2018. február 27., kedd

Két csalfa tiszt szerint a nők csalfák...vajon igazuk van?


A hűséget nehéz megtartani


Időpont: 2018. febr. 22. 19.00-22.05

Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Mozart: Cosi Fan tutte
Rendező: Szinetár Miklós (eredeti bemutató ideje 1979. április 21.)
Műfaj és nyelvezet: Vígopera két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

Utolsó előtti előadásom a Puck bérletből. Nagyon érdekes meglátásom, hogy ezeknél az előadásoknál mindig volt valami természeti csapás, ami miatt nehézkesebb volt az eljutásom az Erkel színházba, mint máskor... Ezúttal havazás nehezítette meg az utamat, de időre beértem. Szerencsém volt. 

Saját kép - esernyő nélkül sosem megyek el - soha nem lehet tudni mit hoz a szeszélyes időjárás!

Az opera története szerint van két tiszt, akik egy idősebb úrral (filozófussal) megállapodást kötnek, miszerint szerelmeik, akikről ódát tudnak naponta zengeni, mennyire éteriek és tiszták, sosem csalnák meg a párjukat. Az filozófus nem hisz ebben a rendíthetetlennek tűnő hűségben, és megszervezi - a két nő cselédjének és a tisztek segítségével - az átverést vagyis a próbát! A katonák mintha hadba indulnának, hajóra szállnak és a csatamezőre indulnak, a szerelmes lányok csak nehezen tudják elengedni őket. Folyton sírnak utánuk, szinte halálukon vannak a szerelmi bánat miatt. A cselédlány nem érti és nem tudja felfogni mitől vannak maguk alatt a nők, de amint elmagyarázzák nekik a szerelmi bajukat, csak legyint, nem érti miért kell ebből akkora ügyet csinálni. A két katona elmaszkírozva tér vissza a történetbe, mint két hippi (szőke és barna hajkoronával), az öreg barátaiként mutatja be a szalmaözvegy lányoknak a férfiakat. Megindul a hűség megcáfolása. 

A nő eleinte nem hajlandóak beadni a derekukat, nem hatja meg igazán őket a "nyálas duma", amit értük zengenek a férfiak. A mérgezés az egyetlen eset, ahol kicsit meginognak (és ahol vicces módon ugyanazt az üveget többször is meghúzza a filozófus, amiben állítólag a méreg volt...). A cselédlány kétszer is új munkakört vállal (először orvos - hülye parókával és egy hatalmas mágnessel a hátán, majd a második felvonásban már anyakönyvezetőként lép színre és bukik le direkt, hogy a férfiak miatta kezdjenek el vádaskodni kedveseikkel). Ő az a személy, aki az élet vidámabb oldaláról szemléli a világot, kicsit kacérkodó, és megmutatja a nőknek, hogy nem kell feltétlenül hűnek maradni, lehet csintalankodni a férfiakkal, elcsábítani, majd lepattintani őket. Biztatására elgondolkodnak az ifjú kisasszonyok helyzetükön....

Elsőként Ferrando kedvese, Dorabella esik áldozatul az új érzelemnek (párt cseréltek a férfiak, így mindegyikük a másikénak vall "mély" szerelmet). Dühbe gurul Ferrando, amikor megtudja a nő nem tudott ellenállni (katonatiszt szerelme képet adta a férfinak és elfüggönyözött kis csónakban csókolóztak), hiszen saját próbálkozása Guglielmo szerelmével, Fiordiligi-vel nem jár sikerrel, habár amikor magára marad a nő érzi, hogy a szívéhez tudna érni az új férfi, mégis megpróbál hűséges maradni, sőt ő veszi a fejébe, hogy öltözzenek be katonának Dorabellával és látogassák meg a fronton a szerelmüket, ezzel bizonyítva odaadásukat, rajongásukat párjukért. Ferrando-t be kell lökni a helyszínre, hogy cselekedjen (a filozófus és a cselédlány kezéből nem vész ki az irányítás a váratlan bizonygatás kapcsán sem), sikerrel jár ő is, és a nő megtörik. Guglielmo is dühös miután megtudja nem egy szentet szeretett... 

A végső csapás, hogy menyegzőre készülnek, a két lánytestvér hozzámegy a hippinek öltözött katonatiszteknek. Váratlanul felhangzik a csatából visszatérő sereg diadalmenetének hangja, ettől a nők megijednek, rettegnek és nem tudják mi tévők legyenek... A katonák lebuktatják a nőket, de közben el is árulják, hogy ők voltak a csábító nagy hajú férfiak... minden a helyére kerül, megbocsátásra kerül minden bűn és megtartják a menyegzőt, a filozófus pedig egy szép summával lesz gazdagabb.

Szereposztás - Mindenkivel elégedett voltam! Kedvenc énekesem is szerepelt, Szemere Zita (Don Giovanni óta kedvelem)
Táncosok: Volt három, esetenként négy balett-táncos, akik időnként megjelentek a helyszíneket. A legmegbotránkoztatóbb az a jelenet volt, amikor a kertben találkozott a két női nőszereplő az elmaszkírozott katonákkal, hiszen ekkor valami nagyon erotikus dolgot akartak megjelentetni a színpadon, bugyira és melltartóra lett levetkőztetve a női táncos, a férfiak is megszabadultak ruháiktól, igaz ők már előbb (alsónadrág volt rajtuk!). :D Egyáltalán nem tetszett és nem voltak odaillők. Undi!

Jelmez: Korhű, ugyanakkor kissé leegyszerűsített, semmi szépséget nem találtam bennük, sőt számomra kissé túl voltak használva.

Díszlet: Képek keretekbe foglalva és egy folyton leereszkedő főkép, ami nem sok vizet zavart, ugyanis a meghajló díszletmunkások csak később jöttek be a színpadra bontani az és berendezni az új elemeket. Függönyök kecses és léges mozgása, betakarásra éppen alkalmas volt, amikor próbálták a párokat összehozni az ágyon (haldoklást szimuláló katonatisztek). Tetszett a hajó, amire a tisztek mentek, ezt akár a Bolygó Hollandiba is bele lehetett volna tenni, mivel ott csak egy kivetítőn szerepelt a hajó, itt kétdimenziós változatában volt látható a hajó (a Kalóz című balett-ben pedig egy háromdimenziós hajó volt, ami térben megjelenve, fel lehetett rá szállni a szereplőknek).

Helyem: A jobboldali 5-ös páholy, ahonnan remekbe szabott kilátásom nyílt a színpadra és a zenekarra egyaránt.

Ajánlatom: Nagy elvárásokkal ültem be, hiszen Szinetár rendezései roppant mód szórakoztatóak és kreatívak szoktak lenni, minden kidolgozás szempontjából (akár a karakterek, történet, jelmez, díszlet kellékeket vesszük). Mondjuk érdemes megnézni-meghallgatni, de arra felhívnám a figyelmet, hogy nem tartott 22.05-ig, hanem sokkal tovább "züllöttek" a társaság tagjai, ugyanis 22.30-kor lett vége. A kiírás tájékoztató jellegű az Opera oldalán, mégis eleddig az Olasz nőn kívül mindig pontos volt a befejezése az előadásoknak, erre oda kellene figyelniük!

Érdemes megtekinteni a képgalériát:

Saját - színpadképek nyugalmi és élettel teli változatában, meglepődés részemről és a színház épülete kívülről


Nincsenek megjegyzések: