Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar
A dél-koreai szimfonikus zene történetének alappillére
Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar
Az
1985-ben alakult Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar Dél-Korea egyik
vezető színházi zenekara, amelynek tevékenysége a zenekari művek
előadása mellett a balett és az opera területére is kiterjed. Az állami
művészeti együttes széles repertoárjával önálló zenei világot teremtett,
és a koreai szimfonikus zene történetének alappillérét képezi.
Megalakulásától kezdve napjainkig évente több, mint száz előadás
keretében varázsolta el a közönséget. A művészet hagyományos kereteit
fellazítva a film, a számítógépes játékok vagy az online koncertek
világába is kitérőket tesz, így szüntelenül arra törekszik, hogy
kitágítsa a klasszikus zene határait. A mostani előadás a zenekar
háromállomásos európai turnéjának részét képezi, és a reprezentatív
koreai együttes zenéjének lenyűgöző erejét kísérli meg egy koncert
időtartamába sűríteni. Az este folyamán Dél-Korea egyik legismertebb
karmestere, Chung Chi-Yong, valamint Im Sun-Hae (szoprán), Kim Jae-Hyung
(tenor) és Park Jong-Min (basszus) énekesek várják a magyar közönséget.
Chung Chi-Yong karmester
Chung
Chi-Yong Dél-Korea egyik legkeresettebb karnagya. Virtuóz
pálcatechnikával és a mű lényegét megragadni képes, mély zenei
rálátással rendelkező művészként tartják számon, aki kifinomult
stílusérzékkel dirigálja zenekarát. Zenei karrierjét zongoristaként
kezdte, majd a Szöuli Nemzeti Egyetem Zeneművészeti Karának zeneszerzői
tanszékén folytatta. Ezt követően a Salzburgi Mozarteum Egyetemen tanult
karmesteri szakon Ausztriában, ahol Michael Geilen volt a mestere. Már
korán a zenei élet figyelmének középpontjába került, amikor az Osztrák
Kulturális és Oktatási Minisztérium kitüntetésben részesítette.
Segédkarmesterként működött közre a Salzburgi Nemzetközi Nyári Zenei
Fesztiválon, majd vendégkarmesterként további tapasztalatokat szerzett
többek között a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekaránál, a Prágai Rádió
Szimfonikus Zenekaránál, a Müncheni Szimfonikusoknál vagy a Michigan
Állami Szimfonikusoknál is. Koreában többek között Changwon Város
Szimfonikus Zenekarának, a Szöuli Városi Szimfonikus Zenekarnak és
Incheon Város Szimfonikus Zenekarának állandó karmesteri posztját
töltötte be, 2018-tól 2021 januárjáig pedig a Koreai Szimfonikus Zenekar
művészeti vezetőjeként dolgozott. Aktív művészi tevékenysége révén
egyedi, csak rá jellemző zenei világot tár fel a közönség előtt.
Jelenleg a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem Zenei Intézetének
professzoraként az utánpótlás kinevelésével foglalkozik a karmesteri
tanszéken.
Műsor:
Kim Texu: Dub-Sanjo, zenekarra
Song Gil-Ja (szöveg) – Im Geung-Soo (zene): Ahogy a tavasz átkel a folyón (Gang geonneo bom i odeut) | Im Sun-Hae (szoprán)
Lee Soo-In (szöveg és zene): Lelkem folyója (Nae maeum ui gangmul) | Kim Jae-Hyun (tenor)
Chung Chi-Geun (szöveg), Lee An-Sam (zene): Kedves barátom! (Geuriun chingu yeo) | Park Jong-Min (basszus)
G. Rossini: Una voce poco fa („Hallottam szelíd szavát”) A sevillai borbély című operából | Im Sun-Hae (szoprán)
Lehár F.: Dein ist mein ganzes Herz („Vágyom egy nő után”) A mosoly országa című operettből | Kim Jae-Hyun (tenor)
W. A. Mozart: Madamina, il catalogo è questo („Íme donna, ez a szép katalógus") a Don Giovanni című operából | Park Jong-Min (basszus)
Lehár F.: Lippen Schweigen („Ajk az ajkon”) A víg özvegy című operettből | Im Sung-Hae és Kim Jae-Hyung duettje
R. Sieczyński: Wien, Wien, nur du allein („Bécs, álmaim városa”) | Park Jong-Min (basszus)
P. I. Csajkovszkij: 4., f-moll szimfónia, Op. 36
A koncert a Koreai Kulturális Központtal együttműködésben jött létre.
Helyszín: Erkel színház, szeptember 30. 19.00
Saját tapasztalat:
Az Erkelbe belépve pár kihelyezett asztalnál hölgyek ültek, akik az ülés kiosztásban segítettek, mindegyikük előtt volt egy apró tábla, ahol korábban regisztrálhattunk. Amúgy már a bejáratnál is fogadta a koreai emberkék, nagyon aranyosak voltak. Miután megkaptam az erkély jobb oldal 5.sor 10-es székét elindultam megkeresni a helyem, az első jegyszedő nem, a második segített inkább. A kiszervezés ellenére, az erkeli fogadóbizottság segített a nézőtéren. Iszonyat kényelmetlen volt az első felvonás alatt ülni... nem, nem a hellyel vagy mondjuk a látási körülményekkel volt a gond. Jobb oldalamon egy leszbikus pár foglalt helyet, amivel alapjáraton nincs gondom (egymás kezét fogták), csakhogy, aki mellettem ült, állandóan házsártoskodott a másikkal, mindig volt valami baja, izgett-mozgott. Beláthatjuk, hogy ez egy idő után zavaró tud lenni.... A bal oldalamon egy egyedülálló hölgy, meg egy család ült, velük nem volt gond. A hölgy mielőtt elkezdődött a koncert arrébb cuccolt, mert egy hórihorgas pár férfi tagját fogta ki, én a lányt, és a fiú ráadásul ázsiai volt, akik nem szoktak nagyon nagyra nőni, de itt ez volt a helyzet. Mivel ők kevésbé zavartak, mint a leszbikus pár, ezért úgy döntöttem, hogy utolsó erkeli látogatásomat (mielőtt bezár felújítási munkálatok miatt - de lehet más van a háttérben... fenntartási költségek hiány a mostani nehéz helyzetben) a kedvenc páholyomba átköltözve viszem végig. Az első felvonást követően, teljes bizonytalanságom volt, ugyanis a nézőtérről elszállingoztak az emberek...mivel, az énekesek elbúcsúztak, megkapták a virágcsokraikat...és a jegyszedők is csak némán ácsorogtak...bár ők se tudhatták, hogy mindenki azt hiszi véget ért az előadás. Végül, mivel nem tartottak vissza, betámadtam a már kinézett páholyt, amiben senki sem tartózkodott. Örültem, jobb oldal, emeleti páholy 5ös. A második felvonásban a koreai zenekar szórakoztatta közönséget. Nagyon jó, élvezetes volt. Visszaemlékeztem a régi szép időkre, amiket az Erkelnek köszönhettem.
Amúgy a színház megnevezésével is foglalkoztak, a köszöntőben a koreaiak elmondták, hogy az ő himnuszukat megalkot művész a Liszt Ferenc Zeneakadémiára járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése