„Most pedig vége a szép időknek, nem csapod a szelet, már a
nőknek…”
A képsorozat (sajnos, nem Erwin Schrottos): http://www.opera.hu/v/figaro-hazassaga-kepgaleriaja
Őszinte örömömre szolgált, hogy részt vehettem a Figaro
házassága előadáson 2020.január 12-én, vasárnap este. Ugyan a darab 4 órán át
tart egy nagy szünettel és két kicsivel, amikor csak a páholyokba mehetnénk
társalkodni… - mégis elképesztő alakításokat láthattunk a színpadon. Még
szegfűszálakat is dobtak a tapsrendnél a művészek, ezért érdemesebb inkább a
földszinten, a középső hasábban jegyet foglaltatni, ugyanis ők kapták a
legtöbbször, bár Molnár Levente igyekezett a páholyok felé is dobni, amit
sajnos nem sikerült kivitelezni, ugyanis a rózsa csak a földszintiekhez repült.
A jegy kézhez vételekor már izgatottan vártam a januárt. Nem
csoda, hiszen a méltán ismert és elismert művész, a basz-bariton hangterjedelmű
és urugvay-i származású Erwin Schrott kapott szerepet Mozart alkotásában. És
nem is csak 1 szerepet, a címszereplő Figarot alakíthatja, hanem 2 alkalmon
keresztül Altamyra grófként is láthatja Őt a közönség. Schrott kapcsolata az
Erkellel régről származik, 2016-ban, amikor Don Giovanni-ként tette a szépet a
hölgyeknek, a színház vezetősége felköszöntötte születésnapja alkalmából, ami
művészt meglepetésként ért, és zavarba ejtette. A felvétel az eseményről:
Figaro karakterével A sevilla-i borbélyban találkozhatunk
először, az ő története folytatódik a Figaro házasságában. A címszereplő,
szerelmével, Suzanne-val tervezik az esküvőjüket, és későbbi lakásuk
berendezési tárgyaiknak a pontos helyét. Jegyese elárulja, a csalfa gróf
eltöröltette az „első éjszakához való jogot”, ám a lánnyal akarja ismét
bevezettetni, hiszen nagyon tetszik neki Suzanne, és Figarot, ez idő alatt
elküldené messzire, a gróf ügyeit intézni, aki konzulenssé lett választva, és
Figarot jobb kezeként tartja számon. Sok szép ajándékkal elhalmozza a jegyes párt,
de mindez csak egy dologra megy ki… Az okos Suzanne tudja, hiszen az énektanár
is sokszor utal erre, az énekleckék alatt… Figaro megtudván ezt,fondorlatos
módon, mint aki mit sem sejt továbbra is a gróf úrat szolgája, ugyanakkor az
ünneplő tömeg leányainak virágkosarába, kik az aratásra érkeztek, mélyen
belenyúl és a maroknyi virágszirmot flegmán rászórja a rossz minőségű fotelben
helyett foglaló grófra, aki unottan hagyja magát körbe rajongani. Ez egy nagyon
jól megalkotott jelenet. Figaro minden cselben és trükkben benne van, aztán
persze a 4. felvonásban maga esik áldozatául, hiszen azt hiszi hitvese átveri
és valóban a gróf kegyeit keresi, pedig erről szó sincs. Az átverés a
visszájára sül el, hiszen, Figaro rájön, hogy a grófnő ruhájában mutatkozó nő a
felesége, csak nem szól róla, hogy rájött… A kertben a grófnő újjára húzza a
gróf a gyűrűjét, megpecsételve esküjét, nem szereti a feleségét, hanem annak
cselédjébe szerelmes… sok siránkozás árán, megbocsátást nyer a férfi, amikor a
nő leleplezi magát…
És itt van ugye, Adonisz, vagyis Cherubim is, akit
rendszerint fiatal ifjúként egy nő alakít a színpadon, de nekünk el kell
hinnünk róla, hogy férfi, és most éli meg a szerelmet. Ugyanakkor egy olyan
„idegesítő” karakter, aki a szerelemtől túl fűtve gyakran hívatlanul jelenik
meg, és míg az első fellépésekor megsajnáljuk, mert a gróf ki akarja rúgni a
házából – tudomást szerezz róla, hogy sokszor a grófnőjét szenvedélyesen nézi –
máskor vagyis a darab vége felé már eléggé kellemetlen és zavarba ejtő a megjelenése,
mert csak a konfliktust provokálja ki… Érdekes karakter amúgy, hiszen a színésznőnek férfit kell hoznia, úgy
járkálni, mozogni, úgy a mimikájával dolgozni, hogy az hihető legyen, valóban
egy serdülő apródot látunk.
A darab a vígopera műfajába tartozik, 4 órás, 18.00-i
kezdéssel. Annak ellenére, hogy hosszú a mű, kedélyesen el lehet rajta
szórakozni. Humoros töltettel bír, annyi póén van a szövegben, a színészek is mimikailag meg játékilag hozzátették a magukét. Szerintem a művészek is jól
érezték magukat, a zenekar brillírozott. Még nem tudom eldönteni, hogy melyik
Mozart darabot szeressem jobban, hiszen a Don Giovanni is nagyon szórakoztató
tud lenni.
AZ Operaház Fantomjához fűződő 14 éves kapcsolatom során
megfogadtam, hogy egyszer biztosan megnézek minden olyan előadást, ami a Fantom
inspirációjaként hatott Andrew Llord Webber-re, a zeneszerzőre. Többek között az Il Muto, a
Figaro házasságának rövidített, paródia-szerű változata, ahol azapródot egy nő
alakítja és, aki a grófnét szereti és férjétől elcsábítja. A csalásról persze
tudnak…. de, hogy ez a kivitelezés, hogyan teljesedne ki, nem tudhatjuk, hiszen
csak egy rövidke részlet, mely töltelékként szolgál a darabba, ugyanakkor
jelenléte szükségszerű, hiszen Christine grófnéként megtapasztalja a Fantom
haragját…
A darab utóhatása: olykor valamilyen formában utóhatás
szokott lenni egy-egy előadásnak. Ennek az volt, hogy álmomban isSchrottal
álmodtam, mintha már láttam volna jellegzetes megköszönési formáját (Csók
dobása, baseball labdát elhajítással véghez vitt karlendítéssel).
Erwin Schrott két alakot formál meg, a 4 előadásból 2-nél a
címszerepet, míg a másik kettőnél a gróf szerepében lesz látható. Ha minden jól
megy, pénteken vagyis január 17-én ez utóbbi szerepében tekintem meg.
