phantomvizio: Egy apa bánata

2020. február 5., szerda

Egy apa bánata

Rigoletto, Nagypapámra történő megemlékezés, az Ő kedvence volt a darab, és amióta láttam, azóta nekem is nagyon a szívemhez nőtt, sokat jelent, mert Rá emlékezem ilyen formában. Most páholyból figyeltem a történetet, Rigoletto-ként ismét az orosz kedvencemet nézhettem meg, Fukanov Anatolij személyében. Két új ember lépett Gilda (Kriszta Kinga) és a Mantova hercege szerepébe (Galeano Salas), de ők rendkívül ügyesen hozták a rájuk bízott karaktereket. Jó volt beülni és átélni a darabot, ugyanakkor szívszorítóak voltak a jelenetek, ahol Rigoletto a lányáért esedezett az udvaroncok között, akik néma közönnyel hallgatták rimánkodását, adják vissza neki a lányát a herceg karmai közül…. legszívesebben lementem volna a színpadra, és felpofozzam volna a színészeket, de ezt nem tehettem meg, így a tapsrendnél egyszerűen nem ütöttem nekik össze a tenyeremet…elmehetnek… egyszerűen szívettépő az apa fohásza, és csak néma fülekre talál… ugyanilyen fájdalmas számomra a zárójelenet, hiszen saját lányát öli meg a bérgyilkos a herceg helyett a kocsmában… a Folyóba akarja dobni, de előtte kicsomagolja, hogy megnézze a herceg halott arcát, de mikor hozzá fogna a csomagoláshoz, meghallja a herceg énekét a háttérben... ez egyszerre vicces és elkeserítő…- ha a nézők szemszögéből veszem alapul. Ha Rigoletto álláspontjából nézem a történéseket, csak tragikusnak mondható a pillanat, amikor a lányát fedezi fel a zsákban… A maradj velem, ne hagyj egyedül – felkiáltásaitól elszorult a torkom, és felkiáltani szerettem volna szomorúságomban, de szerencsére nem tettem, különben furán néztek volna rám :D Szép előadás, rendkívüli.

Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/rigoletto-2019/

Interjú Anatolijjal: https://papageno.hu/featured/2018/01/fokanov-anatolij-szerelmes-lettem-az-operahazba/