hattyúk tava gyermekszereplők

Szerelmi történet -de még midig a legszebbek egyike

2022. május 22. 11.00 (vasárnap)
Magyar Állami Operaház <3
Emelet közép :)

Micsoda egy nap volt!

A RÓMAI RÉSZEGES KATONA

Reggel Muci kutyival elmentünk az óbudai Amfiteátrumba, amely a Nagyszombat utcában található, az Árpád Gimnázium mellett. Itt szokás tartani a ballagásokat, de hétköznapi használatát illetően, gyerekes családok illetve a kutyusos gazdik szoktak megjelenni a helyszínen, jókat játszani a romok között... Azért mentünk, mert egy nappal előtte, szombat este jött a hír a Facebook-on, hogy Kolodko Mihály az ungvári szobrászművész ismét elhelyezett egy gerillaszobrot, ráadásul az Amfiban... Szóval, felkerekedtünk vasárnap reggel - bár erősen tartottam, ha ott elidőzök elkések az Operából... A helyszínre érkezvén, egy nő sietős léptekkel haladt a csarnok nyitott kapuja felé, egy kávéval a kezében. Megszólítottam, és kiderült, hogy ő már korábban volt megnézni a szobrot, csak elszaladt a forró finomságért. A meredek lépcsőkön Muci hátsófelét nyomtam fel, félve attól, hogy esetleg megütheti magát, de szerencsére, ügyesen helytállt és sikerült felérnünk épségben a csúcspontra, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre. Régen az Operaházban volt az a bizonyos fóbiám, hogy az emeletről, ha lenézők, leesek... Mára ez eltűnt, de itt ismét megjelent. Nem más ez, mint a tériszony... brr... Muci miatt aggódtam inkább, mert richtig, hogy a szélén akart menni, úgyhogy gyorsan cselekedtem, és beljebb toltam. A szobornál már volt egy hivatásos fotográfus, akivel kedélyesen elcsevegtünk így hármasban, a Kolodko szobrokról, a munkásságáról - ő már hajnalban ébren van - bevallom, hétvégén azért szeretek továbbaludni, amennyiben nem szervezek magamnak színházat. Rájöttem, hogy az Eiffel-ben ez a legjobb megoldás, és ha lehet máshol is a 11.00 órási darabokat választom. Ezek néha, talán jobbat ütnek, mint az esti társaik...Negyed 10-ig maradtunk az Amfiban, ahol a kötelező fotósorozatot megcsináltam a római katonáról, aki kissé felöntött a garatra... rendkívül aranyos figura, ennek van egy horvátországi párja, és nem a római kolosszeumban található, mint azt előzőleg gondoltuk. :) Megegyeztünk a fotográfussal, hogy majd a következő "szoboravatásnál" találkozunk. EZ ugyan nem jött össze - ugyanis nem rég közölt a Kolodko egy még újabb művet: Egyszer volt Budán kutyavásár. De nem baj, hiszem, hogy még valamikor egyszer, biztosan összefutunk. :) A római küldetés tehát jól sikerült, készülhettem lélekben a balettre...

 

AZ OPERAHÁZ: RÓMEÓ ÉS JÚLIA

• Hajnalban, messengeren írt a  barátnőm nekem és a névrokonomnak, hogy nem tud részt venni az alkalmunkon, úgyhogy átgondoltam az Operába az öltözékemet, de a ruha módosítása előnyére vált.
• Minden előkészítve, a haj nem lett "Júliás" (fejtetőn két nagyobb tincs összefonva majd egymásba kapcsolva) - bár ez volt a tervem, az Operaház előtt állva, hátra nyúltam és észleltem, hogy más.
• A 9-es busz: késett és folyton piros lámpába szaladt...kissé idegeskedtem..
• 10.43 körül Szent István Bazilikánál leszállok, szokásos kis szűk utcán haladok - amit még nem sikerült megjegyeznem név alapján, de ebben a "kétrét hajlott" utcában működik a Centrál színház is - ez a kis út valahogy rövidebbnek tűnik, mintha az Andrássy-n mennék...igazán különös hatás ez...meg jó érzés oldalról látni az Operaházat!
• Digimon2 - "Digivilágba utazunk" zenéje szólt, német nyelven, amikor megérkeztem. Ekkor észleltem a frizurámat.
• A héten lefoglalt jegyeket megszereztem a pénztárból (bár féltem, hogy elkésem - és az első élmény az újjányitott épületben az volt, hogy egy "művészbuzi férfi" beszólt, hogy mikor érkezem a soromba - holott jócskán megérkeztem és mivel első alkalom volt, értelemszerűen imádtam fotókat készíteni), eredetileg a szünetben akartam ezt intézni, de végül mondta a pénztáros, hogy most is akár gyorsan megtudjuk oldani - bár a főpróbás jegyemnél kifogyott a jegyet kibocsátó gép papírállománya...ez egy röpke időveszteséget okozott, de még időben voltam
• A rossz érzés ellenére - a sorban helyet foglaló hölgyek társasága nagyon elnézőek és kedvesek voltak, miközben a helyemre igyekeztem az egyiknek megjegyeztem, hogy nagyon szép a  csipkés kesztyűje. Pár perccel később, a névrokonnal, aki a jobb oldalon ült a sornak, felfedeztük egymást, és mivel a közös barátnőnk nem jött, mellettem volt egy üres szék, átjött és rövid ideig mellettem tartózkodott. Azért csak kicsit ültünk együtt, mivel a 3. sorban túlságosan előrehajolt egy nő...nekem is rontotta több ember a szabad látásomat, de aztán valahogy mindegyik megoldódott, és aztán ezek miatt már nem kellett annyira feszengenem... Tehát a 3. soros idióta miatt nem maradt mellettem, így a hely szabad volt...

• A darabról most több pontban írok: EGY ÁLOM! Az első felvonás alatt a balkon jelenet megrikkantott --> rég volt ilyen érzésem és mielőtt Rómeó megérkezik a Júliáék kertjébe egy csodálatos orgonaszólót hallhattunk, teljesen elolvadtam - az orgona hangzás Capulettéknél; 
• Tetszett továbbá a boszorkánytánc (ez egy a balettbe komponált új figura, aki, ha megjelenik rossz érzést kell, hogy félelmet és közelgő tragédiát előidézze, mindez ellenére nagyon jól volt kidolgozva, ahogy a három fiúval (Rómeó, Benvolio és Mercutio) közösen, egyszerre, egy mozdulatot követve táncoltak.
• A dromedár báli dal - nagyon nehéz, régen is ismertem ezt a zenét, de nem találtam sose igazán bálinak, mégis emelkedett és büszkének mondanám, és jelen van végig, az első megszólalást követően gyakran előkerül egy-egy részlete a dallamnak a darabban
• Benvolion mintha nem lett volna maszk - volt nálam a kukkerem, aki hatalmasat zakozott az első szünetben, ha nem kapom el - a mellettem lévő üres szék támlája és ülése közé esett, de sikerült törésmentesen kiszabadítanom - ekkor azért nagy kő esett le a szívemről. :) tehát, a Ben-en nem volt maszk, akkor mégis hogyan leplezte magát az ellenséges család előtt???
• A keretes történet a Globe színház képével kezdődik, majd zárul is, ekkor mutatkoznak be a szereplők, majd a végén akik utálták egymást békét kötnek. A bemutatást követően Verona piacterére visznek minket be a művészek, itt a cselédek tánca nagyon tetszett, 3 nő és 2 férfi szerepelt
• A tömegjelenetek - nyilván, hiszen az egész darabnak a  koreográfusa,  - csodálatosak, látványosak, két szóval nagyon jók!
• 2. felvonás: látványos volt a vívás jelenet, sőt merem állítani, hogy nagyon izgalmas volt, - bár Tybalt sokáig vívodott a földön, míg végre a Mercutio által összevérzett lepedőt sikerült a mellkasához szorítania, hogy vért imitáljon.... Capulet anyuka teljesen kivetkőzik magából, kiengedett, hosszú haj, folyton Tybalt testén "lóg" - kissé durva volt, hogy mennyire megviseli az unokaöccs halála...
  
• Paris gróf amúgy nem is volt csúnya, én hozzámentem volna :D
• Capulet apuka kirohanása, ahogy a lányával báik miután az ellenszegül a frigynek nem volt tetszetős. Capulet anyuka eleinte nem támogatja, nem mutat gyöngédséget lánya iránt - kivéve a dajka - majd amikor az apa a lányra támad, védelmébe veszi, és keresi a gyermek társaságát, de akkora már késő... 
• Júlia tévképzete a templomban, hogy a méreg segíteni fogja őket - a kripta jelenet elevenedik meg, ahogyan annak meg kellett volna valósulnia...
• Tetszett, hogy a pap magával akarja vinni Júliát a kriptából, hogy új életet kezdjen, de a lány ellenszegül és ott marad...
  
• 3. felvonás: megrázóan szép a befejezés, végre "rendesen" halnak meg, Rómeó megissza a mérget, Júlia leszúrja magát a férfi tőrével... A halálukat követően Rómeók és Júliák lepik el színpadot és körbe táncolják a szerencsétlenül járt szerelmeseket...

Az első olyan Mercutio adaptáció, aki szórakoztató volt, és nem akartam minden percben agyonverni...

 

• Köztes: a büfében és a wc-nél is hosszú sor állt. A névrokon az első szünet alatt kávézni próbált, ő kiállta a sort és vissza is ért a 2. felvonás kezdetére a helyére. A második szünetben a mellékhelyiség előtti sorban állva, elkalandoztam kissé és megpillantottam egy kalapos nőt - aki akár, ha nem tudnánk, hogy Angliában van, még az angol királynő is lehetett volna, és a néni a kalapjával ült be, hát, nem irigylem, aki mögötte ült... A második szünetben azért történt pár közös selfi és a jegyszedő kishölgyet megkértük, hogy csináljon rólunk pár felvételt. Jelentkeztünk is azonnal a hiányzó barátnőnél, aki örült a felvételeknek. Bíztattuk, hogy ezt a darabot nem szabad kihagynia, amint újra lesz műsoron, menjen el rá. Én szerintem, el is fogom kísérni, nagy hatással volt rám. A büfés szünetben rászóltam egy idős nőre, aki a led tévé előtt majszolta a szendvicsét, amire kivetítették a darab szereposztását. A környezetkímélő hozzáállását az operaháznak nagyon bírom. :) És örülök, hogy eljutottak erre az álláspontra, bár azért hiányzik, mert ez egy apró -a  jegyen túl - egy apró kapocs volt a darabokhoz. Persze, amikor a 3. felvonás végén fényképeztük a tapsrendet, a mögöttöm ülő nő rám szólt, hogy a hajacskám belelógott abba a részbe, ahonnan ő fényképezni próbált. Megbeszéltük, nem volt harag, gond. 

Zöld boszi, zöld lámpával megvilágítva

 

• Ismét a 3. felvonást kell megjegyeznem, egyrészt végre örülhettem, hogy mellém ült egy szőke, festett hajú hölgy, akiről kiderült, hogy spanyol. Kedélyesen elcsevegtünk budapesti tartózkodásáról, aranyos volt, dicsérte az Operaházat, a darabot, bármily hihetetlen számomra -de a budapesti közlekedést is - meg is jegyeztem neki, hogy hétköznap nagyobb a káosz, úgyhogy a hétvége kevésbé problémás avagy stresszes eljutni egyről a kettőre... Másrészt azért voltam még elégedett, mert a mögöttem ülő nő barátnője, aki szintén nem egy mai csirke volt, az folyton a mellettem lévő szék, az oszlophoz közeli kartámlájára tette a lábát, mert szerintem neki is az lehetett a gondja, ami sokaknak volt: kényelmetlen, szűk ülések - teszem hozzá, hogy én abszolut jól érzem magam bárhol, ahol csak eddig ülhettem az Operában. Tehát nem volt lábterpesztés - gondolkodtam rajta, hogy rászólok... ugyanis azért az a hely, ha jól emlékszem viszonylag gyakran be lett fogva a későbbi operai látogatásaimra, de ennek még utána kell néznem, a bérletváltás nem mostanság volt, és ki tudja mi volt már azóta. :)

Különleges táncot mutatott be a bohóc karakter, a botokon való ugrálás lenyűgöző volt, főleg, hogy nem rontott egyszer sem

 

• Miután befejeződött a darab, szokásos tiszteletköröket futottam - ugyanis ilyenkor a bezárt ajtók megnyílnak, és betérhetek a különféle rejtekhelyekre, ahova amúgy szünetbe se tehetném be a lábamat (legalábbis első alkalommal ezt mondta a jegyszedő, de megesett rajtam a szíve és átengedett, akkor voltam először kint az Opera erkélyén). A szokásos körutam során pár felvételt készítettem és közben mondhatom, hogy felavattam egy új kabalát, hiszen szerencsét hozott. Egy gömb-féle díszítőszobor ez a kabala. Miután összejött kellő mennyiségű fotó vele, két külföldi ment el mellettem a páholyok 2. emeleti páholyok irányába... nem hagyhattam ki, utánuk mentem, meg ugye az irigység, hogy bezzeg ezek mehetnek, de ameddig mi nem toborzunk össze egy nagy csapatot, addig nem látok Operapáholyt...viszont ezzel kapcsolatban tévedtem! Beülhettem egybe! Hogyan? A külföldieket követve, megtaláltam a páholyokat, amiket nem sikerült kinyitni először - mert nem tudtam a módját - ezt később már tudtam értelmezni, és végül nyitottam magamnak egyet. De a sikertelen nyitást követően egy lépcsőfordulóhoz jutottam. még sosem jártam itt, úgyhogy lementem rajta, és az első emeleten egy csoportba botlottam, akiket egy helyi idegenvezető kísért. Éppen a páholyokban ültek, és mindenki nagyon kedves volt, lévén, hogy már felöltöztem, nem annyira voltam kirívó a csoportból, hogy ne feltételezzék, hogy hozzájuk tartozom. Így kerültem a páholyba, majd a másikba, ahonnan a néni eltanácsolt, mert állítása szerint rászóltak, de csak bementem én is, legalábbis a belsőt lefényképezni, aztán visszatértem abba, ahol először a hölgyekkel találkoztam. Lentről fényképezni, szinte már a nézőtérről, egyszerűen csodálatos érzés volt. Leültem egy pár másodpercre, hogy átérezzem a hely fensőbbségét. Nálam, akkor nem volt boldogabb ember! Úgyhogy a csoporttal tartottam. Kimentünk a nagy, első emeleti büfébe, majd az innen nyíló erkélyre kitekintettünk és ki is mentünk, itt érdekes és színes az Operához fűződő történetekkel szórakoztatott minket az idegenvezető. Még egy apróbb társalgóba vittek minket, aztán a királyi lépcsősort is láttuk, majd a nagycsarnok lépcsőin haladtunk a lefelé. Mi voltunk az utolsó csoport. A filmezés közben az idegenvezető tőlem kérdezte meg, hogy mindenki már leérkezett a földszintre, egyben van-e a csoport? A túra végén külön megköszöntem neki, hogy bevezetett minket az operaház rejtelmeibe. Amúgy nem mondanám drágának, 2500 Ft körüli a bejárás, amit majd máskor törlesztek, mert egy ilyen tárlatvezetésre, ahol teljes egészében és nemcsak már javában zajló egységénél állok be, megéri kifizetni és elolvadni.... de ez most járt. Szóval: 3. felvonás végén még maradtam, ingyenes tárlatvezetés, gyönyörű részletek, a varázsgömböm. :)

Kezdő és zárókép, a Globe színház csapata

Képek az Opera.hu oldalról származnak.

 

Alkotók, szereposztás

 Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/romeo-es-julia-2021/eloadas-202205221100/

Az eredeti leírás, hogy megmaradjon az utókornak, ha már nem játszák a darabot:

"Cselekmény

I. felvonás

Shakespeare korában vagyunk. A londoni Globe színház színészei a Rómeó és Júlia – talán első – előadására készülnek. A nézők lelkesen tódulnak be a színházba, majd az elsötétülő színen fokozatosan kirajzolódik a veronai piactér reggeli képe.

A piac benépesül. A Capulet- és Montague-ház rokonsága és szolgálói között verekedés tör ki. Hamar előkerülnek a kardok, a fegyveres összecsapásban többen meghalnak, az öldöklésnek Verona hercege vet véget.

A Capulet-ház konyhájában nagy a készülődés az esti bálra. Júlia dajkájával játszik. A méltóságteljes Capuletné ajándékkal kedveskedik lányának és közben rádöbbenti arra, hogy már nem kisgyermek.

Mulatságra érkeznek a vendégek a Capulet-családhoz. Rómeó, Mercutio és Benvolio is be szeretnének surranni a bálba, azonban baljóslatú jelenés részesei lesznek: Mab, a boszorkánykirálynő hívja táncba őket. A bálban Rómeó és Júlia első pillantásra egymásba szeretnek. Júlia megismeri Parist, kijelölt vőlegényét, akinek közeledését elutasítóan fogadja. Tybalt felismeri a hívatlan vendégeket, éktelen haragra gerjed, de a ház ura, Capulet lecsillapítja. Mercutio mókázása nemhogy enyhítené Tybalt dühét, még jobban sérti önérzetét. A mulatság végén a vendégek távoznak, Rómeó pedig bemászik a ház elcsendesedett kertjébe, ahol megpillantja az erkélyen ábrándozó Júliát. A két fiatal boldogan talál egymásra.

II. felvonás

Verona főterén ünnepi sokadalom: Mária-körmenet, mutatványosok, vidáman szórakozó tömeg. Júlia dadája „elegánsan” érkezik fiatal úrnője üzenetével. Rómeó követi a Dadát Lőrinc barát kápolnájába, ahol a pap összeadja a két szerelmest.

A piactéren Tybalt Mercutiót keresi, viszonozni szeretné az előző esti tréfát. Kölcsönös sértegetés és gúnyolódás után kardot rántanak.

A mestervívó Tybalt halálosan megsebesíti a végig bohóckodó Mercutiót. Ő még haldoklása közben is színészkedik, de utolsó pillanataiban mindkét családot megátkozza. Rómeó nem tud uralkodni magán barátja elvesztése miatt, ezért dühében megöli Tybaltot. Rómeót – akire a gyilkosság miatt a Herceg száműző ítélete vár – barátai elmenekítik.

III. felvonás

Rómeó ideiglenes menedékre talál Lőrinc barát kápolnájában, ahová Júlia hívóüzenete is megérkezik.

Nászéjszakájuk után Rómeónak menekülnie kell a törvény elől, így magára hagyja feleségét.

Júlia ellenszegül szülei akaratának, nem akar Parishoz menni. Nem marad más választása, Lőrinc baráttól kér segítséget.

A szerzetes azt ajánlja Júliának, hogy igya meg a tetszhalottá tévő szert, amitől a kellő pillanatban majd fel fog ébredni. Lőrinc barát szerint ez az egyetlen járható út.

Szobájába visszatérve Júlia látszólag beleegyezik a Parisszal kötendő házasságba. Magára maradva megissza a mérget, így reggelre virradóra családja élettelenül találja ágyában.

Temetési menet kíséri Júliát utolsó útjára, a Capulet-kriptába. A szülőket és a Dadát megtörte a bánat. A gyászolók távozása után érkezik Rómeó, aki halottnak gondolja szerelmét, így nem lát más kiutat, és öngyilkosságba menekül bánatában. Lőrinc barát akkor érkezik, amikor Júlia éppen ébredezik. A pap rájön, hogy elkésett, így legalább Júliát megpróbálja megmenteni, de ő – halott férjét meglátva – szintén a halálba menekül, leszúrja magát.

A kripta kozmikus térré tágul, a csillagfényben felemelkedik a ravatal, és Rómeók és Júliák sokasága táncolja körül a halott szerelmeseket.

A Globe színházban teljes egyetértésben felvonulnak Shakespeare színészei Rómeóval és Júliával együtt, jelezvén, hogy előadásuknak vége van."

A bál dromedár dala

Saját képek, videó hamarosan! :)

Nőt rabolunk, de milyen áron?

 Szöktetés a szerájból álá Mozart alapján

2022. május 14. 11.00-kor az Eiffelben

 

 

Insta bejegyzés:

Vegtelenul egyszeru, de nagyszeru a Vecsei H Miklos altal fémjelzett vagyis rendezett Szoktetes a szerajbol c. darab az Eiffel Muhelyhazban. Mielott beleptunk volna a nezoterre, kulonos szerzetek maszkaltak az elocsarnokban... Ezek Szelim pasai "kegyeltjei" voltak. Megadta az alaphangulatot :) (bar a maszkok miatt a Szentivaneji alom jutott eszembe roluk). Diszlet nincs, csak kivetites a feher falakra, amik sok helyutt nagyon jo kepzeletet kolcsonoztek. Magyarul enekeltek, es nehol az eredeti név is elokerult, a foszereploket illetoen. A darab parocskai, ahogy altalaban a Mozart darabokban, kelloen butak, a noi foszereplo sirankozasai kiemelkedoek voltak...mar-mar azt gondoltam, lemegyek es leütöm. Tisztelet a Muvesznek! ;) Ettol eltekintve, szuperul szorakoztato, magyar es modern nyelvezettel ment a darab, pl. Basszuskulcs, kurvapecer, az anyja kinjat.... a majdnem leszbikus jelenet Miklosa es Racz kozott azert kicsit eros volt, szamomra. Wunderlichnek nem kellett kolonosen megeroltetnie magat, de amikor a szinpadon volt, az maradando pillanatot biztositott. Egynek nagyon jo volt, szerintem alulrol surolja a nagyon jo Eiffeles darabok sorat. #szöktetésaszerájból #mozart #modernrendezes #vecseihmiklos #csillagoséjszaka #gyönyörű #miklosaerika #balczoandras #palerdiandrás #ráczrita #wunderlichjozsef #szerekovánjános #opera #eiffeltorony #eiffelműhelyház #operabudapest #futasjelenet #sirvarohogtem #aznagyonjovolt #tigrisesanyul

 

 

További kifejtés:

 Műfaj:  daljáték, három felvonásban, egy szünettel, magyar nyelven és angolul volt feliratozva

"Akinek a jó kevés, azt érje gáncs és megvetés" - lezárásnál sokszor kántálták ezt a szöveget. Nem tudom, hogy ez a rendezői feldolgozás helytálló-e és a valódi darabban is, Szelim pasa bevallja, hogy európai és csak el akart menekülni a világból, ezrét hozta létre a saját ízlése szerinti világot... ennek még bizony utána kell járnom.

 

A darab olcsóságát jellemzi, hogy csak fehér falak képezik a díszletet, ezekre a falakra vetítenek. Mondjuk sok helyütt ötletes megoldásnak bizonyult, pl. belmonta hajója, a falba vájt ajtóig érkezik, ami a hajón található ajtóval összekapcsolódik, az erdei jelenetek, ahol a Szelim kegyeltjei rohangáltak, Szelim, ahogy megteremti a csillagos eget Constanze számára; talán túl nyálas, de a műkönnyek csorgása a színpadra sem feltétlenül érdektelen része a darabnak. A leszbikus jelenetre majdnem sor került, az számomra kissé kiakasztó volt, Blonde most leszbikus vagy biszexuális? (Mivel Belmonte barátja a szerelme)  

 

Amikor a led-fal a lábaikat takarta és "újakat varázsoltak nekik", melyek mozgást mimmeltek az vicces volt...

A különleges szerzetek nagyon tetszettek, kifejezetten a lovat és a bikát tartottam érdekesnek. Ezúttal nem vittem magammal kabátot, szóval sorba se kellett állnom a Ruhatárnál. Jó volt megint az Eiffelben tartózkodni, és már alig várom a jövő hét vasárnapot, hiszen akkor újfent szívszerelmemmel az Operaházzal találkozom a Rómeó és Júlia keretein belül. A kórus a nézőtéren, később a színpadon is feltűnt. Mellettem helyett foglalt egy idős házaspár, a bácsika a kórus dalnál vezényelt...

Pozitív felfedezés: hogy az Opera lehet át fog térni a környezettudatos magatartáshoz, ugyanis ezúttal színlapot nem kaptunk, helyette a Bánffy Miklós terem bejáratainál elhelyezett nagy képernyős tévéken volt látható kivetítve a alkotói,- illetve a szereplőgárda.

Jelenetek, amik tetszettek:

- Szelim pasa megrajzolja az Égboltot Constanzének

- Az első felvonás vége, Szelim által: "Amit kedvességgel nem értem el, azt erőszakkal fogom...jah, és első felvonás vége." :)

- Palerdi András (Ozmin), aki védte a pasát, de sok értelme nem volt, igazi karakán karakter, inkább ő lehetett volna a gonosz pasa figura

- A delérium trip - vasút ábrázolása a falakon, mivel annyira jól bejött a "kábítószer", hogy a képzelet elszabadult...

-A gyárat mennek felgyújtani, közben elemlámpával világítanak a színpadon, és a Palerdi karakterét Ozmint, női parókába bújtatott Szerekován (Pedrillo) próbálja elcsábítani.... minden kelléket a színpad elejébe beépített súgólyukból kaptak.

- A darab létrejöttéhez mennyi köze lehet a Keleten húzódó háború képi ábrázolása az előadás elején...

- A tűz szimbolikája: Szelim pasa egy tálat kap kézbe a szolgáitól, melyben láng gyúl - Constanze elmeséli, hogy szerelmes egy férfiba

- Az "új kitalált gyár" : szörnyszülötteket gyárt Szelim pasa szolgája, Ozmin, mert szerelmes Blondéba, és olyan nőt akar, mint amilyen ő - hiszen a valóságban Blondé utálja az időskorú férfit...

- Szerelmi vívódások, nyávogások a színpadon - az mindig kiüti a biztosítékot (Miklósa Erika ömlengései, színpadon elfeküdve énekelni nem könnyű - illetve amikor egymást vádolják a képzeletbeli hajón, hogy a nők hűtlenek voltak - a helyükben egy ilyen sértést nem tűrtem volna, maradtam volna a Szelim pasával...)

 

Egynek mindenképpen jó volt, alulról súrolja a legjobb Eiffel-es darabok szintjét.

Összefoglaló az Opera oldaláról, hogy meglegyen az útkornak:

"Az izgalmas történet – itt éppenséggel ifjú szerelmesek küzdenek, hogy kiszabaduljanak a szerájból – önmagában is a színpadi művek sikerének egyik kulcsa. A huszonéves Mozart változatos, frissességével és némi keleties jegyekkel tűzdelt zenéje azonban végképp ellenállhatatlanná teszi a Szöktetés a szerájból című daljátékot. Első operarendezése a mozarti ifjúságú Vecsei H. Miklósnak. A produkció frissességét, az operai hagyományokat olykor fricskázó előadásmódot a Kiégő Izzók vetítőcsapata és Varró Dániel új fordítása is garantálja.

Közreműködnek a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium kortárs-modern tánc szakos tanulói, illetve végzett diákjai.

Közreműködő táncművészek: Bárány Péter, Szabó András, Szilágyi Krisztián, Vetési Adrienn"

Cselekmény

I. RÉSZ

Nem sűrűn jár idegen Szelim basa birtokán, ezen a furcsa, szinte elvarázsolt helyen. Belmonte, a fiatal európai nemes mégis idetalált a hajóján. A menyasszonyáért, Konstanzéért jött, aki hónapokkal ezelőtt barátaival együtt emberkereskedők fogságába esett, és most mindannyian Szelim basa foglyai.
Belmonte azonnal sietne a palotába, hogy kiszabadítson mindenkit, de Osmin, a basa erőszakos embere feltartóztatja és elkergeti. Ennek ellenére nem hátrál meg; elbújik, és kilesi, hogy barátai, Blonde és Pedrillo a basa gyárában kénytelenek robotolni. Egy alkalmas pillanatban felfedi magát Pedrillónak, akitől megtudja, hogy menyasszonyát, Konstanzét Szelim basa a szerelmével ostromolja, el is vitte egy többnapos hajóútra, amiről éppen most érkeznek haza.
A basa szelíden közeledik Konstanzéhoz, észérvekkel próbálja meggyőzni a szerelméről, de Konstanze sokadjára is elutasítja, mondván, hogy még mindig elvesztett vőlegényét, Belmontét szereti.
Pedrillo segítségével Belmonte építésznek adja ki magát a basa előtt, és bejut a palotába. Blondét a basa Osminnak ajándékozta, így hirtelenharagú és kissé szűklátókörű gazdája azt tehetne vele, amit csak akar, a fiatal lány mégsem fél tőle, bármikor kiosztja és helyreteszi.
Konstanze egyre nehezebben viseli, hogy elszakadt a vőlegényétől. A basa ultimátumot ad a lánynak: elfogyott a türelme, holnaptól szeretnie kell. Konstanze válasza egy újabb határozott nem. Szelim feladja az udvarlást és erőszakot helyez kilátásba.

II. RÉSZ

Pedrillo elmondja Blondénak a nagy hírt: Belmonte végre eljött, hogy megszöktesse őket. Blonde fut, hogy szóljon Konstanzénak, Pedrillo elkábítja és ártalmatlanná teszi a palota őrét, Osmint. A szerelmesek végre találkoznak, Belmonte pedig előadja a tervet: felgyújtja Szelim egyébként is gyanús gyárát, és amíg mindenki a tűzzel lesz elfoglalva, ők négyen hajóra szállnak, és megszöknek.
Elérkezik az este, és a megbeszéltek szerint elkezdődik a szöktetés. Osmin magához tér, és kutyáival sarokba szorítja a menekülőket. Mikor Szelim tudomást szerez a szökésről, végtelenül csalódott és dühös, börtönbe viteti a szerelmeseket, és elrendeli a kivégzésüket.
Éjszaka a cellában Konstanze és Belmonte örök szerelmet vallanak egymásnak, és egymás karjában boldogan várják a halált. Szelim, aki titokban kihallgatta őket, és fültanúja volt az őszinte és önzetlen szerelmi vallomásnak, végül legyőzi a bosszúvágyat, lemond Konstanzéról, és szabadon engedi a foglyokat. A frissen szabadultak indulás előtt hálásan köszöntik a nagylelkű uralkodót. Csak Osmin elégedetlen a fejleményekkel, de rá már senki sem figyel.

 

 Egyéb videó (Covid alatt, stream):