Boszorkány biciklizve a tölcsérben, majd feltűnt a Kanses-i ház, az egész tanya, az állatok, a szélkerék, szóval pont úgy történt minden, mint a filmben megfigyelhettük. Meg kell jegyeznem a Judy Garland-féle film színpadi adaptációját kaptuk, az ismert számokkal, többek között a "Túl a szivárványon". Látványos volt, de a tornádó filmszerű megjelenítése kissé untatott... A manóházak táncra perdüljenek megint csak egy ötletes húzás volt. Viszont találtam egy hibát is, a Nyugati Boszorkánynál fedeztem fel: amikor először látjuk seprűn lovagolni, amint távozik a színről a seprű visszafelé halad vele, tehát abba az irányba távozik, ahonnan jött... Még nem hallottam, olyan seprűről, amit rückwerz-be lehet kapcsolni...
Bár nálunk az előadás kicsit puritánabb, nem olyan hivalkodó, mint a történet előzményét taglaló, Wicked, mégis élvezhető volt a kis apróságokkal.
Bábok:
- A báboknak alapvetőek fontos megjelenésük volt az előadás során, hiszen a manókat szabadítja meg Dorothy a Keleti Boszorkánytól
- Varjúk képében a Madárijesztővel hadakoznak
- Óz megtestesítése egy óriás marionettbábuval történik, csakhogy a száját nem tudták szinkronban mozgatni a varázsló beszédével
- A Nyugati Boszorkány a kertjében óriástörpéket "tenyészt"
- Smaragdvárosban is volt belőlük szép számmal, leginkább gyermekek, lakossági funkciót töltöttek be...
Jelmezek:
Teljesen el lettek találva. Alapvető dicsérettel illetem Benedek Marit, akinek a keze munkája megelevenedett előttünk. Csakhogy egészen végig egy karakternek a kinézetével nem voltam kibékülve, ez pedig nem más, mint az Oroszlán. Hiányoztak a fülei, engem inkább egy szakadt NDK rokkerre emlékeztetett. Nem volt hiteles. A kedvenceim: a gyümölcsfák voltak. Sok ötletességet, színt véltem felfedezni bennük, csak az Oroszlánnal nem voltam kibékülve.
Színészek - szereplők:
Szilágyi Csenge (Dorothy) - a fődal "Túl a szivárványon" eléneklésével nem győzött meg, csak, ahogyan egyre mélyebben haladtak a történet magja felé, úgy tudott fokozatosan megnyerni magának. Az energikussága kedvemre való volt, ahogy a Sárga úton haladt társaival. Az is tetszett, hogy szembeszállt a boszival, bár ez volt a feladata a darabban. Dorothy egy pozitív és szerethető karakter, erős igazságérzettel felvértezett lány. Csenge jól alakította.
Telekes Péter (Madárijesztő és Hunk) - holott magát a színészt nem kedvelem az előélete miatt (Jóban rosszban napi sorozat a TV2-ön, drogot fogyasztott és átverte azt, akit szeretett...), a karaktert a mesében mindig imádtam. Ügyesen hozta a figurát, nevethettem rajta, átélte. Meggyőzött, mint szalmabábu. Tetszett a szoros barátsága Dorothy-val.
Wunderlich József (Bádogember és Hickory) - a darab elején meg lesz vádolva, hogy nincs szíve... és a későbbiekben tényleg nem is lesz neki. A bádogember felfedezése és a történet az egyik legkomikusabb, itt rájátszhat a színész, mert egy valóságos vasedényt kell alakítania. Találó volt, mint a filmben. Ő is kérdés nélkül feláldozta volna magát a barátaiért.
Csapó Attila (Gyáva oroszlán és Zeke) - a jelmezéről beszéltünk, akkor a karakterről is mondjak pár mondatot....rém idegesítő volt néhol, ahogy játszotta az agyát, hogy egyszer majd az állatok királya lesz. Őszintén megvallom, nem bírtam, néhol iszonyúan irritáló volt. Persze, erről nem a színész tehet, mert ő eléggé macskásra vette a figurát (pl.: búcsúzáskor összenyalta Dorothy arcát és nyakát). A csapattal való első találkozására nem emlékszem a filmből, de nekem úgy rémlett, hogy a lány arcul csapta, amiért meg akarta harapni, Dorothy kutyáját, Totot. Ám az adaptációban, csak megcsavarták az orrát...bár az is lehet, hogy az előbbi csak az egyik képzelgésem... :) És, akkor én mondom, hogy a Telekes Péter drogos karaktert alakított egy sorozatban, én meg itt hallucinálok....xD A gyáva oroszlán is jó volt.
Hegyi Barbara (Emmy néni és Glinda) - A Vígszínház üdvöskéje, a főszínésznő, a primadonna. Szerencsére nem tartozik a beképzelt, undok művészek közé, hiszen bájosan meglepődött azon, hogy virágcsokorral kedveskedtek neki egyik előadása estéjén (Össztánc emlékeim). Az egész lényéből szeretet és kedvesség sugárzik. A jó boszorkány jelmeze tetszett minden ruhaköltemény közül a legjobban. Csillogott, mályvarózsaszín volt, hercegnőien sugárzott, nem is hinnénk, hogy boszorkány lenne. A darabban ő is (Dorothyn kívül mindenki) két karaktert formált meg.
Tathi Tóth László (Henry bácsi és őr) - ne haragudjon meg a művész úr, de sok jelentősége nem volt a darabban, persze az elején jól kiosztotta az öreg és szemét szomszédasszonyt, Miss Gultch-ot.
Lukács Sándor (Marvell professzor és Óz) - mind színészt, mind embert nagyon szeretem a művész urat. Bábosként jót akar Dorothy-nak, a tanácsára igyekszik haza a lány, aki otthonról megszökött, mivel a szomszédasszony el akarta vinni magával a kutyáját, de Toto megszökött. Ózként egy csalót játszik, aki mégis csak talál megoldást mindenki problémájára, végül Dorothy-t nem tudja haza juttatni...
Kútvölgyi Erzsébet (Nyugati boszorkány és a Gultch perszóna) - Az elején likvidálni szerettem volna a nőt, aztán fokozatosan szerettette meg magát velem. Eszméletlenül jó a gonosz boszorkány szerepében, mintha csak neki találták volna ki. A csalárdság, a jóindulatnak feltüntetett nyájasság megnyerte a nézőket. Mindvégig sikerült fenntartania az ármánykodó szerepét, még egy rögtönzött főzőshow-t is művelt a színpadon, aminek az első sorban helyet foglaló publikum tagjai lehettek az "előkóstolói". Csapdákat eszelt ki, kis bábfigurákkal gondolkozott.... Kezdetleges kételyeim iránt, rögtön szerte foszlottak, ahogy boszorkaként megelevenedett a színpadon. Nem hittem volna, hogy érdekes lesz vele látni az előadást, de le kell szögeznem, ő vitte a hátán a púpja mellett a darabot is. Nagyszerű volt, és ha jól emlékszem ő kapta a legtöbb tapsot és leghangosabb örömkiáltásokat is a nézőtérről.
Kedvenc jelenetek:
- Az utolsó trükk, ahogy visszaérkezik Dorothy a kunyhóba, mintha ő kopogna be az ajtón...és közben bent fekszik az ágyában...
- Az igazi Toto megjelenése a színpadon (a kosárban lévő csak egy plüss volt)
- A különféle helyszínek megjelentetése, Marvel professzor eltávozik a furcsa kis bábszínházas kocsijával a nagy vihar elől...
- A rubinvörös cipő, ahogy Dorothy lábára került
- Dorothy felfedezi a Sárga úton a barátait
- Óz, mint félelmet keltő óriás marionett
- A Nyugati boszorkány egész létezése (égő seprűje)
Ami megmaradt bennem, mint gesztus - amikor Dorothy megtagadja, hogy a szomszédasszonynak átadja a kutyáját, azt mondta: "Nem veheti el, ő az egyetlen barátom". Ettől könnybe lábadt a szemem...
A Vígszínház számlájára írható:
Mindig bevonják a közönséget előadásaikba, a sorok között futkároznak vagy sétálnak. :)
Közéleti személyiségek:
Lévén, hogy ez volt a premier előadás, helyet foglaltak a nézősorok
között ismertebb emberek is, mint például a politikaiéletben Horváth
(keresztnevét nem tudom), aki a főpolgármesteri pozíciót szerette volna
elnyerni párévvel ezelőtt. Vagy például a színészek közül, az Operett
teátrum táncos-komikusa, Peller Károly és kísérője.
Nagyon édes darab, látványos színpadi technika, gyönyörű jelmezek, nagyszerű színészi munka! Szerintem érdemes elmenni rá! Ajánlom. :)
.jpg)
