Időpont: 2021.
Október 17. csütörtök 14.30-17.30 között
Helyszín: Budapest, Vígszínház
A darab címe: A
diktátor
Charlie Chaplin azonos című
filmje alapján készült az előadás a Vígben. Bevallom, már nagyon régóta vártam,
hogy megnézhessem. 1x kénytelen voltam visszaadni a pandémia alatt a jegyet,
majd júniusban, amikor újfent kinyitottak a szervezési/jegyértékesítési irodák,
kaptam az alkalmon és megszereztem magamnak az omniózus belépőt.
Egy barátság első pillanata
Érdemes volt rá várni!
Hihetetlenül humoros, szatirikus, kifigurázza Hitlert, mellette pedig még
szorít helyet az egyszerű embernek is, annak a kisembernek, akinek a
mondanivalója mind közül a legfontosabb, hogy békében éljünk együtt, hogy ne
ígázzuk le egymást, mert az életet nem lehet elzártan élni, mindenki egyenlően
szabadnak születik…
Az előadás lényege, hogy a
főszereplő kettős karaktert játszik, egyrészt Hynkel (az eredeti filmben is,
mivel akkoriban nem lehetett volna közrebocsátani, a neveket, a szimbólumokat,
az ország megnevezéseket is megváltoztatták) a diktátor, akinek a beszédét
százezrek hallgatják, másrészt a szegény zsidó származású borbély, aki külsőjét
tekintve nagyon hasonlít az előbbire, mégis jellemében teljesen eltér. Váltott
szemszögből látjuk a történéseket, egyszer Hynkel rezidenciáján járunk, máskor
a zsidó gettóban, ahol a borbély tevékenykedik…
Szintén, ez a darab is nagyon jól
fel van építve, tetszett, hogy szerepben tudott maradni a főszereplő (Ifj.
Vidnyánszky Attila), és mindig megnevettette a közönséget, bármelyik figurát is
játszotta. Az esetlen Chaplin jól állt neki (bár persze voltak pillanatok,
amikor azt mondtam, hogy őt nagyon nehéz megjeleníti, talán nem is lehet utánozni,
aztán persze mégis sikerült neki az illúzió).
A történet a 2. Világháború alatt játszódik, egymást váltják a különféle helyszínek: Hynkel rezidenciája vagy látványosabb helyszínek (pl. stadion vagy a pályaudvar), ahol neki "fellépése" van. A zsidónegyeddel a másik főbb helyszín, a szegény gettóba került emberekkel. A díszlet egyszerű, minimalista, de a képzeletet megfelelő módon izgalomban tudta tartani. Köszönhető ez az elképesztő színjátszásnak is.
Látványosság és a nézőtéren futkosás
Mint minden vígszínházi darabban,
úgy itt is a nézőteret teljesen kihasználják, és ezúttal a földszinten ülők
feje felett elhúzzák a zászlót… ez a hynkeli vörös zászló, két kis x-szel,
mivel a horogkeresztet nem lehet megjeleníteni.
Amikor Hynkel beszédet mond, az
árjai emberei a páholyokban is feltűnnek…
A pilóta gépe találatot kap,
lezuhan (játék géppel illusztrálva, ez alacsony költségvetés, de legalább mókás
volt), mikor földet ér, első mondata a bemutatkozásnál a nevét követően:
hajadon vagyok.
Szintén a pilótához kapcsolható,
hogy állandóan sminkeli magát a tükörben…
Hynkler vagyis a borbély, akiről
azt hiszik Hynkler, megpuszilja az egyik tisztjét, aki tiszteleg előtte, majd
hirtelen felindulásból egymásnak esik az összes…
-Az pudingevés – az áldozza fel magát, akinek a
pudingjában van a pénzérme (mindenkiében volt, mert kiderül, hogy Hanna
belefőzte mindegyikbe, egyformák legyenek, és senki ne áldozza fel magát)
-A pilóta és a borbély repülése
-Napaloni megérkezése a pályaudvarra
-Hynkel és Napaloni folyamatos versengése
egymással
-A zsidó negyedben, Hanna folyton a
palacsintasütővel ütötte a német tiszteket (tisztára, mintha a bábelőadáson
lettem volna)
-A darab elején az ágyújelenet, amikor a töltet
kiesik a gépből, és fejvesztve rohangál körülötte
-Chaplin a biciklin majd a monobiciklin bizonyít
Pár viccesebb gek:
-Azt hittem Te is árja vagy.
-Nem, én vegetáriánus vagyok.
Nézd, a távolban azt a
sötétséget! Az már Ausztiria fényei.
Ingyen utaztatjuk őket (zsidókra
utalás).
Remélem, a táborban jól érzi
magát (A koncentrációs táborra utalás, illetve, hogy a borbély ott tölti az
idejét… Hanna tévelygése)
Többszörnézős előadás. A következő alaklomra már biztosítottam is a jegyeket!
Pár részletet közölnek a darabból, érdemes belekukkantani:
Időpont: 2021.
Október 14. csütörtök 19.00-22.00 között
Helyszín: Budapest,
Eiffel Műhelyház másnéven az Eiffel torony
A darab címe: A
mester és Margarita
Szente Vajk rendezései sok
esetben és nem ritkán mondható, hogy broadway ichletésűek. Ezekkel végül is
nincs gond, hiszen a tingli-tangli limonádészerű képződményekből a hétköznapi
mondanivaló jól kiszűrhető, így a „ma is tanultunk valamit” érzéssel hagyjuk el
a színházteret, miközben szórakoztunk is egy jót.
Szente könnyed hangvételű
előadásokat szokott rendezni, bár ettől eltérnek az Agatha Christie-féle
munkái, mégis többségében ez a nagy volumenű show jelleg köszön vissza minden
egyes alkalommal. Van rá igény, ez kétségtelen, és kicsi szürke, hétköznapi
életünkben ez a színpompás darabok kellemesen kikapcsolnak, jól szórakozunk
rajta, és ahogy fentebb írtam tanúságot is hordoznak magukkal, nem csak
„bohóckodni” járnak a színészek, és a nézők sem csak erre fizetnek be ilyenkor,
hiszen ha üres fejet kreálnánk azt a tévében mostanság zajló mindenféle
vetélkedő/showműsor pont kiszolgálja, nem hordoznak új információt, némelyik
végtelen módon le van butítva…
A színház ennél sokkal többet
jelent, egy olyan nívót, ami felülkerekedik a kereskedelmi szolgáltatók műsor
struktúráján, egy értéket képviselnek. Kérdés inkább az, hogy mindegyik ad
valami pluszt vagy csak pusztán szórakoztatni kíván? Erre a kérdésre felelve,
érkezzen a Mester és Margarita beszámolóm.
Az Írószövetség előtt
A darabról, a már jól ismert
Opera/Erkel hagyomány szerint kisméretű színlap alapján tudunk meg többet,
tájékozódhatunk a szereplőkről, a műfajról, a darab időtartamáról, alkotóinak
megnevezéséről, stb. Ezért volt furcsa, amint szemrevételeztem a papírt, hogy
opera-musical a műfaja a darabnak… És, igen, az előadás magyar nyelven zajlott,
az énekek és a monológok, párbeszédek is. Azért volt különös a kezdetben (majd
hozzászoktam), mert váratlan volt a magyar nyelven való megszólalás. Mint
általában itt is a szerzőnek az anyanyelvére gondoltam és vártam, hogy majd
oroszul fognak énekelni... A kezdeti megdöbbenésemet követően nyugtáztam, jó ez
is valami Vajkos „újítás”. Nyilván nem, hiszen a musicaleket mindig magyarul
szokták előadni.
A darab nagyon színes és
fordulatos, ám a végén, hiába a pompás befejezés, mindenki boldog, de a
főszereplők nem a mennybe kerülnek… hanem az Ördög fogadja magához őket.
A történet szerint a szocialista Oroszországban járunk, ahol mindenki
nagyon keményen dolgozik a bürokráciában… majd az Írószövetség tárgyalásába
csöppenünk bele. A mester (Balczó Péter) próbálja meggyőzni a szövetség
tagjait, hogy fogadják el könyvét, hogy ő kiadhassa. Ugyanakkor a téma, annyira
a szemét szúrja a társaságnak: kereszténység, Jézus Krisztus, Isten, menny és
pokol létezése – hogy úgy gondolják, a könyvet be kell zúzni, az írót pedig
elmegyógyintézetbe kell zárni. A szövetség jegyzőnője (Sáfár Orsolya) elolvassa
a könyvet, és félperc leforgása alatt szerelmes lesz a mesterbe, aki szintén,
félmásodperc alatt viszonozza a nő érzéseit… Mindezt a szövetség két vezető alakja
nem nézi jó szemmel, elszakítják őket egymástól.
A nagy szerelem pillanatok alatt fellobban
A mester bekerül az
elmegyógyintézetbe, míg a nő egyedül szomorkodik kedvese elvesztésén. Ameddig
az ő történetszáluk pihen, zajlik egy másik, mégpedig színre lép az Ördög… a
borbélynál vágatja a frizuráját a két szövetségi tag, és közéjük érkezik meg,
igazi dzsigoló stílusban egy öreg úr, aki megpróbálja meggyőzni őket a
kereszténység létezéséről, annak elfogadásáról. Elhiteti velük, hogy ő jelen
volt, amikor Poncius Pilátusnak (dalában gyűlöli a várost) döntést kellett
hoznia, hogy kit engedjen el, illetve a Karafiással veszekedett az ügyön… Mivel
két szövetségi tag nem hajlandó hitelt adni a szavának, ezért az ördög csúnya
jövőképpel sújtja őket: az egyiknek levágja a fejét a villamos, a másik
diliházba fog kerülni…. Érdekes, hogy ez már nem az első előadás, amiben valaki
a fejét veszti (előzőleg a Saloméban láttunk ilyet). Úgy tűnik, ha akarom, ha
nem, mindig lesz valaki, akinek a feje nem marad sokáig a nyakán…XD a darabban
visszatérő motívum a fej, egyszer az Ördög éjféli buliján is megjelenik,
asztalon tálalva, amelyről leszedi az Ördög a terítőt, és nincs alatta semmi,
tehát jó kis bűvésztrükköt alkalmazva, elhitetik velünk, hogy a színésznek
valóban csak a feje van ott, a teste pedig ki tudja hol? – Nos, rövid kitérőt
követően, térjünk vissza az őrült férfihez, akinek a megőrülési jelenete nagyon
tetszett, jó volt érdekes módon a zenéje is. Az Ördögnek amúgy van 4 segítője:
egy kalapot viselő angol úriember, egy borzalmas hangú jegyzőnő (őt lecseréltem
volna, szívem szerint. Amikor csak megszólalt, a fülemből vér ömlött ki…), a
kis ribancos démonlány vörös hajjal. Ő volt a táncos géniusz a csapatban,
illetve rabszolgalány Pontius Pilátusnál. A negyedik figura volt a fekete
macska, aki kaviárt evett és szivarozott – ezen hökkent meg a férfi, aki
megőrült. A négy ördögfióka állandó jelenléttel mindenhol feltűnnek, és
komédiáznak, csábítanak, balhéznak.
Éjféli bálba meghívják a szomorkodó
jegyzőnőt – a folyóparton vágyakozó nő, nagyon szépen lett megoldva, ez is
tetszett nekem. Egy hídon áll, körülötte emberek, illetve az ördögfiókák
sétálnak, ő meg csak letekint a mélybe… majd hirtelen váltás történik és máris
a színpad felett repül, többször himbálják jobbra majd balra, közben a seprűt
nem tudta a lába közé tenni, csak egyik oldalról a másikra billentette… a nő immáron
boszorkánnyá vált és a ház úrnőjévé avanzsál, amikor megérkezik az Ördöghöz.
Éjfélkor leleplezi önmagát…. A bál alatt: "Együtt idézik fel Pilátus magányos estéjét, melyen megfogalmazza magának: a legnagyobb bűn a gyávaság." aztán persze mindez mellett sűrűn történnek a
váltások is, a Mester által írt vallásos téma megelevenedik a színpadon, hiszen
ő Pilátus szemszögéből közelítette meg a Jézus történetét, a megjelenítésben a Mester
maga lesz Jézus, az írószövetségi tagok az apostolok, az áruló Judás… A darab
végére Máté apostol, aki egyébként a már megtért – vagyis a megőrült férfi – az
Ördögnek felveti, hogy fogadja világába a Mestert és Margaritát, ugyanis a
mennyben nekik nincsen helyük, nála meg van bőven férőhely… Az Ördög
nehezményezi a döntést, de elfogadja és véghez is viszi, amiben eleinte nincs
köszönet, megitatja a főhősöket mérgezett pezsgővel… Immáron nyugalomban
élhetnek tovább. Mindenki leveti kabátját (azok is, akik a diliházban voltak),
rádobják a nagy töviskoszorúra, amin aztán vagy megmarad a kabát vagy leesik. A
többségnek (akik a főszereplők voltak) leesett, de hát nem is ez volt a lényeg,
hanem, hogy gátlásaiktól, bűnüktől megszabadultak.
Szórakoztató volt és jól el lehet
rajta elmélkedni. Azt gondolnám, hogy az Ördög olyan sok helyre bevitte a két
főszereplőt, amivel megrontotta a lelküket, hogy máshová nem is nagyon
kerülhettek volna… A légtornászok nagyon ügyesek voltak, ezt még muszáj
megjegyeznem (volt cirkuszi látogatás).
Sáfár Orsolyához nem illik
szerintem a musical műfaj, de amikor áriázott boszorkányként a magasban, ahogy
röptették, az bravúros volt.
Kiemelten még az Ördög volt
vicces, aki megtréfálta a közönséget, mert úgy tett, mintha a tapsot megakarná
állítani, hogy mondjon valamit… de aztán semmit nem mondott… A taps indítás
fura volt, 1x éreztem, hogy össze kell ütnöm a tenyeremet, de senki nem követte
a példámat, úgyhogy még időben észbe kaptam. A dalokat követően nem voltak
tetszésnyilvánítások, csak a darab végén…
Zenéje: A jellegzetes musical-re jellemző vonásokat,
illetve az operákra jellemző zenei stílust mindenképpen el lehetett különíteni
egymástól. Viszont, amikor a Jézus/Pilátus jelenetek voltak, állandóan
kiérződött a zenéből, hogy mely darabból inspirálódott (Webber: Jézus Krisztus
Szupersztárja).
Akrobatika: a légtornászok jelenléte újdonságnak tekinthető, bár szerintem nélkülük is eléggé látványos előadásról adhatok számot. 3-szor jelentek meg, a cirkuszban, a tömegben és a nagy döntésnél.
Az ülésem: A jegyem a 13. sorba szólt, de a
14.-be megengedték, hogy átüljek. A legjobb hely a Bánffy Miklós teremben,
úgyhogy melegen ajánlom mindenki figyelmébe! Sajnos, még az előadás elején
mellém szegődött egy különös és kellemetlen alak, aki színházi fotográfus volt,
nem mellesleg a szünet alatt magában dünnyögött… Remélem, hogy ha már a
személye nem túl szimpatikus, legalább a képei megörökítik a hangulatot, a
darab nagy pillanatait és öröm lesz rájuk nézni, felidézve a remek estét.
Nem biztos, de lehet, hogy jövőre, ha megint lesz,
megnézem még egyszer. Érdekes, jól van felépítve, pörögnek az események, a
szereplők hatásosak voltak.
Első alkalom, hogy igazi színházi előadásra
megyünk, amit a teátrumok belsejében tartanak, nem a tetőteraszon, nem
az épület előtt, vagy bárhol másutt.
Nagyon jó és nagy
élményt biztosított, hogy újra bent lehetek, és végre a Vígszínház
elkezdte törleszteni az adósságot, míg sajnos tudomásomra jutott, hogy
az Erkel Színház esetében nem tudom az utalványokat beváltani, mivel
egyik művészről kiderült, hogy Covidos... de minden megoldódik,
egyenlőre október 17-ig nem lehet az Erkelbe menni.
A Vígszínházban nagyon jól éreztem magam, kevesen jöttek el a
produkcióra, az előzetes online felületen látott teltház ellenére. De ez
egyáltalán nem zavart, így legalább egy egész sort a magunkénak
tudhattunk.
A színház netes portálján
olvasható tájékoztató alapján járt el, vagyis mielőtt beléptünk az
épületbe, lázat mértek, a maszk viseletére felhívták a figyelmet,
kézfertőtlenítőt a kis előcsarnokban biztosítottak. A teátrum
biztosított 2 fajta maszkot, mindkettő vászonból készült, ha jól
emlékszem, de míg az egyik semleges, egyszerű bézs színű volt, ezt 200
Forintért árulták az előcsarnokban, úgy a másik maszk, mivel a színház
logója szerepelt rajta már 200 Ft-ba került... kissé sokkaltam, nem is
vettünk.
A darab egy furfangos szélhámosról
illetve annak "sztár" védőügyvédjéről szólt. Prózai előadás, mely nagy
neveket sorakoztatott fel. Nagyon tetszett, jó humort képviseltek,
vicces szituációkat hoztak, ugyanakkor Balázsovics Editnek a ruháitól
voltam elámulva vagy inkább megbotránkozva, hiszen szerencsétlenre olyan
kollekciókat erőltettek, amik látványosan megmutatták a testének egyes
pontjait... A főszerepet, vagyis a betörő Puzsért Dinó Benjamin
alakította, akivel a későbbiekben fogunk találkozni, hiszen ú vette át
Vécsei H. Miklóstól Nemecsek karakterét a Pál utcai fiúkban.
Észrevételek...
Fesztbaum Béla egy ideges pillanatában a szöveg közben akkorát köpött, eltalálva ezzel kollégája ruházatát...
Balázsovics Edit 2. felvonásban mellbedobással vagyis inkább kidobással győzőtt...XD
Szerbusz Józsi - már olyan köszönésforma amit muszáj a hétköznapokban szánkra venni, mert a vicces részeg pillanatot idézi meg.
A doktor ur
izgalmas, humoros es rendkivul dinamikus eloadas. Jo volt ujfent
koszinhaz falai kozott leledzeni, ugyis, hogy maszkot kellett viselni.
Nem volt gond. 😷 2 hettel ezelott. link
-----
II. Richárd
Lilla barátnőm véleménye összefoglalja az én meglátásomat is, így az ő szavait idézem:
"A szombat estét bulizás helyett egy Shakespeare királydrámával töltöttük a Pesti Színházban.
II. Richárd és Henrik Bolingbroke barátságból és rokonságból lett
ellenségeskedését szívszorító volt végignézni. Főleg a hatást fokozó
vágóhidas díszletben. A darab jól bemutatja a körforgást, hogy hatalmon
nem lehet jó döntéseket hozni.
Egyedül
a két felvonás közötti ellentét volt a furcsa: a zsarnokoskodó Richárd
miért mondott le végül a koronáról? A korábban a királyért rajongó
Henrik miért támadt végül ellene? Ennek ellenére Richárd lemondása a
kedvenc monológom a darabban, mikor elmondja, hogy "baj bírni és nem
bírni a koronát".
Megértem
azt is, ha valakinek tetszik és azt is, ha nem tetszik a darab. A
képisége elég megosztó lehet. Viszont Vecsei H. Miklós tehetségéhez nem
fér kétség.
Csiby
Gergely aznap este volt beugró a darabban, ezért tapsolták meg a
kollégái a produkció végén, mi nem értettük az okát, hétfőn szereztem
tudomást róla, hogy ez volt az első szereplése. És úgy tűnik jól
teljesített.
Shakespeare II.
Richárdjában sokfajta érzelmet láthatunk, a groteszk, a modernség, a kor
sajátosságai végig jelen és szerepeltetve vannak. Én is úgy gondolom,
hogy aki ezt a fajta stílust, rendezést nem bírja, valóban nem muszáj,
hogy végigülje a darabot, de szerintem megéri, mert érdekes, és egy
akármennyire is fura, de gyöngyszem a Víg darabjai között. Sok
agresszió, ordibálás jellemzi, amitől nekem is időnként elment a kedvem,
ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, mégis milyen véget érhet a király
története? Akit sajnos megöltek a Towerben, pedig semmi értelme nem
volt, lemondott a trónról, behódolt az új királynak... II. Richárd
történetét és a jellemét is sokban párhuzamba tudom vonni Néró
császárral. A sztori szinte a megegyezésig ugyanaz, ugyanakkor Richárd
nem bolondult meg a végén...
A
történet elején 4 ember ismerhetünk meg, és még előtte a királyt, aki
magában elmélkedik az uralkodásról, azt gondolnánk, hogy ez egy átlagos
"szavalós" prózai előadás lesz, de nem, mert a színészek cselekszenek
is... a 4 ember, aki a "tóparton lubickol": a király, a jövendőbeli
királyné aki ekkor még Henrik szerelmeként van jelen, egy unokatestvért,
aki a végsőkig hű a királyhoz és egy barátot láthatunk, aki ellenséggé
válik az unokatestvérrel, de majd annak leghűségesebb szövetségese lesz.
Bizarr
jeleneteket igyekeztek belecsempészni a sztoriba, többek között a
királyné ópiumtól delíriumos álmát, amiben először felveszi menyasszonyi
ruháját és szalad a király felé (vélhetőleg) majd terhességet
eljátszva, világra segítenek egy véres fejet...amit aztán egy púpos vesz
át a bábától, és sétál vele a színpad szélére, felmászik a lépcsőn egy
emelvényre, míg a másik oldalon fóliában csomagolt menhelyesek a tűz
körül ülve csoportosulnak - mennyei kép, nem igaz? De vajon mit
szimbolizálhat? Richárd gyermekének a jövőjét? Henrik terveinek kudarcát
Angliában?
Mivel nagy a
rokonság, szükségszerű a halál motívum, egyiknek a temetésén fakadnak ki
egymásra, másik esetben valakinek a gyilkosságát tervezik és hajtják
végre...királyi nemzedékek így váltják egymást.
A
darab díszlettervezője egyszerű elemekkel dolgozott, műanyag fóliákat
függesztettek fel a színpad fölé, illetve láncok lógtak le a padlástérről,
amibe vagy beleakaszkodott egyik-másik szereplők vagy fejek lógtak
alá... a színpad elejébe egy kis medencét helyeztek, melyet vízzel
töltöttek fel, sokszor szimbolikus jelentéssel bírt, megragadó pillanat,
ahogy a király a bűnt próbálta lemosni magáról, ahogy mezítláb végig
gyalogolt benne...
A
jelmeztervező szabad kezet kaphatott, hisz a kortárs, modern ruházathoz
rendeltek a korhű kellékeket, úgymint Richárd koronáját, vagy Henrik
lovagi láncos fejfedő.
II. Richárd - röviden, tömören összefoglalva
Nyomasztó
előadás volt, volt egy idősebb házaspár akik a 2. felvonást már nem
ülték végig, de barátnőmmel bátrak voltunk. Elmentünk, megnéztük.
Henrik
és Richárd pozitiv rokoni kapcsolatból lesz ellenségeskedés. Teszem
hozzá, hogy egy nő miatt....a díszlete a vágóhidat idézte. Itt találtam
rá Csiby Gerire, akit napi sorozatban szerepel, és örömmel vegyes
csodálkozással tekintettem rá, nem beszélve arról, hogy a darab végén
kapott a kollégáitól külön tapsot, ugyanis aznap állt be a darabba.
Nem tartozott az Arany bérlethez, csupán egy gondolat volt, hogy elmegyünk a Mágnásra...
Mágnás Miska
"Vas megyei gyerek vagyok" - a nyelvezetét kicsit modernizálták, nem is riadtak attól vissza, hogy egy-egy csúnya szót belecsempésszenek. Első meglátásra talán fura is volt az egész szituáció, hiszen a Vígben ültünk egy operetten és nem az Operettszínházban egy operetten. Mindezek ellenére jól szórakoztunk, bár az elején az a sok arisztokratikus beszéd untatották tette a darabot... Ifjú Vidnyánszky nagyszerű színész, mint a Richárdban Henrik karakterét, itt a Miska szerepe sem állt tőle távol, és részéről ment a bolondozás. Szilágyi Csengével briliánsak voltak, aki a tenyeres talpas Marcsát ábrázolta.
A környezet az modern volt, 3 felvonásos előadás, holott mi a barátnőmmel úgy voltunk, hogy szerintünk a 2. felvonással teljes volt a mű, nem kell a harmadik, de akkor a két lírai főszereplő nem talált volna egymásra...
Meghökkentő pillanat volt, hogy amikor Tasziló grófként bemutatják Miskát szmokingban, kikent-kifent tiszteletteljes figurát várunk, erre megjelenik köntösben...
A Nagy Gatsby
Kereken egy évbe telt, de újfent buliztunk a Nagy Gatsbyre.
A darab világi hangulatára emlékeztünk a múltból, aztán rájöttünk, ahogy bent ültünk, hogy a darab végig rettentően szomorú... nemcsak a 2. felvonásban, de már az elsőben minden letargikus, minden szereplő boldogtalan, de egy fényűző álcával takaróznak, és látszólag boldogságot imitálnak...
Végre! 2 fájdalmasan hosszú év után megnézhettem a Pál utcai fiukat!!!!
Előzmények:
Munkahelyemen a főnököm és a lánya nagyon sokszor abban az örömben részesülhettek, hogy elmehettek megnézni a darabot. Ha jól emlékszem már 5. megtekintés körül járhatnak.... én meg csak szerénykedtem, de aztán valamiért mégis érdekelni kezdett az előadás. Talán, néminemű köze van hozzá a 2019-ben tartott Vígnapoknak vagy a minden évben megrendezett kulturális fesztiválnak, a Pozsonyi Pikniknek (update: 2021-ben nem tartották meg). Mivel ezeken az eseményeken ízelítőt kaphattunk a darab dalaiból, illetve felbuzdulván a zenéken, letöltöttem a teljes CD-ét (legális helyről). Így mikor munkában voltam, gyakran hallgattam őket. Többek között ez mind a mai napig érvényes, hogy a rosszfiúk dala, az Eistand, tesó! az egyik főkedvencem. Nem rajongók alapvetően a rosszfiú típusért, de ha egyszer a színész jól játsszik el egy adott karaktert, akkor a rajongásnak teret adok. Miért ne? Egy jó fiú is lehet jó vagy éppen pont az ellentéte, rettenetesen unalmas és lapos. A rosszfiú esetében néha a háttérsztori kiemelkedő, mitől lett olyan amilyen? Néha ezek jobban vannak felépítve karakter szempontjából, így nem csoda, hogy néha elcsábulunk...lányok különösen...belénk van kódolva, hogy olykor-olykor nem az "éltanuló" srác a kedvenc, hanem a bukott diák....
Na, ennyi érdekes felvezetés után, essen szó még a szörnyű 2 évről.
Úgy döntöttem, hogy bérletben vezsem meg a Pál utcai fiúkat, mivel a darab annyira népszerű, hogy a jegyeladás első napjának talán első 2 órájában az összes meghirdetett alkalomra már elfogynak a jegyek... Durva népszerűségnek örvend. Csak sajnos a jegyüzérek és olyan rajongók, akik 27 milliószor már látták nem engedik érvényesülni azokat, akiknek még nem sikerült...Hiába, mondhatjuk itt a bajunkat, de süket fülekre talál....nem beszélve arról, hogy a Vígszínház honlapján olvashatjuk, hogy az elektronikusan vásárolt jegyeket hamisítják... uh...szép...egyrészt megfosztja az illetőt az élménytől, másrészt kidob az ablakon pénzt...
Nos, a bérlet volt a legjobb megoldás, amibe még 2 darab tartozott: A doktor úr (itt megismerhettük az újonnan Nemecsek szerepében debütáló Dinó Benjamint) és a II. Richárdot (itt meg a régi Nemecseket láthattuk). A koronavírus közbeszólt, így a darabok elmaradtak, csak 1-et tudtunk megnézni, a Doktor urat. A történelmi előadást a Pesti Színházban tartották, oda később jutottam el. Aztán jött a véget nem érő várakozás a Pál utcaira....
A vírus miatt bezártak a színházak, és pont a március 26. előtt történt, ekkor lett volna a darab nekünk. Amikor újrakinyitottak a teátrumok, október elejére tették az idejét, amit később, ahogy szeptemberben megnéztem volna a kiírt szereposztást, hátha már fent van, kiderült, hogy lecserélték, és tovább tolták november közepére... mert muszáj volt bemutatni Az öreg hölgy látogatását.... Akkoriban nagyon fel voltam háborodva, és a közösségi felületen írtam egy panaszt egy színházkedvelő csoportban, ahol a többség biztosított a megértésről és együttérzésről, kivéve egy vén kurva - nem fogom szépíteni - valamiféle jegyüzér volt, aki kikérte magának, hogy én vagyok a tiszteletlen a színészekkel/a színházzal szemben, hogy panaszkodni merészeltem.
1. Megtehetem, vettem rá jegyet, és nem kaptam meg a darabot, mert valami/valaki miatt áttették és erről érdemben nem lettünk tájékoztatva semmilyen formában - érdekes, hogy más színházak megtudják tenni, hogy akár fel is hívják a közönséget (pl. Erkel).
2. Nem érti, hogyan is érthetné egy olyan némber az én megközelítésemet, aki ingyen is mehet színházba, ha állítása szerint "ott dolgozik".
3. Nem ismeri a nagy pénzek, nagy áldozatok fogalmát. Innen üzenem neki, hogy húzza le magát a WC-én, és, hogy sajnálom azt a színházat, sőt szánalmas az a színház, ahol ilyen vén kurvákat alkalmaznak! Az ilyeneket nem kell támogatni! Szálljon inkább magába, és örüljön, hogy bárki is ad neki munkát. Ilyen empatikus szemlélettel kirúgnám, az fix!
Ismét eltelt egy hosszabb időszak. Már félve mertem kimondani, mikor megyek megnézni a Pál utcaikat, annyira féltem, hogy az élet megint közbeszól. Addig is velem voltak a dalok, nem volt nap, hogy ne hallgattam volna meg belőle egy-két részletet...
2021. október 3-at írunk. Végre elérkezett, két hosszú év után a nagy nap!!!!
A szereposztást leellenőriztem, hetekkel előtte. Ugyan sajnos nem Wunderlich Józsefet kaptam Bóka Jánosnak, de mégsem voltam szomorú, sőt, ha lehet, talán elégedettebb is voltam a "másik" Bókával, Ertl Zsombort kaptuk. És róla tudtam, hogy jó lesz, hiszen a Ngay Gatsbyben ő a mesélő, általa látjuk és ismerjük meg Gatsby-t. Úgyhogy az eleinti bizalom mindenképpen meg volt!!!! Dinó Benjamin tökéletes Nemecsek szerepére! Mintha ráöntötték volna a karaktert. Szerencsétlen, szomorú sorsú gyermek, és ezt nagyon jól tudta prezentálni nekünk Benjamin. Az igen jó volt című szám meghatóra sikeredett, igaz én a végén, amikor elveszítjük őt, akkor sírtam a legtöbbet. Csele szerepében a Jóban rosszban sorozatból ismert, rezidenset fedeztük fel, Csiby Gergely. Csibész figura, minden hülyeségben benne van, a kalapját nagy becsben tartja és a közösség célja érdekében felajánlja, ha elnököt kell választani....tetszett még a Kolnay és Barabás folytonos utálkozása, amit kis időre, amíg a Vöröingesekkel össze nem verték a port, felfüggesztették. A Vörösingesek közül nagyon öregnek találtam a Pásztor testvéreket alakító színészeket. A vízes jelenetük miatt nem ülnék szívesen az első sorokban... A vezető sem volt rossz, Áts Feri, vagyis Józan László (akit pedig nem bírok a homokos karakter megformálása miatt a Barátok közt-ben, nagyon unszimpatikus volt ott...), mély hangja volt, kedvelhető volt, igazságos, csak szemét, amikor Nemecseket víz alá küldte...hát, az nem votl kedves tőle... szerencsétlen nagyon sokszor meg lesz áztatva a darab alatt... A Vörösingeseknek egyébként szerintem tök jó helyük volt a Fűvészkertben, nem értem minek kellett nekik a koszos grund...ahogy elnéztem őket, egyszer csak találtam egy nagyon feminim alkatú srácot, de ne tévesszen meg senkit, csak fiúk játsszanak a darabban.
Molnár Ferenc azonos című regénye alapján írták meg a darabot, a zenéért többek között Geszti Péter is felelős, érződik a zenei talentuma a dalokban. Az új kedvencem a Vörösingesek indulója, Felveszem a vörös ingem... :) Ez alkotta a fődalt az első felvonásban, míg a jól ismert Fogadalmi dal volt a fő irányvonala második felvonásban.
Nagyon tetszett, és remélem 1x majd sikerül megint jegyet szerezni rá. Roppant jó előadás, energikus, jól táncolnak benne, nincsenek női karakterek (lányok nem besértődni!), szórakoztató, ugyanakkor egy álmot zúznak a végén szét, hiszen a grundot átépítik, és a Pál utcai srácoknak a harca és az áldozata, Nemecsek személyében felesleges tettnek bizonyul....
Ülések: imádok a Vígben ücsörögni, a földszinten is ugyanolyan jó volt, mint az erkélyen vagy a páholyokban. Próbáljátok ki!
