2017. június 14., szerda

Remegő térdekkel várva....II. Szerelmes Shakespeare! - Élménybeszámoló!

Előzetes ráhangolódás

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel írom e sorokat, elérkezett az idő, hogy véleményt fogalmazzak a Szerelmes Shakespeare-ről! :)

Előzmények:
Amikor anno a Madách honlapján megnéztem az új évad várható bemutatóit, és megláttam ezt a címet, nem igazán voltam elragadtatva. Évek óta arra várok, hogy a színház bemutassa a Fantom2-öt, de minden évben sajnos csalódnom kell. Persze ez nem tántorított el attól, hogy ne látogassam kedvenc teátrumomat. No, meg persze sok olyan előadást "teremtettek", amik vonzóvá teszik számomra a Madáchot. Az újdonságnak filmalapja is volt, tehát utánanéztem a történetének, milyen díjakat nyert. De nem igazán tudtam hova tenni magamban, egyáltalán meg akarom-e majd nézni? Végül úgy döntöttem nem lehet rossz, remélem valamikor összejön és megcsodálhatom... Ekkor még nem tudtam, hogy prózai előadásként kerül terítékre, aminek végül is nem látta semmi sem a kárát, sőt ez egy nagy előnye is ez a darabnak - majd elmondom miért! :) Egykori évfolyamtársamban felfedeztem a színházfanatikust, így összetudtunk állni, és immáron táncos lábú társaival karöltve, opera- és színháztársként is aktívan járjuk a budapesti művészeti létesítményeket! Lilla, a Bartók TáncTriptichon előadás első szünetében arról tájékoztatott, hogy két darab jegy van az erkély 3. sorában, arra még nem csaptak le. Az időpont pont a két premiert követő 3. játszási alkalmat jelentette, mondtam miért is ne? Úgyhogy késő esti órákban - Miénk volt a győzelem! Lilla állítása szerint a "Két jegy minket várt!". 

No induljon a kifakadás! :)




Időpont: 2017. június 11. vasárárnap, délután 15.00 órától
Helyszín: Madách Színház (Teréz körút)
Előadás: Szerelmes Shakespeare
A darab hossza: 2 és fél óra
Rendező: Szirtes Tamás

Régen voltam úgy elragadtatva Madáchos darabtól (bár ez általában a Fantom hatása - akkor mindig földöntúli állapotban leledzem), mint most. Hol is kezdjem? 

Reneszánsz. Shakespeare. Rómeó és Júlia. Dráma. Vívás. 
Fő ismérvei, egyszerűen megfogott a darab hangulata, Shakespeare kora, a jelmezek, a fantasztikus díszlet. 

A teátrum kitett magáért, nem hiszem, hogy korábban volt olyan nagy volumenű előadásuk, mint ez (esetleg a Fantom - ami a nagy áttörést hozott a színháznak, vagy a Nyomik lehetnek a hatalmas látványvilága végett). 



A szereposztás (kevert gárdát kaptunk, egyébként két szereposztás van)

Will: Nagy Sándor. Viola: Petrik Andrea. Királynő: Kerekes Éva. Wessex: Debreczeny Csaba. Marlowe: Zöld Csaba. Henslowe: Szerednyey Béla. Ned / Mercutio: Nagy Balázs
Burbage: Magyar Attila. Dajka: Sáfár Mónika. Fennyman: Barát Attila. Tilney: Kőrösi András. Webster: Szemennyei János. Ralph / Dajka: Székhelyi József. Sam / Júlia: Gábor Márkó
Sir Robert: Sándor Dávid. Wabash: Galbenisz Tomasz. Lambert / Tybalt / Peter: Fejszés Attila. Adam / Valentine / Benvolio: Sánta László. Frees / Capuletné / Csónakos: Ömböli Pál
Quickly Asszony / Sír Robert neje: Bajza Viktória. Kate: Tóth Angelika
Molly: Bartha Alexandra
Valamint: Berényi Dávid, Kiss Ernő Zsolt, Miskovics Róbert, Nagy Attila. Énekegyüttes: Bárány Péter, Borbély Richárd, Fellegi Lénárd, Vadász Gábor.

A történet: 
Shakespeare alkotói válságban szenved, tulajdonképpen próbálja megírni a Rómeó és Júlia drámáját, amit kezdetben vígjátéknak tervez, és természetesen teljesen más címe is van: Rómeó és Etel, kalózkodásról is szó van benne. Eredetileg a tengerre képzeli a darabot, és Rómeó nem egy veronai nemes fia, hanem egy kalóz.... A történet végső formájához nagyban hozzájárul Viola feltűnése, aki múzsája lesz az angol költőnek, és akihez egy tiltott viszony fűzi. Viola amúgy imádja a színházat, csak akkoriban férfiak játszhattak, nőknek tilos volt, ezért fiúnak öltözik be, ám Shakespeare idővel értesül erről, korábban a bálon a női megfelelőjébe már beleszeretett... Mindenesetre a nagy dráma létrejöttében és egy új (Vízkereszt vagy amit akartok!) megalkotásában segíti a nő a színháznak élő férfit. 

A szereplőket egyenként nem méltatom, de  az összképről való benyomásomat igen. Nos, mindenki rendesen odatette magát, a szerepeket szépen hozták, rendkívülien jól hangsúlyoztak, finom gesztusokat, szép jeleneteket láthattunk. Elejtett vicces fricskák, kissé malacos stílust jelentő kiszólásokat is egyaránt díjazta a közönség. Felépített karakterek jók, csak a nevekkel lehetünk gondban, én is elveszítettem a fonalat, amikor meghalt Marlow - és mindenki le volt törve, de a névmemória rossz, ezért pár másodpercig nem jutott eszembe, hogy kire is gondoltak.


Legjobb jelentek:
- Mindenképpen fontos megjegyezni, ahogy egy furcsa címből és ötletből kialakul a későbbi legendás előadás, a Rómeó és Júlia. Tehát ez a vonal érdekfeszítő lehet azok számára, akit érdekel a dráma , és szeretik is (amit persze eredetileg más műfajban képzelt a szerző)
- A vívás, és harci jelenetek
- A korabeli táncok
- A színház világ másik oldala vagyis a kulisszák mögött mi zajlik, amikor a darab megy a színpadon? Mit dolgoznak és mivel foglalkoznak a színészkollégák?
- A meghallgatás és a próbák (a humor miatt)

Pár színészről bővebben:
Petrik Andrea új tag volt, új ember a csapatban. Korábbról nem hallottam róla, de az előzetesen publikált fotók alapján nagyon szép, elragadónak volt bemutatva a jelmezeiben. Ő a másik főszereplő. Nos, élőben a hangja borzalmas, markáns, férfias. Talán tökéletes a fiú karakter megformálásához, de nőként kicsit csalódás. Mindenesetre játék szempontjából nagyon jó volt, és Nagy Sanyival fiúként - igen, igen hosszan csókolták egymást. Hmmmm.... :)


Kerekes Éva: Az Ügyes kis hazugságok darabban jelent meg először a Madáchnál, a mostani szerepe viszont mindent elsöpör, vagyis inkább túlszárnyal. Történelmi karaktert formál meg, I. Erzsébet, angol királynőt, aki Stuart Máriát ölette meg, mint ismeretes. Alakjában hangoztatja, hogy "a színházban a kutya a legjobb dolog!". Igazságos jellem, ha feltűnik érdemes rá figyelni, nagy a jelentősége. Érdekes a karakter, nem sok szövegi része van. Uralkodó, ezért minden szavára figyelnek is az emberek.  Kerekes Éva teljesen idomul a valós személy "szépségéhez" is, ezért jobban elhiszem neki a játékát. Mintha magát a királynőt láttam volna magyarul beszélni a színpadon. A jelmeze pedig káprázatos! Kerekes Éva a legideálisabb erre a szerepre (váltótársa Csákányi Eszter, aki egy kissé teltebb és számomra idősebbnek ható királynőt ábrázol)!

A két Csaba (Debreczeny és Zöld) szintén jó választásoknak bizonyultak Szirtes Tanár úr részéről, mert ha ők egy darabban alakítanak, akkor a figurák élnek és "szívből" éreznek. Míg az előbbi a pozitív közléseit faarccal és érzelemmentes módon teszi, megcsillogtatja a vívó képességeit, addig az utóbbi csalafinta arcmimikájával is bizonyítja létezését a darab előrehaladtában, segít Shakespeare-nak, bár végül ő esik áldozatul... 

Ned vagyis a színészóriás karakterét Nagy Balázs interpretálásában láthattuk, aki nem okozott nekünk csalódást, remekül hozta a férfit, akit London egész népe ismer. Részben az ő segítségével alakul át a Rómeó és Júlia. Hajdú Steve inkább valami bohócszerű figura lehet, könnyedebb, vagy egyszerűen ripacs. Hogy vele valaha megnézném-e? Esetleg, de nem őt váltanám le sebtében ebből a csapatból. 

Wesbter, vagyis a csavargó figurára, és ha jó színészt választasz vagyis kapsz, akkor mindenképpen sokat nevethetsz. A mi művészünk, Szemennyei János volt, aki pszichopata figura, legkedvencebb időtöltése a "tragédiázás".... a gyilkolgatást szereti és mindent, amit ezzel kapcsolatba hozható...

Mellék- vagy karakterszereplőnek tekinthető: Galbenisz Tomasz (szabó és dadogó, nagyon aranyos!), Sánta László (pantomimjáték a szereplőválogatáson, kutyával való játszadozás), Barát Attila őrült a patikaárus kalapjának és közben fenyegette a társaságot a pénzzel..., Sándor Dávid kevéske szerepet kapott, Viola apja személyében. 

Az énekegyüttes jelentősége abban teljesedett ki, hogy acapel formában énekeltek egy-egy jelenetnél, vagy a háttérben időnként zenészeket alakítottak. Zeneileg hangsúlyt kapnak, ezért kiemelkedőek. Összekötők és hangulatkeltők. Nagyon örültem, ha a főfavoritot nem is kaphattam meg, legalább a fiatalabb új kedvencemet, Borbély Richárdot láthattam és hallgathattam.


Állatbarát
Akiket megnéznék:
  •          Will-Solti Ádám,
  •          Viola-Tompos Kátya,
  •          Marlowe-Adorjáni Bálint,
  •          Dajka-Tóth Enikő,
  •          Tilney-Posta Victor.

Prózai darab lévén, eszembe jutott az a régi Madách, ahova nem volt szerencsém ellátogatni, mivel az épület átalakítását követően "szerződtem el" hozzájuk, de szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből, képet kaphattam a múltbeli Madáchról, és pont ez jutott eszembe a vívó jeleneteknél. A Madách visszatért a gyökereihez és nagyon bízom benne, hogy ezt a darabot sokáig fent fogják tartani és sikeres szériát fog befutni, mert egyértelműen megérdemli. Rengeteg befektetett munkát tapasztalhattunk meg, rengetegszer kell mozgatni a díszleteket, minden jelenetnek meg van a fontos pillanata. A darab nem ül le. Még ha színteret is vált. Érdemes hát jegyet szerezni! 

Díszlet
Gyors és könnyen mozgatható elemek jellemzik a színterek háttereit, ugyanakkor látványos és reneszánszi hatást nyújt. Kedvenc nincs, de az összhatás lenyűgöző.

Jelmez
Korhű, és szemkápráztatóak, kedvencnek a királynő ruháját választanám (ami amúgy a tervezőnek is a favoritja), ugyanakkor Viola ruházata is kellemes látványt nyújt, a fiús fiús alakot kölcsönöz neki, míg a lányos jelmezek, lányos, sőt nőies idomait engedik bemutatni.


Állatságbarátságok
Míg az Operaházban ló és szamár vonult a színpadra (Don Quijote), az Operettszínházba szintén lovon érkezett Pintér Tibor az Elfújta a szélben, a Vígszínházban egyetlen kutyus alakította Tottot-t (Óz, a csodák csodája), bár nem volt mindig jelen, addig a Madáchban a kutyák képezik a színpadi csapat kiegészítő, négylábú társait (korábban a Végtelen szerelemben és a L'élek produkciókban Gallusz Niki kis kócos kutyái). A királynő véleménye alapján, a kutya a legjobb a színházban. Íme, két betanított kutyust láthat a közönség, akik váltva szerepelnek az előadásban. A darabban egy előadásban a kutyát szerepeltetik, aki megbarátkozik a királynővel, de a színészekkel nem, így az egyiket fellökik, a másik "csepűrágóról" lerángatják a köpenyt, és nem hajlandóak azt elereszteni. Ugyanakkor nagyon játékosak és hihetetlenül jól betanította őket a mesterük, és a színészekkel is nagyon jóban vannak. :)


Újdonság
A zenés-táncos tapsrend. Rendhagyó, és eleddig sosem látott esszenciáját képezi a darab végének, amikor is a művészek a reneszánszi zenére stílszerűen táncolnak, ahol még a kutyát is eleresztik... :)

Osztálytalálkozó
Ez Nagy Sanyi véleménye, aki arról tájékoztatta a nagyérdeműt egy interjúban, szerinte ez a darab összehozta a színi évfolyamukat. Mégpedig ez az osztály 2001 és 2005 között tanult az akadémián, az Operett, musical színész szakon. Csoporttársak, akik a darabban szerepelnek:  Nagy Sándor, Ömböli Pál, Posta Victor, Szemenyei János, Tompos Kátya és Zöld Csaba.



A darab adatlapja (színlappal, szinopszissal, sőt képeket is lehet látni):

Galériák:
(A közölt képeket a Madách oldaláról vettem.)


És a saját képeim:

És a kreatív csapat táblája - újítás a Madáchban!
Az új szereposztást közlő tábla - újítás a Madáchban!



Én a büfében :)

A kezdőkép




Ajánlom? 120 %-osan! 
Mindenképpen meg kell nézni!


Nincsenek megjegyzések: