2014. december 17., szerda

A vészmadár esete a Madách Stúdió színpadán



Időpont: 2014. december 7. (vasárnap), este 19.30
Helyszín: Madách Stúdió színpad (Tolnai Szalon)
Előadás: Dögkeselyű - BEMUTATÓ
Műfaj: rock-rapszódia





Betegeskedem mostanság, és ez nem jó hír. Legalábbis nekem nem, aki él-hal a színházért és az ugrabugrálásért. Nos, az egészségem javuló tendenciát mutasson, rávettem magam egy jegyváltásra, a fentebb megnevezett produkció megtekintése céljából. Ezúttal a színházban reménykedtem, hogy erőt fog adni és segít, hogy egy picikét is jobban lehessek. Annyit mondhatok, hogy az előadás ideje alatt ez megtörtént.

Két ismerőssel találkoztam (2013-ban Posta Victor közönségtalálkozójának szervezői), illetve egy közös barátjukkal, így gyarapítottam ismeretségemet a színházba járó őrültek klubjában. Beszélgettünk erről-arról, főként előadásokról, de szóba hoztuk életünk mindennapjait is. Az új ismeretségekre mindig nyitott vagyok, úgyhogy nem bántam, hogy négyen voltunk, ám, úgy éreztem, hogy az előadás szünetében nem sikerült a közös hangot megtalálnunk. Különös. Ridegnek találtam a légkört, merő szigorúság, ahol még számomra is nehéz volt a felszabadult hangulat.

Az előadásról nem igazán tudtam sokat kideríteni, csupán annyit, hogy a II. Madách Musical Pályázat nyertes előadása. A színészek nagyon sokat próbáltak, jóformán a teátrumban éltek reggeltől egészen késő délutánig. Azt, hozzá kell tennem, hogy ha ez egy két felvonásos előadás, miért szorult fel az emeleti részre? Ha egyfelvonásos lenne (és egészen a szünetig így is gondoltam) akkor érdemmel lehetne ott fent, de így? Nem igazán elfogadható, túl körülményes, túl szűk a helyiség (amúgy ott található a Madách próbaterme is). 

Vasárnap délelőttöm és a délután egy részét nyomozással töltöttem, a Madách honlapján keresgéltem, és egy videót megnéztem a népszerű videómegosztó oldalon. Bár, legbelül, nem akartam mindent kideríteni a darabról, mert a sokkoló meglepetést inkább a színészekre, a rendezésre, a díszletre akartam hagyni.

Belépvén a kicsinyke terembe, észrevettem a bútorok átrendezését. Megváltozott a nézőtér (korábban Posta Victor L'élek című előadását láttam, ehhez viszonyítva volt más a térbeli elhelyezés), a színpadon nagy méretű kockák kirakósát, valamint a mennyezetről lelógó telefonokat láthattunk.  A zenekar is új helyet kapott, immáron "páholyban vagyis inkább egy kuckóban", a nézők szeme elől gondosan elzárva. Társaimmal a második sorban foglaltunk helyet, mivel szerencsésen emelkedett a nézőtér, ezért senki nem akadályozhatott a szabad kilátásban. A "főismerősöm" számára szokatlan volt, hogy mindenhova figyeljen, hiszen ennek a teremnek az volt a sajátossága, hogy a közönség sorai között járkáltak, színészek, egyszerre és mindenkorra bevonva minket az adott szituációkba. Ez mindig is tetszett.

Magáról a történetről: A főszereplő egy taxisofőr, aki szakmáját tekintve, eredetileg pedagógus lenne, de nem űzi, inkább, szellemileg egyszerűbb, de annál veszélyesebb munkakört választott ("Hová rohanok?"). Taxisként nagyon önfejű, flegma, és pimasz, sokszor felesel a központos nővel. Feleségével sem felhőtlen a kapcsolata, ráadásul mindketten félreléptek, így elválnak, a gyerek a nő mellett marad, de hiányzik neki az apja. A feleség gyakran panaszkodik, hogy a férfi csak nagy ritkán látogatja meg őket. A főszereplő az apjával sincs jóban ("Apám egy jó nevű senki"), akitől hiába kér kölcsönt, nem kap, mondván, hogy ki van fogyva a pénzből (holott svájci bankszámlával rendelkezik). Végül egy régi jó barátjára bukkan egy autószerelő műhelyben, aki kisstílű dolgokkal (pl. autók teljes átalakítása, rendszámtól kezdve a kocsi színén át, a belső alkatrészekig) keresi a kenyerét. A barát segítségével, illetve a prostituált barátnő közreműködésével belefog egy nagy vállalkozásba: tönkre akarja tenni a két öreg hölgyet, akik meglopták őt. És ez a történet alaplényege. Ugyanis, egy nap, két idős nőt vesz fel a taxijába, útjuk során a temetőben lezajlott eseményekről társalognak és bírálják a férfit a vezetői stílusáért, majd a két hölgy úgy dönt jobb, ha gyalogolnak, fizetnek és távoznak, ám ekkor a taxis észreveszi, hogy meglopták. Méghozzá az előbbi utasok... Ekkor kezdődik meg a férfi kálváriája, senki sem hisz neki, bár ő kitartóan küzd, hogy bizonyítsa igazát, közben önfejű módon elhatározza, hogy saját maga fog leszámolni a nőkkel...

Nyelvezete: modern, gyakran olyan stílust üt meg, ami persze manapság divatos, ám színházban mindig megdöbbentő (legalábbis nekem), ha káromkodnak.

Zene: A 80-as évek rock zenéjét ötvözi a líraibb dallamokkal. Véleményem szerint a legmegindítóbb, legmegrendítőbb dal az volt, amely az édesanyákról szólt, mert beleszőttek minden olyan érzést, amit csak egy anya élhet át, a gyermekeik iránti gyöngéd érzelmeket. Olyan mélységeket tárt fel ez a dal, nagyon megrendültem, nem is hittem volna, hogy ebben az előadásban lesz olyan pillanat, amitől elsírom magam, illetve nem vártam az előadótól sem, hogy ennyire erősen érzékelteti az anyák jelenlétét, szerepüket az életünkben.


Szereplők - karakterek:
Nem a darabban meghatározott név alapján, inkább a hivatásuk szerint írok róluk kritikát.

A taxis - Zöld Csaba
Ő vitte a darabot a hátán. Szinte minden jelenetben fontos volt a jelenléte. Általa ismerjük meg a karakter különféle kapcsolatait, az elképzelését az életről. A figura ironikus és nem egy pozitív hős. Az, aki állatot öl meg, az olyan embert, - ha még ezt a jelzőt lehet rá biggyeszteni - megvetem és utálom. Ugyanazt a véget reméltem neki is, és lám, öngyilkos lesz, felrobbantja az épületet. Ez így szép és kerek. Zöld Csaba játékilag nem kifogásolható, pontosan, precízen, jól felépítette a figurát. Mimikája tökéletes szintúgy, arcra is "megnyerő" bűnözőé volt.


A taxis apját, egy rocksztárt, rendőrt - mondhatni mindenest játszott Kőrösi András. Még sosem láttam őt színpadon, így érdeklődve figyeltem, hogy miként formálja meg az egymástól eltérő figurákat. Alapjában véve nekem a férfi egy lidérc, aki a taxis életében több arcúsággal jelen van. Apaként, ő a jó nevű senki, aki Svájcban él, fiát kritizálja, és önmagával elhiteti, hogy a felesége alkoholproblémáját nem ő okozta. Léha alaknak tűnik az apa figura. Az átváltozásai és felbukkanásai látványosak. Ő jelképezi a szabadságot, a lázadást és a lelkiismeretet.


A feleség megformálója Koós Réka volt. Van egy lírai dala a történetben. Időnként felbukkan, családanya szerepben, nem követel, csak szeretné, ha a férje meggondolná magát a válást illetően. A gyermekét szereti és a férjét kérleli, hogy időnként menjen el a fiúért az iskolába, mivel a kicsi ragaszkodik őhozzá is. A nő recepciós, a darab végén már előléptették, így anyagilag jobb a helyzetük (amúgy egy baki is történt: véletlenül, Csabával összeütköztek, leesett a név bilétája). Nem egy nagy szerep, de jó volt újra hallani és látni Rékát.


A prostituált, aki énekesi babérokra pályázik, Balogh Anna jelenítette meg. A karakter teljes átéléssel lett bemutatva, különösen nagy sikerű volt a lakásán játszódó jelenet, amiben eléggé lengén volt öltözve, erotikus táncot lejtett s közben énekelt. Hát, nem is kell mondanom, hogy a közönség férfi tagjait megnyerte magának. Bár én is szeretem Annát, de nekem ez már zavarba ejtő volt. :) Az általa ábrázolt figura sem kapott nagyobb hangsúlyt, mint a feleség. Ellenben erősebb jellemnek tekinthető, aki a taxis miatt aggódik, félti és talán szereti is. A férfit képes volt ráncigálni, vitázni vele, szembeszegülni vele, amiért az titokzatoskodó, magába forduló és nemtörődöm volt. A nő az egyik segítség, egy hivatalnok kocsiját szerzi meg a bűntényhez...Ő és a taxis káromkodnak a legtöbbször.


Elérkeztük az okért, aki miatt elmentem megnézni a darabot. Az őrnagy alakítójáért, Posta Victorért. Imádtam!!! Wáááá!!! Azt reméltem, hogy felbukkanása erőt fog majd adni, nem beszélve arról, hogy már hiányzott az imádni való hangja és a mozdulatai. Vártam, vártam, és egyszer csak a tömegből kivált az alakja. Hangilag akkor még el volt "bújva". De a megjelenése is sokat segített. már ez örömmel töltött el. Nos, és a karakter, amit megformál. Azt kell írjam, teljesen eltér az eddigiektől, jóval egyszerűbb, semmiképpen nem lírai a figura. Az őrnagy egyedisége az egyszerűségében rejlik, ő az, akit a filmekből jól ismerhetünk. A felügyelő mellett, egy fiatal feltörekvő személyiség, aki tele van ötletekkel ugyan, jó megfigyelésekkel, de nem minden esetben veszik komolyan az okfejtéseit, meglátásait. Victor figurája is ilyen bohókás, hebrencs volt, aki szereti megvillantani az eszét. Az előadás végén ő az, aki rájön, hogy a két hölgy egykori tolvajzsenik voltak, férjhez mentek, nevet változtattak, nem lehetett felkutatni őket, de egy idő után újra aktívan űzték a régi szakmájukat, mert anyagilag megcsömörlöttek. Szóval, az őrmester ügyesen kibogozta a szálakat. Victor figurájában leginkább a foglalkozása iránti elhivatottság, a buzgóság és az állatok iránti szeretete tetszett meg a legjobban. Olyan édes volt, sajnálta a kutyust. A taxis lakására a felügyelővel érkeztek, akkor meg az tetszett, hogy kutyabolondként áradozott és az állattal próbált kapcsolatot teremteni. Akadtak vicces pillanatok is, pl. a taxist felhívta telefonon, hogy értesítse nincs gyanúban az ellopott összeggel kapcsolatban. A rögzítőre búcsúzásként ezt mondta: Kőrösi őrnagy voltam...vagyok. :D Nagyon cuki. A lényeg, hogy eddig nem látott szerepkörbe került, szokatlan lehet a líraibb figurák után, de megéri megnézni.


A felügyelő Barát Attila személyében kelt életre. Nem igazán vagyok oda a színészért, eleddig azt vettem észre, bármilyen poént mondott az nálam erős, betonfalakba ütközött, mondhatni, hogy egy klasszikussal éljek "nem jött át nekem", mert valóban ez volt a tényállás. Ám, ezúttal a darabban kedveltem, sőt a vicces kis élcelődésein is tudtam jót derülni. Victor folytonos piszkálgatása is élvezhető volt, kellemesen szórakoztam. A felügyelő jó figura, illik Barát Attilához.


Fejszés Attila nem szerepelt olyan sokat, hogy elbűvölő véleményt írjak róla, ő volt a taxis régi jó barátja, aki illegális munkával szedte meg magát. Első megjelenése a műhelyben történt, majd ő az, aki megveszi a régi telket a taxistól, ami tekintve a föld teljes elhagyatottságát, nem ér sokat.

Ne feledkezzünk meg a két idős hölgyről, akik fiatal korukban tolvaj duóban űzték az ipart. Ők Bajza Viktória és Hűvösvölgyi Ildikó. Kettejük közül az utóbbit emelném ki, hiszen Ildikó az, aki az anyákról szóló dalt énekelte. Csodaszépen, megrendítően. A darabban van egy lánya és egy palotapincsi kutyája, őt rabolja el elsőként a taxis, ezzel próbálva felhívni magára a nő figyelmét. Zsarolja, több pénzt követel a nőtől, aki nem hajlandó kifizetni a nagy összeget a kutyáért, ám időközben változott a terv, és már a lány élete a tét, ezért beadja a derekát, miközben a rendőrökkel együttműködik, a taxis tiltása ellenére.


Az idős hölgy lánya orvostanhallgató, a kerettörténet elején és végén jelenik meg, illetve, amikor a kutya megtalálására sor kerül, valamint a zsarolás kapcsán. A taxis telefonon keresztül kapcsolatot teremt az idős nővel és annak lányával. Csakhogy a nő hangja hallatán a férfi mámorban úszik és tévképzetei alakulnak ki róla. A hangja bársonyos és felajzó. A színpadon ez látványos szemléltetésen keresztül volt érzékeltetve a közönség felé. Fekete Linda nagyon élethűen ábrázolta az elrabolt nőt, aki naivan elhitte, hogy visszakaphatják az elveszett családtagot. Végül, a rabságban tartott lányt a férfi elengedi egy búcsúszóval, miszerint hamarosan tűzijáték lesz...


A diszpécser Fehér Adrienn, a szerepén kívül még bárban énekelgető pultosnőt is megjelenített, gyakran a kórustagjaként láthatták a nézők. Míg Ömböli Pál, aki a taxis főnöke volt, kissé "langyosra" sikeredett, a dal is, amit előadott... Nem sok vizet zavart, de ő volt az, aki nem próbált segíteni, konkrétan nem is hitte el a férfinak, hogy két idős nő kirabolta. A pénzt akarta viszont látni, különben a taxist kirúgja az állásából.

A történet végén a kirakós darabkái a magasba repülnek...és középen csak egy marad, a főszereplő. Majd a taxis gyermekét láthatjuk, édesanyja felsegíti rá a táskát. A fiú immáron felnőtt férfiként életét elkezdi. Így zárul le a borús történet.

Díszlet: A nagy méretű dobókockákból álló kirakós, minden oldala más képet ábrázolt, a jelenetek közben gyakran pakolták őket ide-oda, illetve volt, hogy képeket jelenítettek meg velük: taxi, rendőrautó és egy 80-as évekbeli Volvo. Az eredeti filmből ismert üldözőjelenet nem volt, helyette, a mennyezetről lelógó telefonok szolgáltak a vízióhoz, mégpedig a zsaroló tartózkodási helyét folyton változtatta, így a bemérést nehezítette. Szerintem nagyon ötletes megoldás. Amikor a munkatársaival kommunikált, akkor is mindenki talált magának helyet, telefont.


Koreográfia: rendkívül látványos, olykor felkavaró, és a színészek számára is megerőltető lehetett megtanulni.


Étkezés a színpadon: Bizony volt egy jelenet, amelyben ez előfordult. A főszereplő az apját várta, és egy reggeli menüt fogyasztott el: tükörtojás és még valami finomságot, amit nem tudtam azonosítani, sajnos. De legalább valaki jóllakott, a többieknek meg kopogott a szemük.

Hírességek a Bemutató előadáson: Lévén, hogy december 7-én tartották a hivatalos bemutatóját az előadásnak, prominens személyek jelenlétére is lehetett számítani. A Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás; a zenekar vezetője, Kocsák Tibor; számos tanító könyv írója, Müller Péter az első sorban foglaltak helyet. A nézőtéren körülöttünk: Balogh János (egykori madáchos, József és a színes kabátban ő volt a Pohárnok) végig röhögte az egész előadást, még ott is felkacagott, ahol nem volt indokolt. Bencze Ilona és feltételezéseim szerint a lánya a hátunk mögött foglaltak helyet. Továbbá láttam még a Szomszédokból ismert, Trokán Pétert. Az Operettszínházban egykor szereplő színészt is felfedeztem, Fila Balázs személyében (Denevér címszerep és Perc úr a Szépség és Szörnyetegben)

Szerintem érdekes darab. Ajánlom. :)


Ha továbbiakra is kíváncsiak vagytok az előadásra, akkor itt a Bemutatóról egy kis videó összeállítás, illetve a próbafolyamatról egy felvétel:









Kapcsolódó link, a színház hivatalos honlapja:
http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2495



Nincsenek megjegyzések: