Micsoda nő ez a nő! Pretty woman darabon jártam a Madáchban!

Pretty Woman – Micsoda nő a Madáchban

2023. Szeptember 23. 15:00

A darab az új bemutatók közé tartozik a SIX-szel. Mivel „törzsgyökeres” madáchos is vagyok, ezért kötelező számomra az újdonságokat meglesni.

A Pretty Woman (továbbiakban PW) nagyon szorítottam az előadás szereposztásáért. ugyanis előzőleg a forradalmi darab, a 15. esetében sajnos Solti Ádámot kaptam a Borbély Richárd helyett, akinek pedig örültem volna, hiszen tudtam, hogy ha valaki ő talán még egy könnycseppet is képes lett volna a szememből kicsikarni…Soltival nincs különösen bajom, eltekintve még attól is, hogy a médiában egy rövid időre fel lett kapva, a házasságszédelgése, és az így született fiúgyermek „elvetetése” végett…ő dolga, miként intézi a magánéletét. Részemről nem érdekes, de mégis elkeserített, hogy a gyereken csattant, úgymond minden ellenszenve, minden nyilatkozata….no, de ez a bejegyzés most nem Soltiról és az ő magánéletéről vagy éppen munkásságáról szól, hanem arról, hogy az én PW-em milyen csodálatos előadás volt, és, hogy mennyire jól éreztem magam alatta.

Előzmény

Nem éppen a legkellemesebb, de kénytelen voltam a H5 pótlóbusszal utazni egy darabon, otthonomtól. Ugyanis a Batyin átszállok az M2-es metróra, és a Blahán leszállok, és vagy legyaloglom az utat a Madáchhoz, vagy megyek villamossal (ha az közlekedik). A pótlón volt egy hajléktalan, akivel senki nem mert szót váltani, pedig több nőt nyilvánosan molesztált, szavakkal, és dülöngélve közlekedett két-két ülés között, reményt adva az utasoknak, hogy hátha nem fog a végállomásig utazni…de sajnos, megtette… a környező férfiak csak a szemüket meresztették a nők felé, akiket molesztált, hiába néztek azok rimánkodóan feléjük, hátha kapnak segítséget…a járat tömve volt, akkor lehetett fellélegezni, amikor a Margithídhoz ért a busz, és akkor át lehetett ülni… kényelmetlen volt, és negatív felvezetés az előadáshoz, mégis akármennyire is taszító-ocsmány, illett ahhoz a történethez, amit később láttam a színházban…. Vigyázzatok magatokra nagyon, kedves Olvasóim! Soha nem lehet tudni… Szerencsére, ennyi felvezetőt követően, egyéb problémák nem adódtak, épségben a Madáchhoz értem.

 

A történet

Tulajdonképpen a Pygmalion hatás, a My fair lady modern környezetbe csomagolva. Adott egy nő, aki a leszakadt társadalom peremén él. Adott egy nagyon gazdag férfi, aki ezt a nő felkarolja, és úrinőt farag belőle (vagy versenytáncost vagy jó feleség alapanyagot – attól függ melyik storyfonalat nézzük).

A Richard Gere és julia Roberts főszereplésével készült film szolgál alapul, és majdnem híven követi is azt, kivéve, hogy a lóverseny jelenetet nem tették bele, de nem is érzem, hogy hiányozna, ugyanis van egy parti jelenet, ahol a férfi főszereplő ügyvédjének elmondja, hogy milyen foglalkozást űz Vivien… a kerti parti hangulat, akár a lovik mesterkélt és kimért, felső tízezer hangulatát visszaadja. Szórakoztató és izgalmas volt a darab, építkezett és nem ült le a történet, hála, hogy a filmhez képest, van egy „mindenes” figura, aki számos figurát jelenít meg, közben a kezünket fogva végigkísér a történeten. Bemutatja a szereplőket, másrészt az eseményekbe sűrűn beavatkozik, amikor egyik karakterből egy másikba bújik. Szintén kiemelt figura, a hotelboy, aki a darab komikus helyzeteit szolgáltatja.

 

Megjegyzéseim az estéről /kiemelt jelenetek

A lovi jeleneten túl, akadt még egy átírás. Az ügyvéd ráfekszik Vivien-re, földre teperi, hogy erőszakoskodjon vele, erre Edward lerángatja a nőről és elküldi a fenébe, talán még pofán vágja…de ebben nem vagyok biztos…. ezúttal, kétszer próbál nekitámadni a nőnek az erőszakoló, de mindkét alkalommal sikerül lerángatnia magáról, és amikor újfent megiramodna, na, akkor érkezik meg a férfi főszereplő…csak hangosan rá kell kiáltania, de nem kell lerángatni a nőről, mint a filmben volt. Véleményem szerint a színész miatt van, aki egyedül játssza a karaktert, Posta Victor. A renoméjának nem tenne jót, ha női erőszaktevő lenne, és, hogy a karakteren kicsit finomítsanak, lágyítsanak, ezért nem úgy oldották meg, mint a filmben volt. Szerencsére, így a tapsrendnél és a vége főcímdalnál is megmarad a szimpátia Victor irányában, és a sikolyok már neki járnak, nem a gonosz firugájának, akit a színpadon alakít.

Jó volt látni, mit is tud vagyis inkább hallani, hogy mit tud Haraszti Elvira, aki az operaénekesnő szerepét alakítja a darabban. Ő is egyike, azoknak az új hölgyeményeknek, akik az Operettből lettek "átkérve", hogy a továbbiakban az új Christine-ek sorát gyarapítsa. A karaktere visszatér a darab végén, ahol szerenád formájában Edward szerelmet vall Viviennek. A Traviata előadásban megcsillogtatja operás hangját, és Vivien a darab hatása alá kerül, megérti, hogy a történet olyan, mintha csak az ő életét mutatták volna be a színpadon.  

Insta bejegyzés: Szenzacios delutan a Madachban! 😁 Azert ohatatlanul kerestem az osszehasonlitast a filmmel, de nagyon jol megoldottak,a zeneje bologatos (marmint ütemes, rockos néhol andalitó is volt) es szep. Még nem talaltam benne olyat, ami dallamtapados lenne...kivéve....azt a bizonyos számot, amivel a 2.felvonas elejen riogatnak...de vegul elerkezik annak is az ideje. 😁 a szereplogardaval meg voltam elegedve, PV, aki a negativ perverz pasi, az Elviszes hangjaval bezsebel par női sikolyt. A darab standing ovation-os volt, ami hatalmas teljesitmeny a Madachban. Bravo! #prettywoman #micsodanő #madachszinhaz #zámbóbrigitta #pesákádám #santalaci #sáriévi #postavictor #jenővárimiklós #amazingcasting

 

A közönség és a jegyszedők

A velem egy sorban ülök – mint, ahogy az gyakori eset, akik a legbeljebb ülnek, azok késnek, még a darab elindulásakor érkeztek meg…nem is tudtam szó nélkül hagyni, mellettem ülök viszont úgy nyilatkoztak, nincs bajuk vele…jó nekik :D De, persze velem is előfordult, hogy késtem, de mindig, úgy, hogy még mielőtt a függönyt elhúzzák a színpadon, beértem. Nekik ez nem sikerült, de túlléptünk ezen gyorsan. A jobb oldalamon ülő házaspár férfitagjával a  szünet végén kellemesen elcsevegtem az előadásról, a szereplőkről, a filmről. Tulajdonképpen megdicsérte Zámbó Brigittát, akit korábban már hallott – szavaiból úgy vettem ki, hogy valami videószösszenetben hallgatta meg mindhárom lányt, és szerinte Gubik mellett a Zámbó lány kiemelkedő volt – Ezzel én is egyetértettem, hatalmasokat énekelt. Rendesen kieresztette a hangját. Pesák Ádám mellett pedig egy igazi gentlemennek hatott, igazán olyan volt, mint Richard Gere a filmben…olvadoztam, de csak egy pindúrkát. A férfi felesége is hasonló véleményen volt Pesákot illetően. A díszletet ecseteltük, ami jól működött, egyszerűsége ellenére, hiszen csak kivetítőkkel dolgoztak, de az elemeket folyamatosan, jelentváltások között forgatni kellett. Vajon ez kézi módszerrel vagy távirányítással ment, ki tudja? A lényeg, hogy az ember még hozzá van kicsit szokva a régi sítlusú, kidolgozott díszletekhez, de az új se volt rossz, ötletesen megoldott volt. Még poénkodtunk, hogy számítottak rá, hogy visszatérek a helyemre, mondom, ki nem hagynám a folytatást. Mesélte az úr, az ülőhelyükről is, hogy máshol szoktak helyet foglalni, és nem az erkély gyakori látogatói, de most örömmel vették, hogy sikerült jegyet szerezni és a hely se volt tulajdonképpen rossz. Erkély, bal oldal, első sor? Színpadhoz közel? Messzemenően az egyike a legjobb helyeknek. Elmondása szerint a földszint drágább volt, mint az erkély. Bevallom, nem néztem, a földszint nem a kedvencem, főleg, azóta, hogy majdnem egy dundi melák ember mögé ültem a kedvenc előadásom alatt, de szerencsére beljebb volt tőlem, de a félelem az bennem meg volt már akkor. Ezért szoktam az emeletet és az erkélyt vadászni. Miután a darab véget vetett a bájcsevelynek, sikerült újra beszippantodni a darabba, főleg, hogy az ismert dallamot kezdték el játszani, de az csak egy rövid riogatás volt…mert a darab végén bukkant fel ismét a dallam, amit mindenki nagyon jól ismer…

A szünetben megkértem az egyik jegyszedő hölgyet, hogy fényképezzen le, az aznapra tervezett színházi felsőmben, amit nemrég vásároltam. A darab végén pedig a helyemhez tartozó jegyszedő kérdezte és mondta, hogy ugye-hogy fülig ér a száj? Élvezetes volt a darab. Minden elismerésem, hiszen standing ovation max. ünnepi darabok alkalmával szokott előfordulni a Madáchban, de a PW még engem is lenyűgözött és könnyet csalt a szemembe az utolsó jelenetével. Nagyon jól felépített, a filmhez is közelálló darab. Az emlékek feltolultak bennem, talán az is közrejátszott, hogy így magához tudott vonzani, annak ellenére, hogy a film a valóságban, sosem volt a kedvencem (inkább szeretem az Oltári nőt, ahol mindig az aktuális vőlegénye elől menekül el Julia Roberts).

Jelmez: a filmhez hasonló, napjainkban játszodó

Díszlet: vetítővel megoldott, mozgatható nagy falak, gyors helyszínváltást eredményeznek. Könnyű instalálni, nem okoz nagyobb gondot a mozgatásuk. Egyenlőre. :)

Kellékek: a „valód ló” megjelenése a limuzin helyett az utolsó jelenetben – lehet kicsit giccses, de mosolyt csal az ember arcára garantáltan.

Egyéb jegyzetek:

• Mámor = freedom (angol szövegkönyvhöz képest a magyar fordítás)
  
• Ilyennek las engem = that is my life (angol szövegkönyvhöz képest a magyar fordítás)
• Hivatasos / szakmabeli (egyik jelenet kielemzése, a vacsoranal mondják)
• Minden dugasnal taps (általános jelenség)
  
• Mesélő karakter sokszinusege
• A fehér ló és az esernyő, amikor a csajért megy
• 41es lába van Viviennek

 

 Saját felvételek:

Összefoglaló: nagyon élvezetes, a zenéje ugyan nem fogott meg, mert még nincs fülbemászó dallama, de igyekszem majd többször jegyet váltani mégha esély is mutatkozik arra, hogy Soltit fogom kikapni…az biztos, hogy a főcímdal mindig emlékezetes lesz számomra. 10 pontos a 10-ből, érdemes megnézni!