2016. október 6., csütörtök

Parasztbecsület - Bajazzók az Operaházból közvetítve

Előadás: Parasztbecsület
Időpont: 2014. szept. 13-i bemutató
Helyszín: Az Állami Operaház (amúgy meg otthon)

Link (videó)http://www.opera.hu/v/operahaz-parasztbecsulet-bajazzok/
Link (a produkció adatlapja): http://www.opera.hu/musor/megtekint/parasztbecsulet-bajazzok-2015/

Szereposztás:
Turiddu: Kamen Chanev
Santuzza: Lukács Gyöngyi
Lucia: Dobi-Kiss Veronika
Alfio: Alexandru Agache
Lola: Heiter Melinda

A Parasztbecsület története: Turiddu egykoron Lolába volt szerelmes, de a nő továbbállt és egy gazdag férfihoz ment feleségül. Mindezek ellenére a nő nem tud nyugodni és újra kiveti hálóját, amint meglátja az egykori szeretőjét Santuzza-val boldogságban. Az utóbbi nő, mélyen hívő, katolikus asszony, halálosan szerelmes Turiddu-ba. Lola csáberejének a férfi nem tud ellenállni, így végső kétségesésében Santuzza elárulja a gazdag férjnej, Alfio-nak, hogy feleségével más is szívesen időzik... A megcsalt Alfio bosszút esküszik. A húsvét időszakában játszódó előadásban sokszor megjelenik a népi forgatag. A misére igyekvő emberek, a templomból az ünneplésbe kezdő tömegig. Éppen a borral ünneplő társaságba érkezik Alfio, Turiddu-tól kapott poharat eltőri, az emberek látják, jobb, ha továbbállnak, Lolát is magukkal húzzák az asszonyok, aki ott maradna, hogy megtudja, mi a nézeteltérés oka a két férfi között... Turiddu megharapja Alfio jobb fülcimpáját (Szicilián játszodik a történet - itt hagyomány) ezzel jelezve, hogy kihívja, majd kiskést ránt elő, és a megcsalt személyére tőr, de az ügyesebb nála és megállítja. Majd közli, a gyümölcsösben, a körték alatt várja a férfit. Turiddu elmegy édesanyjához, hogy elbúcsúzzon tőle. Ekkor hangzik fel egy híres mondat: "Megyek fríss levegőre!" - úgy tűnik ő már biztosan tudja, hogy nem fog visszatérni... A férfi elsiet, majd felhangzik egy kiáltás, megölték Turiddut...utolsó kép, ahogy a házakban az asszonyokat mutatják...

A legismertebb dallam: Húsvéti kórus
Díszlet: viszonylag egyszerű, kis dobozokat gyártottak, amelyik külső fala egy házat jelenít meg, míg a másik oldalán a ház belső berendezése látható.
Színpadkép: Homályos, sok füst.




Szereposztás:
Canio: Kamen Chanev
Nedda: Rost Andrea
Tonio: Alexandru Agache
Peppe: Szappanos Tibor
Silvio: Nagy Zoltán

