Az Operaházba visszatérni egy
valóságos álom valóra válását jelentette számomra! És, most, hogy a nézőtéren
ülök, felfoghatatlan, hogy 5 éve nem voltam eme pompázatos helyen, milyen
káprázatosan rendbe hozták, az eredeti állapotába visszaállították. Csak
ámulok. És hálás vagyok, hogy itt lehetek. A megszerzett jegyeimnek. Mert
bizony sok darabot láthatok idén, úgyhogy lesz bőven alkalmam minden szegletét
az épületnek bejárni.
Igyekszem a darabot figyelemmel
kísérni, de a helyszín varázsa magával ragad, és nehéz szavakat találni, hogy
milyen is itt a Zene fellegvárában újra helyet foglalni.
A város zenedoboza ismét kitárta
kapuit, az ünnepélyes megnyitóra 2022. március 12-én került sor.
A sors fintora, hogy 5 évvel
korábban pont ezen a napon megnéztem valamilyen előadást az Operaházban, de őszintén
szólva nem emlékszem, mi lehetett az. Majd elő kell vennem a kis jegydobozomat,
ahol minden színházi belépőt tartom.
A választott előadásom, a
Mayerling. Nem is lehetne, számomra mással kezdeni, mint olyan darabbal, ami
Ferenc József dinasztiájához, a Habsburgokhoz köthető. Méltónak érzem, hogy
ezzel a balettel indítsam újra azt a csodálatos – érzelmi köteléket, ami az
Operaházhoz fűz.
Többségében 11.00 órási
előadásokat igyekeztem kiválasztani, bár az egyiknél jócskán befürödtem (mivel
csak esti előadásokat vállalt a külföldi kedvenc basszbariton énekesem, Erwin
Schrott). De sebaj! Jönni fog még ő a színházunkba, csak kérdés én ott tudok-e
lenni, ha megemelt jegyárak lesznek a következő évadban… Immáron tudom a
kínálatot, és, most, hogy az Erkel be fog zárni félévre (korszerűsítés végett)
nagyon nehéz lesz jó helyet foglalni, kedvezményes, olcsóbb áron… Ezen viszont,
ráérek még rágódni. Előbb létezzünk a jelenben. És, ami most történik az maga a
csoda, az újjászületés, a felemelkedés!
Nagyon nehéz tudósítani, minden
másodpercben élmény, és minden percet ki akarok élvezni az épületben. Minden
egyes apróbb változtatást, magamba akarom szívni e remekmű összes részletét, a
láthatót, és a rejtettet egyaránt.
Az ország nyert, hogy olyan remek
építészt tudhatott magáénak, mint Ybl Miklóst. Nem győzők eléggé végig folyni a
padlón.
Pompázatos a kilátás, akárcsak
régen. És az érzés, amikor felértem az emeletre és a felújított, új kinézetet
kapó csillárt láttam meg elsőként, leírhatatlan. Mintha, csak egy régi barátot
üdvözölnék.
Gyönyörű az aranyozás – bár én az
arany színt, mindig csicsásnak éreztem, nem szerettem. Itt mégis helyénvaló a
létezése. És a fényt visszaveri az arany, a királyi pompának nem szab gátat
semmi.
Kissé szűkösebb a hely, mint
korábban, - sok szék el lett távolítva, a kényelemre és mozgáskorlátozott
feljárásra most különösen nagy hangsúlyt fektettek, én mégis nem az újonnan
beszerelt kényelmet biztosító liftet, hanem a lépcsőket választottam…
kifáraszt, persze, és már én sem leszek fiatalabb, de ha felérek a lépcsők
tetejére a Csillár fogad és a fáradozásomért, mindenért kárpótol a látványa….
A ruhatárt is szemrevételezem,
körbejárom a tereket. Mindent úgy sem fogok végig tapasztalni, de az aulát nem
hagyhatom ki, hiába tartozom az oldalbejárathoz és nem a főbejárat belépői
közé. Úgyhogy hagyok időt és részletet mindenre…majd az Opera bejárást úgyis
külön időpontban le fogom foglalni. AKAROM A KÖRBEJÁRÁST!!!! NAGYON IS!!!!
A Tündérkirálynő. Nagyon tetszett a darab zenei világa, hiszen Purcell
korabeli zenét (barokk, hosszan elnyújtott éneklés) váltotta időnként a
jazz stílusú dallamok. A zenekari árok művészei és a színpadon működő
jazz formáció munkája az utolsó szólamok végen összeforrt, és a két stílus nem ütötte egymást, ezert is egyedülálló, kuriózum az előadás.
Illetve még 2 tény miatt! 1.Költői képekben beszelnek, semmi hétköznapi
"általános beszélgetés" nincs a karakterek között. 2.Amikor elfoglaltam a
helyemet, a szokásos fotókészítés közben, felmertem a terepet és megláttam a zenekari árokban egy oda nem illő személyt, Cser Krisztiánt!
Pár perccel később bemondtak, h rendkívüli előadásban lesz részünk,
ugyanis, a színpadon szereplő művész nem tud énekelni, ezert helyette
Cser Krisztián fog énekelni. Mivel az eredeti szereplőn maszk volt, így
az illúzióval nem volt gond, eljátszotta a szerepet, a színészi játékát
pedig az árokból éneklés egészítette ki. Azért a nagy tapsot és elismerést Cser művész úr kapta. Megmentette kollégája és a darab "hátsó
felet" meg nekünk is kellemes pillanatokat szerzett így. Köszönet érte!
A darab amúgy nem tartozik a legjobb Eiffeles művek köze, de fontosnak
tartottam megnézni, hiszen repertoár darab, de az ízlésemnek kissé
elvont. #eiffeltorony #eiffelműhelyház #atündérkirálynő #opera #jazz
#zenekar #cserkrisztian #bravúrosbeugrás #viccesvoltamikornekimentazautonak #szokeno #voroshajuno #bongyorihajum
Szereplők / Alkotók
Röviden, tömörön összefoglalva a történet:
F-nek nevezik a főhősnőt, akiről nem tujduk meg, hogy milyen végzettséggel bír, egyszerűen vsak van, szép és ennyi a lényege. A szerelmével (kezdetben ez az Idegen elnevezésű karakter, aki szerintem rendőr) reménykedik benne, hogy eltudnak majd menekülni egy békés, nyugodt helyre. Ehhez viszont az szükséges, hogy a nő férjét eltegyék láb alól... Közösen tervet forralnak, és rablótámadásnak feltüntetve, megölik a nő férjét, a költőt, aki egy részeges disznó. Az idegen többször arcon üti a nőt, erőszakossága a birtoklásvággyal köthető össze. Később a bárban megismerkedik a Szeretővel, aki kezdetben egy menekülő utat jelent a nő számára zavarodott világából. Ám, az Idegen tudomást szerez a viszonyról, és később a bár előtt összeverekszik a két férfi. Ugyan eltemetik a Költőt, mégis a szelleme visszajár kísérteni a főhősnőt. A kínai tudja, hogy a nő a Költő gyilkosa, kezdetben ajándékokkal halmozza el (gyémánnyakék, drága karkötők), de nem ér célt, nem kapja meg a nőt, elveszi tőle az értékés tárgyakat. Mivel a nő annyira a tárgyak vonzásában van, nem érdekli a Szerető és az Idegen, az utóbbi végez magával, míg a másik fegyvert kap a Kínaitól, mert a főhősnő mégsem viszonozza annak érzéseit, ezért bosszúőt akar állni rajta, és kapóra jön a szerencsétlen Szerető, aki végez a nővel.
Fura volt: a rendőr (idegen) udvarol egy nőnek öltözött férfinek, és amikor nagyon hevesen a nő testét markolászni kezdi, főleg olyan testtájakat, amin a nemiség jelei egyértelműen látszanak, kiderül számára, hogy nem egy nő csókjai után vágyakozik...a felismerés komikus helyzetet teremt... Ez egy képzelgés a főszereplőnőről.
Mókás jelenet volt, amikor a két férfi (a Szerető és az Idegen) egymásnak feszült az utcán, és pofozkodtak, lelassult tempóban.
Vicces jelent, amikor először gurult be a színpadra az autó, és a főhősnő nekirohan integetés közben. Sikkant egyet és elterül, a Szerető megmenti az elsősegélydobozzal...
A szellemjárás jelenetei: A Szerető és a Kínai él már csak a darab vége felé, de a Tündérkirálynő rémeket lát, a halott Költőt és az Idegent, akik miután megijesztették, beszállnak az élőkkel a kocsiba, majd elhajtanak.
Nem derül ki, hogy miért nevezik Tündérkirálynőnek? Inkább csak egy nő volt számomra, aki nem találta egy férfi mellett sem a boldogságát.
A darab műfaja: opera noir
A zene barokk és jazz párosítása
A díszlet 3 hatalmas nyitott "téglából" tevődik össze, melyet a forgószínpad és a díszletmunkások mozgatnak folyamatosan. Külön kiemelendő, hogy ezeknek a tégláknak van külső és belső nézete. A darab végén vannak villanyoszlopok, és egy autó, amivel a Szerető érkezik meg a főhősnőhöz, a Kínaitól kapott fegyverrel...
Jelmezek: minden vagy fekete vagy fehér - ezeket a színeket követték a kúrustagok, míg a főhősnő és szerelmeseinek színes ruházat jutott, 1920-as, '30-as évekbeli amerikai viseletet hordtak, illetve a főhősnő haja is ezt a kort idézi.
A cselekményről bővebben az Opera oldalán olvashattok, de lementem, hogy megmaradjon az utókor számára, hiszen következő évadban már nem szerepel a repertoár előadások között.
Cselekmény
Almási-Tóth András rendező Tündérkirálynője
parafrázisa Purcell semi-operájának. A három évszázaddal ezelőtti
ismeretlen szövegíró csak kiinduló anyagnak használta Shakespeare Szentivánéji álmát,
új „társművet” alkotott, más szöveggel, más szereplők bevonásával.
Almási-Tóth András folytatta a sort, újragondolta a darabot. Új művet
alkotott, más történettel, más szereplők bevonásával.
Előjáték
A Szerető pisztollyal a kezében áll a bár közepén. Az imént lőtte le a
Tündérkirálynőt, F-et. A nő holtteste a földön hever. A bár üres.
Első rész
F és szeretője, az Idegen azt tervezik, hogy megszöknek, együtt hagyják itt a várost (Come, come, come, let us leave the town / Jöjj, jöjj, hagyjuk itt a várost). A bárban F durván összevész férjével, a lerészegedett Költővel, majd a férfi két idegen lánnyal kezd játszadozni (Fill up the bowl then / Töltsd hát tele a kupát). F később az utcán látja a férjét a lányokkal. Visszarohan a bárba.
I. A Szerető
BÁR
A bárban egy elegáns férfi ül (Come all ye songsters of the sky / Gyertek, ti égi dalnokok).
A férfi F mellé telepszik, megismerkednek. Ő a Szerető. A romantikus
férfiban F meglátja azt, aki talán ki tudja menekíteni összezavarodott
életéből. F hazaviszi a Szeretőt.
A két lány egy nagyobb társasággal az utcán mulat. Meglátják az ablakban csókolózó párt (Now join your warbling voices all / Szóljon együtt zengő hangotok).
Nemsokára azonban F-en úrrá lesz a szorongás, hatalmába keríti a
balsejtelem: talán valami visszafordíthatatlan szerencsétlenség
történik.
Menekülnie kellene (See, even Night herself is here / Látod, maga az Éj is itt van). A férfi megpróbálja megnyugtatni F-et, és kimozdítani őt letargiájából (One charming Night / Egy bűvös éj).
F átadja magát az érzékiségnek. Úgy érzi, ilyen finoman, mint a
Szerető, még senki sem bánt vele; végre nőként kezelik, szépnek és
vonzónak érezheti magát.
II. Az Idegen
A Költő éjjel ér haza az egész társasággal. A Szerető kénytelen menekülni (Hush, no more, be silent all / Csitt, ne többet, mindenki maradjon csendben).
GYILKOSSÁG
Az Idegen segítségével F meggyilkolja a Költőt, majd rablást
színlelnek: F-et az Idegen megkötözi, és színleg bántalmazza. F rémülten
ismeri fel az Idegen most megmutatkozó valódi énjét. A férfi immár
tulajdonának tekinti őt a közös bűn okán (Thrice happy lovers, may you be / Háromszorosan boldog szeretők). Rendőrök érkeznek a helyszínre. Kiszabadítják a feldúlt F-et.
BÁR
F a bárba rohan a Szeretőhöz. Végre egymáséi lehetnek. A többiek figyelik őket, ami F-et összezavarja (If Love’s a sweet passion, why does it torment? / Ha a Szerelem édes szenvedély, hát miért kínoz?).
Az Idegen ráébred, hogy kijátszották. A két lány önfeledten szórakoztatja az egyre részegebb Idegent (Ye gentle spirits of the Air, appear / Jelenjetek meg, ti levegő drága szellemei). Az Idegen lerészegedve egy férfias külsejű femme fatale-t vizionál, aki sosem lehet az övé (Now the maids and the men are making of hay / Most a lányok és a legények szénát gyűjtenek).
F megpróbálja kijózanítani az Idegent, hogy beszélni tudjon vele. Az
válaszképpen felpofozza. F szakít az Idegennel. Elmondja neki, hogy van
valakije. Visszakéri a férfitől a lakáskulcsot (When I have often heard young maids complaining / Sokszor hallottam fiatal lányok panaszát).
Az Idegen elmegy. F pár pillanatra boldognak érzi magát.
Megjelenik a Kínai (Thus the gloomy world / Ekkor a sötét világ).
A Kínai megzsarolja F-et: mindent tud a gyilkosságról. F elrohan. A
Kínai egy szebb világról ábrándozik, ahol tisztán lehetne élni (Thus happy and free / Ím, boldogok és szabadok vagyunk).
Ezután a Kínai partit rendez, alkohol- és drogmámorba ringatja az egész társaságot.
Az utcán találkozik a Szerető és az Idegen. Mindketten ráébrednek, hogy csak játékszerei voltak F-nek (A thousand, thousand ways we’ll find / Ezer és ezer módot találunk majd).
F egyedül marad. Hogyan tovább?
Második rész
III. A „kínai” férfi
A történet egyre álomszerűbbé válik. F valóság és vízió határán egyensúlyoz, menekül önmaga elől.
TEMETÉS
A valóság helyett F azt vizionálja, hogy a Költő születésnapját ünneplik. Jelen van a titokzatos Kínai is (Now the night is chas’d away / Az éjszaka már elvonult). A két lány életre kelti a Költőt, aki élőhalottként kísérti F-et (Let the fifes and the clarions, and shrill trumpets sound / Szóljon síp és harsona és harsány trombita).
A Kínai elviszi magával F-et. A Szerető kétségbeesetten veszi
tudomásul: elveszítette a nőt. A bárban a Kínai választás elé állítja
F-et: vagy az övé lesz, vagy a vesztébe rohan. Ha a Kínait választja,
F-re gazdagság, pénz és csillogás vár (When a cruel long winter has frozen the Earth / Mikor a hosszú, kegyetlen tél megfagyasztja a földet).
Az Idegen végignézi F átváltozását, majd főbelövi magát (Hail! Great parent of us all / Üdv, mindannyiunk jó atyja).
F egyedül marad, rátörnek azok a fiatalkori emlékek, amikor még minden reménnyel és várakozással volt tele (Thus the ever grateful Spring / Ím, a mindig hálás tavasz).
Megjelenik a Szerető. Odaadása már-már nevetséges (Here’s the Summer, sprightly, gay / Itt a nyár, a bohó, vidám).
A Kínai bosszút áll F-en, mert a gyémántok ellenére nem volt képes beleszeretni (See, see my many colour’d fields / Nézd, nézd, tarka mezőim). A Költő élőhalottként kísért, még a síron túl is F-et akarja (Now Winter comes slowly, pale, meager, and old / Most közelít lassan a tél, sápadtan, véznán és vénen).
F a csillogó tömeg közepette menekülni szeretne (Hail! Great parent of us all / Üdv, mindannyiunk jó atyja).
IV. A tündérkirálynő
BÁR
F újra bejön a bárba. Mostanra senkije sincs. Kikezd a pultos fiúkkal, akiket állatoknak lát (Zebra jelenet). F szembesül önmagával, veszteségeivel. Bolyong az üres városban, életének korábbi helyszínein. Örökre elveszett a Paradicsom (O let me weep, for ever weep / Ó, hagyj sírni, örökké sírni).
A Kínai pisztolyt ad a Szeretőnek.
V. A kisfiú
F egy fiatal fiú mellett találja magát. Megérinti az ártatlansága (Yes, Daphne, in your looks I find / Igen, Daphne, látom szemedben). F gyermekien játszik a Fiúval. Mindez azonban csak ábránd.
VI. A múlt
BÁR
F visszamegy a bárba. Kísért a múlt.
Öt évvel korábban vagyunk: F megismerkedik az idős Költővel. Feltűnik az Idegen.
F elmegy a Költővel (See, see, I obey / Lásd, lásd, engedelmeskedem). Fél év múlva házasságuk azonban megromlik. A Költő inni kezd. A Költő életében feltűnik a két lány (Turn then thine eyes upon those glories there / Vesd hát szemed ott arra a ragyogásra).
F nem bírja elviselni az alkoholista Költőt. Az Idegennél keres menedéket. F elmegy az Idegennel (My torch, indeed, will from such brightness shine / Fáklyám ily fényességtől valóban ragyogni fog).
VII. Nincs tovább
BÁR
Újra a mában vagyunk. A bár kiürül. F megpróbálja helyrehozni viszonyát a Szeretővel.
A Szerető lelövi F-et (They shall be as happy as they’re fair / Legyenek oly boldogok, amilyen szépek).
A bár kisvártatva újra benépesül. Mintha semmi sem történt volna. Reggel van.
A képek, és a cselekmény leírása az Opera linkjén látható/olvasható.
Káprázat és csoda! Micsoda élmény volt ismét az Operaházban járni. A legboldogabb ember voltam aznap!
"Kenneth MacMillan negyedik egész
estés balettje az osztrák trónörökös és szeretője tragikus történetét
meséli el: Rudolf főherceg és Vetsera Mária 1889-es kettős
öngyilkosságát a koreográfus a két főhősre nehezedő társadalmi,
politikai és személyes nyomás tükrében egy rendkívül megrázó előadásban
dolgozta föl, mely sokak szerint a legkiemelkedőbb munkája. A balett
zenéjét John Lanchbery egy olyan világhírű magyar zeneszerző műveiből
válogatta, aki több darabot is komponált Erzsébet császárné és királyné
(Sisi) számára. Rudolf szerepe a balettirodalom egyik leginkább
emberpróbáló kihívása: pszichológiai és érzelmi összeomlását hét
kivételesen intenzív pas de deux mutatja meg. MacMillan a Mayerlinggel szakított a 19. századi konvenciókkal, és egy olyan balettet alkotott, amely jobban megfelel korunk keményebb realizmusának."
3 felvonas, 2 szunettel
- Minimalista díszlet, jelmez nem túlgondolt, nem mondanám, hogy korhű (pl. többek között Sissy jelmeze, amikor a nemes férfivel táncol, jobbára úgy néz ki, mint egy orosz cárné)
- Keretes szerkezet, Maria Vetsera temetese, az elején nem látni kit, a darab végén derül ki, hogy Vetserat teszik a koporsoba, mintha egy zsákot húznának végig
- Rudolf végig jelen van a színpadon
- A történet tragikus és a folyamatosan fokozódó feszültséget sodró lendületű tánccal fejezik ki, gyakori a gyors szóló és páros forgások
- A magyar nemesek, akik Rudolfot támogatják az 1 es a 2 felvonás alatt is a függöny mögé rejtőznek, és amint közeledik elkapjak, megpörgetik a fülébe súgnak
- Sissinek kitalálnak egy szerető karaktert (meg még egy udvarlót, előtérben emelgetik), akit Rudolf elküld, amikor ünnepséget tartanak apja tiszteletere, aki pedig a Schratt Katalin társaságát keresi, balkonra is vele megy ki, később áriát énekel a színésznő "színpadi" zongora kísérettel, nemet nyelven. Az énekesnőnek meglepően szép volt a hangja
- Liszt zeneje, de nem maradando, az egyik dal, a darab vegen van a Szerelmi almok egy atirt valtozata, amit Rudolf es Vetsera tancolnak /elotte az elso haloszobai jelentuknel/
- Vetsera szerepe nem nagy, inkabb a 2. Felvonas vegen kerul eloterbe, illetve a 3.felvonasban, de mar 1-ben Larisch bemutatja Rudolfnak
- Larisch es Kaspar Mici noies karakterek, de nem hajlandoak Rudolf terveben reszt venni
- Maria az elso latogatas alkalmaval kinyilvanitja, h barmit megtenne Rudolfert, nem fél a koponyatol es a pisztolytol sem, Vetsera fog fegyvert Rudolfra, aki menekul a pisztolya csove elol, de vegul a levegobe lott eleddig Rudolf tette ezt a tobbi novel, akiknek az ongyilkosagi tervet elmeselte
- 2.felvonasban a kozos tanc, a tomeg jelenet koreografiaja latvanyos, a prostik es katonak kettosei nagyon jol mukodott
- Stefanian tett eroszak es bantalmazasa undorito es rendkivul eros erzelmi felindulasokat abrazol tanc formajaban. Felelem Stefania reszerol, Rudolf a terrorizalo ferj.
- Baki: leesik az egyik katonának a tolla a kalapjáról az 1 felvonulás bevonuló jeleneténél, de ezt orvosolja az egyik katona, még nincs teljes fenyben a szinpad, felkapja a tollat es odaadja valakinek a szinpad takarasaban
- Sisi arcon csapja Larischt, mivel az Rudolfot vigasztalni jott, miutan az veletlenul vadaszat közben lelo egy, nemest. Sissi felemeli a kezet, int, h távozzon Larisch, de kozben o maga hagyja el a szobát
- Az ongyilkossag otlete mar nem terv, elhatarozas, amikor Maria kezben a fegyvert, arcát Rudolfoz nyomja, mig masik arcelfelen a pisztolt tartja
- Ponyva mögé bújva, lelövi Mariat, majd erre bejonnek a nemesek, akik Rudolfnal vendegeskednek, de elküldi őket, majd magával is végez, hangos zajjal a ponyvat ledontve, holtan esik ossze
- A darab sajnos nem olyan elettel teli mint mas balett, amibe egybol bele lehetett szeretni, ettol fuggetlenul a koreografia rendkivul latvanyos es mozgalmas, nyakatekert mozdulatokkal, tulfutott erotikaval /Vetseraval a szexjelenet/ vagy rettenes es gonosz /Stefaniaval a haloszobaban/ vagy konnyed es vidam /Kapar Micivel vagy Larisch egyes jelenetei, tobbek kozott amikor Vetseraeknal tesz latogatast es meglatja Maria rajongasanak a targyat/
- A zeneje nem mardando kiveve a Szerelmi almok atirat, szinpadon es a zenekari arokban is jol osszehangoltan mukodott a kivalo zeneszek altal
- Kombinacio: elso alkalom, hogy balett, de van benne nemet nyelvu aria resz
Az alkotói gárda:
A szereplők
Hivatkozás: A képek elérhetősége az Opera honlapján keresztül.
A történeti áttekintés átmentve a fenti honlapról:
Cselekmény
Ma sem tudhatjuk teljes
bizonyossággal, mi történt valójában azon a fagyos januári hajnalon a
Bécsi-erdőben megbúvó mayerlingi vadászkastélyban, vélhetően azért, mert
a két szerelmes halálának okára vonatkozó jeleket a lehető legnagyobb
alapossággal tüntette el a császári udvar. Vajon szerelmi öngyilkosság
történt? Esetleg egy részeg verekedés tört ki, vagy sötét hátterű
politikai merénylet végzett az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának
várományosával és szeretőjével, Vetsera Máriával? Rudolf főherceg és
Stefánia belga hercegnő politikai érdekből megkötött, de csődbe jutott
házassága, a trónörökös liberális nézetei és folyamatos összetűzései
apjával, Ferenc József császárral, az anyai szeretethiány kétségtelenül
mind előidézték a Mayerling tragikus végkifejletét. A naplókból és a
levelekből egy bohém, csapongó, gyakran erőszakoskodó trónörökös képe
rajzolódik ki, akit egy megszállott, a szerelemért akár életét is
áldozni vágyó fiatal lánytól való elszakadásra akartak kényszeríteni.
Prológus: Heiligenkreuz temető, Mayerling közelében (1889. január 31-i napkelte előtt) Egy
fiatal lányt temetnek az éj leple alatt teljes titokban egy magányos
templom melletti temetőben. Ez a temetés annak a tervnek a része, ami
megvédi a Habsburg-házat a botránytól, és megóvja a már több mint 600
éve hatalmon levő uralkodócsalád becsületét.
Első felvonás 1. kép – Bécsi császári palota, a Hofburg bálterme, 1881 Rudolf
trónörökös és Stefánia belga hercegnő menyegzői bálján a fiatal
főherceg megbotránkoztatja az udvart, megsérti szüleit és feleségét
azzal, hogy nyíltan flörtöl Lujza hercegnével, menyasszonya húgával. A
botrányos jelenet után egyedül maradva Rudolf összetalálkozik korábbi
szeretőjével, Larisch grófnéval és Vetsera bárónővel, aki bemutatja neki
legkisebb lányát, Máriát. A találkozást négy magyar tiszt zavarja meg.
Rudolf tárgyal velük. A Habsburg-címerben ábrázolt kettős sas azt
szimbolizálja, hogy a család a Bécstől keletre és nyugatra eső
területeket felügyeli. A magyarok azonban függetlenségüket kérik. A
tisztek távozása után Larisch grófné kihasználva Rudolf egyedüllétét,
közös múltjukat idézi fel, amit Taaffe gróf miniszterelnök, Rudolf egyik
legnagyobb ellensége észrevesz és jelent Ferenc Józsefnek. Larisch
csókját már Ferenc is látja, mindenki megbotránkozva távozik.
2. kép: Erzsébet császárné lakosztálya a Hofburg-palotában Erzsébet
császárné és királyné (Sisi) eltávozott a bálról és udvarhölgyeivel
múlatja az időt. Rudolf mielőtt ifjú hitveséhez menne – együttérzést
remélve boldogtalansága, kényszerházassága miatt – meglátogatja.
3. kép: Rudolf trónörökös lakosztálya a Hofburgban A
kiábrándult Stefánia hercegnő nászéjszakájára készülve elbocsájtja a
szolgálóit. Rudolf kegyetlenül megtréfálja félénk feleségét: egy
revolverrel halálra rémiszti.
Második felvonás 1. kép: Egy sivár, rossz hírű kocsma Bécsben
Néhány
évvel később Bratfisch, Rudolf hűséges fiákerese kíséretében Rudolf és
Stefánia álruhában érkezik a kocsmába. Látva Stefánia rosszkedvét,
Bratfisch mindent megtesz, hogy mosolyt csaljon az arcára. Egyre
felszabadultabb a hangulat, Stefánia végül csalódottan elhagyja a
kocsmát. Rudolf szeretőjére, Kasper Micire és magyar barátaira
koncentrál. A mulatság tetőfokán razziázó rendőrök lepik el a kocsmát,
Rudolf, Mici és a magyarok elrejtőznek. A rendőrség néhány letartóztatás
után távozik. A folyamatos megfigyeléstől elkeseredett Rudolf
javaslatot tesz Micinek: kövessenek együtt öngyilkosságot. Taaffe gróf
megérkezik, miután figyelmeztetik, hogy Rudolf a kocsmában van. Rudolf
ismét elbújik, de a Taaffe által megfenyegetett Mici, átadva egy
birodalomellenes pamfletet felfedi őt a grófnak, akivel aztán elmegy.
2. kép: A kocsma előtt
Amint Rudolf elbúcsúzik a barátoktól, Larisch grófné felismeri őt és bemutatja neki a fiatal nővé vált Vetsera Máriát.
3. kép: Vetsera bárónő rezidenciája Mária
megigézve nézi Rudolf portréját, amikor Larisch grófnő meglátogatja
őket Vetsera bárónő meghívására. A grófné (hamis) kártyát vet Máriának,
és azt ígéri, hogy szerelmi álmai valóra válnak. A szerelmes lány
levelet ír a trónörökösnek.
4. kép: Hofburg A
császár születésnapja tiszteletére rendezett ünnepségen Taaffe gróf
számonkéri Rudolfon a pamfletet, aki gúnyosan reagál a fenyegetésre.
Erzsébet egy festményt ad ajándékba a császárnak, melyen az uralkodó
szeretője, Schratt Katalin látható. A vendégek kivonulnak megnézni a
tűzijátékot, Erzsébet és Middleton kettesben maradnak. Gyengéd
kapcsolatukat, csókjaikat kifigyeli Rudolf és mardosó haragot érez.
Rudolfot lelki beteggé teszi anyja hűtlensége. Larisch grófnő azonban
jobb kedvre deríti, amikor átadja Mária levelét.
5. kép: Rudolf trónörökös lakosztálya a Hofburgban Marie és Rudolf először találkoznak titokban. Szenvedélyes együttlétük alatt többször foglalkoznak a halál gondolatával.
Harmadik felvonás 1. kép: Császári vadásztársaság vidéken, Bécs környékén, 1889. január A
császári család és vendégei vadászaton vesznek részt. A csodálatos nap
botrányba fullad, mert Rudolf vadul megrántja a ravaszt, elsül a puska a
kezében, a golyó megöl egy udvaroncot és majdnem megsebesíti a
császárt.
2. kép: Rudolf trónörökös lakosztálya a Hofburgban A
császárné felfedezi Rudolf együttlétét Larisch grófnéval, és elküldi a
grófnét. Nem tudja, hogy Mária kint vár. Mária belép a lakosztályba
Rudolfhoz, aki kérleli a lányt, hogy haljon meg vele együtt.
3. kép: A vadászház Mayerlingben, 1889. január 30. Rudolf
vadásztársainak, Hoyos grófnak és Coburg hercegnek azt mondja, hogy nem
érzi túl jól magát, és szeretne egyedül maradni. Az ivócimborák
elmennek. Megérkezik Bratfisch Máriával. Rudolf megkéri Bratfischt, hogy
szórakoztassa őket. Nem jár sikerrel, így Rudolf mély elkeseredésében
felszóltja Bratifischt a távozásra. Rudolfot elborítja az izzó
szenvedély, vadul szeretkezik Máriával, majd morfiuminjekcióval
csillapítja felborzolt idegeit. Még egyszer utoljára karjába zárja
Máriát, majd lelövi. A zajra berohan a szobába Hoyos, Coburg és Loschek,
az inas, de a trónörökös feldúlva elbocsátja őket. Amikor egyedül
marad, végez magával is.
Epilógus: Heiligenkreuz temető, Mayerling közelében (1889. január 31-i napkelte előtt) Egy fiatal lányt temetnek az éj leple alatt teljes titokban egy magányos templom melletti temetőben.
Instagram:
A balett eloadas latvanyos, szenvedelyes pillanatoknal forgasokban gazdag mozdulatokat csodalhattuk meg. Keves a diszlet es kellek, tehat a latvanya ilyen téren nem pompazatos. Rudolf karaktere nem kedvelheto, de Balazsi Gergo Armin nagyszeru arcmimikaval, jatekaval tokeletesen bemutatta az elgyotort herceg belso gondolatisagat, elméjének titkos vágyait és a lassan kibontakozo őrületet... Maria Vetseraval a kapcsolat kesobb alakul ki, igy valoban jobb, h a cim az erdei lak nevet viseli es nem a szereplok nevet. Larisch grofnenak nagyon orultem, nevrokon. A jelmezek nem korhuek, eleg Sissyt megnezni, amikor egy nemes ferfivel kokettal. Egyszer nezos, Armin vagyis a Rudolfot alakito muvesz viszi a hatan a darabot, szinte allando jelenlettel van a szinpadon. Technikai szempontbol kivalosag. #mayerling #rudolf #mariavetsera #balett #marielarisch #sissy #operabudapest #operahaz #újranyitás #balázsigergőarmin #felmerylili
Némi variálást követően visszatértem kedvenc mozdonyjavító
operacsarnokká alakított játszóhelyre. Az előadás egy magyar szerző tollából
származik, Poldini Ede írása, címe Farsangi lakodalom.
Műfaj: vígopera, két felvonás, magyar nyelven, angol/magyar
felirattal
A darab története – bár a szerző
nem kortárs – mégis párhuzamot vélünk felfedezni pár éve a pandémia okozta
hatás végett, vagyis amikor a családok összevoltak zárva, senki nem hagyhatta
el az otthonát. Itt nem egy vírus okozza az összezártság tényét, hanem az
időjárás, ugyanis az utakat belepte a hó, és erről a mai modern formában
sikerült minket tájékoztatni – a kormányinfo egyik népszerű embere (Gál
Kristóf) nyilatkozik bizonyos időközönként, valós, korábbi téli felvételeket is
bejátszanak, hogy hitelesebbnek tűnjön az aktuális helyzet.
Főszereplőnk egy leányzó, akit az
édesanyja egy módos nő gyermekéhez szeretné adni, vagyis ki akarja házasítani,
annak ellenére, hogy a lány egyáltalán nem rajong anyja választásáért. Mivel a
hóvihar miatt az utak járhatatlanokká válnak, a várt vendégek nem érkeznek meg,
de helyettük mások igen, akik szállás után vágyakoznak a kegyetlen téli vihar
elől… Több nap, hét telik el, bezárva, és lassan szerelmek szövődnek, némelyik
reménnyel teli, némelyik az itt és most jellegével – ha e falakat elhagyják, a
románcnak vége szakad. Ez történik a darab végén, és az örömteli eljegyzést,
amely a ház asszonyának lánya és a szegény diák ünnepe lenne, félbeszakítja a
ház kinti sötétségébe burkolódzó férfi pisztolydörrenése….
A történet az Opera oldaláról és a darab bemutatkozása:
„Idegenek kerülnek egy házban karanténba a zord időjárás miatt.
Forrnak a szenvedélyek, egymásba szeret, akinek nem kéne, és kiszeret
egymásból, akinek viszont párt kéne alkotnia. A bezártságban sok minden kiderül
a másikról, a meghiúsult farsangi lagzi helyett napokig tartó karanténparti
veszi kezdetét, ahol a szedettvedett társaság egyre inkább közösséggé alakul,
és árgus szemekkel figyeli Kálmán, a csurgói diák és Zsuzsika, a kicsit
depressziós, érzékeny kislány tiltott szerelmét. Persze mások is szerelembe
esnek közben, felfalják a készleteket, hogy aztán a karantén végén minden a
helyére kerüljön. Poldini Ede kétfelvonásos vígoperáját 1924. február 16-án
mutatta be a Magyar Állami Operaház. Az opera librettóját Vajda Ernő bő
évtizeddel korábban már elkészítette, ám a világháború és más körülmények
hátráltatták az opera megírását. A premier óriási siker volt, a Farsangi
lakodalom száznál is több előadást élt meg. Nem gyakori repertoárdarab, holott
azon kevés magyar opera közé tartozik, amely külföldön is sikert aratott:
játszották Bécsben, Drezdában és Londonban is. A darabot az elmúlt év
járványhelyzete teljesen új színekkel festette át, mindannyiunk számára ismerős
pillanatok és lélekállapotok sorjáznak, hogy jót tudjunk nevetni magunkon, és
azon, hogyan töltöttük el az utóbbi időszakot a négy fal közé zárva.
Az
előadásban látható hóvihar videófelvételeket a ZemplénTV és a ZsolcaTV
biztosította.”
A darab érdekes pillanatai, amik
megragadtak:
-A pandémia után érdekes volt látni egy hasonló
szituációt, amit magunk is megéltünk
-A lány az anyja életére tőr, mert nem engedi,
hogy férjhez menjen ahhoz, akit szeret, és közben a fiú, menti meg az anyuka
életét, mert kitépi a lány kezéből a tőrt – ez azért súlyos volt…. milyen
mélységeket kell megélnie az embernek, hogy a saját vér szerint családtagjára
fogjon komoly sebet is ejtő fegyvert…
-Az apuka pálfordulása: kezdetben teljesen el van
alélva, a háttérben, míg a feleség olvassa az Óda a szerelemhez című verset
(amit a szegény diák írt), addig önfeledt mosoly terül szét az arcán, lányát
szereti egy férfi… Aztán, amikor az asszony „bántani” akarja a fiatal férfit,
felszólítja, hogy kipenderíti a feleségét, mert az ő házában senkinek nem eshet
bántódása, minden vendég egyformán jó bánásmódban kell, hogy részesüljön
-A diák vidám kinti énekléssel kerül a
forgatagba, és rögtön kiszemeli magának a ház asszonyának lányát, bár a nő
megmondta, hogy nem ülhet gyermeke mellé, ugyanis a vőlegényének van ott a
helye (lány erre eldönti a széket)
-A grófnő és a katona vágyódása egymás iránt:
folyton együtt láthatóak, beszélgetnek az asztalnál, vagy, amikor az anyuka
megkéri az előkelő nőt, hogy segítse a fiatalok szétválasztását, a katona
bentről figyeli őket. Kezét az ablaküvegre helyezi és a grófnő követi kezével,
vagy az ablakhoz közel lép, szinte már az üveglapra rásimul, csakhogy
érzékeltesse mennyire odáig van a katonáért – szerintem ez nagyon szépen
megoldott jelenet volt, szépen érzékeltették a finom vágyódást egy másik emberi
lény iránt
-Tudtam,
hogy a hátrahagyott katona a viszonzatlanul maradt érzései miatt biztosan
végezni fog magával (bár a grófnő kérte, hogy tartsa meg a gyűrűjét és
emlékezzen rá olykor)…erről a tényről megfeledkeztünk – és ez egy zseniális
húzása volt a darabnak – mivel a katona kint állt a sötétben, mi, nézők a benti
tömeget láthattuk a színpadon, és teljesen megfeledkeztünk a katonáról. Az ünneplésre
fókuszáltunk, amit az előtérben zajlott, majd ezt a vidámságot szakította félbe
a pisztoly hangja… borzalmas volt, és jómagam, meg a mellettem ülő házaspár
férfitagja is felsóhajtott, hogy: jaj, ne! – tetszett a hihetetlen hatás, amit
a darab ezzel az egy jelenetével elért.
-Ezek után nem nevezném vígoperának a darab
műfaját…
A díszlet:
A színpad két szélén, illetve a
színpad közepén, a szobában, ami a főszínteret adja tv-monitorok vannak
felfüggesztve, ezek időnként be lesznek kapcsolva, hogy a megfelelő
tájékoztatásról tudomást szerezzenek a szereplők, illetve mi magunk nézők is
megkapjuk a szituációról alkotható illúziót.
A másik színtér, az épület külső,
kertrésze, ahová a szereplők időnként kiszöknek (pl. a diák a lány után megy,
szerelmet vall neki, aztán hemperegnek a hóban…a ház asszonya és férje, ahogy
olvassák az összegyűrt szerelmi vallomást, a katona és a grófnő szétválása…
Forgó színpaddal jól működött a
váltott perspektíva.
A jelmezek nem korhoz kötöttek,
ha régen nem is így képzelte a szerző, ettől függetlenül áttudták menteni és
jól feldolgozni a történetet, ezért sem gondolnám korhoz kötöttnek.
Szereposztás
Utóérzés – rosszaság:
Aznap volt az Erkel búcsúztatója,
kissé rosszul is éreztem magam, hogy nem volt kedvem már az ünnepi eseményen is
részt venni, pedig egész héten sűrűn gondoltam rá, csak kedvem nem volt
hozzá….bár, a zenakari esten már elbúcsúztam a színháztól, mégis nagy
hiányérzetem volt, hogy nem mentem el….kellett volna.
