Táncos estek 2. rész

 Pongor Ildikó gálaest

Saját vélemény: Pongor Ildiko, egykori balerina, jelenleg balettmesterkent tevekeny csodalatos művészt koszontottuk az Operaház szinpadán. Mai lett volna az utolsó ea-som, de hála a Gondviselésnek másként ttörtént és lesz még egy örömteli darab, majd nyáron. Legnagyobb boldogságom, hogy a nagy táncbeli példaképemet, a Fekete hattyút lencsevégre kaphattam.

 1. felvonásban a Spartacus ikonikus dallamára megalkotott koreográfiát csodálhattuk meg, örültem, hogy ismét együtt láttam Aliya-t és Leblanc Gerit. Az első koreo után egy kisebb beszélgetés zajlodott a színpadon, az ünnepelt és pályatársai, illetve a helyi müsorvezetőnő által. Pongor Ildikó személyisége nagyon szimpatikus, nem nélkülözi a humort, vidám és a szakmát nagyon tisztelő és értő hölgy. A beszélgetést követően a Diótörőből jött egy olyan pár, akiket még nem láttam, és valahogy nem is varázsoltak el... A harmadik fellépő, Tatiana és Kiyota volt, a Don Quijote-ból adták elő a Padödőt, Tatiána ezúttal is megmutatta, hogy ő tud a leghosszabb ideig spiccen állni, úgy, hogy nem tartja a kezét senki, és ő se kapaszkodik senkibe. Mesteri a nő, és mindig bejátssza... 

A 2. felvonás teljes egészében a Hattyúk tavának báli jelenete volt. Beck Maria és Balázsi Geri Ármin alakították a főszerepeket, ezúttal viszont a 32 forgás nem volt olyan gyönyörű, mint előző felvonásban társnői forgásai, sőt, talán előbb is fejezte be a pörgést, mint a zene befejeződött volna...ezt nagyon sajnáltam. De végre lett képem a csodálatos Fekete Hattyúról!!!!!! Az előadás végén POngor Ildikó is a színpadra lépett és megölelte a két főszereplőt.

 

 Operamentés:

Balettgála két felvonásban

A színpad két oldalán – egy művész ünnepe

Pongor Ildikó több évtizede meghatározó alakja a Magyar Nemzeti Balettnek, ahol először a balettirodalom minden fontos nőalakját eltáncolta, majd művészeti vezetőként és koreográfusként is tevékenykedett. Nemzetközi karrierje fontos állomása volt Bécs és Stockholm, de megfordult Európa más jelentős nagyvárosaiban, valamint az észak-amerikai kontinens és Távol-Kelet országaiban is. 2012-ben csupán táncművészként intett búcsút a színpadnak, balettmesterként a mai napig számos produkció létrejöttében van vitathatatlan érdeme. Születésnapján a rangos kitüntetéssekkel díjazott mesternőt, az OPERA Örökös Tagját és Mesterművészét a legnépszerűbb klasszikusokból összeállított gálaműsorral ünnepeljük, tanítványai körében.

A vetítésre kerülő fotóanyag összeállításában nagylelkűen közreműködött az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.

 

Cselekmény

I. felvonás

Seregi László / Aram Iljics Hacsaturjan: SPARTACUS – pas de deux
Közreműködnek Tanykpayeva Aliya, Leblanc Gergely
Próbavezető balettmester Solymosi Tamás

Beszélgetés a színpadon díszvendégekkel – fotó- és videóvetítés

Wayne Eagling – Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A DIÓTÖRŐ – pas de deux
Közreműködnek Takamori Miyu, Morimoto Ryosuke
Próbavezető balettmester Solymosi Tamás

Marius Petipa – Alekszandr Gorszkij – Kaszjan Golejzovszkij – Michael Messerer / Ludwig Minkus: DON QUIJOTE – pas de deux
Közreműködnek Melnyik Tatyjana, Kiyota Motomi
Próbavezető balettmester Mirzoyan Albert

II. felvonás

Rudi van Dantzig – Toer van Schayk / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A HATTYÚK TAVA – III. felvonás

Odette / Odile Beck Maria
Siegfried Balázsi Gergő Ármin - a 2022/2023-as évad Étoile-ja
Rothbart Kekalo Iurii
Alexander Cottonaro Gaetano
von Rasposen Szirb György mv.
Próbavezető balettmesterek Balaban Cristina, Szirb György

Menyasszonyok Kulikova Kseniia, Adachi Yuiko, Crnic Nika Kristina, Skrypchenko Olha, Konstantinova Anastasiia, Starostina Kristina

Spanyol tánc Földi Lea, Mizinova Liudmila, Szelényi Dóra, Kóbor Demeter, Melnyik Vlagyiszlav

Pas de six García Carriera Claudia, Taran Dumitru, Chernakova Olga, Sorokina Nadezhda, Ortega de Pablos Alberto, Hnedchyk Viachaslau

Nápolyi tánc Kerényi Barbara, Pesel Anita Tiffany, Oya Natsuna, Sardella Francesco, Morvai Kristóf, Molnár Dávid

Csárdás szóló pár Carulla Leon Jessica, Majoros Balázs

 

 ÖSSZEFOGLALVA: 

Ajánlom, hogy balettgálákra menjetek! :)

 

Táncos estek 1. rész

 Pygmalion-hatás 

 06.22. 19:00-21:00, Operaház

 

Saját vélemény

Az utolso bérletem is befejezte az eloremenetet az idei evadban. Mivel rendkivul jo volt a jovo evi tartalma is, ujfent megvalasztottam, igy jovo evadban ezzel a berlettel folytatom...csak az ülőhely változott, ugyhogy bucsuztam a 7es széktől, az aranyoszlop mellett most nem fogok már ülni, de rendkivul hasznos volt az ottléte 😜 a darab táncos Myfair lady. A második felvonás ütött, nagyon tetszett, volt egy táncos tapsrend is. Zenéje Strauss ismért dallamaira épül. #pygmalioneffect #operabudapest #balett #kortárs #beckmaria #földilea

Operamentés:

Balett két felvonásban A görög mitológia szerint a nőtlen király és szobrász, Pygmalion beleszeretett saját művébe, olyan tökéletes és élethű női szobrot faragott. Ahogyan a Pygmalion-hatás című balettban Leon, a sztárbalett-táncos igazi táncosnőt farag a szegény sorból érkező Galából. „Ez a balett koreográfiai értelmezése művész és műve mítoszának, mely rávilágít arra, hogy a művészet és az élet mennyire összefonódik, mégsem ugyanaz. A balett középpontjában egy nyomorban élő pimasz lány áll, aki a versenytánc világában találkozik a gazdagsággal, az előadói tökéllyel, ahol a szépség és a mozgás csalóka könnyedsége csak kemény munkával érhető el, míg a látszólag vonzó színpadi hírnév nem védi meg az embert a magánytól. A híres táncos vezetésével a hősnő egy olyan ösvényre lép, ahol a test mozgásának transzformációja kezdetben szórakoztató kísérletnek tűnik, ám valódi drámába torkollik” – mondja Boris Eifman, az ifj. Johann Strauss virtuóz zenéjére készült tragikomikus balett koreográfusa. Eifman a hetvenes években kezdett koreografálni, s művei közül az irodalmi ihletésű balettalkotásait értékelik a legtöbbre. Együttese, az Eifman Ballet – amely modernitásával és kifejezőerejével forradalmasította a klasszikus táncművészet fogalmát Oroszországban – számtalan külföldi turnén vett részt. Eifman koreográfiái számos helyen színpadra kerülnek. A Magyar Állami Operaház közönségének is volt már alkalma megcsodálni munkáját, hiszen láthatta a Dosztojevszkij-regény alapján készült Karamazov testvérek című balettjét.

 

Cselekmény

Első felvonás

Gala apjával, az iszákos Holmesszal a nyomornegyedben él, a városba érkező turistákat csábítja városnézésre apja kocsiján. Mindeközben vágyakozva figyeli a felső tízezerhez tartozó versenytáncosokat, köztük a legjobbakat, Leont és partnerét, Teát. Leon élete összehasonlíthatatlanul csillogóbb; házvezetőnője, Greta és szobalányai minden kívánságát lesik fényűzően berendezett otthonában. A bajnok első látásra tökéletes életét egy váratlan esemény árnyékolja be. A soron következő táncversenyen partnerével hibáznak, nem hozzák el az első díjat.

Gala apjának züllött barátai járókelők fosztogatásából élnek, a verseny után Leont is megtámadják. Gala a férfi védelmére kel és elkergeti támadóit. Leon hálája jeléül meghívja házába a fiatal lányt. A szobalányok és Greta – aki titkon szerelmes munkaadójába – azonban nem részesítik őt szívélyes fogadtatásban. Egy újabb váratlan látogató toppan be Holmes személyében, aki tekintélyes összeget zsarol ki Leontól, eladja a lányát. Gala távozik a házból.

Az addig teljesen ismeretlen, ám nagyon csábító világgal való találkozás mély nyomot hagy benne; egyszerre ébred fel a vágy, hogy táncosnővé váljon és gyúl szívében vonzalom Leon iránt.

A zord külvárosban a frissen szerzett pénzen dorbézoló Holmes és cimborái nyugovóra térnek. Holmes álmában megjelenik az Angyal, aki megtiltja buja vágyainak megélését, eltiltja tőle az italt és a nőket.

Gala elhatározza, elmegy a táncpróbára, ezzel pedig nagy felfordulást okoz. A közösség ellenségesen fogadja az esetlen idegent. Egyedül Leon lát fantáziát a lányban, fogadást köt az edzővel, hogy versenygyőztest farag belőle. 

 

Második felvonás

Miután Leon házában a szolgálólányok „szalonképes” állapotba hozzák Galát, kezdetét veszik a kemény edzések. A fiatal lány azonban másképp képzelte a felkészülést. Minden egyes mozdulat megtétele valóságos harc közte és mestere között. Teste nincs hozzászokva a terheléshez, a mozgásformához, ellenáll a tánc szokatlan finomságának. Mindennek tetejébe Greta vezetésével a szobalányok folyamatosan gúnyt űznek belőle.

Holmes lelkiismeretével vívódik, végül feladja a küzdelmet és megszegi az ivás és a dorbézolás tilalmát. Hallva lánya szenvedését igyekszik védelmére kelni, de Gala nem akarja, hogy Leonnak bármi baja essen.

A csüggedt Gala újfent a külvárosban találja magát. Leon felkeresi, és eljövendő fényes sikerekkel kecsegtetve visszacsábítja a próbaterembe. Az egykori bajnok módszerei azonban továbbra sem célravezetőek. Új technikához nyúl hát és egy csodálatos mozgású „táncoló babává” változtatja a lányt.

Tea okulva a korábbi verseny kudarcából, magához édesgeti az előző verseny bajnokát és együtt készülnek a következő megmérettetésre. Leon elviszi Galát a táncórára, ahol legnagyobb megdöbbenésre a versenytársak hatalmas fejlődésnek lehetnek tanúi. Ám mindenki csupán a mesternek gratulál, a tanítványt semmibe veszik. Az edző végül mégis méltányolja teljesítményét.

Elérkezik a táncverseny napja, Gala és Leon fantasztikus produkciójukkal elnyerik a fődíjat, Tea ismét hoppon marad. A közösség tagjai éljenzik az új sztárpárt. Megérkezik Holmes, akit az apai büszkeség megbánásra késztet. Leon azonban képtelen szemet hunyni a lány múltja felett, elválásuk elkerülhetetlenné válik.

A nyomornegyedbe visszatérő Galát gúny és kacagás fogadja, menekülni kényszerül. Boldogtalanságában csak Leonra tud gondolni, vágya azonban örökre beteljesületlen marad.

Összefoglalva: érdemes elmenni rá, magával ragadó zene, társastánc kedvelőinek garantált élmény, humort nem nélkülözi.

Ariadné kiakadás

 Az idei, Kovács János bérlet összefüggött a Mítosz fest előadásaival, vagyis egybefogta őket. A mostani darab az utolsó volt a palettán, úgyhogy a kedvenccé vált 4. sor 9-es székétől is búcsút kellett vennem... Az előadás számomra mocorgó volt, vagyis időnként meglestem a karórámat, hogy mennyi van még hátra a darabból, ami eléggé negatív jelző, mert ritkán teszem ezt, csak, ha nagyon pocsék a műsor, és kellemetlenül feszengek ültömben, miközben azt látom, hogy a nézőtéren a közönség lassan, szépen fogyatkozik...és én nem mehetek, mert a sor közepére vettem foglalót... :D de nem baj, a rosszat is végig kell ülni, hiszen ezekről lehet a legjobban írni...

 2023. június 17. este 19:00-21:15 között az Operaházban

 

 

Jöjjön az isnta összefoglaló:

Azt hittem nem érek az Operába ma, mert egy elhivatott, szabálykövető sofőr a 9-es buszon a Báthory utcánál úgy döntött megneveli az utasközönséget....nagy spuri volt, de utolsó másodpercben beértem... 😪 a darab 1nek elment, voltak vicces pillanatai (a vetítések Ariadné életének pillanataibol, a Minitaurus testver, aztan felnottkent Théleusz otthagyja a motorkocsival es ő ettol megkeseredett), megdobbento pillanatai (amikor a kreativ csapat, akik a darabot az elojatekban osszeraktak az "urasag" szamara, mind meghaltaltak, a karmestert kette vagta a fuggony) es egy masik fura dolog, a meztelen fazonok a foldon (az igaziak testszinu ruhaban feszitettek, es falevelekkel volt takarva a...), meg a végén minket is lelőttek, az uraság szolgája és a mosolygos szinhazi maszk mögé rejtette az arcát és vegzett magaval...a jo ötlet (az operabol ki kell huzni reszeket, h rovid legyen, ez Wagner-nel ajanlatos 🤭🤭🤭), a kacérnő ária részei... Mindenesetre, orultunk egymasnak @habosvilla -val! Jo volt ujra talalkozni es megvittatni a darabot. #operabudapest #ariadnenaxosban #opera #strauss #sokvoltakulfoldi #megintanemetek #avégevoltalegjobb

 

 

1. A busz esete

Általában óra 20 perckor elindulok, lazán beérek az Operaházba a 9-es busszal. Sajnos, ezúttal nem volt gördülékeny a menet, és féltem, hogy valóban nem fogok odaérni, és számítottam már rá, amikor valósággá vált, hogy biztosan nem lesz plusz időm arra, hogy az újonnan foglalt jegyemet átvegyem (Aug. 2. Rigoletto)...a sofőr a Jászai Mari téren döntött úgy, hogy áll egy helyben, amíg a hülye külföldiek nem mennek megmutatni a bérletüket, jegyüket. Tudniillik a járat, hétvégente első ajtós. És a sofőr szabálykövető volt, ami dicséretes, de ám, ha valahova sietünk, nem a legkomfortosabb élmény, inkább kiakasztó... szóval, többszöri hangosbemondós szöveg lejátszása után, végre a külföldiek előre mentek...a következő megállóban mondhatni nem történt semmi, de ami utána következett a Báthory utcában arra vannak szavaim... :D a sofőr egyszerűen úgy döntött, hogy leállítja és leszállítatja a közönséget, mert képtelenek a szabályt követni, mikor már 18:49-et jelzett a busz kijelzője, döntöttem úgy, hogy lelépek, és elfutok az Operáig... nem kis teljesítmény volt, és kiderült, ha nagyon igyekszem, tehát félig rohanva, félig menetelve, odaérek... teljesen leizzadva érkeztem meg, amikor befordultam az Opera oldalát láttató utcába, a 9-es még mindig nem érkezett meg...szörnyű volt, és az eset megtanított arra, ha hétvége van - de lehet hétköznap sem fogok benne bízni - akkor inkább válasszam a HÉV-metró-kisföldalatti hármasát, mert az biztosan célba ér...

2. A közönség

Szerencsére nem akadt senki, aki felhúzta volna magát, hogy utolsó pillanatban estem be a nézőtérre... aki korábban a könyveladó és szerintem helyi idegenvezető ifjú az Operában, megnézte az óráját, amikor mondtam, hogy majdnem elkéstem, mondta, hogy még van időm... mivel sokan álltak a lift előtt, furcsa módon, itt a lépcsőfordulóban nem szokott operás jegyszedő állni, most itt volt, és megmutattam neki, hogy hova tartozom, és tájékoztattam, hogy a tömegre való tekintettel, inkább lemondok a lift nyújtotta kényelemről... Az emeleten, egyik kedvenc jegyszedőmmel találkoztam, aki, mivel tudja, hogy tudom, hová szól a bérletem, már rá se néz, csak a nézőtérre küld. Barinővel már a helyünknél találkoztunk, megbeszéltük darab végén tárgyalunk. A nézők zöme külföldi volt ezúttal, javarészt németek, de akadtak más nemzetek képviselői is.

3. A darab

Mielőtt kezdetét vette, leizzadva, mint egy ló, foglaltam el a helyemet, nemsokára kezdődött is az előadás, előzetesen bemondták, hogy a címszereplő helyett más fog énekelni, Camille Schnoor. Mivel, korábban megnéztem a darab adatlapját, láttam is az ő nevét, csak azt nem tudtam, hogy igazából nem volt rá szabva a figura, hanem csak beugró volt. Szerintem nagyon korrekt, hogy tájékoztatnak.

 

Az instában megemlítettem pár fontosabb mozzanatot, többek között a darab előnye a vetítések voltak, vicces helyzetkomikumokkal, a terhes anyuka, aki Ariadné édesanyja, egy szürke marhától esik teherbe, így lett egy félig ember, félig minotaurus testvére... aztán Ariadné kislány majd nagylány korában a testvére zavargásának van kitéve, folyton belepiszkál a rajzaiba, összefirkálja, amiért a lány az asztal körül körbe-körbe kergeti... később a nagylányért eljön Theszeusz, a hős, aki aztán ott is hagyja motorja oldalkocsijában (előtte megöli a minotaurus testvért)... emiatt érthető okból kifolyólag kesereg... ezek a viccesen kidolgozott jelenetek tették színesebbé a darabot (ámbár ilyenkor úgy érzem, mintha moziban lennék, és nem azért jöttem, na...)... 

 

Az előjáték: a másik jó dolog és megdöbbentő elem, a széjjel szakított karmester, akit a függöny gyilkolt meg, miután kiénekelte magát... ennek előzménye, hogy egy nagy tekintélyes ember udvarában rendezik meg Ariadné darabot, a lelkes csapat, a kreatívok és a színigárda is készülődik, és a kényes úrnak igyekszenek a kedvére tenni...még képesek átírni a darabot is, mert túl hosszú az uraság szerint - azt hiszem ez valóban, Wagner-nél nem ártana.... a színpadon folyton háttérmunkások (díszletmunkások) közlekednek, anatómiai szintre lecsupaszított emberi testtel, ami félbe van vágva, szemléltetés végett, illetve valamilyen okból kifolyólag le van vágva az egyik lába, térdig. Míg gyötrödnek az előtérben a darab miatt, addig az előbb említettek, fel-alá járkálnak...egy ponton pedig az ajtók között megállnak, és egymásnak adják át, a ki tudja hány darab "babát"... A karmesteren és a szereplőkön kívül, szinte mindenki meghal, illetve az előadás végén az udvaron kilő a közönségre 2x, majd főbe lővi saját magát, miközben arcát a röhögös színpadi maszk mögé rejti... a karmestert a függöny szeli ketté, a szereplők maradnak egyedül életben...tehát, amit látunk darabot, azt megrendezik, nem egy igazi, mítoszos előadás....

A továbbiakban pedig tömény unalom, kivéve a vetítéseket, amik immel-ámmal dobtak a színvonalon...

A szöveg

Német nyelven, és az udvaronc kiejtése nagyon tetszett, mert érthető volt.

 

A kép az opera.hu oldalról származik

 

 

Operamentés

 

Opera előjátékkal, egy részben, német nyelven, magyar, angol és német felirattal „A zene szent művészet, amely a legvadabb bolondságot öleli magába, mint a kerubok a ragyogó trónt!” – így hangzik Richard Strauss és Hugo von Hofmannstahl egyik legizgalmasabb operájának Prológjában a Komponista hitvallása. A darab két meglehetősen különböző műfajt ötvöz játékosan: a tragikus operát és a romantikus farce-ot. Az eredmény egy rendkívül gazdag szövetű mű, amely vizsgálja a művészetnek a társadalomban betöltött szerepét, illetve az igaz szerelem és a szabadosság ellentétpárját is.  „A vidámságot és a szomorúságot, a szerelmet és a halált egyidejűleg azért adjuk elő, mert élni kell. És ez maga az élet. Ahogy a mindennapokban is össze vannak keveredve ezek az érzelmek, ugyanúgy most a színházban is össze lesznek keveredve” – üzeni a rendező, Anger Ferenc. 

Cselekmény 

Előjáték:  Egy újgazdag bécsi úr vacsoravendégeit két színielőadással készül szórakoztatni. Először egy fiatal zeneszerző fennkölt operáját, az Ariadné Naxoszbant mutatnák be, aztán egy táncosnő és komédiásai adnák elő A hűtlen Zerbinetta és négy imádója című rögtönzésüket. A méltatlan párosítás miatt eleve sértett zenészeket megdöbbenti a háziúr új döntése: a két előadást egyszerre kell megtartani, a kilenc órai tűzijáték előtt. Szerencsére a leleményes táncosnő, Zerbinetta kitalálja, hogyan lehet megmenteni a helyzetet: a két darabot úgy kell meghúzni, hogy passzoljanak egymáshoz.   

 

Az opera:  Ariadné Naxosz szigetén hűtlen kedvesét, Thészeuszt siratja. Hiába vigasztalják a nimfák, és próbálják felvidítani a komédiások, ő már csak a halál hírnökét várja. Amikor Zerbinetta arra akarja rávenni, hogy a halál helyett keressen vigasztalást az első arra alkalmas férfi karjai között, Ariadné felháborodva vonul vissza barlangjába. Így Zerbinetta zavartalanul válogathat imádói között. Végül Harlekint tünteti ki kegyeivel, mire a többi komédiás csalódottan elkullog.  Ekkor rontanak be a nimfák a hírrel: hajó közeleg. Megérkezik Bacchus, a bor és a mámor daliás istene. Ariadné gyászában azt hiszi, a halál hírnöke, Hermész jött el érte, hogy elvigye magával az alvilágba. Boldogan omlik a karjába. Halál helyett azonban a szerelem csodálatos mámora járja át mindkettőjüket. Zerbinetta is elégedett, tanítása nem veszett kárba.

-----------

 

Összkép

Nem érzem méltó lezárásnak, ha a Mítosz fest-et nézem. Kedvenccé nem vált, szörnyű volt. Még nem tudom eldönteni ez vagy a Háború és béke volt a legrettenetesebb előadás ebben az évadban, de szoros a versengés a kettő között.

Balettes fantom

 Az Operaház Fantomja Shanghai balett által tálalva

Az ázsiai változat igazán hasonló Webber darabjához, néhol elemeiben, de igazán látványos és szép, és a tánc szemszögéből közelíti meg a történetet... Hasonló feldolgozás volt látható a Győri Nemzeti Színházban, ők is balett formájában gondolták újjá a történetet, ezért talán nem ördögtől való és nem idegen az ötlet, hogy ne csak a Webber darab kapjon figyelmet, hanem másféle feldolgozás is érintse meg a közönséget... :)

A prágai Fantom kincse, Monika Sommerová távozása a Fantom Opery előadásból

frissítve (2023.06.26.): Monika terhes, és ezért elvonul egy kis időre a darabból. Gratuláluk! :)

Az első számú Christine elhagyja a hajót...

Christine menyasszonyi jelmezében, kulissza-fotó, forrás: super.cz

Monika Sommerová a darab 2014-es bemutatója óta erősíti a cseh változat gárdáját. Páratlan tehetség, bájos, a legjobb prágai Christine volt. Bevallom, nekem is a kedvencem. A Prágai Konzervatóriumban operai hangképzést tanult, pár éve sikeresen lediplomázott. "2003-ban a Karlovy Vary-i pacsirta regionális fordulójában I. díjat, a Karlovy Vary-i pacsirta országos fordulójában pedig 2. díjat nyert. 2009-ben 2. helyezést ért el a Prague Singer énekversenyen. 2010-ben a Prágai Konzervatóriumot képviselte a Cseh Köztársaság Konzervatóriumainak versenykiállításán Pardubicében. 2012-ben 3. helyezést ért el a nemzetközi Dušek énekversenyen, 3. helyezést a Prague Singer nemzetközi énekversenyen, 2. helyezést az Olomouc 2012-ben és döntős részvétellel a nemzetközi Antonín Dvořák versenyen Karlovy Varyban szerepelt. (forrás: https://cs.wikipedia.org/wiki/Monika_Sommerov%C3%A1). Több operai szerepet is vállalt.

