2018. szeptember 26., szerda

Fokozott figyelem! Nagy veszélyben a nyaki ütőér, ha a Vámpírok bálján tiszteletünket tesszük!

Előadás címe: Vámpírok bálja
Időpont: 2018. július 11. este 19.00-22.00
Helyszín: Pesti Magyar Színház
Műfaj, a felépítés: musical
Teljes adatlap: http://www.vampirokbalja.com/m/index.php

Szereposztás a honlapról halászva

Kedvenc jelenetek: 
  • Sarah és Alfréd szerelembe esésének folyamata; 
  • Piros csizmák - tánc, koreográfia szempontjából kiemelkedő pillanata az előadásnak; 
  • Az élőhalottak sírból felkelése - a rángatódzás, zombi módon való mozgás hiteles alakítása, ráadásul a közönséghez is le-felmentek (nézőtéri helyzetünktől függ - földszinten vagy az erkélyen foglalunk helyet); 
  • Amikor a professzor és Alfréd megkeresik a gróf kriptáját; a Bál
Tulajdonképpen komplex műről beszélhetünk. Az eltelt évek folyamán, hogy a színház világába belecsöppentem, erről az előadásról, bizony-bizony megoszlottak a vélemények, és most úgy érzem két felé szakadok, hiszen mindkettő oldalt megértem. Azokat, akik szeretik és azokat is, akik nem. Azért szeretem, mert a vámpír világ valódi oldalát mutatja be: megkapjuk a sötétséget, a vámpír nappal alszik a koporsójában, éjszaka meg vad dolgokat tesz, kastélyban élnek és a helybéliek félnek tőlük (fokhagyma koszorú a nyakba). A tükör-effektus (kedvenc jelenteim közé tartozott, amikor megtapasztalták, hogy a tükörben nem látják a különös lényeket). Tehát, ezek a vámpírok még a régi, igazi vámpírokat testesítik meg, és nem a vegán, Edward Cullen és alkonyatos-csillogi vérszívókat. 

A hangulat magával ragadó volt, már a színház kapuin belépve egy fajta más dimenzióba kerülhetett a néző. Vörös drapériák, piros fénnyel világító kandelláberek adták meg a fantasztikum lenyűgöző hatását, és megalapozta a hangulatot. A darab is folyamatosan ingerelte a közönséget, hiszen a színészek, táncosok olykor a nézőtérről érkeztek a színpadra, vagy éppen fordítva, a színpadról jöttek le mi hozzánk, ijesztgetni vagy elcsábítani. A nézők bevonása az előadásba mindig is egy extra plusz pontnak számított, mert ekkor érezni lehet, ahogy beszív a darab magába, bár ez fizikai megközelítés, hiszen egy prózai vagy más zenés darab is tud ilyen hatást kelteni. Mindenesetre nem vonható kétségbe, hogy alaposan megdolgoztak, estéről estére a hírnévért a művészek. 

A pozitívumok mellé a kevésbé rajongók véleményét is osztanám. A személyes megfigyeléseim alapján a  történet rendben halad előre, de olykor leülepszik, unalmassá és vontatottá válik. Másik problémám a hangosítás volt, néha érthetetlen volt a szöveg, amit énekeltek vagy mondtak a szereplők... a felirat is hiányzott, ami más színházakban mindig lételemnek van minősítve. A Magyar Színház csapata (háttérdolgozók) vagy arra gondolhat, hogy lévén a teátrum nevében is benne szerepel a "magyar" kifejezés, akkor magyarul megy minden és "büdös" külföldi álmában se remélje, hogy értheti mit mondanak, énekelnek. Ugyanakkor ez hiba, hiszen világszerte nagy rajongótábora van az előadásnak, számos országban színpadon van tartva és a rajongók bármire képesek, akár több ezer kilométert is utaznak, csakhogy lássanak egy-egy újabb vámpír feldolgozást (bár ez replika produkció - nem non replika). De kit is érdeklenek a külföldiek? A lényeg, hogy mi értsük, bár ez nem mindenhol sikeredett, nekem pl. a Professzor "szófosásai" nem tetszettek, sajnáltam Sándor Dávidot, hogy ennyi mindent és "érthetően" kell eldarálnia pár perc alatt... szóval, ennyit a negatívumokról.

A történet kissé kifigurázza a vámpír világot, és rém egyszerű a sztorija, ugyanakkor nem kapunk választ, hogy Ambrosius proffal és mondjuk Sarah anyjával mi lesz a továbbiakban, vagy éppen Sarah és Alfréddel mi történik, miután...hát, tudjuk mi történik velük...nem kerülhetik el a sorsukat.

A zenéjéért odavagyok, a kedvenceim: Kint vár az élet, Piros csizmák, A szivacs, Őérte, Egy ilyen nap kell, Teljes a sötét, Herbert keringője, Öröklét. 

Maszkok: a darabban használt sminkeke, parókák fantasztikusak. A hatásuknak köszönhetően, az ismertebb színészeket nem is lehet felismerni.

Szerelőgárda: Nem képzeltem senkit sem Krolock gróf helyébe (mondjuk Egyházi Gézát, aki a színpadot uralja, mint fővámpír) Langer Soma rendben vitte a karaktert, és igazán impozáns volt, szenvedélyes, éteri vámpír szerepében. Mindenesetre vonzó volt. Török Anna rendkívüli tehetség, hangját illetően nagyokat énekelt, viszont lóarca van (nekem annak tűnt, szegény nem tehet róla). Alfréd kissé hasonlított Mészáros Árpád Zsoltra, Héger Tibor - pont a kedvenc dalomnál megcsúszott egy kissé a hangja, de amúgy rendben volt, bár belépőjével nem győzött meg, viszont "élőhalottként" jól állt neki a rokokó stílusú jelmez... :D Herbert-ként éneklő-táncoló Szemenyei János szerencsére, annyira melegnek nem mutatta magát a színpadon, amitől a karakter semmit sem veszített az értékéből, inkább ilyen "még nem tudom kifelé-mifelé orientálódom" viselkedést tanúsított. A táncos pillanatképek lenyűgözőek voltak, az egész jól volt megkoreografálva.

Szemezgettem pár kedvenc jelenetből és dalból (ha nem törlik, remélem):

Mindenesetre nagy álmom teljesült, hogy elmehettem, és átélhettem ezt a Vámpírok bálja különös forgatagát! 

Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)