Anna Nebtrenco miatt arrébbcsusszant az előadás vagyis amikor Erwin Schrott volt felesége belepiszkit a levesembe

2022. SZEPT.25. ÚJ IDŐPONTBAN 26-án a Magyar Állami Operaházban szimfonikus koncerten vettem részt.

Az eredeti időpontot a hölgy érkezése kavarta meg. Nehezebben tudok hétköznap egy ilyen - kifejezetten zenei program ráhangolódni, valahogy megszokottabb számomra, ha pénteken vagy a hétvégén megyek...és hát, most is vasárnap lett volna, de hétfő lett. Így alakult, de hétkezdésnek az Operában, azért az nem semmi!

Nagyon régen volt lehetőségem, hogy kicsit átlényegüljek, csak a zenére koncentráljak, ne csak a színpadon mozgó szereplőket, díszletet mustráljam. Ezúttal nem a látványé volt a főszerep, hanem a zenei műveltségemet fejleszthettem tovább, kapott egy kis "lélektápot".

Kedvenc jegyszedőmmel szünetekben és előadás előtt is sikerült pár kedves szót ejtenem, ugyanis az egyik nemrég vásárolt jegyemről rohamosan tempóban elkezdett lekopni a festék, erre kaptam mentő ötletet a jegyszedő által. Hálás köszönetem innen is!

Ismét sikerült kimennem kedvencemmé vált helyemre, az abszolút magaslati, tetőterasz részre, ahol az Operaház zeneszerzőinek szobrai kémlelik a környéket. A folyosón végiggyalogolni, szinte leírhatatlan érzés, olyan mintha a fellegek felett járna az ember, teljesen extázisba lehet esni, és nem mellesleg lenyűgöző a panoráma! Ha fent járkálok mindig eszembe jut szeretett musicalemből (Az Operaház Fantomja) a tető jelenet.... magával ragadó a táj szépsége. Talán jobban is szeretem, mint az erkély részt, ahonnan most egy jó időre ki vagyok tiltva...(nem tettem semmi rosszat, de a sznoboktól elválasztják a kevésbé tehetősebb személyeket - eléggé diszkriminativ jelenség, nem is kell leírnom...). Szóval, itt fent a tetőn barangolni csodálatos élmény, és mivel a felsőbb szintekhez tartozik az ülésem, így ide megyek. És, ha tehetem és nem zárnak ki - mint most legutóbb - az erkély részre is megyek, hogy meglátogassam kedvenc Varázsgömbömet, amit kineveztem szerencsehozó talizmánnak (végül is, miatta sikerült egyszer belógnom valahová....hoopsz...).

Az épület varázsa mindig magával ragad, és bármely részét meglátogatom, nem érzek idegenséget, egyszerűen imádom felfedezni. A nézőtéren is elfog egy kellemes érzés, és holott a zenére kellett volna fókuszálni, annyira nem ragadtattam el magam, jobbára inkább a csodálatos csillárt, a belső építészeti részeket vizslattam tekintetemmel. Szerintem gyönyörű. Persze, azért becsuktam a szemem (amit majd a Tosca c. darabnál kell - a jegyszedő szerint, kissé modernizált dolgok lesznek benne) és próbáltam átlényegülni. Itt-ott sikerült is.

A program:

szeptember 26., hétfő 19:30 - 22.00 (eredeti kiírás szerint, de fél 10-kor már befejeződött, 2x 45 perces program volt)

"Minden évben eseményszámba kell mennie annak, ha a legelső magyar szimfonikus együttes, az OPERA Zenekar az új szezonban először lép kőszínházi kulisszák között hangversenyező társaságként a közönség elé – a nyári szünet és a nyári speciális szabadtéri feladatok után. Közönségünk egyre inkább észlelheti majd, hogy három vonás épül ki zenekari hangversenyeinken, amelyekkel tagadhatatlanul szeretnénk kiemelni együttesünket és intézményünket a rengeteg színvonalas budapesti programlehetőség közül. Első: a hozzánk betérő koncertlátogató vizuális – mi úgy szeretjük mondani, az OPERÁ-hoz méltó „összművészeti” – élménnyel találkozzon, hatásvilágítás, vetítés vagy más társművészet bekapcsolásával. Második: az OPERA Zenekar hangversenyein mindig szólaljon meg operanyitány, mert ezeket a pompás műveket mi értjük és játsszuk a legjobban, és operai énekszám vagy énekest igénylő egyéb mű is legyen a programon a szimfonikusok mellett. Harmadik: mindig jusson szólistaszerephez az OPERA Zenekar legkiválóbbjaiból valaki.

MŰSOR:
Liszt Ferenc: Prométheusz
Kocsár Miklós: Concerto lirico
Hollós Máté: A mítosz születése – ősbemutató
Liszt Ferenc: Tasso

Karmester: Kocsár Balázs
Közreműködik Szűcs Máté (brácsa) és a Magyar Állami Operaház Zenekara (zenekari igazgató: Popa Gergely)"

Nagyon régi vágyam volt, hogy operaházi koncerteken vegyek részt, miután az Erkel elvesztette ezt a képességét (nemsokára bezár, felújítási munkálatok miatt. De valószínűleg nem fognak erre túlzott hangsúlyt fektetni, ugyanis az állami pénzmegvonás miatt az Operaház súlyos anyagi károkat szenvedett el - és ez az állapot továbbra is tart. Nekem fájó pont, hogy sok jónak ígérkező előadást az Eiffelben kénytelenek voltak teljesen törölni az idei (2022-23) évadban... az Erkelbe még egyszer ellátogatok, pénteken, amikor dél-koreai művészek fognak koncertet adni).

Az Opera185 és az Ybl206 koncertekre vágytam, és most sikerült mindegyiket megszereznem. Izgatottan várom a másodikat, hiszen az elsőt hétfőn már volt szerencsém átélni.

 Képek hamarosan!

3 nő a színpadon, de mindegyik 1-hez köthető

2022. szeptember 7-ét írunk és végre ismét sikerült egy főpróba előadást kifognom, inkább megszereznem. A darabnak tartoztam ennyivel, hiszen első alkalommal, nehéz időket éltem meg, és most, hogy nagyjából minden OK körülöttem, megakartam adni neki, ami jár, hogy úgy nézem végig, hogy nincs bennem rossz érzés, és nyomorgás, szorongás fog el....

A főpróbát az első sorban tölthettem a szokásos 3. emeleti nézőtéri egységben, középen. A jól megszokott, csak eleddig nem az 1.sor. Független hölgyek ültek a bal oldalamon (egymástól is függetlenek), illetve jobbomon francia anyanyelvű külföldiek magyar rokonsággal, akik némi-nemileg nehezítették a jókedv rátámat, de ez idővel módosult.

Szünetben kedvenc jegyszedőmmel megvitattuk a jelen előadás jó és rossz oldalát, illetve felidéztük milyen volt a Kelen Péter által vitt darab főbb momentumai és erősségei (pl. színésznők).

 Lássuk a mostanit:

Egy kis ízelítő a tavalyi próbafolyamatokból:

 

2021-ben még az Erkelben láthattam a darabot, akkor a női főszerepet 4 különböző hölgy testesítette meg, illetve a címszerepet Nyáry Zoltán alakította. Ez volt a második szereposztás felállása. Az első tért vissza ezúttal az Opera színpadára, aminek részben örültem. Ugyanis az első változatban mindenki nagyon ügyes volt, hangilag toppon, kifejezéses gesztus, minika és alakítás jellemezte a csapatot, kivéve egy embert, Nyáryt... egyszerűen katasztrófa volt. Ezért reméltem, hogy egyszer részem lesz egy olyan változatban, ahol László Boldizsár alakítja Hoffmannt és mellette Kolonits Klárát köszönhetem mind a 4 női karakter szerepében. Ugyanis tavaly ezt vitte véghez Klára, amit most is rá lehetett bízni. 

Egy évados felállásban immáron nincs váltótárs, az előbb megnevezett csapat alakította a főbb szerepeket. Örültem nekik. Klárának mindig új és újabb esélyt adtam, de valahogy nem volt az igazi... Olympia-ként kicsit perverz volt, a férfit tapogatta - persze ez mutatta meg, hogy a bábú félreérthető mozdulatokat és gesztusokat tett Hoffmann irányába, aki ettől is, illetve a kapott furcsa szemüvegnek köszönhetően szeretett bele egy gépezetbe... tetszett, hogy volt egy férfi, aki távolról vezérelte a bábú minden mozgását, erre korábban nem figyeltem fel (csak arra, hogy ebben a báli jelenetben minden szolga kovid-os védőfelszerelésben sertepertél a színpadon). A hülyét játszó Hoffmann is jobban átjött Boldizsár alakításával, sőt előtte, ahogy megkezdi szerelmi történetét, az is jobban volt általa előadva. Aki tud, az tud, és a karaktert hozza is. 

Nem volt erőteljes Klára a 2. felvonásban sem, és talán az is kicsit zavaró volt, hogy a második felvonásban reflektorlámpával babrált a gonosz ellenlábas, Lindorf (Kálmán Péter) és gyakran szembe világított, kicsit volt kellemetlen. Klára inkább az, aki nem tud színészkedni, hanem hatalmasakat akar énekelni, ami vagy átjön a közönségnek vagy nem. Sajnos, akkor nagy óváció, mint amit az első Hoffmann-nál a női karakter esetében átéltem, az elmaradt. Ez a második rész, sosem volt a szívem csücske, de a mellettem ülő hölgyike nagyon átélte, és szerette Hoffmann és Antonia duettjét.

 

 

A harmadik felvonás lehetne egy jobb rendezésben a tökéletes kedvencem, ugyanis itt hangzik el a legcsodálatosabb női duett, ami csak az opera műfajában létezik: a Barkarola. Hihetetlen dallamos, lágy, és tényleg úgy érzem, mintha Velencében lennék és gondoláznék...a leggyönyörűbb kompozició, amit meglakottak!

...és bizony a Hoffmann-hoz köthetem az éjszaki égbolt kémlelését a tetőteraszról. Ennél fenségesebb táj nem is létezik! Első alkalommal a jegyszedő felkísért és elmondta, hogy azért nyitották emg, hogy az úrinépek lent, a fenti kevésbé tehetőseknek is legyen sétálásra, körbejárásra lehetőség. Imádom bejárni a teraszt, csodálatos érzés a magaslatokban létezni, szétnézni fentről a város különböző pontjaira, hangulatosak a szobrok is. El lehet látni a Citadelláig, a Bazilika a szomszédban, a környező épületekben mi jót csinálnak az emberek (persze nem jogsértő módon), de van egy feletebb bája annak, ha tetőn vagy.

 

És jöjjön a szokásos, megmentsük a jövendő kor számára a tartalmi leírást, és egyéb adatokat:

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/hoffmann-mesei-2022/eloadas-202209081800/

Opera három részben, három felvonásban, elő- és utójátékkal, francia nyelven, magyar, angol és francia felirattal

A német romantika nagy írójának, E. T. A. Hoffmann-nak meséit a csapongó képzeletnek és a valós társadalmi helyzeteknek látványos elegyítése teszi emlékezetessé. Offenbach utolsó, befejezetlenül maradt művében ellene megy fergetegesen szatirikus operettjeinek, amelyekben ki-kiütközik korának gúnyos-szellemes társadalomkritikája. Természetesen a humort e műve sem nélkülözi, de a költő szerelmi kalandjait sötét, olykor végzetes színárnyalatok uralják. Az abszolút női ideál keresése közben négy gonosz figura kíséri végig és taszítja a boldogtalanságba Hoffmannt, aki szerelmi mámorában állandóan a halállal kénytelen szembesülni. A reális világ és a hátborzongató képzelet alkotta meséivel a szerző egy olyan univerzumba vezeti el hallgatóit, ahol az álom és a valóság közötti határ könnyen elmosódik.

Cselekmény

Előjáték

Hoffmann, a sokoldalú művész – író, költő, zenész – az operacsillag Stelláért rajong. Stella éppen Mozart Don Giovannijában lép fel, Hoffmann pedig a szünetben otthagyja az előadást, és szerelmi civódásuk miatt leissza magát. A Múzsa elérkezettnek látja a pillanatot, hogy megszabaduljon riválisától, Stellától, aki csáberejével elvonja Hoffmannt tőle, vagyis az alkotástól. A cél érdekében felveszi Hoffmann régi barátjának, Nicklausse-nak a képmását. Stella békítő levelet küld Hoffmann-nak, benne az öltözője kulcsával és egy üzenettel: várja az előadás után. Lindorf, a gazdag és befolyásos tanácsos, magának akarja Stellát, ezért megszerzi a levelet. Terve szerint, ha a nő részegen találja Hoffmannt az előadás után, végleg kiábrándul belőle. Hoffmann barátai a költő után mennek, hogy megkeressék. Luther, a pultos, jelzi, hogy a szomszédban folytatódik az előadás, de ők, ahelyett, hogy visszamennének, inkább iszogatni kezdnek. Megkérik Hoffmannt, hogy szórakoztassa őket, aki elő is adja három szerelmének történetét, amelyekben egy Lindorfra emlékeztető alak mindig keresztbe tett a boldogságának.

Olympia

Hoffmann első szerelme Olympia – egy tudós feltaláló, Spalanzani automatája, akinek csodájára járnak az emberek. A tökéletes kinézetű és viselkedésű bábu elbűvölő szemeit Coppélius, egy másik feltaláló készítette. Ő Hoffmann-nak is elad egy szemüveget, amitől a költő teljesen elveszti a valóságérzékét. Spalanzani és Coppélius vitatkoznak a bábu tulajdonjogán – és a belőle származó bevételen. Spalanzani nagyobb összeget ígér Coppéliusnak, ha átengedi neki a bábu jogait, Coppélius pedig azt tanácsolja neki, hogy adja hozzá Olympiát a „bolond” Hoffmannhoz, aki még nem vette észre, hogy egy automatába szerelmes. Megérkeznek a vendégek a bemutatóra, ahol Olympia táncol és énekel. Hoffmann keringőzik vele, Olympia „túlhevül”, a férfi elesik, és eltörik a szemüvege. Coppélius, aki nem jutott hozzá a beígért pénzhez, bosszúból szétveri a bábut. Most már Hoffmann is rájön, hogy Olympia egy automata volt. Egyszerre veszti el szerelmét és lesz nevetség tárgya.

Antonia

Antonia egy tehetséges fiatal lány, akinek minden vágya, hogy énekesnő legyen. Apja, Crespel szigorúan eltiltja az énekléstől és szerelmétől, Hoffmantól is, akivel együtt szoktak zenélni. Antonia anyja ugyanis az éneklésbe halt bele: hangja túlizzította szervezetét. A lánya tőle örökölte tehetségét és betegségét. Miracle doktor megérkezik Crespelhez, és az apa akarata ellenére megvizsgálja Antoniát. Hoffmann kihallgatja a beszélgetésüket, így értesül Antonia betegségéről. Megígérteti lánnyal, hogy lemond a karrierjéről, és soha többet nem énekel. Antonia kész lenne erre, és arra is, hogy Hoffmann felesége legyen, de Miracle megidézi a lány halott anyját, aki arra biztatja, hogy ne hagyja veszni tehetségét. Antonia egy utolsó dalt énekel, és meghal Hoffmann karjaiban.

Giulietta

Hoffmann látszólag kiábrándult a romantikus szerelemből. Egy prostituált, Giulietta bűvkörébe kerül, aki Schlemil irányítása alatt szórakoztatja a férfiakat. Dapertutto – egy ördögi figura, aki az emberek lelkét akarja megszerezni – Giulietta segítségével már elnyerte Schlemil árnyékát, most Hoffmann tükörképére pályázik. Giulietta elhiteti Hoffmann-nal, hogy beleszeretett, ezzel egy pillanat alatt megnyeri magának. Figyelmezteti, hogy Schlemil meg fogja ölni a költőt, ha tudomást szerez a viszonyukról, és arra biztatja, hogy meneküljön, de a tükörképét hagyja itt neki emlékül. Hoffmann beleegyezik, Nicklausse javaslatát viszont – hogy szökjenek meg, amíg lehet – elutasítja. Meg akarja szerezni Schlemiltől a kulcsot, ami Giulietta szobáját nyitja, hogy a nőt is magával vihesse. Schlemil rátámad, Hoffmann pedig egy Dapertuttótól kapott fegyverrel megöli. Hoffmann keresi Giuliettát, de a nő kijátszotta, nélküle szökik meg.

Utójáték

Hoffmann három története véget ért, és közben vége a színházban az opera-előadásnak is. Nicklausse és a többiek megértik, hogy a három nő valójában Stella három alakja. A Múzsa ünnepel: a szerelemről lemondva újjászületett a költő, Stella pedig a részeg Hoffmann helyett, Lindorffal távozik.

 

 

Szeptember Kultura 3. rész - Pozsonyi piknik és Operett Forgatag

 Szeptember 3. szombat délután-este Pozsonyi Piknik a 13. kerületi pesti rakparton

 Szeptember első hetei izgalomra adnak okot, főleg a szezon végi kulturális fesztiválok ekkor jelentik be újdonságaikat, és találkozhatunk a szeretett színészeinkkel.

 

A Pozsonyi Piknik, amit rendszerint a 13. kerület rendez, ezúttal is a pesti rakparton, a Jászai MAri tér és a Szent István park között húzodott. A kultura többféle formában mutatkozott meg (ételben: rétes, likőr vagy multimédiás cuccokban: DVD, CD). És rendszerint ilyenkor lehet találkozni a színészekkel is,a  kitelepült színházi sátraknál. Kigyozó sor állt a Vígszínháznál, az Operetszínháznál. Az 5 órai j hangualtot a Danubia zenekar két művésze biztosította. A Jászai színpadnál az Operettszínház tartott pár perces műsort, énekeltek többek között az Abigélből, a Hegedűs a háztetőnből, a Jekyll és Hyde-ból, illetve a La Mancha Lovagjából. Az énekesek később a sátraknál dedikáltak: Homonany Zsolt, Nádasdi Vera, Pacskó Dóra és Kardffy Aisha.

 

Szeptember 4. vasárnap este Operett Forgatag, Operettszínház előtt

Sokáig gondolkodtunk, hogy ki menjünk, ne menjünk: hideg lesz, tömeg lesz...erre minden várakozásunkat, és negatív képet elfújt a pillanat, amint megtaláltuk a megfelelő helyet magunknak, ahol végigszórakozhatjuk a csapat műsorát. Mivel az operett nem a szívünk csücske, így a musicalgyöngyszemek mellett tettük le a voksunkat. Jó volt nagyon, talán az eddigi egyik legjobb programja az Operettnek, amióta volt egy világjárvány, és pár igazgatóváltás... ugyanis a színház nem találta a megfelelő hangot a közönséggel - nem olyan, mint a 2000es évek elején volt...és most ez a kis szösszenet olyan finom, üde érzést váltott ki bennem, mintha újra a régi lendület visszatért volna. Azt hiszem az új igazgató is belátja, hogy szükség van a közönségkapcsolatra, ami így kerül megnyilvánulásra.

Mindkét program 1 napos votl, a jól megszokott 2 helyett, de sok minden ezekbe bőven belefért, így nincs okom panaszra, sőt kifejezetten jól jött ki, hogy szombaton Piknik, vasárnap Forgatag. Nincs is szükség két napra, elég egy is, de az legyen valóban tartalmas.

Szeptember Kultura 2. rész - A két egyetlen - Karinthy Frigyes nagy szerelmei

Online formában, szeptember 2-a körül. :)

Link:https://madachszinhaz.hu/szindarab/a-ket-egyetlen-karinthy-frigyes-nagy-szerelmei

 

 

Karinthy is eléggé szemét alak volt, hogy egy férjezett nőt (színésznő) elcsábított...persze, akkor nem rossz ez a koncepció, ha nem volt boldog a nő házassága.

 

A darab két szerelmével való kapcsolatát mutatja be verses formában.

Fekete Ernőnek azért is örültem külön, mint főszereplő, mert a hangjával már találkoztam a Marvel filmek kapcsán (Vasember hangja).

 

A díszlert egy kávézó, ami teljesen illik az író milliőjéhez, csak tudnám ezt hol vették fel? - mert nagyon eredeti.

 

A két nővel nem egymás után érkezik az életébe, hanem egysíkban mozognak. Mivel, az egyik túl korán meghalt, kísérti az álmaiban.

 

A második feleség imádja a pletykákat...XD és unatkozik Bécsben? Bár, én élnék ott.

Dráma, viaskodás. A költő gyötrődik, a múltja és a jelene között. Az első feleségét nagyon szerette, de kétségei támadnak, hogy a nő valóban viszonozta za érzéseit. A második feleségével a kapcsolata eleje szenvedélyes, utána a szenvedély inkább utálatba vált át. Kotkodácsol az Arnak, ő meg egy birka, aki béget...

Tetszik a bevezetés, ahogy a szereplők bemutatják a saját karaktereiket.

Tetszik, hogy a jeleneteket a későbbi operáció fényeivel váltakoznak.

Pár idézet:

"A Margitszigeten ülünk. Aztán ballagunk hazafelé, este. Szótlanul egymás mellett. Hát, lehet ez hazugság? Hát, persze, hogy lehet! - Boga"

"Úgy látszik Stockholmban a műtéthez zongora is jár. A meglékelt fejeknek jót tesz a muzsika. Micsoda ellátás. Már ezért érdemes volt ide jönni. - Karinthy."

 

A darab szinopszisa: Fráter Zoltán a tények játékos felhasználására épülő „szellemjárása”, amely a „két egyetlen” közt őrlődő Karinthy tragikomikus helyzetét és élete döbbenetes érzelmi fordulatát mutatja be.

 

Karinthy Frigyes huszonöt éves, amikor kalandos körülmények között megszökteti nagy szerelmét, a három gyermekes Judik Etel színésznőt. A férj haragja elől fél évig bujkálnak Berlinben, majd nagyobb összeggel megbékítse a férjet, Budapesten házasságot kötnek. Az író a „bogárka, bogaram” becézéséből adja a Boga nevet imádott párjának, aki az első világháború után kitörő spanyolnátha-járvány áldozata lesz. Karinthy ezt jegyzi naplójába felesége halála után: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, amikor ő meghalt…” A gyászoló férfi csaknem két év múlva, egy telefonvicc meghívását komolyan véve ismerkedik meg az akkor még férjes asszonnyal, Böhm Aranka orvosnővel. A szenvedélyes, minden férfit meghódító Aranka már másfél évtizede színesíti érzelmi viharaival a házasság hétköznapjait, amikor Karinthyt, aki mindvégig olthatatlan szerelemmel gondol Bogára, 1936-ban valóban műteni kell. Az élet-halál között lebegő író egyszerre két nővel viaskodik, képzeletben Bogával, a valóságban Arankával…

 

Versek: https://mek.oszk.hu/06100/06133/html/karinthy0004.html