Mária főhadnagy megmenti a szabadságharcot!

 Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy 

 

Leírás: Hogyan válik egy tizennyolc éves, szerelemről ábrándozó fiatal lány, Lebstück Mária az 1848-as szabadságharc honvédhuszár főhadnagyává? Huszka Jenő történelmi ihletésű, mégis mély emberi érzelmekkel és drámai fordulatokkal teli művét láthatja a közönség a Budapesti Operettszínház társulatának előadásában. A darab a történelem viharai közepette örök emberi sorsokat tár a közönség elé, miközben a szabadságért folytatott harc egyéni drámákat is megjelenít a színpadon.

A darabot eredetileg az Operettszínházban megnéztem volna, de végül az M5 kulturális csatorna megelőzött és betette a rögzített felvételt aug.16-ára esti programként...na, ha és erről csak később szereztem tudomást. Úgyhogy visszanéztem :P

A darab történeti áttekintéssel kezdi előremenetelét, majd megjelenik Mária, a zenélő bocskoros emberrel szótlan ücsörgésbe kezd, míg a férfi az operett ismert dalait játssza el hegedűn. A történet főszereplője, Lebstück Mária (alakítója: Lévai Enikő), akinek az eljegyzésére készül az osztrák család...ám, a cseléd, Panni (szerepben: Bojtos Luca) hozza a hírt, hogy a leányzó meglépett a nyitány alatt látható lovával... A lány egyébként magyar származású, nagybácsija és annak nem túl szimpatikus felesége osztrák szellemben nevelik... de a magyar nagynéni, Farkasházy Antónia (szerepben Fischl Mónika) is feltűnik a színen, mivel meghívást kap Mária eljegyzésére, és a Bécsbe felvonuló forradalmi magyar küldöttség csapatát erősíti... kapunk egy szerelmes dalt, Antónia és Draskóczy Ádám (megformáló Dolhai Attila) személyében, mivel utóbbi tiszt kísérletet tesz arra, hogy a nőt meghódítsa, de ez reménytelen eset. Újra elpróbálják az eljegyzést, szép menyasszonyi ruhában jelenik meg Mária, egyszerű, de nagyon szép. Antónia nem engedi, hogy szerelem nélkül menjen férjhez, ezért Antónia felveti, jöjjön vele Magyarországra, kísérőjük pedig Zwickli úr, a női szabó, aki szerepben Erdős Attila.  Hogy időt nyerjenek, Zwickli eljátssza a bécsi nagynéni előtt, hogy még a lány az öltözködéssel van elfoglalva... Színváltás, megérkeznek a magyar csapatok és a szabót kereső szolgálólány a fiúkhoz csatlakozik. 

"Grosse vászon leng a szélben..." - amikor találkozik a magyar jurátus tagjával, Jancsó Bálinttal és Mária, a férfi főszerepben, Laki Péter.

13 betűből áll a neve, ezért a Zwickli egy nem egy szerencsés fickó - összetalálkozik Pannival, aki most már nem hajlandó elengedni a fiút, mivel eljegyzéssel csavarta el a fejét, amit aztán nem tartott be, ezért Panni utánament, hogy ígéretének tegyen eleget... 

A szerelmes nóta után, összeállnak a szereplők, és jön egy magyar tiszt, aki hírt hoz Pestről, kitört a forradalom (Petőfi Nemzeti Dal elszavalása). Kiderül - mert a cseléd beszédes - az osztrák ellenségekhez tartozik Mária, ezért Bálint szakít a rajongással irányába...

Mária, Zwickli úr tiszti rangját kihasználva belép az osztrák huszárok közé, így a magyar csapathoz tud csatlakozni. Kossuth számára hoznak egy kardot, amivel nagyívű beszédet mond Antónia. Beszéd után Kossuth-tal vált pár szót. Mindenki elmegy huszárkodni az első felvonás végén, Panni egyedül szomorkodik, mert a szabót is elviszik...

Budai Várban játszódó jelent a második felvonás kezdőképe, a huszárokról...
"Kossuth Lajos az t üzente, eljött már a Naplemente..." - álá Zwickli. 
Megint összetalálkozik a Pannika és a már huszárnak állt Zwickli. Megkezdődik a strázsamesterrel való rivalizálás, aki a lány kegyeit valóban keresi, nem úgy, mint a szabó, aki állandóan menekül az esküvő elöl...

Orvos érkezik, mivel Mária, aki Károly (alhadnagy) név alatt fut a huszárok között, megsebesül egy küldetés alatt. Az orvosi kivizsgálás előtt viszont megesküdteti a férfit, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy valójában ő nő. De a férfi egy ponton, nagyon gusztustalan módon rányomul... A szabó fiú háttérben segédkezik a vizsgálat alatt és úgy viselkedik, mintha őt lötték volna meg és fél attól, hogy elvérzik... Jancsó Bálint is megjelenik és nekimegy, leszólja a nőt, vagyis a férfit, hogy nem eléggé férfias és talpraesett. Aztán Ádám kinevezi főhadnaggyá Károlyt, és ezt Bálintot sokk-ként éri. A kinevezés után, viszont visszakapja, amit Károlynak adott...A főhadnagy számonkéri, hogy miért késett a szolgálatról...beszélgetésük során kiderül, hogy a férfi még mindig szereti az "osztrák" lányt... A magyarok foglyul ejtik az osztrák tisztet, aki Mária jegyese volt. Felfedve előtte a kilétét, a férfit szabadon engedi, aki viszont nem akar így megmenekülni. Máriához látogatóba érkezik a vidámabb nagynéni is, Antónia. Rábeszéli, hogy mutatkozzon meg Bálint előtt nőként a Görgey által rendezett bálon. A strázsamester meg akarja kérni Panni kezét, de ezt a bolondos Zwicklinem engedheti meg... Szóval, a pár most már véglegesen összejön és eléneklik a darabból ismert, "Van nekem egy cigányom a Bugaci határon". 

A bálon senki felkérését táncra nem fogadja el Antónia és Mária (mondat: hiányzott a szoknya, de most meg a kard hiányzik). Az orvos megjelenik (fuj) és felkéri a lányt táncolni, amit ugye nem utasíthat vissza... Bálint megvédi Máriát, miután az orvos jobban nyomást akar gyakorolni a nőre...és végül összejönnek. :) A magyar csárdást követően Kossuth (szerepben Langer Soma) tiszteletét teszi. Amikor újra a huszárok táborában zajlanak az események, az orvos leleplezi Máriát és kémnek is beállítja, mivel a volt jegyesét szabadon engedte, és még a pisztolyát is odaadta neki, aki embereket sebesített meg, hogy megszökhessen...erre derít fényt az orvos... aki az árulkodás miatt el lesz küldve a csapattól, Máriát pedig minden kitüntetésétől és a kardjától is megfosztják. Bálint megígéri Draskóczy-nak, hogy visszahozza az osztrák foglyot. 

Más vizekre evezünk a történetben, Antónia vidéki kastélyába, ahol megint a vidám páros fogad bennünket, illetve kiderül, hogy a strázsamesternek van felesége és így udvarolgatott Pannikának ...("Tyúkokat öltetnek, kaszálják le a trágyát") Főhadiszállásnak használják a huszárok a kastélyt, Antónia Draskóczy-t maradásra bírja. Halálra ítélik Máriát, de a kivégzése előtt visszatér Jancsó az osztrák hadnaggyal. Tisztázva lesz helyzete, de a jegyességre is fény derül, amiről a magyar tiszt nem tudott... Kossuth-ot nem lepi meg, hogy nő volt a férfi...xD megkéri, hogy legyen háttértámogató és ne a harcban villantson... Antónia szerelmet vall Ádámnak, mert igazából a Kossuth iránti szerelem az egy mítosz, csak tisztelője. A komikus páros összehozza a sebesültnek álcázott Bálintot Máriával (Rólad álmodom-dal). Kossuth megható beszédet mond (a darab végén igazán hangján is hallhatunk tőle pár sort a hegedűs kísérőjével aaláfestve).

Adatlap: https://operett.hu/repertoar/maria-fohadnagy

A rendezést Homonnay Zsolt követte el. 

Összefoglalva: Alapjáraton a magyar forradalmat feldolgozó darabok nem mindegyike alakul sikeresen. Inkább olyanok, mint amik szeretnének valami nagyot letenni az asztalra, nagyon forradalminak tűnni, nagyon magyarosnak, nagyon virtusosnak, stb. ... túlságosan hazaszeretetről hadovál, mintegy rátukmálva az emberre az érzéseket. Amit, lássuk be nem lehet. A mondanivalótól nem fogjuk jobban szeretni, legyen bármennyire is keverve a műfaj, egy bizonyos darab esetében, pl. A tizenötödik nem egységes műfajban került színpadra a Madáh-ban. Kazinczy Lajosról szól, mint 15. aradi vértanú történetét meséli el, némileg kiszínezve a történeti eseményeket. Nekem nem jött be, felejtős darab volt. Mert az az igazi darab, ami zeneileg és a mondanivalóval együtt fogva tart.
Ezzel megy szembe a Mária főhadnagy. Jó történet, érdekes és színes szereplők, állandó zenei jelenléttel rendezve (a hegedűs fazon). A Mária főhadnagyban nem erőltetik túl az érzelmeket, értem ezalatt a hazaszeretet adagolást. Pont megfelelő. És teljes egészében operett műfajban játszódik, amitől egységes a kinézete. Kissé hasonlít a story-ja a Disney mesére, a Mulán-ra. 

Mindezentúl, színvonalas előadás, ha játsszák és nem láttátok még, menjetek az Operettbe!

 

Pár szép kép az előadásról, forrás az Operettszínház oldala:

               

 

Rudolf musical a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon - Hát, ide is sikerült eljutnom!

 Szerelemdarab. Jóleső emlékdarabok a múltból. Boldogsággal teli a szívem.

Előzetes!

Mivel, hosszan szeretném kifejteni a szombat esti (júl.5.) Rudolf musicalt, ezért pár héten belül egy új poszt fog megjelenni róla, hosszabban, bőbeszédebb változatban!

Pár kósza gondolatot azért felvetek:
- A nagy elhatározásom szombat déli 12-kor
- A darab, mintha csak 1 nap telt volna el az ősváltozat és a mostani között, micsoda páratlan dallamvilág!
- A rendezés másként ábrázolja Rudolfot
- A díszlet impozáns, és idézi a monarchia-beli időket
- A Práter résztől megnyert magának a darab
- Minden művész kiemelkedő volt, a jelenetek az új rendezés tekintetében egészen érdekesek lettek
- Szövegbeli változtatások - tudom, mert kívülről fújom az előadást
- Imádom a storyt, a karaktereket és a zenéjét - minő meglepetés! :D 
- A 20 perces szünet nem volt semmire sem elég... :D kiállítás megtekintés, toronymászás, szereposztást jelölő LED keresése és a helyi ülőalkalmatosság megszerzése
- A nézőtér kisebb, mint az alaptérképen, meglepődtem a helyemen, de csodálatos választásnak bizonyult
- Pozitív vibe-ok a nézőtéren, kedves jegyszedők, jó arc bal oldali ülőszomszédok és a rosszalló jobb oldalamon ülő, de későn érkező és fejét rázó nő :D - mert énekeltem :D - nehezen állom meg... xD

 

HAMAROSAN BŐVEBBEN JELENTKEZEM! de annyi öröm van bennem, hogy ebből táplálkozom napok óta. 

Forrás: Facebook/Musicalinfo

 

Amit be akartak tiltani, de az Opera igazgatója nem engedte

 A bajadér az Operaházban 06.19-én, csütörtökön 18:00-21:30 között
Évad utolsó látogatása, de tökéletes befejezés
Koreográfus: Marius Petipa
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra

Insta bejegyzés: 
Zárni tudni kell egy szinházi évadot és ez a mai nappal megtörtént! 2024-25ös évad záróelőadása A bajadér volt. Romantikus, távol-keleti történet, egy táncos papnő, egy vezér és a rádzsa lányának szerelmi háromszoge. Uj technikákat is lathattunk, kendovel/sallal ugy tancolni, hogy vagy a lábhoz vagy a karokhoz van rogzitve. Ugy megpordulni a tengelye korul a rádzsa lanyanak, hogy magasba tett karjai kovetik mozdulatat es egy szabalyos ovalist ír le. Lélegezni látni a tancosokat a nagy fellepesuket kovetoen, bakizni a kistancosokat, de biztatni oket nagy tapssal! Az elso felvonas kozepesen erdekes, a masodik mindent vitt es a harmadik, ahol a fiu szerelmerol almodik beletorkolik A hattyuk tavaba...oszinten? Már nagyon untam ezt a részt, de a 32 balerina csodalatosan egyutt mozgott. Bamulatosak voltak! Koszonom szepen, gratulalok, jovo evadban talalkozunk! #abajadér #operahaz #operabudapest

Emlékezetes este a szünetekben, benyomások
Az este csodálatosan alakult, mint még soha. Gömbi, az egyik kedvenc operás díszítőelemem, konkrétabban egy márvány stukkó, gömb alakban, amit szeretek ölelgetni, már ha a gonosz jegyszedők odaengednek (nagy lépcsősor a harmadik emeleti páholyoknál). Június 19-én nem tudom mi lehetett az oka (ugyanis teltház esetén fordult elő legutóbb ilyesmi), de engedtek minket, vagyis az emeleti emberkéket az erkélyt meglátogatni. A körjárat az egyik kedvenc helyeim egyike az Operában, így mindkét szünetet ott töltöttem, persze jobban szólva, megszakításokkal, mert az első szünetben lementem az operashop-ba megnézni van-e díszes kukkerük, viszont csak a papír alapú messzelátót árusítják. Enyhén csalódás volt. A második szünetben felmentem a megszokott emeleti "erkély"-re, ahol pazar a kilátás. Imádom ott is létezni, de az alsóbb szinten lévő erkélyhez ritkán jut el az ember. Remélhetőleg jövőre ezt fontolóra veszik, és csak ahol a páholyokhoz vezető ajtó van, oda szorítkoznak a drágalátos jegyszedők... Az emeleti erkélytől elbúcsúztam, majd ismét lentebb tartózkodtam. Szemközt a W louge-ban (egykori Balettintézet épülete) hangos zene szólt, de kedvemet nem rontotta, sőt egészen jól elvoltam vele. Annál inkább érdekes volt a tűzoltóautó jelenléte, ami az Opera előtt állt, mindvégig (később kiderült, hogy forgatnak a környéken, és azért van rájuk szükség, láttam forgatói csoportot meg a büfékocsijukat. Na, nagy élmény, sosem szoktam ilyesmibe belefutni... :D). A tűzoltók jelenléte a fantáziámat birizgálta, de nem voltam olyan bátor, hogy tőlük kérdezzem meg, személyesen, hogy mit keresnek ott, helyettük a földszinti illetve a két kedvenc emeleti jegyszedőmet kérdeztem meg, de ők se tudtak válaszolni a kérdésemre. Én meg elkezdtem kombinálni, hogy a darab története szerint rájuk omlik a templomhoz és ezért kellenek a tűzoltók. Ezt a gondolatkört rögtön elvetette kedvenc jegyszedőm, Miklós, mivel ő látta a darab végét egyik alkalommal és semmi olyan dolgot nem tapasztalt, ami a testi épségét veszélyeztetné a szereplőknek....enyhén csalódottan, mentem vissza a helyemre... :D

 

Az állandó bérletes csapatom
Az operás bérletben az idős hölgy, a jobbomon, a házaspár pedig a balomon foglalt helyett. A nénitől anno elbúcsúztam. Most nem sikerült a táncos bérletes partnereimtől. Jobbomon ültek azok, akiket nagyon kedveltem: két idősebb hölgy (nagyon jó fejek voltak, minden előadásnál beszélgettünk. Most a kukkerről volt szó meg, hogy a Manont kihagyták - miért nem voltak, stb. - illetve jövőre ők nem vettek bérletet, majd a "sima" előadások között fognak szemezni), egy single fiatal könyvet olvasó lány - mondhatni korombeli és a balomon ült az a házaspár, ahol a női tag olykor köhécselt, fotózta az előadás egy-egy mozzanatát (most például a báli jelentnél az elefántot és a feltálalt tigrist) és a szüttyögő, helyén nem képes nyugton ülni vén bácsit...semmi tiszteletem nincs felé, miatta néha nagyon szarul éreztem magam... és igen, joggal gondolhatod kedves Olvasó, hogy miért nem szóltam nekik? Mert gyáva voltam, de itt és most megfogadom, hogy bármi, ami piszkálja a csőrömet, nem fogom szó nélkül hagyni. Mondjuk, azt is meg kell jegyeznem, hogy az operás bérletnél, a második sorban ült egy idős házaspár, azok meg állandóan cukroztak...kurva életbe már! :D

A darab

Mint, fentebb írtam az instában, rendkívül szép előadás, de a hattyúk tavával leromlott a szint. Untam, fuh nagyon untam. Helyszínek: a templom, ahol a bajadér szolgál, és az uralkodó palotája. Az első felvonásban megismerjük a szereplőket, kapunk szerelmi táncot a bajadér és a vezér által. A fakír karaktere is igen imponáló táncos jeleneteket tudhat magáénak, de jobbára számomra, egy mindenbe is beleavatkozó karakter volt. Érdekes, hogy a vezér elfogadja a tényt, miszerint el kell vennie a rádzsa lányát. Tehetős, gazdag, rangjának megfelelő a nő. Jobban, mint a címszereplő bajadér, aki igazán egy harcos lelkületű hölgyemény. Lehetne itt taglalni a pszichológia szempontból is a jellemét. Miért? Nos, éltében a nő egyszerű és lenyűgözően szép, ugyanakkor nem fél kezet emelni a rádzsa lányára, akit szerencsére megment a szolgálója (promos képeken, pont, hogy a szolga van folyamatosan sárga öltözékben és nem a rádzsa lánya, kissé megtévesztő), tőrt ránt a bajadér, de eldobja, mivel közbeavatkoznak. Ennek a jelenetnek nem tanúja a vezér fiatalember, így elméjében a nő lénye tiszta és szűzies, mint a valóságban nagyon szép. Az első felvonás a merénylettel, illetve a gazdag nő bosszújával ér véget.

A második felvonásban elsőként fátyolos táncosnők művészetét csodálja meg a rádzsa, a lánya és a vőlegény. A lábra erősített kendővel igazán valami újat teremtett a koreográfus, nekem nagyon tetszett ez a technikai megoldás. Színt váltanak, a palota udvarába érkeznek különféle népek, illetve a szimbolikus figura, az "aranyfiú" is, őt még körülveszik a gyermektáncosok (a bakizás, az mindenki felszisszent a nézőtéren, végül hangos üdvrivalgással biztattuk a gyermekeket, de főleg azt az egyet, szegényt, aki megbotlott és az egységet kicsit megakasztotta). A kancsóval a fején táncoló nő és a két kislány, aki próbálja az egyensúlyában megzavarni; dobos tánc a vademberekkel majd őket kiegészítő pár, akik hindu táncot jártak az egyik legkiemelkedőbb jelenete volt az előadásnak; a kivasalt tütüs táncosok; majd a jegyespár és az őket kísérő zöld színekben pompázó párok. Felvezetőnek a női kar táncolt, ők középen leültek, és még sosem láttam, hogy lélegeznek, miután a koreográfiát befejezték. Érdekes volt őket így látni. A látványos elemeket követően megérkezik a megcsalt bajadér is, aki próbál az ifjúra hatni. Végül, a csalafinta rádzsa lánya virágcsokrot ad át, szolgái által a lánynak, aki ahogy megszagolja, nyakába mar a kígyó... az ellenmérget a templom papja odatudná adni, de csak ha megígéri viszont fogja szeretni őt, amire a bajadér nem hajlandó, meghal. 

A harmadik felvonástól sokat vártam, a reklámfilmje miatt is, de csalódnom kellett, és ez rontja le igazán a darabot. Ugyanis komplexen az álomban a hattyúk tava elevenedik meg. Előtte a 32 táncoshölgy, akiknek hajából kendők lógnak és keresztezik karjukat igazán bűvöletesen csodás, de terjedelmében hosszan táncolnak le a "hegyről". Csak ezt a részt emelném ki, a többit el lehet engedni. 

Hajlongás: fejérem és szívére tett kézzel jelezték köszöntésüket egymásnak, de főként az uralkodónak. Ez nagyon megtetszett benne.

Összemosás

A darab sok olyan pillanatot hozott el, amivel felidéződtek korábbi más balett előadások, többek között, személyes kedvencem: A bahcsiszeráji szökőkút; A hattyúk tava; Gisella; A diótörő - dombról lejönnek a tündérek? vagy mi a bánatok...a leírásban árnyaknak vannak megjegyezve, de mivel fehérek voltak,a zért nem mondanám őket árnyaknak, vagy fehér árnyak voltak :D jó, tök mindegy minek nevezzük, de a koreográfia, mivel ugyanaz jegyzi ezt az előadást, mint aki a hattyúkat is írta, ezért a tavas jelenet szerelmi duett-je, a szólótáncosok bemutatói egy az egyben a tudjuk melyik előadást idézi, csak már annyiszor írtam le, pedig szeretem, csak hosszú. Nekem a BlackSwan vagyis a Fekete Hattyú, Odilia a példaképem a táncos karakterek közül. Nemcsoda, hogy egyszer farsangkor, beöltöztem, és meg is nyertem a jelmezversenyt.

Szünet alatt
A második és a harmadik felvonás alatt, az emelti erkélyre sietve összefutottam a cigizni iduló táncosokkal, akik női ismerőseikkel elállták az utamat, pont az ajtó előtt kellett nekik bájcsevegni... Az egyik férfi papnak volt maszkírozva, a másik katona volt.

Szereplők: jó volt látni újra Aliya férjét, Timofeev Dmitry-et táncolni. Az ukrán származású táncost, alig ismertem fel  Kekalo Iurii-t, de őt nagyon kedvelem, szláv nyelv után a magyart megtanulni, ehhez tehetség kell, illetve akarat. Ő nemrég magyar állampolgár lett feleségével idehaza. Az Opera színpadán tették le az esküt. Bár közöttük is volt/van olyan, aki a mai napig képtelen egy szóval is magyarul megszólalni... hagyjuk... Takamori Miyu esetében azon gondolkodtam, hogy ő-e az ázsiai hölgy, akinek sikerült gyönyörűen elsajátítania a magyar nyelvet?  Sharipova Elena-át illetően azon gondolkodtam, láttam-e vele valamit? Mindenki egyébként bravúros volt és a zenekar is tündökölt! <3

Operamentés:

Marius Petipa koreográfiája a legendás Indiába kalauzolja a nézőt, ahol a templomi táncosnő és a nemes harcos szerelmének története bontakozik ki. A bajadér a klasszikus balett hagyományát követi, hasonlóan az elmúlt évek bemutatóihoz. A Magyar Nemzeti Balett együttese azonban ezúttal egy igazi kuriózum színrevitelére készül. Az eredeti, 1877-es Marius Petipa-féle koreográfia leirata nem maradt fenn teljes terjedelmében, a darab 4. felvonása elveszett. Mirzoyan Albert a hiányzó részek rekonstrukciójára vállalkozik; a 2024/2025-ös évadban Petipa eredeti koreográfiája nyomán kerül színre A bajadér az Operaházban.

 

Cselekmény

Első felvonás

Első jelenet

Az ifjú harcosok Szolor vezetésével tigrisvadászatra indulnak. Mielőtt az erdő mélyére hatolnának, Szolor megbízza Magdaveját, a fakírt, hogy adja át üzenetét Níkiának, a bajadérnak: a templom előtt vár rá. A templomból papok vonulnak ki, megjelenik a főpap, a nagy brahmin is. Kezdetét veszi a tűzimádás ünnepe. A fakírok és a templomi táncosnők szent táncot járnak, közöttük van a gyönyörű Níkia is. A nagy brahmin áhítattal nézi a bajadért. A szertartás végén méltóságáról és papi fogadalmáról megfeledkezve szerelmet vall Níkiának. India minden kincsét ígéri a lánynak, ő azonban elutasítja. Míg a bajadérok a szent kútból merített vízzel kínálják a fakírokat, Magdaveja átadja Níkiának Szolor üzenetét, amely boldogsággal tölti el a lány szívét. Leszáll az éj, Níkia enged a szerelem hívó szavának. A szerelmesek titkos találkáján a fakír őrt áll, a nagy brahmin mégis kihallgatja beszélgetésüket. Szolor a szökés lehetőségét kínálja. A lány beleegyezik, előtte azonban megesketi szerelmét a szent tűzre, hogy örökké hűséges marad hozzá. A főpap felbőszülten ront ki a templomból. Bármit megtenne Níkiáért. Terve kész, az istenekhez fohászkodik segítségért annak megvalósításához.

Második jelenet

Dugmanta rádzsa harcosaival táncosnők előadását élvezi palotájában. A szórakozást követően kötelesség hívja. Kéreti leányát, Gamzattit, közli vele, hogy hamarosan megismerheti vőlegényét, aki nem más, mint Szolor, Az ifjú harcost társa és bizalmasa, Toloragva kíséri a rádzsa színe elé, aki bemutatja neki elbűvölő lányát, majd bejelenti eljegyzésüket. A férfit lenyűgözi Gamzatti szépsége, és Níkiának tett esküje ellenére sem tudja visszautasítani a házasságot. A palotába érkező Níkia és egy rabszolga tánccal köszönti az ünnepi eseményt. A nagy brahmin is megérkezik, akinek szándékában áll felfedni a rádzsának Szolor titkos esküjét. Dugmanta mindenkit távozásra szólít fel, mert érzi, hogy a főpap látogatásának köze van a jövendő esküvőhöz. Gamzatti kihallgatja az apja és a brahmin beszélgetését, megtudja, hogy Szolor Níkiába szerelmes. Dugmanta a főpap híre hallatán haragra gerjed, azonban nem áll el szándékától. A bajadér nem állhat a frigy útjába, meg kell hát halnia. A brahmin abban bízott, hogy cselszövésével megszabadulhat riválisától, a rádzsa kegyetlensége azonban megrémíti. Gamzatti találkozik vetélytársnőjével, megismeri a valóban csodaszép Níkiát. A rádzsa lánya Szolorral kötendő közelgő esküvőjével dicsekszik. Níkia elkeseredik, szerelme esküjére gondol. Gamzatti követeli tőle, hogy mondjon le az ifjú harcosról, ékszereket, gazdagságot kínál neki, mindhiába. A veszekedés hevében Níkia tőrrel támad Gamzattira. Aija, Gamzatti szolgálója áll közéjük, a bajadér pedig kétségbeesetten elszalad. A rádzsa lánya felismeri, hogy Szolor csak akkor lehet az övé, ha Níkia meghal.

Második felvonás

A rádzsa palotájának kertjében pompás ünnepség zajlik Visnu isten tiszteletére. Az egybegyűlteket pazar műsorszámok szórakoztatják, mint az aranybálvány virtuóz tánca, a kancsós tánc, vagy a dobos tánc. Níkia is jelen van az ünnepen, szent táncát járja a vendégeknek. A bajadér nem mutathatja ki fájdalmát, tekintete azonban minduntalan az imádott Szolorra téved. Aija a rádzsa nevében egy virágokkal teli kosarat nyújt át Níkiának, amelybe Gamzatti parancsára egy kígyót rejtettek el. Amikor a bajadér magához öleli a virágokat, a kígyó megmarja. A lány összeesik, megmentésére a nagy brahmin siet, azonban nem önzetlenül. Ellenmérget kínál Níkia szerelméért cserébe.  A bajadér hű marad esküjéhez, és inkább a halált választja. Szolor kétségbeesetten öleli át halott szerelmét.

Harmadik felvonás

Első jelenet

Szolor vigasztalhatatlan, bűntudat gyötri. Szobája magányában nem tud szabadulni kínzó gondolataitól. Magdaveját hívja, megparancsolja, hogy hozzon ópiumot, azzal kívánja enyhíteni fájdalmát.

Második jelenet

Szolor mély álomba merül. Delíriumában árnyak tűnnek elő. Hosszú sorban szállnak alá a hegyek bérceiről. Végül megjelenik Níkia is.

Harmadik jelenet

A harcos felébred álmából. A rádzsa érkezik Toloragva kíséretében. Figyelmezteti Szolort, elérkezett az idő, az esküvő közeleg. Az ifjú vonakodva fogadja szavait, ám kész teljesíteni Dugmantának tett ígéretét.

Negyedik jelenet

Az esküvői szertartáson a vendégek tánccal köszöntik az ifjú párt. Egyikük egy virágokkal teli kosarat nyújt át Gamzattinak, aki azonnal elhajítja. Arra a kosárra emlékezteti, ami a bajadér halálát okozó mérgeskígyót rejtette. Szolor Níkiát vizionálja, a valóságba a rádzsa rántja vissza. A frigy hamarosan megköttetik. A nagy brahmin megáldja a párt, majd mindenki belép a templomba. A boldogság azonban nem kísérheti Gamzatti és Szolor útját. Lesújt Visnu isten haragja, lerombolja a templomot. A halálban egyesül újra Szolor és a bajadér, szerelmük mindennél erősebb, immár az örökkévalóságban.

 

Az utolsó felvonásban a vezér a bajadérról és a rádzsa lányáról képzelődik, a vízipipa hatása alatt bódult állapotba kerül és felidéződik mindkét nő alakja. A film megtévesztő, mert a felvonás nem így néz ki a valóságban, hanem A hattyúk tavát jeleníti meg... Kár érte, mert ezzel a darab lerontja a kiemelkedő színvonalát.

AZ ÁLOM REKLÁMFILMJE

 Saját képek hamarosan!

Chaplin kalandjai folytatódnak, ezúttal a Magyar színházban

2025.jún.15. 15:00 Magyar színház

A kölyök

Immáron három olyan előadáson is túl vagyok, ami Charlie Chaplin-nel foglalkozik. 

• A város fényei, néma darab a Játékszínben; főszerepben Nagy Sándor
• A diktátor, a Hinklerről és az egyszerű borbélyról szóló történet a Vígszínházban; főszerepben ifj. Vidnyánszky Attila
• A kölyök a Magyar színházban; főszerepben Szemenyei János

Ezek közül A diktátor a legrégebbi, a másik két előadás közül az egyik páréves a másik újonnan lett bemutatva.

Mindegyik egy élményt jelentett, lehetetlen helyzetekkel, komikus figurákkal.

Insta bejegyzés: 

Szines zenei paletta, némafilmes jelenetek, mozgalmas diszletek es nagy érzelmeket felvonultato karakterek tarkitják A kölyök c. eloadast. Egy élmény volt! A karácsonyi dal a menhelyen igazan meghatott, illetve a két főhős kapcsolata. Tortenet egy csavargorol, aki magahoz vesz egy utcagyereket es a fiut nem vakitja el igazi szulojenek pompája, a nincstelen ferfivel marad es a gazdagsagot visszautasitja. A rendezokent tetszelgo Charlie Chaplin es szini brigadja kepezik a tortenet keretét. Gratulálok,  pompás es szivbemarkolo darab! #akölyök #magyarszinhaz #szemmenyeijanos #jeneskitti #gyetvaimartin #notak #sohamar

Zeneileg nem fogott meg, inkább csak jelentősebb, megragadó pillanatai voltak a darabnak. A már említett karácsonyi ének és a két ember összetartozását jellemző dallamok, mert hogy ebből kicsit több volt. Az már más kérdés, hogy Jenes Kitti énekesnő figurája, maga a színésznő miatt - számomra nem volt hiteles. Kitti nagyon bájos, fiatal, és a darabbeli karaktere már egy idősebb nőt feltételez, vagyis 30 évnél idősebbet...Kitti még nincs annyi, ha jól tudom. Szegénynek, jobbulást kívánok, baleset érte ebben a darabban, így a lábát egy lábrögzítő szalag fedte. Zenében nekem az első dala volt igazán kifejező, "Soha már" - feltételezi, hogy nem hagyja magát senkitől sem elnyomni, és kezébe veszi a sorsát, teszi ezt elsőként azzal, hogy kirúgja a menedzserét, mert van annyi pénze, hogy megvegye a lokált, ahol dolgozik.

A történet
Chaplin egy társulatot tart fent, akivel filmeket forgat. A táncos betétet követően megjelenik és a jelenlévőket arról tájékoztatja, hogy ki vannak rúgva, mert új arcokra van szüksége és nagyobb munkába vágta a fejszét, kell neki a vérfrissités, bár, azért pár embert megtart (a magyar fiút, Lászlót - pont nem :D kiemelt rész), aztán persze elmondja, hogy ez vicc volt. (Megjegyzés: pár nap múlva meg bejelentik az operában, hogy megválnak 25 embertől - kissé visszatetsző és rögtön eszembe juthatott volna az előadás ezen mozzanata) 

Érkezik a hír, gyermeke született, Chaplin elmenne a kórházba, de megelőzi a felesége, Mary és közli a kicsi nem élte túl az éjszakát, gyenge volt. A férfi a gyermeke elvesztéséről énekel egy szomorú, kifejező dalt. A nő istenhozzádot mond, elhagyja a férfit, aki találkozik egy csavargó fiúval. A gyereket megmenti a rendőrtől, ugyanis azért üldözi, mert a srác betört egy ablakot. Chaplin fiának nevezi, így megmenti. A sajátjának szánt óriásmackó plüsst a fiúnak adja, illetve felkéri, hogy jöjjön el hozzá a filmforgatásra, mert belevaló kiskölyöknek látja. Másnap a filmet forgatják, némafilmes elemekkel, de a zenét követően csak elkezdenek beszélni is, ami nem feliratozással volt nyomon követhető. 

A film storyja szerint a csavargó Chaplin egy padon talál egy árva babát, mellékelve egy levéllel, miszerint, aki megtalálja a csecsemőt, nevelje fel szeretetben. A csavargó próbálkozik egy anyukával, hogy odaadja neki a babát, de az nem áll kötélnek. Kénytelen magához venni. Albérletben laknak egy szakadt, toprongyos nőnél, aki kinézete és harsány viselkedése ellenére érző szívet takar. Kifejeződik ez abban, hogy a nő folyamatosan a lakbért követeli a kétfős családtól, azt ugyan nem kapja meg, de gondoskodik a fiúról (aki közben 10 éves lett), amikor az lázas beteg, teát főz neki. A hölgynek van egy dinka lánya, akiről a srác úgy gondolja, hogy nem dinka, és egyszer majd a távoli jövőben feleségül fogja kérni (cuki jelenet ez!). A dinka lány minden mondata után nevet, aztán megváltozik, amikor anyjával egy duettet énekelnek, anya-lánya kapcsolatra kapunk visszaigazolást. Később a kölyöknek (10 éves srác) azt mondja, váltottak anyjával, és most ő az, aki nevet a mondatok végén, de csak magában teszi ezt. A bárénekesnő szála úgy kapcsolódik a történetbe, hogy egy firkász látogatja meg az öltözőjében, 2 percet ad neki, és mindenféle téves, ránézve igen sértő válaszokat ad a riporter kérdéseire. Később felveszi ügyintézőnek maga mellé, miután a menedzserével közli, megvette a bárt, és a férfinek nincs hatalma többé felette. Az ügyintéző később elpártol a nő mellől, miután kiderül, hogy a kisfiú az énekesnő elhagyott gyermeke... itt eléggé szemétnek találtam a férfit... No, a nő magas jutalmat ajánl a megtalálónak - ugyanis, a kölyökről, akkor derül ki, hogy köze van az énekesnőhöz, amikor betegeskedik. Chaplin karaktere "ittas" orvost hív házhoz, de mivel a gyereknek nincs anyakönyvi kivonata, ezért az árvaházba megy jelenteni az esetet... sikerül bárddal megfenyegetnie, hogy adjon az orvosságról vényt, és miután valamilyen útón-módon megszerzi a gyógyszert, a gyerekkel együtt elmenekülnek a bérházból. Az énekesnő, az orvos és az árvaház képviselői is megérkeznek, és ekkor derül ki, a régi levélből, hogy a nő elhagyott gyermeke a Chaplin által dédelgetett fiú. Egyébként korábban találkoztak már, még a bárban, amikor a nő fellépett. A fiú ellopta az étkészlet egy részét, meg egy tehetősebb gyermek zakóját (amit aztán a tehetős apa és annak rúgdosó emberei nem hagytak szó nélkül...), a nő nem jelentette fel a két "csavargót", sőt a srácot magához kérette, elbeszélgetett vele. Mivel, felrémlik, hogy mennyire szerette volna azt a fiút felnevelni, akit elhagyott, lehetőséget kínál a csavargó kölyöknek, hogy lakjon vele... A gyerek elutasítja, ami egy komoly pillére a darabnak, megmutatja a két ember közötti köteléket: nem számít, milyen csillogás, pénz várhatná, egy jobb élete lehetne; nem felejti el, hogy van egy ember, aki 10 évet az életéből rá áldozott, szerette, gondozta. Ezt szem előtt tartva, úgy dönt, nem fogadja el az ajánlatot, és visszamegy a csavargóhoz, aki azért leszidja, mert itt lett volna a nagy lehetőség, hogy kiszakadjon a szélsőséges életvitelből. Ezután megverik őket, és itt zárul le az első felvonás, hogy egymásba kapaszkodva, kitartanak, mert ők egy családot képeznek.

A második felvonásban megismerjük, az amúgy is sokszor megjelenő vakkoldus brigádot, akik valamiféle katonák lehetnek, és a menhelyen élnek. A levesosztáson tünnek fel, amit a bérház tulajdonosnője tart az utcán, de persze az ételért fizetséget vár el... a katonák megkérik (mind a 4!) a dinka lánya kezét, amit mindketten döbbenten fogadnak. Ezt a házassági tervet írja felül később a kölyök és még később a katonák el is fogadják a fiú követelését és önként lemondanak a lányról...ez azért vicces volt... miután kiderül, hogy "vérdíjat" tűztek a fiú fejére, erről a katonák is tudomást szereznek. Amikor náluk tartozkodik a két csavargó, a gyereket elrabolják és elviszik a rendőrségre. Ott elbeszélgetnek vele, és rácsok mögé dugják Chaplin karakterét... az érkező anyuka kiengedteti, és a gyereket próbálja meggyőzni, hogy bocsásson meg neki, és fogadja őt anyjává...a fiú nem igazán repess az ötletért...  Chaplinért a bérháztulaj hölgy érkezik, és a rendőrrel egyezkedik, mennyi pénzért engednék szabadon a férfit... (ez az alku rész, zseniális volt, ahogy folyamatosan vitte le az árat, míg végül 5 dollár nem lett :D - 100 dollár a váltságdíj - honnan teremtek elő 50 dollárt? .... jó, akkor holnap hozom az 5 dollárt)

Visszatérünk a jelenbe, Chaplin karaktert vált, lemossa a csavargó sminkjét. A színészei körbeugrálják, biztosak benne, hogy már az új filmen gondolkozik a művész. De ő nem hallja meg maga körül az embereket, a filmben él, aztán megjelenik a csavargó gyerek, akit felkért látogassa meg a studióban, és ismét meg akarja menteni a rendőrtől. Amaz nem hajlandó elfogadni a Chaplin által támasztott érveket, de végül elengedi a gyereket. Felcsillan a szeme, és azt mondja, hogy a fiú testesíti meg a saját gyermekét, úgy érzi, ugyanolyan kis élettel teli fiú lett volna az ő gyermeke is... dílt ajánl neki, amit a srác elfogad... 

Szereplők
Jó volt a kapcsolat és a harmónia Szemenyei János és a Gyetvai Martin között. Szemenyei megint egy másfajta Chaplin képet mutatott, nem volt rossz.

A bérház tulajnőt (Lőrincz Nikol) imádtam, és itt volt színházi barátosném "ikertestvére" (Kusnyér Anna), aki a tulaj lányát alakította. Nekem ők is nagyon tetszettek.

Humorforrását képezték még a vak katonák: Pavletits Béla; Murvai Márton; Szurcsík Ádám és Kosznovszky Márton.

Tánckar
Egy ízben saját magamat is felvéltem fedezni, ahogy én táncolnék... többet nem írok :D 

Ledöbbenés
Második felvonásban kacérkodtam az ötlettel, hogy attól eltekintve, hogy tök közeli ülésen foglaltam helyet, tehát jó rálátásom volt a színészek arcára, látni akartam még közelebb, így segítségül hívtam a kukkeromat, de lejött róla az egyik kis üvegbúra, úgyhogy rendesen izgultam a darab utolsó 30 percében, hogy ugye, nem dobtam ki? Ugye nem korábban hagytam el? A darabot követően még átfésültem a helyemet, de nem találtam, a trolira várakozván viszont csak bele kellett pillanatom a táskám mélyére és ott volt. Mondhatni, egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről.

Ajánlás: Mindenképpen érdemes megnézni, akár, ha szereted Chaplint, vagy olyan emberi értéket, nagy érzelmeket ábrázoló, lélekemelő előadásra vágysz, itt a helyed!

Elvittem magammal a legyezőmet

2025.06.13. péntek 
Magyar színház - Sinkovits Imre Kisszínpad
A darab: A legyező
Link: https://magyarszinhaz.hu/programok/a-legyezo/
Rendező: Kiss Csaba
Kiemelt szereplő: mind az öten! :D 
Időtartam: 2 óra 20 perc, egy szünettel (mindig 19.30 vagy hétvégén 15.30-kor kezdődik)
Műfaj: komédia

Insta bejegyzés: Könnyed, játékos, kedves, szellemes és szórakoztato. Ez a legyező, az 5 szereplős mégis 10 karaktert felvonultató eloadas a Magyar szinhaz kisszinpadán. Minden bonyodalmat egy legyező okoz, no de végül a megoldást is jelenti? Kiderul, ha megnezed! #alegyező #kisszinpad #sinkovitsimreszínpad #magyarszinhaz

A szereplők:
Soltész Bözse - kofaárus / gazdag nagynéni
Barsi Márton - előkelő úr / vendéglős
Csikós Máté - suszter / báró
Kiss Anna Gizella - előkelő hölgy / a parasztlányka
Szatmári Attila - kávéház tulaj / fondorlatos gróf

Mindenki két karaktert ábrázol, rögtön Szatmári belekezd a színpadi átöltözésbe, amikor szerepet kellett váltania. Az ilyen jellegű komédiákat nagyon szeretem, jó volt, tiszta mediterrán virtus, világot hoztak el nekünk. A történet egy legyező eltörése és az új legyező, csacska átadásának meghiúsításáról szól, ami folyamatos bonyodalmakat generál. Adott az előkelő hölgy, akinek szintén egy előkelő úr udvarol. Ez utóbbi eltöri az elejtett legyezőt, ugyan beszerez egy újat a kofától, de a parasztlánynak adja át, akiről az előkelő lány azt gondolja, hogy a férfi szeretője lehet és ebből fakad a nézeteltérés. Miközben a férfi igazából csak megbízza a lányt, hogy adja át az úrnőnek az eszközt. A storyt tarkítja még a suszter fiú, aki szerelmes a parasztlánykába, aki viszonozza érzéseit, ámde az anyja, aki a kofaárus, férjhez akarja adni a vendéglőshöz, aki tehetősebb vetélytársánál. A suszter másik karaktere egy idétlen ruhákban tetszelgő báró, aki az előkelő lányért rajong. A gróf, aki váltásban pedig a kávéház tulaj ármányos figura az egyik szerepében, a másikban kenyérre lehet kenni és a történetet ő beszéli el leginkább. A végén mindenre fény derül, de a kellékek segítségével magyarázzák el egymásnak mi is történt?

A jelmez nagyszerűsége
Minden szereplő, testszínű, barokk jellegű ruházatot visel, amit színes kellékekkel dobnak fel, így tudják külön választani éppen melyik figurát alakítják.

Csengő: amikor elviszi a gazdag, bolond nagynéni, akkor az előkelő férfi hoz egy újat és azzal próbál csengetni, de akkor a nő megint elviszi... :D

"Menjen Rómába, kómába" - ez és ehhez hasonlatos áldásokat gyűjtött egy kiskönyvbe a bolond nagynéni és alkalomadtán alkalmazta a hallottakat a társain...

Mindenre fény derülhetett volna, ha nem neveti el magát - nos, egy ilyen pillanat van beiktatva, és nem ez nem baki, hanem egyszerű hülyeség minden darabban (főként operáknál), hogy lenne egy pont, amikor meg lehetne magyarázni az adott helyzetet. Ehelyett mi történik? Csak nevet, és bolondnak nevezi a másikat. Konkrétan, a parasztlánykát megvádolja a suszter, hogy a tehetős férfivel viszonyt tart fent, miközben vele is hetyeg...ahelyett, hogy itt valami magyarázatot közölne a lány, elkezd nevetni és lebolondozza a srácot...én ezen kiakadtam :D de tudom, ha ez nem így lenne, rövidebb lenne minden darab, és ezt nem várhatom el. 

Csak a szoki: a helyemként, ugyan, ha a kisszínpadra váltasz belépőt, nincs konkrét ülés, érkezési sorrendben foglalsz helyet, nekem van egy, úgymond bevált ülésem. Utolsó sor, mert ott legalább senki nem rúgdossa hátulról a székemet...eléggé idegesítő tud ez lenni, ha akarva, de inkább akaratlanul belerúgnak, mert valakinek mindig keresztbe kell tennie a k..va lábát az ülések között.... :D dolgok, amiket utálok listám élén ez benne szerepelne, ha megírnám. 

Miért választottam?
Az idei évad két nagy felfedezett színháza a Magyar és a Turay Ida. Mindkettőben igyekszem minden szemrevaló dolgot megnézni, és öszintén szólva szeretem mindkettőt, jól érzem magam a miliőben. A legyező a leírása alapján lett kiválasztva, egyrészt szeretem az olasz temperamentumot, ha ez színpadon mutatkozik meg, miért ne alapon, meg kell rá szereznem a belépőmet. Tetszett a váltott nézőpont, klassz volt a jelmez konstrukció, vicces párbeszédek, kiszólások a nézők felé. 

Ajánlom: nézd meg, mert szórakoztató, humoros, aranyos és kedves és helyes az 5 színész együtt. Nekem főleg a vége maradt meg emléknek, ahogy körbe álltak és magukon váltották a kellékeket, meggyőzzék egymást álláspontjukról, és elmeséljék mi miután következett a történetben. 

A darabmentése:

"EGY OLASZ VÁROSKA FŐTERÉN ELTÖRIK EGY LÁNY LEGYEZŐJÉT.

 „Néha milyen kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tegyünk egy nőt” – mondja a darab főintrikusa, a velejéig gonosz Gróf. Kezében a legyező, „az az álomszép legyező” amellyel szerelmeket és sorsokat fog hamarosan romlásba dönteni. Ellenfele, a jóságos Limonado, a világ legkisebb Kávéházának tulajdonosa ezt a veszélyt próbálja meg elhárítani. DE A KÉT EMBERT UGYANAZ A SZÍNÉSZ JÁTSSZA. Ez a játék. És ugyanaz a színésznő adja a lányt, aki féltékeny, meg azt is, akire féltékeny. Egyetlen kalapcserével. Kiperdül a színről csóró, nagyszájú lányként, és máris visszalép leheletfinom úrikisasszonyként. Akinek szerelme egy légies, romantikus velencei úr, de ő játssza a bunkó vendéglőst is, aki erőszakkal akarja elvenni a másik lányt, pedig az a susztert szereti, aki „botlelkű” Báróként az úri kisasszonynak csapja a szelet. Az öt színész játszotta tíz szereplő egyre jobban eltéved a véletlenek, az intrikák és kalapcserék útvesztőjében. Nem is sikerül kibogozniuk. Csak a néző látja át egyre vidámabban az egészet.

„Én boldogságra születtem, és csak magamnak tehetek szemrehányást, ha nem mindig voltam az” – írja Emlékirataiban Goldoni. Ez a bölcs derű sugárzik a Legyező játékosságából, mély emberismeretéből is.

Komédia két részben Kiss Csaba átdolgozásában."