2020. február 5., szerda

Erwin Schrott a baszbariton kedvencem


„Most pedig vége a szép időknek, nem csapod a szelet, már a nőknek…”

A képsorozat (sajnos, nem Erwin Schrottos): http://www.opera.hu/v/figaro-hazassaga-kepgaleriaja

Őszinte örömömre szolgált, hogy részt vehettem a Figaro házassága előadáson 2020.január 12-én, vasárnap este. Ugyan a darab 4 órán át tart egy nagy szünettel és két kicsivel, amikor csak a páholyokba mehetnénk társalkodni… - mégis elképesztő alakításokat láthattunk a színpadon. Még szegfűszálakat is dobtak a tapsrendnél a művészek, ezért érdemesebb inkább a földszinten, a középső hasábban jegyet foglaltatni, ugyanis ők kapták a legtöbbször, bár Molnár Levente igyekezett a páholyok felé is dobni, amit sajnos nem sikerült kivitelezni, ugyanis a rózsa csak a földszintiekhez repült.


A jegy kézhez vételekor már izgatottan vártam a januárt. Nem csoda, hiszen a méltán ismert és elismert művész, a basz-bariton hangterjedelmű és urugvay-i származású Erwin Schrott kapott szerepet Mozart alkotásában. És nem is csak 1 szerepet, a címszereplő Figarot alakíthatja, hanem 2 alkalmon keresztül Altamyra grófként is láthatja Őt a közönség. Schrott kapcsolata az Erkellel régről származik, 2016-ban, amikor Don Giovanni-ként tette a szépet a hölgyeknek, a színház vezetősége felköszöntötte születésnapja alkalmából, ami művészt meglepetésként ért, és zavarba ejtette. A felvétel az eseményről:

Figaro karakterével A sevilla-i borbélyban találkozhatunk először, az ő története folytatódik a Figaro házasságában. A címszereplő, szerelmével, Suzanne-val tervezik az esküvőjüket, és későbbi lakásuk berendezési tárgyaiknak a pontos helyét. Jegyese elárulja, a csalfa gróf eltöröltette az „első éjszakához való jogot”, ám a lánnyal akarja ismét bevezettetni, hiszen nagyon tetszik neki Suzanne, és Figarot, ez idő alatt elküldené messzire, a gróf ügyeit intézni, aki konzulenssé lett választva, és Figarot jobb kezeként tartja számon. Sok szép ajándékkal elhalmozza a jegyes párt, de mindez csak egy dologra megy ki… Az okos Suzanne tudja, hiszen az énektanár is sokszor utal erre, az énekleckék alatt… Figaro megtudván ezt,fondorlatos módon, mint aki mit sem sejt továbbra is a gróf úrat szolgája, ugyanakkor az ünneplő tömeg leányainak virágkosarába, kik az aratásra érkeztek, mélyen belenyúl és a maroknyi virágszirmot flegmán rászórja a rossz minőségű fotelben helyett foglaló grófra, aki unottan hagyja magát körbe rajongani. Ez egy nagyon jól megalkotott jelenet. Figaro minden cselben és trükkben benne van, aztán persze a 4. felvonásban maga esik áldozatául, hiszen azt hiszi hitvese átveri és valóban a gróf kegyeit keresi, pedig erről szó sincs. Az átverés a visszájára sül el, hiszen, Figaro rájön, hogy a grófnő ruhájában mutatkozó nő a felesége, csak nem szól róla, hogy rájött… A kertben a grófnő újjára húzza a gróf a gyűrűjét, megpecsételve esküjét, nem szereti a feleségét, hanem annak cselédjébe szerelmes… sok siránkozás árán, megbocsátást nyer a férfi, amikor a nő leleplezi magát… 

És itt van ugye, Adonisz, vagyis Cherubim is, akit rendszerint fiatal ifjúként egy nő alakít a színpadon, de nekünk el kell hinnünk róla, hogy férfi, és most éli meg a szerelmet. Ugyanakkor egy olyan „idegesítő” karakter, aki a szerelemtől túl fűtve gyakran hívatlanul jelenik meg, és míg az első fellépésekor megsajnáljuk, mert a gróf ki akarja rúgni a házából – tudomást szerezz róla, hogy sokszor a grófnőjét szenvedélyesen nézi – máskor vagyis a darab vége felé már eléggé kellemetlen és zavarba ejtő a megjelenése, mert csak a konfliktust provokálja ki… Érdekes karakter amúgy, hiszen  a színésznőnek férfit kell hoznia, úgy járkálni, mozogni, úgy a mimikájával dolgozni, hogy az hihető legyen, valóban egy serdülő apródot látunk.

A darab a vígopera műfajába tartozik, 4 órás, 18.00-i kezdéssel. Annak ellenére, hogy hosszú a mű, kedélyesen el lehet rajta szórakozni. Humoros töltettel bír, annyi póén van a szövegben, a színészek is mimikailag meg játékilag hozzátették a magukét. Szerintem a művészek is jól érezték magukat, a zenekar brillírozott. Még nem tudom eldönteni, hogy melyik Mozart darabot szeressem jobban, hiszen a Don Giovanni is nagyon szórakoztató tud lenni. 

AZ Operaház Fantomjához fűződő 14 éves kapcsolatom során megfogadtam, hogy egyszer biztosan megnézek minden olyan előadást, ami a Fantom inspirációjaként hatott Andrew Llord Webber-re, a  zeneszerzőre. Többek között az Il Muto, a Figaro házasságának rövidített, paródia-szerű változata, ahol azapródot egy nő alakítja és, aki a grófnét szereti és férjétől elcsábítja. A csalásról persze tudnak…. de, hogy ez a kivitelezés, hogyan teljesedne ki, nem tudhatjuk, hiszen csak egy rövidke részlet, mely töltelékként szolgál a darabba, ugyanakkor jelenléte szükségszerű, hiszen Christine grófnéként megtapasztalja a Fantom haragját…

A darab utóhatása: olykor valamilyen formában utóhatás szokott lenni egy-egy előadásnak. Ennek az volt, hogy álmomban isSchrottal álmodtam, mintha már láttam volna jellegzetes megköszönési formáját (Csók dobása, baseball labdát elhajítással véghez vitt karlendítéssel).

Erwin Schrott két alakot formál meg, a 4 előadásból 2-nél a címszerepet, míg a másik kettőnél a gróf szerepében lesz látható. Ha minden jól megy, pénteken vagyis január 17-én ez utóbbi szerepében tekintem meg.


Egy apa bánata



Rigoletto, Nagypapámra történő megemlékezés, az Ő kedvence volt a darab, és amióta láttam, azóta nekem is nagyon a szívemhez nőtt, sokat jelent, mert Rá emlékezem ilyen formában. Most páholyból figyeltem a történetet, Rigoletto-ként ismét az orosz kedvencemet nézhettem meg, Fukanov Anatolij személyében. Két új ember lépett Gilda (Kriszta Kinga) és a Mantova hercege szerepébe (Galeano Salas), de ők rendkívül ügyesen hozták a rájuk bízott karaktereket. Jó volt beülni és átélni a darabot, ugyanakkor szívszorítóak voltak a jelenetek, ahol Rigoletto a lányáért esedezett az udvaroncok között, akik néma közönnyel hallgatták rimánkodását, adják vissza neki a lányát a herceg karmai közül…. legszívesebben lementem volna a színpadra, és felpofozzam volna a színészeket, de ezt nem tehettem meg, így a tapsrendnél egyszerűen nem ütöttem nekik össze a tenyeremet…elmehetnek… egyszerűen szívettépő az apa fohásza, és csak néma fülekre talál… ugyanilyen fájdalmas számomra a zárójelenet, hiszen saját lányát öli meg a bérgyilkos a herceg helyett a kocsmában… a Folyóba akarja dobni, de előtte kicsomagolja, hogy megnézze a herceg halott arcát, de mikor hozzá fogna a csomagoláshoz, meghallja  a herceg énekét a háttérben... ez egyszerre vicces és elkeserítő…- ha a nézők szemszögéből veszem alapul. Ha Rigoletto álláspontjából nézem a történéseket, csak tragikusnak mondható a pillanat, amikor a lányát fedezi fel a zsákban… A maradj velem, ne hagyj egyedül – felkiáltásaitól elszorult a torkom, és felkiáltani szerettem volna szomorúságomban, de szerencsére nem tettem, különben furán néztek volna rám :D Szép előadás, rendkívüli.

 
 
 

 

Évad szereposztás

Karmester
Medveczky Ádám
A mantovai herceg
Galeano Salas
Rigoletto
Fokanov Anatolij
Gilda
Kriszta Kinga
Sparafucile
Rácz István
Maddalena
Szántó Andrea / Mester Viktória
Monterone gróf
Szvétek László
Marullo
Káldi Kiss András
Borsa
Kiss Péter
Ceprano gróf
Szüle Tamás
Ceprano grófné
Molnár Ágnes / Megyimórecz Ildikó
Giovanna
Bakos Kornélia
Apród
Nagy Zsófia
Porkoláb
Kristóf István


http://www.operaportal.hu/galeria/category/169-zoltn-btki-fazekas

Karácsony előtt, advent ideje alatt érdemes az Erkelbe ellátogatni



Diótörő mindig ráhangolódást jelent az ünnepekre decemberben. Nagyon szeretem. Egy igazi örökérvényű klasszikus, szép szerelmi történet. És nélküle nincs karácsonyi készülődés, karácsonyi hangulat. Régóta a kedvenc jelenetem, a hópelyhek tánca az első felvonásban. Ezúttal nemcsak élőben, de december24-én is megcsodálhattam a darabot az M5 műsorsávjában.