2017. november 21., kedd

Meseautóban színezüst erdők során...

"Az a Szűcs, az nem a mi Szűcsünk...Az az ő Szűcsük..."

Időpont: 2017. nov. 19. (vasárnap) 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Meseautó
Rendező: Szente Vajk
Bemutató: 2016. november 18. (Háhá! 1 évvel rá, + 3 nappal később ért meg nekem a darab!)
Időhossz: 2 óra 30 perc, egy szünettel


Ki ne ismerné ezt az alkotást?
Akár az eredeti, fekete-fehér filmet, amiben Kabos Gyula alakítása volt felejthetetlen, vagy az ezredfordulót követő években készült remake-t, ahol Stohl András alakította a vezérigazgató urat és a sofőrt.


A filmek:
https://www.youtube.com/watch?v=-6ZIqdY3Uns (1934)
https://www.youtube.com/watch?v=gETYMziWn-s (2000)


A közönség
Mostanság szokásom a közönséget is megfigyelni, míg elkezdődik egy színmű... furcsa dolog ez... eleddig soha senkivel nem foglalkoztam, de nem tudom leküzdeni... szóval, a nézőtéren most is a "legéletrevalóbb" emberek ültek, az emeleti részen 60-as éveikben járó hölgyek, akik zacskókkal szöszmötöltek vagy hangosan sugdolództak, vagy funkció nélküli kardigánt helyeztek a karzatra, hogy nem lehetett tőle látni, vagy kis- nagy családok, ahol a drágalátos szülök baromira nem nevelték meg a gyerekeket, akik hangosan vihogtak vagy éppen a székedet rugdosták... rá kellett szólnom, és az anyuka fel volt háborodva...nem ez az első eset, bár akkor tanú voltam, hogy a szülő/tanár ki volt akadva, hogy rászóltak a gyerekekre, mert nem megfelelően viselkedtek... egy kiskorú figyelme, ha az előadás nem érdekli, hamar lankad, az ilyeneket felesleges kultúra szenthelyeire elvinni... szerény véleményem szerint... Úgy néz ki, hogy a közönségből a kulturális viselkedés alapjai kivesztek...ez már nem az első alkalom, hogy ilyen fura szerzetekkel hoz össze az élet... 

Színházpajtásommal túltettük magunkat a bosszúságokon, úgyhogy jöjjön itt és most az előadásról készült összegző írásom! :)




Története
A darab az első film nyomvonalát követi, ugyanakkor egyes karakterek jelentőségét átdolgozza, felnagyítja. Kiemelném, Kovács Vera barátnőjének a jelentőségét, Sári, aki a eredeti filmben, csak addig érdekes, míg a segítsége által Vera bekerül a központi bankba, utána a jelenléte eltörpül. A színdarabban, Vera megjegyzi, hogy Sára egy igazi angyal, neki köszönheti a munkát, és az autót...  ennek hatására, a lányban "tévképzetek" alakulnak, hogy ő valóban angyal, és látni véli a társait is... érdekes elmélet... a történetet jól ismerhetjük, Szűcs János, vezérigazgatónak rengeteg kapcsolata volt, de egyik nő mellett sem tartott ki sokáig, szépen cserélte őket, mert egyik sem őt, hanem a pénzét szerette. Ezért elhatározza, hogy egy időre elutazik a csodajárgányával, amit egy autószalonban éppen a rendelkezésére bocsátanának, amikor hirtelen összetalálkozik a frissen felvett munkaerővel, Verával. A lány rögtön megtetszik neki, és, hogy próbára tegye a szándékait, eladónak, majd szegény sofőrnek/fuvarozónak mutatkozik be. Vera és Sára a szalonba csak a hecc kedvéért térnek be, igazából nem fedezné az anyagi juttatásuk egyik autó megvásárlását sem, de mivel a vezérigazgató megpillantja, és kevesebbért is odaadná a kocsit, Vera megijed és barátnőjével messze szaladnak... Sárát utoléri, és tőle megtudja Vera címét (hosszan, fárasztó párbeszédet követően, ami ennyiből állt: Én csak a másik vagyok, Vera az egyik. Miért nem lehetnék én az egyik? stb...) "lepostázza" a lakcímre az autót (A vezér kitalálja, hogy az autó ajándék lesz Vera számára, aki a 10.000 vásárló volt az üzletben...). Az autócsodához egy sofőr is jár, saját alkalmazottja ruházatát kölcsönveszi és felajánlja szolgálatait álnév alatt Szűcs. Péterffy Tamás, a vezérigazgató barátja fogadja Vera apját, mint helyi autókereskedő, és tőle tudja meg, hogy lány volt a 10.000 vásárló, ezért nyerhette meg a kocsit (Péterffy kézmozdulata, levegőben egy boltívet ír le: ő volt a 10.000-dik). A vezért amúgy Annuskán (aki a titkárnő) és Halmoson (irattár vezetője, ideveszik fel Verát) senki nem látta, nem tudja, hogyan néz ki, de biztosan van egy furcsa mozdulata, amivel elárulja magát, hogy ő a vezér (két lány beszélgetése során derül fény, Sára testével kört ír le, majd oldalra fordulva karját behajlítva beszélgetőpartnerére mutat...), - a mozdulatsort a tapsrendnél kivéve a két főszereplő bemutatta meghajlás előtt. Valahogy ez nagyon megragadhatta a képzeletüket... 


Veráról pletykálni kezdenek, sőt Halmos egyszer meglesi, ezért elindul a pletykaáradat a lányról a bankban, biztosan viszonya van valakivel. Halmos kifaggatja Sárát, és félreéri a helyzetet (Vera az igazgató 10.000 "áldozata"), a szexuális utalásokká válik minden elhangzott ártatlan mondat... helyzetkomikumra tökéletes példa... Vera megelégeli, és felkeresi a Szűcsöt, hogy csökkentse le a fizetését (ugyanis egy nap után az is meg lett emelve), nem szeretne, ha rosszul ítélnék meg a kollégái. A vezér helyébe kell egy másik, ezért ismét képbe kerül Péterffy, aki a vezérrel ellentétben a jellegzetes mozdulatsor kifejezésére képes, holott előtte egy irodakukac, egy nyakigláb pacák volt, de Szűcs átalakítja, és a vezér figura túl sármosra, túl rámenősre, két szóval túl tökéletesre sikeredik... A helycsere konfliktussal is jár, most már két férfi küzd a nő szerelméért, bár a hamis vezér, csak a barátján próbál segíteni. Lillafüredre utazik a csapat, de útközben Veráék csodajárgánya lerobban, amit a sofőrnek (Szűcsnek) meg kell oldania, a segítségükre érkező "utánzat" elviszi a lányt a kastélyszállóba. Halmos egymagában is képes a táncra, és Annuska felidegesítésére telefonon keresztül, megtalálja Verát és elmondja neki az igazat, hogy ezidáig kivel furikázott, a Szűcs az nem Szűcs... Verát ez szíven üti, és nem tudja felfogni, hogy a férfi szív, miért ennyire jéghideg... eljátssza, hogy bele akar menni a vezérrel való kapcsolatba... holott előtte már szerelmet vallott, és szinte félóráig szenvedélyesen csókolódzott a sofőrrel, akivel egy kiskocsmában beszélt meg randevút... Perzse, minden jó, ha jó a vége, tisztázódnak a félreértések (Halmos elrángatja a lányt a vezérhez), és János megkéri Vera kezét. Halmos is Annuskáét, bár amint felemelik a bérét, már meggondolja magát, de Vera unszolására, beadja a derekát. 


A szereposztás
Nagy Balázst ígérték az estére, de Nagy Sándor lett belőle. Ugyan erőteljesen elkerekedett a szemem, amikor megláttam a kiírást a teátrum aulájában, ugyanakkor örültem is a változásnak, hiszen Nagy Sanyi mindig is a szívem csücske volt, és lesz is. Kiguvadt szemek, jó játék, kevésbé finom hang, már nem az igazi, de itt nem is kell sokat énekelnie, vicces volt, hogy bosszankodott, nem hagyják a többi szereplők a dalát elénekelni (Miért hazudok?): Nem igaza már, sosem fejezem be! :) Tökéletes szerepformálás, és illett is hozzá. Hiszen, Nagy Sándor a hódító...veled minden dal oly bódító!

Molnár Nikolett - a Madách egy új üdvöskéje lehet, nem láttam még sosem, a Férfi jégszíve című dalban nagyot énekelt, szerintem illene egy másik szerephez is... kislányos alak, kedves arcú művésznő. Szívesen megnézném még más darabokban is, a 20-as évek öltözékeiben szépen festett. 

Nagyon - nagyon - nagyon sokáig csókoloztak Sanyival, kissé túlzásokba esett a rendezés nem csak poénok terén, de csók terén is...

Simon Kornél - ez az ember egy viccművész, már a megjelenésével is feldobja a napomat, humoros töltetű, magas és még jóképű is. Így tökéletesen passzolt a vezérigazgatóhoz kitalált sejtelmes alakjához, és Sanyi cserepartnerének is megfelelt. Sziporkázó, többek között a leleplezésnél: "Péterffy a valódi nevem, két f-vel és y-nal írva. Ez egy ősi család neve, amit meg kellett változtatni korábbi formájában ugyanis Hosszpisil voltunk..." 

Szerednyei Béla és Berecz Kristóf Uwe - Vera családtagjai voltak. Kettőt fizet egyet kap akciójukkal kacagásra bírták a közönséget, amúgy is nekik volt a legjobb jelenetük, mert a beszélő-táncoló-éneklő bonbonok cukorkákat dobtak a földszinti közönségnek...ez azért valahol igazságtalanság az erkély/emelettel szemben... :P 


Dobos Judit, Annuskaként tetszett, ő és Magyar Attila Halmos Aladár szerepében ideális örökösei az eredeti szereplőknek is. Mintha rájuk szabták volna, tudtak mit kezdeni a jelenetekkel, talán Attila még improvizált is, amikor Judit felemelte az egyik kelléket és abból apró virágcserepek hulltak ki... ("Vigyázzon Annuska, kirepülnek a virágok és az apró emberek!")

Sári szerepében Trecskó Zsófia, míg a sofőr figuráját Barabás Kiss Zoltán játszotta.

Az előadás nem sok embert mozgat meg, szereplőként, van 9 szólószereplő, és az ensemble tagjai nyolcan voltak. Tapsrend során elájultak a vezérigazgatótól, és közöttük találtam meg Kecskés Tímeát, aki Sándor Dávid felesége, itt táncolt és dívát alakított a kastélyszállóban.

A szereplők megmondják



Díszlet és kellék
Kreatív, egyszerű. Nem minden díszlet találékony (kivéve pár, amit a zenés színházakból szerettem, pl. Az Operaház Fantomja, a József és színes álomkabátja, Mary Poppins, Tanulmány a nőkről vagy az 1x3néha4. Operaház/Erkelben: Carmen, A hugenották), ötletességen, kreatív gondolkodáson alapul. Muszáj megjegyeznünk néha azért fontos, hogy kapjunk egy érdekes hátteret, ne csak a képzelőerőnkre bízzák a látványvilág megalkotását az elménkben. Régen volt olyan előadás, ahol ez kiemelt szempont volt, most ismét jött egy szembe, a Meseautó képében. Egyszerűsége, egy- és kétdimenziós helyeket ábrázolnak a színpadi elemek, oldalt a kulisszák felé vezető útra balról a Vásárcsarnok, míg jobbról az Iparművészeti Múzeum kíséri a művészeket. Középen a Halászbástya (cukorka bolt) Lilafüred kastélyszállójával váltja egymást egy tengelyen. Szétszórtan pedig a Műcsarnok, Mátyás templom, az Opera, a Parlament látható. A Meseautó főcímdalához, illetve ha furikáztak a kocsival, a háttérben behúzták a Lánchíd és oroszlánjainak díszleteit (másik oldalukon, buja ösvény volt látható). 


Kellékek - otthonra mindenképpen kell egy villamos! Ugyanis a szereplők ezt húzták be elsőként a színpadra, ami enyhe megdöbbentést okozott nekem, ezzel ábrázolták a közösségi közlekedést (illetve feltűnt a távolsági busz, két hajó, egy repülő, és kicsi házak). Mindegyik ülőalkalmatosságnak készült:

- Villamosoknak volt pórázuk, jelentőségük az angyaldalban volt, mert az egyik férfi, véletlenül a villamos elé esett, és az angyalok mentették meg az életét, miközben ijedten feküdt a pár centis "monstrum" előtt.... illetve a Szabadsághíd asztalról "véletlenül" akart leesni egy másik férfi, de ezt is sikerült megakadályozni...

- Hajó: ezen kelléken nem csak ülni, de elfeküdni is lehetett... Simon Kornél a nagy hajót behívatta... amaz begurult

- Piros automobil: ez is Kornélhez köthető, ő furikázott benne, bár ennek kimunkálása alapján egydimenziós lehetett, és lábbal meghajtott jármű, amit a közönség nem láthatott, csak azok, akik az erkély vagy emeleti részlegen ültek a színpadhoz közel.

- Körfolyosós házak, kis muskátlikkal; általában ülőalkalmatosság, máskor a Halmost megfenyítő eszköz: Judit ezt emelte fel, és "véletlenül" kiesett belőle a virág...biztosan, megfeledkezett róluk...

- Távolsági autóbusz: Halmos vagyis Magyar Attila a kicsi sofőrtől akart kérni jegyet... ezzel idegesítette fel kollegináját... de minket megkacagtatott... :)


Ezektől a szerkezetektől kicsit óvódásnak, kisgyereknek gondolhatták magukat és láttuk mi nézők őket annak. Másrészt eszembe juttatta azt az operát, amit élőben nem láttam, csak felvételről, Bohémélet, ahol Google Térkép volt egyik felvonásban a háttér, és kicsi házakon ücsörögtek a szereplők...

A bank dolgozó asztal megjelenítése - a magyar hídak alapján, felfedezhettük: az Erzsébet, Lánc, Margit, Szabadság hidakat. 

Egyszóval: ötletes, Túri Erzsébet alkotásai.

Jelmez
Kovács Yvette Alida, a kor szellemét igyekezte visszaadni a ruhakölteményekkel, ugyanakkor nekem inkább a nyelvezete miatta volt gondom a darab korban való elhelyezését illetően. Tehát a stílus itt-ott egészen modern, akár utcára is felvennénk egy jelmezeket, hétköznapiak. Ami nem feltétlenül baj, ez is egy pozítív perspektíva egy előadásnál. Kovács Vera ruhái közül az első megjelenésekor visel sárga alapon, pöttyös jelmez, egy teljesen kék ruha, illetve a kastélyszállóban látható légies, nyári egybe részes ruhát választanám.



Koreográfia
Vannak benne táncos jelenetek, és klisék, amiket már megszoktunk, vagy láttunk máshol, pl. angyalok beállnak egymás mögé és az első után mindenki oldalra kiáll, hogy látszódjon... talán ide biggyeszthető, az a jelenet is, amikor egyszerre a színen három helyen tartózkodtunk és a lillafüredi kirándulásról beszélgettek a szereplők: Vera Sárával balon, középen Szűcs János sofőr Vera apjával és öccsével, jobb oldalon pedig Halmos Annuskával. A különlegesség az volt, hogy a kezdetben a színpad hátuljában volt mindenki, fokozatosan, minden párbeszéd által jöttek az előtérbe, sőt egymás "dimenziójába" is átmentek, amikor két szereplő, Vera apja és Sára összekapcsolódott egy mondta erejéig, mivel az apa nem értette, hogy mit szeretne Sára szuvenírként kapni a lányától...

Poénzuhatag
A nyelvezeten túl a sok poén volt még zavaró, néha túlzásba vitték (jelen viccével - miszerint elvették a jogosítványát a vezetőnek, ez azért volt, mert korábban már volt problémája a hatóságokkal és azok elvették tőle..., vagy kinek vagy te a fia? Az apámé... ; vagy a kimagyarázkodások: a Vera nem olyan lány, aki ilyen - olyan dolgokat tesz és ennek malőrösebb fokozatai)... ez nevezzük fárasztónak... lehet benne poén, de ne ömlesztve!

Híres mondatok a filmből a musicalben is megtalálhatóak: mint „egy a párna, egy a részvény”, vagy „a, mint Aladár, l, mint Ladár”...


Csúnya megjegyzés
Trecskó Zsófiával nincsen semmi bajom, de összefüggést látok egyes rendezések között... Szente Vajk és közötte állítólag kialakult valami kapocs, és nem lehet véletlen, hogy egyes, inkább humoros rendezéseiben a lánynak nagyívűbb szerepeket ad... Tanulmány a nőkről-ben ott szerettem, itt a sipitós hangja miatt kevésbé volt kedvelhető számomra. 

Összességében elmondható, hogy nem rossz, hiszen a könnyed, vasárnap esti önfeledt szórakozáshoz tökéletesen megfelel, ezt a célt kiválóan teljesítette. A darabot inkább az egyszer nézős kategóriába sorolnám, felejthető muzsikával - hiába sulykolták a közönségnek az "angyaldal"-t a tapsrend alatt háromszor is - mindenkiben csak egy nóta maradhatott meg (nekem meg egész napa  fülemben csengett): 

"Meseautóban színezüst erdők során

repülünk a szívünk tavaszán.

Arany országút csillogó gyémánt porán
repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk
és a sors fogja tán a volánt.
Csupa boldogág vár ezután rád és rám
a mesék meseszép kocsiján."


Meseautó, a Madách habkönnyű limonádé szintű előadásai közé tartozik, hiába a besorolása musical, a prózában érvényesül minden humoros töltetet. Első alkalommal voltak fenntartásaim madáchos művel kapcsolatban, mivel sem az eredeti film, sem a Stohl-változat annak idején nem varázsolt el. Maga a zene is túlságosan "nyálas", valóban egy régi, ánti-ánti világot idéz meg... 

Molnár Nikolettel készült interjú: http://7ora7.hu/2016/11/18/_elgondolkodtat_ha_negativ_kritikat_kapok


Nincsenek megjegyzések: