Az Operaház Fantomja 2015-ben újra színre lép a Madáchban

"Segíts, akkor megszólal az Éj!"

Időpont: 2015. február 19. csütörtök este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Az Operaház Fantomja

Sok hónapnyi tengődés után, végre ismét színre vitték a Madáchban Webber híres darabját, Az Operaház Fantomját. Már szinte tűkön ültem. Közben megjelentek új trónbitorlók is, tehát a prágai, az észt és a román non replikák... A variánsok örömmel vegyes szomorúsággal töltöttek el, mert jó, hogy vannak új feldolgozások, de mi van a magyar változattal? Úgy a szívemhez nőtt, egyik előadás sem hasonlítható hozzá, van benne egy varázslatos töltés, amitől az ember függővé válhat, folyton többet és többet akarva... Hiányzott, rettenetesen. De most, hogy végre itt van, elérkezett a többszöri látogatás ideje is. Ebben az évadban összesen 21-szer fogják játszani. Szerintem azért ez nem olyan sok, viszont reménykedem abban, hogy nemsokára sor kerül egy 800. jubileumi előadásra is. Nagyon boldog vagyok most. Vidáman kelek, a nappalaim is hasonlóan jól telnek.

Az örömöt megelőzte a nyughatatlan idegességem, mivel imádom összehasonlítani a Fantomokat, Christine-eket és Raoul-okat, de van, hogy a fontos, ám mellékszereplőkként megnevezett művészeket is górcső alá vonom. El akartam kerülni az ugyanolyan szereposztást. Már novemberben meg kellett vennem, az egyik kedvenc helyemre (csak annyit árulok el, hogy erkély rész) a jegyeket. Volt bennem félsz, hogy úgy jön össze megint a szereposztás, mint korábban... Ezt elszerettem volna kerülni, így türelmesen, de izgatottan vártam, mikor fogják a színészek közölni időpontjaikat. Elsőként Sasvári Sándorról értesülhettem. Ő a legidősebb Fantom a magyar változatban. Hangilag tényleg nem a legjobb, de a játéka!! Az fenomenális. :) Vasárnap vele fogom megnézni. Szóval, Sasi kitette, majd Mahó Andreánál is megláttam a szerepeit, köztük felfedezve, hogy egyáltalán nem lesz nekem a Christine-em egyik időpontom alkalmával sem. Annyiból sajnálom, hogy a frissen szerzett tapasztalatok birtokában, őt nem tudom majd összehasonlítani a másik két lánnyal. Mivelhogy szerencsésen, kétszer Fonyó Barbarával, egyszer pedig Krassy Renivel fogom látni az előadást. Bot Gábor és Homonnay Zsolt oldalán is szerepeltek időpontok, ám itt már korábban megtudtam állapítani, hogy Zsolt nem lesz Magyarországon, amikor februárban az első pár előadás lemegy, mivel ő külföldön fog szerepelni kollégáival. Csengeri Attilán, a szép Fantomon :) - múlott tehát minden. Elkönyveltem magamban, hogy Attila lesz 19-én, de titkon reméltem, hogy mégsem. Végül, ez utóbbi kérésem teljesült. A közösségi oldalon, találtam rá az időpontokra, és a 19-e nem szerepelt közöttük. Majdnem biztos volt tehát, hogy az egykori első Fantomommal élem át 2015-ben az első előadást. És, így lett, mert a színház honlapja is megerősített ebben.

Az darab történetét, már tucatszor elmeséltem. Most csupán a méltatás és az érzéseimre hagyatkozva fejtem ki gondolataimat.

"Jelen lenni és megélni." - lehetne ez a mottóm is, mert most valóban ilyen érzésekkel ültem a nézőtéren.

A színházba jutás során nem történtek zűrök. Végre, egyszer senki és semmi nem fusztrált. Csak magamban pörkölődtem, mi lesz, ha visszamondja? - és effajta gondolatok jelentek meg előttem. Végül a színházban megbizonyosodhattam arról, hogy az a szereposztás jelenik meg, akiket már hetekkel ezelőtt meghirdettek. Posta Victor Fantom, Fonyó Barbara Christine és Magyar Bálint mint Raoul.

Az előadás rendben lezajlott, bár voltak bakik, amit nem mindenki vett észre, csak az aki igazán ismeri. 

A hosszú várakozást követően, jó volt újra közelről látni a jelmezeket, a díszletet, a színészek játékát, a mimikájukat. Egyszerűen egy csoda. Csillárkát is örömmel üdvözöltem, illetve a Zenedobozt, amelynek most újabb hangzást alakítottak ki lent a zenekari árokban. Nem úgy szólt, mint mindig, más volt. Mivel hónapok óta csak a képeim vannak a darab jelenteiről, velük dolgoztam, ezért hatalmas élmény volt közelről látni a szép ruhakölteményeket, felfedezni újdonságokat, megállapítást tenni a jelenetekhez. A csillár felhúzásánál éreztem: akárki, akármit mond, a legszebb non replikát nézem.

Szereplők

Posta Victor - Ő lehetne a legeslegjobb Fantom, de meg kellett mérkőznie a karakterrel. Arra próbálom felhívni a figyelmet, miszerint ő egy érzelmesebb férfit ábrázol a színpadon. Pedig tudjuk, hogy a Fantomnak több arca is van, és sajnos nála pont ez hiányzott. Szenvedély, düh, erő, pimaszság, őrület, a szomorúság, csalódottság - ez mind eltűnt nála. Szinte lélektelenül játszotta végig a szerepét. Nem adta ki a dühét, nem volt benne pimaszságra hajlam, pl. az Il Muto jelenetben. Erőtlen volt a hangja, mintha visszafogta volna magát. A tükör jelentnél megcsúszott a hangja. "A Brava, brava, bravisszima"-t szebben ejtette, mint a másik két Fantom, és ahogy én szeretem, azaz az utolsó szótagot nem mondta ki. Fonyó Barbarához fűződő viszonya tetszett, ahogy a nő érintkezett az ária résznél vele, az egymás felé kinyújtott kéz, szép mozdulatsor volt. A legszebb Éj zenéjét ő énekelte, nem voltak hangos felkiáltások hangsúlyozva ezáltal bizonyos szavakat, nem rohant. Lágy volt, kellemes a fülnek. Az utolsó jelenetben, Victor erőtlen játékban, nem szenvedélyes, "sokszor" úgy mond szaladgál, nagy köröket ír le a színpadon. Nincs benne erőszakosságra hajlam, mint kollégáiban (persze, ők is csak finomabban teszik ezt). De, amikor Raoul megérkezik a Labirintus jelenetben, olyan csábítóan dallamos volt a hangja. Huh, nagyon tetszett.

Pedig én úúgy drukkoltam, hogy jól csinálja, hogy az előadás végén a tapsrendnél örömujjongásban törjenek ki az emberek. De sem fütty, sem huhogás a nézőtérről nem érkezett, egyik szereplőnek sem. És ez eléggé elkeserített. - Bár az is lehet, hogy sokan nem ismerték ezt a fajta gesztust, szokást, miszerint a néző huhogással biztatja a művészt, hogy az általa formált karakter tökéletes volt. Szóval, Victorból hiányoztak a felsorolt tulajdonságok. A darab végén is, csak elfogadta a tényt, hogy Christine inkább odébb áll. Nem igazán látszott rajta, hogy ez gyötrelmes fájdalmat okozna neki. Pedig kellene... :( Victor viszont hangilag olyan csodát művelt, amit nem lehet úgy szönyeg alá söpörni. Ahogy ő adja elő az Éj zenéjét, úgy nem tudja bemutatni a két kollégája. Szerintem Victor hangja tökéletes, számomra, ő a Zene angyala, holott néha kissé hamisan szólt...

Fonyó Barbara - Első pillanattól fogva átéli és megéli a szerepét, ezért olyan csodás ő, mint Christine. És, igaz, nem egy kistermetű, törékeny nő, ám mégis úgy alakítja a karaktert, hogy erről sikerül megfeledkeznek vagy egyáltalán nem foglalkozom ezzel a ténnyel. Beleélés. A "Gondolj rám" című dal előadásával Christine előtt új lehetőség nyílik. Úgy tűnik Barbara többször nagy levegőt vesz, mielőtt belefog a dalba. Tökéletes átéléssel játssza a félénk kóristalányt. Teljesen zavarban van, izgatott, szinte nem kap levegőt, a jelmeze fodraival babrál, majd fokozatosan, szépen, lassan felbátorodik, és a hangja teret nyer. A kedvenc ruhám újra feltűnik - bár attól féltem, hogy nem készülnek el a szobalányok, mert most lassabban tudták felöltöztetni Barbarát. Aztán szerencsére nem így lett. A dal alatt meghatódtam, bevallom, a vidámabb zenék esetében is mostanság könnyeket morzsolok el, örömkönnyeket. A Primadonna - Levelek (második felvonásban) láttam közelről a mimikáját, olyan jól ábrázolta az összezavarodott, majd a dühtől szétrobbanó nőt. Barbara megható a temető jelenetben, az én szívemet megérintette. A csókjelenetnél teljesen átadja magát az érzésnek, átöleli a Fantomot, aki csak nagy nehezen viszonozza az ölelést. Amikor szétválnak, mindketten az ajkukat fogják, bár Barbara az, aki egy másodperccel tovább tartja a kezét a száján. Végül is ő az, aki majd visszajön a folytatásban (ami még nálunk nincs)....Szóval, inkább Barbara az, aki rácsodálkozik az érzésre. A búcsúnál picit megrázza a fejét, és hosszan tartják egymás kezét, míg el nem szakadnak. Ő a legszexisebb Christine, mivel az Éj zenéje alatt megint lábat villantott, a leleplezésnél is. :)

Magyar Bálint - Vele most nehéz esetbe ütköztem. Eleddig Bot Gábort szerettem, mint Raoul-t, erre Bálint olyan produkciót nyújt, hogy meggyőzött arról, ő is jó tud lenni. Egy fiatal, fess kiállású férfit láthattam. A Christine-nel való első találkozása is üdítő volt, nem éreztem, hogy csupán a szöveget mondják, életszerűbb volt. Barbarával harmóniában voltak. Érdekes volt látni az elgondolkodó Raoult, ahogy az ötös páholyban áll az Il Muto című opera bemutatásakor, és a könyöklőn, ökölbe szorított kezét a homlokának támasztja. Erőteljes volt az alakítása, bár a dühös fenyegetés, az hiányzott a részéről.   

Észrevételek - Újdonságok

• Kisebb szerepeket magukra öltenek ilyenkor, holott nagyobb darabokban is láthatjuk ezeket a színészeket. A kórusban felismertem Sándor Dávidot és Szentirmai Zsoltot.
• Meghatódtam és átéltem a darab dallamain, főként: Az Éj zenéjét, Gondolj rám-ot és a Szeress, csak ennyit kérek én. - Ugyanúgy ezeknél a daloknál én kezdtem meg a tapsot a nézőtéren. Pont a tető jelentnél úgy tűnt, mintha a közönség megint nem tudná, hogy kell-e véleményt nyilvánítani taps formájában vagy sem.
• A maszk levétele vagyis a Leleplezés - most kifejezetten tetszett. Mindketten megrémültek, Barbara a fejét fogta, Victor a földre vágódott (a színpad előtérében összeesik), onnan térden kúszva közelítette meg Barbarát, bár a nő nem tűnt most olyan idegenkedőnek, mint Sasvári esetében, tőle szinte undorodott. Amikor a maszkot visszaadja, a fájdalmasan síró Victornak, először csak nézi a kezében tartott álarcot, majd ráeszmél, hogy vissza kéne adnia, így feléje nyúl, amaz elkapja, majd a felhelyezést követően magához rántja és erősen szorítja a lányt, - de nem teríti be a köpenyével (ahogy pedig Csengeri szokta).
• Primadonna - Levelek. Az első felvonásban történik, hogy egy emberi kéz jelenik meg a külső üvegen, aminek nem is kellene ott lennie...különös és hátborzongató.
• Szünetben hallottam a színpadi díszletek átszerelését irányító és végrehajtó emberek hangját
• Maszkabál: valahogy furcsálltam a nagy lépcső összeillesztését. Szereplőket illetően: a lépcső alján mindig ott áll a királynő jelmezbe bujtatott szereplő. Olyan jellegzetes a barna jelmeze, ezt lecserélték, ezúttal egy reneszánszbeli, rózsaszín-lilás ruhában láttam. A koronáját megtartotta, arról ismertem meg. (Az utolsó előadásomnál is megjelent ez a rózsaszín árnyalatú ruhával a királynő. Ez volt az évad utolsó előadása és a három főszereplő is ugyanazok voltak)
• Maszkabál ismét: Madame Giry (Bencze Ilona) kalapjára ráesett az egyik dobásra használt farsangi girland, Meg (Lóránt Enikő) próbálta leszedni róla. Illetve azok, amelyek a színpadon maradtak, a Don Juan próbája alatt összesereglett szervezők gyűjtötték össze (ez eleddig nem volt). 
• Megint lehurrogták az igazgatók a Primadonnát, ezúttal mindketten megbotránkoztak Carlottán, aki Christine-t őrültnek nevezte.
• Don Juan jelentben láttam a kulisszákat. A színészeket, midőn Christine és a Fantom együtt szerepeltek a színpadon, egyes művészek kijöttek a pihenőből, hogy kollégáik munkáját megfigyelhessék (szerintem pont Barát Attilát láttam), közben hátul zajlott az élet: fel-lesétáltak a színészek.
• A második leleplezés, amely egy szerencsétlen, csúnya arcú férfit ábrázol - ahogy leveszik róla a maszkot, rögtön előre szalad a színpadon. Múltkor egy pillanatra lefagyott minden, ezúttal lendületesebbre sikeredett. Nem volt 5 perces elmélkedés, minden flottul lezajlott.
• Tapsrendnél poénból Firmin igazgató (Galbenisz Tomasz) megtörli a földet, hogy tisztára léphessen André igazgató (Barát Attila). :)

A bakikról

•  A Prológus jelentben Magyar Bálint nem hozza teljesen tökéletesen az idős Raoul képét, mondhatni gyorsabban foglal helyet a széken a kelleténél.
• Lehet az egy fars hang, ezúttal pont a Zene angyala elcsúszott egy hangon, amikor a tükörben állt és Christine-t magával akarta vinni. 
• Victorhoz fűződik egy másik baki is: amikor a Fantom elénekelte az Éj zenéjét, nekilát megalkotni a saját operáját. Láthatjuk mennyire elvonja ez a figyelmét, teljesen belemélyed a munkába. Christine-t csak kicsit takarja be a köpenyével, de az igazi baki az most jön: azaz a Fantom komponál, nincs megelégedve azzal, amit írt, így a papírlapot összegyűri és elhajítja. Csakhogy Victor egy kézzel gyűrhette össze, de nem eléggé erősen, mert a lap, csak pár centire tőle esett a földre. Így ez ott maradt, a balerinák fellépéséig, szétpréselte a vasfüggöny is. Csak a Primadonna jelenetben vette észre a Firmen-t alakító Galbenisz Tomasz a kottapapírt. Mivel amúgy is lehajolt, gyorsan átnyújtotta a színpad szélén ücsörgő súgónak. Ezt, aki rákoncentrált, láthatta, aki nem az most megtudhat egy kulisszatitkot. :)
• A Primadonna című szám elejét a zenekar elsiette, a színészeknek gyorsan kellett reagálniuk. 
• Raoul jól tűrte a lógatást, nem is himbálódzott, így a figura a hitelességét vesztette. Ő is nagyon belenyugodott a helyzetébe, hogy elkapták, legalább védekezhetett volna, aztán végén őt kellett összeszednie Christine-nek.
• Az első felvonás végén - holott lett volna bőven idejük, - késtek a színpadi háttér megjelentetésével. Az előfüggöny takarásából kilépnek az Il Muto szereplői, majd a függöny szétrebben, és az álközönséget ábrázoló vászont kellene látnunk, ami késve és sietve érkezik le, gyorsan. A csillár már a helyén van. (A zuhanás megint erőteljes, és összerázkódtam tőle.)
• Joseph Bouqet felakasztása előtt, láttam a bábu lábát a zsinórpadlásra próbálták felhúzni.

Nekem a hibái ellenére is tetszett ez a változat, ráadásul visszahozta azt az előadást, amely életem első Fantomja volt, amitől egy varázslatos kapcsolat létrejöhetett. 

Képeket itt találhattok a magyar változatról: https://www.tumblr.com/search/poto+hungary

További infok:

• http://zene.hu/20120925_tovabbra_is_nepszeru_az_operahaz_fantomja_jegyek_itt 
• http://zene.hu/20130708_megszolalnak_a_szereplok_az_operahaz_fantomja_titkai 
• http://zene.hu/20130527_10_eve_erkezett_az_operahaz_fantomja_a_madach_szinhazba

 A legnépszerűbb musicaldalok között szerepel a Fantom is:

• http://zene.hu/20111007_nepszeru_musicalslager
• http://zene.hu/20111206_vezet_a_diseny_on_ice_tarolnak_a_madach_szinhaz_musicaljei

Érdekesség Magyar Bálintról: http://zene.hu/cikkek/cikk.php?id=12711