 A Fantomot pedig vitte előre, sokan csodálták kedves és közvetlen jellemét. 

Marian Vojtko-val, aki felfedte Fantom arcát a kulisszák mögött. Ő az egyik legnépszerűbb szereplő.

Eredeti szakmája, agrármérnök, mégis az éneklés mellett tette le a voksát. Nem kis tehetséggel van megáldva ez a  hölgyemény, ugyanis a színpadon nemcsak a félénk kórsitalányt formálta meg, hanem kicsit idősebb karaktert is, La Carlotta-t, a primadonnát. Történt ugyanis, hogy az aznapi szereposztás énekese lebetegedett, váltótársa(i) nem voltak elérhetőek az esti előadásoz, így Sommerová bevállalta és sikeres volt a beugrása. Időnként primadonna, máskor Christine szerepét öltötte magára. Aztán pár hónappal ezelőtt lemondott Carlotta-ról, végül most, úgy döntött, hogy az eredeti szerepét is visszaadja.

A hivatalos honlapon még nem közöltek semmit: https://www.fantomopery.cz

Monika a Primadonna szerepében forrás: musical cz

 

 

Szintén érdekesség, de ha már a magyar Fantomot nagyon szeretjük, meg kell említenem, hogy nem egyedülálló, amikor egy művész két különböző szerepet formál a színpadon nem egyszerre, de egy darabban. Miller Zoltán, a tökéletes példa a mi Fantom családunkból, ő első szereposztásban volt Raoul, majd másodikban a Fantom. Időnként azért lemondta a szerepeit (állítása szerint, ha nem volt teljesen benne a karakterben, nem érezte, akkor nem vállalt aznapra munkát..ezt velem is "leművelte" 1x fordult elő, hogy lett volna lehetőségem Raoul-ként megnézni, de végül ez kudarcba fulladt, helyette megkaptam Nagy Sándort - akit nagyon szeretek, egyáltalán nem bántam meg)

Hogy Miller-ről képet kapjatok, itt egy felvétel, ahol két csodálatos, jelenlegi címszereplővel közösen időztek a régi Showder klub-ban, Fábry Sándornál:

 

Rövid ideig látható volt egy váltótárs Monika mellett, Tereza Mátlová néven. Az eredeti, másik Christine (Michaela Gemrotová) ugyanis anyai örömök miatt egy időre ott hagyta a társulatot, de 2019 végén ismét beállt a csatasorba. :) De a folytonosság szól mellette, hogy a két fő ikon Christine mellé csak időnként jöttek be egy-egy váltók. Most viszont tartosabb lesz a történet, ugyanis az eddig Meg Giry-t játszó Natálie Grossová előlépett a rivaldafénybe, ő lesz az új társa Gemrotová-nak. Sok szerencsét kívánunk neki is, ahogy Monika-nak az elkövetkezendőkhöz. Reméljük, azért valamikor, egyszer még visszatér a szerepbe. Sose lehet tudni. :)

 Jöjjön pár felvétel Monika-ról.

Amikor még a bemutató előtt álltak, egy show-műsor keretein belül elmentek szerepelni a darab főszereplői, a Gondolj rám című számot Monika adta elő (már itt is hallani lehetett, hogy jó választás lesz Christine szerepére):

Egy másik gálán, viszont a Raoul-t alakító, Bohuš Matuš-sal énekelték el a kóristalány és a vikomt szerelmi kettősét:

A prágai Fantom, ahogy már többször megénekelte, egy non replika előadás, tehát eltér az eredeti koncepciótól, mind jelmez, díszlet, rendezés kapcsán. 

Ennek a változatnak rendkívül sok jó ötlete van, többek között:

- A múltba való visszatérés az aukciót követő csillár felemelkedés során, - nem csak a mozgó színpadképet látjuk, hanem beszippant konkrétan magába a jelenet, a színpadra érkeznek, miután körbesikoltozták a közönség sorait a balerinák...eközben a fekete asszony, aki Giry asszony volt leveti ruházatát a színpadon, így tárul elénk, hogy nem az idős Madame Giry-t láthattuk, hanem a lányát (aminek mondjuk tényleg van értelme, ha végiggondoljuk, hisz Raoul is öregember...), miután leleplezi magát, egészségügyi botját (ami az vezénylőpálca az eredeti felfogásban) átadja a színpadra besiető Madame Giry-nek, aki rögvest dologra bocsátja lányát...

- A második felvonás elején szintén kihasználják a zenei aláfestést nem kell csak előretekinteni, és a semmibe meredni...hanem azt látjuk, ahogy az új csillárt felavatják, Raoul megkéri Christine kezét...(és így nyoma van annak, hogy a Maszkabál jelenetben hivatkozik a lány rá, hogy titokban kell tartani az eljegyzésüket).

- Gondolj rám jelenetben Meg végig jelen van és asszisztál Christine színpadi jelenlétéhez...de főként az dominál, hogy ez az a darab, ahol a két lány mély barátságát igyekeztek jelenetről jelenetre felépíteni.

Sok esetben a díszes jelmezei és díszletei miatt is kimondható, hogy a cseh változat valami nagyszerűre és nagyra akart törekedni. Hasonlítson, de térjen is el az eredetitől. Ettől függetlenül, lehet rajta látni, hogy igyekszik a nagy múltú replikának megfelelni és felnőni hozzá.

Olasz Fantom érkezik nemsokára

 Kitekintés Az Operaház Fantomja musical világába - mi zajlik éppen külföldön?

Elsődleges hírként közlöm, a spanyol változat alakulóban van. Madridban lesz a bemutató. 

A darabot az eredeti koncepció alapján fogják bemutatni.

Főszereplők: Geronimo Rauch (Phantom), Talia del Val (Christine) és Guido Balzaretti (Raoul)

A hivatalos sajtótájékoztatóról, spanyol nyelven itt olvashattok: https://www.broadwayworld.com/spain/article/Photos-LetsGo-presenta-al-reparto-de-EL-FANTASMA-DE-LA-PERA-20230608

Általában a fődalokból szoktak énekelni az ilyen eseményeken, mint pl. a főcímdal, a gondolj rám, a csak ennyit kérek én, stb. De most kivételesen bekerült a Don Juan ikonikus dallama is, a Túl késő (spanyolul: Sabemos que no hay vuelta atrás). Íme:

Gondolj rám (spanyolul: Piensa en mi):

Végül az Éj zenéje (Música de la oscuridad):

Várjuk sok szeretettel! Mindig izgalmas a darabot más nyelven, a megszokott angoltól eltérő formában hallani. :)

Sok sikert a felkészüléshez!

Csináljunk egy kis színházat! :) Julia Lambert története

 Könyvadaptáció színpadon, a darab, amire szintén régóta vágytam... 

Eszenyi Enikőről megoszlanak a vélemények. Sokan elpártoltak tőle nevezetes botrányát követően, hogy a Vígszínházban direktori székében, nem motiválta a művészeket, hanem egyenesen bántalmazásnak vetette őket alá (legyen az fizikai vagy szóbeli)... 

Erről itt olvashattok: https://index.hu/kultur/2023/02/25/eszenyi-eniko-vigszinhaz-botrany-jatekszin-csodalatos-vagy-julia/

A következő hír, már arról szólt, hogy a színésznő visszatér a színpadra, egy kicsire, mégpedig a Játékszínbe, ahol Somerset Maugham híres regényének, a Színház-nak az adaptációját viszik színre. A főszerepet Eszenyi kapta, de a próbafolyamatok se voltak teljesen zavartalanok. Többek között Pásztor Erzsi lépett ki, mert nem bírt egy légtérben lenni Eszenyivel. 

Link: https://naphire.hu/cikk/pasztor-erzsi-eszenyi-eniko-hiszti-szinhaz

Aztán a művésznő lesérült, és amikor jöttek érte a mentők, "Nemzeti kincsnek" aposztrofálta magát, ami, hogy megvalljuk igazán túlzás és felfújt volt a média részéről, hiszen a Játékszín igazgatója is jelen volt, amikor Enikővel ez a dolog megtörtént, és a "titulus" csak egy jópofa vicc akart lenni...de ezt is sikerült kiforgatni a médiának. 

Lássuk itt: https://index.hu/kultur/2023/04/04/eszenyi-eniko-jatekszin-eloadas-baleset-verebes-istvan-mento-nemzeti-kincs/ 

Ha visszagondolok korábbi színházi élményeimre, A kertész kutyája, a Vígszínházban, olyasmi rendezés volt, amitől kiakadtak...vagy nem is...inkább a főszereplő viselkedésén, akit ekkoriban még Eszenyi alakított...többször láttam tv-ben, különféle játékfilmekben, ott is kirázott a hideg a vernyákoló hangjától...de ez a bizonyos. június 3-ai, esti előadás megváltoztatta a róla kialakított véleményemet. Egyszerűen, szeretnivaló volt, jól játszott, megmozgatta a közönséget érzelmi szinten, tudtuk rajta és vele együtt nevetni. Megilletődni a Színésznő vagyok versen, amit ő maga is megkönnyezett a 2. felvonás végén... Bravuros volt az alakítása. Nekem nagyon tetszett, és akik mellette asszisztáltak, midn jók voltak, habár kissé nyers és túlságosan "hangosnak" hatott a "rivális", fiatal színésznő (Mosolygó Sára, aki még kiforrhat, egyetemi hallgató)...

A darab - mondhatni - hűen követi a könyvben zajló eseményeket.

