2019. november 14., csütörtök

Mindenhol fetűnik a kapirgáló kakas...

ROSSZUL ŐRIZTÉK EZT A LÁNYT...

2019. október vége és november eleje


Pontos dátumokat mostanság nem mondok, gyorsan inkább összeszedem a gondolataimat a darabról.
Műfaj: tánckomédia (két részben)



A legfontosabb pontjai:
- Vicces ugrálós megoldás amikor az anyuka elveri lánya sejhajat
- szerelmi vallomás szalagokkal, kialakítva egy geometriai alakzatot
- a paci viszi őket az aratás helyszínére
- fapapucs tánc
- szinten szerelmi vallomás csak a lány van a középpontban a szalagokat tartja kezében, spiccen állva forog kőrbe, míg a barátnők körbe táncolják
- vihar jelenet
- olykor nincsenek szinkronban a táncosok
- csirkék és a kakas

Kétszer néztem meg a darabot, mivel most is, mint tavaly (mikor törölték a művet a repertoárból) kétszer szerettem volna megnézni. Ezúttal a véletlen hozta így, nem direkt szerveztem, de örültem neki, hogy az egyik bérletem délelőtti balett előadásokat tartalmaz. 

A Rosszul őrzött lány, egy klasszikus balett előadás, egyszerű történet, aranyos szereplőkkel, nincs egy teremtett negatív karakter sem. A főszereplő leányt hevesen védelmezi az anyja mindenféle férfitól, többek között attól is, akinek az érzéseit a lány viszonozná is. Anya-lánya kapcsolatot példásan bemutatja, az engedelmesség és a trükközések tekintetében (nem hajlandó vajat köpülni, folytona  kérője után vizslat-ami a mamának persze nem tetszik). Mivel a táncos hölgyeményt gyakran emelgetni kell és komikus figura is egyben, ezért az anya karaktert, rendszerint férfiak játsszák. A darab kiemelkedő jelenete a fapapucs lábra húzása és azzal egy látványos sztepp tánc bemutatása, a mamóka ezzel elviszi a darabot, mellette (vagyis inkább mögötte) 2-2- fapapucsos lány is érvényesül. Még külön érdekesség, amit az Opera a honlapján is beharagozott, hogy élő állatot is szerepeltetnek a színpadon, egy kis pónit, akinek annyi a feladata, hogy szekéren elszállítja a leányt és anyukát az aratás helyszínére. 

Első alkalommal úgy éreztem nem fogok elmenni a délelőtti darabra, valahogy nem jött át a bája a darabnak, és időközben rá is jöttem mit nem éreztem akkor: a szerelmet. A két főszereplő között (Leblanc Gergely és Balaban Cristina) érzelmeket nem láttam, míg a másik szereposztásban, Felméry Liliről és Timofeev Dmitrij-ről elhittem, hogy valóban szeretik egymást, odavannak egymásért. Nem éreztem bizonytalanságot a mozdulataikban, bár Lili pózai nem voltak mindig meggyőzőek, mint Cristina esetében, aki a szalagos-spiccen történő körbe forgást a lehető legszebben kivitelezte. Leblanc kissé mesterkélt(?) vagy nem is tudom, nem igazán vágtam tőle hanyat magam, jó voltak a forgásai, mozdulatai, de hiányzott belőle valami... ráadásul úgy éreztem, azt mondja magában, ez meg van, látjátok milyen ügyes vagyok? - Nem volt benne játékosság, humor, mint Dmitrij esetében véltem felfedezni. Nála mindig is bámulatos volt az egy lábon forgás, lenyűgözően teljesít. 
A kérő ifjú szerepe tetszett nekem a legjobban, vagyis Alain. A két művész  Lagunov Ievgen és Taravillo Mahillo Carlos idétlenül, bemerevedve táncoltak, a Pinokkio karakterhez híven. Megmosolyogtatták a közönséget, jó derültünk az amúgy kiváló művészek esetlenségén. :)

Úgyhogy lényegesen jobb volt a második szereposztás. Mondjuk az anyókát, Simonét alakító táncosok között nem volt nagy különbség, mindketten kíválóan teljesítettek, de szerintem itt is inkább a második, vagyis Szegő András kapott hatalmas tapscunamit. A kakas és a tyúkok tekintetében Kerényi Miklós Dávidot emelném ki, aki még a tapsrend alatt is szerepében maradt. Ez az igazi átélés!:)



A koreográfia látványos a szalagokkal, meg a szerelmi jelenetnél a geometriai alakzat megalkotása, már azon gondolkodtunk a barátokkal, hogy szegény kellékeseknek lesz mit kibontaniuk, míg nem megmutatták, hogy a színpadon zajló kis játékuknak mi az igazi célja. :) 

A paci felbukkanása megörvendeztettet bennünket, első alkalommal vissza is hökkölt szegény, amiko a szereplők a szekérre felmásztak, megtorpant. A jeleneteinél a gazdája mindig figyelt, hogy nehogy az állat egy kis csomagot felejtsen a színpadon. Tapsrendnél ő is fejet hajtott.

A jelmezek nagyon szépek, falusi tájba tökéletesen elkalauzol. Díszlet megragadó, a nyitókép, az udvar, majd az aratás helyszíne, második felvonásában egész végig Simonék házában vagyunk.

Ellentét: Míg a Leblanc-Balaban hibátlan, de lélektelen volt, addig a Felméry-Timofeev darabban még volt egy apróbb rontás is, az egyik táncoslány erősen megcsúszott, későbbiekben pedig Simone anyó próbálta menteni a lány becsületét, hogy állítólag még ő is elcsúszhatott volna ott, ahol a baleset megtörtént. A továbbiakban figyeltem szegény lányra, háttérbe húzódott, de aztán újra figyelem középpontjába került, és a fapapucsos táncban ő is részt vett. A véletlen csúszás kínos dolog, de mosolyogva tudta továbbfolytatni. Nem lebecsülendő! Sőt, kifejezetten kiemelkedő viselkedésről van szó, hiszen a shownak mennie kell, még akkor is, ha esetleg ez az esés fájhatott. nem kizárt, és neki tovább kellett táncolnia. 

Összefoglalva: az egyikben földöntúli volt minden, a másodikban az érzelmek voltak földöntúliak, de a bakik reálisabbá tették az előadást!

Pazar darab, megérkezett a Bahcsiszeráji szökőkút utódja! AJÁNLOM!

Nemcsak igényesen szórakoztató, hanem a megújult, pompás jelmezeknek és az aprólékosan, finoman megrajzolt díszleteknek köszönhetően szemet gyönyörködtető is.” (Pónyai Györgyi, Ellenfény)- Az Opera.hu oldalon közölve és én mélyen egyetértek vele! :)


 Pár kép a darabból (forrás: operaház facebook oldala)








Foglalj szobát a Grand Hotelben!

....vagy inkább mégsem????

Rövid írás a darabról, amit még képpel sem vagyok hajlandó feldobni... csalódás :'(

Komolyan, ilyen gondolatok is repkedtek a fejemben, mialatt a darabot néztem. Sok esetben erőltetett poénok, az éneklés, a táncos nők folytonos lábdobálása meg magamutogatása - pózőrködés,  sokk volt...

Annyira szerettem volna, ha nem zenés darabra megyünk, hanem prózai előadásra, ami a József Attila Színháztól nem áll távol. Azok is feltudják dobni a napot, főleg,ha olyan szerző tollából ered az írás, mint Rejtő Jenő. Adott ez a fantasztikus író, és amit a színpadra tálalva kapunk egy merő borzadály volt!!!

Egyetlen dallam volt dúdolható, és az tetszett, mert romantikus, aranyos (Léni és a Jáva Réme éneklik egy hintán, aztán a tapsrendnél az egész szereplőgárda).

Rejtő Jenő műve alapján dolgozta át Szente Vajk. Nagyon sokszor erőltetettnek éreztem a viccesnek szánt részeket. Zavaró volt, hogy énekeltek, amikor prózai előadásra számítana az ember. A szereplők ettől függetlenül jók voltak. A Family Guy Lois és Peter párosát furcsa volt színpadon együtt látni. A "főribit" egykori Jóban rossz-banos főnővér alakítja, aki állandóan kivillantotta az előadás során a frissen borotvált lábát...

A történet, eléggé érdekes, ha prózában nyomtak volna még jobb lett volna. (Tudom, sokszor ismétlem, de ez nagy hiba volt)
Jó ötlet:
- kilincs dobálás
- a rendőr egy pizsamás fickót üldöz...
- horror jelenet az első felvonásban, amikor a professzor letépi az arcáról a fáslit...
- 3szor húzzák elé a függönyt és mindenki már mással van elfoglalva, nem azzal, hogy az előbb a közönség előtt hajoltak meg és fogadták a tapsorkánt
- AZ első felvonás végén "véletlenül" a rendőrfelügyelő, Zöld Csaba a függöny előtt esik össze, a hullaként szereplő Kerekes Józseffel... mindketten Szerednyei Bélával kommunikálnak, aki a függöny mögött adja az instrukciókat..

Link: https://jozsefattilaszinhaz.hu/performance/vesztegzar-a-grand-hotelben-2/

Őrangyal és ördög is lehetek én, attól függ, hogy maga mit lát belém - ez a dal volt a kedvencem, nagyon aranyos :) - a Nemzeti Színházban is volt ez a darab: https://www.youtube.com/watch?v=mXsLxJY2D6Y

Furlanetto Ferruccio áriaestje az Erkelben

Furlanetto Ferruccio áriaestje (2019.okt.7.)

A művész üdvözlete


Amióta az operaház-Erkel színház lelkes rajongója/látogatója vagyok igyekszem a különlegességeket megtalálni a repertoáron. A zene nagyon jó, gyógyító hatással bír, mindig megnyugszom, és a hétköznapi gondjaimat arra a pár órára elfelejtem. Ezúttal vonzott a gondolat, hogy külföldi művészeket nézzek meg, akik az itthoni deszkákon mutatják be tehetségüket. Ezért került képbe, Ferruccio áriaestje is. A színpadra a basszbariton hangú operaénekes, a zongoraművész és a partitura-forgató lépett.

A program a  következő volt:

Brahms: Négy komoly ének, op. 121
Muszorgszkij: A halál dalai és táncai
Rahmanyinov: Csendes éjszakák titka / Tavaszi vizek(Kottából énekelte, de törekedett rá, hogy időnként felnézzen és gesztikuláljon)

szünet

Puccini: Bohémélet – Kabátária
Bellini: Az alvajáró – Rodolfo áriája
Mozart: A varázsfuvola – Sarastro áriája
Mozart: Figaro házassága – Figaro áriája az I. felvonásból / Figaro áriája a IV. felvonásból
Mozart: Don Giovanni – Regiszterária
Massenet: Don Quijote – Don Quijote halála
Verdi: Nabucco – Zakariás imája
Verdi: Don Carlos – Fülöp király áriája
(A dalokat, a Don Quijote halála kivételével mind fejből énekelte! A Mozart áriáknak volt a legnagyobb sikere, percekig ünnepeltük a művészt!)

Bal oldali, oldalpáholyban foglaltam helyett. látási körülményeimmel nem voltak gondok, mindent tisztán kitudtam venni, nem volt zavaró tényező. A művész programjában, első felvonásban a dalokat kottából énekelte, a második felvonásban már csak egy darabnál vette elő a kottát, míg a többit fejből énekelte. Számomra a Mozart darabok voltak a kiemelkedőbb, mivel mimikával és gesztusokkal is hozzájárult, hogy még élvezetesebb legyen az előadása.


 

Vígszínházi napunk

Vígnap - Vígadjunk a Vígszínházban (szeptemberben)

Lilla barátnőmmel eltöltöttünk egy kellemes kora délutánt a teátrum falai között. Nagyon jó volt bebarangolni a színház berkeit, ugyanis ekkor van lehetőség a Színházak éjszakája nevű programon kívül megismerkedni a Víggel, kicsit közelebbről.

Elsőként belépve az aulába, hatalmas tömeget fedeztünk fel. Majd második pillantásra már körvonalazódott, hogy mik vagy éppenséggel kik miatt volt tömeg. Egyrészt autogramot lehetett szerezni a Víg művészeitől, a 20-30 percenként váltották egymást az újabb színicsoportok. A másik tömeg ingyen elvihető, leselejtezett plakátokat vizsgálgatta alaposan. Jómagam azt tanácsolnám nekik, hogy írják rá a poszterek külső felületére, hogy mit ábrázol, így nem kell folyton szétszedni őket. :)

Aztán egymást taposva megindult a sok ember a színházterem felé, még szerencse, hogy az éber jegyszedők megszólták a társaságot, hogy viselkedjenek már. Még sosem volt ilyen pánikban részem... A teremben tetszés szerint választottunk helyeket, a körülöttünk levő emberek pedig mind nagyon barátságosak voltak, jókedvűek.

A program, amivel készültek, az tulajdonképpen a Pozsonyi Pikniken is elhangzott, hiszen részleteket hallottunk a Nagy Gatsby (zenés darab) és a Honderű (próza, dráma) előadásokból, ez volt a bemutatkozás, majd az Anna Kareninával kapcsolatosan Hegedűs D. Gézát és a női főszereplőt kérdezte a személyes benyomásaikról a darabbal és a karakterekkel kapcsolatban. Megemlékeztek az egykori igazgatóról is, akit nemrég a szexuális zaklatási botránya miatt került negatív figyelem középpontjába. Fesztbaum Béla zongorára alkotott egy szép dalt, amit a mesternek ajánlott. Hegedűs D. Géza megrendülten olvasta fel Márton László életpályáját. Ahogy hallgattam őket, egyúttal a színház nézőterén, a körülöttem ülőket is meghatotta. Többen a szemüket törölték. Nagyon emlékezetes pillanat volt.

Később a programokat követően záróakkordként hosszú kigyozó (a kigyók kigyóznak) sort kellett végigállnunk, és nekünk még szerencsénk volt, mert így bekerülhettünk a Vígszínház rejtett berkeibe (próbatermek, öltözők, zsinórpadlás, varroda, pihenő helység). Míg sorban álltunk kiléptem, és gyorsan megvettem a Ngay Gatsby című előadásra a jegyemet, mivel Lillának már meg volt a sajátja, és szerencsémre én is találtam még egy utolsót. Eszméletlenül érdekes darab, de majd ennek a beszámolója is el fog érkezni.

Mindenesetre, összefoglalva, elmondhatom, hogy fantasztikus délutánt töltöttünk a Vígszínház falai között, és remélem jövőre is megyünk rá! :) - MERT ÉRDEMES!