"Szóól, egyetlen árva szaxofon...."
Időpont: 2015. február 17. este 7 óra
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Miss Saigon
Az előadás legismertebb száma a Szóló szaxofon. Érzelmes, romantikus dal. Sokan szeretik, többek között én is. A darab beharangozása izgalommal töltött el, aztán a kedvem lelohadt, mert volt szerencsém pár dalt meghallgatni belőle, a szaxofonon túl... Nos, az Amerika iránti erőltetett imádás, számomra a legelrettentőbb kompozíció. Emiatt is, sokáig halogattam az előadás megtekintését. Pontosabban 2013 óta nem igazán akarództam elmenni rá. Aztán jött egy váratlan fordulat, amit Kerényi Miklós Gábor nagyon jól kigondolt...
Szereplők tekintetében ragaszkodtam volna anno egy Vágó Zsuzsihoz, ő a kedvencem az operettes művésznők közül, ám ezúttal lecseréltem úgymond őt, mivel a képbe jött egy izgalmasabb előadó. A megnevezés korrekt, mert Hien nem színészképzőben cseperedett fel. Évekkel ezelőtt a Megasztár X. szériájában, a döntős 12 főből álló csapat tagja volt. Kislányként ismerhette meg az ország, de mára felnőtt nővé érett. Az Operettben szerepel, de csak pár előadás erejéig a Miss Saigon Kim karakterét alakítja. Az, hogy vietnami származású lányként megkapta a szerepet, egyedülálló, és bennem új távlatokat nyitott, másfajta szemszögből érdeklődni kezdtem az előadás iránt. Hiszen, ki más játszhatná ezt el jobban, mint egy vietnami leány, akit nem kell kifesteni, hogy hasonlítson a jellemző ázsiai emberek arckifejezésére, nem beszélve arról, hogy az idősebb rokonai között találhatunk olyan embert, aki e borzalmas körülményeket el kellett, hogy szenvedje...
Nem haboztam, és rögtön félretetettem két jegyet az előadásra.
A színházba megérkezés
Korábban kellett elindulnunk Anyuval, mivel aznap érkezett Budapestre Putyin orosz elnök, és konvoja sok felfordulást, bonyodalmat okozott a fővárosban. Izgultam, hogy munkából időben haza érek, mindent elintézek, amit ekkor elszoktam intézni, illetve sikerül időben megérkeznünk a színházba. A 9-es busszal nem volt gond, eljutottunk a Báthory utcáig, ott leszálltunk, végig gyalogoltunk egy hosszú utcát, mígnem elérkeztünk a színházhoz. Még időben. Bár el lehetne mondani ezt a szervezésről is...Mivel, letettük a kabátokat (aznap a 9-es gondot okozott, ezért kényszerítve voltam, hogy a 86-ossal menjek haza...), a 86-os bilétát kaptuk kézhez (egyáltalán nem ironikus)... Aztán csak várni és várni... ismerős arcokat is felfedeztünk az előcsarnokban, illetve még a bemenetelnél láttuk, hogy újra indult az Operett shop üzemeltetése. A tolakodás után, jegyellenőrzés, ruhatár körüli lődörgés, majd hosszan tartó várakozás következett, közben felmértük a színházba járó társaságot is... Szóval, sokáig várakoztunk, lehetett hallani, hogy éppen a beéneklés zajlik...19.00 óra előtt kb. 5 perccel nyitották meg az ajtókat, végre betérhettünk. És mégsem mehetett minden zökkenőmentesen, mivel elfoglalták a helyünket. Ám, ezt sikerült intelligensen megoldanom.
Még az előadás elkezdése előtt, meglepetések meglepetése volt, hogy a volt igazgató, Kerényi Miklós Gábor megjelent a színpadon. Nyelvbotlásként értelmezte, hogy egy "zavart" pillanatában még mindig az Operettnek a igazgatójaként jellemezte magát. Ezt persze a hálás közönség tapssal jutalmazta... (Mi speciel nem, mert nem szeretjük a dirikémet...). Szóval, a létének az értelme csupán annyi volt, hogy elmagyarázta a darabot nem lehetett volna bemutatni ma este, mivel két színész is, akik egy szerepet formáltak, mindketten lebetegedtek. Szerencsére volt nekik egy tartalékuk, aki több évvel ezelőtt alakította a figurát, így nem jelenthetett számára akadályt a beugrás. Tehát a nap hőse, Földes Tamás volt. A volt igazgató, azaz a jelenlegi művészeti igazgató tájékoztatása előtt, már sikerült a színház honlapján a szereplőváltozásról értesülnöm. Elsőként az döbbentett meg, hogy nem Mészáros Árpád Zsoltot fogjuk látni, mint Professzort, hanem Szabó P. Szilvesztert. Az előzetes kiírás szerint Mészi lett volna, de mivel kiutazott külföldre, amit nem értek, hogy hogyan engedhette meg a színház, ha egyszer már volt beosztása - jó, tudom, a színháznak jogában áll változtatni a műsoron... - de mégis azért eléggé csalódott voltam, illetve, aki John-t mutatta volna meg nekünk, ő lebetegedhetett (bár pontosan nem lehet tudni), és a másik szereplőt nem riasztották, így egy régebbi szereplő, Földes Tamás lett aznap este a megformálója a karakternek. No, ennyi meglepetés volt. Illetve, amikor az előcsarnokban várakoztunk, már az gyanús volt, hogy Kero hirtelen megjelent a tömegben, de gyorsan eliszkolt - ő mindig olyan észrevehetetlen tud lenni...
Az előadás megkezdése előtt három nyelven (magyar, angol és német) elmondták a szokásos dolgokat, amiket nem szabad csinálni a darab menetele alatt. Illetve, ami furcsa és eddig még nem hallottam, felhívták a figyelmet arra, hogy erős hang és fényeffektusok várhatóak a műsor elején. Tehát, tessünk vigyázni... :) Végül megkezdődött az előadás, és valóban, minden úgy történt, ahogy mondta....
A vietnami háború idején, Saigonban játszódik a történet. Az Operettben a Rebecca musical bemutatása óta a háttérben felhúzható széles vászon mindig nagy szerepet kapott. Erre a felületre vetítettek most is ( leginkább a zenekari árok ötletes filmezése tetszik a legjobban a tapsrendnél). A vásznon egy helikoptert láthattunk, amely rakétákat lő ki, a színpad egyes sarkain betalált, hangos fény és hangeffektek itt jelentek meg... Összerázkódik az ember ettől, utána még a katonák is lövöldöztek kicsit... Az amerikai támaszpontot, ahol dúl a harc, hirtelen felváltja egy új kép. Egy emeleti szoba, ahol Kim, az árva vietnami lány, munkát kér egy kétes hírű férfitől. A Professzor munkát ad az általa üzemeltetett kéjbarlangban, így van, ez egy piros lámpás ház vezetője volt. Kim kirí a sok romlott nő közül, a "főasszonyság", a Professzor parancsára gondjaiba veszi és a lányt, felöltözteti egy hozzáillő, tisztaságot sugárzó, fehér öltözékbe, ami tradicionális vietnami ruhadarab. Kim nem ehhez a világhoz tartozik, ezt láthatjuk, teljesen eltér azoktól a nőktől, akik körülveszik. Aztán, betérnek az amerikai katonák a bárba... A főasszonyság szintén szabadulni szeretne a helytől, kérleli a partnerét vigye el, de az szinte belerúg, elutasítja, csak inni akar, aztán megdönteni (csúnya szóval) a nőt... A főasszonyságnak ez a száma, ő panaszkodik a világról, amelynek rabja, és amiből nem szabadulhat. Kicsit túl erős a hangja véleményem szerint. Történik még egy szavazás is, ki legyen a Miss Saigon? Ezt a megmérettetést, ő nyeri meg.
Megismerhetjük a visszafogott Christ, és barátját Johnt, aki egy igaz szívű ember (majd a későbbiekben megtudjuk miért gondolom én ezt). Lehet John vagy egy katonatárs, de lefizetik a Professzort, hogy szolgáltasson Chrisnek egy lányt, aki tiszta, és megkapható. A férfi nem gondolkozik sokáig, és az új lányt javasolja a figyelmükbe. Kim és Chris egymáshoz sodrodnak, a fiú sajnálja, és nem akarja vele eltölteni az éjszakát, míg Kim erősködik, hogy ez a munkája, ez a kötelessége. Közben az egyik katona egy szaxofonnal felpezsdíti a közönsége hangulatát, ekkor hangzik fel a szóló szaxofon először, még ének nélkül. Chris végül belemegy a dologba, és másnap szorongásokkal telve ébred, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy kedves és tiszta lányt ő rontott meg, és, hogy a világ, amiben él erre a borzalmas sorsa kárhoztatja. Úgy gondolja, hogy a lány többet és jobbat érdemel, el kellene vinnie magával Amerikába. Kim elmeséli az élettörténetét, ahogy látta a családját elmenni...
Sokat gondolkodnak, hogyan és miként lépjenek, hogyan viselkedjenek, hogyan vészeljék túl a háborút... Egy lehetőség van, ha összeházasodnak, és elmennek innen. Kim eltervezi az eljegyzést, kínai nyelven énekel, és minden egykori nőtársa immáron ruhában, felöltözve kimonoban látható a színpadon. Nagyon jellegzetes, meghitt ez a jelenet, Kim a kis bőröndjébe rejtette minden kincsét, két gyertyát vesz elő, meggyújtja őket és a szellemekhez szól. Társai vele együtt imádkoznak, Kim Christ tanítja, hogyan kulcsolja össze pontosan imára a kezét. Végül rózsaszirmokat dobnak rájuk, és kínai nyelven fogadalmat mond a lány, Chris szerint ez a legszebb, amit valaha hallott. Megmosolyogtató és megható pillanat volt. Ám a volt jegyes, visszatér és egy revolverrel hadonászik, visszaköveteli, ami az övé, Kimet. Ám a lány arra hivatkozik, hogy a szüleik kötötték meg anno a házassági szerződésüket, de mivel ők már, sajnos nem élnek, így ez a szerződés jogosultságát veszti. Mindenki úgy él, ahogy és akivel akar. A volt szerető megfenyegeti a párt, majd távozik, mivel Kim folyton Chris elé veti magát. Miután elment, minden visszaáll, ám a zavargást még fel kell dolgozniuk. Chris a férfi után ered, végül visszatér, nem érte utol. A szertartást követően kettesben maradnak, ekkor hangzik fel kettejük előadásában a Szóló szaxofon. Soha ennél szebben nem mutatták még be a dalt. Rettentően tetszett, kellően érzelmes, kellő mértékben szép, mind érzelmileg, mind látványban teljességet alkotott. A duett vége felé megjelenik az amerikai őrtoronyban a szóló szaxofonos, akit már korábban láthattunk, Kim és Chris odarohannak alája, és ott énekelnek, a duettjük végét megzavarja a fegyverek tűzének ropogása... Kim Christ, arra kéri, hogy a bőröndjét vigyék magukkal, így a fiú még a dühös fegyverek kereszttüzében odafut a bőröndhöz, majd felkapja, és a lánnyal együtt elmenekülnek a helyszínről. Chris szabadságot kér, hogy hadd lehessen Kimmel, ezt megbeszéli John barátjával, aki az őrállomáson van.
Jelenetváltás. A Kínai Népköztársaság bemutatója: látványos zászló dobálok, parádés fegyverforgatók felvonulása, gimnasztikai szalagokkal való levegőben táncolás. Mindenhonnan Mao Ce-tung képe néz vissza ránk, hatalmas szobrot is megmozgatnak. Volt egy kínai sárkány is - ez vicces volt, tetszett. A parádé közepén feltűnik egy ismerős alak, aki a nép lányait eladta szolgálataikért cserébe, ezért börtönbe vetetnék, ám ezt meggátolja valaki. Egy ismerős férfi, aki nem más, mint Kim volt jegyese. Tábornoki címet szerzett magának, és még mindig nem hajlandó lemondani a lányról, így alkut ajánl a Professzornak: a szabadságát úgy kaphatja vissza, ha cserébe felkutatja Kimet és átadja neki. Mindez három évvel később történik.
Kim egy elhagyatott viskóban él, látszólag egyedül, majd kiderül, hogy az amerikai katonától született egy gyermeke, akiért az életét is odaadná, csakhogy a gyermek boldogan élhessen. A volt kérő, mivel a Professzor elárulta hol tartózkodik a lány, meglátogatja, és arra kötelezi, hogy éljen vele, hisz most végre mindent megkaphatna, de Kim ellenszegül, és elutasítja a férfi ajánlatát, ő a férjét várja vissza. Bár, mindenki tudja, hogy a katona nem fog visszajönni érte, ő rendületlenül bízik benne. Ami végtelenül csodálatra méltó és egyszerre rettentően naiv a viselkedés. A volt jegyes meglátja a gyermeket, és meg akarja ölni, a Christől kapott fegyverrel Kim lelövi a férfit. A halála viszont egy életen át kísérti a nőt.
Amíg a gyermekről nem tudunk egy jelenet erejéig egy képben összevonva láthatjuk Amerikában Christ, aki új feleségével közösen él, ám a nő nem érti, hogy a férje miért alszik mindig szorongva, gyakran rémálmai vannak, és ő hiába próbálja nyugtatni, ez nem sikerül neki. Tudni szeretné mit élt át a férje a messzi távolban. Ki az a Kim? - akit folyton szólogat. A másik oldalon, pedig ott van a lány, Kim, aki egyedül áll, és csak abban reménykedik, hogy volt kedvese visszatér hozzá, hiányolja.
A gyilkosságot követően Kim és a gyermeke már csak a Professzor pártfogását remélhetik, ám a férfi erősen tiltakozik ellene, nem tudja mennyire lesz megoldható, hogy elhagyhassák az országot. Végül megpillantja a gyermeket, akit magához ölel, és unokaöccsévé fogad. Így hárman, közösen útnak indulnak. A férfi lefizeti az őrt, majd a naplementében láthatjuk eltávolodni őket. Ez az első felvonás vége. (A vasfüggönyre kivetítenek vietnami menekülteket.)
A második felvonásban magyarázatot, választ kapunk arra, hogy miért alakulhatott úgy a cselekmény az első felvonásban, ahogy történt. A legkiemelkedőbb jelenet, amikor Christ kényszerítik, hogy menjen a csapatával vissza az anyaországába. Ő ellenkezik, mert Kimnek megígérte elviszi erről a borzalmas helyről, hogy a szabadság országában új életet kezdhessenek. Mindent megtesz, hogy megtalálja, de hiába, a kerítésen nem engedik át a felettesei. Kim is próbálkozik a rácsok túloldalán, de folyton csak nemleges választ kap. Próbál felmászni a kerítésre is, de mindig lehúzzák. A tömeg a rácsok mögött szintén menekülni akar, a katonák megpróbálják visszatartoztatni az embereket. Két világ mutatkozik meg: a szabadok és a rabok. Kim nem jut be, Chris nem jut ki. Végül a férfi kénytelen elhagyni a katonai támaszpontot. Megérkezik a helikopter, és neki el kell mennie vele, még egyszer utoljára, hosszan kinéz a fülkéből, aztán becsukódik az ajtaja, és az amerikaiak távoznak, hátrahagyva az élni vágyó sok lelket...
A felvétel az Aranypálca című karmesteri versenyen készült. Kim karakterét Vágó Zsuzsival láthatjuk, míg Kocsis Dénest Chris szerepében.
Kim felfogása nagyon naiv, az ő életében a fiú jelenti az életet, a reményt. Ő a napfény az életében, míg Chris számára a lány a holdfényt jelenti.
A második felvonás elején, megint a vietnami háborúról kapunk információkat... Borzalmas... Aztán, már Amerikában vagyunk, John a vietnami félvér gyermekekért küzd, értük szervez gyűjtést. Az összegyűlt úri társaságban vannak, akik sajnálkozva tekintenek a kezükbe adott prospektusban láthatók gyermekek képmásaira, míg mások az érdeklődés különösebb szikrája nélkül, csak átfutják azt. A vendégek között ott van Chris és felesége, Ellen. Hamarosan megtudja, hogy Kim Bangkokban van, és nem egyedül él ott.
John először egyedül keresi fel a lányt, aki megint prostitúcióra kényszerül, ám ezúttal, a Professzor nem a felettese, hanem csak egy alkalmazott egy bárban, de ez is hasonlóan működik, mint a korábbi Saigonban. Ámbár a férfit folyton kérdőre vonja a felettese, amiért az kevésbé aktív a munkája terén, és még a gyermeket sem tűri meg. John segíteni próbál a vietnami lánynak, megígéri, hogy elhozza Christ, de megadja a férfi tartózkodási helyét is.
Kim-et kísérti a múltja, nem lehet boldog, nem adhat boldog jövőt gyermekének, ha vele marad a pici. A férfi, aki egykor a jegyese volt, szellem képében jelenik meg előtte, és figyelmezteti, hogy az amerikai iránt érzett végtelen odaadása nem fog viszonzásra lelni... A férfi teljesen fehéren, mellén egy vörös folttal jelölve, jelenik meg a színpadon. A jelenetben Kimet irányítja, a bűvkörében tartja, hiába fut, előle nem menekülhet.
Kim nagyon boldog, így rögtön a hotelbe megy, hogy viszontláthassa szerelmét. Ám nem vele, hanem annak feleségével találkozik. Kim megdöbben, még a cédula is kiesik a kezéből, amin a cím szerepelt. A két nő szóváltásba keveredik, a vietnami lány rettentően elkeseredik, azt szeretné, ha a pár a gyermeket örökbe fogadná. Ám a nő sajátot is szeretne, Kim elszalad, nem bírja elviselni a fájdalmat. Ekkor érkezik meg John és Chris. Ellen felelősségre vonja a férfit, és felveti, hogy talán nem is szereti őt. Chris biztosítja, hogy csak őt szereti, hiszen amikor ő a mélységekben járt, vele volt, vigasztalta. De, látnia kell a fiát.
Kim elbúcsúzik a gyermekétől, majd kiküldi a szobából játszani, és szíven lövi magát. A gyermek meghallja a lövést, visszamegy és anyját a padlón fekve találja, kezében a Christől kapott fegyverrel (amit még a férfitől kapott, hogy megvédje magát, ha kell - a helikopterrel való haza térés előtt volt ez). Chris és a többiek késve érkeznek meg, a kisfiú, mint mindig elbújik, ezúttal az asztal mögé. Megérkezik a Professzor is, és ő is összeomlik. Kim utolsó erejével megvallja, szeretné, ha vigyázna a gyermekére, és a szerelmük kínai szövegét mondja el, majd kileheli a lelkét. Chris a gyermekre tekint, mindenki szomorúan lehajtja a fejét, csöndes gyásszal zárul a második felvonás vége, és a történet megható befejezést kap.
Díszlet és kedvenc jelenetek: Forgószínpadon láthatjuk a katonai bázist, Kim lakhelyeit, a hotelszobát, és a bárt is. Számomra a legjobban kivitelezett megoldások a helikopteres jelent volt, a szertartás és a szóló szaxofon, az első felvonás vége, a szellem üldözési pillanata, valamint a megható befejezés.
Jelmez: Korhű, megfelel időben a háborús öltözékeknek. Kim eljegyzési szertartáson viselt ruhája tetszett meg a legjobban. A jelmezei között van minden, a pompásabb fehértől kezdve, egészen a szegényes, egyszerű ruhadarabig.
Koreográfia: Nagyon látványos, főként a tömegjeleneteknél, pl.: a kíni felvonulás, vagy az amerikai álom. De, a két főt követelő jelentek is tökéletesen voltak kivitelezve, főként a szóló szaxofonnál.
Zene: Semmi sem maradt meg... Csak egy száma van a Szóló Szaxofon, az Érted adnám életem, illetve az Amerikai álom (amit a Professzor képzel el a szabadság országáról) - bár én ez utóbbit nem nevezném kiemelkedőnek. A Szóló szaxofon volt, mint egyetlen értékelhető dal, többször ismételve. A két előadó, Hien és Kocsis Dénes nagyszerűen énekelték.
Érzelmi világa: Azt hiszem az eddig látott darabok közül ennek volt a legmélyebb, legerősebb érzelmi hatása rám. Különös mondanivalója van, végül is a vietnámi háborúról szól, az emberekről, akik a harcban életüket vesztették, a gyermekekről, akiket lenéztek... Egyszerre tanulságos, és egyszerre tragikus. Olyan előadás, amely az emberi érzelmekre irányul, és nem bírod ki sírás nélkül.
Kim - Hien
Érte mentünk el a színházba, holott nagyon is ódzkodtam a darabtól, főleg az amerikai szám miatt, mert idegesített... A lényeg, hogy Hien hangja tökéletes volt, sehol egy hamis hang, mindvégig tiszta és bájos maradt. Ő egy virág volt a szeméttengerben. A kisgyerekkel nagyon aranyosak voltak. Kedves volt számomra, ahogy mindig magához édesgette, nevén szólította: Tem. Hien hangilag olyan erős, hogy némelyik operettes művésznővel is felveheti a versenyt, kár, hogy csak erre a két hónapra lett szerződtetve. Szeretni való volt, ahogy Kocsis Dénessel tökéletesen adták elő a darab ismert dallamát. Egyszerű volt, és tiszta, az átélése tökéletes. Érted adnám életem. Míg sajnos a másik dal, nem Hien előadásában szólal meg, ez a hitről szól: Még mindig hiszem.
Chris - Kocsis Dénes
Az én szememben nagyot nőtt, sőt úgy tudom ő tényleg az újoncok közé tartozik. Fiatal és tehetséges, a hangja sokszor olyan volt, mintha Dolhai Attilát hallanám... Játéka szintén meggyőző, Hiennel közösen előadott szaxofon duett méltán kerülhet e legcsodálatosabb duett közé, amit valaha hallottam.
Professzor - Szabó P. Szilveszter
Nem értem miért kellett neki hajlott háttal előadnia a karaktert? Vagy csak azért, hogy a kisgyermek kezét jobban tudja fogni az első felvonás végén? Áh, nem hinném. Mindenesetre ez furcsa volt. Pénzéhes karakter, de van benne bohócságra hajlam, amit már jó régen nem láttam tőle. Pfeifferként szerettem meg, de itt attól féltem, hogy idegesíteni fog a tenyérbemászó modora, meg az amerikai dal, ahogy ő adja elő, irritáló volt mindig számomra, emiatt mindig is féltem megnézni ezt az előadást... De szerencsére a dal nem okozott lelki sérülést nekem, már alig emlékszem rá. :) Szili megható volt, amikor a kicsit a magasba emelte. Nagybácsi lett. :D Jól alakított, tetszett. Tisztára őrült volt.
John - Földes Tamás
Mondhatni ő volt a nap hőse, a darab megmentője. Köszönet érte, bár voltak jelenetek, amikor papírról olvasta a szöveget, szerintem ez megbocsátható bűn. Hiszen legeslegutolsó pillanatban kellett visszatérnie. Szóval, ügyes volt, és a gyermekekért való kiállásáért még inkább pozitív karakternek tartom. Játéka kifogástalan volt. Nem is tűnt fel, hogy idősebb a barátjánál (mármint úgy értem, hogy John-nak nem kell feltétlenül egykorúnak lennie Chris-szel, lehet simán egy idősebb tiszt is).
Összefoglalva: A darab hiszékeny nőkről is szólt, egy borzalmas és tragikus háborútól sújtott helytől való szabadulásról. Az előadás az érzelmekre hat, de zeneileg semmiképpen nem kiemelkedő. Felhívja a figyelmet a vietnami emberekre, akiket a háború szegénységre kényszerített, bűnbe csábított... Bűnbe sodor minket a szeretteink féltése, és ha embert ölünk, annak az emléke örökre velünk marad. Gyötör a lelkiismeret. A főhősnő sem menekülhetett a múltja elől. Úgy érzem, hiába győzködte magát és a feleségét Chris - szerintem nem tett meg mindent, hogy Kimmet magával vigye Amerikába. Ha szeretek valakit, mindent feladok érte, küzdök és ellenszegülök mindennek, csak, hogy vele lehessek, csak, hogy épségben magam mellettem tudhassam. A sok prostituáltakkal kooperáló jelenetek nagyon idegesítettek, ezeket kivettem volna a darabból, holott tudom ennek is léteznie kell benne, de bántotta a szépérzékemet. Ez a darab szintén szerencsétlen szerelmesekről szól, ámbár úgy érzem, ez háttérbe szorul, és erősebb a hit, a szeretet, a féltés jelenléte, és nem kevésbé elhanyagolható tényező, hogy tanító jelleggel is bír.
Tetszett a közös éneklés a tapsrend alatt. Szép volt, csodálatos. Úgy érzem, hogy ezt egy másik színészgárda nem biztos, hogy úgy tudná színpadon bemutatni, mint ők. Tudom, elhamarkodott kijelentés, de letaglózott, amit láttam.
A darab igen sokrétű mű, telítve különféle érzelmi megnyilvánulásokkal, a szívszorító képektől kezdve a pörgősebb jelenetekig, ahol megjelenik a tömeg, de innen kiválik mindig egy-egy személy, és az ő szemszögéből értelmezhetjük a történéseket. Mindenki talál benne valamit, amit a maga módján értelmezhet, humort, sírásra ösztökélést, de legtöbbször inkább gondolkodásra késztet.
A tapsrend és kabátok kikérése után sem szakítottunk a darabbal, mivel haza felé menet az Andrássy úton rendőri sorfal állta utunkat, illetve a fejünk felett körözött egy helikopter is. Mi ez, ha nem a darab utóhatása??? :) Putyin elnök konvoja pár perccel később elhúzott előttünk, utána már minket is szabadon engedtek...
A színházba megérkezés
Korábban kellett elindulnunk Anyuval, mivel aznap érkezett Budapestre Putyin orosz elnök, és konvoja sok felfordulást, bonyodalmat okozott a fővárosban. Izgultam, hogy munkából időben haza érek, mindent elintézek, amit ekkor elszoktam intézni, illetve sikerül időben megérkeznünk a színházba. A 9-es busszal nem volt gond, eljutottunk a Báthory utcáig, ott leszálltunk, végig gyalogoltunk egy hosszú utcát, mígnem elérkeztünk a színházhoz. Még időben. Bár el lehetne mondani ezt a szervezésről is...Mivel, letettük a kabátokat (aznap a 9-es gondot okozott, ezért kényszerítve voltam, hogy a 86-ossal menjek haza...), a 86-os bilétát kaptuk kézhez (egyáltalán nem ironikus)... Aztán csak várni és várni... ismerős arcokat is felfedeztünk az előcsarnokban, illetve még a bemenetelnél láttuk, hogy újra indult az Operett shop üzemeltetése. A tolakodás után, jegyellenőrzés, ruhatár körüli lődörgés, majd hosszan tartó várakozás következett, közben felmértük a színházba járó társaságot is... Szóval, sokáig várakoztunk, lehetett hallani, hogy éppen a beéneklés zajlik...19.00 óra előtt kb. 5 perccel nyitották meg az ajtókat, végre betérhettünk. És mégsem mehetett minden zökkenőmentesen, mivel elfoglalták a helyünket. Ám, ezt sikerült intelligensen megoldanom.
Még az előadás elkezdése előtt, meglepetések meglepetése volt, hogy a volt igazgató, Kerényi Miklós Gábor megjelent a színpadon. Nyelvbotlásként értelmezte, hogy egy "zavart" pillanatában még mindig az Operettnek a igazgatójaként jellemezte magát. Ezt persze a hálás közönség tapssal jutalmazta... (Mi speciel nem, mert nem szeretjük a dirikémet...). Szóval, a létének az értelme csupán annyi volt, hogy elmagyarázta a darabot nem lehetett volna bemutatni ma este, mivel két színész is, akik egy szerepet formáltak, mindketten lebetegedtek. Szerencsére volt nekik egy tartalékuk, aki több évvel ezelőtt alakította a figurát, így nem jelenthetett számára akadályt a beugrás. Tehát a nap hőse, Földes Tamás volt. A volt igazgató, azaz a jelenlegi művészeti igazgató tájékoztatása előtt, már sikerült a színház honlapján a szereplőváltozásról értesülnöm. Elsőként az döbbentett meg, hogy nem Mészáros Árpád Zsoltot fogjuk látni, mint Professzort, hanem Szabó P. Szilvesztert. Az előzetes kiírás szerint Mészi lett volna, de mivel kiutazott külföldre, amit nem értek, hogy hogyan engedhette meg a színház, ha egyszer már volt beosztása - jó, tudom, a színháznak jogában áll változtatni a műsoron... - de mégis azért eléggé csalódott voltam, illetve, aki John-t mutatta volna meg nekünk, ő lebetegedhetett (bár pontosan nem lehet tudni), és a másik szereplőt nem riasztották, így egy régebbi szereplő, Földes Tamás lett aznap este a megformálója a karakternek. No, ennyi meglepetés volt. Illetve, amikor az előcsarnokban várakoztunk, már az gyanús volt, hogy Kero hirtelen megjelent a tömegben, de gyorsan eliszkolt - ő mindig olyan észrevehetetlen tud lenni...
Az előadás megkezdése előtt három nyelven (magyar, angol és német) elmondták a szokásos dolgokat, amiket nem szabad csinálni a darab menetele alatt. Illetve, ami furcsa és eddig még nem hallottam, felhívták a figyelmet arra, hogy erős hang és fényeffektusok várhatóak a műsor elején. Tehát, tessünk vigyázni... :) Végül megkezdődött az előadás, és valóban, minden úgy történt, ahogy mondta....
A vietnami háború idején, Saigonban játszódik a történet. Az Operettben a Rebecca musical bemutatása óta a háttérben felhúzható széles vászon mindig nagy szerepet kapott. Erre a felületre vetítettek most is ( leginkább a zenekari árok ötletes filmezése tetszik a legjobban a tapsrendnél). A vásznon egy helikoptert láthattunk, amely rakétákat lő ki, a színpad egyes sarkain betalált, hangos fény és hangeffektek itt jelentek meg... Összerázkódik az ember ettől, utána még a katonák is lövöldöztek kicsit... Az amerikai támaszpontot, ahol dúl a harc, hirtelen felváltja egy új kép. Egy emeleti szoba, ahol Kim, az árva vietnami lány, munkát kér egy kétes hírű férfitől. A Professzor munkát ad az általa üzemeltetett kéjbarlangban, így van, ez egy piros lámpás ház vezetője volt. Kim kirí a sok romlott nő közül, a "főasszonyság", a Professzor parancsára gondjaiba veszi és a lányt, felöltözteti egy hozzáillő, tisztaságot sugárzó, fehér öltözékbe, ami tradicionális vietnami ruhadarab. Kim nem ehhez a világhoz tartozik, ezt láthatjuk, teljesen eltér azoktól a nőktől, akik körülveszik. Aztán, betérnek az amerikai katonák a bárba... A főasszonyság szintén szabadulni szeretne a helytől, kérleli a partnerét vigye el, de az szinte belerúg, elutasítja, csak inni akar, aztán megdönteni (csúnya szóval) a nőt... A főasszonyságnak ez a száma, ő panaszkodik a világról, amelynek rabja, és amiből nem szabadulhat. Kicsit túl erős a hangja véleményem szerint. Történik még egy szavazás is, ki legyen a Miss Saigon? Ezt a megmérettetést, ő nyeri meg.
Megismerhetjük a visszafogott Christ, és barátját Johnt, aki egy igaz szívű ember (majd a későbbiekben megtudjuk miért gondolom én ezt). Lehet John vagy egy katonatárs, de lefizetik a Professzort, hogy szolgáltasson Chrisnek egy lányt, aki tiszta, és megkapható. A férfi nem gondolkozik sokáig, és az új lányt javasolja a figyelmükbe. Kim és Chris egymáshoz sodrodnak, a fiú sajnálja, és nem akarja vele eltölteni az éjszakát, míg Kim erősködik, hogy ez a munkája, ez a kötelessége. Közben az egyik katona egy szaxofonnal felpezsdíti a közönsége hangulatát, ekkor hangzik fel a szóló szaxofon először, még ének nélkül. Chris végül belemegy a dologba, és másnap szorongásokkal telve ébred, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy kedves és tiszta lányt ő rontott meg, és, hogy a világ, amiben él erre a borzalmas sorsa kárhoztatja. Úgy gondolja, hogy a lány többet és jobbat érdemel, el kellene vinnie magával Amerikába. Kim elmeséli az élettörténetét, ahogy látta a családját elmenni...
Sokat gondolkodnak, hogyan és miként lépjenek, hogyan viselkedjenek, hogyan vészeljék túl a háborút... Egy lehetőség van, ha összeházasodnak, és elmennek innen. Kim eltervezi az eljegyzést, kínai nyelven énekel, és minden egykori nőtársa immáron ruhában, felöltözve kimonoban látható a színpadon. Nagyon jellegzetes, meghitt ez a jelenet, Kim a kis bőröndjébe rejtette minden kincsét, két gyertyát vesz elő, meggyújtja őket és a szellemekhez szól. Társai vele együtt imádkoznak, Kim Christ tanítja, hogyan kulcsolja össze pontosan imára a kezét. Végül rózsaszirmokat dobnak rájuk, és kínai nyelven fogadalmat mond a lány, Chris szerint ez a legszebb, amit valaha hallott. Megmosolyogtató és megható pillanat volt. Ám a volt jegyes, visszatér és egy revolverrel hadonászik, visszaköveteli, ami az övé, Kimet. Ám a lány arra hivatkozik, hogy a szüleik kötötték meg anno a házassági szerződésüket, de mivel ők már, sajnos nem élnek, így ez a szerződés jogosultságát veszti. Mindenki úgy él, ahogy és akivel akar. A volt szerető megfenyegeti a párt, majd távozik, mivel Kim folyton Chris elé veti magát. Miután elment, minden visszaáll, ám a zavargást még fel kell dolgozniuk. Chris a férfi után ered, végül visszatér, nem érte utol. A szertartást követően kettesben maradnak, ekkor hangzik fel kettejük előadásában a Szóló szaxofon. Soha ennél szebben nem mutatták még be a dalt. Rettentően tetszett, kellően érzelmes, kellő mértékben szép, mind érzelmileg, mind látványban teljességet alkotott. A duett vége felé megjelenik az amerikai őrtoronyban a szóló szaxofonos, akit már korábban láthattunk, Kim és Chris odarohannak alája, és ott énekelnek, a duettjük végét megzavarja a fegyverek tűzének ropogása... Kim Christ, arra kéri, hogy a bőröndjét vigyék magukkal, így a fiú még a dühös fegyverek kereszttüzében odafut a bőröndhöz, majd felkapja, és a lánnyal együtt elmenekülnek a helyszínről. Chris szabadságot kér, hogy hadd lehessen Kimmel, ezt megbeszéli John barátjával, aki az őrállomáson van.
Jelenetváltás. A Kínai Népköztársaság bemutatója: látványos zászló dobálok, parádés fegyverforgatók felvonulása, gimnasztikai szalagokkal való levegőben táncolás. Mindenhonnan Mao Ce-tung képe néz vissza ránk, hatalmas szobrot is megmozgatnak. Volt egy kínai sárkány is - ez vicces volt, tetszett. A parádé közepén feltűnik egy ismerős alak, aki a nép lányait eladta szolgálataikért cserébe, ezért börtönbe vetetnék, ám ezt meggátolja valaki. Egy ismerős férfi, aki nem más, mint Kim volt jegyese. Tábornoki címet szerzett magának, és még mindig nem hajlandó lemondani a lányról, így alkut ajánl a Professzornak: a szabadságát úgy kaphatja vissza, ha cserébe felkutatja Kimet és átadja neki. Mindez három évvel később történik.
Kim egy elhagyatott viskóban él, látszólag egyedül, majd kiderül, hogy az amerikai katonától született egy gyermeke, akiért az életét is odaadná, csakhogy a gyermek boldogan élhessen. A volt kérő, mivel a Professzor elárulta hol tartózkodik a lány, meglátogatja, és arra kötelezi, hogy éljen vele, hisz most végre mindent megkaphatna, de Kim ellenszegül, és elutasítja a férfi ajánlatát, ő a férjét várja vissza. Bár, mindenki tudja, hogy a katona nem fog visszajönni érte, ő rendületlenül bízik benne. Ami végtelenül csodálatra méltó és egyszerre rettentően naiv a viselkedés. A volt jegyes meglátja a gyermeket, és meg akarja ölni, a Christől kapott fegyverrel Kim lelövi a férfit. A halála viszont egy életen át kísérti a nőt.
Amíg a gyermekről nem tudunk egy jelenet erejéig egy képben összevonva láthatjuk Amerikában Christ, aki új feleségével közösen él, ám a nő nem érti, hogy a férje miért alszik mindig szorongva, gyakran rémálmai vannak, és ő hiába próbálja nyugtatni, ez nem sikerül neki. Tudni szeretné mit élt át a férje a messzi távolban. Ki az a Kim? - akit folyton szólogat. A másik oldalon, pedig ott van a lány, Kim, aki egyedül áll, és csak abban reménykedik, hogy volt kedvese visszatér hozzá, hiányolja.
A gyilkosságot követően Kim és a gyermeke már csak a Professzor pártfogását remélhetik, ám a férfi erősen tiltakozik ellene, nem tudja mennyire lesz megoldható, hogy elhagyhassák az országot. Végül megpillantja a gyermeket, akit magához ölel, és unokaöccsévé fogad. Így hárman, közösen útnak indulnak. A férfi lefizeti az őrt, majd a naplementében láthatjuk eltávolodni őket. Ez az első felvonás vége. (A vasfüggönyre kivetítenek vietnami menekülteket.)
A második felvonásban magyarázatot, választ kapunk arra, hogy miért alakulhatott úgy a cselekmény az első felvonásban, ahogy történt. A legkiemelkedőbb jelenet, amikor Christ kényszerítik, hogy menjen a csapatával vissza az anyaországába. Ő ellenkezik, mert Kimnek megígérte elviszi erről a borzalmas helyről, hogy a szabadság országában új életet kezdhessenek. Mindent megtesz, hogy megtalálja, de hiába, a kerítésen nem engedik át a felettesei. Kim is próbálkozik a rácsok túloldalán, de folyton csak nemleges választ kap. Próbál felmászni a kerítésre is, de mindig lehúzzák. A tömeg a rácsok mögött szintén menekülni akar, a katonák megpróbálják visszatartoztatni az embereket. Két világ mutatkozik meg: a szabadok és a rabok. Kim nem jut be, Chris nem jut ki. Végül a férfi kénytelen elhagyni a katonai támaszpontot. Megérkezik a helikopter, és neki el kell mennie vele, még egyszer utoljára, hosszan kinéz a fülkéből, aztán becsukódik az ajtaja, és az amerikaiak távoznak, hátrahagyva az élni vágyó sok lelket...
A felvétel az Aranypálca című karmesteri versenyen készült. Kim karakterét Vágó Zsuzsival láthatjuk, míg Kocsis Dénest Chris szerepében.
Kim felfogása nagyon naiv, az ő életében a fiú jelenti az életet, a reményt. Ő a napfény az életében, míg Chris számára a lány a holdfényt jelenti.
A második felvonás elején, megint a vietnami háborúról kapunk információkat... Borzalmas... Aztán, már Amerikában vagyunk, John a vietnami félvér gyermekekért küzd, értük szervez gyűjtést. Az összegyűlt úri társaságban vannak, akik sajnálkozva tekintenek a kezükbe adott prospektusban láthatók gyermekek képmásaira, míg mások az érdeklődés különösebb szikrája nélkül, csak átfutják azt. A vendégek között ott van Chris és felesége, Ellen. Hamarosan megtudja, hogy Kim Bangkokban van, és nem egyedül él ott.
John először egyedül keresi fel a lányt, aki megint prostitúcióra kényszerül, ám ezúttal, a Professzor nem a felettese, hanem csak egy alkalmazott egy bárban, de ez is hasonlóan működik, mint a korábbi Saigonban. Ámbár a férfit folyton kérdőre vonja a felettese, amiért az kevésbé aktív a munkája terén, és még a gyermeket sem tűri meg. John segíteni próbál a vietnami lánynak, megígéri, hogy elhozza Christ, de megadja a férfi tartózkodási helyét is.
Kim-et kísérti a múltja, nem lehet boldog, nem adhat boldog jövőt gyermekének, ha vele marad a pici. A férfi, aki egykor a jegyese volt, szellem képében jelenik meg előtte, és figyelmezteti, hogy az amerikai iránt érzett végtelen odaadása nem fog viszonzásra lelni... A férfi teljesen fehéren, mellén egy vörös folttal jelölve, jelenik meg a színpadon. A jelenetben Kimet irányítja, a bűvkörében tartja, hiába fut, előle nem menekülhet.
Kim nagyon boldog, így rögtön a hotelbe megy, hogy viszontláthassa szerelmét. Ám nem vele, hanem annak feleségével találkozik. Kim megdöbben, még a cédula is kiesik a kezéből, amin a cím szerepelt. A két nő szóváltásba keveredik, a vietnami lány rettentően elkeseredik, azt szeretné, ha a pár a gyermeket örökbe fogadná. Ám a nő sajátot is szeretne, Kim elszalad, nem bírja elviselni a fájdalmat. Ekkor érkezik meg John és Chris. Ellen felelősségre vonja a férfit, és felveti, hogy talán nem is szereti őt. Chris biztosítja, hogy csak őt szereti, hiszen amikor ő a mélységekben járt, vele volt, vigasztalta. De, látnia kell a fiát.
Kim elbúcsúzik a gyermekétől, majd kiküldi a szobából játszani, és szíven lövi magát. A gyermek meghallja a lövést, visszamegy és anyját a padlón fekve találja, kezében a Christől kapott fegyverrel (amit még a férfitől kapott, hogy megvédje magát, ha kell - a helikopterrel való haza térés előtt volt ez). Chris és a többiek késve érkeznek meg, a kisfiú, mint mindig elbújik, ezúttal az asztal mögé. Megérkezik a Professzor is, és ő is összeomlik. Kim utolsó erejével megvallja, szeretné, ha vigyázna a gyermekére, és a szerelmük kínai szövegét mondja el, majd kileheli a lelkét. Chris a gyermekre tekint, mindenki szomorúan lehajtja a fejét, csöndes gyásszal zárul a második felvonás vége, és a történet megható befejezést kap.
Díszlet és kedvenc jelenetek: Forgószínpadon láthatjuk a katonai bázist, Kim lakhelyeit, a hotelszobát, és a bárt is. Számomra a legjobban kivitelezett megoldások a helikopteres jelent volt, a szertartás és a szóló szaxofon, az első felvonás vége, a szellem üldözési pillanata, valamint a megható befejezés.
Jelmez: Korhű, megfelel időben a háborús öltözékeknek. Kim eljegyzési szertartáson viselt ruhája tetszett meg a legjobban. A jelmezei között van minden, a pompásabb fehértől kezdve, egészen a szegényes, egyszerű ruhadarabig.
Koreográfia: Nagyon látványos, főként a tömegjeleneteknél, pl.: a kíni felvonulás, vagy az amerikai álom. De, a két főt követelő jelentek is tökéletesen voltak kivitelezve, főként a szóló szaxofonnál.
Zene: Semmi sem maradt meg... Csak egy száma van a Szóló Szaxofon, az Érted adnám életem, illetve az Amerikai álom (amit a Professzor képzel el a szabadság országáról) - bár én ez utóbbit nem nevezném kiemelkedőnek. A Szóló szaxofon volt, mint egyetlen értékelhető dal, többször ismételve. A két előadó, Hien és Kocsis Dénes nagyszerűen énekelték.
Érzelmi világa: Azt hiszem az eddig látott darabok közül ennek volt a legmélyebb, legerősebb érzelmi hatása rám. Különös mondanivalója van, végül is a vietnámi háborúról szól, az emberekről, akik a harcban életüket vesztették, a gyermekekről, akiket lenéztek... Egyszerre tanulságos, és egyszerre tragikus. Olyan előadás, amely az emberi érzelmekre irányul, és nem bírod ki sírás nélkül.
Szereplők:
Kim - Hien
Érte mentünk el a színházba, holott nagyon is ódzkodtam a darabtól, főleg az amerikai szám miatt, mert idegesített... A lényeg, hogy Hien hangja tökéletes volt, sehol egy hamis hang, mindvégig tiszta és bájos maradt. Ő egy virág volt a szeméttengerben. A kisgyerekkel nagyon aranyosak voltak. Kedves volt számomra, ahogy mindig magához édesgette, nevén szólította: Tem. Hien hangilag olyan erős, hogy némelyik operettes művésznővel is felveheti a versenyt, kár, hogy csak erre a két hónapra lett szerződtetve. Szeretni való volt, ahogy Kocsis Dénessel tökéletesen adták elő a darab ismert dallamát. Egyszerű volt, és tiszta, az átélése tökéletes. Érted adnám életem. Míg sajnos a másik dal, nem Hien előadásában szólal meg, ez a hitről szól: Még mindig hiszem.
Chris - Kocsis Dénes
Az én szememben nagyot nőtt, sőt úgy tudom ő tényleg az újoncok közé tartozik. Fiatal és tehetséges, a hangja sokszor olyan volt, mintha Dolhai Attilát hallanám... Játéka szintén meggyőző, Hiennel közösen előadott szaxofon duett méltán kerülhet e legcsodálatosabb duett közé, amit valaha hallottam.
Professzor - Szabó P. Szilveszter
Nem értem miért kellett neki hajlott háttal előadnia a karaktert? Vagy csak azért, hogy a kisgyermek kezét jobban tudja fogni az első felvonás végén? Áh, nem hinném. Mindenesetre ez furcsa volt. Pénzéhes karakter, de van benne bohócságra hajlam, amit már jó régen nem láttam tőle. Pfeifferként szerettem meg, de itt attól féltem, hogy idegesíteni fog a tenyérbemászó modora, meg az amerikai dal, ahogy ő adja elő, irritáló volt mindig számomra, emiatt mindig is féltem megnézni ezt az előadást... De szerencsére a dal nem okozott lelki sérülést nekem, már alig emlékszem rá. :) Szili megható volt, amikor a kicsit a magasba emelte. Nagybácsi lett. :D Jól alakított, tetszett. Tisztára őrült volt.
John - Földes Tamás
Mondhatni ő volt a nap hőse, a darab megmentője. Köszönet érte, bár voltak jelenetek, amikor papírról olvasta a szöveget, szerintem ez megbocsátható bűn. Hiszen legeslegutolsó pillanatban kellett visszatérnie. Szóval, ügyes volt, és a gyermekekért való kiállásáért még inkább pozitív karakternek tartom. Játéka kifogástalan volt. Nem is tűnt fel, hogy idősebb a barátjánál (mármint úgy értem, hogy John-nak nem kell feltétlenül egykorúnak lennie Chris-szel, lehet simán egy idősebb tiszt is).
Összefoglalva: A darab hiszékeny nőkről is szólt, egy borzalmas és tragikus háborútól sújtott helytől való szabadulásról. Az előadás az érzelmekre hat, de zeneileg semmiképpen nem kiemelkedő. Felhívja a figyelmet a vietnami emberekre, akiket a háború szegénységre kényszerített, bűnbe csábított... Bűnbe sodor minket a szeretteink féltése, és ha embert ölünk, annak az emléke örökre velünk marad. Gyötör a lelkiismeret. A főhősnő sem menekülhetett a múltja elől. Úgy érzem, hiába győzködte magát és a feleségét Chris - szerintem nem tett meg mindent, hogy Kimmet magával vigye Amerikába. Ha szeretek valakit, mindent feladok érte, küzdök és ellenszegülök mindennek, csak, hogy vele lehessek, csak, hogy épségben magam mellettem tudhassam. A sok prostituáltakkal kooperáló jelenetek nagyon idegesítettek, ezeket kivettem volna a darabból, holott tudom ennek is léteznie kell benne, de bántotta a szépérzékemet. Ez a darab szintén szerencsétlen szerelmesekről szól, ámbár úgy érzem, ez háttérbe szorul, és erősebb a hit, a szeretet, a féltés jelenléte, és nem kevésbé elhanyagolható tényező, hogy tanító jelleggel is bír.
A darab igen sokrétű mű, telítve különféle érzelmi megnyilvánulásokkal, a szívszorító képektől kezdve a pörgősebb jelenetekig, ahol megjelenik a tömeg, de innen kiválik mindig egy-egy személy, és az ő szemszögéből értelmezhetjük a történéseket. Mindenki talál benne valamit, amit a maga módján értelmezhet, humort, sírásra ösztökélést, de legtöbbször inkább gondolkodásra késztet.
A tapsrend és kabátok kikérése után sem szakítottunk a darabbal, mivel haza felé menet az Andrássy úton rendőri sorfal állta utunkat, illetve a fejünk felett körözött egy helikopter is. Mi ez, ha nem a darab utóhatása??? :) Putyin elnök konvoja pár perccel később elhúzott előttünk, utána már minket is szabadon engedtek...
További információk az előadásról:
http://musicalinfo.hu/miss-saigon-hien-video-3620
Kedvenc dalok egyike, Vágó Zsuzsi és Vágó Dettike előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=bDslqQdrJIw
Videóérdekességek: Hien első debütálásáról szólnak a felvételek. Többek között a kollégái véleményezik, és ő maga is megszólal. :)
Kedvenc dalok egyike, Vágó Zsuzsi és Vágó Dettike előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=bDslqQdrJIw
Videóérdekességek: Hien első debütálásáról szólnak a felvételek. Többek között a kollégái véleményezik, és ő maga is megszólal. :)
1 megjegyzés:
A darabot Baján, szabadtéri színpadon láttam élőben Dolhai A, Feke P, Szabó P Szilveszter és Vágó Zs főszereplésével. Csodálatos volt egyetlen előadás se tudta überelni.
Megjegyzés küldése