Elmondhatatlan mennyire szeretem az Operaházat, mennyire szeretek elmenni előadásokra, amiket itt tartanak. Mostanság zenét hallgatok, ahogy megérkezem az épület elé, és szinte mindig valami olyan dallal fejezem be a sétámat, és állok meg az épület előtt, ami illik hozzá (Mayerling - A hattyúk tava szerelmi rész; Mefistolénál nem emlékszem mi volt, lehet egy Katy Perry szám a nem cukiskodó fajtából; Máté-passióhoz Az Operaház Fantomja tetőjelenet rock verziója Jonathan Young feldolgozása).
Insta bejegyzés (klaudia.kovacs.20)
"Mindannyian megallunk es kialtunk a sirba: Nyugodj
bekeben, bekeben nyugodj." A Nagyhét a megrendito Máté- passióval
kezdetét vette. Nagyon szép volt, az oratorium 2 és fél oras,
megszakitas nelkul. #operahaz #operazenekar #operahazgyermekkara
#operaénekes #operaénekesnő #mátépassió #szünetnélkül #németnyelven
#repkedtekaszavak #vetitoszoveg #operahouse #operabudapest #megrendítő
#konnyvisszafolytos
Az estről
Nem gondoltam volna, de teltházas volt az előadás. 2 és félórás oratoriumot hallgattunk, Kovácsházi István, mint Jézus szerepében, kívülről megtanulva szövegét szépen énekelt, szerepelt (leginkább szerintem a szombati Keresztkantátákban teljesedett ki, ott ő egyedüli énekesként vitte hátán a darabot). Kifejezetten kiemelni senkit sem szeretnék, egyformán jók voltak, a kórus is kiválóan teljesített, illetve hát csodálatos zenekar - róluk -mint általában- szuperlativuszokban kell beszélnem, mert megérdemlik. A kórus a színpadon foglalt helyett, a szólóénekesek az előtérben ültek/álltak, mögéjük és a kórus elé egy ponyvát engedtek le, amin a német szavakat jelenítették meg különböző módokon, szertefoszlottak, egyes megjelenések nagy összevisszaságot keltettek, bizonyos szavak/mondatok jobban ki voltak emelve. időnként pedig egy vagy a kezdetben két különböző személytől származó kéz adta át a mécsest, egyik a másiknak.
A Húsvét szellemiségét megéltem, ráhangolódtam az ünnepre, de valójában mindig elszomorít...
"Oratórium egy részben, német nyelven, magyar és angol felirattal
A Máté-passió Bach
legnagyobb műve, mely nemcsak a protestáns egyházzenében, hanem az
egyetemes zenetörténetben is felülmúlhatatlan csúcspontot jelent. Bach
halála után a mű feledésbe merült. 1829. március 11-én, az eredeti
előadás után egy évszázaddal a darab Felix Mendelssohn-Bartholdy
vezényletével újra megszólalt Berlinben. A zeneszerző karmester a
romantikus előadói gyakorlathoz igazította a művet, egyharmadával
megrövidítette, hatalmas (158 fős) kórust és ehhez illő nagyzenekart
alkalmazott. A nagy sikerre való tekintettel Bach születésnapján,
március 21-én megismételték a hangversenyt, amely jelentős társadalmi
eseménnyé vált, jelen volt az udvar és a korabeli német értelmiség
színe-java. Ez indította el a Bach-reneszánszot, tágabb értelemben a
régebbi zenék feltámasztásának szokását is.
Az oratórium eredeti kiadója - Publisher: Bärenreiter Verlag / Urtext Edition - Bärenreiter Praha s.r.o."
Insta bejegyzés (klaudia.kovacs.20)
Keresztkantáták. Kortars balett vegyitve Bach muzsikajaval. 1 oras eloadas. Hatalmas ovacio es taps Kovacshazi Istvannak, aki a darab hangja volt. A tanc nem volt szamomra annyira megnyero... Boldog Nyulat Mindenkinek! #eiffeltorony #eiffelműhelyház #eloadasonjartunk #keresztkantáták jah, es a kocsi, az a Tunderkiralynobol valo tok veletlenul fedeztem fel, pedig ott volt, szinte az arcomban...
A délelőttről
A darab 1 órás volt, felemelkedett hangvételű, magyar-német nyelven szóltak a dalok. A táncosok kortárs balettot adtak elő, néhol eléggé fura volt a kontraszt, a kezdőkép, hogy papoknak vannak öltözve, még a nők is, nagyon tetszett, illetve a térbeli sakktáblaszerű építmény, amin lépkedtek különleges hatást nyújtott. A szöveg elvont, nem konkretalizált volt, a zenekar kisebb felállással szerepelt, mint szokott. A zene csodálatosan szép volt.
