Bartok 2x köszön
Ma (2023.02.16.) terítéken volt két Bartok darab, 1-1 felvonásban. A
fabol faragott kiralyfi egy modern balett klasszikus elemekkel is vegyítve. Konnyed volt és légies, a 4 kiemelt szereplő jó volt, sőt a
bábut alakító fiú, groteszknek ható táncmozdulataival a közönség
tetszését elnyerte. Sokan is voltunk. Nem úgy, mint múltkor a Háború és békén...
A balett után jött az opera, A Kékszakállú herceg vára, ahol a nagyon kíváncsi asszony ajtókat nyitogat a férje utasítására vagy kérésére.
Megdöbbenésemre az 5. ajtó után felcsendült a legismertebb része az
operának, amit az Opera Café heti programajánlóhoz szoktak felhasználni.
Végre megtudtam, h ebből az operából van. Hihetetlenül elementáris volt
ez az összkép, az orgona erőteljes hangja, a jelenet! Kellemesen
megborzongtam. Mindkettő produkcióról elmondható, hogy nem korhoz kötöttek,
csak 1 elvárásom volt, legyen ajtó... De az pont nem volt. készítettem pár selfit, ezek közül, az állandó társam az aranyoszlop,
aki az ülésem mellett biztos lábakon áll és a Varázsgömbi, akivel
jó régóta nem találkoztam, a szeparációk miatt.
#operabudapest #operacafe
#bartokbela #afábólfaragottkirályfi #akékszakállúhercegvára
#balettopera #varazsgombivelszelfi
Az opera teljes felvétel:
Második alkalom, bő egy héttel követte az elsőt, február 26-án, délelőtt. Egy kedves nénivel beszélgettem az állandónak mondható ülésemen, előtte meg volt egy borzalmas balesetem a 9-es busszal...kellett nekem ezt a közlekedési formát választani...
A darabról, Bartók 2.0., szóval a második alkalommal is csak elmentem megnézni, örültem, hogy végre nem hórihorgas emberek ültek előttem mint a múltkor, és rendesen láttam az előadást (ugyanazon a helyen, mint a múltkor, aranyoszlop és nem kiugró felirattábla). A kémia jól működött a Kékszakállban a szereplők között, a Fából faragottban viszont hiányoltam, hogy a herceg és a bábú nem hasonlítottak egymásra, főként a magasságra értem, mert az, hogy milyen nemzetiségű az adott táncművész, lényegtelen. Kissé vontatott volt nekem a balett része, talán untam kicsit, pedig nagyon ügyesek voltak a művészek. Sőt, a bábot alakító fiún kívül mindenki kapott virágcsokrot meghajlásnál, enyhén szólva kitolás volt vele szemben...Láttam végre a balett-részt, és nagyon örültem, hogy nem kellett szenvednem ezúttal. A Kékszakáll modern, de látványos, a harsonások ezúttal is fent voltak a 3. emeleten, ott nálunk, ahol mi ültünk, és nagyszerűen hozták a darab egy pontjának kiemelt részét, ami Bartok zeniségét tükrözi. Nagyon tetszett. A rendezés ugyan szokatlan, de nem túl kirívó, mindkét esetben, ezért is lehet szokatlan és kényelmetlen ezt a változatot megnézni, aki a hagyományos rendezést várja (mint én, szerettem volna, ha nyitogatnak ajtókat..de ez se volt rossz) A darab egy műteremmé alakított padláson játszódik, nincsenek ajtók, egy régóta együtt élő házaspárról szól a feldolgozás, nem úgy, mint az eredetiben, ahol friss házasok. Én is vártam a Kékszakállban az ajtókat, ehelyett csak lángoló képeket kaptam, de most olyan hatásos volt az egész jelenet, hogy megkönnyeztem. Furcsa reakció volt, tudom, de ezt hozta ki belőlem.
Összefoglalva a darab szenzációs, élvezhető, főként nekem a 2. része, az opera tetszett, még ha más is, mint ahogy reméltem és képzeltem. (Amúgy vicces tény, hogy második alkalommal, barátnőm is jött, és ő a helyén ülve, üresen maga elé bámult, a darab végén, - nem tudta feldolgozni az operát, neki a balett tetszett jobban) Zeneileg szép, nincs dúdolható dallam benne, de van az egy kiemelt rész, amit már megannyiszor hallottam és most végre a helyére tudtam tenni. A két alkalom közül nem teszek különbséget, mindegyik másért volt érdekes, és szuper, hogy úgy jött össze, hogy mindkét Kékszakállt, előbb Bretz Gábort, utóbb Palerdi Andrást láthattam.
Megtekintésre ajánlom.
Pár videó az Opera vágott anyagaiból
