A tizedes meg a többiek

A Második Világháborúban mindenki próbálta menteni az életét...ahogy csak tudta

Időpont: 2016. november 17. (csütörtök) este 19.00
Helyszín: Pesti Magyar Színház
Az előadás rendezője: Lengyel Ferenc
A bemutató: 2016 szeptember 30.

A Tizedes meg a többiek az egyike, ha nem a legjobbika a magyar filmes alkotások között! Kétségekkel telve ültem be a nézőtérre, aggódtam, hogy milyen lesz, hiszen sajnos már a többsége a filmbeli színészeknek nincs közöttünk (kivéve Grisha vagyis Cs. Németh Lajos). Sokáig gondolkodtam is, hogy visszaadjam a jegyemet a barátnőmnek, aki az egész estémet megszervezte, végül arra a döntésre jutottam, hogy megtartom, persze mindentől függetlenül reménykedtem, hogy nem fogja bántani a filmet, amit annyira, de annyira szeretek!

A történet szerint katonákból és civilekből összetevődik egy csapat, akik a háború elől próbálnak elmenekülni, minden eszközt bevetve. A főhadiszállásuk egy kastély, ahova mindig váratlan látogató teszi tiszteletét, és nekik a látogatókhoz alkalmazkodni kell... 

A szereplőkről:

Eperjes Károly (Albert vagyis Kovács Dezső): A csapathoz illett, de egy Major Tamás után nehezen tudtam elviselni Eperjes Károlyt, akinek nálam nem ültek a poénjai, de a közönségnek láthatóan és hallhatóan tetszett. A színész próbálta utánozni egykori mesterét, ugyanis Eperjes Major osztályába járt a színi képzőben. Arcmimikát alkalmazta, de az alkata számomra nem volt összegeztethető egy idős komornyikkal.

Bede-Fazekas Szabolcs kiváló volt Sinkovits Imre szerepében, Molnár tizedesként. Mégis a mozdulataiból, gesztusaiból és természetesen a beszédéből visszasugárzott Sinkovits jelleme. Nagyon megtudta idézni, ugyanez vonatkozik a Darvas Iván szerepét alakító, azaz Gálffy Eduárdot megformáló, Fillár Istvánra is, aki a hungaropesszimizmus tökéletes mintapéldánya volt. Folyton öngyilkos akart lenni, a hazát éltette, és negatív energiaként végig jelen volt a színpadon, ő volt az, aki egyáltalán nem vállalta fel a többiek folytonos "öltözködési rohamait".

Újdonságok - tetszik kategória!

Ötletesnek tartom, hogy a filmbeli mellékszereplők, pl. Eduárd két tisztje (Gáspár és Fekete) vagy az autószerelő fiatal fiú, Jóska nagyobb szerephez jutottak, mert immáron ők is a történet részesei, és több gondolatuk van, amit megoszthatnak a nagyérdeművel. Több szöveg, több szereplési lehetőség. Gáspár például nagyon szeret enni, Fekete a "pattogós", minden lében két kanál karakter, míg Jóskában azt találtam "vonzónak", hogy hasonlított a filmbeli színészre. Mintha egy az egyben azt a fiút láttam volna.

Szijártó figurája is megváltozott a történetben, hiszen a nagy kommunizmus ideál követője maradt, de megindokolja, hogy miért áll e szemlélet mellé, tehát kap egy kis filozófiai töltetett a figura, amitől így a filmes karaktertől kissé elrugaszkodik, ám indoklást ad arra a tényre, hogy miért választotta az oroszokat. Bár kissé idegenkedtem tőle, mert kopasz volt, és berögzült szintén a filmes színész, lassan, és fokozatosan kedveltette meg magát. Nagy különbség, hogy ő Grishával és az oroszokkal marad a darab végén.

Akiktől viszont megvonták a filmbeli szerephez méltó megjelenési/formázási időt, azok a német tisztek voltak (talán nem is volt rá méltó utód, a szélesvásznú alkotásban Márkus László alakította bravúrosan a figurát), ugyanakkor a Szijártót bújtató férj-feleség páros is kikerült a színpadi feldolgozásból, lévén, hogy az egész darab a kastélyban játszódik (ami az én nagy álmom volt - mert a filmben számomra túl kevés ez a jelenet).

Grisha sem a régi visszahúzódó orosz katona, hanem inkább sokkal jelenbelibbnek találhatjuk a figurát, egy sokkal groteszkebb ábrázolásról adhatok számot, ugyanis Grishánk egy részeges, hangosan beszélő orosz. Esetlenségével, részeges karatemester mozdulataival viszont mosolyra fakasztott mindannyiunkat.

A nyilasok is kellő mértékben voltak gonoszak, de velük is más történt, mint a filmben. Dunyhás testvér egy az egyben a filmbeli figura volt, a gonosz fővezér, vagyis Krasznavölgyi jól hozta a szemét figurát, aki minduntalan becsmérli a főszereplőket, de aztán maga kerül bajba.

Módosítások
- Gálffy hazafi, a Szózat próbálja megtanítani két tisztjének, akik meredten állnak előtte
- Albert bújtatta Grishát
- A németeket szintén, mint a filmben Gálffy köszönti, de asztalhoz is ülteti, igyanak egy-egy pohár pezsgőt
- Az oroszok - a valósághoz, hogy ragaszkodik ez a rendezés - eltulajdonítják a kastély értékes festményeit
- Albert színházi látcsővel kémleli a kint posztoló jeladó társukat
- Gálffy és Albert a kastély egyik külső helyiségében bújik el, amikor jönnek az oroszok, amikor visszatér - a magával vitt átlátszó pezsgős poharában fénylő a nedű, hirtelen fagyott jégcsappá alakul
- Az oroszoknak akarják megadni magukat, lengetik a fehér kendőt, amit ezúttal Eduárd ad Molnár tizedesnek. Sikertelen a próbálkozásuk, Molnár visszaadja a kendőt, Gálffy lefejti a kendőt a puskáról, a textilen lyukakat lehet látni
- Grisha egymagában tér vissza, amikor a háziakat elkapják a nyilasok. Szerencsére sikeresen lefegyverezik őket és a "kék szobába" terelik őket. Az orosz tisztek előbb érkeznek a kastélyba, magukkal viszik Grishát és a partizán Szijjártót. A többiek közben elgondolkodnak, számukra a háború véget ért, és menekülést tervezik, nem akarnak az oroszokkal egy csónakban evezni, beöltöznek idős embereknek (úgy sem akarnak öregekkel harcolni). A forgó ajtó mögé rejtik a nyilasokat, és ők bújnak el a kék szobában. Amikor Grisháék visszatérnek, a nyílasokat felfedezik, foglyul ejtik őket. De mivel a csapatot sehol nem találják, így nélkülük mennek a frontra. A csapat beöltözve (kivéve Eduárdot, aki katonai egyenruhájában marad) bizakodva lép ki a  hófödte mezőre, annak reményében, hogy új életet tudnak kezdeni...

Féltem tőle, de kellemesen csalódtam. Így legyen ez a jövőben is. :)

Az előadás adatlapja + kritika:

• http://pestimagyarszinhaz.hu/a-tizedes-meg-a-tobbiek/
• http://pestimagyarszinhaz.hu/a-tizedes-meg-a-tobbiek-hazatalal-a-magyar-szinhazba/