2022.ápr.10. délelőtt 11.00, helyszín: Magyar Állami Operaház
Mefistofele
Szokásom figyelni Erwin Schrott-ot, ő az egyik nagy kedvenc operaénekesem. Első alkalommal a Figaró házasságában láthattam, előzetesen pedig akkor nyert meg magának, amikor a születésnapját ünnepelték rendkívüli módon a Don Juan darab végén az Erkel színházban, amikor decemberben jött vendégszerepelni. Ez számára is roppant jóleső gesztus volt, látszott rajta a meglepettség és a meghatódottság. A mostani új darab kapcsán készült vele egy riport, amiben felidézi ezt az eseményt, ez mindig kedves emléke marad Budapestről.
Schrott-ot sikerült levadásznom a Figaróban. Megtudtam, hogy Mefistolét is ő fogja alakítani, meg kellett szereznem a jegyet az egyik alkalomra, csak sajnos ez nem jött össze, mivel a jegyszerzés idején még bizonytalanság volt, hogy ő lesz, de én mindenképpen ragaszkodtam a matiné operához. Mostanság elég sok darabnál ezt be tudtam iktatni, főként a borzalmas fekvésű Eiffel toronyra ez fokozottan igaz.... csak sajnos az új bérletben megint esti alkalmakra van lehetőség... Nos, Erwin nem volt, de a váltótársa is kiválóan szerepelt.
Íme, összefoglaló, jegyzeteim (ékezet hiánya) az estről:
Öblös hangú énekes Erwin helyett, de jól játszik - a spanyol származású bariton, Rubén Amoretti. :)
A dél koreai srác helyett szinten más játszik, erről tájékoztattak minket
az előadás megkezdése előtt. Full korrekt, ahogy eddig is az operától.
Első felvonás alatt 2 miniszünet volt, amivel eddig nem találkoztunk,
sokakat a nézőtéren a 2. már megtévesztett, így a jegyszedőknek vissza
kellett terelni az embereket a helyükre.
Történet
A prológusban koztes vilagban járunk, ahol a pokol es a meny összeér,
Mefisto elhatározza elmegy a foldre es kísérője lesz egy különc
ferfinek, akit Faustnak hivnak. Az angyslok a drmonokkal harcol,
megjelenik a tuzes kard is. Mindenki zacskót huzott a fejere, es
esokabatot viseltek. Kis angyalkorustol az ordog kiakad es elhagyja a
szintert, a gyerekek hangja igazi kerub hangzas volt, a mennyei
miniangyalokat is igy kepzelnem el.
A földön egy
kis varosba járunk, az emberek hétköznapi dolgsikst vegzik (apro
papirhszak a google terkeprol, es mindenkinrk volg még apro baba jateka
is: mosogep, funyiro, stb.) Faust retteg Mefistotol, baratjanak mondja, h
a tavolbol erkezo alak, akinek a laba nyomat tuz kiseri, az nem
szerzetes, hanem az ordog. Rovid beszelgetest kovetoen, amiben erejet
fitogtatja a gonosz (gyilkossag, felgyujt egy hazat, foldet reng) Faust
es Mefisto alkut kotnek. Itt fent a ferfi mindent megkap az ordoggol, a
tulvilagon viszont ez forditva lesz, neki kell szolgalnia. Faustot egy
no szerelmenek meghoditasa erdekli,igy belemegy az alkuba,a tulvilagi
let nem erdekli, a foldon akar boldog lenni. Margaretha szuzies no, aki
akkuratus jellemu anyja nevel. Mig Mefistole a szomszedasszonnyal
veszodik, addig Faust Margareth fele bizonygatja szerelmet... vegul
beteljesedik, de ennek ara van....
2.felvonas:
boszorkanyszombat, elvhajhasz eletet el Faust es Mefisto,
jatekbarlangban jatszodo jelenet, Mefisto megkoronaztatja magat az EU
zaszlajaval, a Fold pusztulasat jovendoli meg cinikus hangnemben.
Faustot kiserti a mult, latja volt szerelmet, Margarethet.
Margareth
bortonben van, a vad ellene, h megmergezte az anyjat es a csecsemojet
megfojtotta. Kezdetben tagadja, de amikor mar Fausttal talalkozik,
bevallja, o volt a tettes es minden vad igaz. Fel az ordogtol, amikor az
megjelenik, megkeri Faustot assa meg neki es ket szerettenek a sirjat.
Faust ki akarja szabaditani, de a no nem megy vele, helyette megszabadul
buneitol es meghal, utjat angyalok kiserik. Ver jelenet: Margareth
osszekeni magat es azzal festi meg, hol szeretne sirokat. Mefisto Faust
alol kihuzza a lepedot, amin a ver van.
3.felvonas
Futurisztikus.
Gombokben, szappan buborekokban lebeg 3 ferfi. Eloterben eppen egy
ferfit boncolnak, a segedek es Helene, a boncolast vegzo no eszik a
vert....kesobb kiderul Margareth volt, csak eszmenyive valtozott. Faust
beleszeret es udvarol neki, nagy szerelmi fellangolas. A felsorakozott
gorog lanyoktol a vazat elveszi es osszetori. Mefistot legyozi a
szerelem diadala. Felkotik a bukott angyalt.
Mindenki beöltözik esőkabátba, Mefisto elveszi tőlük majd visszaadja a kabatot,
van akinel nem talal semmi ruhat. Mindenki levetkozik a darab vegen, a
ruhak a spiral diszletrol ledobasra kerulnek, a megtisztulast jelkepezve
ezzel.
A szerelem legyőzi a gonoszt, Mefisto nem nyerhet. Érdekes volt ez az athéni (3.felvonás) jelenet, a vérszívás csővekkel (hátam mögött a nézőtársak felhorkantak). Létay-t a vörös hacukában nem is ismertem meg, csak később, amikor a sapkát levette, derült ki számomra, hogy a szűzi lány és ez az érettebb, igazi nőt is ő alakította, ezért szerethetett bele még egyszer Faust.
Díszlet: egy spirál alakú erődítmény (összeköti az Eget a Földdel), emelőszerkezetek
Jelmez: futurisztikus itt-ott (speciál az első felvonás angyalszárnyai, a plexi szárnyak), mondhatni kortalan, de a jelmezek a díszlet monumentális alakjával alkotnak egy egészet, és egymás nélkül nem tudnának létezni. Természetesen, nem tetszhet a produkció mindenkinek - többek között én nem vagyok Wagner rajongó és szerintem soha az életben a Bolygó Hollandin kívül nem lesz más darab a szerzőtől, amit megnézek - hiszen nagyon sajátos ízlésvilágot tálal, nagyon elvont a kompozició színre vitele, a rendezést egyesek kifogásolhatják. Ugyanakkor néha nem árt, ha merünk nagyot álmodni, és egy pillanat alapján döntést hozni - a darab pont ezt képviseli. A zenét nem módosították, nyilván, de a látványvilága egyedi. Azt tanácsolom, a kevésbé elvont darabok esetében, érdemes beleválni, jegyet váltani rá.
Zene: összességében szép hatást nyújt, de nincs olyan dallama, ami tapadna.
Színházi
szimbolika: ezúttal nem magamon értve, hanem a szereplőkön, Mefistolé
vörös (Rubén AMoretti) vagy fekete ruházata (Erwin Schrott).
Örök dilemma a jó és a rossz, az Isten és az Ördög harca egymással, erről szól ez az előadás is.
Alkotó és szereplőgárda az Opera oldaláról
Tanácsom: vegyetek rá jegyet, de a délelőtti alkalomra, ha jövőre lesz, idén már csak az Erwin Schrott esti előadásaira van belépő, de ezeknek az összege eléggé magas, így az átlagpolgár még fent a magasból, a kakasülő csodálatos rejtekéből sem igazán élvezheti a darabot.
Utóhatások: Mivel nem ismertem a beugró művészt (Cosmin Ifrim), ezért véletlenszerűen úgy gondoltam, hogy Boncsér Gergely lesz Faust, aztán nagyot koppant az állam, hogy a másik, kicsit alacsonyabb, pocakosabb termetű férfi a főszereplő...
Megvártam a címszereplőt a Művészbejárónál. Közvetlen volt a rajongókkal, sikerült pár lesifotót is csinálnom róla, és Facebook-on (ugye a mostani kampányban a Feribok-nak nevezett mémről tegüynk egy röpke említést), kaptam egy ölelő emojit, amikor gratuláltam szerepléséhez.
Instagrom oldalamról (- az aktuális darabról mindig írok egy szösszenetet, ha méár a blogomhoz nem mindig jutok el):
"Mefistole. Kis hamis darab, mert a 2 miniszunettel
megtevesztette a kozonseget az elso felvonas alatt. A darab modern
rendezesu, a zeneje viszonylag szep, egyaltalan nem eros, fulserto. A
rendezes kulonos volt, de latvanyos, es illet az egyes jelenetekhez,
talan a kezdes volt a legbizarabb, illetve a 3.felvonas. A fodiszletelem
egy spiral formaju epitmeny, amin gyakran fel- vagy lesetaltak a
szereplok. Az 1.felv. a villodzo fenyek, illetve a kozepen bekapcsolt
eros lampafeny miatt veszit par pontot a darab, ha ertekelnem. Ezert ha
barki fejebe venne, vegye fontolora, mert sokaig villodzanak a fenyek.
En becsuktam a szemem idonkent. Ez is 1 jo megoldas lehet. :)
Egy
beugroval is gyarapodtunk Faust szerepere, szegeny del-koreai enekes
lebetegedett, jobbulast neki! Es koszonet a Beugronak! Sajnos a nevet
nem tudom, de o se volt magyar. Mefistot Rubén Amoretti vendegmuvesz
alakitotta nagyszeruen! A tapsrendnel megpuszilta 2x az Opera szinpadat,
igazan kedves gesztus, nekunk meg megrendito pillanat volt. #mefistole
#operahaz #operabudapest #rubenamoretti #theevilwithin #faust"
"Rubén Amoretti lesifotok az Operahaz korul. Igazabol
Erwin Schrottot szerettem volna latni, de egyes jeleneteknel
elkepzeltem, pl. amikor Mefisto a babahazbol kivett babakat es azokkal
jatszott. De amugy Amoretti csucsszuperul jatszott, igazi demoni pofa
volt, es a szinpadon megfiatalitottak, jol nezett ki nagyon, 1 rossz
szavam sem lehet ra! :) A tortenet mondanivaloja: "Olyan szep vagy, el
ne szallj!" - az elmulo pillanatrol. Faust pedig nem becsulte meg az
artatlan not, fel is vetik, h tultette magat az elozo nő szerelmen, es
maris 1 masik utan sohajtozik...De vegul nem a gonosz gyoz. Ha esetleg
lesz jovore ez az eloadas fontolora vehetem, h megnezem még 1x de mar
Schrott-tal, ha mondjuk ujfent eljatssza. De ez a szerep/darab...nem
igazan fogott meg, ugyhogy van még idom gondolkodni. :D Erdekes viszont,
es elgondolkodtato.#rubenamoretti #operahaz #operahazgyermekkara
#operabudapest #balettisvolt #angyaltanc #mefistole #teltház"
Insta: klaudia.kovacs.20
A videófelvételek az Operához tartoznak, Palerdi András alakította a címszerepet, az első felvétel a boszorkányszombatot hívatott bemutatni, míg a második a befejezés.
És, hogy az utókor számára is megmaradjon a leírás az Opera oldaláról:
"Cselekmény
Prológus
Az időtlen végtelenben kerubok dicsőítik az Ég Urát.
A Tagadás Szelleme lázadást szított a mennyben, ezért bukásra ítéltetett.
Mefisztó megvető kritikával illeti az Alkotót és dédelgetett
teremtményét, az elbizakodott porszemet, amely értelemnek nevezi önnön
fennhéjázó illúzióját, s embernek hívja magát. Olthatatlan tudásszomja,
íme, Faustot is nyomorulttá és sóvárgóvá teszi; lázálmainak semmilyen
tudomány nem szab határt, s immár emberfeletti szeretne lenni. Mefisztó
fogadást ajánl az Úrnak, amelyben Faust lelke a tét. Az Égi Hangok
elfogadják a kihívást, Mefisztó émelyegve hallgatja az aranyfürtös
angyalkák negédes döngicsélését, s undorral hagyja el az eget.
A Mennyei Seregek himnusza harsogva tölti be a mindenséget.
A legnagyobb rejtély nem az, hogy az embert a véletlen valahová az
anyag és a csillagkozmosz közepébe hajította, hanem hogy ebben a
fogságban önmagunkban olyan gondolatokat ébresztettünk, amelyek elég
hatalmasak ahhoz, hogy életünk semmiségét kétségbe vonjuk.
I. felvonás
A filozófiai tanulmányaiban megfáradt Faust a frankfurti piactéren
mulatozó polgárok színes forgatagát figyeli a távolból. Végül benne is
föllobban a lelkesedés, és elhagyva komor celláját, az életvidám tömegbe
vegyül. Ám leszáll az alkony, a város elcsendesedik, s a kihalt utcákon
hirtelen újra egyedül találja magát mester és tanítványa. Csak egy
sötét ruhás alak követi őket, aki végül megtöri a tavasz szépségein
merengő Faust ábrándozását, és fölfedi kilétét. A Tagadás Szellemének
nevezi magát, a teremtő rombolásnak. Boldogságot ajánl a doktornak itt a
földön, ha lelke fölött ő lehet majd az úr - odaát…
Az újkori nagy tudományos könyvtárak több millió kötetben
felbecsülhetetlen szellemi erőfeszítés jeleit őrzik. És semmi sem
bizonyosabb, mint az, hogy e művek több millió kötete között egyetlen
egy sincs, amelynek az emberiség életében realitása lenne. Az egész
újkori humanitáskultúra, a lélektan, az irodalom és társadalomtudomány, a
filozófia, a morál, az esztétika, a filológia, a vallástudomány teljes
egészében és kivétel nélkül megvalósítatlan, sőt megvalósíthatatlan,
soha realizálásra nem kerülhet, mert e művekből valóságot nem lehet
tanulni.
Faustot vonzza az egyszerűség keltette szépség: Margitnak udvarol,
akinek a mindennapi házimunkában elaprózódó életét földúlja a lovag
közeledése. Míg Mefisztó a szomszédasszonnyal, Mártával vesződik, a
lányt megbabonázza a doktor ál-filozofikus csábítása; hogy szerelmes
éjszakát tölthessen Fausttal, elfogadja tőle az édesanyjának szánt
altatót.
II. felvonás
Mefisztó a boszorkányszombat orgiájára kíséri Faustot, akit
elkápráztat a lidércek vibráló fénye. A kárhozott népség örömmel üdvözli
királyát, és kéjesen hallgatja annak cinikus jövendölését a Földgolyó
pusztulásáról. Forog a kerék, kopognak a csontok, egyre féktelenebbül
tombol az ördögi tánc, amikor látomás jelenik meg, melyben Faust a
börtönben sínylődő Margitra ismer. Lelkifurdalását túlharsogja a
társaság euforikus tivornyája.
Az újkori emberek külön-külön, főként az úgynevezett
kultúraalkotók, a moralisták, tanárok, tudósok, papok, államférfiak mind
meg vannak győződve arról, hogy igen magasrendű életet élnek. A szép és
magas gondolataikból sem egyetemesen, sem egyénileg semmi nem valósul
meg, intellektuális illúzió az egész, amely alatt gyakran ordináré,
arrogáns, hencegő, hiú, lapos, nyegle, komisz, de minden esetben
primitív ember él.
Gyermeke megöléséért s anyja megmérgezéséért Margitot halálra ítélték.
A siralomházban töltött utolsó éjszakán érkezik megmentésére Faust, aki
elborzadva talál őrületbe hajszolt kedvesére. Mefisztó megjelenésével
szertefoszlik a távoli boldogságról szőtt hiú ábránd: Margit rémülten
ismeri föl benne a Kísértőt. Undorral fordul el egykori kedvesétől, s
utasítja vissza az általa kínált szabadulást. Elítéltetett.
III. felvonás
Az évezredek homályába veszett, eszményi Görögországban vagyunk, amely
talán csak a költő fantáziájának szüleménye. Mefisztó Szép Heléna
karjaiba vezeti Faustot, hogy feledtesse vele Margit emlékét. A
királynét az érte vívott háború és vérontás víziója gyötri, amire Faust
szerelmi vallomása nyújt gyógyírt. A klasszikus boszorkányszombat
szerelmi rítusa elégíti ki szenvedélyüket, s emeli őket a realitás fölé.
Az élet értelmetlenné vált, ez az értelmetlenség az élet minden
vonatkozásában eláradt és az élet minden mozzanatát átitatta. Ha az
életnek nincs értelme, akkor az ember életcélja a semmittevő élvezet; a
felelőtlen Én gyönyöre.
A megállapodás még nem teljesült. Jóllehet Faust kiélvezte a világ
valamennyi örömét s utolsó órája közeleg itt e Földön, mégsem találta
meg azt a percet, melyben megállította volna az időt. A halál
pillanatában azonban szembe kell néznie önmagával; szellemét ekkor
utópisztikus látomás ragadja el, amelyben megtalálja egész életének
értelmét.
Az újkori ember abban a tévedésben él, hogy az intenzív művelés
szellemét magának kell megteremtenie, a célt magának kell
megállapítania, a színvonalat magának kell megalkotnia, az eszméket
magának kell kigondolnia. Azt, hogy mit kell tenni, azt az emberben élő
szeretet szelleme öröktől fogva tudja. Az erők nem az új szellem
feltalálására, hanem az örök és egyetemes szellem megvalósítására valók.
