Amióta csak megtaláltam, klasszikus nagyzenekari koncertekre imádok járni az Operaházba, az Erkelbe. Idén sem maradhatott el, minden olyan zenekari estet bezsebeltem SZÉP kártyával, amit csak meghirdetett az OPERA. Tehát, ha lesz koncert, én biztosan helyett foglalók valahol a nézőtéren. :)
2023.szeptember 21. csütörtök, 19:00-21:00 között Erkel színház
Az idei első koncert, ami regisztráció köteles, az a koreai szertartás volt. A koreai nagykövetség szokta kérni az Erkelt egy napra, helyszínül. Tavaly komolyzene, operaénekesekkel és a koreai zenekarral érkeztek, ezúttal egy szertartást nézhettünk végig.
Insta bejegyzésem: Hivatalosan is elkezdodott szamomra az ujabb szinhazi evad! Elsokent az ősök tisztelete felé mutatott szertartasnak voltam reszese, tobbedmagammal. Szokatlan nagyobb csajbandaval menni, de jo volt. Az Erkelben is szivelyes mosollyal fogadtak Bennunket. A Szöulból érkezo tarsulat megmutatta szines kulturajat, szinpadon megszolaltattak kulonleges hangszereiket, a kozonseg pedig az eloadas elott majd utan ismerkedhetett meg behatobban veluk. Koreai kozonsegbol nem volt hiany, imadnivaloak a déliek. Nagyon baratsagosak voltak. Egyedi betekintesunk nyilt, mikent tisztelegnek elődeik (uralkodoik) elott. Még a nagykövet, aki rovid osszefoglalot tartott a "két látszolag kulonallo felvonas" kozott, parhuzamot hozott, miszerint a magasztalt szemely olyan uralkodo volt, mint nekunk Matyas kiraly. #delkoreaikoncert #hagyomany #tisztelet #koreanpeople
Tiszta, ragyogó energiák, időtlen szépség és nagyság – ezt az élményt
ígéri az Erkel Színház közönségének a Koreai Kulturális Központ ünnepi
előadása, amely 54 zenésszel és 18 táncossal egy valódi ősi rituálét
varázsol színpadra. A Jongmyo Jeryeak név a Csoszon-dinasztia nagy
múltra visszatekintő szertartására utal, amely hangszeres zenét, éneket
és táncot magában foglalva, teljes műalkotásként ölt testet. A koreai
tradíció kivételes jelentőségét bizonyítja, hogy 2001-ben az UNESCO
Szellemi kulturális örökségeinek sorában is helyet kapott.
Az előadás a Koreai Kulturális Központtal együttműködésben jött létre.
Az előadás ingyenes, azonban előzetes regisztráció szükséges.
A Jongmyo Jeryeak
A
Jongmyo Jeryeak a joseon-kori királyi udvar ősi szentélyében, a Jongmyo
szentélyben a korábbi királyokat tiszteletére tartott Jongmyo Jerye
szertartáshoz kapcsolódó ének és tánc, mely közel 600 éves történelmet
tudhat magáénak. Instrumentális zenéből, énekből és táncból álló
szintetikus művészeti alkotás. Zenéjét koreaiul akjang-nak nevezik, az
ehhez kapcsolódó akjang dalszöveget pedig olyan magas szintű irodalmi
műként tartják számon, hogy külön műfajként értekeznek róla. A Jongmyo
Jeryeak egy hatalmas birodalmat megalapító uralkodó erényeit dicsérő
drámai mű. Az akjang a kulturális és a katonai erényeket dicsőíti, az
ehhez kapcsolódó tánc, az Ilmu pedig még fennköltebbé teszi azt.
Lassúsága és letisztultsága ellenére dallama színpompás, a mikrotónusok
által alkotott hang energiája és élettelisége csak úgy sugárzik a
zenéből, és bepillantást nyerhetünk a fenséges és szigorúan irányított
koreai udvari kultúra szépségébe. Az esemény a Joseon időszak
(1392-1910) állami zenei intézménye, a Jangakwon utódintézményeként
számon tartott Koreai Gugak Központ gondozásában áll, 1. számú koreai
nemzeti szellemi kulturális örökség, és 2001-ben az UNESCO a világ
szóbeli hagyományhoz kapcsolódó kulturális örökségévé és szellemi
kulturális örökségévé választotta.
A Jongmyo Jeryeak történelme
Sejong
király, a Joseon dinasztia negyedik királya és egyik legkiemelkedőbb
uralkodója akinek a hangeul [hángül] koreai ábécét is köszönhetjük
ráébredt, hogy újfajta zenére van szükség. Úgy érezte, hogy a
szertartási zene, melyet az állam alapításának idején alkottak nem
eléggé kifejező ahhoz hogy elődjeinek kiemelkedő sikereit megfelelően
dícsérje, illetve hogy méltón megemlékezzen az államalapítással
nehézségeiről. Ezért alkotta meg a sinak-ot [sinák], vagyis új zenét,
melyhez a gochwiak-ból [gocsviák] – a hangos, fúvós és ütőshangszerekből
álló zenekarból – és a hyangak-ból [hjángák] – a Goryeo dinasztiából
maradt udvari zenéből – szerzett inspirációt. Ennek eredményeképp
született meg az új Jeongdaeeop [Csondeap] (Egy aatalmas dinasztia
alapítása) és a Botaepyeong [Botepjang] (A béke megőrzésének Tánca).
Ezt
a kétfajta zenét Sejong király uralkodása alatt az üdvözlő
ceremóniákhoz kapcsolódó fogadásokon is játszották. Fia, Sejo király
[Szedzsó] (1455-1468) később felülvizsgálta a szöveget és változtatott a
zene egy részén annak érdekében, hogy az jobban illeszkedjen a
szertartás lépéseihez. Csak ezután tette lehetővé, hogy a Jongmyo
Jeryeak alatt is ezeket használják.
Mikor a Jeongdaeeop Sejong
király uralkodása alatt először megszületett, tizenöt dalt tartalmazott,
a Botaepyeong pedig tizenegyet. Mikor ezeket később a Jongmyo
szertartási zenében alkalmazni kezdték, mindkettőt tizenegy dalban
állapították meg. Később a Botaepyeong egy újabb dallal gazdagodott, az
úgynevezett “Jonggwang”-gal [Csonggváng] (szó szerint: újra világosság),
mely Seonjo [Szanjó] sikereit dicséri, aki Korea 1592-es japán
invázióját (Imjin Waeran) visszaverte. Ebben a “Yonggwang”-ot
[Jonggváng](A sárkány fénye) és a “Jeongmyeong”-ot [Csangmjang] (Tiszta
fény) egyesítették egy dalban, és ebben a formában maradt ránk örökül.
Ezekről a zenei változtatásokról régi kottákból, például a Sejong király
évkönyveinek 138-as könyvéből, Sejo király évkönyveinek 48. könyvéből,
és Yeongjo [Jangdzsó] király (1774-1776) uralkodása alatt kiadott Daeak
hubo-ból [Deák hubó] (Kiemelkedő zenék későbbi leirata), illetve a
Gojong [Godzsong] király (1863-1907) uralkodása alatt született Sogak
wonbo-ból [Szogák vonbó] (Népzenei Források könyve) tudunk. Emellett a
szertartási táncokról, az Ilmu-ról a Siyong mubo-ból [Sijong mubó]
(Korabeli tánc magyarázatok) tájékozódhatunk.
A jelenleg
használatban lévő Jongmyo Jeryeak-ot, melyet először Sejo király
uralkodásának tizedik évében, 1464-ben játszottak több, mint ötszáz éve
adják elő, bár az Imjin háborúk utáni tíz évben és a Korea
függetlenségének kikiáltása utáni hat évben a Koreai Gugak Központ
1951-es megalapításáig szüneteltették a szertartást.
A Jongmyo szentély, Korea reprezentatív épülete
A
Joseon dinasztia királyi szentélye, a Jongmyo szentély
Jongno[Csongno]-gu-ban (vagyis Jongno kerületben), Szöul óvárosának
központjában található és két épületkomplexumot, a Jeongjeont
[Csangcsan] (Főcsarnok) és a Yeongnyeongjeont [Jangnyangcsan] (Az Örök
Béke Csarnoka) foglalja magába. A szentély őrzi a Joseon dinasztia
minden királyának és királynőjének emléktábláját, többek között Taejo
királyét [Tedzsó] (Yi Seong-gye [I Szang-gje]), a Joseon dinasztia
alapítójáét is. A keleti hagyományok nagy hangsúlyt fektetnek az ősök
tiszteletére, ezzel összhangban tehát a négy Nagyszülő emléktáblája -
beleértve King Taejo apját és nagyapját - is az Örök Béke Csarnokában
van elhelyezve.
A Jongmyo Jerye részeinek zenei rendje
A
Jongmyo Jerye sorrendje hasonló más hagyományos, az ősök tiszteletével
kapcsolatos szertartásokéhoz és egyéb vallási rituálékhoz. A szertartás
bevezető része három részből áll: a yeongsinnye-ből [jangsinnje], mely
az ősök lelkeit köszönti; a jeonpyerye [csanpjerje], aminek keretein
belül felajánlást teszünk az isteneknek; és a jinchannye [dzsincsannye],
ahol a felajánlott ételeket mutatják be. A rituálé központi részeként
sorban három csésze alkoholt ajánlanak fel az ősöknek.
Az első,
második és harmadik csésze felajánlását sorrendben choheonnye-nek
[csóhonnye], aheonnye-nek [áhannye], és jongheonnye-nek [csonghannye]
nevezik. A ceremóniát három rítus zárja le: az eumbongnye [ümbongnye],
mely alatt a szertartást levezénylő hivatalnokok megosztják az ősök
lelkei által megáldott ételt, a songsinnye [szongsinnye], melyben a
lelkeket rituálisan útjukra küldik; és végül a mangryorye [mángrjorje],
az utolsó rész melyben a szertartásban használt írott imádságokat
elégetik.
A Jongmyo Jeryeak összesen 27 dalt foglal magába. Ebből
tizenegy a korábbi uralkodók írott eredményeit, tizenegy pedig katonai
sikereit dícséri. A Botaepyeong első dalát a “Huimun”-t (Dicső
irodalomkultúra) a yeongsinnye (a lelkek rituális segítségül hívása) és a
jeonpyerye (rituális felajánlás) alatt is előadják, mindkét változatban
más-más dalszöveggel. Az előbbiben a dalt kilencszer ismétlik, az
utóbbiban pedig egyetlen, lassú változatát adják elő.
Az italok
felajánlásának első részében a Botaepyeong mind a tizenegy dala
lejátszásra kerül, a második és harmadik részt pedig a Jeongdaeeop
összes, tizenegy dala kíséri, melyek mindegyike pentaton skálán mozog.
Ezzel
szemben a “Punganjiak” [Pungáncsiák] (szó szerint: A gazdagság és
kényelem dala), melyet hétfokú skálára írtak háromszor kerül előadásra, a
jinchannye, a cheolbyeondu [csalbjandu], és a songsinnye keretein
belül, minden alkalommal más szöveggel és címmel.
Ilmu, a Jongmyo Jerye-hez kapcsolódó tánc
A
Jongmyo Jeryeak-ot szertartási tánc is kíséri, melynek neve “Ilmu”,
jelentése “Sorokban táncolt tánc”. Kétféle Ilmu-t ismerünk: a Munmu-t,
mely a műveltséggel kapcsolatos erényeket dicséri, és a Mumu-t, mely a
katonai sikereknek állít emléket. A Munmu-t a Botaepyeongjimu
[Botepjangdzsinmu] (A Béke és nyugalom megőrzésének tánca) keretein
belül adják elő, a Mumu-t pedig a Jeongdaeopjimu [Csangdeopdzsimu] (Tánc
a nagyszerű ügy megalapozásáért) alatt láthatjuk. A Munmu alatt a
táncosok jobb kezükben fácántollakkal díszített eszközt,, bal kezükben
pedig yak-ot [ják], egy bambuszból készült fúvós hangszert tartanak. A
Mumu-t előadó táncművészek jobb kezükben fa dárdát, vagy kardot fognak. A
Munmu-t a szertartás első felében táncolják, egészen az első
felajánlási szertartásig. Ezt követi a Mumu, melyet a második és a
harmadik felajánlás részeként adnak elő. Az ősök tiszteletére tartott
szertartás mai formájában “Parilmu”-t [Párilmu] (fordítása nagyjából
“nyolcas Ilmu”-nak felel meg) táncolnak. Ez összesen 64 művész előadása,
akik négyzetes formációban nyolc sorban és minden sorban nyolc
táncossal adják elő az Ilmu-t.
A Koreai Gugak Központ
A
Koreai Gugak Központ a koreai előadóművészet hagyományát megöröklő, a
Koreai Köztársaságot képviselő állami művészeti intézmény. a Silla
időszak Eumseongseo-ja, a Goryeo időszak Daeakseo-ja, illetve a Joseon
időszak Jangakwon-jának utódintézményeként a királyi udvari zene
hagyományát ápolja. A Koreai Gugak központ 1951-ben azért jött létre,
hogy a koreaiak több ezer év óta fennmaradó zenei hagyományát továbbra
is megőrizze.
Az élmény hatalmas volt, a koreai emberek nagyon kedvesek, többek között a pillanat marad örök emlék, ahogy a koreai hölgy, akit megkértem, hogy nézzen a kamerába, mert szerettem volna megörökíteni a csodás ruhakölteményében, azt szerette volna, ha nem fényképezem le őt, egymagában, hanem mellé állok. Az est végén, pedig a különféle hangszerekkel is megismerkedtem.
2023. szeptember 24. 19:30-21:30 között, Operaház
Insta bejegyzésem: Immáron sötétben, de világos hangulatban az Operaházban! Megkezdtem kövi évados látogatásaim sorát, ezuttal egy klasszikus műfajban, zenekari esttel, az Opera186-tal. Klassz volt,nyugtató és sodró lendületű. A műsor végen a tavalyi klasszik helyemet meglátogattam, a 7es szék és az aranyoszlop párost. 🥰🤗 #operahaz #operahouse #operahazzenekara #zenekariest #opera186
Szimfonikus hangverseny két részben
Minden évben eseményszámba kell mennie annak, ha a legelső magyar szimfonikus együttes, az OPERA Zenekar az új szezonban először lép kőszínházi kulisszák között hangversenyező társaságként a közönség elé – a nyári szünet és a nyári speciális szabadtéri feladatok után. Közönségünk egyre inkább észlelheti majd, hogy két vonás épül ki zenekari hangversenyeinken, amelyekkel tagadhatatlanul szeretnénk kiemelni együttesünket és intézményünket a rengeteg színvonalas budapesti programlehetőség közül. Első: a hozzánk betérő koncertlátogató vizuális – mi úgy szeretjük mondani, az OPERÁ-hoz méltó „összművészeti” – élménnyel találkozzon, hatásvilágítás, vetítés vagy más társművészet bekapcsolásával. Második: az OPERA Zenekar hangversenyein mindig szólaljon meg operanyitány, mert ezeket a pompás műveket az OPERA Zenekar érti és játssza a legjobban.MŰSOR:
Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
Rahmanyinov: 2. (c-moll) zongoraverseny, Op. 18 | közreműködik: Balogh Ádám (zongora)
Csajkovszkij: 5. (e-moll) szimfónia, Op. 64
Október 1. 19:30-21:00 között az Operaházban
Ezúttal is, ahogy az Operában, zömmel, kedvenc jegyszedőmmel váltottam pár szót, aztán elfoglaltam a helyemet az első sorban. De rég is volt, és most milyen jó lesz a bérletek mind az 1. sorba szólnak. Már várom, csak azt nem, hogy rugdossák a székemet...
A kiválasztott koncert, amit megint csak jeggyel látogattam meg, mert nem válogattam bele a bérletek közé a 8.szimfónia volt. Igazi, zenei csemege, a közönség kulturált, kedves emberek vettek körbe az első sorban, a másodikban kicsit később érkezett egy páros, akik a hátam mögé ültek. Kifogástalan öltözékben kifogásolták azokat a vendégeket, akik nem voltak az alkalomhoz illően felöltözve (pl. kockás ing, farmer, stb.). Szerettem volna szólni a férfitagnak, - ugyanis a hol ültünk a múltkor? témát követően az egyesek öltözködési stílusát bírálta - miszerint álomvilágban él, mert ma már nem foglalkoznak azzal, hogy ha színházba mész, puccba vágod magad.... ott ahol, olyan vélemény létezik, mely azt taglalja, hogy a farmer elegáns viselet, ha van felette öltönykabát...ott már minden elveszett...
Az előadás katarzis volt, örültem, hogy kedvenc férfi operaénekeseim szerepeltek, Palerdi András és Haja Zsolt.
A karmester nagy átlényegüléssel vezette a zenekart és a kórust. A végén nem tudom, mit akart már kirázni a pálcájából...
opera.hu oldalról mentve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése