Az utolsó megtartott előadás a Koronavírus színházak elleni pusztítás kezdete
2020. március 11-et írunk. Szerdai nap volt, és a kormány bejelentette, hogy kötelezi a színházakat a bezárásra. A rendelet éjféltől lép érvénybe, így biztos voltam benne, hogy ezt az előadást még végigvisszük az Erkel csapatával és a közönséggel.
A mosdókban a figyelmeztetés mindenhol kint szerepelt, hogyan kell helyesen kezet mosni. Ekkor még nem kellett maszkban végigülnünk egy darabot.
Laurenzia, egy balett, Melnik Tatiana és Leblanc Gergely táncolták a főbb szerepeket.
Egy kis spanyol falu szerelmespárjáról és közéjük rontó gonosz katona Parancsnokról szólt a darab. Volt benne szerelem, szépség, szomorúság, erőszak és tűzes akarat, amely a leginkább az utolsó jelenetben érződött, hiszen a művészek is tudták ez az utolsó és oda kell tenniük magukat!
A Madách színház mindig is a szívem csücske volt és marad is (kivéve amikor utálatos jegyszedők vagy pénztárosaik vannak és valahogy a hangulat nem igazán jön át ekkor)!
Hosszú idő óta, hogy a koronavírus felütötte a fejét, mi meg a színházakkal együtt kiszorultunk és szellemi táplálékot csak a neten keresztül érhettünk el. Még emlékszem, ott voltam az Erkelben az utolsó előadáson, amit még megtarthattak, ez volt a Laurencia, egy balett, amely igazán maradandó élményt biztosított, és az érzés a művészeket is áthatotta, hiszen olyan dinamizmussal mentek előre, mely korábban nem volt tapasztalható. A levegőben volt a furcsa érzet, itt valami most nagyon meg fog változni, valami váratlan dolog fog történni, mely hatással lesz az egész világra! A vírus terjedésének megakadályozását segítették elő, viszont a színházakban dolgozóknak ezzel a lépéssel nem kedveztek, hiszen bezáratták a teátrumokat, 2-3 hónapra. Március 11-e után nem volt művészet, csak online formában....
Aztán júliusban....
A karantén ideje alatt nem lustálkodott a Madách teátrum, instagram, illetve facebook oldalain igyekezett fenntartani a közönsége figyelmét, munkát adni színészeinek, akikre igen csak rájárt a rúd a színházak bezárása következtében, hiszen nekik ez bevételi kiesést jelentett, kockáztatva volt a biztos megélhetésük. A Madách két online előadást csinált, és minden héten a színészei egyéni(egyedi) képességeire hívta fel a figyelmet. Miután a szigorú intézkedések véget értek, elsők között volt, aki meghirdette a lehetséges opciókat az elmaradt előadásokkal kapcsolatban (új időpont vagy pénz visszafizetés), más teátrumok szinte "évekig" húzták és idegeskedésre adtak okot...
Az igazi okom a bejegyzésre viszont a Madách egyedi kreálmánya, amit 1x sikerült bemutatniuk, amikor még a Szerelmes, Shakespeare című darabot játszották a kőszínházban. Akkortájt gondolták, hogy lakomára meghívják a nézőket a tetőre, és az elgondolás már akkoriban is tetszett... most viszont ideális helynek tűnt, ahol koncerteket is lehet tartani... és így jött létre a
Színház, szerelem és.... részletek ... a Madách színház előadásából
sorozat, ami a legismertebb előadásokat mutatja be (vegyítve akár saját dalokkal más produkciók ismert nótáival) , két előadóművész által tolmácsolva.
Két alkalmat néztünk volna ki, de a sors úgy hozta, hogy a Once című produkcióra, akárhányszor próbálkoztunk jegyet szerezni, mindig aznap elfogytak a jegyek. Egyszerűen frusztráló volt, és már úgy gondoltuk, hogy rendben, a sors nem adja meg, hát nézzük meg akkor a színházban majd az őszi műsorfolyamban... aztán jött az első előadásunk belépőinek megvétele - személyesen mentem el, és a pénztáros hölgy segítőkészsége, jó tanácsa révén idővel szert tettünk barátnőmmel a másik előadás jegyeire is, ami óriási örömre adott okot, hiszen nagyon akartuk, és az első alkalommal már bejelentettük, hogy nagyon szeretnénk megint visszatérni a tetőre. És így is történt. :)
Mint tudjátok Olvasóim, nekem Az Operaház Fantomja a főfavorit darab a Madách repertoárjából. Büszke támogatója vagyok, ugyanakkor engem ezért nem fizetnek :D - micsoda bűn, mégis szeretek róla beszélni, hirdetni, mert naggyá és ismertté akarom tenni a magyar Fantomot! EZ msot sem volt másként!
Barátnőmet sikerült rávennem, hogy menjünk el a Fantom estre. Nagy izgalmak közepette vártam azt a bizonyos pénteket, júl. 24-et. Előzetesen megtudakoltam, hogy a Hársfa utcai Művészbejárónál kell sorakoznunk és nem árt, ha előbb megyünk, mint fél 9, ugyanis az előadások ekkor kezdődtek.
A sorban állást követően, bent a színház ajtajában ellenőrizték a jegyeinket, majd megmérték a hőmérsékletünket, higiéniai szempontból kezünkre krémet tettek, melyet gyorsan be kellett dörzsölnünk. Aztán maszkot felvenni, mert a lépcsőházban ez kötelező viselet volt. Két emeletet gyalogoltunk, mellékhelyiséget is látogattunk, és végül kilyukadtunk a tetőteraszon, ahol a jegyszedők fogadtak bennünket és első alkalommal ők választottak helyet nekünk, míg másodszor már megkérdezték melyik oldalon szeretnénk helyet foglalni?
Mielőtt a show kezdetét vette volna, volt büfészolgálat. Gyerekek, azért a Madách kissé túlzásba esett a 1350 Ft-os pezsgőjével...de első alkalommal barátnőm vett rá, másodikra viszont már én ajánlottam, mert megérdemeltünk, hogy megünnepeljük a Once-ért folytatott küzdelmünk miatt. A Fantom pedig mindig mindent megérdemel, a nagy pezsgő is ideális hozzá. Mi nem? :D
A Fantom alatt
A házigazdák Csengeri Attila és Fonyó Barbara voltak, zenei vezető pedig Makláry László.
Azt gondoltam volna, hogy több dal, részlet fog elhangozni a címadó darabból, viszont más műfajokkal vegyítették, az est így gazdag repertoárral rendelkezett: többek között operával (Gianni
Schicchi), operettel (A denevér, Csárdáskirálynő, Cigányszerelem), filmzenékkel (Love Story, Moulin Rouge), meg persze volt két musical is (Sakk, Miss Saigon) és egy francia sanzonnal, ami számomra a "dülöngélést" hozta el, ugyanis rettentően hangulatos dal, a francia sanzon: Párizs ege alatt. - úgy éreztem magam, mintha valóban Párizs egyik teraszán ücsörögnék, már-már a crossain-ok illatát szippantottam a levegőből, teljesen átható volt, teljesen átlényegültem. Pompás ötlet volt beletenni ezt a hangulatkeltő dalt. Azóta is nagy örömmel hallgatom.
A Fantomból 3 dal (A Főcímdal, a temetői dal és az Éj zenéje) hangzott el a program végén - izgalmamban tapsikoltam - hiszen újfent élőben hallhattam a legkedvesebb darabom zenéjét! Napokkal előtte írtam egy kedves madáchos ismerősömnek, hogy a legelső képek alapján, azt tapasztaltam, hogy a Fantomnak nem lesz a szokásos parókája, így Csengeri saját, egyedi frizurájával fog fellépni, - írtam isminek, furcsa lesz, de megpróbálom megszokni. És mi történt élőben? A Fantomnak kinőtt a haja!!!! Ez akkora örömmel hatott át, úgy éreztem velem van, ahogy máskor is - szinte mindig - velem van a Fantom ereje! Nem véletlen, hogy meglett az frizu az előadáshoz. Úgyhogy nagyon-nagyon-nagyon boldog voltam.
A Once esetében
Dolhai Attila és Tomos Kátya énekeltek nekünk részléteket a darabból, saját dalokat is hoztak, náluk keretbe foglalta az estet a Once, az elején énekeltek kettőt (pl. Dolhai Leave-t), majd záróakkordként kettőt. Mindeközben évfolyamtársuk kutyás dalát (Az én kutyám - Szemennyei János alkotása) adta elő Kátya, majd 1930-as évek dalait és francia sanzonokat
is hallhattunk tőle, részben karanténes átiratban, francia kislánnyá is alakult. Nagyon sokoldalú művész, örülnék, ha a Madáchban többször szerepelne. Dolhai Attila pedig egy mérkőzésen tapasztalt élményeiről mesélt, amely megihletett egy dalt (Éld át) is, illetve Müller Péter Sziámi "Hülyeségét" is előadta. A Falling Slowly (Hullok lassan) a legismertebb
a Once dalai közül, ezt, a végére tartogatták.
Mindkét esetben a francia kultúra, a párizsi légkör volt az összekötő kapocs. :) A duett koncertek 1 órás időtartamot vettek igénybe. A körút zajai nem szűrődtek fel a teraszra, minden nagyon ki volt találva, élveztük az estéket, így ajánlom figyelmetekbe! Mindenképpen érdemes fellátogatni! ;)
És, amik eddig voltak koncertek (Rocksuli, Mamma mia, József és a színes álomkabát - ami még lesz Mary Poppins, Nyomik)
A videó érdekessége, hogy Szirtes Tamás Igazgató Úr bemutatja a tetőteraszt, hogy jött az elgondolás. EZ konkrétan a tetőterasz keletkezéséről referál... részletek hangzottak el a Rocksuliból, az első darab volt fent. :)
Nyári estékre ideális egy jó kis bulizós est, ezt adta a Mamma mia, második a madáchos produkciók sorából a tetőteraszon. :)
Ladinek Judittól kulisszatitkokat tudunk meg a tetőteraszról :)
Az Operaház zenekara tartott kis koncertet, hétfőn. Nálunk sem volt sok
ember, de legalább a triplacsokis tortaszeletet, ami az Operaháznak van
készítve, szünetben megkóstolhattam. Mivel, munkahelyi gondjaim voltak,
nem igazán tudtam ráhangolódni a zenére. De, majd legközelebb! :)
Az Operaház társulata tavaly a horvát fővárosban vendégeskedett, ahol a Bánk bánt és a Víg özvegy előadásokat mutatták be a horvát közönségnek. Ezúttal átjöttek hozzánk a szomszédok két előadást tartva, az egyik a nemzeti operájuk, amiben koloztak is, rendkívül látványos volt, tradiciónális ruhákban léptek színpadra, illetve vitték azt a vonalat, hogy nagyon kövér a főszereplő és a szerelme is, mert kell a nagy hangterjedelemhez a nagy test is... :D Ez volt az Ero, a tréfacsináló (Ero, the joker). A főszereplő karaktert egy csavargóként mutatták be, bár titkon ő igenis egy gazdag ember volt... átverte a nagyon szigorú apát, aki egy gonoszkodó pótanyukát vett feleségül, és ez a nő nincs annyira kedves kapcsolatban a férfi lányával... Ero megleckézteti őket, szerencsére a darab jó befejezéssel ér véget, és egy ünnepi forgataggal. Látványos volt, sajnáltam, hogy kevesen jöttek el megnézni.
A horvátok még egy Thomas Man Halál Velencében című balettot mutattak nekünk, mely 1 felvonásban élvezhető volt. Csodálkoztam is, hogy egy órát fogok a színházban eltölteni, ugyanis ennyire volt kiírva... Számomra, pont a rövidsége miatt úgy éreztem, milyen kár, hogy csak ennyi és nem lehet továbbfűzni, ám, amit ki lehetett hozni a történetből,m azt maximálisan teljesítették. Kifejezetten a Halál angyala karakternek voltak kiemelt pillanatai, szólói, és hatalmas befolyása. A főszereplő, írót gondolán vitte magával Velencébe. Maga a történet eléggé érdekesenk lett tálalva, én sosem olvastam a regényt, így az adaptációt magamban dolgoztam fel. Adott egy író, aki megreked az írásban. Szerető felesége kérlelése ellenére ott hagyja, hogy inspirációt szerezzen a lagunák városában. Egy népszerű hotelben száll meg, ahol mindenféle puccos népekkel sikerül összefutnia, szerelmes párokkal, egyedül bolyongó magányos lelkekkel, egy ifjúval, aki a szüleivel érkezett nyaralni... ez a fiú ihleti meg a szerzőt, emlékezteti saját múltjára, amikor még gyermeke élt (ha minden igaz, sajnos meghalt a fia) és némileg a darab rendezése végett inkább úgy tűnik, mintha testileg vágyna a fiú után...
Mindenesetre tapscunamival jutalmaztuk az alkalmakat. Más érdekesség volt: magyar Hímnusz, horvát hímnusz és az UNIO hímnusza kezdések előtt elhangzott.
Őszinte örömömre szolgált, hogy részt vehettem a Figaro
házassága előadáson 2020.január 12-én, vasárnap este. Ugyan a darab 4 órán át
tart egy nagy szünettel és két kicsivel, amikor csak a páholyokba mehetnénk
társalkodni… - mégis elképesztő alakításokat láthattunk a színpadon. Még
szegfűszálakat is dobtak a tapsrendnél a művészek, ezért érdemesebb inkább a
földszinten, a középső hasábban jegyet foglaltatni, ugyanis ők kapták a
legtöbbször, bár Molnár Levente igyekezett a páholyok felé is dobni, amit
sajnos nem sikerült kivitelezni, ugyanis a rózsa csak a földszintiekhez repült.
A jegy kézhez vételekor már izgatottan vártam a januárt. Nem
csoda, hiszen a méltán ismert és elismert művész, a basz-bariton hangterjedelmű
és urugvay-i származású Erwin Schrott kapott szerepet Mozart alkotásában. És
nem is csak 1 szerepet, a címszereplő Figarot alakíthatja, hanem 2 alkalmon
keresztül Altamyra grófként is láthatja Őt a közönség. Schrott kapcsolata az
Erkellel régről származik, 2016-ban, amikor Don Giovanni-ként tette a szépet a
hölgyeknek, a színház vezetősége felköszöntötte születésnapja alkalmából, ami
művészt meglepetésként ért, és zavarba ejtette. A felvétel az eseményről:
Figaro karakterével A sevilla-i borbélyban találkozhatunk
először, az ő története folytatódik a Figaro házasságában. A címszereplő,
szerelmével, Suzanne-val tervezik az esküvőjüket, és későbbi lakásuk
berendezési tárgyaiknak a pontos helyét. Jegyese elárulja, a csalfa gróf
eltöröltette az „első éjszakához való jogot”, ám a lánnyal akarja ismét
bevezettetni, hiszen nagyon tetszik neki Suzanne, és Figarot, ez idő alatt
elküldené messzire, a gróf ügyeit intézni, aki konzulenssé lett választva, és
Figarot jobb kezeként tartja számon. Sok szép ajándékkal elhalmozza a jegyes párt,
de mindez csak egy dologra megy ki… Az okos Suzanne tudja, hiszen az énektanár
is sokszor utal erre, az énekleckék alatt… Figaro megtudván ezt,fondorlatos
módon, mint aki mit sem sejt továbbra is a gróf úrat szolgája, ugyanakkor az
ünneplő tömeg leányainak virágkosarába, kik az aratásra érkeztek, mélyen
belenyúl és a maroknyi virágszirmot flegmán rászórja a rossz minőségű fotelben
helyett foglaló grófra, aki unottan hagyja magát körbe rajongani. Ez egy nagyon
jól megalkotott jelenet. Figaro minden cselben és trükkben benne van, aztán
persze a 4. felvonásban maga esik áldozatául, hiszen azt hiszi hitvese átveri
és valóban a gróf kegyeit keresi, pedig erről szó sincs. Az átverés a
visszájára sül el, hiszen, Figaro rájön, hogy a grófnő ruhájában mutatkozó nő a
felesége, csak nem szól róla, hogy rájött… A kertben a grófnő újjára húzza a
gróf a gyűrűjét, megpecsételve esküjét, nem szereti a feleségét, hanem annak
cselédjébe szerelmes… sok siránkozás árán, megbocsátást nyer a férfi, amikor a
nő leleplezi magát…
És itt van ugye, Adonisz, vagyis Cherubim is, akit
rendszerint fiatal ifjúként egy nő alakít a színpadon, de nekünk el kell
hinnünk róla, hogy férfi, és most éli meg a szerelmet. Ugyanakkor egy olyan
„idegesítő” karakter, aki a szerelemtől túl fűtve gyakran hívatlanul jelenik
meg, és míg az első fellépésekor megsajnáljuk, mert a gróf ki akarja rúgni a
házából – tudomást szerezz róla, hogy sokszor a grófnőjét szenvedélyesen nézi –
máskor vagyis a darab vége felé már eléggé kellemetlen és zavarba ejtő a megjelenése,
mert csak a konfliktust provokálja ki… Érdekes karakter amúgy, hiszena színésznőnek férfit kell hoznia, úgy
járkálni, mozogni, úgy a mimikájával dolgozni, hogy az hihető legyen, valóban
egy serdülő apródot látunk.
A darab a vígopera műfajába tartozik, 4 órás, 18.00-i
kezdéssel. Annak ellenére, hogy hosszú a mű, kedélyesen el lehet rajta
szórakozni. Humoros töltettel bír, annyi póén van a szövegben, a színészek is mimikailag meg játékilag hozzátették a magukét. Szerintem a művészek is jól
érezték magukat, a zenekar brillírozott. Még nem tudom eldönteni, hogy melyik
Mozart darabot szeressem jobban, hiszen a Don Giovanni is nagyon szórakoztató
tud lenni.
AZ Operaház Fantomjához fűződő 14 éves kapcsolatom során
megfogadtam, hogy egyszer biztosan megnézek minden olyan előadást, ami a Fantom
inspirációjaként hatott Andrew Llord Webber-re, azeneszerzőre. Többek között az Il Muto, a
Figaro házasságának rövidített, paródia-szerű változata, ahol azapródot egy nő
alakítja és, aki a grófnét szereti és férjétől elcsábítja. A csalásról persze
tudnak…. de, hogy ez a kivitelezés, hogyan teljesedne ki, nem tudhatjuk, hiszen
csak egy rövidke részlet, mely töltelékként szolgál a darabba, ugyanakkor
jelenléte szükségszerű, hiszen Christine grófnéként megtapasztalja a Fantom
haragját…
A darab utóhatása: olykor valamilyen formában utóhatás
szokott lenni egy-egy előadásnak. Ennek az volt, hogy álmomban isSchrottal
álmodtam, mintha már láttam volna jellegzetes megköszönési formáját (Csók
dobása, baseball labdát elhajítással véghez vitt karlendítéssel).
Erwin Schrott két alakot formál meg, a 4 előadásból 2-nél a
címszerepet, míg a másik kettőnél a gróf szerepében lesz látható. Ha minden jól
megy, pénteken vagyis január 17-én ez utóbbi szerepében tekintem meg.
Rigoletto, Nagypapámra történő megemlékezés, az Ő kedvence
volt a darab, és amióta láttam, azóta nekem is nagyon a szívemhez nőtt, sokat
jelent, mert Rá emlékezem ilyen formában. Most páholyból figyeltem a
történetet, Rigoletto-ként ismét az orosz kedvencemet nézhettem meg, Fukanov
Anatolij személyében. Két új ember lépett Gilda (Kriszta Kinga) és a Mantova
hercege szerepébe (Galeano Salas), de ők rendkívül ügyesen hozták a rájuk bízott karaktereket.
Jó volt beülni és átélni a darabot, ugyanakkor szívszorítóak voltak a jelenetek,
ahol Rigoletto a lányáért esedezett az udvaroncok között, akik néma közönnyel
hallgatták rimánkodását, adják vissza neki a lányát a herceg karmai közül….
legszívesebben lementem volna a színpadra, és felpofozzam volna a színészeket,
de ezt nem tehettem meg, így a tapsrendnél egyszerűen nem ütöttem nekik össze a
tenyeremet…elmehetnek… egyszerűen szívettépő az apa fohásza, és csak néma
fülekre talál… ugyanilyen fájdalmas számomra a zárójelenet, hiszen saját lányát
öli meg a bérgyilkos a herceg helyett a kocsmában… a Folyóba akarja dobni, de
előtte kicsomagolja, hogy megnézze a herceg halott arcát, de mikor hozzá fogna
a csomagoláshoz, meghalljaa herceg énekét
a háttérben... ez egyszerre vicces és elkeserítő…- ha a nézők szemszögéből
veszem alapul. Ha Rigoletto álláspontjából nézem a történéseket, csak
tragikusnak mondható a pillanat, amikor a lányát fedezi fel a zsákban… A maradj
velem, ne hagyj egyedül – felkiáltásaitól elszorult a torkom, és felkiáltani
szerettem volna szomorúságomban, de szerencsére nem tettem, különben furán
néztek volna rám :D Szép előadás, rendkívüli.