Bajazzók története: Tonio, magát a darab elején prológusnak aposztrofálja, és elénk vetíti a történet szörnyűséges végkifejletét. Nem minden bohóc vidám. Megismerkedünk Canio-val és társulatával, akik városról városra járnak. Színészkedésből élnek. A férfi a tömeget invitálja, hogy a húsvéti misét követően, pontban, 11 órától előadást fognak tartani, jöjjön el mindenki. A tömeg szétoszlik, és a színészek is eltűnnek, egy marad csak marad talpon, Nedda, Canio felesége, akit a férje megfenyeget még a tömeg előtt, ha esetleg egyszer is rajta kapná a nőt, hogy hűtlen hozzá, akkor igen nagy bajba kerülne (mivel az előadásuk a hűtlenségről szól).  Nedda édesanyjára gondol, aki értette a madarak csicsergését, így ő is látványosan dalolásba kezd. Ugyanakkor egyszemélyes produkcióját a kocsikerék alá bújó púpos (a színész nem úgy nézett ki...) Tonio díjazza. Szerelmet vall a nőnek, de az ellentmond neki. A visszautasított "bohóc" eltűnik a színről, majd előkerül a nő valódi szeretője, Silvio, aki szőkést tervez, ám a nő valamilyen okból kifolyólag nem akar vele tartani, kérdés, hogy mi tarthatja vissza? Amikor a szökéssel minden megoldódna... Tonio kifigyeli a szerelmespárt, és rögtön megkeresi Canio-t, aki dúvadként támad a szeretőre. Nedda a férfit védelmezi, segíti a szökésben, de a szerelmének nevét nem hajlandó elárulni... Peppe érkezik, hogy figyelmeztesse a társaságot, fontosabb az előadás, majd utána megbeszélik a dolgokat, elküldi a társaságot öltözködni. Canio egyedül marad a gondolataival, "Nevess csak Bajjazó" a darab legismertebb dallamát, ekkor énekli a főszereplő. A megcsalt férj, aki az előadás maitt nem szabad felvállalnia az érzéseit, bánatát, mivel a műsornak folytatódnia kell. 11-et üt a templom órája, érkeznek az emberek, már nagyon türelmetlenek, az előadás megkezdését követelik, de a pénzt be kell szedni tőlük (ezt Nedda végzi)...ráadásul a szerető is újra megjelenik, helyet foglalva a színpadi közönség sorai között.... majd a színészek belefognak a nem minden napi produkcióba. Nedda, egy emelvényen áll, barokk jelmezbe bújtatva, csalafinta, ifjú feleséget jelenít meg, aki ebédet fűz szerelmének...aki bizony nem a férje...A szerető, Peppe, a közönség soraiból bukkan fel először és szeretne a szerelméhez feljutni. Időközben megjelenik az ételt szállító futár is, aki szintén szerelmes Nedda barokk figurájába, ámbár a színen megjelenő férjnek azt mondja, a nőnél nincs is hűségesebb teremtés a világon. Kedélyesen elbohóckodnak, és a közönség díjazza is a színészek munkáját. Nedda és Peppe a férj érkezése előtt, közösen piknikeznek. Amint Canio feltűnik, a történet haladása teljesen más irányt vesz. Különféle régi emlékeket idéz fel (utcáról szedte össze, ő tette őt azzá, ami most, és így hálálja meg neki?), sértegeti a nőt, a tömeg gyanakodni kezd, hogy ez még valóban a darab? vagy már életszagú a történet? Izgatottá válik a közönség, a szerető már le akarja állítani a darabot, ám, mikor azt látja, hogy Neddára támad Canio nem hagyhatja, hogy sanyargassa a nőt, aki a végsőkig nem árulja el szerelme nevét, ezért felmegy az emelvényre, szembeszegüljön a harcias megcsalt férfival. Ám rosszul számítja ki a lépést, és Canio hirtelen felindulásból leszúrja Silvio-t (úgy tűnt véletlenül belerohant a késbe), és a darab az előbb említett dallam újra felcsendülésével végződik, láthatjuk, ahogy Canio megdöbbenéssel vegyült rémült arcát mutatják záróképként.

A legismertebb dallam: Canio áriája, Nevess csak Bajazzo
Díszlet: szintén egyszerű, egy szekér a kiegészítés.
Színpadkép: emelvény, háttérben, sötét falak szolgálnak háttérül.



Összefoglalva
A központi téma mindkét darab esetében, a nők csábító erejének bemutatása, milyen romlottak tudnak lenni, szerető férjük elárulják, és ebből fakadóan a férfiak csak rosszul jöhetnek ki, ha a féltékenység szörnye irányítja őket. A húsvét képezi az esemény időpontját. Míg az egyik egy meghittségről, Isten iránti tiszteletet ábrázolja, az egyszerű emberek hithez és egymáshoz való viszonyukat, addig a másik egy vidám társaságot, egy vándor cirkusz tagjait mutatja be. Sok a gyermekszereplő, mindkét előadásnál.

A Bajazzókról írtam többet, engem az valahogy jobban meggyőzőtt, érzelmi szempontból, a gyilkosság is látható volt, és az utána történető reakció is, míg a Parasztbecsületben ez nagyon burkoltan történik, és csak a nők elkeseredettségét láthatjuk. 

Érdekesség, hogy a Parasztbecsületben szereplő külföldi vendégszereplők egymás ellen léptek fel, míg a Bajazzókban egymást támogatták, sőt az előbbiben áldozattá váló színészből lett a gyilkos.


Többet itt olvashattok:


Nincsenek megjegyzések: