2014. július 2., szerda

Szellem járt az Operettszínházban



Ghost

Előadás időpontja: 2013. tavasz környéke
Helyszín: Budapesti Operettszínház


A Ghost-ot a film nélkül (hajlamos vagyok inkább a színpadi adaptációkat előbb megnézni, és utána a filmet) néztem végig. Az előadást a végét megkönnyeztem. De nem voltam hajlandó állótapsban részt venni. Annak az egyszerű oknak köszönhetően, hogy ebben a darabban nincsen semmi, ami megragadná a figyelmemet, ha a zenéjét tanulmányozom.

Egy hosszabb idő után láttam a filmet, és nagyon örültem, hogy módomban áll megnézni és összehasonlításokat végezhetek. A magyarul szinkronizált változatot az egyik csatornán sugározták. A filmmel pontosabban nekem az volt a bajom, hogy Patrick Swayze magyar hangja konkrétan irritált...Nem is igazán illett hozzá, véleményem szerint. Inkább egy idősebb férfinek állt volna jól. Demi Moore-ral csak annyi bajom volt, mivel a musicalben Vágó Dettikével láttam, ezért nem tudtam elfogadni azt, hogy a filmbelinek rövid a haja...Ezzel szemben Detti hosszú, göndör fürtökkel rendelkezik, ami sokkalta nőiesebb hatást kelt a nézőben. A szexuális jelenetek, a kerámia edények megformálása is inkább zavarba hozott, túlságosan erotikus és számomra perverz, - jó, lehet ettől prüd vagyok, de nem bírom az ilyesmit sem filmben, sem máshogy. Carl filmszerű megjelenése sem volt olyan lenyűgöző, mint az operettes előadás, semmi férfiasság nem volt Tony Goldwyn-ban... Nekem ő nagyon nem, nem tetszett...Patrick alakítása kiváló volt, és nagyon humoros, vele nem volt baj, csak a hangja...áh...Demi is elment, csak rövid a haja...Viszont, aki a kedvenc lett, nem is kérdés, hisz nagyszerű színésznő, Whoopi Goldberg, aki a csaló látót formálta, Oda Mae Brown-t. Minden a helyén volt, tökéletes, és teljesen ráillő szerep. Gondoljunk csak az Apácashow-ra - nekem ez a film az örömteli mókát és izgalmat jelentette.







Az előadásban különleges volt az eső megjelentetése a színpadon illetve a metró szellem ármánykodásai. Ez a kettőt kiemelném, illetve a darab vége is szépre sikeredett, amikor örökre búcsút mondanak. A színpad alatt elhelyezkedő zenekari árokban lévő művészek megmutatása is nagyon ötletes volt, egy nagy kivetitőn keresztül lehetett őket látni. Vajon ez minden előadásnál sikerült beépíteniük? - Ez volt összességében a jó az egész produkcióban.




Dolhai Attila - Vágó Dettike párosára volt szükségem, ha egyszer megnézem a darabot, mert 1. Muri Enikőt szívből utálom. Jah, nem lenne vele semmi bajom, ha csak a "művészetéről" beszélne, de sajnos, hajlamos a beszélgetéseit más mederbe folyasztani... 2. Kerényi Miklós Máté, alias KisKero-ért nem vagyok oda, valahogy ebben a szerepben nem tudom elképzelni. Számomra nem az a tipikus hősszerelmes karakter. Bár az Ördögölő Józsiásban jó volt, ott pont ő a megfelelő ember. Kis herceg típus a darabban.




Whoopi Goldberg szerepére - szerintem a legjobb választás - Peller Annát kaptam. Aki, ismert a szellemességéről, életvidámságáról. Talán ez volt az utolsó szerepeinek egyike, mielőtt anyukaként rövid időre háttérbe vonult. A karakterben volt élet, úgy formálta meg, hogy méltó utódjának tekintheti az amerikai színésznő is. Állítólag Szulák Andrea felfogásában szintén kiemelkedő a figura, amit elég könnyen eltudok hinni.




Carl szerepére mégis ki mást, mint az Operettszínház vérbeli rossz fiújának is tekinthető, MÁZS-t, azaz Mészáros Árpád Zsoltot (váltótársa Szabó Dávid) választották. Aznap este hivatalosan ő volt a "gonosz". Teljesen jó alakítás, sokkal inkább elhittem róla, hogy átakarta verni a barátját illetve megölni őt, Molly fejét, pedig el akarta csavarni... mint a filmbeli Carl... Emlékszem, hogy milyen nagy sikere volt a izmos felsőtestének, amit közszemlére bocsátott - úgyhogy az Operettben szinten minden nő, elolvadt a gyönyörűségtől és egy hangos sóhaj kiszaladt a szájukon... A volt évfolyamtársnő és én nem voltunk ilyen "álmodozóak", bennünket csak meglepetésszerűen ért, és megmosolyogtuk a történést...


Összehasonlítás mi jobb, mi kevésbé?
A film megható, de mégis a színházi darabot emelem ki, és választom győztesnek. Sokkal több akció, látványos elemek voltak benne, pl.
  • A metró helyiség megjelenése, és Sam küzdelmei, hogy tudjon tárgyakat mozgatni.
  • Kimaradt a kerámiás jelenet - hurrá! Csak olyan formában volt jelen, hogy a "közös daluk" ment a rádióban és Molly egyedül korongozott...közben gyötörték az érzelmei...
  • Molly magányos sétája az esőben az utcán, körülötte mindenki boldog, de amikor összeroppan az emberek körülveszik és igyekeznek segíteni rajta.
  • Oda Mae feltűnése, a trükkjei és a későbbi valós látomások, aztán ahogy ragaszkodik a gazdagsághoz.
  • A gonosz karakterek meggyilkolása furcsa, de jól átgondolt (sötét szellemek a Pokolba lerántják őket).
  • Az előadás végén  a búcsú szép (színeiben kellemes - és túlvilágot idézi meg), romantikus és megható.
  • Sam ajtón át történő átlibbenése.
  • Molly és Sam közös, utolsó tánca.






 Ami kevésbé tetszett
  • Nem volt benne kiemelkedő dal.
  • A történet végén, Molly megmenekül és miért nem marad vele Sam? Csak addig maradhatott, míg megmenti a lányt? :/
  • Dolhai folytonos üvöltözése és ugrabugrálása, bár a filmben is így játszott a főszereplő.
  • A bugyután megoldott "szellemesdi" jelenetek Oda Mae otthonában.
  • A temetőben - miért nem esik át a saját koporsóján? Ha elvileg szellem, mindenen át kellene "libbenie"...




Fontos volt erről is egy könnyed bejegyzést írni, hiszen a színház ezt a darabját búcsúztatni fogja ebben az évadban. Állítólag a broadway-i produkcióhoz egyes jelenetek nagyon hasonlítottak...Non replica-ként vették meg, ehhez mérten semmiben nem szabadna hasonlítania! És, ha másképpen nem tudták megoldani? Viszont alternatív megoldásokat várnak a közönségtől, és másfajta felfogásban még visszatérhet a halott szerelmes fiú.

Egy dal a darabból, Dolhai Attila előadásában.

A színháznak rossz hír, nekem jó hír, hogy egy újabb darabot búcsúztat. És, lehet, hogy ez gonoszság részemről, de az előadás messze elmaradt zenei szempontból a korábbi sikerdaraboktól. És, nem baj, ha egy kicsikét átgondolják...






Díszlet: Nagyon impozáns, néhol vetítőkkel megoldott jelenetek. A legérdekesebb New York utcáinak bemutatása. - És az aluljárón keresztül történő lemenetel illetve ezzel összekapcsolva a metró megjelentetését az előadásban. A tőzsde világának ironikus megközelítése, ahol minden csak a számok bűvöletéről szól és a pénz körül forog. Az egyszerűbb, sikátorszerű utca, ahol a szerelmesek kedvenc kávézója van, és Mollyék lakásának külső építészeti ábrázolása.




Jelmezek: modernebb stílust követve, a 80-as évek amerikai ruházata.


Vicces volt továbbá a "baj van a részeg tengerésszel" kezdetű nóta, amivel a jósnőt idegesítette Sam szellem alakjában. Illetve éltében a "dettó" kifejezés emlegetése, gyakrabban mondták, mint a filmben.


 
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , ,
Hely: Budapest, Magyarország

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)