Időpont: 2015. február 22., este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Az Operaház Fantomja (20. alkalom)
Elmondhatatlanul boldog vagyok! Vasárnap este átélhettem a 20. előadásomat, ami olyan szép volt, hogy nem találok rá igazából megfelelő szavakat. A színészek kiválóan teljesítettek, az egyik legeslegszebb előadásnak voltam a részese. Nem is tudom, hogy láttam-e valaha ennyire egyben az egész történetet, ennyire életszerűen megalkotva a darabot. Mindenki odatette magát, egyszóval - átéltem. Az egész társulat büszke lehet magára! Hatalmas gratuláció érte!
Sasvári Sándor hangilag sokat fejlődött, a legutóbbi alkalom óta. Amikor énekelt nem is hittem a fülemnek, hogy azt a Sasvárit hallgatom, aki korábban nem tudta még a magas hangokat sem kiénekelni. De most, minden megváltozott. A Fantomja lenyűgöző volt, pimasz, provokatív, teli szenvedéllyel, félelemmel, nagy szeretettel. Ő is úgy énekelte a "Bravisszimá"-t, ahogyan megszerettem és megszoktam már. Sasvári játéka kimagasló volt, a Fantom által képviselt széles paletta minden mozzanatát tökéletesen alakította, és általa újra azt az Éj zenéjét élhettem át, amiben már régen volt részem, bár előzőleg Posta Victor is szépen elénekelte. Sasvári előadásmódja, az éneke teljesen olyan volt, mint egykor. Nem voltak hangos felkiáltások, bizonyos szavak hangsúlyozása. Lágy volt és kellemes. Imádtam. Az átélés meg egy plusz.
Krassy Renáta Christine-je csodálatos. Hangilag ő is kiemelkedő, imádom. Játéka lenyűgözött, különösen az tetszett, hogy La Carlotta-val próbál a Hannibál jelenetben kapcsolatot teremteni, nyugtatni, miután ráesett az egyik ponyva. Ezt a két kolléganője nem teszi, ők kevésbé vesznek róla tudomást, vigasztalni sem próbálják, csak állnak egy helyben, és meg vannak ijedve. Reni még úgy is kitűnt, hogy egy erősebb kapcsolatot épített fel, Meg és Christine között. Természetesen, ehhez kolléganője is páratlanul jól hozzájárult, Kuthy Patrícia személyében. Az Il Muto-ban, és a Maszkabál jelenetben láttam, hogy össze vannak hangolva. Reni könnyeden adta elő a Gondolj rám!-ot is, igazán olyan érzést keltett az emberben, hogy igen, ez a lány, egy kórista volt, de lám, most túlszárnyalta mindenki képzeletét. Rendkívül édesnek találtam őt, a szám végén, kap egy rózsa szálat a Fantomtól. Mosolyogva magához szorítja a virágot, aztán, mint a jól ismert játékot "szeret, nem szeret" játszotta. Egy csoda az előadása, harmóniában a Fantommal és szeretnivaló a Raoul-lal. Renit nagyon szeretem, a karaktere sokkal jobban átgondolt, szeretnivalóbb, a Fantomhoz való viszonya igazán megható a zárójelenetnél.
Bot Gábor Raoul-ként igazán megnyerő, fess férfi volt. Szeretem őt ebben a szerepben, nagyon aranyos volt, az Angyali hangban, ahogy győzködte Christine-t, hogy ő egy régi ismerőse. Amikor megpróbált a Temető jelenetben a Fantommal harcolni, - igaz, nem éreztem a játékában nagy erőt, bár mondjuk úgy, hogy ezt nem vettem észre, hiszen Gábor aznap duplázott, így az első előadás is jócskán kivehetett belőle. Úgy tapasztaltam, hogy őt talán jobban megviselte az akasztás, mint Bálintot.
La Carlotta-ként Pándy Piroskát volt szerencsém látni, aki fülsüketítő hanggal rendelkezik, ám ő most kifejezetten jó volt és kellett is. Élethűbb volt, jellegzetes gonosz boszorkány, a Primadonna szám alatt kotorászott a kis táskájában, és próbált mindenkit túlénekelni, ahogy ezt a szerepe megkívánja. Pándy művésznő ébresztett rá, hogy nemcsak Sáfár Mónika tudja jól alakítani Carlotta-t a színpadon.
La Carlotta-ként Pándy Piroskát volt szerencsém látni, aki fülsüketítő hanggal rendelkezik, ám ő most kifejezetten jó volt és kellett is. Élethűbb volt, jellegzetes gonosz boszorkány, a Primadonna szám alatt kotorászott a kis táskájában, és próbált mindenkit túlénekelni, ahogy ezt a szerepe megkívánja. Pándy művésznő ébresztett rá, hogy nemcsak Sáfár Mónika tudja jól alakítani Carlotta-t a színpadon.
Umberto szerepében a rég nem látott Pankotay Pétert figyelhettem meg, aki ezúttal nem alakított vicceset, például csúnyát mutatott a Fantomnak a Primadonna-Levelek szám alatt, ám ennek ellenére elmondható, hogy humor volt a karakterében. Mindig nagyon jó látni, átélni, hogy a színészek miként módosítgatnak a karaktereiken, vagy a szövegükön, hogy változatos legyen, olykor megnevettessenek vagy sírásra késztessenek bennünket. Más volt a játéka, a 2. felvonásban, amikor a Don Juan próbát tartották. Pankotay tisztára kikészült, majdnem azt hittem eltávozik a színről, olyan szinten kiakadt. De visszafordult és kommunikált Christine-nel a zenéről, amit ő nem lát annak. Majd a lány Madame Giry-vel folytatta tovább a beszélgetést. A Primadonna majdnem nekiment a balettmesternőnek, szóval volt itt jócskán felháborodás. Sokkal több élet volt ebben a jelenetben, mint eddig bármikor. Igazán jól felépítették, az embert kíváncsivá tették, hogy mi fog végül történni? Különbség, Gerdesits Ferenc Umberto-jához képest, hogy Pankotay a saját kottájára mutat, míg Gerdesits a Primadonna papírfecnijére, amikor arról beszélnek, hogy a Don Juan-ban nincsen semmi zene (holott ezt a Fantom írta).
Kedvenc direktor párosom, most sem okozott csalódást, imádtam őket. Annyira jól játsszák, teljes összhangban, Szerednyei Béla és Weil Robi. Bár ezúttal csak Szerednyei volt, aki táncot lejtett a balett jelenetben - legalábbis én így emlékszem. :)
Hivatalosan is kijelenthetem, hogy a kedvenc Madame Girym és Meg Girym, nem más, mint Bajza Viktória és Kuthy Patrícia. Nagyon szuperek voltak, teljesen valóságosak. Minden színpadon tanúsított mozdulatuk, a mimikájuk, a gesztusok, mind hihető volt. Tetszett, hogy Madame Giry bátorítja Christine-t a nagy beugrásra (Ügyes légy). Ahogy Meg a háttérben áll, és drukkol a barátnőjének, majd amikor látják, hogy a kóristalány magabiztosabbá válik, anya és lánya kedvesen összemosolyognak. Ez derültséget okozott számomra, mert valószínűleg ilyenkor nem mindenki a mellékszereplőket (is) figyeli, viszont én megtettem, és elégedett voltam a látvánnyal. Az igazgatók irodájában szintén összhang van a két nő között, illetve Madame Giry nemcsak lányára, de Christine-re is figyel és ez fordítva is igaz. Patrícia Meg-ként nagyon aranyos, tényleg egy barátnőt jelenít meg a színpadon, aki a Maszkabálon is segíteni próbál Christine-nek, miután ő elfut, utána siet Meg, hogy vigasztalja. Az Il Muto-ban táncol, és Reni, amikor felismeri a Fantomot a hangja alapján, átöleli Meg vállát.
Úgy éreztem, hogy minden a helyén volt. A harmadik jelenettől kezdve éreztem, hogy ez az előadás bizony a tapsrendél nem lesz huhogásoktól mentes. És, bizony így történt.
Köszönöm, hogy számomra ilyen csodálatos 20. előadást a színészek és a közreműködők létrehoztak. Boldog vagyok! :)
Videóérdekesség - Az angyali hang, előadók: Krassy Renáta és Bot Gábor:
Érdekességképpen, Sasvári Sándorról cikk:
Videóérdekesség - Az angyali hang, előadók: Krassy Renáta és Bot Gábor:
Érdekességképpen, Sasvári Sándorról cikk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése