2023.03.26. 19.30-21.30 között az Operaházban, Ybl-ünnepségen
Operáról származó info:
Díszhangverseny az OPERÁ-ban
Születésének kilenc évvel ezelőtti bicentenáriumán hangversennyel emlékeztünk meg az itáliai reneszánsz nagy rajongójáról, a magyar építészlegendáról, aki nemcsak főművét, az Operaházat, de a Várkert Bazárt, a Bazilikát vagy akár az Erzsébet téri Danubius-kutat is örök érvénnyel hagyta az utókorra – több száz más művével együtt. Az est vendégei maguk is mérnökök és építőművészek voltak, s azóta igyekszünk az építészszakma ünnepévé is varázsolni a mindenkori Ybl-hangversenyt, a koncert programja pedig igyekszik Ybl kortársainak, nem kevés esetben személyes ismerőseinek remekműveiből tallózni. A hangverseny előtt intézményünk és az Ybl Egyesület képviselői szokás szerint emléktáblát koszorúznak a neoreneszánsz Operaház oldalfalán, itáliai reneszánsz toronyzenétől övezve – ez a program az épület történeti helyreállítása miatt évekig elmaradt, de 2022-ben végre módunkban állt visszaállítani ezt a szép hagyományt is.
A koncert 1. felvonása alatt szembejött egy igen ismert, akár filmvászonról si visszaköszönő dallam, erről értekeztünk a koncert végén kedvenc jegyszedőmmel.
A koncert előtt megkoszorúzták Ybl ülőszobrát az Operaház főbejáratnál...kis koncertet is adtak - erről csak később értesültem... Link
Az este nagyon élménydús volt, zeneügyileg, illetve voltak nehezebb pillanatok, akik előttem ültek, francia idióták személyében, akik nem tudták élvezni a zenét és nyugodtan a helyükön ülni... sajnos, vannak ilyen emberek...
Viszek kis kenyeret - mindenre fel kell készülni, hátha megéheznek...
2023.03.25. 18.00 és 2023.04.02. 11.00 (második alkalomról később érkezik leírás)
Előadás címe: A hattyúk tava
Szereposztás kétféle lesz
Zene: Csajkovszkij
Több éve már, hogy a darab nem szerepelt a repertoárban, 1x visszatért az Erkel-be, de akkor nem váltottam jegyet, és most pótolom a hanyagságomat, két csodálatos előadással is...
Nagyon várom, hiszen kedvenc, és jól fel kell kötnöm a nadrágomat, amennyiben abban megyek! - hiszen 4 órás időtartammal fut. Nem egy könnyű menet. Ámde 1000x inkább Hattyúk, mint bármelyik Wagner opera (kivéve Bolygó Hollandi)....
Az első szereposztást, a nemrég színpadra visszatért Leblanc Gergely (Siegfried herceg) - és a magyar állampolgárságot megszerző, Melnik Tatyána (Odett/Odilia) fogják alakítani.
A második alkalom már délelőtt fog kezdődni és talán jobban várom, mint az estit, mert a Diótörőben pompásan egymásra hangolt és harmonikusan táncoló páros, Beck Mária és Balázsi Gergő Ármin fogják alakítani. Öszintén, ők egy kívánság páros voltak nekem, és milyen jó, hogy lehet megkapom őket - ha nekik semmi nem fog közbe jönni...(meg nekem sem az éppen náthával küszködő szervezetemnek - 03.21.)
03.25. 19.00 jegyzetek
Odette/Odile: Melnik Tatiana
Siegfried herceg: Leblanc Gergely helyett Dimitrij Timofeev
Rothbart: Melnik Vladislav
- Egy vagy két nappal az előadás előtt lecserélték a herceget, így Leblancot ezúttal sem sikerült elcsípnem, vajon milyen lehet a szerepben. Ez a csere viszont abból a szempontból volt hiánypótló, hogy évekkel korábban, amikor először láttam az Operában a Diótörőt, akkor is volt csere, és pont a jelenlegi kettős közül a férfitagnak lett sérülése. Úgyhogy izgatottan vártam ezt a felállást.
- A Fekete Hattyú fejdísze egyedülállóan csúnya volt, a holland jogú előadásban egy villa alakú tiarát kapott a 3. felvonásban, ezúttal viszont Tatiána egy gyönyörű koronát viselt, meg is lepődtem, amikor megjelent.
- Szomorú tény volt számomra, hogy van egy nagyon-nagyon kedvenc dalbetét az eljegyzési bálon, amiben a főtáncot úgymond a Fekete Hattyú lejti, a vele és Rothbart-tal érkező álarcos "ficsurokkal". A dal végére, fel kell emelnie a hercegnek, mellhez, tehát nem fej fölé, ami ezúttal, csak annyiból állt, hogy egy lábra állította a nőt, aki szembenézett a táncosaival...és tett egy kézmozdulatot feléjük, mintegy jelezve a dal végére megérkezett és lezárta a táncot.
- Másik érdekesség, hogy megszűnt a szalagos befejezés: ez tulajdonképpen abból állt, hogy a herceg belefullad a tóba, és a takarásból "végigcsúsznak", végigszántanak emberek, akik fejük felett egy-egy vastag szalagot tartottak, ami szimbolizálta a tavat. Ezúttal a füstölgésnek teret adva, a jelenetben a füsttel árasztották el a színpadot, aminek valóban értelme van, viszont hátránya, hogy könnyedén, az arra hajlamosnak, fulladásos köhögési rohamot okozhat... nem túl bizalomgerjesztő megoldás, viszont a füstölgés megadja a tó illúzióját....
- A darabot figyelemmel követve, végig azon gondolkodtam, ami napokban szemet szúrt a közösségi oldalon (Operaház facebook oldala), ahol az egyik poszthoz odaírta valaki, szerinte túl sok a táncbetét, módosítani kellene (főként a 2. felvonásban)... És, valóban hosszúnak tekinthető az a 3 órás jelenlét, amit nemcsak a színpadon szereplőknek/zenekarnak/mindenkinek, aki a produkcióban részt vállal, de még a közönségnek is el kell fogadnia (csúnyább szóval élve, el kell szenvednie)...így gondolkodtam, miket lehetne kivenni - viszont ezt a szerzői jogok betartása miatt nem lehetséges, de a gondolatmenetnek nem lehet gátat szabni. Állítom, rövidebb lenne, ha: 1. felvonás 1 felében túl sok a felesleges tánc, pl. minden parasztnak (a foglalkozásukat tekintve azok...), minden karakternek, akik a herceghez közel állnak (Alexander a barátja, illetve a két lány, aki lehetséges menyasszonyjelölt szeretne lenni...) túl sok táncot adtak elő, ami ugyan szép és látványos, de túlságosan hosszú... Ugyanez vonatkozik a 2. felvonásra vagyis a báli jelenetre, főleg, ami a 6 fős lengyel csapatot illeti, túl sok az egyéni tánc és a közösek is cifrák...egyébként ezt a felvonást említették, hogy rövidíteni kellene, én alapvetően élveztem minden pillanatát, főleg, amikor a Fekete Hattyú megérkezett a színre... A 3. felvonás elején a hattyú lányoknak van egy nagyon szép közös tánca, amire én emlékeztem rosszul vagy tényleg módosították...(update:2023.03.31.: tényleg az volt az eredeti, amit láttam az Operában).
- 2. felvonás - a báli/eljegyzési jelenetben, a hessentő kézmozdulat Odile részéről Alexander felé, akit arra utasít, hogy tűnjön el és hagyja őt dolgozni
Megjegyzés: a videó végén lehet látni azt, amiről beszéltem, vagyis a szalagok, amiket keresztülhúznak a színpadon, ábrázolva ezáltal a dühödt tavat...
Összességében: nagyon tetszett az újratalálkozás a darabbal, voltak benne módosítások, de élményt nyújtott és öröm volt figyelemmel kísérni a történetet. Szeretem darab.
Opera.hu oldalról örökítve az utókor számára:
"Klasszikus balett három felvonásban
Csajkovszkij első balettje talán a legkedveltebb klasszikus darab a balettirodalomban: a nősülni kénytelen herceg és a hattyúvá varázsolt lány szerelmének viszontagsága az egyik legszebb orosz romantikus mese.
A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zsenialitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot. Ezt a klasszikus művet dolgozta át Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-ban. Odette-et és Odile-t, a tiszta, ártatlan fehér hattyút és a csábító, manipulatív fekete hattyút ugyanaz a táncosnő alakítja.
Közreműködnek a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei.
Cselekmény
I. felvonás
Siegfried születésnapja a kastélyban Siegfried herceg tizennyolcadik születésnapját ünneplik. Barátja, Alexander, az udvaroncok és a környékbeliek meglepetés-ünnepséget készítettek számára a kastély parkjában. A herceg nevelőjét, Von Rasposent idegesíti Siegfried és Alexander baráti kapcsolata a helyi parasztokkal. A mulatságot a királynő érkezése szakítja félbe. Megajándékozza fiát a trónörököst megillető gyűrűvel, hogy emlékeztesse rá: nemsokára el kell foglalnia az őt megillető helyet, és feleséget kell választania. Siegfriedet elkeseríti a tény, hogy ilyen hamar véget ér gondtalan ifjúsága. A lassan besötétedő kertben a jövőjén gondolkozik Alexanderrel. Végül úgy döntenek, hogy felfedezik a környező erdőt.
II. felvonás
Találkozás Odette-tel Siegfried és Alexander eltévedtek az erdőben: egy tó partján találják magukat. Egy hatalmas, felettük köröző madár félelemmel tölti el őket: a karmos madár Von Rasposenre emlékezteti őket, azt hiszik, a rosszindulatú nevelő kémkedik utánuk. A madár – valójában a gonosz varázsló, Von Rothbart – odahív egy hattyút a sötétbe boruló tóból, aki emberi alakot ölt. Ő Odette, a Hattyúkirálynő, Siegfried pedig úgy érzi, benne és hattyú társnőiben megtalálta azt az őszinte és egyszerű eszményképet, amit mindig is keresett. Végtelen örömöt érez, míg körbe veszik ezek a tiszta lények. Megesküszik, hogy ehhez az ideálhoz örökké hű marad.
III. felvonás
Az árulás Bál a kastélyban. Az estélyen különböző menyasszonyjelölteket mutatnak be Siegfriednek. Ám ő, a vendégek csodálkozására, és édesanyja kétségbeesésére, visszautasítja, hogy válasszon közülük; mindez pompa és ragyogás éles ellentétben áll azzal a tiszta látomással, amit a tó partján tapasztalt. Von Rasposen bejelenti a vendégeknek: megérkezett Von Rothbart lovag, lánya, Odile és kíséretük. Siegfried azt hiszi, Odile, a Fekete Hattyú a Fehér hattyúkirálynő, Odette, de legbelül valójában bizonytalan. Odile azonban teljesen elvakítja őt virtuóz és érzéki táncával. Alexander megrémül, amikor Siegfried Odile-nak kínálja a gyűrűjét. A herceg csak későn ismeri fel, hogy ezzel elárulta eszményképét, Odette-et. Kétségbeesetten rohan vissza a tóhoz.
IV. felvonás
Kibékülés Odette-tel A csalódott, elárult Odette és a hattyúlányok a holdfényes tóparton gyülekeznek, itt talál rájuk Siegfried. Odette megbocsát szerelmének és megpróbálja megvigasztalni, mondván, ez egy olyan fájdalmas tapasztalás volt, ami közelebb viheti a valósághoz; és muszáj a való világban élnie. Von Rothbart megpróbálja eltávolítani Siegfriedet a tópartról, de jóllehet Siegfried ellenáll, a végén belefullad a tóba. Von Rasposen abbahagyja a hiábavaló keresést a herceg után, közben Alexander megtalálja barátja élettelen testét. Siegfried eszményei ezentúl benne élnek tovább.
A darab ajánló helyeztetése: NAGYON AJÁNLOM, de aki nem bírja a hosszú előadásokat, ne nézze meg - bár akkor lemarad a nagyon szépen kivitelezett forgásokról, csodálatos díszletek-jelmezek kombóról...érdemes megfontolni és tulajdonképpen bármelyik párossal látod, megéri!
Mary Poppins-ban több kisebb, ám de annál jelentősebb szerepeket alakított Lőte Attila. A Vele készült interjúval egybekötött búcsúztatót közlöm (Madách felvétele):
Színpadi szerepeiről emlékezik meg, míg jómagam is sok előadásban láthattam Őt, többek között: Az Operaház Fantomjában a leköszönő igazgató volt, Le Fevre; A Józsefben Jákobot játszotta, egyéb darabokban kisebb karakterszerepet, de mindig üdítő volt látni.
Nagyon köszönjük, hogy részese volt a színház társulatának és előadásainak! :)
Egyik kedvenc előadásom új címszereplőt avatott, Szaszák Zsolt személyében, aki előzetesen a Mamma Mia darabban tűnt fel először. Az ifjúnak nagyon kellemes a hangja.
Nem is szóltam egy szintén érdekes búcsúztatóról... vagyis többről, mégpedig:
Serbán Attila és Baráth Attila elhagyták idén februárban a József és a színes szélesvásznú álomkabátot. Szerepeiket szinte kezdettől fogva vitték máig (Serbi Józsefként szerepelt, Baráth Attila viszont már többlépcsős módon jutott el mostani szerepéhez, Potifár/Idősebb testvérből lett Fáraó, egy beugrásnak köszönhetően)
A képek és a videó a Madách tulajdonát képezik.
A képek - sajnos nem lehettem élőben ott, pedig Serbiére szívesen elmentem volna. Ő nagyon nagy kedvencem volt a szerepben, szinte elhittem, hogy egy gyermek, a kedves arca miatt. Sajnos, az idő őt sem kímélte, de elhiszem a mozgófelvételek alapján, hogy most is - mint eddig bármikor - szívét-lelkét beletette a szerepbe... köszönjük szépe, hogy József voltál!
Legközelebbi búcsú, Sasvári Sándor köszön el Jézus címszerepétől a Jézus Krisztus Szupersztárban. Az időpont: 2023.ápr.7. este 19.00, Nagypéntek. Helyszín: Madách színház.
Március 25-én 2 ízben is megünneplik a Macskák c. musical 40 éves létjogosultságát a Madách színházban. Az eseményen nem veszek részt,de összegyűjtöttem pár érdekes videórészletet a darabról, illetve élményemet az előadásról.... ha tűzetesen végiggondolom, szerintem 2-szer biztosan láttam. Egyszer a színházban, egyszer pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, erről szól a beszámoló. A színpadi azért is rémlik, mert sikerült szert tennem egy különleges relikviára, amikor a varázsló macska kártyákat húz elő...és egy ilyen kártyát birtoklók én is. :) Kép erről később.
A TARTALOM FOLYAMATOSAN BŐVÜL, AHOGY A TEÁTRUM KÖZZÉTESZI AZ ÚJDONSÁGOKAT!
Most tehát, pár szösszenet a Madách videótárjából:
Az Operába menni csudaklassz, reggel-délben-este. Ezúttal a délelőtti előadásra voltunk hivatalosak barátosnéval.
2023.03.19. 11.00 Helyszín: Magyar Állami Operaház
Erkel Ferenc darabja, Ókovács Szilveszter rendezése alapján
A mai alkalom több szempontból is rendhagyó volt. Egyrészt a tavaly újranyílt Zenefellegvárát ez a darab indította útjára (2022.03.12.), vagyis a díszbemutatót a Hunyadi alapozta meg. Másrészt, én a bemutatót követően egy héttel (2022.03.19.), látogattam meg az Operaházat, de nem az operát, hanem egy balettot néztem meg, a Mayerling-et. A döntésemet nem bántam meg, sőt örvendetes, hogy akkoriban sikerült jegyet szereznem, és lám a Hunyadi is eljött. Gyönyörű, reprezentatív, esztétikus jelmezek, korabeli és hiteles díszletek, csodálatos hangú énekesek (és háttérénekesek).... vajon, miért is írom ezt? Elbeszélésemből kiderül....
A darab története
A modern rendezést nagyon szerettem, főleg inkább a hatásvadász befejezése végett, kibuggyanó fekete vér, amiből egy holló alakja bontakozott ki... Szerencsémre, új, ám hagyományos rendezésű előadást láthattam - a már annyiszor emlegetett kulturális csatornán, az M5-ön (ha nincs tv-éd, akkor neten is utolérhető, én is inkább mobilon szoktam nézni: www.mediaklikk.hu - vasárnap esténként érdemes felnézni rá). És, valahogy nem tetszett a befejezés és sok minden kicsit megkavart fejben, így igaz az a mondás, amit az Opera Café-ben szoktak mondani: Élőben az igazi. Mert, valóban, élőben megértettem a különféle utalásokat és a jeleneteket. Ezért is úgy gondolom, hogy okos rendezés.
A történet a Hunyadi fiúkról szól, mégis inkább nem Lászlón van a hangsúly, hanem testvérén, Mátyáson, aki még kiskorú, viszont a nándorfehérváriak annyira szeretik, hogy jövendőbeli királyukat látják benne, és a darab inkább az ő trónra lépése előtti tisztogatását ábrázolja, neki készítik elő a terepet az uralkodáshoz. Ez megmutatkozik a megnyilvánulásaiból, amikor női hangon énekel, és a darab végén, ahogy királyként karddal a kezében áll, édesanyja, Szilágyi Erzsébet előtte fejét hajtva áll. Szóval, tekinthetünk úgy rá, mint, előzmény, mi mindent kellett a családnak átélni, amíg a jövendőbeli király útja egészen nem lett bizonyos...
Hunyadi Lászlónak voltak jelentős pillanatai, többek között amikor hívei közé fogadja a király, V. László, amikor Mátyással és édesanyjukkal magukra maradnak, László földhöz vágja az így ajándékba kapott díszes kabátot, szimbolizálva, hogy ő nem akar a német király barátja lenni, ugyanis a király - mint minden uralkodó a lehető legjobb emberekkel veszi magát körbe, akik tanácsot adnak, de inkább annak érdekében, hogy saját malmukra hajtsák a vizet, - a királyt rászedik és elhitetik vele, hogy a magyarok rosszat akarnak neki és uralma végét akarják. Ám, ez nem teljesen igaz. Cillei Ulrik, az első számú főgonosz, aki, vágyik unokaöccse trónjára. Kapcsolatukat tekintve, nemcsak a király tanácsadója, hanem rokona is. Miután meggyilkolják, a többi felvonásban szerepét átveszi Gara Nádor, aki lányát a királynak ígéri, mert az nagyon beleszeretett a nőbe. Viszont, Gara nem éri be ennyivel, hogy rokonságba kerülhetne a királlyal, a trónra fáj a foga, és nem rest megmérgezni a királyt (amikor tv-ben láttam, jól volt érzékeltetve, hogy ettől az uralkodó rosszul lesz, és meghal, helyét átveszi a trónon Gara nádor....és ő mondja, hogy nincs kegyelem, majd sújt is le a karddal Hunyadira...), itt nem láttam, vagy nem figyeltem pont arra a jelenetre. A királyt alakító Pataky Adorján kicsit testes, hangja hasonló László Boldizsáréhoz, ezért egy pillanatra az is felmerült bennem, hogy két embernek kölcsönzi a hangját, de nem, csak nagy a hasonlóság kettejük között.
A hatalom elveszi az emberek eszét. Mindenki a trónra vágyik, mások a szerelmet szeretnék megélni, mégsem tehetik, mert elválasztják őket egymástól, rágalomnak köszönhetően, börtönbe vetik az egyik szerelmest, a másikat - ha a választott fél él - kényszerházasságba vezetik... Mindeközben láthatjuk, hogy az anyai szeretet mindennél erősebb, ahol tud, ott próbál tenni a gyermekiért, de nem tudja mindkettőt megmenteni, mint szeretné.
Szereplők
Brickner Szabolcs alakította a főszerepet. Korrekt módon, mind a tv-képernyőn (csarnok, ahol várakozni szoktunk egymásra vagy az előadások kezdésére), amin látjuk a szereposztást, a címszerephez két név volt kiírva. A kezdés előtt, bemondták a nézőtéren, hogy betegség miatt nem fog énekelni, így helyette László Boldizsár hangján szólalt meg. Ha megszólalt... ugyanis nem mindig tette meg, a gesztikulálás, mozgás, a karakter mimikáját visszaadta Brickner, csak elfelejtett tátogni, hogy megadja az illúziót, hogy ő énekel, aztán persze rájött (vagy szóltak neki), és időnként tátogott...mert nem mindig. Mindenesetre, a felvonások utáni meghajlásokban nem vett részt, mert szerintem kicsit szégyellte is, hogy nem tud énekelni, de hát előfordul bármelyik énekessel, nincs ezzel gond. Volt már rá hasonló példa, viszont az Operában mindig bemondták, ellenben a Thália színházban,a Veled, Uram! darabban nem, ahol feltűnő volt, hogy Janza Kata (akinek a hangszíne nagyon egyedülálló) és Szerényi László (nála nem jelentett akkora rácsodálkozást) nem a saját hangján szólal meg, ráadásul erről a közönséget elfelejtették tájékoztatni... Tehát, rendben volt az alakítás, a tapsrendnél már Boldizsárt is üdvözölhettük, megköszönve, hogy megmentette a darabot.
Kiemelném még a Rozgonyit alakító Kósa Lőrincet, aki véleményem szerint egy új szerzemény lehet a csapatban, csodálatos hangú férfi. Kellemes volt hallgatni, akárcsak Posta Victort, neki is olyan finom ének-beszédhangja volt. Rozgonyi figurája kettős, ugyanis az ellenségnél tengődik, látszatra nekik kedvez, az ő kezükre játszik, ám mindig kiderül, hogy végig a Hunyadiékhoz húzott. Első ilyen példa erre, amikor Cillei Ulrik levelét átadja Hunyadi Lászlónak, aki a királyt meggyőzte arról az igazságról, amit maga vallott, miszerint a Hunyadiak veszélyesek a királyra, meg kell őket ölni... Ezt a levelet királyi pecséttel is ellátja Ulrik, így hiteles. Amikor Nándorfehérváron feltűnik Cillei, az emberek elfogják és leszúrják. A király, halott rokonát látva, kezdetben bosszút akar állni, ám mégis meggondolja magát, mert szembesítik a levéllel, később Szilágyi Erzsébet könyörgése hatására, megbocsát a testvérpárnak, sőt kegyeibe fogadja őket. A második Rozgonyi-féle bravúr, a darab végére tehető, amikor László lefejezésére kerül sor. Ő játssza a bakót, akinek le kellene csapnia Hunyadi fejét, de 3-szor sikertelenül sújt le, már-már kegyelem kérése fogalmazódik meg, csak Gara nádorban (második felvonástól ő a főgonosz, Cillei halálát követően) nem, először letépi a bakó álarcát, így derül ki, hogy Rozgonyi volt alatta, másodszorra megvizsgálja a kardot (igen, amit állandóan körbehordoznak, és nem egy baltát, amivel sújtani kellene...), mivel láthatóan nem éles, összetöri, előrántja sajátját, és villódzó fények keresztezésében, lesújt vele, Hunyadira...
Szilágyi Erzsébet a 2. felvonásban, már teljes gyászban van - igaz, hites
urát nem rég vesztette el, ám attól tart, hogy gyermekeit is bántani
fogják, mert megölték V. László király rokonát (illetve komorul látja László fia jövőjét.-...). Kolonits Klára, a megformálót
nem tanították meg, hogy az ária szép és jó (és úgy énekelt, hogy simán
megkaphatná az Éj királynő szerepét a Varázsfuvolában, de mégse kapja),
de a szövegek érthető kiejtésére már nem ment neki. Mivel, kiemelkedő
volt a teljesítménye, percekig ünnepelte a közönség, és látszott rajta,
hogy meghatódott. :)
Gara nádor és lánya (Cser Krisztián és Kriszta Kinga): mindketten elődeikhez képest kicsit haloványabbak voltak, pedig nagyszerű művészek, többször bizonyítottak már. Hiányzott az a fajta, tüzesség, gyűlölet és merő rosszindulat, amit Bretz Gábor csodálatosan hozott a karakterbe. A csoki-osztásról nem tudok beszámolni milyen lehetett, hiszen az csak a földszinti közönségnek járt, pedig a 3. emeletre feljöhetett volna simán... Barátosnénak mondtam, hogy mire figyeljen, amikor lent hallja az éneket... :) az előző tv-és megtekintés miatt, áldom az eszemet. Így lényegében annyira nem maradtam le, persze ettől függetlenül érdekelt volna, és nekem is küldhetett volna Cser művész úr finom csokit :D A művésznő esetében nem volt Gara Máriának olyan jelenetei, amivel kiemelkedne a tömegből, számomra Miklósa Erika ezt valóban jobban játszotta, eleve az átírt éneket és menyasszonyi áriát is jobban adta elő, mint Kriszta Kinga, akinek megcsúszott a hangja az utolsó ária egy részén, ez érződött, szerintem mindenki érezte, hogy rossz hangot fogott ki... Velük annyira nem voltam megelégedve. Még, ahogy a parókát levette Cser, abban nem volt az a lendület, vagy egyáltalán a puszta döbbenet, hogy - Jé, ez kopasz? - semmi. Nem volt jelentősége. A lovon való bejövetele viszont tetszett, illetve az még zavaró volt, hogy szerintem a művész úrnak a körszakállától a szerep kedvéért, meg kellett válnia, pedig attól olyan Cser Krisztián a Cser Krisztián.
A zene: minden magyar opera közül a legfülbemászóbb, legdallamtapadósabb dalokat tudhatja magáénak, egy igazi remekmű.
Kiemelt részek:
A király kíséretet nem engedik be Nándorfehérvárba. Ehelyett csúnyán "letáncolják" őket. Látványos magyar "lábonütlegelősdi".
Királyi eskütétel - sokadalom és a gyerekkórus bájos hangjai...
Hunyadi és Gara Mária "titkos" találkozása során Mátyás és Mária cselédje összeborulnak egy takaró alatt, hogy a rokonságot megvédjék az érkező, dühödt Gara nádor elől... ez inkább vicces jelenet volt, de rajtam kívül senki nem nevetett...
Hunyadi Mátyás női hangon énekelt, és többször háttal állt a közönségnek. Amikor szembefordult, ritkán tátotta a száját... de egyszer a saját hangján szólalt meg a gyermek, felolvasta az ármányos levelet, amit Cillei fogalmazott...
Lőfegyver a darabban? Gara nádor meglövi Hunyadi Lászlót a 4.felvonásban, amikor a táncosok tőrt rántanak ellene, ő meg egy szál magában, kardjával próbál ellenállni...
Amikor a börtönben van, valahogy fura, hogy nem történik semmi, túl hosszan... csak Rozgonyi, majd a palota őrök jönnek és Hunyadi körül téblábolnak...eközben parókáját leveszi Gara nádor és ücsörög a trónuson. Még véletlenül sem szólal meg...
Szilágyi Erzsébet udvartartása, kapcsolat a női kórussal a 2. felvonás elején...
A pap milyen papírokat éget a kandalló tűzében, és Gara nádor miért kóvályog folyton Szilágyi Erzsébeték otthonában?
Furcsaságok: csárdás vegyítve a balett műfajjal, mindez tálalva török ruházatba öltöztetett gyermekekkel...
Trón - mindent is el lehet a karfákban rejteni...
A láda, amiben mindig benne van valami kellék, plusz a kard, amit folyton körbehordoznak...
Miért jelenik meg egy ponton, Mátyás hangját adó nő a színpadon? Ő is a ládában turkál...
Ami nem illett -de nem is a darabban szerepelt: szokásos helyemen voltam, 3. emelet, 5. sor közép, és az előttem lévő sorban, egész pontosan a 2.-ban volt egy nő, aki rettenetesen unatkozhatott, többek között mobilozott, nem figyelte az előadást. Ha meg igen, akkor levideózta a jeleneteket (pl. Meghalt a cselszövő) és hagyták, pedig világosan bemondták, hogy nem szabad videózni. A szégyentelen nő - mert nő volt - a 2. és 3. felvonáson már nem maradt... Nem értettem, hogy kinek a kije lehetett vagy kinek készítette, és nem szóltak rá, míg láttam, hogy másik felén a nézőterünknek, egy emberre ráförmedt a jegyszedő.
Egy bácsika bealudt a 2. felvonás alatt, Szilágyi Erzsébet dalainál mondjuk nem csodálom... nem tanították meg a Kolonits Klárát, hogy úgy énekeljen, hogy értelmezni lehessen azt, amit mond, mert az énekébe az érthetetlenség torkollt, még szerencse, hogy volt felirat a színpad felett, illetve a kis dobozon...
A kis doboz: csak a szokásos, úgy beragadt, hogy nem tudtam semmiféle úton-módon kiszedni. Próbálkoztam gyengéden benyomni, illetve úgy, ahogy szokás, egyszer, hosszan benyomni és akkor kipattan. De az én készülékem, nem akart kijönni, egyszerűen bent maradt. Próbáltam a bérletkártyámmal kicsalogatni, püfölni a széket, amit a mögöttem ülök csodáltak, hogy most, jól megadom a széknek...xD A kedves - beszédes néni, akivel társalogni szoktam, ő is próbált segíteni, de neki sem állt kötélnek a készülék. Úgy döntöttem neki megyek a kulcsommal. És ezzel értem el a sikert, végre kitudtam piszkálni a helyéről. Múltkor jelentettem a jegyszedők felé a gondot, de úgy tűnik nem nagyon foglalkoztak vele. Hát, sajnos, ha csak így tudom kiédesgetni a helyéről, kulccsal megyek neki... A doboz végül is azért kellett nekem, hogy 2 megállapítást tegyek: 1., Az énekesek nem mindig azt a szöveget énekelték, ami a felirat volt, ez gyakran a takarásban álló László Boldizsárnál is felfedezhető volt, vagy, aki a színpadon volt, Kolonits is időnként mást énekelt. 2., Tudtam, mivel láttam előzőleg az M5-ön, hogy a kedvenc dalomnak új szöveget adtak, átírták és nagyon szokatlan volt így, ezért erről akartam egy képernyőképet lőni, hogy meglegyen és úgy tudjam énekelni, ha erre támad kedvem....de valahogy nem jön rá/nem áll rá a szám....
"Opera négy felvonásban, három részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal
„Hunyadi Jánosból világot jelentő
harangzúgás lett, Hunyadi Mátyásból az igazság mesés, reneszánsz szobra –
Hunyadi Lászlóból "csak" opera. Opera, amely lényege szerint öccséről,
az utolsó nagy magyar királyról, legalábbis az ő uralkodásának
előzményéről szól. Jelen erőfeszítésünk mégsem László "feltámasztását"
célozza, aki tragikus előjátéka, indoka és magyarázata is lett Hunyadi
Mátyás trónra kerülésének. Igaz, most, a majd’ kilencven év után első
ízben újrahallható eredeti partitúra remek alkalmat kínál, hogy
megszólaljon a fiatalon kivégzett vitéz szólama is. A Hunyadi László
őskottája ugyanis kincsesbánya, de a zsebekbe nem minden fér. Erkel
Ferenctől persze minden, csak az nem, amit maga is húzott. De már a
szövegnél dönteni kell: Egressy Béni hullámzó nívójú és több helyen
avult szófordulatai helyett úgy választunk átdolgozott verziókat, hogy
közben a dráma nem fakulhat, nem szűkülhet. Jelen produkciónk feladata
színre vinni egy magasabb nézőpontból ábrázolt korhű darabot, és vele
bemutatni az újranyitott Operaház művészi és technikai lehetőségeit.
Mert nyitó operapremier csak egy van” – mondja az operát rendező
főigazgató, Ókovács Szilveszter.
A mű előadása a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Magyar Zenetörténeti Osztályán készülő Erkel Ferenc Operák kritikai közreadás sorozat keretében megjelent partitúrából valósult meg.
Cselekmény
I. felvonás
Nándorfehérvárra hívott katonái Mátyás jelenlétében figyelmeztetik
az ifjú Hunyadi Lászlót, az elhunyt törökverő hős, János nagyobbik fiát
a rá leselkedő halálos veszélyre, ám ő alattvalói alázattal fogadja az
érkező V. László királyt. Az idegen zsoldosokat azonban nem engedi be a
várba, s ez ürügyet kínál a király nagybátyja, a Hunyadiak ádáz
ellensége, Cillei Ulrik kormányzó számára, hogy felhatalmazást kapjon a
leszámolásra. Csakhogy tervéről a tisztázatlan szerepet játszó
Rozgonyitól értesül a Hunyadi tábor, s levágják a cselszövőt. A riadt
király színleg megbocsátja e tettet.
II. felvonás
Temesváron az özvegy Szilágyi Erzsébet aggódik László fiáért, akit
víziójában a hóhér kezén lát. A király azonban ünnepélyes esküvel ígér
teljes bocsánatot, s testvérül fogadja a két Hunyadit. Ugyanakkor
megkívánja László jegyesét, a szép Gara Máriát, s a lány apja, Gara
nádor ebben rögvest felismeri a számára kínálkozó nemtelen lehetőséget.
III. felvonás
Gara ráveszi a Mária után sóvárgó királyt Hunyadi László
elveszejtésére. A lefogásra épp László és Mária kézfogóján, az
ünnepséget megszakítva kerül sor.
IV. felvonás
Mária szökésre próbálja rábeszélni rab szerelmét, ám ő bízik a király
esküjében. Pedig Hunyadi Lászlóra a vérpad vár, s így Szilágyi Erzsébet
beteljesülve látja korábbi rémlátomását. A bakó háromszor sújt le, ám az
ártatlan ifjú mégis életben marad. Kegyelem helyett azonban a nádor
utasítására negyedszer is lesújt a pallos Hunyadi nyakára."
A képek és a videófelvételek az Operaház tulajdonát képezik. Saját felvételeket később közlők (tapsrend, helyszíni)
DARAB AJÁNLÓ HELYEZÉS:
MINDENKÉPPEN ÉRDEMES RÁ JEGYET VENNI, EGYSZERŰEN CSODÁLATOS ELŐADÁS, SZÉP ÉS FÜLBEMÁSZÓ DALLAMOKKAL, JÓ ÉS ALAPOSAN KIDOLGOZOTT KARAKTEREKKEL, LEBILINCSELŐ TÖRTÉNETTEL.
Képek forrása: a blogban megjelenített minden illusztráció a Madách színház tulajdonát képezi
A darab címe, A tizenötödik - de még a Madáchban is mondták, hogy nem ezt a címet kellett volna meghagyni, hanem valami konkrétabbat... ezt én is támogatom, dehát az igazgatót nem érdekli sem a zeneszerző, sem más véleménye...
A musicalt tavaly mutatták be, teljesen magyar, magyar történet, magyar érzelmű, nekünk szól. A 15. vértanú életének utolsó évét dolgozza fel. A darab a Madách musicalpályázat nyertese, immáron ez 3. előadás, amit nem a színházon belül dolgozó szakemberek követtek el, hanem olyan "szabadgondolkodók", akik kívülről a pályázatra jelentkezve adták be a munkájukat. Az első évben a Csoportterápia (az első pályázati anyagok közé tartozott az: Én, József Attila, szintén résztvevő alkotás volt, később került bemutatásra a Madáchban), míg a második alkalommal megosztva lett nyertes, a Dögkeselyű és az Aranyborjú.
Ez a pályázati dolog, amúgy remek lehetőség, ifjú titánok, vagy idősebb oroszlánoknak megcsillantani a tehetségüket.
A szereposztást tekintve, számomra a tökéletesség - szinte, hiszen Borbély Richárd alakítja a főszerepet, mellette anyukaként és lidércként jelen van Détár Enikő (bár egy Gallusz Nikinek lehet jboban örültem volna...) és egy bízarr, de ahhoz tetsző utálatos figura, Posta Victor Haynau szerepében. Érdekes, hogy utóbbi pár évben elég sokszor vagy kis szerepet vagy negatív karaktert kapott Victor, de meglátjuk milyen lesz....
Most, hogy írom az élményeket, sok gondolat kavarog bennem.... Nézzétek el, olykor kicsit kilengek....
Az este....
2023.03.13. - tele van 3.sokkal, nem túl szerencsés, most, hogy így elnézem...
A sors keserű fintora, hogy akit a legjobban szerettem volna elkerülni... nos, hát, a csillagok nem úgy álltak a többi napokon és ez rányomta a bélyeget, a színházi barátosnőmmel közös esténkre. Történt ugyanis, hogy Borbély Richárd ugrott be több alkalommal is (szám szerint 3x) Jenővári Miklós helyett, aki szintén a főszerepet játssza, mert sajnos, ő lebetegedett. A mi előadásunkon már nem akarták túlerőltetni szegény Richárdot, így a félelmem és az elkerülendő Kazinczy, csak előbújt...megkaptuk Solti Ádámot.... azért kezdéskor elrebegtem egy imát érte, hogy jaj, csak jó legyen! (Pénztáros hölgyék mondták, hogy eddig senkinek nem volt ellenvéleménye a darabról, mindenki pozitívan távozott - na, majd most! :D Neeem. Jó volt. A maga módján.) Lássuk, hát a bemutatást:
A darab a nagy hazaszeretetről szól, tanítani próbál, de enyhén izzadtság-szag érződött belőle... fiatalos, a rap műfajt belevitték, és furcsa volt, hogy belefért egy a műfaj a darabba, és főként a porosz tábornokok rappeltek első körben, aztán a magyarok is... Szóval, erőltetett, hogy próbálja nevelni a népet, a hazaszeretetre, egyáltalán arra, hogy az Aradi 13-at mindenki ismerje - maga a színpadi megjelenítés, rendkívül ötletes és találó volt, minden tábornokot besoroltak egy-egy csoportba (ami állt 4 fő - golyó általi halál, 5 főből - akasztás, majd ismét 4 főből külön, szintén akasztás), a fekete angyalok mindeközben ismertették a legfontosabb tudnivalókat az adott személyekről, a színpadi megformálók a fehér leplet forgatták a kezükben, majd azzal betakarták magukat. A csoportok megfordultak, amikor mindenkiről már szó esett, és az Aradi 13 arcképei megjelentek a vásznakon... "Feketén sötétlik az Aradi vár"... - hangzott a mondat, oly sokszor a fekete asszonyok szájából...
Zenéje
Kiemelt dallamvonal egy van, de ez végigkíséri a főszereplőt/a történetet, bizonytalan pillanataiban apjához menekül, aki nincsen jelen, csak a szellemisége, míg édesanyja alakot öltő szellem, ő időnként feltűnik, hogy emlékeztesse Kazinczyt mi a fontos az életben... (Haza szeretet dal nagyon jó, kedves, szívet melengető), ott a haza, ahol az anyja van...
Bizonyos
daloknál káromkodtak, de nem kiakasztó módon, viszont feltűnő volt és
nem éppen odaillő - erre nem mondhatta a főszereplő, hogy édesapja
nyelvújító szavai - amit nem is 1x hangoztatott az este folyamán...
A fődal - amit a slash poetic kategóriába sorolhatunk - a hivatalos változat
Solti Ádám verziója
A történet
A darab elsősorban egy hadbíróság kihallgatása, ez alatt történnek olykor-olykor visszaemlékezések: Kazinczy a gyerekkorát idézi meg, az édesapjához való ragaszkodását imába foglalja (ez a fődal, ami végig van jelen), hogyan találkozott a nagy szerelmével egy bálon, miként lett ezredes a hadseregben és miként mentek a harcba, ott hogyan viselkedett a beosztottjaival, majd fogadta a keserédes felismerést, hogy a szeretett nő, már más asszonya lett és neki csak a haza maradt.... végül elérkezünk a lezáró részhez, a kivégzéshez, és a halál után is dicsőségben pompázva felsorakozik az összes szereplő a színpadon...
Pár kiemelt szereplő
Mindeközben ne feledkezzünk meg a Sötét úrként időnként fel-felbukkanó Haynau-ról, a véreskezű tábornokról, akinek a 2.felvonásban van egy nagyívű dala, melyben ecseteli saját cudar múltját, hogyan került katonai pályára, és, hogy szerinte "Isten engem áldj meg, s ne a magyart..." Posta Victor már alakított negatív karaktert, többek között a Shakespeare-ben. Fantomként többnyire a szívünket rabolja el (már, akinek - nekem igen), bár nagyon összetett a jelleme, és a gonosz, szerelemtől elvakult, mindenen és mindenkin átgázoló személyiség jelenik meg - a szeretett művészlélek mellett... nos, a Fantomot nem sorolnám rossz karakterek közé, inkább gyötrődő, megtépázott lélek, és ezért a tetteit is úgy alakítja... viszont, Haynau egy valódi sötét figura, aki nem rest a tisztjeit ugráltatni (pl. az egyik, aki a hírvivője/titkára volt, fizikailag bántalmazta, előtte próbálta kifárasztani a vigyázz-pihenj vezényszavakkal, majd miután megunta, fenékbe is rúgta a tisztet, hogy majdnem ő esett hátra....és ráadásként a megszólításbeli helyességekre is felhívta a figyelmet, - Őexellenciás Uram...) röviden, törekedtek rá, hogy minél utálatosabb, minél bicskanyitogatóbb legyen a karakter, akit mi magunk is szívesen megpofoznánk, ha alkalmat biztosítanának rá...de az ilyen negatív figurák kapják a legtöbb hangos "like"-ot a közönségtől, hiszen remekül átadta a szerepet, utáltuk. És ez jó. Másrészt, fentről a smink kissé ijesztő hatást nyújtott, - nem tudom lentről, közelebbről milyen lehetett? És vajon a másik két tábornok (Miller Zoltán és Egyházi Géza) ugyanígy vannak-e kifestve? Posta Victor úgy nézett ki, mint egy vámpír, vagy.... ezt, talán jobb is, ha nem írom le... kiakasztó...
Extrém újdonságok vagy kiemelt mozzanatok:
az óriás báb a kocsma jelenetben (ez mindig vidám, és meghozza a darab hangulatát)
a 13 vértanú megjelenítése
folytonos nézetváltás (jelenből, a kihallgatásból a múltbeli eseményekbe)
a kokárda oszlop, amiből a trikolor megjelenítésre kerül, kis szalagokat húztak ki a szereplők az oszlopból és azzal jártak körbe-körbe
a színpadi megvilágítás különleges és szemet gyönyörködtető (pl. a Hazám jelenet és a báli kép az 1.felvonás alatt)
----- A Madách oldaláról leírás (utókor számára megörökítve):
„Ki vagyok, mi vagyok, én döntök
vagy csak sodor az élet, kiért és miért élek?
Küzdök és vágyom, bántok és bántanak,
öröm és bánat, a boldog lét hol marad?
Mit ad nekem a haza, és én neki mit adok?
Elvesznek mindent, de én még élni akarok!”
Kazinczy
Lajos 29 éves, a nyelvújító író Kazinczy Ferenc legkisebb fia.
1848-49-ben honvéd tiszt, egy napra a Magyar Honvédség utolsó
főparancsnoka. A szerelmes, bohém, szegény és céltalan ifjúból a
szabadságharc hőse lesz, aki csaták sorsát dönti el, szuronyrohamot
vezet. Az aradi várban Haynau foglya lesz, ítéletre vár. A tizenhárom
vértanút már kivégezték. Mi lesz az ő sorsa?
A III. Madách
Musical Pályázat győztes műve, amely 52 pályamű közül nyerte el az első
díjat, forradalmian új hangvételű musical, melyben a kor magyar
dallamvilága keveredik XXI. századi zenei formákkal. Szerelem,
szenvedély, küzdelem a hazáért, a magam igazságáért, az életért.
Háromgenerációs, nagyszabású, magával ragadó, látványos előadás.
A
műben részletek hangzanak el Petőfi Sándor, Kazinczy Ferenc, Csokonai
Vitéz Mihály és Tompa Mihály költeményeiből. A történet a történelmi
tények mellett az írói képzelet szülte elemeket is tartalmaz.
Tudnivalók a darabról:
12 éven aluliak számára nem ajánlott
Az előadás hossza: 2 óra 30 perc egy szünettel
Műfaj: musical (és forradalom)
Premier:2022. április 22.,
2022. április 23.,2022. április 24.
----- Idáig a leírás
DARAB AJÁNLÓ HELYEZTETÉS:
Egyszeri megtekintésre ajánlom, főként általános/közép-iskolásoknak érdemes megnézni.
Felnőtt embereknek, csak módjával, ha esetleg kedvenc miatt mennek, hát menjenek, de itt-ott elég nyomasztó, hiszen a történelmünk nem éppen legszebb idejét dolgozza fel a darab.
Tanúságos és szép, de azt már a nézőre bízom, mennyire ejti rabul, mennyire szeretné szeretni a darabot. Mi, a barátosnéval nem találtuk olyan lélekemelőnek és különlegesnek, mint ahogy mindenki áradozott róla. Lásd, mégis van olyan, aki kevésbé preferálta.
A játszási számokból ítélve, nem egyhamar fogjuk a 100. alkalmat megkapni, amikor is mindhárom szereposztás fellép - ha eltud jönni , pl. nincs máshol fellépése... - és lehet választani, kivel tetszik jobban a darab. Én, József Attila is ritkán volt műsoron, 2012 óta most érte el a 100.-at. A lényeg, hogy szabad döntés, ha gondolod nézd meg, ha nem, nem maradsz le sokról...
