Újabb zenei csemegével kedveskedem nektek, ezúttal a legújabb non replika Fantom, az észt produkciójába hallgathattok bele. :) Az előadók Maria Listra és Koit Toome. Nagyon vidám az előadásmód, holott semmi okuk nincs rá. Mint tudjuk az eredeti és eleddig minden non replikában ez az egyik fontos jelenete az előadásnak, hiszen ekkor vallja be Christine, hogy látta a Fantom arcát, ismeri annak rejtekét. Fél tőle, de egyúttal egyfajta csodálatot és sajnálatot is érez iránta. Raoul igyekszik visszahozni az ábrándos lányt a valóságba, és közben kettejüket kilesi a Fantom. Míg az original változatban, csak a bosszú jeleneténél láthatjuk, addig a magyarban az operaház kupoláját díszítő szobor talapzatánál kuporog szegény pára.
Christine a szerelmi duett elején vonakodik és retteg a Fantomtól. Egy világot szeretne, ahol nincsenek az őt kísértő árnyékok, ahol békében élhet és szeretetben. Raoul mindezt kínálja neki, és ahogy egyre jobban kibontakoznak a szereplők a dalban, úgy válik számukra egyértelművé, hogy szükségük van egymásra.
Az észt szereplők aranyosak, de a hangba belekeveredik a pajkosság, valamiféle túlzott öröm átadása, ettől a dal túlságosan vidámmá, gondtalanná válik, mintha nem fognák fel, hogy az élet nem olyan örömteli, mint ahogy ők gondolják. Ez ront a dal szépségén és főként az értelmén.
Christine a szerelmi duett elején vonakodik és retteg a Fantomtól. Egy világot szeretne, ahol nincsenek az őt kísértő árnyékok, ahol békében élhet és szeretetben. Raoul mindezt kínálja neki, és ahogy egyre jobban kibontakoznak a szereplők a dalban, úgy válik számukra egyértelművé, hogy szükségük van egymásra.
Az észt szereplők aranyosak, de a hangba belekeveredik a pajkosság, valamiféle túlzott öröm átadása, ettől a dal túlságosan vidámmá, gondtalanná válik, mintha nem fognák fel, hogy az élet nem olyan örömteli, mint ahogy ők gondolják. Ez ront a dal szépségén és főként az értelmén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése