Időpont: 2016. június 12. (vasárnap este) 19.00
Helyszín: Játékszín
Előadás: Primadonnák, 75. alkalom!
Rendező: Szirtes Tamás
Tavaly bepróbálkoztunk, mivel sok jót lehetett hallani a darabról. De sajnos, az egyik színész megfeledkezett magáról, no és főként az előadásról... Elfelejtette, így vidéken, Pécsett bevállalt egy darabot... Értelmiség! Ezért aznap a Játékszínben elmaradt a darab, és a színháznak nevezett helyiség visszaadta a jegyekért a pénzt... Szegényebbek lettünk egy élménnyel, de gazdagabb pénzügyileg, mivel visszakaptuk a jegyek árát... A ludas színművésznő azóta megkerült és fergetegeset alakított a most el nem maradt előadásban. Három hölgy szerepel az alkotásban, így lehet szűkíteni, viszont csúnya dolog lenne, ha elárulnám ki volt a tettes, így ezt nem is teszem meg. Még baja származna belőle. :) Azt meg nem akarhatjuk nyilván... :)
Prózai előadás, de erőteljesen vegyíti a humort, sőt csak arra van felfűzve apró kis gyöngyei. A történet főszereplői két shakespeare-i színész, akik próbálkoznak művészetükkel az életben érvényesülni, ugyanakkor nagy pénzekről álmodoznak. Vonaton utaznak, és tudomást szereznek az újságból, hogy egy idős hölgy rég nem látott rokonait keresi, a hirdetésben az is áll, hogy örökséget várhatnak... Leo és Jack kapva kap az alkalmon. Itt a nagy lehetőség ám rövid ideig abban a hitben vannak, hogy férfiak a régen nem látott rokonok...aztán persze kiderül, hogy nem, hanem nők és ezt àlcázni kell... beöltöznek... Baj csak abból lehet, ha valaki utánuk nyomoztat vagy ők maguk szerelembe esnek, miközben a ház népével Shakespeare-t próbálnak... :)
Benyomások
Nagyon vicces, a hétköznapi szomorúságot biztosan megtörő darab. Rengeteg poénnal tűzdelve, nőknek öltözött férfiakkal, férfiaknak öltözött nőkkel. Már ezen utolsó gondolat is olyan komikus, kell egyáltalán ennél több? Megvallom, nekem Szente Vajk irtóra tetszett kislányként. Nagy Sanyi már nehezebben volt vállalható számomra nőként, együtt vitték a hátukon az előadást, ám a többiek is odatették magukat! Kedvencnek a két főszereplőt avatnám, ők voltak a legjobbak számomra, illetve a későn jövő... ööö.... mégsem a görkoris lányt, Földes Eszter... A darab elején a doktornak van egyfajta klubja és a közönség sorai között helyet foglalt egy kollégájuk, aki oda-odamondogatott a szereplőknek az első felvonás alatt. Második alkalommal a megnyilvánulása eléggé negatív volt, a két színész előadása alatt tett megjegyzéseket, bírálta Leo és Jack munkáját, amit Leo nem engedett szó nélkül... Majdnem összeverekedtek, végül a férfi csak elhagyta a színháznak nevezett helyiség nézőterét. :)
Szereplők:
- Nagy Sándor, Szente Vajk (a két szélhámos, Leo és Jack)
- Földes Eszter (helyi lány)
- Lévay Viktória (a néni egyik örököse, aki színház-rajongó és titkon szerelmes Leo-ba vagy a saját unokahugába...közben jegyben jár a "minden garast a fogamhoz verek" lelkésszel)
- Németh Kristóf (a nem költekező lelkész, az előbbi örököslány vőlegénye)
- Zsurzs Kati (a gazdag néni, aki keresi az elveszett unokahúgait...)
- Józsa Imre (a doktor, aki nem az orvosok gyöngye)
- Csonka András (a doktor ügyefogyott fia, aki szerelmes a helyi lányba, de amaz kikosarazza, mivel Jack-ért rajong)
Kedvenc jelenetek: Vajknak az első felvonás alatt lányként nem szabad megszólalnia (mivel az unokahúg állítólag süketnéma), ebből adódnak a legviccesebb jelenetek és "párbeszédek". A shakespeare-i darab próbái, különösen Földes Eszter férfi-ábrázolása. Amikor csak nőkként megjelentek a színen a főszereplők. A nagy kedvencemnek mégis leginkább azt a jelentet választanám, amikor női Vajknak el kell hitetnie a lelkésszel, hogy érdeklődik iránta, és szerelmes légyottjukat a paraván mögé bújt Sanyi és Viktória kihallgatná, végül lelepleznék a lelkészt rossz szándékairól. A női Vajk nagyon ideges lett, hogy a lelkész meg akarja mutatni, hogy mit őriz a nadrágja zsebében... (a közönség tudta, hogy nála van egy távirat, amivel lebuktathatná a nőimitátorokat - de Vajk mást értett a mozdulaton és az utalásokon - Kristóf a zsebét simogatta....közben célzott rá, hogy milyen nagy...).
A zenei montázsok felvételről szólnak, lévén, hogy a Játékszín nem alkalmas nagy zenekar befogadására. Többségében prózai előadásokat tartanak.
Filmek közül a darabhoz leginkább hasonlítható a "Van, aki forrón szereti".
A rendező személyéből fakadóan, hasonlóságokat vehetünk észre más rendezéseihez képest: a tény, hogy van egy személy a háttérben, aki a kulcsfigura, mégsem jelenik meg a színen. Pl.:
- Ördöglakat (a feleség, aki miatt a két férfi összeveszett; illetve a rendőrség) a Thália színházban
- És már senki sem - a Tíz kicsi néger (Mr. V.A. Laky) a Játékszínben.
Hely: A földszinten, a második sorban ülni remek látási körülményeket biztosít, a színészek akár a nyakadban is kiköthetnek... Még egy pozitív szempont, hogy magasra kell emelni a tekintetünket, mivel a színpad eléggé magasan helyezkedik el, így a legkisebbek is láthatják, hogy mi zajlik ott fent. Ajálatos.
Jelmezek tekintetében mai, hétköznapi kifinomultság dominál, illetve, amikor a színdarabok kerültek előtérbe, korhű jelmezekbe bújtak. A díszlet rendkívül ötletes, egyes elemeket lehetett mozgatni, egyszer ültek rajta, mint egyszerű díványon, máskor ez az ülőalkalmatosság átalakult vonatfülkévé.
- Színlap, ismertető: http://www.jatekszin.hu/eloadasok/ken-ludwig-primadonnak-bohozat-ket-reszben
- Előző szomorúság: http://phantomvizio.blogspot.com/2015/06/az-csak-szeduletes-es-minden-kepzeletet.html
A darab remek, és örülök, hogy mégiscsak elmentem megnézni - még egyszer! :D
Ünnepi előadás lévén egy torta is dukált, amit az igazgató (már nem Németh Kristóf) tolt be. 4-5x felment a függöny, a közönség egyszerűen nem akarta abbahagyni az ovációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése