Visszatér az egyik legjelentősebb előadás a musicalirodalom történetéből a Margitszigetre!
2024-ben bejelentették, hogy a 2025-ös Margitszigeti Szabadtéri Színpadra egy kooperáció keretein belül színpadra viszik a Rudolf - Az utolsó csók c. musicalt. A darab története a koronaherceg és szeretője találkozását, szerelmi kapcsolatukat és az öngyilkossághoz vezető utat mutatja be. Személy szerint Az Operaház Fantomja mellett a legkedvesebb darabom volt. Örömmel töltött el a hír, miszerint újra lesz Magyarországon az előadás, ám a magas árak lelomboztak... Feszült figyelemmel kísértem a szereposztásról szóló híreket, és nemrég sajtótájékoztatót tartottak Győrött, ahol pár dalból álló csokrot állítottak össze a hivatalos szereplőgárda 2-2 főszereplője. Mint ismert, Rudolf szerepében Sándor Péter és Kocsis Dénes fog feltűnni, míg Vetsera Máriát Jenes Kitti és Nagy Alma Virág (korábbi cikkek szerint Virág helyett a Madách színházból is ismerhető Gadó Anita lett volna a szeretői karakterben, de ez mostanra megváltozott). Egyébként díjazom, hogy egyrészt a nagy közönség számára nem ismert művészt behoznak, és ő inkább kislányosan bájos, nem úgy mint kolleginája (Rent-ben a kurvás Mimi szerepben eléggé nem az jött le, hogy egy szende valaki... viszont az csak egy szerep :D)
Amennyiben szereted bármelyik szereplőt, vagy érdekel a történet és megnéznél egy fülbemászó dallamokkal rendelkező, Frank Wildhord által jegyzet darabot, ajánlom szeretettel. A rendezés újszerű, hiszen egy közös munkája a Győri Nemzeti Színháznak és a Margitszigeti Szab. Szín.-nak. A darab ősbemutatója 2008-ban volt a budapesti Operettszínházban, remek szereplőkkel. Számomra rögtön szerelem-darab lett. Majd pár év múlva, a budapesti zárását követően Pécsett rendezték meg. Külföldön (Ausztria, Japán) is sikert aratott, bár több karaktert megváltoztattak, pl. Vetsera Mária karakánabb, erősebb női jellemet kapott, a kislányos báj már nem látszodott rajta; Stefánia koronahercegné szerepe jelentősebb változásokon esett át, erősebb és valahogy jobban szimpatizálhattunk vele, megértettük cselekedeteit; Pfeiffer - a darab mesélője és folyton jelen levő bábjátékosa teljes egészében ki lett írva a történetből.
A régi, az ősbemutatós Rudolf, azért volt jelentős, mert az Operettszínház régi és új kedvenceket tudott hozni be általa a köztudatba. Rudolfként Dolhai Attilát és Mészáros Árpád Zsoltot láthattuk, míg Vetsera Mária szerepében debütáltak a Vágó lányok, vagyis Vágó Bettina és Vágó Zsuzsi.
Az új csapattal nem érzem át azt a szenvedélyt, amit a régivel. A dalokat meghallgattam, de mindegyik furán szólt a kiválasztott Rudolfok esetében. A lányok még elfogadhatók, de a két srác nekem nem adja vissza a koronaherceg személyiségét, dalban egyáltalán. Ez az én véleményem. Amennyiben, Te szereted Sándor Petit vagy Kocsis Dinit, ott a helyed a júliusi alkalmak egyikén (vagy többikén).
Teljes szereposztás: https://musicalinfo.hu/rudolf_musical_2025ben_a_margitszigeti_szabadteri_szinpadon_jegyek_es_szereplok_itt_6207
Videók:
Ez most más - ikonikus dal a darabból, az első találkozást követően
Hétköznapi hős - Rudolf keresi a kiutat a rivaldafényben töltött életéből Így vagyok csak én - Ez egy felszabadultabb dal, elfogadás és újrakezdés lehetőségeit boncolgatja Szerelem kell és semmi más - Vetsera énekli az első felvonás zárójelenetében, biztatva Rudolfot, hogy együtt mindent átvészelnek, csak hinniük kell egymásban
Hol kezdődött a szerelem? Régebbi írásom a darabról: https://phantomvizio.blogspot.com/2014/05/csak-szallj-csak-szallj-miert-kell-hogy.html
A tudós, aki túl sokat gondolkozott és saját magából szörnyet alkotott....
2022.június 8. szerda, 19.00 Dr. Jekill és Mr. Hyde, Budapesti Operettszínház
"Egyedül kezdtem. Egyedül is kell befejeznem."
Ha azt kérdeznétek, mikor jártam utoljára az Operettben? Hát, nem tudnék a kérdésre válaszolni. Szinte ősidők óta. És miért? Mert valahogy nem találtam vissza az Operettbe, nem került elő olyan darab, amire azt mondtam volna, hogy na! Ez kell, ezt meg akarom nézni. De legutolsó emlékem a színházi pajtásnőmmel volt, az Abigélt néztük meg páholyból az Operettszínházban (régebben a Tháliában volt). És teltek az évek, és egyre nagyobb lett a szakadék köztem és a színház között. Eltűnt, pedig régen nagyon sokat köszönhettem neki... erről bővebben később mesélek!
Viszont, most a Jekyll és Hyde az érdekes számunkra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, illetve barátnőm kívánságát figyelembe véve, egy Jekyll és Hyde előadásra próbáltam jegyet szerezni, amiben Sándor Péter alakítja a főszerepet. Miután megbeszéltük, hova ülünk, repült a foglalás kérése a telefonon, majd a színházba térve átvettem. Különös élmény volt, amikor ismét átléptem ennek a teátrumnak a küszöbét... sok év telt el, és megváltozott. Hogy jobb lett-e? Javára vált? Nem tudom megmondani. Csak az emlékképeim között másként létezett az Operett. De számos változáson esett keresztül 2010 után... ha jól datálom az időpontot... Az épület is megváltozott, a vezetőség is, a színészek és színésznők csapata, illetve a jegyszedők sora is kicserélődött vagy változott....
Frank Wildhorn garancia, mint név, hiszen szeretett musicalemet ő írta meg: Rudolf, Az utolsó csók. Illetve a darabból ismertem már két dalt (aztán, ahogy haladtunk előre a történetben és jöttek a dalok, feltűnt, hogy nem 3 hanem 5 dalt is ismerek), de az egyik az, amibe igazán beleszerettem, mert egyszerűen gyönyörű:
A csillagok idején, egy olyan dal, ami már régóta kísért. Szeretem, ha szerepel bármelyik musical gálán. Csodálatos a dallama, a szöveg az elvontabb már, nem annyira konkrét mint a német változat, ahol a darabbeli szerepükről, sorsukról énekelnek.
A történet - a kivégzések Mielőtt elindultam volna a színházba, nehogy teljesen tudatlanul üljek be, utánaolvastam, miről fog szólni az est. A főhős egy emelvényen érkezik, miután a nézőtérre csend telepedett a színpadon pedig a függöny szétrebbent. Dr. Jekyll fehér, orvosi köpenyben énekel...arról, hogy miről? Fogalmam sincs, nem maradt meg, csak az a pillanat, ahogy az ének végeztével a közönség euforikus állapotban kiáltozott, hogy mennyire elnyerte sokak tetszését.... lehet nagyot énekelt, de még eléggé unalmas volt a kezdés...aztán jött a folytatás... A lánykérés, a csodaszer bemutatása a bizottságnak, akik elutasítják kérelmét. A főszereplő motivációja viszont a darabban nagyon is egyértelmű, sőt megrendítő, azon dolgozik, hogy bomlott elméjű édesapját visszahozza az életbe...a férfi tolószékbe kényszerült, és nem tud fiával kommunikálni. Egy test, amiben a lélek egy fogoly. Jekyll a kísérletezést ezért űzi, hogy tudjon segíteni neki.
A főszereplő istenkomplexus hajlamú, valami újat akar teremteni, de ehhez emberi kísérletre lenne szüksége...lévén, hogy az elit bizottság úgy dönt nem támogatja az ötlet végrehajtását, saját magán kell tesztelnie a szert. Dr. Jekyll szörnyeteggé válik, és felemészti a másik énje, aki velejéig romlott.A férfi be akarja bizonyítani, hogy a találmányával az emberben külön választható a jó és a rossz. Mivel abszurdnak találják és őrűltnek az ötletét, kénytelen más utat választani... A laborban beveszi a szert, előtte a naplójában leírja mit/mikor tett, a tapasztalatait... és a gonosz testet ölt, sőt olyan annyira, hogy saját nevet (Edward Hyde), és "krézi" kinézetet, berekedt hangot kap, a főszereplő elméje így kettévált, és egy borzalmas gyilkos alakját felvéve jelenik meg a színpadon... "Szabad vagyok!" - felkiáltással tudatta a nézőkkel megérkezését.
A bizottság tagjait sorra öli meg, az első a kéjenc (de mindenki a városban, Londonban, úgy hiszi hithű katolikus ember) püspök, akit egy villanyoszloppal öl meg. Tetszett a jelenetben, hogy amikor eltörte a lámpát tartó oszlopot, az szikrákat szórt. A gazdag, idős nő (akit vén banyának nevezz és állítja a nő vagyonát saját magára íratta?) nyakát elvágja, másik két férfit leszúrja. A kutyát elrabolja (aki nagyon aranyosan nézett körbe, amikor a gazdáját megölték, ő a mellkasán állt, aztán értetlenkedve körbe nézett, hogy akkor most mi van?) Tetszett, hogy Hyde a maga lassított, széles léptekben járó mozgással a kutyához lépett és elvitte magával. :) Az utolsó gyilkosságra a 2. felvonásban került sor, akkor az áldozatot, aki tudta, hogy üldözni fogja a rém, gondolta biztonságban lesz a pályaudvaron....de nem volt... jött a vonat, és Hyde belökte a szerelvény alá... a jelenet nagyon ki volt dolgozva, szabályos sokkot kaptam, és a közönség java része is megdöbbent, érződött a levegőben...
Női viszonyok
A darabban két hölgy szerelmes Jekyll-be. Az egyikük, egy tiszta lélek, aggódó, nem igazán nagy dallamokat megéneklő szerény, előkelő család sarja, Emma. A lány apja sokszor kétségbe vonja lánya döntését, szerinte nem helyes, hogy Jekyll-hez akar hozzámenni, mert a férfi szerinte egy megszállott tudós. Vele, kizárt, hogy a lány boldog legyen. Ráadásul a saját eljegyzéséről is elkésik Jekyll.... Emma mindvégig bízik az orvos adottságaiban, egyszer otthonában is felkeresi és biztosítja szerelméről a férfit. Kitartása az esküvőig tart, ahol sajnos a szer hatása erősebb a doktornál, és Jekyll Hyde-dá változik. Mielőtt ez bekövetkezne, megkéri az ügyvéd barátját, hogy ölje meg, mert nem élhet így tovább...úgy érzi lassan felemészti a gonosz énje, és félő neki nincs annyi ereje, hogy féken tartsa és erősebb legyen nála...a hatalom a gonoszé lesz....
A másik nő, egy prostituált, Lucy. Jekyll a legénybúcsúján a bordélyba látogat barátjával, John-nal (aki az ügyvédje is), itt ismerkednek meg egymással. Jekyll felajánlja segítségét a lánynak, aki a jó szándékot nem is tudja realizálni, reménykedni kezd a szerelemben... meg is látogatta alkalomadtán a férfit, hiszen a másik énje járt a nőnél az éjjel és ellátta a baját... Jekyll kezeli a sebeit. A darabban, végig az ő karaktere fejlődik, és mondhatni inkább ő a női főszereplő, és társa Jekyll/Hyde-nak. Annak ellenére, hogy ellenpólusként kellene viselkednie, hiszen az egyik nő a doktort, a másik a gyilkost szereti, nagy a vonzalom az orvos irányába. Nem tud olvasni, mivel az ügyvéd tudatja vele a levél tartalmát, amit a darab végén kap kézhez Jekyll-től, arra kéri, hogy haladéktalanul távozzon Londonból, mert baja eshet... Sajnos, porul jár, miközben Hyde az ágyra fekteti, Lucy kényszer helyzetben sírva fakad, egy ovatlan pillanatban, a férfi megragadja a párnát és megfojtja... (eredetileg a pályaudvarra igyekszik és Hyde egy kötéllel felakasztja)
Dalok
Lucy sok dalt énekelt, ő a Vörös patkány? nevű bordély egyik főatrakciója, de nem a főmadame. Azt egy másik színésznő alakította. Ők ketten énekelték karöltve a prostituáltakkal a Csillagok idejént. Mivel általában ez egy duett volt, most kibővítették a nőkkel, akik egy-egy mondatot énekeltek meg. És a dal csúcspontjánál, a két nő a szokásos lebegő deszkán állva, háttérben csillagfényes megvilágítást kaptak... Szép volt.
A férfi kell - látványos koreográfia, nagy beleéléssel, Nádasdi Vera ott volt a szeren.
A Túl szép című dal, már szerelmi vallomásnak tekinthető az orvos irányába, és nagyon érzelmes, bájos dal.
Emma figurája nem kapott érdemleges dalt, valahogy sekély maga a karaktere, támogató figura, de nincs olyan szélesen ábrázolva a jelleme, mint a prostituáltnak. Nála kialakulnak érzések az orvos iránt, illetve a szörny iránt is. Emma esetében már van létező, meglévő szerelem, a hűsége a darab végéig kitart, amikor is elveszíti vőlegényét...
Jekyll/Hyde: A főszereplő jó oldalának van egy kifejezetten kiváló éneke az 1. felvonásban. Kíváncsi voltam milyen lesz Sándor Péter előadásában. Észvesztően szép volt! Előtte egy emocionális pillanat, hogy az apját próbálja etetni, aki a tolószékbe kényszerült, apa és fia közötti kapcsot megjelenítették, ezért sem tudtam elítélni gonosznak látni a főszereplő törekvéseit... Szóval, az emberség megmutatkozott, szeretet formájában, és amikor egyedül maradt, meghozta döntését, a kísérleteznie kell, hogy megmentse apja életét... Eljött az óra című szám után, én sem fojtottam magamba az üdvrivalgásomat. Nagyszerű volt. Maga a színész az egész darabot a hátán vitte, én is izgatottan vártam minden megjelenését, bármelyik alakjában is volt, bár mondjuk a gonoszabbik énnek jópofa járást találtak ki, illetve a berekesztett többször is, ennek használata is jócskán nagy teherbírást jelenthetett a színész hangjának. Sem fals hang, sem rosszul mondott szöveg. A férfi egész végig tökély volt. 33 éves, fiatal orvos. Ez hihető (nem úgy, mint a 2 idősebb úr, Dolhai és Homonnay. Mindig azt vártam az átváltozásnál, mikor bontja ki a haját? Hyde ugyanis egy ápolatlan, londoni csöves volt cilinderben, ezt a benyomást keltette, kócos, zsíros haj, eltakarta az arcát. Hosszú, csimpánzmajomszerű mozgást mimmelt, a beszéde mély, torokhang, rekedtes volt. Itt-ott azért csak visszajött a rendes hangja. Igazán nehéz feladat lehetett a kettősséget művelni, egyszer Jekyll (fehér fény vetül rá, jelképezve a tisztaságot), máskor Hyde (zöld fény megjelenése, jelképezve a toxikus személyiséget). És ez dalban (Párbaj) még jobban kiütközött, amikor felváltva énekelte a szerepeket...nagyon jól elkülönítették őket egymástól, mégis bizarr volt a jelenet, a vívódás valóban tényszerű volt és előadásmód kifogástalan.
Egyéb észrevételek
Az Operettszínház belső terei - kivéve a nézőtér - vörös világítással működtették
A két ülés az erkély részen
Minden fogadó, illetve jegyszedő kedves viselkedése (Érezzék magukat nagyon jól! / Jó szórakozást!/
A szünetben a darab hátterével, egy bőrszékben mellette asztal "díszletben" lehetett fényképezkedni
Először lenyeli az üvegcséből a HJ17 szert, majd utána már karjába tölti
Nem ismertem fel Földes Tamást (aki vagy iszonyat gyorsan megöregedett vagy tényleg megőszült az évek alatt) - csak a tapsrendnél, fejemet fogtam... mert akkor realizálodott bennem, hogy több év telt el...sőt, nagyon sok év telt el és az én szeretett operettszínházi gárdám megfogyatkozott, megöregedett, eltünedezőben van... (Bereczki Zoli más teátrumokban és a médiában szerepel, zenei karrierbe kezdett. Mészáros Árpád Zsolt és családja Olaszországba fog költözni, mivel a színházban nem kapott már régóta új szerepet. Szinetár Dórát se lehet látni... A Vágó lányok, mindketten babáznak, kisgyermeket nevelnek... Németh Attila is elhagyta a színházat, Szabó P. Szilveszterről nem tudom hol jár, mit csinálhat? a régiek közül: Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Földes Tamás, Pálfalvy Attila, akiket még ismerhetek)
Hogyan tegyem magamévá azt a miliőt, ami egykoron oly sokat jelentett? A változást nehéz befogadni, főleg, hogy a színházi közeggel az Operettszínház ismertetett meg engem (2005 Rómeó és Júlia). Ennek örömére a darab szünete alatt, valahogy - mellékhelyiség keresés közben - elkeveredtünk az erkély jobb oldalára, ahol először ültünk. Abban a pillanatban a székekbe pattantam, lévén, hogy nem most volt az élmény, de tudtam, hogy melyik az a két szék. Belehuppantam és átadtam magam a régi érzésnek, amikor először ültünk ott. Otthonos volt és emlékezetes.
Azt nem tudtam, hogy a félemeleti mellékhelyiségben több fülke is van... mindig érnek meglepetések! :D
2022. május 22. 11.00 (vasárnap) Magyar Állami Operaház <3 Emelet közép :)
Micsoda egy nap volt!
A RÓMAI RÉSZEGES KATONA
Reggel Muci kutyival elmentünk az óbudai Amfiteátrumba, amely a Nagyszombat utcában található, az Árpád Gimnázium mellett. Itt szokás tartani a ballagásokat, de hétköznapi használatát illetően, gyerekes családok illetve a kutyusos gazdik szoktak megjelenni a helyszínen, jókat játszani a romok között... Azért mentünk, mert egy nappal előtte, szombat este jött a hír a Facebook-on, hogy Kolodko Mihály az ungvári szobrászművész ismét elhelyezett egy gerillaszobrot, ráadásul az Amfiban... Szóval, felkerekedtünk vasárnap reggel - bár erősen tartottam, ha ott elidőzök elkések az Operából... A helyszínre érkezvén, egy nő sietős léptekkel haladt a csarnok nyitott kapuja felé, egy kávéval a kezében. Megszólítottam, és kiderült, hogy ő már korábban volt megnézni a szobrot, csak elszaladt a forró finomságért. A meredek lépcsőkön Muci hátsófelét nyomtam fel, félve attól, hogy esetleg megütheti magát, de szerencsére, ügyesen helytállt és sikerült felérnünk épségben a csúcspontra, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre. Régen az Operaházban volt az a bizonyos fóbiám, hogy az emeletről, ha lenézők, leesek... Mára ez eltűnt, de itt ismét megjelent. Nem más ez, mint a tériszony... brr... Muci miatt aggódtam inkább, mert richtig, hogy a szélén akart menni, úgyhogy gyorsan cselekedtem, és beljebb toltam. A szobornál már volt egy hivatásos fotográfus, akivel kedélyesen elcsevegtünk így hármasban, a Kolodko szobrokról, a munkásságáról - ő már hajnalban ébren van - bevallom, hétvégén azért szeretek továbbaludni, amennyiben nem szervezek magamnak színházat. Rájöttem, hogy az Eiffel-ben ez a legjobb megoldás, és ha lehet máshol is a 11.00 órási darabokat választom. Ezek néha, talán jobbat ütnek, mint az esti társaik...Negyed 10-ig maradtunk az Amfiban, ahol a kötelező fotósorozatot megcsináltam a római katonáról, aki kissé felöntött a garatra... rendkívül aranyos figura, ennek van egy horvátországi párja, és nem a római kolosszeumban található, mint azt előzőleg gondoltuk. :) Megegyeztünk a fotográfussal, hogy majd a következő "szoboravatásnál" találkozunk. EZ ugyan nem jött össze - ugyanis nem rég közölt a Kolodko egy még újabb művet: Egyszer volt Budán kutyavásár. De nem baj, hiszem, hogy még valamikor egyszer, biztosan összefutunk. :) A római küldetés tehát jól sikerült, készülhettem lélekben a balettre...
AZ OPERAHÁZ: RÓMEÓ ÉS JÚLIA
Hajnalban, messengeren írt a barátnőm nekem és a névrokonomnak, hogy nem tud részt venni az alkalmunkon, úgyhogy átgondoltam az Operába az öltözékemet, de a ruha módosítása előnyére vált.
Minden előkészítve, a haj nem lett "Júliás" (fejtetőn két nagyobb tincs összefonva majd egymásba kapcsolva) - bár ez volt a tervem, az Operaház előtt állva, hátra nyúltam és észleltem, hogy más.
A 9-es busz: késett és folyton piros lámpába szaladt...kissé idegeskedtem..
10.43 körül Szent István Bazilikánál leszállok, szokásos kis szűk utcán haladok - amit még nem sikerült megjegyeznem név alapján, de ebben a "kétrét hajlott" utcában működik a Centrál színház is - ez a kis út valahogy rövidebbnek tűnik, mintha az Andrássy-n mennék...igazán különös hatás ez...meg jó érzés oldalról látni az Operaházat!
Digimon2 - "Digivilágba utazunk" zenéje szólt, német nyelven, amikor megérkeztem. Ekkor észleltem a frizurámat.
A héten lefoglalt jegyeket megszereztem a pénztárból (bár féltem, hogy elkésem - és az első élmény az újjányitott épületben az volt, hogy egy "művészbuzi férfi" beszólt, hogy mikor érkezem a soromba - holott jócskán megérkeztem és mivel első alkalom volt, értelemszerűen imádtam fotókat készíteni), eredetileg a szünetben akartam ezt intézni, de végül mondta a pénztáros, hogy most is akár gyorsan megtudjuk oldani - bár a főpróbás jegyemnél kifogyott a jegyet kibocsátó gép papírállománya...ez egy röpke időveszteséget okozott, de még időben voltam
A rossz érzés ellenére - a sorban helyet foglaló hölgyek társasága nagyon elnézőek és kedvesek voltak, miközben a helyemre igyekeztem az egyiknek megjegyeztem, hogy nagyon szép a csipkés kesztyűje. Pár perccel később, a névrokonnal, aki a jobb oldalon ült a sornak, felfedeztük egymást, és mivel a közös barátnőnk nem jött, mellettem volt egy üres szék, átjött és rövid ideig mellettem tartózkodott. Azért csak kicsit ültünk együtt, mivel a 3. sorban túlságosan előrehajolt egy nő...nekem is rontotta több ember a szabad látásomat, de aztán valahogy mindegyik megoldódott, és aztán ezek miatt már nem kellett annyira feszengenem... Tehát a 3. soros idióta miatt nem maradt mellettem, így a hely szabad volt...
A darabról most több pontban írok: EGY ÁLOM! Az első felvonás alatt a balkon jelenet megrikkantott --> rég volt ilyen érzésem és mielőtt Rómeó megérkezik a Júliáék kertjébe egy csodálatos orgonaszólót hallhattunk, teljesen elolvadtam - az orgona hangzás Capulettéknél;
Tetszett továbbá a boszorkánytánc (ez egy a balettbe komponált új figura, aki, ha megjelenik rossz érzést kell, hogy félelmet és közelgő tragédiát előidézze, mindez ellenére nagyon jól volt kidolgozva, ahogy a három fiúval (Rómeó, Benvolio és Mercutio) közösen, egyszerre, egy mozdulatot követve táncoltak.
A dromedár báli dal - nagyon nehéz, régen is ismertem ezt a zenét, de nem találtam sose igazán bálinak, mégis emelkedett és büszkének mondanám, és jelen van végig, az első megszólalást követően gyakran előkerül egy-egy részlete a dallamnak a darabban
Benvolion mintha nem lett volna maszk - volt nálam a kukkerem, aki hatalmasat zakozott az első szünetben, ha nem kapom el - a mellettem lévő üres szék támlája és ülése közé esett, de sikerült törésmentesen kiszabadítanom - ekkor azért nagy kő esett le a szívemről. :) tehát, a Ben-en nem volt maszk, akkor mégis hogyan leplezte magát az ellenséges család előtt???
A keretes történet a Globe színház képével kezdődik, majd zárul is, ekkor mutatkoznak be a szereplők, majd a végén akik utálták egymást békét kötnek. A bemutatást követően Verona piacterére visznek minket be a művészek, itt a cselédek tánca nagyon tetszett, 3 nő és 2 férfi szerepelt
A tömegjelenetek - nyilván, hiszen az egész darabnak a koreográfusa, - csodálatosak, látványosak, két szóval nagyon jók!
2. felvonás: látványos volt a vívás jelenet, sőt merem állítani, hogy nagyon izgalmas volt, - bár Tybalt sokáig vívodott a földön, míg végre a Mercutio által összevérzett lepedőt sikerült a mellkasához szorítania, hogy vért imitáljon.... Capulet anyuka teljesen kivetkőzik magából, kiengedett, hosszú haj, folyton Tybalt testén "lóg" - kissé durva volt, hogy mennyire megviseli az unokaöccs halála...
Paris gróf amúgy nem is volt csúnya, én hozzámentem volna :D
Capulet apuka kirohanása, ahogy a lányával báik miután az ellenszegül a frigynek nem volt tetszetős. Capulet anyuka eleinte nem támogatja, nem mutat gyöngédséget lánya iránt - kivéve a dajka - majd amikor az apa a lányra támad, védelmébe veszi, és keresi a gyermek társaságát, de akkora már késő...
Júlia tévképzete a templomban, hogy a méreg segíteni fogja őket - a kripta jelenet elevenedik meg, ahogyan annak meg kellett volna valósulnia...
Tetszett, hogy a pap magával akarja vinni Júliát a kriptából, hogy új életet kezdjen, de a lány ellenszegül és ott marad...
3. felvonás: megrázóan szép a befejezés, végre "rendesen" halnak meg, Rómeó megissza a mérget, Júlia leszúrja magát a férfi tőrével... A halálukat követően Rómeók és Júliák lepik el színpadot és körbe táncolják a szerencsétlenül járt szerelmeseket...
Az első olyan Mercutio adaptáció, aki szórakoztató volt, és nem akartam minden percben agyonverni...
Köztes: a büfében és a wc-nél is hosszú sor állt. A névrokon az első szünet alatt kávézni próbált, ő kiállta a sort és vissza is ért a 2. felvonás kezdetére a helyére. A második szünetben a mellékhelyiség előtti sorban állva, elkalandoztam kissé és megpillantottam egy kalapos nőt - aki akár, ha nem tudnánk, hogy Angliában van, még az angol királynő is lehetett volna, és a néni a kalapjával ült be, hát, nem irigylem, aki mögötte ült... A második szünetben azért történt pár közös selfi és a jegyszedő kishölgyet megkértük, hogy csináljon rólunk pár felvételt. Jelentkeztünk is azonnal a hiányzó barátnőnél, aki örült a felvételeknek. Bíztattuk, hogy ezt a darabot nem szabad kihagynia, amint újra lesz műsoron, menjen el rá. Én szerintem, el is fogom kísérni, nagy hatással volt rám. A büfés szünetben rászóltam egy idős nőre, aki a led tévé előtt majszolta a szendvicsét, amire kivetítették a darab szereposztását. A környezetkímélő hozzáállását az operaháznak nagyon bírom. :) És örülök, hogy eljutottak erre az álláspontra, bár azért hiányzik, mert ez egy apró -a jegyen túl - egy apró kapocs volt a darabokhoz. Persze, amikor a 3. felvonás végén fényképeztük a tapsrendet, a mögöttöm ülő nő rám szólt, hogy a hajacskám belelógott abba a részbe, ahonnan ő fényképezni próbált. Megbeszéltük, nem volt harag, gond.
Zöld boszi, zöld lámpával megvilágítva
Ismét a 3. felvonást kell megjegyeznem, egyrészt végre örülhettem, hogy mellém ült egy szőke, festett hajú hölgy, akiről kiderült, hogy spanyol. Kedélyesen elcsevegtünk budapesti tartózkodásáról, aranyos volt, dicsérte az Operaházat, a darabot, bármily hihetetlen számomra -de a budapesti közlekedést is - meg is jegyeztem neki, hogy hétköznap nagyobb a káosz, úgyhogy a hétvége kevésbé problémás avagy stresszes eljutni egyről a kettőre... Másrészt azért voltam még elégedett, mert a mögöttem ülő nő barátnője, aki szintén nem egy mai csirke volt, az folyton a mellettem lévő szék, az oszlophoz közeli kartámlájára tette a lábát, mert szerintem neki is az lehetett a gondja, ami sokaknak volt: kényelmetlen, szűk ülések - teszem hozzá, hogy én abszolut jól érzem magam bárhol, ahol csak eddig ülhettem az Operában. Tehát nem volt lábterpesztés - gondolkodtam rajta, hogy rászólok... ugyanis azért az a hely, ha jól emlékszem viszonylag gyakran be lett fogva a későbbi operai látogatásaimra, de ennek még utána kell néznem, a bérletváltás nem mostanság volt, és ki tudja mi volt már azóta. :)
Különleges táncot mutatott be a bohóc karakter, a botokon való ugrálás lenyűgöző volt, főleg, hogy nem rontott egyszer sem
Miután befejeződött a darab, szokásos tiszteletköröket futottam - ugyanis ilyenkor a bezárt ajtók megnyílnak, és betérhetek a különféle rejtekhelyekre, ahova amúgy szünetbe se tehetném be a lábamat (legalábbis első alkalommal ezt mondta a jegyszedő, de megesett rajtam a szíve és átengedett, akkor voltam először kint az Opera erkélyén). A szokásos körutam során pár felvételt készítettem és közben mondhatom, hogy felavattam egy új kabalát, hiszen szerencsét hozott. Egy gömb-féle díszítőszobor ez a kabala. Miután összejött kellő mennyiségű fotó vele, két külföldi ment el mellettem a páholyok 2. emeleti páholyok irányába... nem hagyhattam ki, utánuk mentem, meg ugye az irigység, hogy bezzeg ezek mehetnek, de ameddig mi nem toborzunk össze egy nagy csapatot, addig nem látok Operapáholyt...viszont ezzel kapcsolatban tévedtem! Beülhettem egybe! Hogyan? A külföldieket követve, megtaláltam a páholyokat, amiket nem sikerült kinyitni először - mert nem tudtam a módját - ezt később már tudtam értelmezni, és végül nyitottam magamnak egyet. De a sikertelen nyitást követően egy lépcsőfordulóhoz jutottam. még sosem jártam itt, úgyhogy lementem rajta, és az első emeleten egy csoportba botlottam, akiket egy helyi idegenvezető kísért. Éppen a páholyokban ültek, és mindenki nagyon kedves volt, lévén, hogy már felöltöztem, nem annyira voltam kirívó a csoportból, hogy ne feltételezzék, hogy hozzájuk tartozom. Így kerültem a páholyba, majd a másikba, ahonnan a néni eltanácsolt, mert állítása szerint rászóltak, de csak bementem én is, legalábbis a belsőt lefényképezni, aztán visszatértem abba, ahol először a hölgyekkel találkoztam. Lentről fényképezni, szinte már a nézőtérről, egyszerűen csodálatos érzés volt. Leültem egy pár másodpercre, hogy átérezzem a hely fensőbbségét. Nálam, akkor nem volt boldogabb ember! Úgyhogy a csoporttal tartottam. Kimentünk a nagy, első emeleti büfébe, majd az innen nyíló erkélyre kitekintettünk és ki is mentünk, itt érdekes és színes az Operához fűződő történetekkel szórakoztatott minket az idegenvezető. Még egy apróbb társalgóba vittek minket, aztán a királyi lépcsősort is láttuk, majd a nagycsarnok lépcsőin haladtunk a lefelé. Mi voltunk az utolsó csoport. A filmezés közben az idegenvezető tőlem kérdezte meg, hogy mindenki már leérkezett a földszintre, egyben van-e a csoport? A túra végén külön megköszöntem neki, hogy bevezetett minket az operaház rejtelmeibe. Amúgy nem mondanám drágának, 2500 Ft körüli a bejárás, amit majd máskor törlesztek, mert egy ilyen tárlatvezetésre, ahol teljes egészében és nemcsak már javában zajló egységénél állok be, megéri kifizetni és elolvadni.... de ez most járt. Szóval: 3. felvonás végén még maradtam, ingyenes tárlatvezetés, gyönyörű részletek, a varázsgömböm. :)
Az eredeti leírás, hogy megmaradjon az utókornak, ha már nem játszák a darabot:
"Cselekmény
I. felvonás
Shakespeare korában vagyunk. A londoni Globe színház színészei a Rómeó
és Júlia – talán első – előadására készülnek. A nézők lelkesen tódulnak
be a színházba, majd az elsötétülő színen fokozatosan kirajzolódik a
veronai piactér reggeli képe.
A piac benépesül. A Capulet- és Montague-ház rokonsága és szolgálói
között verekedés tör ki. Hamar előkerülnek a kardok, a fegyveres
összecsapásban többen meghalnak, az öldöklésnek Verona hercege vet
véget.
A Capulet-ház konyhájában nagy a készülődés az esti bálra. Júlia
dajkájával játszik. A méltóságteljes Capuletné ajándékkal kedveskedik
lányának és közben rádöbbenti arra, hogy már nem kisgyermek.
Mulatságra érkeznek a vendégek a Capulet-családhoz. Rómeó, Mercutio és
Benvolio is be szeretnének surranni a bálba, azonban baljóslatú jelenés
részesei lesznek: Mab, a boszorkánykirálynő hívja táncba őket. A bálban
Rómeó és Júlia első pillantásra egymásba szeretnek. Júlia megismeri
Parist, kijelölt vőlegényét, akinek közeledését elutasítóan fogadja.
Tybalt felismeri a hívatlan vendégeket, éktelen haragra gerjed, de a ház
ura, Capulet lecsillapítja. Mercutio mókázása nemhogy enyhítené Tybalt
dühét, még jobban sérti önérzetét. A mulatság végén a vendégek távoznak,
Rómeó pedig bemászik a ház elcsendesedett kertjébe, ahol megpillantja
az erkélyen ábrándozó Júliát. A két fiatal boldogan talál egymásra.
II. felvonás
Verona főterén ünnepi sokadalom: Mária-körmenet, mutatványosok,
vidáman szórakozó tömeg. Júlia dadája „elegánsan” érkezik fiatal úrnője
üzenetével. Rómeó követi a Dadát Lőrinc barát kápolnájába, ahol a pap
összeadja a két szerelmest.
A piactéren Tybalt Mercutiót keresi, viszonozni szeretné az előző esti
tréfát. Kölcsönös sértegetés és gúnyolódás után kardot rántanak.
A mestervívó Tybalt halálosan megsebesíti a végig bohóckodó Mercutiót.
Ő még haldoklása közben is színészkedik, de utolsó pillanataiban
mindkét családot megátkozza. Rómeó nem tud uralkodni magán barátja
elvesztése miatt, ezért dühében megöli Tybaltot. Rómeót – akire a
gyilkosság miatt a Herceg száműző ítélete vár – barátai elmenekítik.
III. felvonás
Rómeó ideiglenes menedékre talál Lőrinc barát kápolnájában, ahová Júlia hívóüzenete is megérkezik.
Nászéjszakájuk után Rómeónak menekülnie kell a törvény elől, így magára hagyja feleségét.
Júlia ellenszegül szülei akaratának, nem akar Parishoz menni. Nem marad más választása, Lőrinc baráttól kér segítséget.
A szerzetes azt ajánlja Júliának, hogy igya meg a tetszhalottá tévő
szert, amitől a kellő pillanatban majd fel fog ébredni. Lőrinc barát
szerint ez az egyetlen járható út.
Szobájába visszatérve Júlia látszólag beleegyezik a Parisszal kötendő
házasságba. Magára maradva megissza a mérget, így reggelre virradóra
családja élettelenül találja ágyában.
Temetési menet kíséri Júliát utolsó útjára, a Capulet-kriptába. A
szülőket és a Dadát megtörte a bánat. A gyászolók távozása után érkezik
Rómeó, aki halottnak gondolja szerelmét, így nem lát más kiutat, és
öngyilkosságba menekül bánatában. Lőrinc barát akkor érkezik, amikor
Júlia éppen ébredezik. A pap rájön, hogy elkésett, így legalább Júliát
megpróbálja megmenteni, de ő – halott férjét meglátva – szintén a
halálba menekül, leszúrja magát.
A kripta kozmikus térré tágul, a csillagfényben felemelkedik a
ravatal, és Rómeók és Júliák sokasága táncolja körül a halott
szerelmeseket.
A Globe színházban teljes egyetértésben felvonulnak Shakespeare
színészei Rómeóval és Júliával együtt, jelezvén, hogy előadásuknak vége
van."
Egy vallomással tartozom. Nem szeretem az 1-es villamos vonalát. De az aréna ott van. Szerencsére egy nyugodt estét fogtam ki, így épségben, "szúrásmentesen" tértem haza 23.00 óra után. Délután még pont a villamos rossz híre miatt, a késő esti óra miatt aggódtam. Szerencsémre, Fortuna velem volt, aki a Carmina Burana közben "ragadt rám" és megvédett mindenféle kellemetlenségtől, még agár kutyikkal is volt szerencsém összefutni a járművön. Az egyik nagyon hízelgett nekem, bökte a kezemet, amikor abbahagytam a simit...no, igen, imádom a kutyákat! :)
Ráadásul a Flórián téren három hölgyre felfigyeltem (nagymama - anyuka - unoka), akik elegánsan voltak felöltözve, és bizony ők is a Papp Lászlóba siettek...
Nem volt baleset, ami nehezítette volna a célba érésemet, így fél 8 után 5 perccel rendben megérkeztem a helyszínre. Rövid várakozást követően, barátnőmmel összefutottuk, hónapokkal ezelőtt közösen vettük meg a jegyeket a fantasztikus koncertre.
Az aréna kívülről
Ha meghallom, hogy Webber, akkor a minőségre gondolok, és felhőtlen szórakozásra. Andrew Llord Webber baráti kapcsolatot ápol Szirtes Tamással, és ilyen formában a Madách színházzal is, de sajnos ezúttal nem lehetett közöttünk, mivel a fejében lévő muzsikákat papírra kell vetnie. Ez érthető is, és reméljük, még nagyon sok csodálatos kompozíciókkal fog minket ellátni! 2008-ban a MÜPA-ban volt hasonló nagyszabású koncert, amit a Madách rendezett a tiszteletére, ugyanakkor még fiatalabb volt a művész úr, de szintén kerek születésnapot ünnepeltük, akkor Vele együtt. Örömittas levelét október 11-i keltezéssel írta, Nagy Sándor színművész olvasta fel még a koncert kezdetén.
A helyszínről
A T szektor jó választásnak bizonyult, tökéletes rálátást biztosított a színpadra, és az egész csarnokra, ugyanakkor nagyon mikroszkopikussá váltak a színészek a színpadon, mert távol voltunk tőlünk. Nekem is indulás után 5 perccel jutott eszembe, hogy nem ártott volna egy távcsöves puskát....izé, akarom mondani, a színházi látcsövet elvinni az eseményre. Legalább némi mimikát láthattuk volna. Bár, a vetítőknek köszönhetően mégis láthattuk a szereplőket kicsit közelebbről. Szóval a T szektor két székével, ami közel volt a lépcsőkhöz, gyors kijutást biztosított mind a mellékhelyiségbe, mind a kijárathoz, meg voltunk elégedve. A beléptető kapuknál sem ütköztünk gondba, a bizti őrök, mind nagyon rendesek voltak. Amíg várakoztunk a helyünkön, az épület belső terét csodáltam, ugyanakkor akkor még nem koncert-érzésem volt, hanem inkább az a fajta stadionláz, amiben nem szokott amúgy részem lenni, ezért is vártam, hogy a hangosbemondóban bemondják, hogy: "És most álljanak fel az amerikai himnusz tiszteletére..." El voltam a gondolataimmal.
Így láttunk mi
Problémák
Szerintem hetek, vagy talán csak napok óta próbáltak szerencsétlen társulati tagok az arénában, erre a hangtechnikusok már az elején lerontják a hangulatot a nem megfelelő hangszinttel. Nem értettük, hogy az est konferansziéja, Nagy Sándor, mi a bánatért nem beszél érthetően, ezért szép füttykoncertet kapott ("Hangot, hangot!" felkiáltásokat)...Úgy gondoltuk lehetséges, még ő sem érti, miért fütyülik ki...Szegény, igen kellemetlen lehetett neki. Nem lettem volna a helyében. Úgyhogy a hangbeállás nem volt a legjobb minőségű, és mindannyian megemlékeztünk a hangtechnikusok édesanyjáról... :D A második felvonás elején - nem is Sanyi lett volna, ha nem bohóckodja el - megkérdezte, hogy halljuk-e most? Kissé keresztapás módon... meg a halhatatlan társulatba való felvételéről is beszámolt... ez a pali...ha nem lenne, ki kéne találni! Imádom a humorát és ezt a személyiségét! Másik inkább érdekesség, bár kicsit bosszúságot is jelenthet annak, aki mellette ült: a nyűgös pasi, aki "szeretetből" elkísérte barátnőjét nem bírt megmaradni a fenekén. Jobbra balra dőlt, a második felvonásnál már a barátnője vállán aludt a Sunset Boulevard nagyasszonyának (Sáfár Mónika) dala alatt. Az első felvonás alatt csupán sokat dumált ő és a "szakértő" barátnője, aki iszonyat sokat gesztikulált, és mindezt az előttünk ülő idősebb hölgyduó nem bírt elviselni, időnként rájuk szóltak. Igazából egyet értettem a hölgyekkel, de számomra nem volt olyan zavaró. Az már inkább, hogy elővett valami hosszú dolgot a pasi (lehet túró rudi volt) és annak a csomagolásának kibontása már zajjal járt...nem tudta eldönteni, hogy lassan nyissa, vagy, hogy mikor nyissa ki...ráadásul iszonyat lassan ette...azt hittem kitépem a kezéből és kidobom a lépcsőre a kaját...Nem egyszer fordult elő, hogy nem tisztelik a színházat egyes "műkedvelők"...
Ennyit a negatív dolgokról. Tulajdonképpen az egész est, ahogy haladtunk előre egy diadalmenet volt, szóval igazán nincs is értelme, hogy panaszkodjak! :)
Mindig öröm hallgatni, gyermek módján tudom szeretni Webber dalait! Egyszerűen lenyűgözőék és magával ragadóak! Olyan sok stílust kipróbált, és minden darabja egyedi zenei világgal rendelkezik, amitől azok magukhoz vonzzák a kevésbé színházba járó embereket is. A főkedvenceim természetesen Az Operaház Fantomja és a József és a színes, szélesvásznú álomkabát!
Maga a koncert menetének koncepciójára nem jöttem rá, de látható volt, hogy a szóló dallamok váltották a csoportos (tömeg) jeleneteket. Hogy mi hova és miért pont oda került, azt még nem sikerült kiderítenem. Nem látok bele Szirtes rendező úr fejébe. Ejh, de kár! :)
Kezdésként Jézus Krisztus Szupersztár nyitányával (Óbudai Danubia Zenekar, Madách zenekara) indítottunk utána következő pár részlet a Józsefből (Egy éjszakán - Solti Ádám, A Fáraó dala - Posta Victor, Börtöndal - Serbán Attila). Mindhárom dal közel áll a szívemhez, igazából sajnálom, hogy nem választották Puskás Petit a József dalok közül egyikre, mert annyira szívesen meghallgattam volna ismét (az idei, márciusi darabot nem felejtem neki és természetesen a társulatnak!) Jézusból a Getsemanét Tóth Attila énekelte, de nem játszotta el, ezt hiányoltam az előadásából, hogy szenvedjen, átlényegüljön kicsit. "Nekem tudnom kell" - Serbán, az ördög nőszemélyek és a tánckarral nyomultak a színpadon. Időnként beszúrtak egy-egy ismeretlenebb előadásból dalokat, ezúttal magyarra lefordítva (lábjegyzet: a Müpás koncerten még angolul énekelték őket). Legnagyobb boldogságom a Fantom folytatásának a Love Never Dies pompás fordításának bemutatkozása volt, de majd később regélek róla! Tehát, időnként a kevésbé ismertebb dalok jöttek, de ismert előadók által tolmácsolva, pl.: Song and Dance - Gallusz Nikolett és Krassy Renáta a Tell me on sunday-ből is énekelt, Starlight Express - barátnőmre átsandítottam, meséltem neki, hogy Webbernek ez az előadása a "legfurább" - különös fétise van a dízelmozdonyhoz...azt láttam rajta, hogy eltorzult ábrázattal figyelte a színpadon kibontakozó eseményeket. A díszes jelmezek viccesek és érdekesek voltak, ugyanakkor a görkorcsolyás tánckari tagok is kiemelik ezt a darabot és egyedivé teszi Webber munkái közül. Mindenesetre nem kedvenc, de a zenéje nagyon tetszett. A Szerelem arcait korábban az Adagio fantasztikus interpretálásában hallottam először, aztán az ünnepi Webber koncerten (Müpa) Homonnay Zsolttól, most Borbély Richárd énekelte és nagyon jól tette. A Whistle down the wind (ezt meg akarom nézni, ha elhozzák egyszer, nagyon szép a zenéje!) (Úgy járj mint a szél? vagy ehhez hasonló a magyar címe) - szintén tetszetős volt, nem beszélve a Backstreet boys-os felállásról, hogy is mondjam,,,tiszta fiúcsapat volt, meg Oltári srácok feeling-em volt (aki ismerte az eredeti előadást az Operettszínházból, az tudja mire gondolok), 5 tökély, 5 tökély hanggal álltak a színpadon: Solti Ádám, Puskás Peti, Posta Victor, Ekanem Bálint Emota és az 5. tagot még most sem tudom felidézni (talán Nagy Balázs volt??? :O)...jaj, szegény...szégyellem magam, mert rendkívüli volt az egész. Kellemes, jó hangulatú a dal, a "Nem számít". Az angol változatot be is linkelem. Koós Réka a címadó dalt énekelte, szépen.
Macskák - Éjfél
Az Evita is megjelent - az igazsághoz hozzátartozik nekem ez a legkevésbé kedvelt darabok közé tartozik (legalábbis nekem nem jön be) - Buenos Aires-t Ladinek Judit énekelte és táncolta a tánckarral. Kifejezetten örülök, hogy felgyógyult nagyon ügyes volt, mint mindig. :) A Miért, ne bőgj Argentína számot pedig ki más? mint Polyák Lilla énekelte (aki a tapsrendnél majdnem hasra esett, mivel terjedelmes a kosztümje hossza). Az ordibálós dal illett hozzá, bár én Koós lányt vártam volna, de Lillához jobban illett, helyes választás volt a dalhoz. A Sunset Boulevard-ból Sáfár Mónika és Posta Victor énekeltek egy-egy dalt, Viktornak amúgy ez a Webber darabok közül az egyik kedvence, és szerepálma a karakter, akit ezúttal megformált (a 60-as Webberen is énekelte). Szívszerelem az előadás - Az Operaház Fantomjából a nyitány hangzott fel, míg mi a színpadon Sasvári Sándort láthattuk a Fantom éjjeli köpenyében szenvedélyesen az orgona billentyűzeteit csapkodni, addig Mahó Andrea is takarásból belépkedett, majd a főcímdal is helyet kért magának, Andrea betársult Sasihoz. A Fantomhoz illően a Love Never Dies is megérkezett (Lábjegyzet: 2010 óta várok rá!!!! De hiába...hüp-hüp), "felnyerítettem" ("Ne csak a Millert ne!"), amikor megláttam a kiírást, nehogy nekem visszahozzák!!!!! Nem akarok Miller Zolikát - húzzon el bánatba, ha már hűtlen volt az "eredetihez", meg amúgy pikkelek rá, mert cserben hagyta a közönséget, akik miatta vettek jegyet a Nyomikra (hallomásból értesültem erről) végül nem utolsó sorban az a bajom vele, hogy bántotta az "én" szeretett Fantomomat. Szerencse, hogy a másik két művész felkarolta őt, és nem voltak ősbunkeszek, mint Mr. Beképzelt... Nem volt körülöttünk ember, aki megvédte vagy csúnyán nézett volna rám, mert nem bírom a Millerkét, de akkor élőben elmondtam volna ugyanezen érveimet ellene. :) A Fantom2-ből elhangzott a Míg hangod újból fel nem zeng és a Szerelem örök, ez utóbbi Fonyó Barbara által. Nagyon szép volt mindkettő, kifejezetten hálás vagyok a fordító munkájáért, mert kitűnő magyar szöveget írt, öröm és boldogság volt számomra hallani a dalokat (nem beszélve arról, hogy hasonló volt az elgondolásunk és én is szinte hasonlóan fordítottam a szövegeket). Miller, mint visszatérő Fantom nem adta elő rosszul, de szeretném, ha nem lenne rá esély, hogy ő játssza a kicsit idősebb - apa figura Fantomot! Fonyó Barbi pedig tökély volt, szinte biztos voltam benne, hogy ő fogja az opera áriához hasonló dalt előadni, ez neki van kitalálva! Nem tévedtem, és örültem, mert ha elhozzák a folytatást, őt tudnám a jelenlegi Christinek közül a leginkább a szerepre elképzelni. Rá van írva, kész.
Polyák Lila
A Macskák volt az első felvonás végén szereplő kis csokor, Elvis trént Sánta Laci adta elő, Malek Andrea az Éjfélt és részt vehettünk a Karminca bálon 2x is, hiszen a gyerek cicák színpadra futottak és a nagyokkal karöltve megmutatták mit tanultak az elmúlt idők során... (amúgy így legyen ötösöm a lottón, mert azt mondtam barinőnek, hogy ezzel zárul az 1. felvonás - és pont így lett!:P)
A Rocksuli, mint aktuális és mint frissen bemutatott madáchos szenzációval zárult az est. Ízelítőt kaphattunk Szemenyei János elvetemültségéből, kár, hogy nem vele látjuk hétfőn, de barinővel örülönk és már várjuk a hétfő estét. Jó alapozásnak bizonyult ez pár rockos dallam, amit előadtak a gyerkőcökkel! Egyveleget Szemenyei nyitotta, következett Gallusz Niki majd Borbély Ricsi zárta a kört.
Posta Victor Sunset Boulvard
Összegezve, tökéletes megemlékezés, tökéletes szereposztás, tökéletes dalok! Szebb esténk nem is lehetett volna!
