Új, hivatalos felvétel a szerb változatról

Szerb Fantom - videón több felvételt láthatunk az ottani előadásról!

Többek között Christine jelmezeit: Don Juan virágkoszorúval, a Serafimo és a Maszkabál jelmezét, a Fantom csúnya arcát és a Vörös Halált, amit nagy valószínűséggel a 2004-es film inspirált.

A bahcsiszeráji szökőkút

A szökőkútból sosem apad ki a víz, hiszen a kán siratja kedveseit általa...

Időpont: 2018. márc. 16. 19.00-22.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Rosztyiszlav Zaharov / Borisz Aszafjev: A bahcsiszeráji szökőkút

Koreográfus: Rosztyiszlav Zaharov

Műfaj és nyelvezet: Táncköltemény három felvonásban
Link (cselekménnyel együtt): http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-bahcsiszeraji-szokokut-2017/eloadas-201803161900/

A bahcsiszeráji szökőkút című darab nagyon különleges. Részben az idei évadban a változtatások okán háromszor is megnézhettem volna, csakhogy pont a középső vagyis második alkalomra sikerült egy jó kis náthát összeszednem, így nem tudtam részt venni rajta, ellenben szóljon ez a bejegyzés a premierről és majd a harmadik (most második) előadásról.

Amikor a bérletet váltottam, számítottam rá, hogy esetleg a számomra nem kedvező szereposztással fogom elcsípni. Miután kiderült minden név, világossá vált számomra, hogy hiába vettem két különböző alkalomra jegyet, mindkettő esetben az Opera úgy intézte, hogy ne a kedvencekkel lássam... sajnos. Ámbár, a Rosszul őrzött lányt nem tudták bemutatni a színházban, az előadásokat átírták, így kaptak egy plusz Bahcsit és egy plusz Sylviát. És ez utóbbi Bahcsi volt a premier előadás, amin már azok léptek fel, akikkel megszerettem volna nézni.

Első alkalom: A páholyom a jobb oldali 3-as volt, közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel, ugyanakkor a harmadik széket bitoroltam, előttem egy anya-lánya páros foglalt helyet. Ők a második felvonás végén, úgy döntöttek távoznak, ezért felajánlották a székeiket. nagy örömömre, hiszen jobb, tökéletesebb rálátásom nyílt a szereplőkre. Második alkalomból már karzat bal oldalán ültem, középen, közösségi érzésem volt, jókedvű, idős hölgyek vettek körül.

A darab története szerint Girej kán a bahcsiszeráji szökőkútnál sír, elvesztette mindkét nőt az életéből, egyet, akibe halálosan szerelmes lett és egy másikat, aki első felesége volt, mégis megölette, mivel az előző életére tört... Mária, az ártatlan karakter, frigyre lépésre készül szerelmével, Waclaw-val. A lány apjának udvarában ezt a menyegzőt ünneplik, amikor váratlanul megérkeznek a tatárok, felégetik a kastélyt, megölik a férfiakat, a nőket elhurcolják (rabszolgának akár...). Mária kendővel takarja be magát, elrejtse arcát a férfiak elől. Waclaw védeni próbálja a megérkező Girej kán elől, de amaz leszúrja a szerelmes fiút, és a lány elé lép, lekapja róla a kendőt és olthatatlan vágyra ébred iránta... A kán palotájában pezsgő élet folyik, megszemlélhetjük a kán rengeteg feleségének vidám táncát, szolgák hajbókolását, ugyanakkor feltűnik egy impozáns és gyönyörű jelenség, a kán első felesége, Zaréma, aki tükörben csodálja szépségét, szolgák hada követi, fogják neki a tükröt és a palástját... bevonulása figyelemfelkeltő. Pár perccel később megérkezik maga a kán és a katonái a szerzett zsákmányokkal, köztük Máriával.  Zaréma, mivel látja a rajongást, és a kánt még az odaadó üdvözlése sem hatja meg, elkeseredve próbálja felhívni a férfi figyelmét magára, de minden egyes kísérlete kudarcba fullad. Nem kell a kánnak senki más, csak a hajadon, akit szerelmétől elszakított. A harmadik felvonás elején megtörténik a baj, Zaréma hátba szúrja riválisát, előtte ide-odarángatja, mert nem tudja felfogni, miért ez az üde teremtés kell a kánnak, és őt miért nem méltatja már? (Mária egyedül léte alkalmával a múltba réved, a kán pedig megpróbálja ágyba csalogatni...de ez nem siekrül neki). Zaréma gyilkos tettét a kán nem viseli, de leszúrni képtelen... Úgy tűnik ezzel a záróképpel befejeződik az előadás, de igazából van folytatás, a karmester jelzi ezt a közönség felé, hiszen a java még csak most következik! Amikor ismét szétrebben a függöny, a palota nagytermében vagyunk, ahol ítélet születik Zaréma felett, le kell ugrania az épület ablakából. Látványos táncot itt találunk, lenyűgöző dinamika, mozgáskultúra jellemzi a férfi tánckar mutatványait. Leesett az állunk, és ekkor arra gondoltam, hogy a páholytársaim, mennyire bánhatják majd, hogy erről lemaradtak! Sodródó, lendületes, egyik pillanatra sem hagyták abba a mozgást, egész lényük átalakult. Káprázatos volt, ha néha kicsit leült volna a történet, itt rengeteg "fáradalmunk" megtér. Egyszerűen lenyűgöző! A kán ismét a kúthoz tér, mint az első felvonás legelején (készüljünk, hogy a nyitány itt is hosszú - nem értem, miért nem lehet belevinni valami színpadi képet ezekbe az unalmas 5-6 perces nyitányokba...), megidéződnek a nők, először Mária alakja, majd Zaréma. Egyikhez vonzódik, a másikat eltaszítja magától. A boldogtalan sorsa megpecsételődött...


Szereplőkről
1. gárdám - 2. gárdám

 

Melnik Tatiana nemrég tért vissza a színpadra, mindig csodáltam, hogy mennyire szép alakú nő, vékony, mutatós lábakkal. Forgásai szépek, tiszta karaktert hozott, van egy jellegzetes széles mosolyú szájtartása, amit itt is használt. Ugyanakkor az első felvonásban nem sikerült neki a pozícióját megtartani, zenére megérkezni és elmozdulás nélkül megállni. Nem feltűnő probléma, de egy gyakorlott balerinának ezt már sikeresebben kell koordinálnia. Igazából nincs sok mutatnivalója a karakterének, nincs 32 forgása, csak egy színpadot körbe táncoló, hosszabb ugrásokból, pörgésekből álló kombináció. Ledöfését követően sem volt túl életszerű a mozgás, de kellett a drámai hatás, amikor hátba döfik, csússzon le az oszlopról nagyon lassan...

Zarémát alakító Tanykpayava Aliya-val, mivel kedvenc, valószínűleg kivételeznék vele, mégsem teszem, mert aki tud, az tud. Aki csodálatos, az csodálatos, és ő maga volt a tökély! Talán a karakter, az igazi, kedves jelleméhez nem áll annyira közel, de ahogy előadta a szerencsétlen asszonyt, akit leváltottak egy fiatalabbra, nos, az kiemelkedő volt! Színészi képességei csodálatra méltóak és elhiszem róla, hogy a karakter odaadással volt férje iránt, hiába taszajtotta amaz el magától, ő akkor is szereti, és mindig is szeretni fogja. Ezért nem is tudok rá haragudni, hogy Máriát hátba szúrja. Sajnos, a féltékenységünkben sokszor elragadtatjuk magunkat, és bűnbe esünk, mivel az érzelmeink kontrollálnak bennünket és nem tudunk racionálisan gondolkodni. Ez a helyzet áll fent itt is. Aliya tánctudásáról, szintén szuperlatívuszok elmondására késztet engem, nem volt kilengése, minden ugrása bravúros érkezéssel zárult. Gyönyörűen táncol, és ezért örömömet lelem benne, ha őt láthatom az Opera vagy az Erkel színpadán. Egyszer, személyesen megdicsértem, mert a Hattyúk tavában nyújtott alakításáért oda és vissza voltam! Zaréma, vagyis Aliya brillírozott. Sajnáltam, hogy a darab végén mégis megölték...

Leblanc Gergely (Waclaw) az első felvonásban volt aktív, amíg le nem szúrták. Jelentősége a nagy ugrásokban volt, hárfázott is (ami szimbolika, összeköti a két szereplőt Máriát Waclaw-val, szerelmük szimbóluma a hárfa).

Girej kán (Apáti Bence) sem táncol olyan sokat, hogy az említésre szorulna, egyszerűen ő a főszereplő, mégis nem sok minden táncmozdulat bontakozik ki általa. Vendégművészként tért vissza az Erkelbe.

Második szereposztásról
Március 22-én láttam velük is, és megint egy nagy élménnyel távoztam. Szükséges volt a majdnem egy hét kihagyás, hiszen így jobban tudtam azonosulni a darabbal, jobban lejött az újdonság hatása. Felméry Lili tudja a korlátait, míg Melnik Tatiána saját magát próbálta überelni, az első felvonásban Mária az apja kérését helyben hagyva, szólót táncol a menyegzőn, a dallam befejeztével a balerinákra jellemző pihenő pózba helyezkedett Lili, mígy Tatiana spiccen próbálta a dalt befejezni, de kiesett a mozdulatból. Lili karaktere tiszta és üde, ezért nagyon tetszett a szerepformálása, csodálatosan harmonizáltam Balázsi Gergő Árminnal, kivel a való életben egy párt alkotnak. szépek voltak. Girej kán (Kekalo Iuri), most még inkább semmitmondóbb volt, mint Apáti Bence felfogásában láttam. Nem volt letaglózva a lefátyolozott Lilitől, köpenyt sem tudott úgy rángatni...nem tudom, a kánnak, amúgy sincs nagy színpadi táncos jelenetei... Sarkissova Karina, fantasztikusan táncolt, jól adta elő a szenvedő és kétségbeesett asszonyt, aki a többi feleség és a rabszolgák gyűrűjében sírva veszi tudomásul, hogy a kán már nem szereti. Ragaszkodása mégsem volt annyira megfogó, mint Aliyánál. Ez utóbbi művésznőt sajnáltam, Karinának az arca az, ami nem teszi megkedvelhetővé számomra a karaktert, az biztos, hogy fantasztikusan táncol, de nem adja vissza azt az érzelmi minőséget, mint kolleginája. Ellenben, a letaszajtás előtti pillanatai megragadóak voltak. A tatárok tánca ezúttal hibádzott, de nem volt rossz, sőt ugyanolyan pezsdítő volt, viszont az első, premier előadáson volt számomra a csúcsteljesítmény .

Zene
Andalító dallamok, sokszor halljuk a hárfát (Mária esetében, aki siratja egykori, boldog életét és a szerelmét) működni, mégis a tapsrendnél a csellós és az első hegedűs érkezett a karmester után a színpadra, nyilván, hiszen a hárfás nem tudta volna felvinni a böhöm nagy hangszerét...

Koreográfia
Figyeltem a részletekre, a "tömegjelenetek" (az esküvőre meghívottak kara, a kán feleségeinek gyümölcsös előadása, a férfikar jelenetei) szépen voltak ábrázolva, a közös nagy tánckari táncok. Az izgalmak akkor hágtak a tetőfokra, amikor felgyújtották a palotát, nemcsak kard párbajok zajlottak, de a zene is erősödött, igen látványos volt. Ugyanakkor számomra a harmadik felvonás férfi tánckar együttes, sodró lendületű, és igen-igen hajmeresztő mutatványaival tette fel az egész műre a koronát. Nagyon tetszett! Érdemes volt megvárni ezt a felvonást. Szólótáncok közül természetesen Zaréma dominált, illetve érdekes volt a kán második feleségének mozdulatai. Mária és Waclaw párosa egykezes felemeléssel bűvölte el a közönséget még az első felvonás örömtelibb pillanataiban. Mindenképpen mozgalmas, látványos volt, és megfigyeléseim alapján, nagyon sok esetben spiccen álltak, sűrűbben, mint korábban. Mozgalmasak a tömegjelenetek: a palota vendégseregének örömtánca, a különleges kardos táncok - férfi és női részről, a palota felégetése és a tatárok támadása az 1. felvonásban, a rabszolgák és a kán feleségeinek "spicces" lépéseik, a második feleség "békélj meg a helyzettel, le lettél cserélve" tánca, 3. felvonásban egyértelműen a tatárok tánca teszi fel a koronát a darabra.

Bizonyos vonásokat felfedeztem korábban látott darabok ismert mozdulatsoraiból, - mivel az előadás a következő évadban is látható, - felsorolom az adott jeleneteket és mit kell figyelni:

1. felvonás: Mária és Waclaw duettjei, pas de deux. Egymás mögé állnak, és egyenes karral kilengenek jobbra és balra - utalás a Szilfid jelenetére, ahol a sál miatt történik hasonló mozgás. Emelés egy kézzel - ez a Don Quijote óta jött be, a két szerelmesnek volt nagy pillanata. Szerelmes összebújás és a színpad előterébe lépkedés, lassan - Diótörő, amikor elbúcsúztatják a hópelyheket.

2. felvonás: A rabszolgalányok első megjelenése a színen, Hattyúk tavára emlékeztető belépő és egyszerre mozgás, második előadásomnál igen, látványos volt.

3. felvonás: Gisella-ban egy lábon forog a táncos, itt Zaréma és a második feleség teszi.
Ökölbe szorított kéz - nem ismert, csak a jellegzetessége miatt érdekes - az ökölbe szoírtott kézzel körbe forgás régi változatban feje mellett forgott, most lejjebb, tesük előtt tartva kezüket forognak a Zarémák.



A leglátványosabb tánc, a tatárok, Bolshoi balett által:
https://www.youtube.com/watch?v=s1HXc19D66g 

Díszlet: Korhű és szépen kidolgozott, aprólékos kimunkálás a falakon. Máriáék palotája, a Kán palotája. Az évekkel korábban bemutatott előadás díszleteit újították fel.

Jelmez: Csillogó-villogó. Lenge öltözékek, kornak és a kultúrának megfelelő öltözékek.
Szimbolika itt is felfedezhető, fehérrel ábrázolják Máriát, ártatlanság jelképe, Zarémát pirosban, a vér, a gyilkosság motívuma.

Elégedetlenség:
Ilyen érzésem is volt. A darab felvonásai kb. 40-45 percesek, köztük rettenetesen hosszú szünetekkel. Az első felvonás után 35 perces volt a szünet, ami általában 20-25 szokott lenni. Félő, hogy a díszletek mozgatása, a berendezkedés, esetleg a táncosok feltöltődése szempontjából volt szükség erre a hosszú pihenőkre. A többi kimenő 20 percig tartott.

Korábbi feldolgozás, az Operaház színpadán már a darab szerepelt, réges régen. Akkoriban Máriát Orosz Adél, Zarémát Lakatos Gabriella és Girej kánt Fülöp Viktor táncolta. Íme:
https://www.youtube.com/watch?v=M_2D3JMNC3I

Úgy gondolom bravúros előadás, csütörtöki alkalomról is lesz beszámoló ebben a bejegyzésben! A balett-et érdemes megnézni, még van két alkalom: március 22 és március 23. 

Az Opera jövőre is tervezi színre vinni, így ha most nem sikerült részt venni rajta, még jövőre megpróbálhatjuk újfent.

Az utasszállító esete a hollóval avagy Hunyadi László feje a porba hull

Időpont: 2018. márc. 11. 19.00-22.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Erkel Ferenc: Hunyadi László

Rendező: Szűcs Gábor

Műfaj és nyelvezet: Opera három felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal
Link (cselekménnyel együtt): http://www.opera.hu/musor/megtekint/hunyadi-laszlo-2017/eloadas-201803111900/

Operában való kalandozásaim során sajnos magyar nyelvű előadások között nem igazán találtam olyat, aminek a zeneisége (legfőbb szempontom, de a történetet is fontos nekem) annyira magával ragadott volna, hogy kedvencnek is titulálhatnám. Mindez megváltozott, miután az Erkelben láttam és hallottam a Hunyadi László darabot. Méltán nevezetes, fülbemászó és csodálatos dallamvilágot komponált Erkel Ferenc. Egyes dalok nagyon játékosak, mégis komoly szövegi részeket tartalmaznak, mások szerelmi balladák, de sokkal nagyobb katartikus élményt nyújtanak, nagyívűek.

A zenéje megvett kilóra, napokig a fejemben szólt és még most is szól, soraim írása közben a nyitányt hallgatom, amibe belefoglalta a szerző az összes kiemelkedő dallamot a darabból.

A rendezéssel már komolyabb problémáim voltak.... Nem értettem mi köze van az utasszállítógépnek a hollóhoz a nyitány alatt, a gép - szinte berobban a színpadra, ám az utolsó pillanatban hollóvá alakul, ami a Hunyadiak jelképe. A holló motívuma az előadás végén visszatér, amikor Hunyadi Lászlót kegyelem kérése ellenére lefejeztetik a bakóval, hiába nem fogott rajta háromszor is a bárd... a lefejezést nem látjuk, csak a bárd lesújtását, a vetítő vásznon a kiontott fekete vér megjelenik, ebből egy holló képe alakul ki, ami a csőrével elkap egy aranygyűrűt és felénk dobja, így fejeződik be ez a rendezés. (Ezzel szembemegy a mostani, 2022-es rendezés, ami Ókovács Szilveszterhez köthető, Gara nádort emelte ki, mint negatív figura. Megmérgezi a királyt, kopasz és önkezével Hunyadi László gyilkosává válik.)

Történelmi előadás lévén szeretem, ha ragaszkodnak a rendezők a hagyományokhoz. Sajnos, itt már az elején sikerül elrontani a darabot, hiszen a médiából jól ismert kofferek kerülnek elő, mintha az Áll az alku című műsorban lennénk, a kofferekhez öltönyös férfiak társulnak, akik kinyitják számunkra a bőröndöket. Szimbolikus jelentőséggel bírnak, a bennük lévő tárgyak: kulcsok (Nándorfehérvár kulcsai - amit László királynak ajánlanak fel majd, de ő visszautasítja), levél (egy futárt fognak el, akinél a levél volt, ebben közlik, hogy Cillei a Hunyadiak fejét ígéri a királynak), kard (állandó jelképe az ellenállásnak) és végül a korona.

Tehát, az Áll az alku stílus után következik a reptéri forgatagnak tűnő társaság, mindenki, minden szereplő modern öltözetben zsibong a színpadon, öltönyben, kiskosztümben. A gyerek Mátyás a Hunyadiakhoz tartozó Holló madarat ereget, amire a tömeg felfigyel... majd érkezik az utasszállítógép és rendeződnek a sorok, viszonylag egyszerűen kidolgozott, olcsó anyagból gyártott jelmezekbe bújva a történelmi korba visszahelyeződve átlép a darab a modernségen...

A darab zenei világa - ismeretes nemzeti ünnepeinken lehet hallani őket
Áldjon meg Isten: https://www.youtube.com/watch?v=jXZjlTBpnu4
Palotás: https://www.youtube.com/watch?v=dhk1IPExjnk
Meghalt a cselszövő: https://www.youtube.com/watch?v=uUvsk9Hvm70
Nyitány: https://www.youtube.com/watch?v=ytnlF5kbwXg
Teljes: https://www.youtube.com/watch?v=eFERqoxnYAU

Szereposztás

Szereplők és tapasztalatok az előadás alatt

László Boldizsár alakította a címszerepet, de jelentősége kevésbé volt fontos, nem volt kiemelkedő a karakter, ezzel szemben az édesanyját alakító Röser Orsolya több hangsúlyt kapott és jobban dominált. Áriái erősek voltak, és a közönség őt ünnepelte a leginkább. Különösen szembetűnő volt egy nő (könnyed, légies hatást nyújtó ruhában lépdelt). aki folyton csak császkált a család mögött, és úgy tűnt számomra hosszú ideig, hogy lehet ő a kis Mátyásnak a dajkája, erre később kiderült számomra, hogy nem a dajkája, és nem is családtag, hanem a hangját adta... Rejtély, hogy vajon ez csak itt érvényesült vagy máshol is így oldották meg a kisebbik Hunyadi hangi adottságait. Véleményem szerint nem lett volna nehéz egy olyan fiút találni, aki megfelelő hanggal bír a szerep megformálásához... Számomra inkább zavaró volt, hogy a háttéréneket biztosítja, míg elől a gyermek pantomimezik rokonainak... A rendezésnek jár jó pont is, az első felvonásban a király, Horváth István és a Cillei Ulrikot alakító Rácz István a színház nézőtér bal és jobb oldaláról egymásnak átkiabálnak, megbeszélik a tervet, és a király átdobja neki a gyűrűt. amivel igazolja, hogy ő adott megbízást a férfinak, hogy ölje meg a törökverő családot. Ez jól kivitelezett és érdekes volt. Jelmezügyileg eléggé érdekes volt, hogy Ferenc Józsefnek állították be V. László királyt... minden egyes alkalommal ő jutott róla eszembe. Problémám inkább az indokolatlan vértócsával volt... Nos, amikor a cselszövőt, vagyis Cilleit a magyarok leszúrják - a baloldalon a következőt láttuk: egyik magyar nekiesik karddal és hónalj alatt ledöfi. A kard nem véres, de a szereplőből bizonyos pár perc elteltével, miután földre került - indokolatlanul ömleni kezd belőle a vér... vérfolyónak is mondható, a színpadot belepte. Az első felvonás végén nem sikerült elsőre a függöny összehúzása, az egyik színpadtechnikus igyekezett összehúzni, de mivel tartott a tapscunami, ezért széthúzták ismét a lepleket, és bal oldalról láttuk, ahogy a színpadtechnikus visszasettenkedik oldalra... Befejezésnél igazán zavaró volt, hogy Szilágyi Erzsébet a neki háttal álló katonák között próbált a gyermekéhez furakodni, holott, csak meg kellett volna fordulnia és látta volna idősebbik fiát az emelvényen... ez kissé bugyután megoldott színpadkép volt. 

Tapsrend

 

A három felvonás közül egyértelműen az első volt a legjobb (tömegjelenetek, a történetvezetés szempontjából), a második tele volt szerelmes áriákkal, és kissé altató hatása miatt inkább harmadik helyre soroltuk, míg a harmadik felvonás a második helyezést érte el nálunk, ismert dallamaival, sodró történetével és a kegyetlen befejezésével.

Érdemes megnézni és hallgatni a darabot, a zenéjére figyelni nemzeti ünnepekkor, hátha előveszik, különösen igaz ez az "Áldjon meg Isten, hősbajnokom"-ra. A fülbemászó dallamvilága miatt a magyar operák közül most ez a darab a kedvencem, javaslom járjunk nyitott füllel!

Az előadást már korábban leadták tévében is, akkoriban Fekete Attila volt a címszereplő, Miklósa Erika Gara Mária a szerelme, Fodor Beatrix Szilágyi Erzsébet és Gara nádorként Kálmándi Mihályt láthattuk. Youtube-on ez is fent van... csak úgy megsúgom! :) A két darab közötti eltérés a szereplőkön kívül a díszlet módosításban vehető észre, ugyanis az utolsó jelenetben a király és a nádor karaktere egy trónuson látható, ugyanakkor ez nem a földön, hanem színpad felett függeszkedik, a módosítást élőben láttuk, itt a földön volt, a fémhíd előtt a szerkezet.

Kis bolondozás a szünetben mindig belefér

László Boldizsárral közös fényképet készítettünk Habók Lillával

A volt feleségemért epekedem és sokszor beszélgetek is vele

Időpont: 2018. márc. 5. 19.00-22.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Erich Wolfgang Korngold: A halott város

Librettot írta: Paul Schott

Műfaj és nyelvezet: Koncertszerű operaelőadás, német nyelven, magyar és angol felirattal
Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-halott-varos-2017/

A darabot nagyon nehéz elképzelni, díszlet és jelmez nélkül. Valahogy ezeknek a hiányas sokszorozza a darab élvezeti értékét. A koncerteknél ilyen érzésre lehet számítani. Nem történt ez másként A halott város című produkciónál sem.

A történet
Paul egy idős úr, aki nagyon szerette a feleségét. Sajnos a szerelme meghalt, így ő és a cseléd közösen élnek abban a házban, ami egykoron a boldogság színtere volt. A nő szellem még mindig ott létezik a házban, az idős úr rendszeresen beszélget vele, kissé őrültnek tekintik a barátai és a cseléd is... Egy napon találkozik egy nővel, aki megtévesztésig hasonlít halott szerelméhez, így udvarolni kezd neki (holott a darba folyamán romlottnak is nevezi, hiszen a foglalkozása táncosnő). A művésznő rokonszenvezik vele is és Paul barátjával is, ádáz csata kezdődik a nő kegyeiért. Paul nem is érti meg önmagát, miért van úgy oda a "másolatért", hogy bármire képes érte... Amikor győztesen jön ki a küzdelemből, együtt él a nővel, elviszi magával a halott házba, ahol minden egyes négyzetméteren a volt feleség illata és személyisége uralkodik. Természetesen, a táncosnőnek nem tetszik, hogy egy múltbeli személyhez hasonlítják, lázadozik, végül az öregember megöli.... a darab végén kiderül, mindez csak buta képzelgés, álom volt, amit a halott feleség bocsátott szerelmére, hogy megértse újra kell kezdenie életét, és ha viszonyba bonyolódna a nővel, még rosszul sülhet el a kapcsolat kimenete...

Jelmez: szépen kiöltözött művészek

Zenekar: Túl erősen szóltak, elnyomták az énekesek hangját, főként a főszereplőét.

Különlegesség: A páholyomból jól láttam felsorakozni a karzaton a gyerekkórust és a felnőtt énekkart, akik kis elemlámpákkal játszottak (jelentőségük, mint húsvéti kórusban rejlett). Magyarázat a színpadon a zenekar terjedelme mellett már nem fértek volna el az énekkarok.

Helyem: A 8-as páholyt csak kipróbáltam, hiszen első alkalommal váltottam bérletet, és az egyik bérletcsomagom ide szól. Sajnos eléggé hideg hely, úgyhogy nem ajánlom, ellenben most nem volt rossz, és nem is fáztam annyira, mint első két alkalommal.

Instagram sztorim: "Tegnap A halott varost néztük meg az Erkelben. Koncert formájában. A történet egyszerű, de kissé bonyolódott a végére, sőt egy ponton úgy ereztem tökéletes a befejezés. Erre kiderült van még 1 felvonás... Hiába, a happy endekert megunhatatlanul rajongok... Most először a zenekar erősebben szolt mint az énekesek. Magamban fordítgattam a szövegeket, mivel németül volt. Nem mindenhol egyezett. Kedvenc énekesem nem volt, inkább komplexen a történet megértésére fókuszáltam."

Szünet alatt bohóckodtunk egy kicsit... :D

Hableányok helyett tündérek

A megigézett emberek sorsa, avagy ha rabul ejt egy dallam, amely végig bennünk szól

Időpont: 2018. márc. 2. 18.00-21.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Offenbach: A rajnai sellők

Rendező: Anger Ferenc (bemutató ideje 2018. február 24.)

Műfaj és nyelvezet: Opera két részben, négy felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal

Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-rajnai-sellok-2017/eloadas-201803021800/

Az ember vágyódik egy számára ismeretlen, különleges világba, ahol csodák történnek. Szeretnénk azt hinni, hogy még egyetlen egy alkalommal viszontlátjuk azt a személyt, aki a szívünknek oly kedves volt, vagy megtaláljuk életünk szerelmét, vagy az elveszett emlékek mégis visszatérnek hozzánk, amely boldogságot okoz... Nos, ez a darab ilyen gondolkodásmódba, világba enged betekintést. 

Öröm olyan darabot megnézni, ami két rossz után jön. Öröm úgy ülni végig, hogy nem kínlódsz a történet lassú folyásától, a végtelen szerelmi monológok nem találnak ránk és egy jól felépített történetet kapunk, csodálatos énekesekkel, kiváló ének- és tánckari művészekkel nem beszélve a tökéletes harmóniát sugárzó zenekarról. Öröm úgy ülni, hogy élvezed  a történéseket, a színpadon és az alatt zajló történéseket. A zene ráadásként, megnyugtat és borzongást is kelt. Ez A rajnai sellők...

A Barkarola magyar nyelven, Vermes Tímea és Megyesi Schwartz Lucia előadásában

Offenbach nem egy egyszerzős komponista, mégis annak tekintjük, főművének pedig a Hoffmann meséit. Ezt a kijelentést kívánta megcáfolni az Operaház, így elénk varázsolták Offenbach egyik elfeledett művét, A rajnai sellőket. A magyar fordítás kissé hibádzik, hiszen nem sellők, hanem tündérek szerepelnek a darabban, ezt jó, ha tudjuk. A Barkarola című dal a Hoffmann meséiben szerepel, de átemelték ide (pontos helyét a két mű közül még nem derítettem ki). A történet igen izgalmas, sajátos, egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a tündérek segíthetnek, de a mélybe is ránthatnak bennünket. 

Történet (Négy felvonás, de kettőben megtudták oldani, tehát csak 1 szünet volt)

1. felvonás: Armgard egy tehetséges, gyönyörű lány, akit édesanyja, Hedwig, egyedül nevelt fel, miután a szerelme becsapta őt és elhagyta. Hedwig nagybirtokos lett és arató ünnepségre készülődik munkásaival, barátaival, a város lakóival. Armgard-ot rettenetesen félti, hisz folyton csak énekelget (Offenbach-nak van valami fétise ezzel kapcsolatban, ha egy nő folyton csak énekel, abba belehalhat - lásd. Hoffmann meséi - a férfi második szerelmének esete). Dalaira mindenki odafigyel, ő így elbeszéli a rajna sellőinek (vagyis tündéreinek) a történetét. Közös barátjuk, Gottfried megkéri a kezét, ám a lány szenvedélyesen visszautasítja, mondván neki van már szerelme, akihez sírig hű marad, Franz-nak hívják. A fiút elszólították, a katonaságban küldték szolgálni. Később találkozunk is vele, ám fejsérülése miatt nem emlékszik a lányra, akiért rajongott. A német katonák betörnek a vidám ünnepi forgatagba, a férfiakat csúzlival lelövik, a nőket megfélemlítik és megerőszakolják, Armgardot is előkerítik, és a német katonák parancsnoka éneklésre buzdítja, hiszen már annyi jót és szépet hallott a lány szépségéről és hangjáról messze földön... A kérést nehezen, de teljesíti (a dal a német hazaszeretetről szól), szívét nyomja a bánat, hiszen a kedvese (aki a legbátrabb német katona) nem ismeri fel, nem segít rajta, a mérhetetlen fájdalom súlyától összeroskad és meghal...vagyis teszthalottá válik, de mindenki azt feltételezi, hogy a lány elment közülük, a megerőszakolt nők fekete lepellel takarják be és elsiratják. Az édesanyát megviseli lánya elvesztése és elhatározza, hogy meglátogatja a Tündérek szikláját, ahol utoljára búcsút mondhat lányának (szellem képében a halottak még jelen vannak, itt kelnek át a túlvilágra). Gottfried bosszút esküszik (a német katonáknak látszat szerint segít). A parancsnok, Conrad és Franz megpróbálják megvesztegetni Gottfriedet arannyal, mivel egy közeli várba akarnak menni, és mutassa meg nekik a jutalomért cserébe az utat. Miután ők távoznak a színről, magához tér Armgard, megfogadja megmenti kedvesét, Franzot. Leplet maga után húzva hagyja el a hidat...

2. felvonás: A Tündérek sziklájánál megjelennek a szellemek, és Hedwig is, aki lányát keresi közöttük. Armgard-dal találkozik is, de tévesen azt gondolja lánya már nem él és a szellemét látja, a gyermek arra kéri menjen haza a nő, nem lesz baj, meglássa, a lánya vissza fog térni hozzá. A kegyetlen és iszákos német katonák ide is berondítanak. Hedwig fültanúja lesz, ahogy a parancsnok elbeszéli egy régen történt esetet (fiatalon látott egy csodaszép lányt, aki nagyon erényes volt, nem akart házasságon kívül szerelmes lenni, ezért a parancsnok egy szolgálóját kérte fel, hogy játssza el a papot és adja őket össze. A szerelemből egy leány gyermek született, Armgard. - Bár róla a parancsnok nem tud semmit.)... Hedwig leleplezi magát, amikor látja, hogy a férfit és a társait is megbabonázták a tündérek, Conradot a mélybe akarja veszejteni a tündéri alteregója... Conrad ugyan megmenekül, feléleszti Hedwig. Szíven üti a tudat, hogy ő ölte meg tulajdon lányát, amikor ráparancsolt, hogy énekeljen. Franz visszanyeri a tudatát, miután találkozik Armgarddal a tündérek sziklájánál. A német katonák parancsnokuk ellen fordulnak (egy elmaradt csata miatt), és megakarják ölni a családot, akik éppen boldogan egymásra találtak. Conrad feláldozná magát értük és szembeszáll a katonáival, ám a lánya nem akarja ott hagyni, így négyen a szakadék szélén állva a tündérektől kapnak segítséget... (Saját megjegyzés: A vége kicsit ködös nekem, hogy akkor most meghaltak? Vagy a tündérek megmentették őket?)

Díszlet: A színpadkép egy befejezetlen híd egyik oldala, ahol a szakadék van, oda kitettek útlezárásoknál szokás léceket, korlátokat. Mindig játszottak a gondolattal, hogy mi lenne ha beleesnének (Armgard, Franz, a kórustagok)? A helyszín gondolatban változik, de a félig megépített hídszárnyat jól tudták alkalmazni, mint titokzatos erdő és mind alapjáraton hídként, ahova piknikezni megy az ember vagy tollasozik. A híd pillérje mentén van egy talapzat, Armgard itt énekel a lakósságnak, illetve ezzel szemben egy hídfigyelő torony. Nagyon ízléses, és kreatívnak tekintem ezt a koncepciót. A képeken furcsának tűnt, de az élőben, a megfigyelésem alapján, csakis pozitívan tudok róla megnyilvánulni.

Jelmez: Nem korhoz kötött ruhadarabok, kivéve az énekkari tagok, korai 30-as, 40-es évek nyári szettjeit viselték a nők. Leginkább modern ruházatot hordtak a főszereplők.

Képek alább itt találhatók: http://www.opera.hu/v/a-rajnai-sellok-kepgaleriaja

Szereposztás 2-án

Karakterek - színészek

Maguk a figurák is mind roppant mód felett izgalmasak és érdekesek voltak, egyiket sem tudom kiemelni, sem alacsonyabb jelentőséget tulajdonítani. Így volt komplex. Mindenesetre a szereplőgárda nagyon elnyerte a tetszésemet. Keszei Bori Armgard-janak volt egy furcsa testtartása, mégpedig a kezeit derékszögbe maga mellett kifeszítette és beállva egy pózba, úgy énekelt. Másik érdekesség a karakterével kapcsolatban, hogy mindenkit szeretett, és hozzájuk bújt. Haja Zsolt és Boncsár Gergely igazán kitűnő művészeknek tartom őket, hiszen az operák megtanulása folyamán több nyelvet is elsajátítottak, énekeltek ők franciául, olaszul és most németül.

 

Vélemény a Puck bérletről (A hugenották, A vámpír, Cosi fan tutte, A rajnai sellők)

Anno, amikor azon töprengtem, melyik bérletet válasszam az opera előadásai közül, egyértelműnek tűnt nekem a Puck elnevezésű. Mindegyik darab ismeretlen volt előttem, Mozart neve garancia és húzónév volt, a Hugenották párbaj plakátja már megvett magának; a vérszívó karaktereket, ha még régi értelmük van, érdekelnek; és hát a sellőket imádom (bár utóbb kiderült tündérek...oké!). A páholyommal és a székemmel (Emelet, Páholy 5/1)is megvoltam elégedve, ha jövőre ide sikerül jegyet szereznem, nagyon boldog leszek! A darabok közül a tetszési sorrend már ki is alakult bennem: A hugenották az elsők, a története, a kellemes zenéje miatt és a színészek teljesítményével meg voltam elégedve. Az ezüstérmes A rajnai sellők lettek, az ismert zenéje, a története és szintén szerephez illő gárdája miatt. A harmadik helyett a koncert formában megálmodott és kivitelezett A vámpír kapja, ami érdekes történettel rendelkezett, és egynéhány jó szereplővel, kiváltképpen tökéletesen passzolt Tadio-ra a vámpír szerepe. Találtam benne apróbb hibákat (a túl hosszú a nyálmonológok, kevésbé beleillő jelenetek - túl hosszú volt az előadás, le lehetett volna rövidíteni). Az utolsó helyen a húzóneve ellenére Mozart darabja került a meztelenkedés, az unalmas frázisok, a leült története miatt, lassan haladtunk előre, és itt is persze a hosszúság miatt csúsztak a befejezéssel. Egy valami menti meg, jobban mondva egy kiváló énekesnő színészi és hangi kvalitása, Szemere Zita munkája, komikaként Mozart darabjában remekelt. Összességében igényes előadásokat láttam, és a bérletet nem bántam meg, hogy ide és ezekre a darabokra váltottam! A bérletet egyébként lehetne az "Időjárás szeszélyeinek kitett emberek" bérletének is tekinteni, hiszen az Erkelbe való eljutásomat aznap mindig valami akadályozta (szélvihar - Hugenották, eső - Cosi fan tutte, havazás - Rajnai sellők, a Vámpírnál meg jó volt az idő).

Saját kép - a havas Erkel

Kíváncsi vagyok, hogyan teljesítenek a többiek! :) 

Vidd a lelkem te kép! Tündér herceg, gyilkos herceg!

Azt hittem a Szentivánéji álomnál nincsen lejjebb...de úgy tűnik, ismét tévedtem!

Időpont: 2018. febr. 27. 19.00-21.35

Helyszín: Kálmán Imre Teátrum (Nagymező utca)

Előadás: Oscar Wilde Dorian Gray arcmása

Rendező: Réthly Attila (bemutató ideje 2018. januárban)

Műfaj és nyelvezet: musical magyar nyelven és angol felirattal

Link:http://www.operett.hu/musor/varkonyi-matyas-8211-gunar-braunke-8211-acs-janosdorian-gray/229/7597/13

Lehet, talán túlságosan is naiv vagyok, mert minden évben engedélyezem az Operettszínháznak, hogy visszahódítson a Madáchtól és az Operaháztól. Mégis minden évben kudarcot vall, és én egyre jobban úgy érzem, hogy a régi szeretetem a színház iránt fogyatkozni kezd. Minden évben új előadásokat hoznak, viszont olyan harmatgyengék, hogy nem igazán állják meg a helyüket a színpadon. Nem véletlen, hogy csak a legerősebbek maradtak, pl. Rómeó és Júlia. Megunhatatlannak mondhatnánk. De, aki látta az eredeti magyar csapattal, nem vágyódik a fiatal társaságra. Elismerem, természetesen ők is jók lehetnek, de már nem ugyanolyan az a darab nekem, mint régen... Lépjünk ezen túl! Vágyakoztam megnézni az Ének az esőbent. De nem tettem meg, mivel unalmasnak tekintették a színházba járok, nekem személy szerint nem hiányzik, hogy Lina énekeljen a repedt fazék hangján. A Notre Dame-i toronyőr is vonzónak tűnhetett volna, de ott meg feltűnt, hogy Vágó Zsuzsi (kedvenc színésznőm az Operettben) kőszörnynek lett beállítva, ami, ha a mesét követik, egyáltalán nem reális, hiszen hímnemű volt mind a három figura... Sok ellenpontot lehetne felsorolni, de most nem teszem meg. Ellenben itt van egy darab, amiről szólni kell...

Ha akarsz 2 és fél órán át szenvedni? Dorian Gray. Ha akarsz szart nézni a színházban? Dorian Gray. Ha kurvák könnyed táncmozdulatait tanulmányoznád? Dorian Gray. Ha akarsz otromba viselkedést,  folytonos kiabálást, csúnya beszédet hallani? Dorian Gray. Leszbikus nőket verő primadonnák énekét hallgatnád? Dorian Gray. És ha nem utolsó sorban semmilyen dallamvilágot kiokádó előadást akarsz megnézni és elszörnyedni a karakterek tragikus végén? Neked szánták Dorian Gary-t!

Ez a darab a végletekig unalmas volt, csak időnként láttam fénysugarat, amit próbáltam elragadni, erre a következő pillanatban, behúzták lazán a függönyt... Köszi!

Nagyon nehezen türtőztettem magam, nehogy az órámra nézzek, amit akkor szoktam, ha nagyon unok már egy előadást... itt ez volt a helyzet...

Amikor megtudtam, musical készül belőle. Megakartam nézni, tudtam, hogy ezt látnom kell. Miért is? Pár évvel korábban olvastam a művet. A téma felvetése tetszett: ha készülne rólunk egy portré és az öregedne helyettünk - mit szólnánk egy ilyen festményhez, tudáshoz?

Dorian Gray történetet Oscar Wilde írta meg, aki nyíltan vállalta másságát. A könyvben ez a tudat erősen dominál, jelen van és a karaktereken keresztül átélhetjük.

Saját képek

Az Operettszínház felül lehet megközelíteni a Kálmán Teátrumot, ez a kávézója

A történet
Londonban járunk egy festőműhelyben, ahol egy művész, Basil dolgozik új munkáján, amit egy elegáns és finom fiatalemberről mintázott. A festményből sugárzik a tökéletesség, egy fiatal ifjú néz vissza. Dorian, akiről a képet mintázta a művész, nem akar sosem megöregedni, ezért arra kéri az Istent, hogy ne öregedjen meg soha, a festmény vegye el a lelkét és cserébe, hadd maradjon örökké fiatal.

A műhelybe ellátogat a festő barátja, lord Henry, aki reméli személyes találkozóra is sor kerülhet, közte és a fiú között. Miután szimpátia kialakul közöttük, a lord gyakran elhívja Dorian-t különböző szórakozóhelyekre, többek között a színházba. Itt ismerkedik meg, egy ígéretes tehetséggel, Sybill-el, akibe első látásra beleszeret. Természetesen, az érzés viszonzottá válik,  sőt eljegyzésre is sor kerül (kádas jelent - fény-árnyékjáték, ha a nőt világították meg, tátogott és férfi hangon szólalt meg; ha a férfit világították meg és tátogott a nő hangján tette ezt), ugyanakkor a lány tehetségét, a boldogság elhomályosítja, és csúfos kudarcot vall (elfelejti a szöveget, hiába próbálja az igazgató segíteni) a nagy közönség előtti szereplésével, mivel elfelejti a szöveget. A színházigazgató évekkel később mozgóárusítóként érkezik vissza a történetbe, de ez volt az első sorscsapás a karrierje tönkretételéhez. Sybill anyjának örömmel mesél új szerelméről, de a szülője félti a csalódástól, ráadásul a kapcsolatot nem támogatja a lány fivére sem. Sybill csúfos kudarcát követően - mivel delíriumban ég Dorian miatt - nem ismeri fel kényes helyzetét a színpadon, ugyanekkor döbben rá a fiú, hogy Sybill-be csak bálványt képzelt, nem is olyan különleges, ezért elhagyja. A szerelmi bánatot nem képes elviselni a színésznő, fájdalmában véget vet az életének (felvágja az ereit). Dorian hosszú ideig nem foglalkozik a bánattal, csak akkor döbben rá tettére, amikor a festőt elküldi a p*csába...szó szerinti idézés.

Ezután berendezkedik a léha életstílusra, szoknya és nadrágvadász lesz, minden szert kipróbál, több nővel fekszik le egyszerre.... évekkel később is így folytatja, ráadásul a lord annyira oda van érte, hogy a bordélyban rendezett (egyenesen a kádból instruálva) darabban megjelenik transzvesztitaként, elcsattan közöttük egy csók, bár Dorian-t ez nem hatja meg, sőt undorodik a férfitól. A lordnak megjelenik a brittek királynője, a látomását követen öngyilkosságot kísérel meg, de végül nem sikerül befejeznie, túl gyáva, hogy megtegye. Eközben a festő könyörög - nemcsak a megélhetésért az utcán, az egyik kurva beleköp a kalapjába, köszi! - de Dorian üdvösségéért is, szeretné, ha visszaadná a festményt, és ő is velük együtt öregedne, leszokna a könnyed életről... Dorian válasza nemleges, a Basil tönkre akarja tenni egy késsel a festményt, de a fiú gyorsabb nála, és hasba szúrja.

James, Sybill bátyja le akar számolni Doriannal, hiszen miatta halt meg szeretet húga, és az édesanyja, akinek megőrülését és halálát (elvágja a torkát) végig kellett néznie... James majdnem meghúzza ravaszt, de a rafinált "festmény-mágus" elhiteti vele, hogy ő túl fiatal ahhoz, hogy Sybill gyilkosa legyen, aki már 16 éve nincs közöttük. A majdnem végzetes bűnt - James megítélése - felismervén, a fiú önkezével vet véget az életének, lelövi magát....

Dorian végül megunja az életét, nem bírja elviselni a kísérteteket, akik nem hagyják élni az életét (Sybill; a meleg fiú, aki az esküvőjére készült, de miatta mégsem tette meg) tönkre teszi a festményt és életét veszti, utolsó pillanatokban érkezik Henry, hogy távol tartsa az alkotástól, de ez nem sikerül neki...

Szóval, eléggé sötét, eléggé groteszk, eléggé bordélyházban játszódós jelenetek vannak. Bizarr, az egyszer biztos. Életben ne nézzétek meg, ha jót akartok!

Szereposztás
Dorian Gray - Kocsis Dénes. Végül is a szerep illett hozzá. Esetleg Veréb Tamást még eltudnám képzelni, bár lehet az ő lelke nem olyan "romlott, mint Dénesé. Sok különlegességet nem találtam a játékában, csak a piramisba elküldés tetszett; meg amikor kérte a festményt, hogy öregedjen meg helyette. Az arcképnek a hangja nem mindig passzolt össze a kivetített képpel. Dénes folyton vetkőzött...annyira azért nem egy manöken alkat... gondolom ez Mészinek, alias Mészáros Árpád Zsoltnak állt volna jól, még fiatalabb korában. Azt hiszem akkor nem is fértünk volna be a Teátrumba! Jah, és ne felejtsem el, Dénes még a fenekét is megmutatta a közönségnek és talán Basilnek vagy Henrynek...

Lord Henry - Homonnay Zsolt. Hogy is kezdjem? Imádom Homonnay-t, de kiütötte nálam a biztosítékot, amikor transzvesztitaként bevonult a színpadon, nem ismertem meg, csak miután megszólalt... nagy átalakulás. A csók fura volt...

Basil, a festő - Csengeri Attila. Hogy találta meg ez a szerep? Legalább annyira nem adta elő buzisan magát, mint a Homonnay... Időnként azért észrevettem a Fantomjára jellemző mozdulatokat, főleg a visszautasításoknál ismertem fel.

A három fő karakternek együtt kellett volna mozognia, több közös szerepeltetés, bár együtt jártak színházba, a festőműhelybe, nekem mégis több ilyen jelenetek kellettek volna bele.

Sybill - Gubik Petra. Az est nagy felfedezettje számomra ez a lány volt. Rühelltem, nagyon rühelltem, mert Polyák Lilla utód- énekelni nem tud, csak mindenkit túlordítani. Az nem művészet. De itt, ez a lány megmutatta, hogy többet ér és fantasztikus színészi teljesítményt nyújtott, szép hang, átható játék, a kezdeti örömtől - a megélt szerelemen át, a világra csodálkozón tekintésen túl és az elhagyatottság érzéséig, a palettáját bemutatta. Katarzis volt ez a lány!

Sybill anyja - Janza Kata. Nincs nagy szerepe, de a megőrülése elszomorított... nagyon szerette a lányát és azt hitte babkocsiban van a gyermeke...

Dallamsulykolás: folyton visszatért a cím...tehát a Dorian Gray - vészjósló ábrázattal, levitt hangsúllyal kiegészülve...

Jelmez: Hétköznapi, igyekezték azért belecsempészni az 1800-as évek közepének londoni, divatos ruházatait.

És a jelmezek hibái: Már abból kikövetkeztethető, ha egy színész fedetlen karokkal érkezik, csak csuklóin látható egy-egy gyolcs, ami tudjuk miért van ott... naná, hogy azért! Hogy az ereit felvágja! Az anyukánál kevésbé volt látványos a gyilkosság, pusztán elvágta a nyakát és ott véletlenül volt egy nyakpánt...

Díszlet: Szünetben kitessékeltek bennünket a nézőtérről, mert át kellett alakítani a színpadot. Nem baj, hiszen amíg várakoztunk megismerkedtünk az aulában a teátrum kávézójának kínálatával és egy használaton kívüli zongorával is. A második felvonásra lényegében nem változott semmit sem a színpadkép.

Összefoglalva:
Az Operettszínház színvonala évről évre esik, sőt zuhan! Minden évben csalódást okoz nekem. Hiába a sok kitűnő művész, ha szar előadásokat hoznak el és rendeznek meg a színpadon. Amióta a Rudolf el lett tüntetve tényleg évente 1x látogatom a színházat... De ezúttal a Kálmán Imre Teátrumban voltunk, ami a régi Moulin Rouge volt. Dorian Gray-t néztük meg ami Oscar Wilde regényen alapult és musicalként lett tálalva. Jobb lett volna ha prózai előadásként alkotják meg, hiszen a zene nem volt tapadós, sőt idegesítő volt. Kiabáltak. És a kurvaságra fektettek a hangsúlyt...kivetítőn szerepelt az arcmás. A történetben láttam potenciált, rációt, fantáziát, - ezert választottam anno - de sajnos a jó színészek ellenére is ez egy fércmű volt számomra.