Mayerling
Az Operaházba visszatérni egy valóságos álom valóra válását jelentette számomra! És, most, hogy a nézőtéren ülök, felfoghatatlan, hogy 5 éve nem voltam eme pompázatos helyen, milyen káprázatosan rendbe hozták, az eredeti állapotába visszaállították. Csak ámulok. És hálás vagyok, hogy itt lehetek. A megszerzett jegyeimnek. Mert bizony sok darabot láthatok idén, úgyhogy lesz bőven alkalmam minden szegletét az épületnek bejárni.
Igyekszem a darabot figyelemmel kísérni, de a helyszín varázsa magával ragad, és nehéz szavakat találni, hogy milyen is itt a Zene fellegvárában újra helyet foglalni.
A város zenedoboza ismét kitárta kapuit, az ünnepélyes megnyitóra 2022. március 12-én került sor.
A sors fintora, hogy 5 évvel korábban pont ezen a napon megnéztem valamilyen előadást az Operaházban, de őszintén szólva nem emlékszem, mi lehetett az. Majd elő kell vennem a kis jegydobozomat, ahol minden színházi belépőt tartom.
A választott előadásom, a Mayerling. Nem is lehetne, számomra mással kezdeni, mint olyan darabbal, ami Ferenc József dinasztiájához, a Habsburgokhoz köthető. Méltónak érzem, hogy ezzel a balettel indítsam újra azt a csodálatos – érzelmi köteléket, ami az Operaházhoz fűz.
Többségében 11.00 órási előadásokat igyekeztem kiválasztani, bár az egyiknél jócskán befürödtem (mivel csak esti előadásokat vállalt a külföldi kedvenc basszbariton énekesem, Erwin Schrott). De sebaj! Jönni fog még ő a színházunkba, csak kérdés én ott tudok-e lenni, ha megemelt jegyárak lesznek a következő évadban… Immáron tudom a kínálatot, és, most, hogy az Erkel be fog zárni félévre (korszerűsítés végett) nagyon nehéz lesz jó helyet foglalni, kedvezményes, olcsóbb áron… Ezen viszont, ráérek még rágódni. Előbb létezzünk a jelenben. És, ami most történik az maga a csoda, az újjászületés, a felemelkedés!
Nagyon nehéz tudósítani, minden másodpercben élmény, és minden percet ki akarok élvezni az épületben. Minden egyes apróbb változtatást, magamba akarom szívni e remekmű összes részletét, a láthatót, és a rejtettet egyaránt.
Az ország nyert, hogy olyan remek építészt tudhatott magáénak, mint Ybl Miklóst. Nem győzők eléggé végig folyni a padlón.
Pompázatos a kilátás, akárcsak régen. És az érzés, amikor felértem az emeletre és a felújított, új kinézetet kapó csillárt láttam meg elsőként, leírhatatlan. Mintha, csak egy régi barátot üdvözölnék.
Gyönyörű az aranyozás – bár én az arany színt, mindig csicsásnak éreztem, nem szerettem. Itt mégis helyénvaló a létezése. És a fényt visszaveri az arany, a királyi pompának nem szab gátat semmi.
Kissé szűkösebb a hely, mint korábban, - sok szék el lett távolítva, a kényelemre és mozgáskorlátozott feljárásra most különösen nagy hangsúlyt fektettek, én mégis nem az újonnan beszerelt kényelmet biztosító liftet, hanem a lépcsőket választottam… kifáraszt, persze, és már én sem leszek fiatalabb, de ha felérek a lépcsők tetejére a Csillár fogad és a fáradozásomért, mindenért kárpótol a látványa….
A ruhatárt is szemrevételezem, körbejárom a tereket. Mindent úgy sem fogok végig tapasztalni, de az aulát nem hagyhatom ki, hiába tartozom az oldalbejárathoz és nem a főbejárat belépői közé. Úgyhogy hagyok időt és részletet mindenre…majd az Opera bejárást úgyis külön időpontban le fogom foglalni. AKAROM A KÖRBEJÁRÁST!!!! NAGYON IS!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése