Az utolsó előadások a szeretett teátrumokban: Operaház és Eiffel - 2.rész

 Elérkeztünk az utolsó két előadáshoz, jók voltak, méltó évadbefejezők

2022.június

Operaház: Anyegin (jún.26. vasárnap 11.00)

 Instagram bejegyzés a klaudia.kovacs.20-ról:

Anyegin. Ellenerzesem volt, mert egyszeru a tortenete, de barmelyikunkkel megeshet. Nem talaltam megfelelonek es melto lezarasnak idei Operas evadomnak. Aztan a koreografia, a zene es a szereplok ram cafoltak. Gyonyoru volt. Tortenet a viszonzatlan szerelemrol szolt, kompozicio balett formaba csomagolva. Annyira orultem amikor realizalodott,h szereplovaltas volt. Rideg, tavolsagtarto es irto magas Anyegin,fenyegeto auraval. Szerelemittas, gyonged es szep Tatiana. Mivel szamunkra az utso darab volt most,gyorsan elbucsuztam a kedvenc jegyszedomtol is. 😜 Van ilyen. 😊😇 #operabudapest #balett #operahaz #radziushmikalai #felmerylili #anyegin #onyegin #tsaikovsky #csajkovszkij

 

Szereposztásunk/Alkotók:

 

Opera oldaláról:

"John Cranko háromfelvonásos balettje

Alekszandr Puskin verses regénye nyomán

Csajkovszkij zenéjébe ágyazva, John Cranko koreográfiájával éled újra Puskin legendás szplínes alakja, ezúttal a balett színpadon. Anyegin túl későn, kioltott és tönkretett emberéletek árán ébred rá, hogy az igaz szerelem felrázhatja a lelket és értelmet adhat az életnek. Tatjana szenvedélye és fájdalma hullámai végül útját állják a megbocsátásnak. Széttépett szerelmeslevelek szegélyezik a pár útját. 

Hangszerelte: Kurt-Heinz Stolze (P. I. Csajkovszkij nyomán)

A zenemű kiadója az Adrian Thomé Musikverlag Bodensee

 

Cselekmény

I. felvonás 

1. kép. Madame Larina házának kertjében A ház lakói Tatjana születésnapjára készülnek. Olga és barátnői táncolnak, Tatjana könyvet olvas. A fiatalok régi, kedves játékba kezdenek: aki a tükörbe pillant, meglátja szerelmét. A vidám Olgának igazat mond a babona: jegyesét, Lenszkijt pillantja meg. Amikor az álmodozó Tatjana néz a tükörbe, Anyegint látja meg, akit Lenszkij bemutatkozó látogatásra hozott magával a Larin-házba. A lány első pillantásra beleszeret az idegenbe. Olga és Lenszkij boldog kettőst táncol. Tatjana Anyeginnal a kertben sétál, de a fölényes nagyvárosi vendég hideg és zárkózott, nem méltatja figyelemre a fiatal lányt. 

 

2. kép. Tatjana hálószobája Tatjana levelet ír Anyeginnak, amelyben a szinte ismeretlen férfinak megvallja rajongó szerelmét. Írás közben elalszik, és álmában teljesül a vágya: a tükörben újra megpillantja Anyegint, aki ezúttal viszonozza szerelmét.   

 

II. felvonás 

1. kép. Madame Larina házában Tatjana születésnapjára Anyegint és Lenszkijt is meghívták. Az ünnepelt szorong, vágyakozva választ remél levelére. Amikor Anyeginnal kettesben marad, a férfi durván megbántja: a levelet haragos indulattal összetépi. A kíméletlen Anyegin később újabb sebet ejt a szerelmes lány lelkén: botrányosan feltűnő hevességgel udvarolni kezd Olgának. Gremin herceg, a Larin család régi barátja megérkezik az ünnepségre. Táncra kéri Tatjanát. A lány tánc közben is Anyegint lesi, de csalódnia kell: a szeretett férfi minden figyelmét Olgának szenteli. A feldühödött Lenszkij elégtételt követel: párbajra hívja ki barátját. 

 

2. kép. Elhagyatott parkban Tatjana és Olga könyörögve kérik Lenszkijt, tegyen le a párbajról. Anyegin hajlik a kibékülésre, de a mélyen megsértett barát hajthatatlan. A párbajban Anyegin megöli Lenszkijt.

 

III. felvonás 

1. kép. Tíz évvel később; Gremin herceg bálján Tatjana feleségül ment Gremin herceghez. A herceg bált rendez, amelyen Anyegin megjelenik. A nagyvilági életet élő, mindenből kiábrándult férfi rádöbben, hogy Tatjana visszautasításával élete egyetlen igazi szerelmét vesztette el. Amikor megpillantja - az immár Gremina hercegnő - Tatjanát, azt reméli, fel tudja éleszteni az asszony régi érzéseit. Tatjana elfordul tőle.   

 

2. kép. Tatjana budoárja Anyegin levélben bejelenti magát a hercegnőnél. Tatjana el akarja kerülni a találkozást: kéri férjét, ne hagyja egyedül aznap este. Anyegin szenvedélyesen megvallja szerelmét. Tatjana lelke háborog, még nem hűlt ki benne a régi érzelem. De végül győz a józan megfontolás: visszautasítja a férfi ostromát, s levelét - a régi kölcsönt visszaadva - összetépi."   

 

 

 Képgaléria:

 - hamarosan - amitn frissitik a hivatalos oldalakon

 

Az utolsó előadások a szeretett teátrumokban: Operaház és Eiffel - 1.rész

Elérkeztünk az utolsó két előadáshoz, jók voltak, méltó évadbefejezők

2022.június

Eiffel: A kairói lúd, avagy a rászedett völegény (jún.18. szombat 11.00)

 

Insta bejegyzés a klaudia.kovacs.20: "Kairoi lud. Konnyed kikapcsolódás szombat délelőttre. A Figarohoz képest egyszerűbb, rövidebb, de nagyon humoros előadás. Nem volt kedvencem, de a 4 szolga srác nagyon adta. 😛 a repertoar darab, jovoremar nem lesz, ezert gondoltam elmegyek, mielott leveszik, vicces volt es vidam. #humorzsákok #eiffeltorony #eiffelműhelyház #operabudapest #kairóilúd #rászedettvőlegény #opera #mozart #szombatdélelőtt #magyarvonatkozas #esztergom #33paroka utolso ea. az idei evadban, az Eiffelben. 

 

A darab Mozart befejezetlen alkotásai közé tartozik, ezt a rendező változtatta meg, és immáron egy aranyos és vicces, színtiszta Mozart-os életérzésű darabbá avanzsált. Adott egy idős nemes, akinek van egy fogadott lánya, és akit hozzáerőltetne egy hozzá hasonló korabeli bácsikához. Annak pedig szintén van egy lánya, aki az öreg nemes felesége lehetne... de ez mint gondolhatjuk, meg fog hiúsulni. Hiszen a lakájról kiderül, hogy az öreg jegyesének kedvese, az öreg lánya, pedig egy szegényebb, kevésbé tehetős legényért van oda. A szálat csak bonyolítják a cselédek, akik akármennyire is szerettem volna, nem a szerelmesek ellen, hanem azok mellett áll, és segítik őket a szöktetésben. Mindig említik a kairói ludat, ha az aranyat fog szórni a csőrével, akkor lesz csak menyegző. Végül a kairói lúd, a meghívott idős nemes vendég lesz, aki az egyik cselédtől kéri el az álcát jelképező csőrt. 

A darabban nekem az újonnan érkező menyasszony-jelölt tetszett, nagyon harcias típus volt, folyton felvette a harci állást, mindenkivel szemben, az öreg szolgáit is kiütötte, ha úgy tartotta a kedve. A 4 férfi szolga egészen újrahasznosítható formában jelent meg a színpadon: szolgák (simi-simi mozgásban); útépítő munkások (teljesen sztereotip viselkedést tanúsítva a híd építést illetően), katonák dárdákkal.

Az előadás amúgy, egészen érdekesen kezdődik, méghozzá a díszlet pakolással: Mozart arcképe két helyen is megjelenik a színpadon, függőlegesen, ami a darab háttere/díszlete, míg amikor a hidat építik előkerül újfent ugyanaz a profilkép a szerzőről, de ez már vízszintes formában. Jelmez: 18. századi, keverve egy kis modernséggel (útépítők)

A menyegző előkészülete során, a cselédeknek össze kell írniuk, hogy az öreg mit és honnan rendel, ekkor kerül elő Esztergom és a 33 paróka. Valós tény, hogy a mester ezt a magyar várost valóban beletette a darabba.

Képgaléria (az opera.hu oldalról):

 

 

Szereposztás/alkotók:

 

 

 

A szokásos leírás (opera.hu) még élő cím: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/a-kairoi-lud-avagy-a-raszedett-volegeny-2021/eloadas-202206181100/

Pasticcio két részben, két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

A Szöktetés a szerájból sikere után Mozart két opera komponálásába is belekezdett, de mindkettőt abbahagyta. A kairói lúd, illetve A rászedett vőlegény című két töredékes komédiát tekinthetjük a Figaro és a Così előfutárának is, és olykor még a Don Giovanni világára is ráismerhetünk. A töredékek Mozart életében nem kerültek színre, halála után viszont több sikeres pasticcio, azaz több zenés mű részleteiből összegyúrt előadás is született belőlük. 

Az Opera Ókovács Szilveszter huszonöt éve dédelgetett ötletéből Németh Pál zenei irányítása mellett, Toronykőy Attila rendezésében vitte a világ elé az "új Mozart-operát".

Cselekmény

I. felvonás

Ripasecchai várában a koros és fukar Don Pippo márki esküvőjére készül titkára, Calandrino legnagyobb derültségére. Don Pippo gyámleánya, Celidora követeli gyámatyjától, hogy ígéretéhez híven adja végre férjhez őt szerelméhez, Biondellóhoz, aki már egy éve bejáratos a márki házába. A gyámatya ki is jelenti: kettős nászt fognak ülni aznap este, Celidorát azonban nem Biondellóhoz, hanem egy gazdag, idősebb római grófhoz adja, akinek a gyámleányát történetesen ő maga készül elvenni. Biondello letaglózva néz a márkira, aki kineveti és kiutasítja a fiút: Celidora akkor lesz az ágról szakadt legényé, ha a kairói lúd énekére talléreső potyog az égből. Calandrino épp azon töri a fejét, hogyan segíthetne Biondellónak visszaszerezni szerelmét, Don Pippo azonban a vár tornyába zárja a lányt, hogy bármilyen ügyeskedésnek elejét vegye. 

A márki boldogan köszönti a házába érkező római vendégeket: lefátyolozott menyasszonyát és leendő apósát-vejét, a széplelkű Lionettót. Míg Don Pippo a vár tornyába kíséri a grófot, hogy leendő feleségét, Celidorát bemutassa neki, Calandrino kénytelen szórakoztatni Don Pippo aráját. A nő leveszi fátylát, és a titkár döbbenten ismeri fel a hölgyben szerelmét, Lavinát, és azonnal elhatározza, hogy megszökteti őt. Amikor Don Pippo visszatérvén egymás karjában találja a két szerelmest, Lavinát a toronyba záratja Celidora mellé, a torony kulcsát pedig a szobalány, Auretta gondjaira bízza. Calandrino kiudvarolja Aurettától a torony kulcsát, a jelenetnek azonban tanúja lesz a lovászfiú, Chichibio, Auretta szerelme is, aki menten féltékenykedni kezd. 

Megtörténik Lionetto gróf és Celidora „nagy találkozása”: kiderül, hogy a szerelmesleveleket, melyeket Celidora Biondellónak írt, Don Pippo Lionettónak küldte el, aki valamilyen oknál fogva következetesen Claricének szólítja a lányt. Celidora elkeseredetten jelenti ki: akkor lesz a vénember férje, ha a kairói lúd énekére talléreső potyog az égből. 

 

II. felvonás 

Délutáni szunyókálása után Don Pippo lázasan utasítgatja Aurettát és Chichibiót, hogy mindent készítsenek elő a kettős esküvőre. A szobalány és a lovászfiú azonban úgy véli, hogy a szerelmeseknek egymáséinak kell lenni, és elhatározzák, hogy segítenek a fiataloknak elkerülni a kényszerházasságokat. 

Calandrino a lányokat nagy titokban lehozza a toronyból. Celidora és Biondello boldogan ugranak egymás nyakába, és a fiú pénzt bíz szerelme gondjaira. Lionetto lepi meg őket, aki Celidorával kettesben maradva a lány szemére hányja, hogy ő nem azonos azzal a Claricével, akiről atyja oly sok jót zengett: hisz nem jártas a tudományokban, és lám, még csak nem is erényes. Celidora elkeseredetten magyarázza Lionettónak, hogy ő mindvégig mást szeretett, ám gyámatyjának kőből van a szíve. Végül a férfi elé hajítja a pénzt, és elszalad. Lionetto elgondolkodik, majd megszólítja Chichibiót, aki épp egy lúdjelmezzel lopakodna el: azonnal vigye meg a hírt a gazdájának, hogy a szerelmesek épp most készülnek megszökni. Ő maga pedig úgy dönt, véget vet a színjátéknak; felkapja a földről a pénzt és a lúdjelmezt, amit a lovász otthagyott, és elsiet. 

A négy szerelmes szökését a vár előtti folyó is akadályozza: munkásokat hívnak hát, hogy gyorsan hidat építsenek a víz fölé. Lázasan folyik a munka, amikor Auretta és Chichibio hozzák a hírt: közeledik Don Pippo! A márki meg is érkezik, és rettenetes haragjában azonnal börtönbe akarja csukatni az egész társaságot. Ám váratlanul Lionetto gróf jelenik meg lúdnak öltözve a torony tetején aranytallérokat dobálva, s így próbál Don Pippo lelkére beszélni: „Én már látom, hogy e földön szerelmesnek szerelmes a párja. Két öreg lúd okozta ezt a perpatvart, s most e híres példány hozza el a békét: én magam vagyok a »kairói lúd«, magam vagyok a »rászedett vőlegény«!”

André Chenier

A francia forradalom midig képes megújulni, ezúttal egy Főpróbán jártam!

2022.június 10. (péntek) 18.00
Magyar Állami Operaház
 

Insta megjegyzés:

Este az Operaban, igazi uri huncutsagnak minosul. Idejarni szeretek is. Nem csoda, olyan, mint egy ekszerdoboz a varos sziveben. Ezuttal az André Chenier c. eloadast neztem meg, amit a francia forradalom ichletet. Mar lassan ossze fogom szamolni hany darab is foglalkozik ezzel a temaval. Tobb tucat.  A tortenetet leginkabb a Tosca-hoz tudom hasonlitani, itt viszont a "nemes ferfi" karakter nem gonosz (gyermekkori kapcsolatuk is van) es elengedi az ahitott no kezet, h az, a halalra itelt kolto szerelmevel egyutt lepjen at egy boldogabb vilagba...A kisfiu felaldozasa borzalmas bolt, fiatalon elkuldtek menjen a hsrca, es o esett el elsokent... Elso darab, ahol Robespierre megjelenik. 3 szin jellemzi az ea-t, piros a forradalmarok, kek a polgari koroket, sarga anemes elokeloseget. A diszlet is szot erdemel, sinen huztak vegig 2 falt, amit mozgattak, keretbd foglalva a szinpadot, es ez a belso ket fal valasztotta el egymastol a tarsadalmi retegeket egymastol. A szereplok nagyon jok voltak, nagyot enekelt a vendehmuvesz is, Carlo Ventre, aki kicsit pocakos volt. Honlapon nrm ez jott le, de gyonyoru hangja van. :) #opera #operabudapest #andrechenier #franciaforradalom #carloventre #lukacsgyongyi #kálmándimihály

 

Opera négy képben, két részben, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

„A forradalomnak nincs szüksége költőkre!” – állítólag ez volt a közvádló utolsó mondata, amikor a Forradalmi Törvényszékkel halálra ítéltette André Chénier-t a francia forradalom vérben gázoló éveiben. Umberto Giordano művében Chénier sorsa túllép a valóságon, és tragikus szerelmiháromszög-történet lesz belőle, ahol a történelem, az árulás és a szerelem vonzásában alakul a hősök élete. Giordano tökéletesen kifejezi zenéjével a francia forradalom előtti és alatti Párizs légkörét. Muzsikája egyaránt tartalmazza az elegáns, arisztokratikus táncokat és a népszerű forradalmi dalokat, köztük a La Marseillaise-t, mindemellett a főszereplőket ellenállhatatlan szépségű dallamokkal ajándékozza meg. 

forrás: opera.hu

 

Részemről megjegyzés:

Nagyon érdekes és nem mindennapi élmény volt úgy járni az Operában, hogy nincsen nagy tömeg, a mellékhelyiségnél sem kellett attól tartanom, hogy nem kerülök sorra. A büfé viszont, ha jól láttam nem volt nyitva. Szokásos helyemen, a 3. emeleten foglaltam széket. Egy főpróba egyedülálló dolog, hiszen ekkor alkotják meg a teljes előadást, az időzítést, a zenekar és a karmester összhangzása ekkor valósul meg, az énekesek színpadi szereplése és alkalmazkodása a zenekarhoz, a rendezői elképzelésekhez. Ez a darab felállása, színpadra születésének végső formáját képező esemény. Mindig is kiváncsi voltam milyen lehet, amikor összeáll minden, és halljuk a háttérben a rendező instrukcióit. A jegyek olcsóbbak, de ezeket külön kell igényelni. Érdemes utánakérdezni. Egy irányítópultot viszont siekrült felfedeznem, amikor átültem az emelet közép első sorába, ott láttam üres széket. Ugyanis akikkel egy sorban voltam, azok fogták magukat és elém ültek...a hátem mögötti két idióta angol emg nem tudott a seggén ülni, állandóan a lábukkal megütötték a sort, mert nem volt neki sehogy sem kényelmes...ha nem vagyok olyan buta, már ezeknél az intő jeleknél tovább megyek és lelépek az 1 sorba. Továbbá még az volt érdekes, hogy két idősebb nő is ahhoz a társasághoz tartozott, akik elém ültek, a szélen az egyikük fogta magát és a lábát rátettem az előtte lévő székre.... mondhatni szép pillanat...és a jegyszedő nem szólt rá...

Maga az előadás nem sok vizet zavart. Nem igazán volt érdekes, így nem is bánom, hogy anno nem fizettem érte sokat, most is csak 1900 Ft-ot szántam rá. De ettől függetlenül örültem, hogy végre egy főpróbán részt vehetek. Amikor Carlo Ventre a színpadra lépett, - az Opera oldalán közölt kép alapján - úgy gondoltam, hogy egy sármos férfit fogok látni, de kicsit illuzióromboló volt, ahogy a hordó hasával megjelent... Maga a karakter nem sok vizet zavar, időnként feltűnik, érdemleges éneke csak a börtönben van, azt értékelte a közönség. Amúgy Ventre-nek gyönyörű hangja van, csakhát az a hordó hasikája... Vagy Cheniér lenne ilyen? Fuh, még látnom kellene, hogy valóban ilyen pocakos, vagy csak a szerep miatt nézett így ki... Lukács Gyöngyi, aki a nőikaraktert alakította, szintén remekül szerepelt, tetszett a hangja, a szereplése. Ha végiggondolom a darab egész története hasonlít a Tosca-hoz. Csak itt a gonosz kormányzó - aki az első felvonás végén úgy tűnik meghal - önfeledt vigyorral az arcán tér vissza, és ekkor nekem leesett az álam, hogy - ez előbb nem halt meg? Hogyí a francba lehet még életben? :D - Kálmándi Mihály viszont nagyon szeretnivaló operaénekes. A tapsrendnél elvétette a meghajlást, és ő a lépcsőn állva akarta abszolválni a mozdulatot, de a kollégái nem tettek hasonlóan, kénytelen volt lejöni a lépcsőről és úgy meghajolni. Kicsit magasabb szintre akarta vinni a szereplését... :D Tetszett egyébként, hogy ő mint gonosz "kormányzó" vagyis nemes polgártárs gyermekkori kapcsolat fűzi a női főszereplőhöz, de mégis neki kedvez, mert elengedi és nem ragaszkodik hozzá görcsösen. Hagyja, hogy a nő végül igaz szerelmével tartson, bár szeretné megmenteni, ám ez nem sikerül. A három szín, ami az opera plakátján is megjelenik, ezt szimbolizálja a síneken mozgatható díszletfalak, illetve a világítástechnika is, piros a véreskezű hatalmasságot jelképezi, Robespierre-t és híveit. A kék szín az egyszerű francia polgárokat, míg a sárga az előkelőséget, nemességet jelzi.   

 

A darab szimbolikája nagyon tetszik, az, hogy végül a szerelmesek együtt maradhatnak és ebben senki nem akadályozza meg őket. 2 tény fontos tény. :) A többi pedig nem igazán maradandó.

Szerekován János – valamiféle áruló karaktert játszhat, de nem az az álomszerep és inkább idegesítő, gonosz „törpe figurára” emlékeztetett. Egyik jelenetnél a francia himnuszt énekli a kulisszák mögül. 

Annak ellenére, hogy a hivatalos oldalon 22.00 órai befejezést írtak, már 8.30-kor vége volt, és még fényképezhettem a helyszínen…majdnem az utolsók között hagytam el az épületet… nehezen megy az elszakadás…

Cselekmény

1. kép
Franciaország, 1789. Coigny grófnő házában Carlo Gérard és a többi szolga az esti ünnepséget készíti elő. Amikor Gérard egyedül marad, kifejti az arisztokraták iránt érzett ellenszenvét, s megjósolja az uralkodó társadalmi osztály közelgő végzetét. A grófnő lányával, Maddalenával érkezik, és Gérard elmereng a lány szépségén. Belépnek a vendégek, köztük Fléville, a regényíró, aki barátjával, a költő Andrea Chénier-vel érkezett. Egy abbé, az egyik meghívott, nyugtalanító híreket hoz, egyenesen Párizsból. Fléville elénekel egy románcot, majd Coigny grófnő megkéri Chénier-t, hogy ő is szavalja el egy versét, ám a költő ezt megtagadja. Maddalena addig provokálja a költőt, amíg szóra nem bírja. A kierőszakolt vers a szerelmi témából politikaiba csap át, és egy zsarnokság elleni példázat kerekedik ki belőle. Az arisztokrata hallgatóság felháborodik, Maddalenára azonban nagy hatást tesznek a költő szavai. A feszültség oldására táncba kezdenek a vendégek, amit az éhezők tömege szakít meg. Gérard engedte be őket a házba, aki a felháborodott Grófnő parancsára kizavarja őket, s egyben velük együtt távozik a szolgálatából.

2. kép
1794. Párizs Robespierre terrorja alatt áll. Maddalena és szolgálója, Bersi, a fővárosba került. Bersi kurtizánnak állt, hogy mindkettejüket eltartsa. A lány szóváltásba kerül egy besúgóval, aki közben a közelben tartózkodó Chénier-t és barátját, Roucher-t figyeli. Roucher azt tanácsolja Chénier-nek, hogy meneküljön el Párizsból, de a költőt maradásra készteti szíve: egy ideje egy titokzatos, ismeretlen nőtől rendszeresen levelet kap. Roucher bebizonyítja, hogy a rejtélyes levélíró csakis egy kurtizán lehet, így a csalódott Chénier úgy dönt, hogy hamis útlevéllel elszökik. Gérard, immár a forradalom vezetőjeként, kiadja a besúgónak, hogy keresse meg neki Maddalenát, aki ezt meg is ígéri. Megjelenik Maddalena álruhában, s mikor Chénier-nek idéz abból a versből, melyet öt éve Madame de Coigny bálján hallott tőle, a költő felismeri a lányt. A veszélyben lévő Maddalena Chénier karjában talál menedéket, s szerelmet vallanak egymásnak. A besúgó értesíti Gérard-t, hogy megtalálta a keresett hölgyet, és feltartóztatják a párt, mielőtt szökni indulnának. A költő párbajt vív a forradalom vezetőjével, Gérard megsebesül, felismeri a költőt, s menekülésre biztatja, mert neve szerepel Fouquier-Tinville-nek, a forradalmi törvényszék közvádlójának a listáján. Chénier elmenekül, Gérard pedig azt állítja a köré gyűlő tömegnek, hogy ismeretlen sebesítette meg. A tömeg a girondistákra fogja a tettet.

3. kép
A Forradalmi Törvényszék üléstermében Mathieu Populus szónokol a népnek. Veszélyben a haza, egész Európa Franciaországot támadja. Megjelenik Gérard, aki időközben felépült sérüléseiből, és folytatja Mathieu beszédét. Meghatottan hallgatják, majd bedobálják utolsó értékeiket az adománygyűjtő urnába. Madelon, egy idős, világtalan hölgy, családjának utolsó életben maradt férfi tagját, az unokáját ajánlja fel a haza védelmére. A fiút lajstromba veszik, és a tömeg hamarosan már kint az utcán énekli a francia forradalmi dalt, a La Carmagnole-t. A fáradhatatlan besúgó újabb híreket hoz: Chénier-t elfogták, viszont Maddalena eltűnt; de megnyugtatja Gérard-t, hogy ha elég erős lesz a vád a költő ellen, el is ítélhetik, és akkor Maddalenát keresni sem kell, magától ide fog jönni könyörögni kedveséért. Gérard feljelentést ír Chénier ellen, és bár nem akar becstelenné válni, végül legyőzi Maddalena iránt érzett szenvedélye. Ahogy a besúgó megjósolta, Maddalena meg is érkezik, Gérard őrült szerelmi vallomása kétségbeesésbe taszítja a sokat szenvedett lányt. Mindenki elpusztult körülötte, anyját megölték, Bersi miatta lépett a bűn útjára, Chénier a börtönben sínylődik. Szerelme életéért cserébe hajlandó odaadni magát Gérard-nak. A férfi megígéri Maddalenának, hogy az élete árán is megmenti Chénier-t. A terembe beözönlik a tárgyalásra és kivégzésre kíváncsi nép. Megjelennek az esküdtek és az elnök. Belép Fouquier-Tinville, a közvádló, végül bevezetik a vádlottakat. Chénier-t árulással vádolják, s azzal, hogy a forradalom ellen írt lázító verseket. A költő hiába bizonygatja az ártatlanságát, nem hisznek neki. Gérard jelentkezik, hogy tanúskodjon mellette, bevallja, hogy ő jelentette fel, s most nyilvánosan visszavonja a vádjait. Fouquier-Tinville azonban tántoríthatatlan, a nép pedig megvesztegetést emleget. Az esküdtek ítélete: halál.

4. kép
Andrea Chénier utolsó versét fejezi be börtönében. Későre jár már, amikor Gérard érkezik Maddalenával. A lány arannyal és pénzzel lefizeti az őrt, hogy a kivégzéskor, mikor az Idia Legray nevű elítéltet szólítják, ő vehesse át helyét, s így együtt halhasson meg szerelmével. A szerelmesek a cellában találkoznak, s együtt készülnek a halálra. Hajnalodik, elérkezett az ítélet órája. 

forrás: opera.hu

 

Don Carlos

 Nézd meg a trónörököst, menj hozzá az apjához!

2022.június 11. (szombat) 11.00-14.45
Magyar Állami Operaház

 

Insta megjegyzés:

Szombat delelotti program, operazas! Don Carlost neztem meg, nagyon kedves ulotarsakkal. A darab tortenesei a szekembe ragasztottak, zeneileg egy szam ismert, de olyan dallamos, hogy eltekintek a dallamtapados jelzotol. Verdi darab, infansrol, markirol, kiralyrol es a Sziszifuszirol... az biztos,h felvesem az uj kedvenceim koze. Igazi elmeny volt, ket felvonasban. Nehez volt az elszakadas az Operahaztol.... az Anyegin nagyon messze van még... #opera #operabudapest #verdi #doncarlos #operahaz #mylove #patakiadorjan #palerdiandrás #szegedicsaba #galerika #nagyszerűtörténet

Majd akkor alszom én - a legismertebb dallam az előadásból, ami az utolsó felvonás kezdetén hangzik fel, Fülöp király által. 

A darab modern rendezés, Verdi zenéjére írt, 2 felvonásba volt sűrítve az eredetileg 5 felvonásra tervezett darab, így az első felvonásnál, sokan fészkelődtek a helyükön. 11.00-12.45-ig tarthatott.

 A főpróbás estem után, rá kellett jönnöm, hogy nem jó a bemutatkozó előadás, mert kevesen vannak a helyszínen, és az Operaház nézőtérét, páholyait, emeleteit vidám és izgatott hangoknak kell betöltenie! Annyira gyönyörű, szükség van arra, hogy a hangok betöltsék csodálatos tereit, így lesz - az amúgy is elképesztően szép épület - még varázslatosabb! Ezt az érzést már másnap megkaptam, vagyis amijkor a 11.00 órási Don Carlos-ra mentem. Kedves idős hölgyek voltak a társaságomban, szeretett székemen ülhettem, mint a főpróbán, bár azt a 2. felvonásra elhagytam. Most a helyemen ültem, és élveztem a körülöttem csendülő hangok moraját. A mögöttem ülő idősebb hölgyek és urak csapata kifinomult humorral bírt, el is nevettem magam a 2. felvonás alatt, amikor éppen a "kis szünetet" tartottak a színpadon, tehát átállás volt. (A bácsika magyarázott valamit, erre, mellette a hölgy megszólalt: Mit jártatod a szádat?") A mellettem ülő hölgy pedig a barátnőjével Gyöngyösről érkezett, elbeszélte útvonalát, ismerte amúgy az előadást is, és dicsérte a ruhácskámat, látott bejönni az épületbe. 

Ezúttal sem hagytam ki a szokásos túrámat az Operaházban, ismét sok képet készítettem, de ezúttal nem lógtam be...khm...hát, ingyenes tárlatvezetésre...

 

Anyukám kedvenc operája, de a legismertebb számot mégsem sikerült olyan bravúrral elénekelnie, mert nem éljeneztek a végén. Pedig ez fontos lett volna. Amúgy függetlenül ettől a székembe szegezett a darab. Nagyon jó volt követni a történetét, hová fog ez vezetni (ugyanis mostanság elfelejtem elolvasni az összefoglalólat), miként alakul az egyes szereplők sorsa… Carlos szerepében a korábbi Istvánt láthattam, Pataki Adorjánt és a barátját pedig pont a korábbi Koppányként harcot vívó Szegedi Csaba (Pósa márki) lépett a színpadra. Nagyon szimpatikus volt a baráti kapcsolat a karakterek között, a fordított flamand zászlóval, a baráti öklözések a levegőbe – mely elbúcsúzáskor szokásuk volt. A főszereplő szerelme, vagyis Erzsébet az elejétől nem volt szimpatikus. Az erdőben találkozott Don Carlos-szal, akivel majd „kényszerházasságot” kell kötnie. A találkozó olyan jól sikerül, hogy mindketten egymásba szeretnek… Aztán jön a lány apjának pálfordulása, és nem a fiúhoz, hanem annak apjához akarja lányát adni. A hitvesnek szánt király, vagyis Carlos apja, II. Fülöp hagyja, hogy a nő döntsön… Sajnos, nem gondolhat saját boldogságára, miközben a nép szenved, a megkeseredett emberek nyomására és mert a háborúnak véget kell vetni, elfogadja a kérést, és szerelmének így a mostoha anyja lesz…. Durva egy szituáció, nem igaz? A helyzet csak fokozódik, ugyanis a nő rideg és elutasító, ahányszor csak találkozik a volt szerelmével… Ráadásul annyira elvakult és rosszindulatú, hogy felszólítja Carlost, ölje meg az apját és vegye el az anyját… Ha annyira, és igazán szerette volna törődik a férfi sorsával… Pósa márkit a király bizalmába fogadja, az udvarhölgyek kicsit „kivetkőznek” magukból… Eközben Carlos egy kolostorban bújkál és kesereg, Pósa meglátogatja és biztosítja, hogy benne megbízhat és mindent közösen megtudnak oldani. Később, az egyik társalkodó hölgyet kiutasítják az országból, mert nem vigyázott a királynéra. A király gyanakszik Carlosra és Erzsébetre, Carlos a király ünnepségére elhozza a tartományi vezetőket, hogy megbeszélést tartsanak, békét kössenek. Pósa márki „elárulja” a barátját majd feláldozza magát érte. A kerti találkozón a hercegnő átveri Carlost, és dühében a királynő táskáját ellopja és beárulja a királynál féltékenységében. A király a főinkvizitortól kér segítséget mit tegyen fiával… mindeközben 2 alkalommal is megjelenik egy Sziszifuszi karakter, aki egy könyvkupacot (melyet gombócként összegyúrtak) tol felfelé a lépcsőkön, de mindig hagyja, hogy visszaguruljon. Egyszer a címszereplő, másszor annak volt kedvese menti meg a „zenekart”, hogy a méretes golyó elcsapja őket… A karakter állítólag egy szerzetes, és a darab végén ő öli meg Carlost… nagyon kibuktam ezen…

Szóval, a sztori dinamikus, 1 percre sem ül le; a szereplők változatos problémákkal küszködnek, mindegyik egyéniség, és szerethető (kivéve a szerzetes). A rendkívüli és a szeretem kategória díjnyertes győztese. Szeretem, ha valami lendületes, halad előre, látványos, és néha a modern megoldások is tudnak frappánsak lenni, pl. a démon kutyák, akik elvileg a király testőrei voltak, jobbára hasonlítottak dobermanokra. Nem igazán tudtam sehová tenni, hogy a sétáló embereket, diákokat elkapták, elvették tőlük a könyveket, őket a földre (értsd a színpad szélére szorították) terítették, levették róluk a cipót, aztán a papok még a felvonás végén meg is verték őket… a tűzbe vetették az elkobzott könyveket, amely látványos eleme volt az előadásnak, de hogy ennek mi értelme volt? Talán az erő demonstráció, a megtorlás, milyen véres kezű ez a Fülöp király…

André Cheniér esetében a Tosca, a Don Carlos-nál pedig a Hamlet vonható párhuzamba, ezekre a történetekre hasonlítanak. Két darab közül az utóbbi a befutó.

 

OPERA.HU oldaláról:

Opera öt felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

1886-os modenai változat

„Spanyolország, 16. század. Állam és egyház könyörtelen, megsemmisítő harcot folytat a nép fölötti uralom megszerzéséért. Minden lázadást, minden emberséges társadalmi rend felállítására vonatkozó kísérletet csírájában elfojtanak. A humanizmus eszméi eleve halálra vannak ítélve, képviselői az inkvizíció máglyáján végzik. A legnagyobb áldozat éppen a király fia, Don Carlos herceg. Ő az, aki mer szeretni, álmodni, fellépni az elnyomott nép szabadsága érdekében, ellenszegülni az államnak és az egyháznak, megingatva azok hatalmi rendszerét” – írja Frank Hilbrich, az előadás rendezője, majd így folytatja: „Verdi Schiller Don Carlos című színdarabjának ezt a fájdalmas felismerését grandiózus zenével jeleníti meg. Nincs rajta kívül még egy zeneszerző, aki számára az egyéni szabadság ilyen fontos lett volna. Operájával félelmetes képet fest az emberi civilizációról.”
Verdi az eredeti Schiller-drámát, melynek szinte minden sorát társadalmi-politikai gondolatok hatják át, úgy öntötte zenébe, hogy a hangsúly az egyéni érzelmekre, lelki rezdülésekre került. Frank Hilbrich, a német nyelvterületen már régóta elismert rendező a kortárs operák mellett leginkább Wagner-előadásaival szerzett nemzetközi hírnevet. 

 

Cselekmény

I. felvonás

A fontainebleau-i erdő. A spanyol infáns, Don Carlos inkognitóban, apja, II. Fülöp király tudta nélkül a spanyol küldöttséggel tartott, hogy láthassa jegyesét, Valois Erzsébetet, akivel a közelgő békekötés során össze kellene házasodnia. Összetalálkoznak az erdőben, és Carlos azonnal beleszeret. Átadja neki a trónörökös arcképét, és Erzsébet boldogan látja, hogy jövendő férjét ismerte meg. Most már nem kell tartania a házasságtól. Szerelmet vallanak egymásnak.

Tebaldo, Erzsébet apródja érkezik a hírrel, hogy a francia király úgy döntött, a lányt nem a trónörököshöz, hanem annak apjához, Fülöp királyhoz adja. Fülöp azonban Erzsébetre bízza a döntést. Azt szeretné, hogy a lány szabad akaratából legyen a felesége. A háborúba belefáradt nép könyörög a nőnek, hogy mondjon igent, vessen véget szenvedésüknek. Erzsébet nem tehet mást: elfogadja Fülöp kezét.

II. felvonás

A Szent Jusztin kolostor. Carlos nagyapja, V. Károly síremlékénél keres vigasztalást, ahol egy szerzetes így szól az ifjúhoz: „A szív viaskodását csak a menny nyugtatja meg.”

Carlos rég nem látott barátja, Posa márki érkezik Flandriából, ahol Fülöp katonái véres harcot folytatnak a reformáció ellen. Carlos bevallja neki, hogy titokban szerelmes a most már mostohaanyjának számító Erzsébetbe. Posa azt javasolja, hogy Carlos vállaljon jövendő királyhoz méltó feladatot: érje el, hogy Flandriába távozhasson kormányzóként. A két férfi esküt tesz barátságukra és a szabadságra.

A királynő kertje. Erzsébet udvarhölgyei Eboli hercegnővel mulatnak. Eboli, aki titokban szerelmes Carlosba, egyerotikus dalt ad elő. A búskomor Erzsébet lép be, majd Posa márki jelentkezik kihallgatásra. Párizsból hoz levelet és egy titkos üzenetet: „Bízzék abban, ki e levelet önnek átadja. Carlos.” Posa arra kéri a királynét, hogy fogadja mostohafiát. Erzsébet igent mond, Posa távozik Ebolival, majd Erzsébet mindenkit elküld maga mellől.

Carlos így egyedül találja a királynét, akinek közbenjárását kéri apjánál, hogy Flandriába távozhasson. Erzsébet megígéri mostohafiának, hogy szólni fog érdekében a királynál. Carlos euforikus állapotba kerül, és azt képzeli, újra egymáséi lehetnek. Erzsébet észre téríti szerelmét, aki elsiet.

A király és kísérete érkezik. Fülöp döbbenten látja, hogy felesége egyedül van, amiért Aremberg grófné a felelős, akit a király azonnal meneszt. Erzsébet fájdalommal búcsúzik utolsó igaz barátjától a spanyol udvarban.

Posa márki is az udvarnép után menne, de a király megállítja: arra kíváncsi, miért nem jelentkezett a márki audienciára, hisz szolgálataiért megérdemelné a királyi kegyet. Posa bátran szót emel Flandria szabadságáért. Bár Fülöp hallani sem akar arról, hogy a lázadó, református Flandriával szemben engedjen, megtetszik neki Posa merészsége, és bizalmába avatja. Megbízza, szerezzen bizonyságot vagy cáfolja gyanúját, hogy Erzsébet és Carlos viszonyt folytatnak. 

 

 

III. felvonás

A királynő kertje. Éjfél. Carlos érkezik egy név nélküli üzenet utasításait követve: „Éjfélkor, a királyné kertjében..." Azt hiszi, Erzsébet üzent, s boldogan várja szerelmét. De az álruhában Eboli érkezik, akinek Carlos tévedésből szerelmet vall. A döbbent Carlost figyelmezteti hercegnő, hogy veszélyben van: a király és Posa sokszor beszél róla titokban. Eboli meg akarja védeni szerelmét, de Carlos gyengéden elhárítja. Eboli rájön a férfi titkára: mást szeret!

Az érkező Posa igyekszik elhárítani a veszélyt, de késő. Carlos rádöbben, hogy akaratán kívül bajt hozott Erzsébetre: Eboli bosszút esküdve távozik. Posa elkéri Carlostól fontos iratait, hogy biztonságba helyezze őket. Carlos egy pillanatra meginog: most tudta meg, hogy Posa a király bizalmasa. Mégis bízza rá legfontosabb értékeit? De végül átadja papírjait.

A katedrális előtt. A nép az autodafét várja és II. Fülöp hatalmát dicséri. Megérkezik a király és kísérete. Fülöp esküt tesz Isten és a nép előtt, hogy tűzzel-vassal megvédi a koronát. Flamand küldöttek lépnek a király elé Carlos vezetésével: a flamand nép szabadságát kérik Fülöptől, és Carlos arra kéri apját, hogy bízza rá Brabant és Flandria tartományait. Fülöp a flamand népet Istenhez hűtlennek, Carlost pedig őrültnek nevezi. Az infáns kardot ránt. Senki nem meri lefegyverezni, míg végül Posa lép elő, hogy a királyi parancsot teljesítse. Az infáns lesújtva adja át a márkinak a fegyvert. A kivégzések megkezdődnek. Egy mennyei hang csendül fel, mely Isten trónjához szólítja a megbocsátást és békét kereső szegény lelkeket. 

 

IV. felvonás

A király szobája. Hajnalodik. Fülöp álmatlanságtól szenved. Nem hagyja nyugodni a gondolat: Erzsébet sosem szerette őt. A Főinkvizítor érkezik. A király kérette, hogy megtudja tőle: felmenti-e az egyház, ha a lázadó Carlost eltávolítja? A Főinkvizítor nem csupán Carlos, de Posa kiadatását is kéri az egyház számára. Fülöp nem akar beleegyezni, de az inkvizítor értésére adja: az egyház a király fölött áll.

Alig távozik a főpap, Erzsébet jön igazságot kérni: ékszeresládikáját ellopták. Fülöp ekkor előveszi a ládikát, benne Carlos arcképével. Hűtlenséggel vádolja meg feleségét, és oly erővel támad rá, hogy az elájul. A király segítséget hív, amire Eboli, majd Posa siet be. Erzsébet magához tér. Eboli bevallja, hogy ő lopta el a ládikát, és kimondja, hogy a király ágyasa. Erzsébet ultimátumot ad neki: kolostorba vonul, vagy elmenekül. Eboli elátkozza szépségét, és úgy dönt, hogy megpróbálja megmenteni a fogságban lévő Carlost.

Carlos cellája. Posa meglátogatja a bebörtönzött infánst, elmondja neki, hogy saját magát hozta gyanúba a flamand lázadás vezéreként, így Carlos megmenekülhet. Arra kéri, küzdjön helyette tovább Flandriáért. Lövés dörren: Posa halálos sebet kap. Utolsó erejével még elmondja, hogy a királyné másnap a kolostorban várja Carlost. Fülöp érkezik, hogy szabadon bocsássa fiát, de az apjának támad, mert őt hibáztatja Posa haláláért. A király megrendülve értesül bizalmasa haláláról. Az Eboli által feltüzelt nép Carlos szabadon engedését követeli. A börtönbe betörő dühös tömeget a Főinkvizítor megjelenése csillapítja le: rettegve esnek térdre a főpap előtt, és parancsára hódolnak a király előtt. 

 

 

 

V. felvonás

Szent Jusztin kolostor. Erzsébet megesküdött Posának, hogy támogatni fogja Don Carlost, így most V. Károly síremlékénél várja az infánst, hogy segítsen neki Flandriába menekülni. Az ifjú belép, és búcsút vesz mostohaanyjától. Fülöp és az inkvizíció érkezik Carlosért. Belép a szerzetes, és arra figyelmeztet, hogy a szív csak a mennyben lelhet nyugalmat. Személyében mind Fülöp apját, V. Károlyt ismerik fel.