Darabmentés a Játékszín oldaláról:

Szerző: William Somerset Maugham

CSODÁLATOS VAGY, JÚLIA!

színház két részben

a Játékszín színpadára alkalmazta: Németh Ákos

Julia Lambert, színésznő ESZENYI ENIKŐ
Michael Gosselyn, színházigazgató, a férje HIRTLING ISTVÁN
Evie Mcgeer, mindenes a Gosselyn családban VARGA MÁRIA
Dolly de Vries, színházi vállalkozó SZŐLŐSKEI TIMEA
Tom Fennell, könyvelő LELKES BOTOND e.h.
Roger Gosselyn, a fiuk BARONITS GÁBOR
Avice Crichton, színésznő MOSOLYGÓ SÁRA e.h.

közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem
Nádasi Ferenc Gimnázium hallgatói:
Bank Lili Anna, Kópiás Konrád Lukács, Boboi Félix,
Knausz Patrik, Mészáros Hanna, Precup Júlia

Dramaturg: LŐKÖS ILDIKÓ
Díszlettervező: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Jelmeztervező: ZOÓB KATI
Koreográfus: BÓBIS LÁSZLÓ
Ügyelő: GÁNCS NIKOLASZ
Súgó: DOBOS ERIKA
Rendezőasszisztens: KIS-KÁDI JUDIT

Rendező: SZIKORA JÁNOS

Julia Lambert remek humorú, csodálatos színésznő, mindene a színpad, a játék, más nem is létezik számára. Megteheti, hisz ott van mellette színházigazgató férje, aki két lábbal áll a földön, és bölcsen veszi tudomásul felesége mulatságos szeszélyeit. Még azt is, amikor Júlia beleszeret a jóképű, ám üres fejű könyvelőjükbe. Vígjátékba illő, ahogy Júliának ezúttal nem sikerül úrrá lennie az érzelmein…

Az előadásban elhangzik Bleyer Pál-Darvas Szilárd: Színésznő vagyok című dala

Bemutató: 2023. május 6.

Az előadás hossza 2 óra 10 perc, egy szünettel

 ------------------

A darabban először láthattam csupaszon a színpadot, háttérben ledfalon látható volt egy zongora, amin időnként játszotta, főleg, amikor színteret, jelenetet váltottak. Egyik legismertebb dallam: https://www.youtube.com/watch?v=lWhteHJoImI - kellemes és megnyugtató, szeretem jó magam is hallgatni. :) nem sok díszlettel dolgoztak, a berendezéseket a háttérben figyelő díszletesek és a kellékesek helyezték át, amikor sötétségbe borult a színpad, olykor a színészek is besegítettek az áttolásba, cipekedésbe. Díszlet: előtérben az öltözőasztal és tükre a főszereplőnek, a folyton leomló színpadi függöny, majd a belső színpad, ahol mindig változott a bútor, a helyszínek váltakozása: kerti parithoz tökéletes berendezés, egy rozoga kis lakás, lokál, a színház a kulisszák mögül figyelve, Julia és Michael otthona.... az idejét tekintve, történhet napjainkban is, tehát kortalan darab.

Minden szereplővel meg voltam elégedve, élmény volt a darab (és most nem féltem, hogy egyedül vagyok, mert másoknak sem volt párja a nézőtéren és nem éreztem nyomasztóan magam), kifejezetten tetszett az adaptáció, amikor rózsaszín, hosszú hajú parókát viselt Eszenyi, szinte kicserélődött, és nagyon fiatalnak láttam. Visszatérő gondolat volt, hogy a színházigazgató nem akar szabadulni a Shakespeare daraboktól, pedig változásra lenne szükség, és így felesége tehetségét eltékozolja, állította sűrűn Dolly, a színház menedzsere. A hosszú lábai Julia Lambert-nek. A mindeneset alakító, Evie figuráját Varga Mária nagyszerűen hozta, a komika figurája nagyon jól állt neki, jelenléte, beszólásai kellettek (a tyúkok el lesznek ragadtatva, hogy magának tojjanak, - az igazgatónak címezve) az egyes jelenetekhez, hogy még jobban fel legyenek dobva. Az által megénekelt, svéd szerelmi ballada, tapscunamit indított el a nézőtéren. Szenzációs volt.

NAGYON-NAGYON-NAGYON AJÁNLOM ezt a DARABOT!

Összefoglalva: Idén nagyon sok darabot tudtam megnézni a Játékszínben. Köszönhető a SZÉP kártyámnak. Sorrendet is felállítottam, mi tetszett a legjobban, melyik kevésbé, viszont még a legkevésbé megnyerő darabban is volt valami többlet, valami, ami megfogott és nyomott hagyott bennem, szóval, igazából nem távoztam sose rossz érzésekkel, ami a darabot illeti... 

Lássuk, hát, méltatom a fentebb megnevezett darabot: egyszerűen nagyszerű volt, élvezetes játék, követhető történet, esendő - de egymásnak megbocsátó szereplők.

A sorrendem a következő:

1. Nagyvárosi fények

2. Csodálatos vagy, Júlia!

3. Teltház

4. Teljesen idegenek