A tudós, aki túl sokat gondolkozott és saját magából szörnyet alkotott....
2022.június 8. szerda, 19.00
Dr. Jekill és Mr. Hyde, Budapesti Operettszínház
"Egyedül kezdtem. Egyedül is kell befejeznem."
Ha azt kérdeznétek, mikor jártam utoljára az Operettben? Hát, nem tudnék a kérdésre válaszolni. Szinte ősidők óta. És miért? Mert valahogy nem találtam vissza az Operettbe, nem került elő olyan darab, amire azt mondtam volna, hogy na! Ez kell, ezt meg akarom nézni. De legutolsó emlékem a színházi pajtásnőmmel volt, az Abigélt néztük meg páholyból az Operettszínházban (régebben a Tháliában volt). És teltek az évek, és egyre nagyobb lett a szakadék köztem és a színház között. Eltűnt, pedig régen nagyon sokat köszönhettem neki... erről bővebben később mesélek!
Viszont, most a Jekyll és Hyde az érdekes számunkra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, illetve barátnőm kívánságát figyelembe véve, egy Jekyll és Hyde előadásra próbáltam jegyet szerezni, amiben Sándor Péter alakítja a főszerepet. Miután megbeszéltük, hova ülünk, repült a foglalás kérése a telefonon, majd a színházba térve átvettem. Különös élmény volt, amikor ismét átléptem ennek a teátrumnak a küszöbét... sok év telt el, és megváltozott. Hogy jobb lett-e? Javára vált? Nem tudom megmondani. Csak az emlékképeim között másként létezett az Operett. De számos változáson esett keresztül 2010 után... ha jól datálom az időpontot... Az épület is megváltozott, a vezetőség is, a színészek és színésznők csapata, illetve a jegyszedők sora is kicserélődött vagy változott....
Frank Wildhorn garancia, mint név, hiszen szeretett musicalemet ő írta meg: Rudolf, Az utolsó csók. Illetve a darabból ismertem már két dalt (aztán, ahogy haladtunk előre a történetben és jöttek a dalok, feltűnt, hogy nem 3 hanem 5 dalt is ismerek), de az egyik az, amibe igazán beleszerettem, mert egyszerűen gyönyörű:
A csillagok idején, egy olyan dal, ami már régóta kísért. Szeretem, ha szerepel bármelyik musical gálán. Csodálatos a dallama, a szöveg az elvontabb már, nem annyira konkrét mint a német változat, ahol a darabbeli szerepükről, sorsukról énekelnek.
A történet - a kivégzések
Mielőtt elindultam volna a színházba, nehogy teljesen tudatlanul üljek be, utánaolvastam, miről fog szólni az est. A főhős egy emelvényen érkezik, miután a nézőtérre csend telepedett a színpadon pedig a függöny szétrebbent. Dr. Jekyll fehér, orvosi köpenyben énekel...arról, hogy miről? Fogalmam sincs, nem maradt meg, csak az a pillanat, ahogy az ének végeztével a közönség euforikus állapotban kiáltozott, hogy mennyire elnyerte sokak tetszését.... lehet nagyot énekelt, de még eléggé unalmas volt a kezdés...aztán jött a folytatás... A lánykérés, a csodaszer bemutatása a bizottságnak, akik elutasítják kérelmét. A főszereplő motivációja viszont a darabban nagyon is egyértelmű, sőt megrendítő, azon dolgozik, hogy bomlott elméjű édesapját visszahozza az életbe...a férfi tolószékbe kényszerült, és nem tud fiával kommunikálni. Egy test, amiben a lélek egy fogoly. Jekyll a kísérletezést ezért űzi, hogy tudjon segíteni neki.
A főszereplő istenkomplexus hajlamú, valami újat akar teremteni, de ehhez emberi kísérletre lenne szüksége...lévén, hogy az elit bizottság úgy dönt nem támogatja az ötlet végrehajtását, saját magán kell tesztelnie a szert. Dr. Jekyll szörnyeteggé válik, és felemészti a másik énje, aki velejéig romlott.A férfi be akarja bizonyítani, hogy a találmányával az emberben külön választható a jó és a rossz. Mivel abszurdnak találják és őrűltnek az ötletét, kénytelen más utat választani... A laborban beveszi a szert, előtte a naplójában leírja mit/mikor tett, a tapasztalatait... és a gonosz testet ölt, sőt olyan annyira, hogy saját nevet (Edward Hyde), és "krézi" kinézetet, berekedt hangot kap, a főszereplő elméje így kettévált, és egy borzalmas gyilkos alakját felvéve jelenik meg a színpadon... "Szabad vagyok!" - felkiáltással tudatta a nézőkkel megérkezését.
A bizottság tagjait sorra öli meg, az első a kéjenc (de mindenki a városban, Londonban, úgy hiszi hithű katolikus ember) püspök, akit egy villanyoszloppal öl meg. Tetszett a jelenetben, hogy amikor eltörte a lámpát tartó oszlopot, az szikrákat szórt. A gazdag, idős nő (akit vén banyának nevezz és állítja a nő vagyonát saját magára íratta?) nyakát elvágja, másik két férfit leszúrja. A kutyát elrabolja (aki nagyon aranyosan nézett körbe, amikor a gazdáját megölték, ő a mellkasán állt, aztán értetlenkedve körbe nézett, hogy akkor most mi van?) Tetszett, hogy Hyde a maga lassított, széles léptekben járó mozgással a kutyához lépett és elvitte magával. :) Az utolsó gyilkosságra a 2. felvonásban került sor, akkor az áldozatot, aki tudta, hogy üldözni fogja a rém, gondolta biztonságban lesz a pályaudvaron....de nem volt... jött a vonat, és Hyde belökte a szerelvény alá... a jelenet nagyon ki volt dolgozva, szabályos sokkot kaptam, és a közönség java része is megdöbbent, érződött a levegőben...
Női viszonyok
A darabban két hölgy szerelmes Jekyll-be. Az egyikük, egy tiszta lélek, aggódó, nem igazán nagy dallamokat megéneklő szerény, előkelő család sarja, Emma. A lány apja sokszor kétségbe vonja lánya döntését, szerinte nem helyes, hogy Jekyll-hez akar hozzámenni, mert a férfi szerinte egy megszállott tudós. Vele, kizárt, hogy a lány boldog legyen. Ráadásul a saját eljegyzéséről is elkésik Jekyll.... Emma mindvégig bízik az orvos adottságaiban, egyszer otthonában is felkeresi és biztosítja szerelméről a férfit. Kitartása az esküvőig tart, ahol sajnos a szer hatása erősebb a doktornál, és Jekyll Hyde-dá változik. Mielőtt ez bekövetkezne, megkéri az ügyvéd barátját, hogy ölje meg, mert nem élhet így tovább...úgy érzi lassan felemészti a gonosz énje, és félő neki nincs annyi ereje, hogy féken tartsa és erősebb legyen nála...a hatalom a gonoszé lesz....
A másik nő, egy prostituált, Lucy. Jekyll a legénybúcsúján a bordélyba látogat barátjával, John-nal (aki az ügyvédje is), itt ismerkednek meg egymással. Jekyll felajánlja segítségét a lánynak, aki a jó szándékot nem is tudja realizálni, reménykedni kezd a szerelemben... meg is látogatta alkalomadtán a férfit, hiszen a másik énje járt a nőnél az éjjel és ellátta a baját... Jekyll kezeli a sebeit. A darabban, végig az ő karaktere fejlődik, és mondhatni inkább ő a női főszereplő, és társa Jekyll/Hyde-nak. Annak ellenére, hogy ellenpólusként kellene viselkednie, hiszen az egyik nő a doktort, a másik a gyilkost szereti, nagy a vonzalom az orvos irányába. Nem tud olvasni, mivel az ügyvéd tudatja vele a levél tartalmát, amit a darab végén kap kézhez Jekyll-től, arra kéri, hogy haladéktalanul távozzon Londonból, mert baja eshet... Sajnos, porul jár, miközben Hyde az ágyra fekteti, Lucy kényszer helyzetben sírva fakad, egy ovatlan pillanatban, a férfi megragadja a párnát és megfojtja... (eredetileg a pályaudvarra igyekszik és Hyde egy kötéllel felakasztja)
Dalok
Lucy sok dalt énekelt, ő a Vörös patkány? nevű bordély egyik főatrakciója, de nem a főmadame. Azt egy másik színésznő alakította. Ők ketten énekelték karöltve a prostituáltakkal a Csillagok idejént. Mivel általában ez egy duett volt, most kibővítették a nőkkel, akik egy-egy mondatot énekeltek meg. És a dal csúcspontjánál, a két nő a szokásos lebegő deszkán állva, háttérben csillagfényes megvilágítást kaptak... Szép volt.
A férfi kell - látványos koreográfia, nagy beleéléssel, Nádasdi Vera ott volt a szeren.
A Túl szép című dal, már szerelmi vallomásnak tekinthető az orvos irányába, és nagyon érzelmes, bájos dal.
Emma figurája nem kapott érdemleges dalt, valahogy sekély maga a karaktere, támogató figura, de nincs olyan szélesen ábrázolva a jelleme, mint a prostituáltnak. Nála kialakulnak érzések az orvos iránt, illetve a szörny iránt is. Emma esetében már van létező, meglévő szerelem, a hűsége a darab végéig kitart, amikor is elveszíti vőlegényét...
Jekyll/Hyde: A főszereplő jó oldalának van egy kifejezetten kiváló éneke az 1. felvonásban. Kíváncsi voltam milyen lesz Sándor Péter előadásában. Észvesztően szép volt! Előtte egy emocionális pillanat, hogy az apját próbálja etetni, aki a tolószékbe kényszerült, apa és fia közötti kapcsot megjelenítették, ezért sem tudtam elítélni gonosznak látni a főszereplő törekvéseit... Szóval, az emberség megmutatkozott, szeretet formájában, és amikor egyedül maradt, meghozta döntését, a kísérleteznie kell, hogy megmentse apja életét... Eljött az óra című szám után, én sem fojtottam magamba az üdvrivalgásomat. Nagyszerű volt. Maga a színész az egész darabot a hátán vitte, én is izgatottan vártam minden megjelenését, bármelyik alakjában is volt, bár mondjuk a gonoszabbik énnek jópofa járást találtak ki, illetve a berekesztett többször is, ennek használata is jócskán nagy teherbírást jelenthetett a színész hangjának. Sem fals hang, sem rosszul mondott szöveg. A férfi egész végig tökély volt. 33 éves, fiatal orvos. Ez hihető (nem úgy, mint a 2 idősebb úr, Dolhai és Homonnay. Mindig azt vártam az átváltozásnál, mikor bontja ki a haját? Hyde ugyanis egy ápolatlan, londoni csöves volt cilinderben, ezt a benyomást keltette, kócos, zsíros haj, eltakarta az arcát. Hosszú, csimpánzmajomszerű mozgást mimmelt, a beszéde mély, torokhang, rekedtes volt. Itt-ott azért csak visszajött a rendes hangja. Igazán nehéz feladat lehetett a kettősséget művelni, egyszer Jekyll (fehér fény vetül rá, jelképezve a tisztaságot), máskor Hyde (zöld fény megjelenése, jelképezve a toxikus személyiséget). És ez dalban (Párbaj) még jobban kiütközött, amikor felváltva énekelte a szerepeket...nagyon jól elkülönítették őket egymástól, mégis bizarr volt a jelenet, a vívódás valóban tényszerű volt és előadásmód kifogástalan.
- Az Operettszínház belső terei - kivéve a nézőtér - vörös világítással működtették
- A két ülés az erkély részen
- Minden fogadó, illetve jegyszedő kedves viselkedése (Érezzék magukat nagyon jól! / Jó szórakozást!/
- A szünetben a darab hátterével, egy bőrszékben mellette asztal "díszletben" lehetett fényképezkedni
- Először lenyeli az üvegcséből a HJ17 szert, majd utána már karjába tölti
- Nem ismertem fel Földes Tamást (aki vagy iszonyat gyorsan megöregedett vagy tényleg megőszült az évek alatt) - csak a tapsrendnél, fejemet fogtam... mert akkor realizálodott bennem, hogy több év telt el...sőt, nagyon sok év telt el és az én szeretett operettszínházi gárdám megfogyatkozott, megöregedett, eltünedezőben van... (Bereczki Zoli más teátrumokban és a médiában szerepel, zenei karrierbe kezdett. Mészáros Árpád Zsolt és családja Olaszországba fog költözni, mivel a színházban nem kapott már régóta új szerepet. Szinetár Dórát se lehet látni... A Vágó lányok, mindketten babáznak, kisgyermeket nevelnek... Németh Attila is elhagyta a színházat, Szabó P. Szilveszterről nem tudom hol jár, mit csinálhat? a régiek közül: Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Földes Tamás, Pálfalvy Attila, akiket még ismerhetek)
Hogyan tegyem magamévá azt a miliőt, ami egykoron oly sokat jelentett? A változást nehéz befogadni, főleg, hogy a színházi közeggel az Operettszínház ismertetett meg engem (2005 Rómeó és Júlia). Ennek örömére a darab szünete alatt, valahogy - mellékhelyiség keresés közben - elkeveredtünk az erkély jobb oldalára, ahol először ültünk. Abban a pillanatban a székekbe pattantam, lévén, hogy nem most volt az élmény, de tudtam, hogy melyik az a két szék. Belehuppantam és átadtam magam a régi érzésnek, amikor először ültünk ott. Otthonos volt és emlékezetes.
Azt nem tudtam, hogy a félemeleti mellékhelyiségben több fülke is van... mindig érnek meglepetések! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése