Második alkalom, április 2. 11.00 vasárnap
Odette/Odile: Beck Mária
Siegfried herceg: Balázsi Gergő Ármin
Rothbart: Kekalo Iuri
Nagy öröm számomra, hogy másodszorra is sikerült helyet foglalnom a darabra. Ráadásul, úgy, hogy már teljesen ki vannak fogyva a jegyekből, és úgy, hogy a most nemrégen megismert művésznő és Gergő alakítják a főszerepeket. Velük előzőleg a Diótörőt láttam és nagyon élveztem. Jöjjön pár gondolatébresztő videó, illetve cikk...
Beck Maria bemutatkozik:
Nagyon várom, hogy lássam őket szerepelni, főleg - most az első sorban fogok ülni...nem semmi helyen... :)
A jogok a holland társulathoz köthetők:
A mienk pedig ilyen:
Az élménybeszámoló
Oh, olyan csodálatos az első sorban ülni, erre hívta fel a figyelmemet a jegyszedőim - mert most már mondhatom, hogy kettővel is jó viszonyt ápolok, - egyikük kiemelte, hogy nagyon jó helyen ülök...és bizony, ez nem is volt olcsó mulatság, de ha van SZÉP kártyád (vagy mondjuk, ha ez nem lenne, akkor sporoltam volna rá) bármi elérhető (kivéve a páholy, mert ott egyszerre veszel meg 4 helyet)... ahogy ott ültem - bár előzetesen féltem, amikor megvettem a jegyet, mennyire fog a látásmódban zavarnia korlát, de semmiképpen nem okozott kellemetlenséget, nem lógott bele az arcomba. Annál inkább, akik máshol ültek, de az első sorból jobb rálátása van az embernek a nézőtérre és a színpadra, így szünetben betámadták különféle szerzetek a korlát körüli részt... De a lényeg, hogy végre szabadon láttam, végre utat engedtem az érzelmeimnek, patakokban folyt a könnyem....egyszerűen hihetetlen, hogy ez az ember, a drága zeneszerző milyen hatalmas remekművet tett le az asztalra. Megdöbbentő számomra, hogy elsőre megbukott, még a zenéje ellenére is, miközben a koreográfia volt, ami nem volt a zenével összhangban... örülök, hogy jöttek azok a koreográfusok, akiknek köszönhető, hogy sikeres lett a darab. Ott ülni, és azt megélni, mintha teljesen más világban lennék, egy katarzis, egy csoda, egy élmény. Ez a zeneiség örömöt okozott, és okoz bármikor, amikor csak hallgatom.
A szereplőkről: nem voltak hibátlanok, sajnos voltak Beck Maria-nak kilengései, rossz lépései, zenére megérkezése, a Fekete Hattyúként nem ragadta meg a "szolga fiúk" kezét, ahogy ahhoz a részhez érnek, ahol ezt kell tennie, mintegy magához vonzza őket, ezúttal ez kicsit késve jött nála. Balázsi Geri jó volt, de számomra túlságosan melankolikus, túlságosan magába forduló volt a herceg figura, el is nevezhetnénk hungaromelakolikum-nak a jelenséget, ha már van hungaropesszimizmus. Egyszer talán nem úgy érkezett, apró kilengés a lendületből és az iszapszörny, Kekalo Iuri sem tudott kihozni többletet a figurájából (nem tudom, hogy esetleg baja van azzal, hogy már nem lehet herceg - mert a régi, 2015-ös promóvideóban ő szerepelt, Nakamura Shoko és Radziush Mikalei mellett), szépen forgott, kellő odafigyeléssel tett meg mindent, de nem volt kiemelkedő iszapszörny. Ezt sajnáltam, mert múltkor sem volt különleges a Melnik házaspár férfitagja alakította a főgonoszt.
Beck és Balázsi között valóban egy jó kapcsolat formálodott, és érződőtt közöttük az egymás iránt tanúsított bizalom, jó volt őket nézni. Kiemelkedő pillanat volt, Beck esetében, amikor Fekete Hattyúként a Fehéret kellett eljátszania a 2. felvonás báli jelenetében. A mimika, a mozdulat, mintha ismét Fehér lenne, teljesen átjött a lényege ennek a jelenetnek. Illetve, a hattyú madárra való utalás, amikor Alexander körül lépkedett, karjait hátra húzta, és picit meglegyintette a kézfejét. Mintegy jelezve, hogy a nemkívánatos férfi ne legyen útjában. Ez a megoldás is nagyon tetszett. Illetve a kedvenc Odilia dalomnál végre megkapta a régi koreot, amit előzőleg nélkülöznöm kellett. Nagyon szép volt. Külön tetszett még, hogy amikor Odilia megkapta a gyűrűt a hercegtől, megmutatta a "lengyel" táncosoknak, mintha azok a barátnői lennének... tetszett, ahogy fellökte Siegfriedet, mikor kiderült, hogy becsapták a férfit... meg a villámlás is jó volt (előzőleg is, de most kifejezetten jól állt a jelenetnek)
Az már furább volt, megint vörös lett a balerinának a keze, mint annak idején a Diótörőben.
Tetszettek a hibák elenére, mert fejlődőképesek mindketten, és biztos vagyok benne, hogy rányomott az izgatottságra a bélyeget, hogy a jelenlegi igazgató, ÓKovács SZilveszter is jelen volt az előadáson... Ezért volt még furább, hogy a báli jelenetben, mintha mindig arra az oldalra nézett volna a Fekete Hattyú...
Nem jöttem rá a tapsrendnél, de a kis hattyúk között, akikből szám szerint 4 fő van, közöttük volt olyan, aki simán férfi is lehetett volna... a smink mikre nem képes...
A mindig zord nevelő, ezúttal több értelemmel, több aktivitással volt jelen, így nem éreztem feleslegesnek megjelenését a tapsrendnél, mert általában halovány a karakter jelentősége. Folyton érzékeltette felsőbbrendűségét, folyton szabályozta a herceget, meg annak a barátját...
A zenekar
Sajnos, voltak apróbb botlások itt is, főként az egyik kedvencemnél, a 3. felvonás szomorú hattyúk táncánál a dobszekció nem hangzott úgy, ahogy kellett volna a dallam lezárásánál. Előfordul. Viszont, minden mást úgy adtak át, hogy a szívem belesajdult. Előzőleg a zenekarral készített riport alapján, itt-ott figyeltem, melyik hangszer mikor kerül éppen előtérbe egy-egy dallamnál. Míg a "magányos" hegedűs előzőleg egy ázsiai származású hölgy volt, ezúttal a riportban szereplő magyar férfi játszott.
Közönség: az első sorba leugráló embereken kívül nem volt bajom, a mellettem ülőkkel is szót értettem, bár a fiatalabb hölgy feltételezése, hogy dohánynak fenntartott doboz, a feliratos készülék, az elég durva feltételezés, de akár a nő egy troll is lehetett, mert brávózni tudott a végén, meg keresztbe tenni a lábát, mert máshogy nem sikerül ülni a szűk helyen, illetve mintha ismerte volna Balázsi Gerit, a mondatfoszlányokból ezt értettem ki...
Jegyszedőim: taglaltuk, hogy régen, mivel nem volt füstgép, ezért leplekkel futottak át a színen, és az jelképezte a dühöngő tavat (erre kaptam egy elcsodálkozó fejet, mert ők erre nem emlékeztek), az első soros ülésem árát tekintve meg én küldtem feléjük egy elcsodálkozó fejet ("Akkor talicskával kell jönnie"). És átbeszéltük a jelmezeket (nekem állandó örömforrás, hogy nincs villa az Odilia fején, mint a régi jelmez esetében, meg Odett-nek is szép fejdísze - most tűnt fel), a magyar táncosok kifejezetten irritálnak, mert román zászlónak vannak beöltöztetve, ezért sajnálom, hogy nem nyúlhatnak hozzá, mert a szerzői jogok kötik, meg a replika jogok... lehetne pár dolgon mokolni, és ez is azok közé tartoznak, hoyg mégis magyarosabbnak tűnjön. Akiket meg nem értünk, hogy miért van sok közös, illetve szóló táncaik, a beazonosításuk nehézkes, hiszen narancssárga a hölgyek ruhája, erre a jegyszedőm mondta, hogy az őt a hollandokra emlékezteti. Engem is. De állítólag, ők a lengyelek. Kaptam egy elismerő, vagy inkább csodálkozó pillantást, mert feltudtam sorolni, hogy milyen küldöttségekkel érkezik Odilia és Rothbart a palotába: spanyol, lengyel, nápolyi (tehát olasz, de nekik nagyon kevés a szereplésük, és volt új felfedezésem, ők a színpadi álzenészek, és tőlük szerzi a hegedűt az iszapszörny, amikor felvágni akar, hogy tud hangszeren is játszani - vele kapcsolatban még a helykérős jelenet a királynő felé most tűnt fel) és a magyarok.
AJÁNLOM. ÉS AJÁNLOM BALÁZSI-BECK PÁROST, LÁTSZIK A SZERETET, A KÖLCSÖNÖS BIZALOM TÁNCUKBAN. REMÉLEM, DUBAJ MELLETT, AZÉRT VISSZA FOG TÉRNI A HAZAI SZÍNPADRA IS EZ A CSODÁLATOS ELŐADÁS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése