Kálmán Imre Teátrum, október 22. 19.00

A Pendragon legenda

 

Mostanság ritkábban, de sajnos évente csak-csak előfordul,. hogy lebetegedem. Ezúttal is megesett, hogy náthás állapotban kellett színházba mennem. És, amikor máskor pont a taknyos emberek zavarnak, akkor jövök rá, hogy hát én is ilyen vagyok, hiába szidom, miért jött el, terjeszteni a kórságot, egyszerűen az a válaszom, most már saját magamhoz: mert nem akarom a nagy összeget, amit a jegyre költöttem elveszíteni, illetve maga a darab is vonz, hiszen x idő óta megvan a jegy, és nem akaródzott eladni... jó döntés volt, teljesen, hogy végül - de már kevésbé "összeeső" állapotban elmentem a Kálmán Imre Teátrumba.... oh, ez a kis színház olyan bájos, olyan közel érzed magadhoz a színészeket. Karnyújtásnyira. És szerencsére megemelt a színpad, így kevésbé zavaró, hogy az előttem ülő esetleg magas testhosszal született....

 

 

 

- A darab, a film, a könyv - Szerb Antal által megalkotott könyvet ugyan kikölcsönöztema  Könyvtárból, de még nem volt lehetőségem tűzetesebben átolvasni... ugyhogy a filmmel kezdtem, amiben olyan színészóriások, mint Darvas Iván, Latinovics Zoltán, Bujtor István, Halász Judit és Tordai Teri alakítottak, ugyan pompásan, de maga a rendezés nem volt számomra értelmezhető, ami a film végét érinti. Ezzel szembe megy szerencsésen a színdarab, ami jócskán javított a szélesvásznú mű értelmezését.

 

 

 

Jegyzeteim az estével kapcsolatban:

- A darab értelmes befejezéssel bír, lendületes és érdekfeszítő, érthető a történetvezetés, van benne gyilkosság és áldozat, szerelem két idióta között, ármánykodó karakter aki befolyásol másokat, kardforgatás a két ellenfél /ármánykodó es a lord között

 

- Az előadás 2 felvonással bír, ki-berohangálásokkal a színpad és a nézőtér között

- 2.felvonásban őrült öltözék a táncosokon ez a varbeli jelenet

 

- Bátkyt mindenki orvosnak hiszi, neki meg ki kell egészíteni h nem ugy orvos

 

- Halász Judit karaktere egy hülye, nimfoman figura, aki Bátkyval megy a darab végén, holott a filmben es a könyvben sem őt választotta

 

- folyton leitatják, mérgezik a szereplőket /főleg Bátkyt de a komornyikot is, aki később öngyilkos lesz

 

- a darab valóban több értelmet mutat mint maga a film

 

- a szereplők jol alakítottak

 

- leporelló formájú, tehát kinyitható díszlettel működött, rózsaablak motívumokkal

 

- a főcímdal variáns szerepel az 1.felvonásban, majd miután "megerőszakolták" a Bátkyt, utána kétségek között őrlődve énekli

 

 Az ismert dal

 

- Sándor Péter kisportolt felsőtest, színész aki még meztelenül is jól néz ki és a hangilag se rossz

 

- Janza az Krisztusi vérvonal örököse, kézen megjelennek a stigmák, minden jelenetben ruhát vált

 

- Szomor György jellegzetes, finom és fiatalos hangja ellentétben áll kinézetével

 

- állatboncolós - covidos jelenet, a gőte kéken világít

 

-a kardforgatás eléggé béna volt mivel kardok sem voltak élesek

 

- Bátky 2x esik bele a sziklasírba, egyszer véletlenül, karok mozgatása által a dinka no hibájából, 2.-szorra a Lord löki be de megint a hülye (Kardffy Aisha karaktere, a nimfomán) segítségére szorul ("ne józzon, figyeljen")

 

- bor jelenet, mindenki kapott csak Batky nem

 

- a kastély szolgái plusz karakterek, akik díszlettologatók is, a feszültséget fokozzák egyes jelenetekben

 

 

Duett, Janza Kata és Szomor György

 

 

- fantasztikusan jó helyen ültem, 9.sor

 

negatív: néha szűknek éreztem a színpadot a táncos jelenetekhez, pedig jó lett volna, ha az Operettszínház fogadja magába ezt az alkotást. Részemről abszolút pozitív a darab megítélése,az Operettben rég láttam ilyen különlegességet. és örvendetes számomra, hogy értelmet leheltek a rossz filmélmény után a történetbe.

Vonaton utazni - veszedelmes

 Thália színház, október 15. szombat este 19.00

Gyilkosság az Orient expresszen

Tegnap este,Thalia szinhaz. Gyilkossag az Orient expresszen. Vartam, mert kivancsi voltam milyen lehet az ismert muvet szinpadon viszontlatni. Szirtes Tamas mint rendezo garancia is lehetett volna, de annyira nem lett a darab a szivem csucske. Egynek mindenesetre nagyon jo volt. Ami nem tetszett: egyes karaktereket lesporoltak, egybe lettek gyurva mas figurakkal, igy ok tobblet karakterekke valtak. Ilyen volt a magyar grofne vagy a hercegno alarendeltje. Tehat, 12 késszúrás helyett csak 8 volt... az 1.felvonas végén még történt 1 gyilkossag, amin eléggé kiakadtam...aztan persze a folytatas mast eredményezett...

 

Ami még kisse zavaros volt, h egyszerre szolaltak meg a felelossegre vonasnal, pl. a karakter a szinpadon es egyszerre a ledfalon az elore felvett kepi elem... ezt jobb lett volna, ha egyik v masik megoldást valasztjak. A grofne hirtelen orvos is volt, ez meglepo volt, meg, hogy a ferjet otthon hagyta... a diszlet vagyis a vonat kivetitotechnikaval ugyesen meg lett oldva, bar volt egy baki. A vonatra vezeto lepcsot elvivo szemelyt lehetett latni, amikor neki pont nem a rivaldafenyben kellett volna latszodnia... szoval, nem volt diszlet. Tetszett, h kaptunk bevezetot, ahogy a kislanyt elraboljak. 

 

 

Szervet Tibort nagyon birom, de valahogy nem illett a Poirot karaktere hozza. Visszatero poen volt, h nem tudjak egyesek ő most francia v belga? A főbajom az volt, h Poirot nem igazan gyotrodott, h melyik megoldast valassza,mikent zarja le az ügyet. Ezert az este szamomra az is kiderult, h a konyv fole helyezem a sotetebb tonusu filmet, aminek foszereploje, David Suchet volt. Az egy verfagyasztoan szuper film, zeneileg, drama szempontjabol.

 

Nem tartott sokaig a 2.felvonas, a darab 9.00 ora korul befejezodott.  #gyilkosságazorientexpresszen #thaliaszinhaz #budapest #szinhaz #theatre #szervettibor #szirtestamás

 

 

 

A Fantom a Szépművészeti lépcsőjén járt....

Október 14-ét írtunk, amikor a Madách hírlevele egy örömteli eseményre hívta fel a figyelmemet...hsizen, aki Fantom bolond, akárcsak én, és a blogja is a Phantom megnevezést viseli, köteles ott lenni egy olyan programon, ahol a Fantom tiszteletét teszi....

2022. október 15-én 12.00 órakor a Maszkabál és a Főcímdal hangzott el a múzeum lépcsőn...

 

Madách hivatalos felvétele

 

A programot, vagyis a flashmob-ot azért szervezték, mivel november 11-én a Fantom 900. előadását ünneplik a Madáchban. Ezzel a műsorszámmal kezdődtek meg a hivatalos felkészülés a jeles naphoz... október 24-étől pedig műveltségi vetélkedőt is indítottak, azoknak, akik a hírlevélre fel vannak iratkozva.

Saját fotóim

További infok: https://madachszinhaz.hu/hir/-79

Flashmob: https://madachszinhaz.hu/hir/-81

Vetélkedőről: https://madachszinhaz.hu/hir/-82 

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/koreai-nemzeti-szimfonikus-zenekar-2022/eloadas-202209301900/

Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar

A dél-koreai szimfonikus zene történetének alappillére

Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar
Az 1985-ben alakult Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar Dél-Korea egyik vezető színházi zenekara, amelynek tevékenysége a zenekari művek előadása mellett a balett és az opera területére is kiterjed. Az állami művészeti együttes széles repertoárjával önálló zenei világot teremtett, és a koreai szimfonikus zene történetének alappillérét képezi. Megalakulásától kezdve napjainkig évente több, mint száz előadás keretében varázsolta el a közönséget. A művészet hagyományos kereteit fellazítva a film, a számítógépes játékok vagy az online koncertek világába is kitérőket tesz, így szüntelenül arra törekszik, hogy kitágítsa a klasszikus zene határait. A mostani előadás a zenekar háromállomásos európai turnéjának részét képezi, és a reprezentatív koreai együttes zenéjének lenyűgöző erejét kísérli meg egy koncert időtartamába sűríteni. Az este folyamán Dél-Korea egyik legismertebb karmestere, Chung Chi-Yong, valamint Im Sun-Hae (szoprán), Kim Jae-Hyung (tenor) és Park Jong-Min (basszus) énekesek várják a magyar közönséget.

Chung Chi-Yong karmester
Chung Chi-Yong Dél-Korea egyik legkeresettebb karnagya. Virtuóz pálcatechnikával és a mű lényegét megragadni képes, mély zenei rálátással rendelkező művészként tartják számon, aki kifinomult stílusérzékkel dirigálja zenekarát. Zenei karrierjét zongoristaként kezdte, majd a Szöuli Nemzeti Egyetem Zeneművészeti Karának zeneszerzői tanszékén folytatta. Ezt követően a Salzburgi Mozarteum Egyetemen tanult karmesteri szakon Ausztriában, ahol Michael Geilen volt a mestere. Már korán a zenei élet figyelmének középpontjába került, amikor az Osztrák Kulturális és Oktatási Minisztérium kitüntetésben részesítette. Segédkarmesterként működött közre a Salzburgi Nemzetközi Nyári Zenei Fesztiválon, majd vendégkarmesterként további tapasztalatokat szerzett többek között a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekaránál, a Prágai Rádió Szimfonikus Zenekaránál, a Müncheni Szimfonikusoknál vagy a Michigan Állami Szimfonikusoknál is. Koreában többek között Changwon Város Szimfonikus Zenekarának, a Szöuli Városi Szimfonikus Zenekarnak és Incheon Város Szimfonikus Zenekarának állandó karmesteri posztját töltötte be, 2018-tól 2021 januárjáig pedig a Koreai Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjeként dolgozott. Aktív művészi tevékenysége révén egyedi, csak rá jellemző zenei világot tár fel a közönség előtt. Jelenleg a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem Zenei Intézetének professzoraként az utánpótlás kinevelésével foglalkozik a karmesteri tanszéken.

Műsor:
Kim Texu: Dub-Sanjo, zenekarra
Song Gil-Ja (szöveg) – Im Geung-Soo (zene): Ahogy a tavasz átkel a folyón (Gang geonneo bom i odeut) | Im Sun-Hae (szoprán)
Lee Soo-In (szöveg és zene): Lelkem folyója (Nae maeum ui gangmul) | Kim Jae-Hyun (tenor)
Chung Chi-Geun (szöveg), Lee An-Sam (zene): Kedves barátom! (Geuriun chingu yeo) | Park Jong-Min (basszus)
G. Rossini: Una voce poco fa („Hallottam szelíd szavát”) A sevillai borbély című operából | Im Sun-Hae (szoprán)
Lehár F.: Dein ist mein ganzes Herz („Vágyom egy nő után”) A mosoly országa című operettből | Kim Jae-Hyun (tenor)
W. A. Mozart: Madamina, il catalogo è questo („Íme donna, ez a szép katalógus") a Don Giovanni című operából | Park Jong-Min (basszus)
Lehár F.: Lippen Schweigen („Ajk az ajkon”) A víg özvegy című operettből | Im Sung-Hae és Kim Jae-Hyung duettje
R. Sieczyński: Wien, Wien, nur du allein („Bécs, álmaim városa”) | Park Jong-Min (basszus)
P. I. Csajkovszkij: 4., f-moll szimfónia, Op. 36

A koncert a Koreai Kulturális Központtal együttműködésben jött létre.

Helyszín: Erkel színház, szeptember 30. 19.00

Saját tapasztalat:

Az Erkelbe belépve pár kihelyezett asztalnál hölgyek ültek, akik az ülés kiosztásban segítettek, mindegyikük előtt volt egy apró tábla, ahol korábban regisztrálhattunk. Amúgy már a bejáratnál is fogadta a koreai emberkék, nagyon aranyosak voltak. Miután megkaptam az erkély jobb oldal 5.sor 10-es székét elindultam megkeresni a helyem, az első jegyszedő nem, a második segített inkább. A kiszervezés ellenére, az erkeli fogadóbizottság segített a nézőtéren. Iszonyat kényelmetlen volt az első felvonás alatt ülni... nem, nem a hellyel vagy mondjuk a látási körülményekkel volt a gond. Jobb oldalamon egy leszbikus pár foglalt helyet, amivel alapjáraton nincs gondom (egymás kezét fogták), csakhogy, aki mellettem ült, állandóan házsártoskodott a másikkal, mindig volt valami baja, izgett-mozgott. Beláthatjuk, hogy ez egy idő után zavaró tud lenni.... A bal oldalamon egy egyedülálló hölgy, meg egy család ült, velük nem volt gond. A hölgy mielőtt elkezdődött a koncert arrébb cuccolt, mert egy hórihorgas pár férfi tagját fogta ki, én a lányt, és a fiú ráadásul ázsiai volt, akik nem szoktak nagyon nagyra nőni, de itt ez volt a helyzet. Mivel ők kevésbé zavartak, mint a leszbikus pár, ezért úgy döntöttem, hogy utolsó erkeli látogatásomat (mielőtt bezár felújítási munkálatok miatt - de lehet más van a háttérben... fenntartási költségek hiány a mostani nehéz helyzetben) a kedvenc páholyomba átköltözve viszem végig. Az első felvonást követően, teljes bizonytalanságom volt, ugyanis a nézőtérről elszállingoztak az emberek...mivel, az énekesek elbúcsúztak, megkapták a virágcsokraikat...és a jegyszedők is csak némán ácsorogtak...bár ők se tudhatták, hogy mindenki azt hiszi véget ért az előadás. Végül, mivel nem tartottak vissza, betámadtam a már kinézett páholyt, amiben senki sem tartózkodott. Örültem, jobb oldal, emeleti páholy 5ös. A második felvonásban a koreai zenekar szórakoztatta  közönséget. Nagyon jó, élvezetes volt. Visszaemlékeztem a régi szép időkre, amiket az Erkelnek köszönhettem.

Amúgy a színház megnevezésével is foglalkoztak, a köszöntőben a koreaiak elmondták, hogy az ő himnuszukat megalkot művész a Liszt Ferenc Zeneakadémiára járt.

 Egy csodálatos élmény volt. Köszönöm Erkel! Félév múlva találkozunk!

A tankos Tosca - becsukjam a szemem vagy inkább nyissam ki és higgyem is el, ami ott lent folyik a színpadon?

2022. SZEPTEMBER 28. este az Operaházban <3

19.00 Puccini: Tosca

 A kedvenc dalom a darabból  és mindenki által ismert:

Élménybeszámoló az estről, pontokba szedve:

- A hangulat magával ragadó, rögtön katonákba futottam

- A katonák engedékenyek voltak és csinálhattam róluk fotót

- 1 felvonás befejezése drámai, ahogy összecsuklik a díszlet, és az emeleti részen az énekkar hangzása letér a színpadon szereplő Scarpiat alakító Kálmán Péterrel - egyúttal fura hangzást is adott, hogy az emeleten is tartozkodtak és hatalmas hangerővel énekeltek (gondolom a hangosítás és nem az akkusztika miatt volt ekkora a hatása - nem merem kipróbálni, hogy kiabálok, majd megkérdezem a jegyszedőmet)

- Templom és a gyermekkar

- Az első felvonás kissé unalmas, és a 3 fekete lepel miatt, amik a színpad fölött lógtak (később ezek okoztak egy bakit is), kitakarták a feliratot - így sokan nem tudták, hogy mit énekelnek a művészek, miről szól az adott jelenet. Ezt tudja segíteni egy bizonyos kűtyű, amit sokan még nem fedeztek fel a nézőtéren. Egykoron a sajtó nagy hirverést csapott a székek körül, amik az Operaház új berendezései voltak, mert több, mint 1 millióba kerültek, így sok publicista tollat ragadott, és ahelyett, hogy érdeklődtek volna, heves "hisztirohamok" közepette firtatták, hogy mit tudhatnak ezek a székek? A beépített kis szerkezet, egy mini tabletnek is felfogható,a karfák oldalába van beszerelve. Ezen keresztül, amint a darab elindul, felugrik egy kérdés, hogy milyen nyelven szeretnénk nyomon követni az előadást? Várható volt, hogy a későbbi felvonásokra már nem fog nagyon kelleni, csak minimális mértékben. Ráadásul az enyém beragadt, de sikerült kifeszítenem, így nem jártam porul, mint mások. A sorunkban, volt egy "angol lord", aki megfejtette a titkot, és ő már az első felvonást a kűtyű birtokba vételével élvezte.

- Nekem "látási zavaraim" voltak a magas embertől, aki előttem foglalt helyet lányával. Ugyan félmegoldásnak tekinthető, hogy kicsavart testtel ülök a székemben az oszlop mellett, de ez hosszútávon fájó pont lett volna nekem, így minden bátorságomat összeszedtem és a második felvonás előtt megkértem őket, hogy lehetne-e esetleg ezt a zavart megoldani? Helyet cseréltek kérésemre, amiért roppant szimpatikusnak találtam őket

- SZintén a szünet alatt megkémleltem az este 8-ra jelzett eső kopogását az Operaház bejáratánál, A későbbi zongora estre szerettem volna megváltani a jegyemet, illetve olyan örömet szereztek nekem, hogy újból kinyomtatták azt a belépőmet, ami idő előtt elkezdett kikopni, szegény Hattyúk tava (ráadásul az első soros az emeleti részen)

- 2 felvonásra már kevesebben tértek vissza a helyükre - drámai jelenetek háborúról, egykori diktatúrák vezetőiről, az Operaházról.

- Az újragondolt előadás fődíszleteleme itt jelenik meg, a tank, ennek csövet folyamatosan mozgatták, a festő egyszer át is lépett rajta, hogy Scarpia felé irányítsa. A tank kínzókamraként funkciónált és elrettentésnek. Akik a földszinten ültek - nem irigyeltem őket, mert azért egy tank csővvével kellett folyton szembenézniük.

- Tosca nem adja meg Scarpiának "végtisztességet", mint az erkeli változatban, ami hagyományos rendezés volt, szembe megy a régi rendezés megható jelenetével, ami szerint a nő letakarta a földön fekvő Scarpiát és köré gyertyákat helyezett. Itt annyira várja, hogy a férif meghaljon, majd megijed később, amikor az a bitófa díszletről a földre zuhan

- Kovács Istvánnak kevés szerep jutott, ő a szökött rab, aki öngyilkos lesz - ő egy nagyon jó, és különleges hangú énekes. A karaktere nem sok vizet zavar, ugyan miatta viszi el a zsarnok Scarpia a festőt, mert bujtatta, vicces pillanata is volt, hiszen, amikor közösen nézik, hogy milyen ruhát hozott a felesége, női ruhákat is talált...maga elé emelte a ruhát, ez sokaknak tetszett, éreztem-hallottam a közönség részéről a derűt.

- Értelmetlen karakterek: semmi szövege nem volt, de minden felvonásban szerepelt a szőke, fürtős nő

- Terasz: olyan de olyan jó volt még esőben is

- A nagyon diktatorikusra sikeredett 2. felvonás után már a 3.-ra nem teljes létszámban voltak jelen az operarajongók a nézőtéren...

- Az angol lord akcentussal jó szórakozást kívánt a 3. részhez, váratlan-meglepő volt, de az ilyen pillanatokat élem és szeretem. Más világ.

- Nagyon vártam, sőt izgatottan vártam minden pillanatát a darabnak, bár az első felvonás rémunalmas volt, egyrészt a szöveg ki volt takarva a leplek miatt, másrészt valahogy a pillanatnyi történések a színpadon nem nyertek meg maguknak, olyan semmilyen volt....

- A befejezésre kíváncsi voltam, és meglepő volt, hogy Scarpia szolgálója gépfegyverrel berontott a színpadra (nem tudom angyalvári börtönnek nevezni azt a helyet) és lelőtt mindenkit, kivéve a festőt, akit ugyan felélesztett, de valami miatt mégis egy revolverrel lelőtt. Az eleddig előtérben, a "bitófára" emlékeztető díszleten kucorgott Tosca, hirtelen félbred kábulatából és ráront a férfira. Megszerzi tőle a fegyvert, de sajnos, az is éber, és visszaveszi, helyette pedig azt a bizonyos kottát adja... a tervezésük füstbe ment, elvesztette szerelmét és most egy borzalmas rendszerben kényszerül tovább folytatni az életét...

Számomra sajátos a darab, mind a rendezés, mind az elgondolás, amit kivetítettek, valamint a befejezést is ezzel a szóval illetném, meg azzal, hogy balladai homály takarja, hogy végül mi történt a főszereplővel... pár órával később olvastam a Népszavában közölt kritikát, ott úgy értelmezték, hogy Tosca nem lett öngyilkos, hanem dicsőítenie kellett a vezetőt, kezébe adtak egy kottát.... fantasztikus.

Még akkor is, ha imitt-amott megbotránkoztató, modernizált, de nem sikerült rosszul, szerény vélemény szerint ez a változat. Nem lett kedvencem, a régi erkeles változat az igazi számomra, de értékelem az újragondolást, újrarendezést, mert más volt, és szeretek újdonságokat találni egy régi darabban.

A szokásos mentés az Opera.hu oldalról:

Opera három felvonásban, három részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

Puccini Tosca című operájában nem az a lényeg, hogy Rómában játszódik, nem is az, hogy az 1800-as esztendő nyarán. A darab dilemmái, érzelmei, döbbenetes fordulatai érdekesek. Az is kihagyhatatlanul fontos, hogy egy totalitárius rezsim uralkodása keretezi a történetet, amelyben a rendőrfőnök bármit megtehet: parancs nélkül elfogathat, törvény nélkül megkínozhat, eljárás nélkül bebörtönözhet és ítélet nélkül kivégeztethet bárkit. A két művész, az énekesnő Tosca és szerelme, a festő Mario bátorságát, hűségét, de óhatatlan tragédiáját is láttatja a darab, amelynek kulisszáihoz megfelelő analógiát mutat az ötvenes évek Budapestje, ahol még az Operaház is helyszínévé vált a személyi kultusz és a diktatúra eseményeinek. Az új Tosca-előadásban nincsenek direkt jelképek vagy történelmi személyek, de érezni lehet annak a sötét időszaknak a fojtogató levegőjét, amelyben éppúgy és sorsszerűen el kellett vesznie ártatlan/ártalmatlan művészeknek, mint ahogy az a különben kitalált Scarpia báró világában is történhetett.

Cselekmény

I. felvonás
Angelotti, a politikai fogoly megszökött börtönéből, és templomban keres menedéket. Lánytestvére, Attavanti a további meneküléshez szükséges női ruhát, fátylat és legyezőt hagyott itt neki. Angelotti a kápolnába húzódik, mert megjelenik a sekrestyés, aki Cavaradossit, a festőt keresi. Megütközik a készülő Szent Magdolna-képen, hasonlít a hölgyre, aki itt szokott imádkozni: Attavantira. Cavaradossi a képet szemlélve két arcra gondol egyszerre: a szőke, véletlenül modellé vált hölgyére, akit csodál, és szerelme, Tosca barna fürtjeire, fekete szemére. Angelotti előbújik rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja régi ismerősének, a szökött politikusnak segítségét, ám beszélgetésüket megszakítja a szerelméhez hirtelen és hívatlanul érkező Tosca hangja. Angelotti ismét visszatér rejtekhelyére. Tosca talán nem is alaptalanul féltékeny, kérdőre vonja a festőt, amiért késve nyitotta a templomajtót. Gyanúja erősödik, amikor a készülő szentképen Attavanti vonásait ő is felismeri. Cavaradossinak sikerül megnyugtatnia, és szerelmet vallanak egymásnak. Tosca távozik. A festő felajánlja városszéli villáját, ahol a szökevény egy kiszáradt kútban biztos menedéket találhat. Ágyúdörgés hallatszik: felfedezték Angelotti szökését vagy nagy ünnepet jelentenek be vele: ki tudja? Mindenesetre a festő együtt siet el a szökevénnyel a templomból.

Ministránsgyerekek tódulnak be, ujjongó Te Deumra készülnek egy hadisiker hírére. Ez estén fényes ünnepséget is tartanak, ahol Tosca új kantátát énekel. Scarpia, a rettegett rendőrfőnök jelenik meg embereivel a templomban. Gyanús jelekre lesznek figyelmesek: Attavanti legyezője, a kápolna nyitva maradt ajtaja, egy kiürült élelmes kosár. Scarpia is felismeri a festményen a fogoly testvérét, Attavantit. Amikor megtudja, hogy az oltárkép festője Cavaradossi, összeáll fejében a szökés és menekítés eseménysora. Kettős bosszúvágy ébred szívében: eltiporni a másként gondolkodókat és megszerezni Cavaradossi kedvesét, Toscát, aki váratlanul újra megjelenik a templomban. A rendőrfőnök gálánsan közelít hozzá, először vallásos érzelmeinek hízeleg, majd a legyezővel és a festménnyel tovább tüzeli Tosca féltékenységét. Tosca szinte eszét vesztve siet el, hogy „leleplezze” hűtlen szeretőjét, de Scarpia vadászsólyomként használja: titkosrendőreit is célhoz viszi így az énekesnő. A templomban felzúg a Te Deum, Scarpia igazi hipokritaként ördögi módon, győzelme tudatában veszi szájára a szent éneket.

II. felvonás
A titkosrendőrség központjában Scarpia vérszomjas ragadozóként várja a fejleményeket. Éjszaka van, az ünnepi kantáta hangjai is beszűrődnek. Scarpiában újból felgyúl a vágy Tosca iránt, és forr gyűlölete Angelotti és Cavaradossi ellen. Spoletta nyomozó követte Toscát, és bár Angelottit nem találta meg, a festőt behozta, hátha kicsikar belőle valamit. Scarpia kezdetben társalogva faggatja Cavaradossit Angelotti felől, majd a festő konok hallgatásán felbőszülve kínvallatást rendel el. Ekkor érkezik a rendőrfőnök által iderendelt Tosca. Cavaradossit átvezetik a szomszéd szobába, a férfi keményen állja a kínvallatás gyötrelmeit. A díva is tartja magát egy ideig, ám amikor Scarpia kinyittatja a vallatószoba ajtaját, Tosca a jajkiáltások hallatán elárulja Angelotti rejtekhelyét. Az ájult Cavaradossit kihozzák, Tosca karjaiban tér magához. Scarpia a festő értésére adja, hogy szerelme vallott, aki emiatt éktelen haragra gerjed. Scarpia testőre, Sciarrone ront be; a csata sorsa megfordult, így az ő oldaluk mégis csúfosan veszített. Cavaradossi örömkitörése nyíltan elárulja politikai nézeteit, a rendőrfőnök azonnal vérpadra küldi. Cavaradossit a parancs szerint hajnalban végzik ki. Tosca, hogy szerelmét mentse, pénzt ajánl fel Scarpiának, akinek azonban az asszony kell. Az énekesnő undorral taszítja el, majd megtörik, és szerelme megmentésének érdekében mégis rááll az alkura. A rendőrfőnök ugyan azt közli Spolettával Tosca füle hallatára, hogy megváltoztatta tervét és Cavaradossit csak színleg lőjék le, valójában viszont becsapja, és bizonyos Palmieri gróf esetére hivatkozva újra az igazi kivégzésre ad parancsot. Kettesben maradnak, a teljes pánikba esett Tosca egy keze ügyébe eső késsel szíven szúrja Scarpiát, mielőtt az megerőszakolhatná.

III. felvonás
Még csillagos, csöndes éjszaka van, sorra kondulnak a hajnali harangok, a távolból pásztor énekét sodorja a szél. Cavaradossi visszautasítja az utolsó kenetet, inkább Toscának üzenne. Szerelme azonban személyesen érkezik az útlevelekkel, elmondja, miként ölte meg Scarpiát, s azt is, hogy a festőt csak színleg végzik ki, vaktölténnyel. Megjelenik a kivégzőosztag, a lövés eldördül, a festő holtan esik össze. A hozzásiető Tosca őrjöngve fedezi fel: a rendőrfőnök halála előtt is hazudott. Kiabálás hallatszik: megtalálták a leszúrt Scarpiát, erre Tosca is véget vet az életének.