A Madách színház megint tévedett - ízlésváltozás? Beszámoló az Aranyoskámról

 "A szerepem igazságát keresem!"

 

Insta bejegyzésem az estről: 

2023.07.07. Este 19.00, Madáchban. Előzetesen a közlekedést felmerve jól döntöttem, hogy metrózom, 4-6ossal volt valami gond. Színházban rádöbbentem, h volt szereplőváltozás, aminek örültem is meg nem is (Minicici vagyis Balla Esztert is megnéztem volna Sandy karaktereben), Wégner Juditnak pedig nagyon örültem, rövid idő alatt betanult, beugró volt Peller Anna helyere. Ő igazi Madáchos. 🥰 

A történet kicsit meg lett változtatva (akár a storyt nézzük, vagy egy-egy karaktert vagy a timeline-t), a főszereplő a szerepeinek igazságát kutatja, de nem olyan hatasú/hangsúlyú a Dorothy, mint a filmben volt, mivel 1 nappal előtte azt is megnéztem, tudjam összehasonlítani. :) Könnyed, tényleg egy nyár esti, szuper, nevettető darab.😄 Jó volt, csak iszonyat hosszú az a 2 óra 50 perc. 😅 

Sánta Laci nőként jól nézett ki, le a kalappal, viszont nem mindig volt az a hangja vékony és nőies 🤭 férfiként csodálatosan kitartotta a hangokat, kristálytiszta volt. Wow. Wégner Judit kellemes látvány és szép hang. Örülök, hogy részese lehettem a sikerének (legbelül szorítottam érte). Posta Victor kapta a táncmozdulatok látványos bemutatásáról szóló rövid "összefoglalót", az elmutogatásért és az elhadarásért taps járt. Amúgy meg ő volt a görény rendező, aki Julie-ra nyomult...🤭 Csiszár István még akit kiemelek, bravúros, h a filmbeli karakterhez képest megfiatalították, agyilag leegyszerűsítették, ezektől a spontán vetkőzésektől mindenki szétröhögte magát. Molnár Gyöngyi, még róla is írják, őt is megidéztem délelőtt, mert láttam rajta a lelkesedést. Egy kész katasztrófa volt a színpadon, ami a karakter alapkövetelménye, a nő egy energiabomba, és hihetetlen milyen hosszú szöveget kellett megtanulnia... a szereposztás nagyon tetszett. 

Szívesen megnézném Serbivel is. Nos,ha a széria így folytatódik, a 100dik alkalom rohamtempóval meg fog érkezni...csak győzzük kivárni. 😁 #aranyoskam #nonreplika #aszerepigazsaga #komedia #musical #madachszinhaz #santalaszlo #wegnerjudit #molnargyongyi #ficzaistvan #csiszaristvan #postavictor #juliaesabamulatosdajka

 

Sánta Laci, ahogy a különféle castingokra készül

Innen az összeszedettebb koncepció

A filmet egy nappal az előadás előtt néztem meg (1982-es, Dustin Hoffman-nal a főszerepben). Pár jelenetét átdolgozta a Family Guy c. sorozat is. 

 

Lássuk a különbségeket (szereplők által demonstrálva):

Michael/Dorothy karaktere: a darabban, a színész a szerepének igazságát keresi és nehéz vele az együttműködés, mindig eltér (pl. New York-ról szóló koreográfiában nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek), emiatt ki is rúgja a rendező az aktuális darabból. Ugyanezzel a személlyel a későbbiekben ismét dolgozni kezd, csak már nőként...és a rendezőnek feltűnik, hogy valami nem stimmel Dorothy-val... a filmben, szintén a karakterének az értelmét akarja kidomborítani és folyton alakítgatja a szerepét, ezért nem szeretnek vele együtt dolgozni. Ugyanakkor Dorothy-t úgy találja ki, hogy az ügynöke leszúrja, hogy szerepet nem fog soha kapni a városban... ezzel szemben a darabban, vetélytársként jelenik meg Sandy oldalán, akit a casting-on leráznának, csak mindig félreérti, hogy a köszönöm, nem arra vonatkozott, hogy jó az, amit produkál, hanem, hogy távozhat... Szóüval, elvette a barátnője színpadi lehetőségét. Oh, igen, ez is egy fontos különbség: színházban színpadi darabot rendeznek és ahhoz zajlik a szereplőválogatás; a filmben egy sorozathoz castingolnak és mivel minden héten van új rész, ezért rajongók várják a színészeket. Mivel itt még csak főpróba volt, nem jön át a hatása, hogy Dorothy mivel változtatta meg a nők életét, látásmódját...Darab: Másrészt van egy baráti-szexpajtás kapcsolata a szintén színészi babérokra törő barátnőjével, Sandy-vel. A filmben hasonló a szituáció, de nem társfüggő Sandy alakja és nem jön össze a lakótárs baráttal, mint a darabban.Sánta Laci vitte előre az előadást, folytonos színpadi jelenléttel kell léteznie, sűrűn átvedleni nőből férfiba, férfiból nővé, ami vicces helyzeteket teremt. Igaz ez főként Sandy látogatásaira... Michael elsőre a kávézóban mutatkozik be Dorothy-ként lakótársának, aki ott dolgozik, a filmben az ügynökének mutatkozik meg először női alakjában.

