egy idő óta el voltam tűnve, pedig azért történtek események az életemben, színházi szemmel ismét elétek tárom az új élményeimet.
Figyelem! A közölt képek mind saját alkotásaim!
Előadás: Gálaest, Maricától Jekyllig
Helyszín: Kálmán Imre Teátrum, az Operettszínház mellett
A produkció adatlapja: http://www.operett.hu/musor/szentpetervar-budapesten-maricatol-jekyllig/227/7485/13
December 20-án - számomra az év utolsó előadása egy magyar-orosz operettes gálaest volt, amit a Kálmán Imre Teátrumban tartottak. Az Operettszínház sztárjai és a meghívott, három napja Magyarországon tartózkodó orosz csapat, akik a testvérszínház volt Szentpétervárról érkezett. Tehetséges művészeket ismerhettünk meg, bonyodalmat nem okozott a két nyelv különbözősége, de rávilágított, hogy a magyar mennyivel dallamosabb, míg az orosz kicsit keményebb, hiába a szép, lágy dalok... A meghívott vendégek között voltak magyarok és természetesen oroszok is. A fellépők tekintetében változás volt a kiírással szemben, Szendy Szilvi csak vendég volt és nem énekelt a társaival, Oszvald Marika meg ki tudja, hol léphetett fel másutt vagy akadt sürgősebb dolga, mint a kis színpadon való ugrabugrálás...
Szereplők, közönség
Magyar részről: Dolhai Attila, Fischl Mónika, Vadász Zsolt, Kerényi Miklós Máté
Sajnos az oroszokat nem tudtam megjegyezni név szerint, de azt már igen, hogy voltak közöttük különleges hangú tehetségek, akik bizony, ahogy az operett igazgatója is mondta köszöntőjében, a művészek megállnák a helyüket a Broadway bármely színpadán. Amúgy Lőrinczi folyton sűndörgött az orosz delegáció vezetőivel a széksorok között, sokszor megmutatkoztak, arra számítottam, hogy otthagyják az előadást a szünet után,. de visszatértek. A zavaró tényező inkább egy nő képében jelent meg, aki folyton fel-lemászkált, talán a színház, talán valami más szervezet megbizásából fényképeket készített, de tevékenysége szemet szúrt egy másik nézőnek/bár lehetett ottani kolléga is/ a szünetben leszúrta, hogy ne legyen már ennyire hiperaktív... :D
Műfajok és dalok, illetve a szereplőkről
Míg aznap reggel hangolódtam az estére, folyton a "Jajj, cica" kezdetű nótát dudólgattam, erősen letapadt az elmémben. Nem is tudtam tőle szabadulni... Erre ki adja elő? A pasi (Kerényi), aki elhagyta a feleségét és a csöpp babáját... mindenesetre a salsá-s áthangszereléssel igazán pezsdítőre sikeredett a fellépés és öröm volt hallgatni, bár másnak jobban örültem volna... Igazán az egyik orosz művésznő dalválasztása tetszett, a Mozart!: Csillagport énekelte, könnyekig meghatódtam. Másik lelkesítő pillanat az volt, amikor Vadász művész úr megmutatta orosz nyelvtudását, bizony a"Vágyom egy nő után" - teljes egészében oroszul hangzott fel, ez egy nagyon különleges pillanat volt, mivel az orosz csapatnak kedveskedett.... Voltak közös dalok, "Imádom a pesti nőket", "Szép város Kolozsvár". Részleteket hallottunk a Cirkuszhercegnőből, Marica grófnőből, musicalekből is: Jekyll és Hyde, Mozart, Chicago, és persze az elmaradhatatlan, minden operett fejedelméből, a Csárdáskirálynőből.
Megosztott helységek
Ne gondoljunk a nézőtér és páholy egységeire, hanem a zenekarra. Két típus jelent meg, a páholyok mellett, a színpadhoz közel foglalnak helyet a művészek. Bal oldalon a klezmer műfajban jeleskedők zenéltek, míg a jobbon a klasszikusabb hangzást adó pici zenekar ült. A rendhagyó átszerelések mellett a régies vágású operettek is megmaradtak, az örök klasszikusok.
Kálmán Imre Teátrumról
Amióta csak megnyitott és láttam a belső környezetéről képeket, megakartam ismerni az egykor hírhedt mulatót, a Moulin Rouge-t, ami nemrég nevet váltott és az operett műfaj zsenijének is nevezhető Kálmán Imre nevét és a teátrum főnevet megkaphatta. A mulatónak eléggé kicsi a színpada, nézőtere is hasonlóan pici, mégis a barokk stílusra jellemző túldíszítettséget fedezhetjük fel. Piros, az arany és a kék színek dominálnak. A nézőtéren páholyokban, illetve a földszinten 9 sorban lehet helyet foglalni. Tanácsom, hogy a szélére vegyétek a jegyeket, amik a színpad irányába mutatnak, mivel a nézőtér középen van szétválasztva. A helység finom árnyalatokkal rendelkezik, kényelmesek viszonylag az ülőalkalmatosságok, ellenben a szünet alatt eléggé sötétnek éreztem, gyér volt a megvilágítás.
A teátrum szép, vannak előadások vagy koncertek, amit itt tartanak, ezért érdemes bújni az Operettszínház oldalát: operett.hu
Legközelebb a fiatalság és a romlottság jegyében játszódó történetnek leszünk szem-és fültanúi, Dorian Gray, hamarosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése