Utolsó előtti pillanatban szereztem tudomást az előadásról. Idei évadban nem sikerült jegyet szereznem rá, ám a tömeges rajongásnak köszönhetően készült felvétel az egyik produkcióról, amit a Duna Televízió adott le késő esti órákban, 2015. május 26-án, este 23.35-től.
Ismét kedvcsinálóként bemutatom a videót, amivel az Operaház az előadást hirdeti.
Sok újdonságot, teljes átalakításokat vélek felfedezni korábbi elődjéhez képest vagy bármely más nemzetközi feldogozáshoz viszonyítva. Egyúttal a legkiemelkedőbb jelenetekről is írok.
1. Az udvari bolond nem fura, csörgőszerű kalapot visel, ruházata teljesen átlagos, kinézete is már-már daliásnak mondható. Ő inkább a herceg barátja, bizalmasa lehetne. Szeretem, ezt a fajta elgondolását a bolondnak.
2. Odilia, a Fekete Hattyú jelmeze, sötétzöld és fekete tónusaiból összeállított balettruha. Nagyon szép az összhatás, de a tiaráját másként képzeltem volna el. Az utolsó jelenetben pár másodpercig ő is újra feltűnik, holott a főszereplőt alakító táncosnő már Fehér Hattyúvá visszaváltozott (mint tudjuk a két karaktert ugyanaz a művész formálja meg). A Gonosz Szellem a két lányt körbe-körbe táncoltatja, ezzel fokozva a herceg tétlenségét és esztelen cselekedetét, miszerint a bálon a Fekete Hattyút választotta, ezzel megszegte Odette-nek tett esküjét.
3. A Gonosz Szellem csúnya bagolyra emlékeztet...vagy másra, amit nem írhatok le, mert iszonyú...
4. Kedvenc karaktereim: A négy kis hattyú, és a főhősnő kettőssége. Kedvenc koreográfia: a hattyúk tava, és Odilia 32 forgása a jegyességi bálon és a három nápolyi táncosnő.
5. A négy kis hattyú imádni való volt, minden lépést egyszerre csináltak, végre a zene sem gyorsult fel irgalmatlan tempóban. Fenomenális és a legnehezebb mozgások egyike a quartett össztánca, szerintem. 6. A legszebb jelenetek közé sorolnám a hattyúk megjelenését kis tűllszoknyájukban, kecsesek, könnyedén és szépen táncolnak, igazi összhatást láthatunk. A palotai népek koreográfiájáról is érdemes szót ejteni, mivel rendkívül látványosak, színesek, ellentétben állva a tiszta hattyúkkal. 7. A díszlet minden nemében szép. Rögtön magával ragadja az embert, de nem is számítottam másra, mert az Operaházunk kitesz magáért minden egyes alkalommal, ez a színi világ mesterfoka.
8. Az előadás végén a herceg hal meg, a vízbe fullad, Odette és társai csak eltűnnek szem elől. A bolond érkezik, hogy megmentse urát, de már hiába próbálja felrázni. Érdekes megoldás, mivel más rendezésben, a kijevi balettben a herceg kiszakítja a Gonosz Szellem szárnyait, megöli, így a lányok feletti varázslata is megtörik. Egy másik feldolgozásban, egymás karjaiba omlik Odette és Sigfried, Az előbbit lentebb közölt - szintén saját bejegyzésemben - linken keresztül találjátok, úgy a szép összeölelkezés lezárást itt láthatjátok (Bolshoi ballet, teljes előadás):
Visszatérve a magyar produkcióra: Az este sztárja volt, Nakamaru Shoko, aki 2013 óta az operaház magántáncosa. Az Operaház Fantomja 700. ünnepi előadáson volt alkalmam megcsodálni és páratlan tehetségéről tudomást szerezni.
Szeretném látni az Operaházban, remélem idén sikerül, mert ősszel újra táncolnak a tó környékén a szegény hattyúk...
Nem szokásom filmekről ítéletet mondani, lévén, hogy kevésszer nézek vászonra vetített előadásokat, a mozi sosem vonzott. Vannak persze kivételes alkalmak, de úgy gondolom, a színház előnyösebb, egyszeri és megismételhetetlen pillanatoknak lehetek tanúja. Miközben egy filmet végtelenségig lehet ismételni.
Sajnos, az idei évadban lecsúsztam arról a pár alkalomról, amikor a Budapesten, az Állami Operaházunkban a Hattyúk tavát bemutatták.
Sosem voltam még balett előadáson, bevallom, hogy az első ilyen élményem egy Barbie rajzfilmhez köthető - A Barbie és a Diótörő. Csajkovszkij népszerű balettelőadását dolgozták fel animációs film formájában. A zenéje elejétől kezdve megragadta a képzeletemet, és a kidolgozása sem volt rossz, élvezhető és szórakoztató meseként lett tálalva, kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott a megtekintése. Utána tombolásba kezdtem, és nagy vágyam volt, megszerettem volna nézni az igazi előadást is, ám viszonylag gyorsan elkapkodták a jobb helyeket, és már csak a legdrágább jegyek maradtak, azok között is csak pár darab, túlságosan későn kezdem neki az ostromnak. És ez két éve így megy.
A hattyúk tava esetében lépni szerettem volna, végül ez sem jött össze ebben az évben, így nem került sor az operaházi látogatásra, amitől vérzik a szívem, viszont a következő évben mindenképpen meg kell ejtenem a "találkozót", mivel a pozitív vélemények serkentően hatnak rám, és a pár hete olvasott a balerinák, fájdalmaktól nem mentes, világába kalauzoló könyv (Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem) még jobban a balett bűvkörébe szólított.
Az operaház videója, még erősebb késztetéssel ösztönöz a jegyvételre:
Mert úgy érzem, ezt látnom kell!
Kijevi előadás teljes egészében:
Történet
Meseszerű, és az operákhoz híven itt sem minden esetben happy end-del zárul az előadás. Történet egy elvarázsolt lányról és barátnőiről szól, akik egy szörnyű átoktól szenvednek: nappal hattyúkként élnek, míg éjszakára visszaalakulnak emberi alakba. Az átkot csak az igaz szerelem tudja feloldani. Egy éjszaka Odette megismeri a herceget, egymásba szeretnek és a férfi ígéretet tesz, hogy elveszi. Ám, a palotában tartott báli vigasságban a gonosz varázsló megjelenik lányával, Odilliával, aki a megtévesztésig hasonlít Odette-re, de annak szerethető, ártatlan jelleme kevésbé érzékelhető benne. A fekete hattyú képében megjelenő Odillia elcsábítja a herceget, és a férfi, mivel azt hiszi Odette-t látja, esküt fogad neki, és akkor a háttérben megjelenik az igazi Odette, aki csalódottan áll, és megtörten elsiet a színről. A hattyútársnőivel tudatja, hogy nem lesznek megszabadítva az átoktól. A herceg próbálja menteni helyzetét, szembeszáll a varázslóval, és harc közben letépi annak szárnyait. Odette és társai végül felszabadulnak. A rendezési koncepciótól függ, milyen változatban mutatják be a darabot: 1. Odette haldoklik, de Siegfried herceg bátorságának köszönhetően felszabadul, a férfi megöli a gonosz varázslót, Rockbart-ot. A főszereplők életben maradnak. 2. Odette nem talál kiutat a helyzetéből, öngyilkos lesz vagy őt ölik meg. 3. A szerelmesek meghalnak. 4. Odette életben marad és a herceg leli halálát a habok között. 5. Egy nagyon szeretni való megoldás, emberként mutatja be a darab elején Odette-t az egyik orosz balett társulat (szereplők: Svetlana Zacharova és Roberto Bolle), a végén a varázslót vízbe fojtja Siegfried, és a túlparton megpillant egy leányt. Odette rácsodálkozik önmagára, majd szeretettel fordul a herceg felé, aki felszabadította őt és barátait az átok alól.
A filmadaptáció, A fekete hattyú
Natalie Portman, Vincent Cassel és Mila Kunis főszereplésével mutatták be a Fekete hattyú című filmet, 2010-ben. Az alkotás sikerét bizonyítja, hogy több díjra lett jelölve, sőt a női főszerepet megformáló Natalie Portman, alakításáért Oscar-díjat kapott.
A darab egy fiatal és tehetséges balerináról (Nináról) szól, aki New Yorkban él, édesanyjával. Az anyuka, egykor balett-táncosnő volt, de tudásban nem közelítette meg a lányát, aki nagy átalakuláson megy keresztül egy bizonyos szerep megformálása érdekében. Az ő vívódását, egy balerina életének gyötrelmeit nézhetjük végig, a filmben végigkísérjük Ninát, az ő szemszögéből képet kaphatunk a balerinák, a klasszikus tánc kegyetlen világáról.
A főszereplő, a New York-i balett társulat tagja, éppen készülnek bemutatni a Hattyúk tavát, és a rendező szerepválogatást tart. Nina mindenképpen el akarja játszani a főszerepet, de a próbákon túlságosan merevnek és szenvedélytelennek tűnik, a rendező is úgy véli csak a fehér hattyút látja a lányban, de a feketét nem. A lány csalódott, de mindent képes lantba vetni, így leköszönő balerinacsillag rúzsát eltulajdonítja, és a következő napon ismételten próbálkozik a férfinél. A rendezőt megcsókolja, megharapja a száját. A férfi úgy gondolja, hogy a balerinában meg van a fekete hattyú csak elő kell csalogatni belőle, így Nina esélyt kap a bizonyításra, megkapja a főszerepet, ő lehet a Hattyúkirálynő. Az előadás sajtótájékoztatóján búcsúztatják a régi csillagot és ünneplik az újat. A régi utálkozva bántja a lányt, és sértéseket vág a fejéhez, miért is kaphatta meg a szerepet. A jelenet alapvetően fontos eleme egy szobor, ami emberi alakot ábrázol, ám a képzőművész elrugaszkodva, karok helyett szárnyakat kölcsönzött/faragott a figurának. A balerinát anyja óvja, félti és igyekszik beleavatkozni a gyermeke életébe, úgy érzi lányát teljes mértékben felemészti a szerep. Nina, hogy az elvárásoknak megfeleljen, önmagának okoz fájdalmat, kaparja a hátát az éles körmeivel. A próbák alatt feltűnik egy új balerina, Lilly, aki igyekszik közel kerülni a zárkózott természetű lányhoz. Segíteni szeretne, de igazából magával rántja a mélybe, kiváltképp, amikor együtt elmennek bulizni, és a barátnője italába hallucinogén anyagokat tartalmazó tablettákat önt, amitől az, a továbbiakban nem tudja megkülönböztetni a kitalációt a valóságtól, ebből alakulnak ki a furcsa látomásai is...
A film végén, Nina megtalálja a benne rejlő fekete hattyút, bár az igazi démoni hattyú tulajdonképpen Lilly volt, hiszen ő hívta elő belőle a sötétséget. Nina a premier napján kábán ébren, vádolja anyját, aki nem keltette fel időben, ráadásul még le is mondta a premiert. Úgy véli, nem foszthatják meg a szerepétől, elmegy a színházba, és megnyugtatja a rendezőt, képes végigvinni a darabot. Lilly lenne a váltója, ám ő ezt képtelen megemészteni, így mindent megtesz, hogy a lány még véletlenül se kerüljön a szerep közelébe... Nina a színpadon tökéletes fehér hattyút táncol, teljes átéléssel, de egy ponton a hallucinálása megint visszafogja, így a herceget alakító táncos a földre dobja őt, hátul a kulisszák mögött a társai aggódnak miatta. Az öltözőjébe érve Nina Lilly-t pillantja meg, aki éppen a Fekete hattyú sminkjét teszi fel, közben váltig állítja, hogy ő érdemesebb a karakter megformálására. Ez ismételten egy újabb hallucináció, de Nina valóságnak hiszi, ezért a balerinát a tükrökhöz vágja, dulakodnak. Lilly fojtogatni próbálja Ninát, akinek hirtelen hattyúnyaka nő, amitől a másik lány egy tört másodpercig elcsodálkozik, a megdöbbenést kihasználva, a főszereplő felkap egy törött tükörszilánkot és hasba szúrja az ellenfelét.
A színpadra visszaérve Fekete hattyúként teljes átéléssel táncol, merő érzékiség, minden mozdulatában tűz lakozik, démoni a pillantása, mozgása dinamikus és erőt sugall, a híres 32 fouetté en tournant forgás, a Fekete hattyú leglátványosabb tánceleme, tökéletesen hajtja végre. Balerina társai a háttérből figyelik mozdulatait. Ninának, tehát sikerül az átalakulás, tánc közben szárnyai nőnek, dinamikus lendülettel tör a színpad közepére és a forgása a közönséget elkápráztatja. Diadalt arat, és a kulisszák mögé sietve, eléggé szenvedélyesen, szájon csókolja a rendezőt. Az öltözőbe visszatérve észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alól vértócsa szivárog, Lilly holttestét ide rejtette, - hogy leplezze a bomlott elméjében keletkezett képet, - törülközőket ragad és az ajtórés alá tömi. Aztán váratlanul valaki kopog az öltözője ajtaján, a valódi Lilly az, aki gratulál a lánynak a bravúrjáért. Miután becsukja az ajtót, elrántja a rongyokat, és nem látja a vért. További illúziók is előjönnek, pl. egy tollpihe a hátából (bár ez még otthoni körülmények között) és a törött tükörcserép darabja, amit a hasából szed ki. Sírva fakad, majd kisminkeli magát, és újra színpadra lép, mint a Fehér hattyú. A korábbi rendezői instrukciókat követve, felsiet a sziklán, végső búcsút vesz, elsőként a varázslótól, majd a hercegtől, végül a közönség(től) sorai között helyet foglaló édesanyjától, majd a leveti magát. A drámai befejezést örömujjongás követi, a nézőket elvarázsolta az alakítás, a színpadon a szereplők is mind a szivacson fekvő Ninához sietnek, aki végül megérti, hogy egész végig önmagával küzdött. A rendező nagyon boldog, örömmel telve figyeli a lányt, míg Lilly észre nem veszi a vörös foltot Nina hasa tájéka körül. A főszereplő rájön, hogy tökéletes volt, most volt igazán tökéletes az alakítása. Mentőt hívnak, a film végén a kép elfehéredik, és a közönség hangját hallhatjuk.
Az erős akaratról, a kitartásról, és az esendőségről szól a film története.
A fekete hattyú minden nőben benne lakozik. Szimbolikus jelentéssel bír.
Nina életét édesanyja irányította, idővel viszont talpra áll, és elkezd küzdeni a céljáért, mégpedig a Hattyúkirályő szerepéért. A szobor az aulában egy jelkép, a főszereplőt megérinti és már ekkor látható rajta, hogy a szerephez igyekszik közelebb kerülni, ugyanakkor kicsit távolinak is érzi. Életében még két, további nő szimbolikus. A múltat jelentő Beth-et, aki a leköszönő balerina. Harag és mérhetetlen gyűlölet fűti Nina iránt, csalódottságként fogja fel, hogy el kell hagynia a színpadot. Van, aki leváltsa őt, tehát ő sem pótolhatatlan. Öngyilkosságot kísérel meg az ünnepséget követően, Nina önmagát vádolja, a lelkiismerete miatt, két ízben is meglátogatja a nőt a kórházban. Első látogatásakor tudomást szerez a nő állapotáról és elborzad attól, hogy összeroncsolódott az elődje lába. Második alkalommal, Beth megragadja Nina kezét, és tudni akarja, hogy mit keres nála. Beth úgy véli, ő már egy senki. A beszélgetés furcsa és ijesztő jelenetbe torkollik, amikor a nő beteg módon az arcába döfi a kis tőrt, amit a balerina hozott el. Beth a Haldokló Hattyút testesíti meg.
Beth a múlt, és Lilly a jövő.Ő az igazi és az első Fekete Hattyú, hiszen minden rossz benne rejlik: próbál bizalmasként Nina közelébe férkőzni; nem rest elmenni a balerina lakásához és elhívni őt egy italra; kábítószerezik, pimasz és provokatív, férfiakat csábít el; züllött életet él, táncban szertelen és szenvedélyes, ám de pontatlan. Ő egy fajta szabadságot jelent a főszereplő számára, titkos érzékiséget, tiltott gyönyört. Nina rosszabbik oldala, aki beviszi a dolgok sűrűjébe, nem tágít mellőle. Nina egy baljós árnyékként érzékeli Lilly jelenlétét az életében, és vetélytársnak tekinti, hisz azt hiszi, hogy a lány a szerepére pályázik. A jelenlétével előcsalogatja a zárkózott Niná-ból az érzéki Fekete Hattyút.
Nina a jelen szimbóluma, egy naiv, egyszerű, prűd lány, igyekszik minden tudását megmutatni a próbákon, bár hiányzik belőle az az erő, ami a Fekete Hattyú eljátszásához szükséges. Még a rendező is erkölcstelen utakra próbálja biztatni, hogy így közelebb kerüljön a lány a szerephez. Nina megismerkedik mindkét nővel, és a jellemük egybegyúrva beépül Nina bensőjébe, újabb alakot ölt, ez lesz a lány valódi Fekete Hattyúhercegnője. A főszereplő lelki és testi átalakuláson megy keresztül, míg végül eljut a karakteréhez, bár eközben elveszít mindent és a lelkét felemészti a szerep megformálása. Folytonos tévképzetei támadnak, Lilly-vel, Beth-tel kapcsolatban, saját magától is megriad, a tükörképe önálló életet él. A főszereplő mindent eldob, csak, hogy tökéletes lehessen. Édesanyjával is hadakozik, a film végén eléggé komolyan összevesznek, ám az anyai szív nem törik meg, lánya előadásán jelen van. Tekintetük összekapcsolódik.
Az anyának egy híres mondata: Mi lett az én édes kislányomból?
Nina válasza: - Meghalt, nincs többé.
Angyalból ördöggé válik, ennek a folyamatnak lehetünk tanúi. Nina a Fehér Hattyú.
Az ember vonzódását, a valóság és az illuzió, a jóság és az ördögi örök ellentétéhez, a zenébe és táncba foglalja a mű, amit a Hattyúk tavának hívunk.