Julie (színésznő): A drab sajátos értelmezést ad, és mivel Wégner Judit alakította, szeretnivaló volt az egész karaktere, mint ha a bocsánat! pedig szeretem, a "debella" Peller Anna lett volna... a törékeny, gyengéd nő szerepében ezek után, nehezen tudom elképzelni... Judit tökéletes "pótlék" volt és remélem az igazgató átgondolja, hogy ne csak pótszereplőként válassza, hanem tényleges első vagy második szereposztásnak, mert nagyon jól állt neki a karakter! A változtatás a filmhez képest: nincs gyermeke, csak egy régi kapcsolatáról tud mesélni, ami azért ért véget, mert a férfivel különböző utakon jártak, nem volt összeegyeztethető, amit szerettek volna az élettől (a férfi családot akart, a nő karriert, később Julie elmeséli, hogy a férfi álma teljesült), és persze Dorothy-nak, mint "bizalmas barátnőnek" elkotyogja, mire vágyik egy kapcsolatban...ez rosszul sül el... (filmben: egy buliba mennek és ott Michael forrón kinyilvánítja szándékait, amiért Julie az arcába önti az italát; ugyanez történik a színdarabban is, csak más körítésben, Julie mellékesként egy bárban énekel, és itt próbál szerencsét Michael, amikor már túl személyes vizekre evez, a nő arcon önti) érdekesség, hogy simán belemenne az első felvonás végén elcsattant csókot követően egy leszbikus kapcsolatba... ami meglepő fordulat volt mind Michael, mind a nézők számára... :) Nem jár a rendezővel, ám kénytelen elviselni gusztustalan udvarlási szándékait, hogy a későbbiekben több szerephez jusson... A darab végén, Michael-lal egy padon összeülnek és megbeszélik a dolgokat, ez a lezárása színdarabnak. 

Wégner Judit, hatalmas beugrása július elején

Rita (a darab producere): A karakter kicsit többletet kapott a filmbelihez képest, fenyegeti a rendezőt, hogy ha nem lesz minden úgy, ahogy ő akarja, akkor amaz elfelejtheti a fizetését, erre a rendező természetesen, mindenben, még ha nem tetszik neki, de minden ötletre igent mond... Az egyik fő jelenete, amikor fizetésemelést és szerződés meghosszabbítást ajánl Dorothy-nak a második felvonás vége felé. Amúgy a casting-on jelen van, és minden ötletnek helyet ad, amit Dorothy kitalál, mert szerinte kreatív és új színt hoz a színházi világba a "nő".

Ron (a darabok rendezője, koreográfusa): boldog voltam, amikor a Madách oldalán, a kiírásban Posta Victor nevét láttam, eléggé leharcolt feje van a darabban, mint rendező. A figurájához köthető, hogy nem csak rendez, de a látványos és a "szakmai" megnevezésekkel tarkított egyes tánclépéseket is ő mutatja be a "tehetségtelen" hivatásosoknak... :) A rendező nem kedveli Dorothy-t, előtte pedig Michael-t rúgta ki az előadásából, mert az, mindig változtatni akart valamit, ezt megelégelte és kidobta a társulatból. A karakter viszonylag negatívnak mondható, nem az a tipikus főgonosz, de mégsem szimpatizálunk vele, arrogáns, fontoskodó, türelmetlen és Julie-t illetően tett nyomulós viselkedése miatt se lehet a kedvencünk. Azért egy Magyar Attila performanszra kíváncsi lennék, mindenesetre a kis lelkemnek jól esett látnom a szeretett színészemet.

 

Ron és Rita vagyis Posta Victor és Sáfár Mónika

Jeff (Michael barátja és szobatársa, az új előadás írója): az életből meríti ötleteit a saját előadásához, aminek a bemutatóját közösen tervezi Michael-lal. Viszont az összeget a barátja teremti elő Dorothy alakjában. Jeff, egy ápolatlan, holdkórosnak hat a darabban, persze a kevésbé vonzó külcsi mögött értelmes belső rejtőzködik, ami olykor-olykor frappáns módon megjelenik szóbeli frázisokban, mondatokban, amit barátjához vagy annak ideges "volt" barátnőjéhez intéz... az vicc, hogy míg a filmben nincs közük egymáshoz, úgy a darab végén egymásba habarodik Sandy, a dinka, aki szerelemtől átfütött éjszaka mámorán át látja a világot, és teljesebbnek érzi magát, hogy Jeff-fel kapcsolatba bonyolódott...Nem kell megváltoztatni a szőke herceget... Jeff-nek mutatkozik be először Dorothy-ként Michael a kávézóban. A barát rosszalja a főszereplő viselkedését és "nemváltását", de ahogy, úgy támogatja. A filmben plakáton megjelenik a Jeff által írt darab címe és szereplői (Michael és Sandy), míg a darabban csak max. említést tesznek róla, vagy még annyit sem, hogy mi lesz végül a jövendőbeli előadással? Tipikus amerikai pofát jelenített meg a küllemével, ha nem szólalt volna meg maygarul, simán amerikai színésznek is elmehetne Ficza István.

 

Ficza István és Serbán Attila

Sandy (a hibbant, volt barátnő): ugyan a filmben is eléggé szeszélyes és kontrollálatlan karakter, a darabban még jobban bemutatásra került zilált lelkivilága és őrűlt énje. Mindkettőben találtam szeretnivalóságot, és nem is tudok dönteni, melyik a jobb Sandy alakítás. Maradjunk annyiban, hogy mindkét helyen kihozták a maximumot belőle. A filmben: nehezen éli meg, ha szakítanak vele, neki tudnia kell, hogy számíthat-e holnap a másik félre? Nyivákolós, de talán kevésbé hisztis és őrült, mint a színdarabbeli, aki folyton pörög, egyik pillanatban siránkozik, hogy nincs kapcsolata, nincs lakása, nincs állása, következő pillanatban ezt még tetézni tudja valamivel... társfüggő, és folyton Michael nyakára jár... előzetesen Balla Eszter volt kikiáltva, mint előadó, de végül Molnár Gyöngyit láthattam a színpadon, aki nagyon meggyőzően alakított, és totál elmebajos volt (tetszett egyébként, hogy lelkesedik a figuráért az egyik madáchos jelmezes próba összeállításában nyilatkozott róla). Sok szöveget kellett egyébként megtanulnia, a saját dalánál, és azt szinte reppelve/hadarva elmondani. Le a kalappal mindkét alakító előtt.

Molnár Gyöngyi, a hisztérika

Max (a jó testű, de tehetségtelen színész): a leginkább átalakított karakter, az mindenképpen ez a figura, Max, filmben a John nevet viseli, éltes korú és minden nőt szeret megcsókolni, legyen akár hány éves, és gyakran nem tanulja meg a szerepei szövegét... ezzel szemben Max fiatal adonisz, aki bombasztikus testét tárja fel a közönség előtt, szöveget ő is nehezen tanul. Az erőszakos jelenet nem fajul botrányossá, de itt is a filmhez hasonlóan végződik, mégpedig Jeff érkezik haza és menti meg a főhőst. A darabban-filmben Dorothy-ba beleszeret a pancser színész, és szerenádot ad, amíg végre nem sikerül felkönyörögnie magát a "nőhöz". A filmben a szomszédok nem szólnak ki az ablakon, hogy álljon már le, a darabban többször történik kiszólás, hogy ugyan fejezze már be, mert mások aludni szeretnének. A darabbeli Max a testének mutogatása mellett, a rendező minden intését igyekszik betartani, kezdetben érthetetlen számára a változás, amit Dorothy és Julie talál ki, mégpedig az, hogy a dajkába legyen szerelmes Rudolf, Rómeó testvére (fontos megjegyezni: a darabban a Rómeó és Júliát akarják bemutatni, hatalmas, korabeli jelmezekben, de ezt formálja át Dorothy, javaslata szerint a 20-as évekbeli olasz divat szerint kellene felöltöztetni a karaktereket, a férfi lelép a feléledt Júlia helyett a Dajkával, és egy rolleren a színpadról érkeznek, majd a másik oldalon eltűnnek...). Max-ot Csiszár István alakította, vicces volt, ahogy mindig a felső testét megvillantotta, az inget megtépve, hogy a testét közszemlére tegye. A Dorothy iránti szerelmét a testére tetovált arcmással mutatta meg (amikor persze a végén kiderült, hogy férfi az áhított nő, azt mondta: újratervezés és elkezdte sikálni a hasát...).

 

Stan (Michael ügynöke): A filmbeli szövegét követi, a paradicsom hasonlat például, és, hogy soha senki nem akar Michael-lal együtt dolgozni, mert elviselhetetlen a változtatás-mániája... a filmben hozzá megy először a főszereplő, hogy megmutassa női énjét, viszont a darabban, csak a 2. felvonásban derül ki, hogy kettős életet él Michael, és, hogy a Dorothy miatt mondott le a nagy sikerű darabról, amire eredetileg jelentkezett a főszereplő, és az ügynöke is azért jött a lakására, hogy közölje, sikerült elintézni, hogy az áhított szerepet megkapta. Michael visszautasítja, ezért az ügynöke most komolyan kirúgja, nem képviseli őt továbbiakban. Kimegy az ajtón, de még visszajön, hogy mondjon valamit, és ekkor bukik le Michael, Dorothy-ként (a jelenet azért érdekes, mert az ügynök éles eszét dicséri vagy felismerő-képességét, ugyanis egyből levágja, hogy a két személy egy és ugyanaz...) Galbenisz Tomasz a szerepben, mint mindig, most is nagyon jó volt. Kis szerep, de lényeges karakter, aki a főszerep művészi pályáját egyengeti.

 

Serbán Attila és az ügynök szerepében, Galbenisz Tomasz

Jelenetek, amik át lettek dolgozva: Mivel az előadás non replika, kicsit módosították itt-ott a történetben, olykor ez a karakterre vagy a történésekre vonatkozott.

Díszlet: egyszerű, mert gyorsan lehet változtatni, kivetítve a hátteret az egyszerű falra. Semmi különlegesség nem volt benne. 

Egy jelenetet azért kiemelnék, amikor Michael felmegy egy lépcsősoron, amit gyakran használnak a reptéren, és onnan leereszkedik a zsinórpadlásról leengedett kötéllel. 

 

Jelmez: mai, hétköznapi - illetve a Rómeó és Júlia jelmezei kissé orbitális nagyságúak, veronai viselet, az korabeli, csak nagyon eltúlzott számomra, illetve a módosított darabnak a jelmezei 1920-30-as évekbeli olasz divatot jeleníti meg. 

A történet korban elhelyezése: mai, hétköznapjaink szintén, beleszőve a közösségi médiákat (pl. a bájgúnároknak van egy saját platformja, ahol mutogathatják magukat mint Max teszi ezt a színpadon - Instagram)

Intermezzo: mellékhelységbe mentem szünetben, kezet mosni, és fültanúja voltam két hölgy beszélgetésének, egyikük megjegyezte, hogy nem emlékszik a filmre, de a darab tetszik neki.

Összegzés: Első körben azt mondanám, hogy nyári esti kikapcsolódás, a darab fantasztikus humorral van fűszerezve, rendkívül szórakoztató, de semmi mondanivalója nincs (sajnos, nem úgy, mint a filmnek), hacsak annyi nem, hogy kövesd az álmaid, és ne félj akár nemet váltani, hogy elérd őket... Sajnos, amit vártam, nem jött be, nincs dallamtapadós zenéje, ami nekem egy darabnál, ha zenés - musicalről - van szó, egyszerűen szükségem van rá, hogy még a zenéjével is megfogjon, amit az Aranyoskám nem ért el. "Elbologattam", de az nem ugyanaz, mint amikor a szöveg is megmarad a dallammal a fejben. Szóval, érdemes megnézni 1x mindenképpen.

 ---

A képek a Madách színház tulajdonát képezik.